Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

by **Szophie** Vas. Jan. 11 2015, 16:56

Vezér felsóhajtott.
- Akkor engedjük el, és kapjuk el újra? - kérdezte, egy kissé csalódott hanglejtéssel.
- Vagy.. csinálhatnánk valami mást. - ragyogott fel aztán a szeme kissé félreérthetően. Persze nem gondolt ő semmi rosszra. Csak valami játékra, mint az előbb. Ezzel az értelmes macskával ugyanis lehet ilyesmit. Nagyon kedvelte az állatot, és ez volt az első alkalom Hati óta. Csakhogy ez valamennyire mégis más volt. Talán, mert most egy vadmacskáról van szó. Most, legeslegelőször egy macska a barátja. Persze ha úgy vesszük, ez annyira nem nagy teljesítmény, hisz Hatin kívül eddig más barátja nem is volt. És már ő sincs.. A pet valamilyen megmagyarázhatatlan hiányt érzett ezzel kapcsolatban, ám igazi fájdalmat nem.

Falat pedig nem kapálózott többé. Beletörődött a sorsába: elbukott. A napfény, a meleg keresése közben sajnos hibát követett el, és ez az apró kis ballépés elég volt ahhoz, hogy veszítsen. Elvesztette az igazi célt: a túlélést, és apró kis sajátságos vágyakat kergetett. Napfény. Puha, rugalmas bőr, meleg, formás combok.. ~ A barlangon kívüli világ annyira kényelmes, és szép.. Mintha a mennyország lenne maga.

Elégedetten figyeltem, ahogy Chancery megeszi a süteményt, majd elnyúlik a kanapén, én pedig követtem a példáját. Igen, a csokiszoba igazán remek ötletnek bizonyult. És mindaddig a boldogságban fürödtem a csokoládé édes illatában, amíg eszembe nem jutottak a petek. Túl nagy a csend. Egyszerűen elképzelni sem tudom, miért nem jött ide még Vezér zavarni.. Ez nem lehet jó.
Így hát elindultunk vissza, hogy megnézzük, szétszedték-e már a házat, vagy felgyújtották-e már a kastély további szárnyát.. Ám végül egészen egyben találtam mindent. A bútorokat, a szekrényeket, a könyveket, minden a helyén volt. így egy kicsit megnyugodtam, ám annál érdekesebb volt a kérdés, hogy mégis mit csinálhatnak.. Kissé félve nyitottam be a szobám ajtaján, és hát..
- Falat! :O - ijedtem meg. - Ne,ne.. Kérlek, ne edd meg! - kérleltem a macskát, hisz láttam, a szájában van a petem. Nem rohantam oda kivenni, vagy valami. Attól féltem, akkor lenyeli hirtelen.__.

/Ehjj, egy hónap.__. Sajnálom.>

by **Chancery** Szomb. Jan. 17 2015, 02:40

Álomkelő bár diadalmasan elmosolyodik, azt is csak magában, hisz ha valóban megtenné, félő, hogy elengedné akaratlanul a gekkó-t. Jobb megoldás híján Vezér láthatja maga előtt egy pillanatra azt a macskafülű, fekete hajú nőt, akivel találkozott a Vakrandit követő bulin, széles mosollyal, olyannal, mint amit a tűzijáték nézése közben vett fel orcájára. A kép elenyészik és füleit kissé az ajtó felé fordítja, tán az apró zajok miatt, hogy közeledünk.
~Dehogyis... hülye leszek elengedni, ha már sikerült elkapni. De valamit játszhatnánk vele. Mondjuk dobáljuk, én úgyse hagyom, hogy leessen vagy elszökjön a tollaimmal :3~
Bár hogy ez pontosan hogy is lenne kivitelezve, nem igazán derül ki, elvégre nyílik az ajtó már ezelőtt és belépünk mi, döbbenten, hogy mi történt. Szo ijedelmére csak néz kíváncsian, mintha nem értené a lány érzelmi kitörését, füleit is kissé hátralapítja.
~Eszem ágában sincs megenni, csak játszottunk kicsit.~ -fordul Vezér felé, és lassan pislant egyet bizalma jeléül. ~Kvázi versenyeztünk, egyben csapatmunkát is alkalmaztunk.~
Nem igazán értem, mit akar ezzel mondani, de Álom mindig is ilyen furcsa volt. A felfogása és a fogalmazása nem mindig olyan, mint a mienk, olyasmit, ami számunkra tökéletes ellentétek, képes egyenrangú és egyszerre alkalmazható dolgokként felfogni. Talán valóban csak játszottak, és erre értette a dolgot. Mindenesetre odalépdelek és nyújtom a kezem, mire engedelmesen belehelyezi a szinte alélt gekkót. Én tartom két tenyerembe zárva, nehogy elszökjön, míg nosztalgikusan gondolok vissza azokra a fiatalabb évekre, mikor egyszerű gyíkokat kergettem az utcán vagy a mezőn, de sosem sikerült elkapni őket.
-Semmi baja, szerintem Surprised

-vizsgálgatom meg az állatot és átnyújtom Szophie-nak, mint valami díjat. Álom rezzenéstelenül figyeli a dolgot, csupán farkát lengeti, majd Vezér felé fordítja füleit.
~A következő bosst majd együtt lenyeljük, mint ahogy ezt a gyíkocskát akartuk :]~

by **Szophie** Szomb. Jan. 17 2015, 19:56

A kép úgy nyílalt belé, mint egy régi emlék, ám ez más volt. Szinte biztos, hogy Álomkelő közvetítette felé. A farkas elmosolyodott, és miután eltűnt a kép, továbbra is maga előtt látta azt. Hallotta a tompa robbanásokat, amik a füldugón keresztül is elérték érzékeny füleit, érezte a rengeteg, egymással keveredő illatot, látta a sötétségbe bele-bele nyilalló varázslatos fényjátékot. Mindez szép volt, és jó, de a legszebb a társ, aki az oldalán volt akkor, és aki most gazdája szobájában állt előtte. Ugyanaz az illat, ugyanaz a hang, csak most a fejében, és ugyanaz a szempár.
Gyorsan a vadmacska mellé lépett, miközben az beszélt, és finoman hozzádörzsölte a fejét, hogy aztán a következő pillanatban rögtön odább lépjen; és mire a gazdák beléptek, nem maradt még csak gyanúja sem annak, ami történt. Csak egy mosoly, barátságos, és általános, de nem túl jellemző a farkasra. És a kutató tekintet, amit Álomkelő felé szegezett, várva, vajon hogyan reagál az ilyesmire.

Vezér leült, és úgy figyelte a kialakult helyzetet.
- Pontosan ez történt. - erősítette meg ő is Álomkelő szavait. Habár egy kicsit sem örültem annak, hogy úgy versenyeztek, hogy valahogyan Falat a macska szájába került, attól még örültem annak, hogy Vezér játszott. Ritka az ilyesmi nála. Inkább harcol, vagy ilyesmik. Egyszerű játékokat csak én szoktam fojtatni.
- Akkor megbocsájtok. - mosolyodtam el, főleg, miután kiderült, hogy Falatkám is rendben van. A kezembe akartam fogni a gyíkot, azzal a szándékkal, hogy finoman végigsimítok a hátán, ám ő - mintha csak megérezte volna, hogy már törődő kezekben van - még mielőtt Chancery átnyújthatta volna nekem, hirtelen felpattant, és bebújt a lány ruhaujjába, megpróbálva felfelé haladni a karján.
- Jajj, elnézést.. Szokása.. Szereti a meleget, és hát.. Keresi is. - nyúltam utána, megpróbálva elállni az útját, és valahogy segíteni abban, hogy ne Chancery mellei közül bukkanjon elő a gyík, ahogy ezt már megtette egy párszor.

Vezér csak mosolygott tovább, és bólintott egyet Álomkelő felé, jelezve, pontosan így fog minden történni, ahogy a vadmacska azt mondja.

by **Chancery** Vas. Jan. 25 2015, 14:20

Tehát még egy picit visszakanyarodunk a belépés előtti pillanatra. Mert hát jó, tény, hogy én semmit se észleltem. Álomkelő teljesen ugyanúgy viselkedett és ugyanolyan jeleket küldött, amiket általában is megszoktam tőle, ezen kívül most egyébként is jobban érdekel új barátnőm kis petjének az állapota, mint az, hogy az enyémen mi változott. Oké, ez elég furcsa elgondolás egyébként, miszerint mások társaiért jobban aggódom, mint a sajátjaimért... ez egyébként közel sincs így. Fontossági sorrendről sincs szó, csak... nem, ezt még nem igazán tudom elmagyarázni Suspect

Marad annyi, hogy Álom többször néz Vezérre, mint előtte. Kicsit sem a rideg, tipikus tekintetével, ez valami más. A farka is nyugodtan leng ide-oda, mint mindig, ha nagyon boldog vagy jól esik neki valami. Mikor a gekkó már kikerült a képből, még meg is indulna Vezér felé, de ez csak egy kis rándulás marad, és inkább még ülve marad.
A gyík pedig felszalad a ruhaujjamon, mire elsikkantom magam, majd nevetgélek, ahogy a kis tapadókorongos ujjacskák végigszaladnak az alkaromon. Álom ezt használja ki arra, hogy felálljon és megkerülne a farkast, legalábbis a mi szemünk számára - valójában csak a dörgölőzést viszonozta hasonlóképp, némi halk dorombolással fűszerezve.
A gekkó eléri a vállamat majd gyors át is tud szaladni a mellkasomra, bár szegény ott nem talál olyasmit, amit általában a japán lányoknál

Mármint tény, hogy vannak nekem is domborulataim, nem is kell őket szégyellnem, de azért azt a nagyságot, hogy úgymond jó érzés is legyen elhaladni közöttük, már nem érik el igazán, hacsak a digitális melltartó nem segít be egy kicsit Suspect

Tényleg, vajon van valami push-up majd errefelé? :3
Na, nem mintha perpill ezen járna az agyam, egyébként sem ismerem a gekkó szándékait, csak most én tapogatok versenyt vele, hogy felvezessem gyengéden a ruhaujjamba és kiszabadulhasson >.>
-Nem gond, nem gond. -nyugtatom közben Szo-t mosolyogva. -Mindjárt előbújik ^^

by **Cardinal** Vas. Feb. 01 2015, 21:06

Ossu!

Lezárom a párbajt, 75 xp és 240 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom