[Játékos Küldetés] Legendák nyomában 1. rész: A vadászat kezdete

A kocsma csak úgy bűzlött, igazi izomszag volt odabenn. Hát, gondoltam magamban, bemegyek egy kicsit én is, hátha lesz ott valami érdekes. De mikor beléptem, megláttam, hogy ez nem egy puccos hely. Pont tökéletes egy kis pihenésre, persze a szagot leszámítva. Leültem az egyik asztalnak nevezett dologhoz, ami annyira nem is hasonlított asztalhoz, inkább csak egy deszka volt, aminek lába van, de a célnak megteszi.
Elgondolkoztam azon először is, hogy merre tovább. Erre azért jöttem, hogy hátha találok valami érdekeset. De nincs itt semmi olyan, amire számítottam, semmi küldetést nem találtam. Vagy értelmes mobot, hogy farmoljak legalább egy kis colt. Amikor benn ültem, egy férfiúnak vagy nőszemélynek kinéző játékos, kiabálni kezdett, hogy neki igazi pia kell, meg igazi étel. Elsőre nem értettem, hogy igazi alatt, nem virtuális ételt értett, vagy csak szimplán pocsék volt az íze a dolognak. Na de ez nem fontos, maradjon az ő dolga. A fiú vagy lány kiment, gondoltam, hogy végre csöndesebb lesz a légtér a kocsmába, de tévedtem. Mert kintről valami küldetést emlegető csajt hallottam, aki jutalmat is emlegetett. Ez viszont már nem jött volna rosszul, mert egy kis col, sosem árt. Ki indultam a kocsmából, amikor kiléptem ott ált a nő. A nőszemély nem volt valami csúnyácska. Bejövősnek nézett ki. És bizonyára gazdag lehetett, ha jutalmakat ajánl a segítségért. Ha jutalomról van szó, akkor én benne vagyok. Mivel rajtam volt a csuklya, meg persze a köpeny, ezért nem látszott belőlem sok minden. Szép lassan odasétáltam a lányhoz, vagy nőhöz, mivel még pontosan nem tudtam a korát, vagy a státuszát, ezért nem írhatom le egyből. Ki tudja, és ha valami puccos top klánnnak az egyik tagja, vagy netalán vezére. Amikor odaértem, végre kinyögtem magamból néhány mondatot.

-Üdv, engem érdekelne a dolog. Szólíts csak Reawnek.

Mikor ezt kimondtam, ránéztem a tőlem nem messze, sőt közel álló másik emberkére. Nem tudtam, hogy most riválisként, vagy barátként tekintsek rá. Mivel lehet, hogy csak egy ember is elég erre a küldetésre, amit kétlek. Ezért nem is szóltam hozzá. Csak vártam, mit fog mondani a nőszemély. Utána, még volt ott egy másik lány is, aki észrevehetően ismerte a fiút vagy lányt. Ő is jelentkezett a küldetésre, így már hárman pózoltunk ott a nő mellett, hogy segíthessünk neki, persze jó pénzért… De még mindig gőzöm sem volt, hogy fiú ez, vagy lány.

Eltelt egy kis idő. Hírtelen már négyen is ott álltunk a nő mellett. A két segítő lány, ismerte egymást úgy látszik. Sőt az egyik felajánlotta, hogy ingyen segít… Most mondhattam volna azt neki, hogy az ő részét adja nekem, persze ha sikerül ez a valami. Utána elindultunk, és a csajból, Airából, csak úgy dőltek az infók. Piros játékosok meg narancssárgák. Ez eléggé érdekesnek és veszélyesnek tűnt. Elképzeltem, hogy milyen kemény lesz ez a harc. Ezzel visszaemlékezve unalmas, valódi életemre. Ezért hát, megpróbálok jól harcolni majd, ha arra kerül a sor, pedig nem is akarnék. Eddig tetszik ez a világ, és sokkal érdekesebb, mint az előző életem. Megpróbálok nem meghalni.
Nagy elmélkedésem közben, fülemet csapta az, hogy egy értékes tárgyat keresünk. Gondoltam, hogy ez jó lenne nekem. De gondolom ezt Aira fogja magának elvinni. Mivel az én rozoga és rusnya kezdő kardommal nem fogok szerintem sok vizet zavarni. És ahogy nézem, én vagyok itt egyedül a kezdő. Még nem vettem részt semmi komolyabb küldetésben, azt sem tudom, mit tegyek majd. Szerintem az lesz, hogyha nagy kakiban leszek, akkor switchelni fogok valakivel, aki erősebb. De az úgy még sem lesz jó, mert akkor saját tapasztalatot nem szerzek az itteni harcról. Meg még az a tény, hogy piros és narancssárga játékosok lesznek ott, eléggé elrettentő dolog. Mivel én nem akarok embert ölni, ezért szerintem itt az lesz, hogy valamilyen folyton módon bekábítjuk az emberkéket. No de ne elmélkedjünk ennyit. Nem érdekel ez senkit!
Mikor mentünk tovább, lám odaértünk a városhoz. A város régi volt, de kőből készült. Ha ez most igazi lenne, és nem textura, már rég itt járna az összes történész, és fizetős múzeum lenne belőle. Aira az egyik pillanatban megállított minket. Fegyverkészültségre intett, mivel én nem hordom mindig magamnál a fegyverem, ezért gyorsban intettem magam elé egyet, és felszereltem. A kard a bal oldalamon jelent meg, általában ott szoktam tartani. Aztán megpillantottunk 2 embert. Kemények voltak. Az én kis testalkatommal nem is tudnám, mit csináljak velük, ha ez a valóságos élet lenne. De a SAO a pontok játéka, ezért minden meglehet. Még arról is esett szó, hogy egy harmadik ember is van, mivel nekem nincs semmi különleges észlelő képességem, vagy jártasságom, nem is kerestem azt az embert. Láttam, hogy már többen is nézelődnek, hogy merre lehet az a személy. Az egyik csaj, akinek ugyancsak nem jegyeztem meg a nevét, javaslatot tett, hogy csak lazán ninjázzuk be őket. Jó ötletnek tűnt. Hát súgtam néhány szót én is.
- Nem lenne rossz…
Súgtam oda, de kit is érdekelhet egy törpe véleménye…

Történtek a dolgok. Hát de mit is várok én, küldetésen vagyok elvégre. Békésen álltunk az egyik háznál, mikor az hirtelen felrobbant. Hátralökött engem a lökéshullám. Ami levett tőlem egy páncélt is, mert egy darab textúra jól fejen talált. (Maradt 3 páncélpontom.) Egy nagy hapsi jött elő, óriási volt, nagydarab meg minden, látszik, hogy neki sem volt gyerekszobája. Piros indikátora eléggé keményen feszített a feje fölött. Felemelkedtem a lábaimra. Amikor épp, hogy felálltam, máris indult felénk az egyik csávó a három közül. Azt sem tudtam mit kövessek el ilyenkor. Ezért előkaptam a kardom, és magam elé tartottam, pont úgy, mint aki tudja, hogy most mit követ el. Persze annyit legalább tudtam, hogy ezeket itt el fogjuk most szépen gyepálni, mert elvégre többen is vagyunk. Mivel nem láttam értelmét megtámadni, mert jóval nagyobb volt nálam, ezért a védekezésre tettem a hangsúlyt. Majd támad valaki más. Ugyan, mit tehetek én itt, egy törpe vagyok az ellenfeleink mellett. De ekkor kigyulladt a képzeletbeli lámpa a fejem fölött. És visszaemlékeztem arra, hogy ez a pontok játéka. De még mindig tartottam a támadástól, mert azért csak-csak piros játékosokkal van dolgunk. Hát, gondoltam, megpróbálom. Úgyis ha nagy szarba vagyok, gyorsan eliszkolok onnét, szép messzire. A többiek meg majd elintézik. A felénk jövő csávót akartam meglincselni. Ő gyengébbnek nézett ki, mint a többi. A csuklya még mindig a fejemen volt, nem volt sok időm a levételre, meg a robbanás lökete se ütötte le a fejemről valamilyen csoda módján. Kihasználva azt, hogy alacsony vagyok. Gyorsan megindultam az ellenfelünk felé. Jobb oldalról próbáltam lehajolva megközelíteni őt, és ha minden sikeres, akkor a bordáin egy vágást okozni, majd hátraugrani egy biztonságosabb távolságra. Ha ez minden jól megy, akkor nagyon büszke leszek magamra. Ha nem, akkor is . A többiek is eközben harchoz folyamodtak. Hát igen, mi máshoz, ezek a szóból sosem értenek. Az egyik fiú, akit azt hiszem Reikonak hívnak eléggé bepöccent az ellenféllel találkozva. Nem tudtam, mire valljam ezt. Lehet pont ezért ő is egy rosszabb féle játékos, az indikátora alapján. Csak nehogy most is ellenünk forduljon, és megöljön minket is a végén. Eléggé furának tartottam a dolgok menetét, ha az a pasas, képes volt felrobbantani egy egész házat, akkor egészen nagy bajban leszünk. Szerintem simán szét fog dobálni minket, még ha ketten is megyünk rá. Először a haverjait kell elintéznünk. De gondolom, ő se fogja csak úgy nézni, ahogy a barátait elverik. Közben arra is felfigyeltem, hogy az egyik lány, akinek a neve elvileg Rita, nagyon erős. Gyors is volt, meg az ereje se volt kicsi. Ez is amellett a mechanika mellett volt, hogy ez a pontok játéka. A valóságban egy lány nehezen tudna ilyen gyorsan mozogni. Szemmel is alig tudtam követni a mozdulatait. Lehet, hogy pont ő fogja majd ledarálni az ellenfeleinket, sosem lehet tudni. Na de, térjünk vissza a harchoz. Ha sikeresen bevittem az ütésem, akkor távolabb ugrok, és várom a fejleményeket egy biztonságosabb távolságból. Ha nem sikerült, akkor kitudja, lehet, hogy már holtan fekszek valahol a földön?

Kihúztam a disznó szeme közül a kést az ellenfelem, pedig apró darabokra hullott. Már megint mellé… A szemére céloztam de, miközben vadul vágtat felém ez nem is olyan egyszerű. Egy gyors pillantással felmértem a tájat. Errefelé valahogy sokkal kevesebb a mob. Még jó hogy játékos is. Valamiért az emberek nem szeretnek gyalogolni, pedig néha jó egy kicsit felfedezni. Előttem dombok magasodtak mögöttem a mező és valahol messzebb a városok. Ha lehetne itt házat építeni még ide is, költöznék csak sokat kéne ingázni a küldetésekért vagy a kajáért és most nem is, ezért jöttem. Mikor megláttam a dombokat, elhatároztam, hogy ma még megnézem, mi van mögöttük. Az utóbbi napokban úgyse csináltam semmi érdekeset csak a disznókat öltem, amiért épp annyi pénzt kaptam, hogy ne haljak éhen. Ugyan a felfedezésért se nagyon fogok jutalmat kapni de, addig se unatkozom. A gyaloglástól kicsit kifulladva leültem a domboldalon és elővettem az aznapi ebédemet. A szokásos egyszerű kenyér unalmas ízével és formájával de ez van, ezt kell szeretni. Ezután a monoton mászás következett. Föl le, mint egy hullámvasúton. Lassan haladtam, mert nem nagyon ismertem a környéket. Ami bosszantott ugyan de valahogy mégis jobb volt, mint a síkságon baktatni. Dombok között is találtam egy eltévedt vaddisznót, amit örömömben gyorsan ki is végeztem de, ettől eltekintve az útnak ez a szakasza teljesen eseménytelen volt és akkor megláttam a várost.
Ekkor jutott eszembe először, hogy esetleg veszélyes helyen járok. Lehet nem véletlenül ilyen üres a környék? Valahogy rögtön a Minótaurosz jutott eszembe. Lehet a városban él valami szörnyeteg? Mindegy nem fordulhatok most vissza! Nem gondoltam hogy tényleg találok valamit de, ez még hasznos is lehet. Már-már futva siettem le a domboldalon de, azért a város közelében már visszafogtam magam. Teljes csönd uralkodott a környéken és a városhoz közelebb érve se láttam semmi mozgást. A mezőn örültem volna ennek, de egy városban ez nagyon is nyugtalanító volt. Óvatosan a lehető legnagyobb csendben sétáltam keresztül a szellemvároson. Egy-két ház ajtaján még be is lestem de semmit nem találtam.
Épp egy házat kutattam át mikor hatalmas robajt hallottam a közelből. A szörny! Gondoltam magamban és óvatosan kidugtam a fejemet az ajtónyíláson. Az utca üres volt. Az ajtó előtt toporogtam, amikor is egy kiáltás hangzott ugyanabból az irányból és ez eldöntötte a kérdést. Szinte futva indultam el, és ahogy közeledtem a kardok összetéveszthetetlen csilingelését hallottam. Többen vannak. Felvettem a maszkot és kidugtam a fejem a sarkon álló ház mögül. Egy ház romjainál folyt a csata de nem egy szörny ellen. Csak játékosok voltak az utcában és eszeveszett módon püfölték egymást. Ráadásul nem egy piros volt köztük. Nagyon aggasztó volt a helyzet ennek ellenére közelebb osontam egy nagy adag törmelék mögé. Bíztam a gyorsaságomban és az ügyességemben, ha esetleg futásra kerülne a sor. Innen már a szavaikat is hallhattam. Úgy tűnik akármin is, kaptak össze nagyon eldurvult a helyzet. Ideje távozni mielőtt én is belekeverednék. Óvatosan próbálok a házak közé hátrálni, amikor az egyikük meglát. A késeim egy fél pillanat múlva a kezeimben teremnek és várom, hogy nekem rontson de, e helyett inkább segítséget kér. Az agyam gyorsabban kezd pörögni. Ezek itt élet-halál harcot vívnak, amiben én is könnyen otthagyhatom a fogamat, de jutalmat is említett és magával ragadott a gondolat hogy én lehetek az utolsó pillanatban megjelenő hős. Bár ez azért kicsit túlzás. Végül kelletlenül de visszakiáltottam neki.
- Megegyeztünk! – Láthatóan felderült az arca de mielőtt gyakorlatban is támogathattam volna őket feltűnt egy újabb játékos. Figyelmesen hallgatom a kialakult társalgást és közben én is kicsit közelebb sétáltam újdonsült társaimhoz. Úgy tűnik itt többről, van szó, mint egy összeveszés feltehetőleg valami értékes lehet a közelben. A vezérünk aztán sietve beinvitál minket egy házba én meg hűségesen követem. Közben persze egy pillanatra sem veszem le a szememet a másik csapatról.

//Élet és páncélzat értelemszerűen még a maximumon van. 15 életpont és 2 páncél //

A kisebb csata gőzerővel folyik tovább… mindenki el van foglalva a maga kis ellenfelével. Egyedül Ritának nem tetszik a kiosztás, hogy a nagydarab Zhel-t választotta. Biztos megtetszett neki, vagy valami ilyesmi lehet a dologban. Mindenesetre a fiút nem nagyon zavarja a dolog, hogy megváltozott az ellenfele.. ő is csak egy ellenfél, mint az előző, csak nagyobb és rondább. Zhel megcsapkodta egy kicsit és elkerülte a támadásait… de a fickó még mindig vigyorog.. így még rondább. Idő közben megjelent egy arra tétlenkedő játékos is akit a munkaadó már meg is kért, hogy segítsen a kis csapatnak. A kékszemű ismét támadásba lendült volna, de a harc abbamaradt, mert egy új résztvevő jelent meg, akitől kicsit tartanak az eddigi ellenfelek. A nő ismerte az illemet és be is mutatkozott. Majd kötelezte erre a másik három férfit is. Zhel nagyot nézett mikor meghallotta a céh nevét.. ismerte ezt a nevet. A való életben is létezik a cég.. bizonyára abba a hibába estek mint Zhel.
- Zhel T. Everett- mutatkozott be ő is.. elvégre így kívánja az illem. Aira nem nagyon együttműködő.. biztos ismerik már egymást valahonnan és eléggé dühös is lett a nőre. Nem tudtak megegyezésre jutni így felszólította a bandát, hogy futás… De Zhel nem mozdult el.. nem bolond hogy hátat fordítson egy íjásznak.
- Ha jól sejtem, akkor valaki, vagy valakik a goldhand-nál ugyanabba a hibába estek, mint én. – felelte halál nyugodtan.. Elvégre Zhel az EC (Everett Corporation) elnöke és már üzletelt is párszor a goldhan-dal. Ős is beszállt befektetőként a Sao fejlesztésébe.. és kapott egy ajándék Nerve Geart és sajnálatos módon ki is próbálta azt.
- Kayaba jól átvert és kihasznált minket.. – elegyedett szóba az addigi ellenfeleivel.. hátha nem akarják egyből kinyuvasztani és kedvük lesz társalgásra.. legalábbis a nő viselkedésre erre utal..

Páncél: §
Élet: 10

Egy társunk hátra maradt és látszólag jól elcsevegett a másik csapat vezetőjével. Mi addig baj nélkül bejutottunk az épületbe. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyen elengedtek minket. Pedig már szinte vártam hogy utánunk küldjenek egy nyílvesszőt. Viszont az csak most tűnt fel hogy az egyik piros játékos is velünk van és ez egyáltalán nem tetszett. Erős késztetést éreztem rá, hogy kérdőre vonjam a vezetőnket de, egyenlőre visszafogtam magam. Lehet, hogy csak az egyik banditát ölte meg a harc hevében de akármi is történt a biztonság kedvéért rajta tartom a szemem. Ez persze nem volt elég Aira kinyitott egy titkos ajtót, ami a föld alá vezetett. Hirtelen megtorpantam és a nyugtalanságom még tovább nőtt. Nem is olyan régen meglehetősen rossz tapasztalatokat szereztem egy barlangban és nem sok kedvem volt ismét leereszkedni. Többiek sorban elindultak a járatban. A falon fáklyák lógtak és az elhaladó játékosok mellett szépen kigyulladtak aztán kialudtak, mint a mozgásérzékelős lámpák. Végül vettem egy nagy levegőt és én is elindultam. Legalább most nem egyedül vágok neki. A lépcsőn gyorsan leértünk és egy folyosón találtuk magunkat. Gyorsan és határozottan haladtunk nem is volt semmi gond. Hátra lestem a hátam mögött és a lekapcsoló fáklyák látványától, megborzongtam. Mintha egy nyolclábú alakot láttam volna elszaladni a sötétben. Csak paranoiás vagyok gondoltam és inkább előre figyeltem. Ám hamarosan megtorpantunk egy kőfal előtt. Várakozón néztem a vezetőnkre, aki tanácstalanul tekintett körbe. Már épp megkérdeztem volna, hogy pontosan mit is keres, amikor a hirtelen jött zaj miatt 180 fokos fordulatot tettem. Megindultam visszafelé de esélyem se lett volna elérni a falat mielőtt átfordult.
- Ez is a terv része? – Kérdeztem meg végül a nyilvánvalót, de többre már nem is volt időm, mert nagy csörömpöléssel csontvázak bukkantak fel a sarkon, meglehetősen fenyegető testtartásban. Gondolkodás nélkül a legközelebbi felé indultam és reméltem hogy a többiek is így tesznek. A késeimet futás közben előrántottam és a legközelebbi csontváz felé rohantam. Megpróbált megütni de gyorsabb voltam és lehajolva az egyik késemmel megvágtam a combcsontját aztán a másikat az egyik csigolyájába, vágtam bele nem kis meglepetésemre ennyi elég is volt neki. Viszont a következő csonti csapása elől éppen hogy csak sikerült hátra ugranom. Gyengék és lassúak de sokan vannak. Ezután már óvatosabban csapkodtam őket. Hagytam közeledni és elugrottam a csapásai elől aztán mikor kicsit nagyobbat lendített, előreléptem és megvagdostam a bordáit. Kis darabkákra esett szét de a háta mögött már jött a következő és az egyik késemmel hárítottam az ütését. Ezt el tudnám viselni még egy ideig.

//15 élet 2 páncél//