Anatole legénylakása

by **Anatole Saito** Hétf. Nov. 25 2013, 20:05

Nappali

Hálószoba

by **Shukaku** Vas. Dec. 29 2013, 22:20

-Hát újra itt vagyok Timidus.
-Újra? Jártunk már itt?
-Izé…
~Elfelejtettem, hogy csak én jöttem ide nélküle, amikor Alex ajándékát adtam át. Vajon megkapta? Remélem megkapta, és örült is neki.~
-Igen, én már voltam itt.
-Miért mászkálsz te nélkülem?
-Ne aggódj! Végig védett területen maradtam. Csak kíváncsi voltam, mert állítólag itt van egy külön játszótér a peteknek. Meg szerettem volna nézni, hogy ha esetleg a mi céhünkben is terveznénk ilyet, akkor tudjak segíteni.
~El kellene neki mondanom.~
-Tudod… emlékszel még arra a szőke fiúra? Akivel olyan csúnyán összekaptatok a második szinten.
-Ahamm. A bunkó.
-Naa, ne mondj ilyeneket. Szóval gondoltam segítek neki, és küldtem a kajmánhoz egy kis könyvecskét, hogy könnyebben tudja nevelgetni. Azonban most már szeretném a saját szememmel is látni, hogy mi lett az eredménye a segítségemnek.
-Ha bármit is csinált a…
Mordult fel Timidus fenyegetően, amiből Shu ki tudta találni, hogy mire gondolhat a sárkány.
-Ne aggódj Timidus. Nem hiszem, hogy bántotta volna a kajmánkát. Illetve… biztos, hogy nem bántotta. A kisállat nem harci pet, így nem tudna vele küzdeni. Annak meg semmi értelme, hogy feleslegesen harcoltassa, vagy kitegye valami veszélynek. Szerintem még mindig a fején hordozza.
-Nem kellene akkor sem nélkülem mászkálnod.
Mivel a lány csak a rosszalló fejcsóválást és a nemtetszés hangjait hallotta ki a sárkány szavaiból, így azt hitte, hogy Timidus továbbra is Alexet szapulja.
-Tudom, hogy nem volt veled kedves, meg nem adott elég tiszteletet… meg úgy egyik petnek sem… de akkor sem hiszem, hogy bármi rosszat tenne emiatt egy kisállattal. Ha akarta volna, már akkor ott hagyhatta volna az utcán. Vagy visszavihette volna az árusnak. Egyiket sem tette, és még akkor sem bántotta, amikor a kajmán beleharapott a kezébe. Biztos vagyok benne, hogy semmi baj nincsen.
-Oké, oké!
~De azért örülök, hogy most én is itt vagyok, és móresre taníthatom, ha esetleg mégis. Bár… azóta biztosan belátta már, hogy gonoszul viselkedett, és ha meglát, akkor bocsánatot fog kérni. Majd először nem bocsájtok meg, és úgy csinálok, mintha továbbra is haragudnék, akkor biztosan ad valami nasit és akkor majd lassan megenyhülök. Ez egy remek terv. És így még arra a játszótérre is bejuthatunk. Vajon gondoltak a sárkányokra is? Macskajátékkal találkoztam már nálunk is ÁK miatt. Meg kutyáknak valóval is. Sokaknak van kutyája, persze ők is olyanok, akik nem tudnak harcolni. Valamiért az emberek szeretik a kutyákat. Biztosan azért, mert kutyát kint is láttak már. Illetve Shukaku azt mondta, hogy vele is volt kint egy kutya. Persze azt is mondta, hogy én sokkal okosabb vagyok mint az a kutya volt, de ez természetes.~
Párszor körbejárták az épületet, megcsodálták és jól megnézték maguknak, hogy miben különbözik a saját céhépületüktől, majd megálltak az ajtó előtt, és Shu bekopogott.

by **Anatole Saito** Hétf. Dec. 30 2013, 01:51

//Kopogni kár, meg kell húzni a csengőcskét a bejárati kapu fölött ^^ Kivételesen E/3-ban kezdem a sztoriszál végett.//

Csendes, nyugodt környék része az Artes Limen, bár egyesek számára bizonyára súrolja a sznobság határát ez a miliő. A céhépület külleme pedig egyértelműen. A magasba törő falak, melyeken művészien kidolgozott angyalszárnyas figurák pihennek, vagy éppen diadalittas pózt vesznek fel. Egyértelműen érződik, hogy a gazdag déli kerület szegletében jár az ember, de még nem túl távol a kereskedőnegyedtől. Mégis minden pompa és hivalkodás ellenére az a benyomása támadhat még a művészetek iránt legkevésbé érdeklődő embernek is, hogy ez egy elegáns és szép épület. S minél beljebb kerül az ember, annál inkább érzi otthonosnak is. A tágas teret mostanra sikerült megtölteni zsivajjal, csilingelő kacagással, és alkalomadtán vendégekkel is. Jelenleg nyolcan lakják eme épületet, most azonban, a karácsonyi készülődés és az ünnepek alatti zajongás forgataga megtörni látszik, az egész céhház elcsendesedett. Mindenki a nagy étkezések terhét piheni ki és az ajándékaiban gyönyörködhet. Csendben. Meghitten.
Mégis arra figyelhettek fel, hogy a látszólagos nyugalmat óriási zsivaj bombázza szét. Vajon mi okozhat akkora felfordulást, ami olyan zajt csap, hogy még az utcára is kihallatszódik? Virágcserepek törnek, elharapott szitkozódások egy fiatalos férfihangtól, nagy trappolás, ajtócsapkodás, nyikorgás, csikorgás. Aztán feltűnik az árkádok alatt egy fekete macska, melynek szájában messziről kivehetetlen dolog leledzik, mögötte pedig kisvártatva ott lohol az iménti hangok gazdája is, Anatole, aki vörösödő fejjel üldözi az állatot. - Aldo, te bitang, állj meg ha mondom! Ne tetézd a dolgokat, add vissza tüstént, te kis bajkeverő! >.<
Aztán ahogy feltűntek, úgy tűnnek most el ismét egy kanyarban. Mire azonban megunhatnátok a várakozást a kapuban állva, ismét feltűnik az ifjú. Ám ezúttal fejvesztve menekül, hiszen üldözőből üldözötté válik. Egyenesen felétek rohan, ki a házból, ki az előkertből, ki az utcára, hogy magára zárhassa a kaput és a kerítés megvédje a vérengző fenevadtól. Nem, nem attól a csöppnyi macsektól rezelt így be a nagy frontharcos. Egy feldühödött bébi tigris ront rá, kinek éles szemfogai elől valóban talán jobbnak látja az ember, ha inkább menekül, kis termet ide vagy oda. Egészen barátságos méretekkel rendelkezik pedig a nagymacska, az ember képes lenne a hóna alá kapni, pláne súlyemeléssel, mely jártasság második fokozatával is rendelkezik a céhvezér, valamiért mégis döbbent ábrázattal iszkol kifelé, a kapun túlra, egyenesen felétek, hisz az imént még ott álltatok. - Vigyázaaat, támad!

by **Shukaku** Hétf. Dec. 30 2013, 09:11

Mivel a kopogásra semmi válasz nem érkezik, és a vastag falak még a bent zajló élet-halál küzdelem zajait is elzárják a kint várakozók elől, így Shu úgy dönt, hogy megpróbálja a csengettyűket is, melyektől úgy reméli, hogy mivel nemrég múlt el a karácsony, talán még egy kis ünnepi dallamot is fognak megszólaltatni. Persze ebben a világban talán nem is kell mindent visszaállítani, hiszen a tárgyak maguktól tudják, hogy meddig és milyen szerepet kell betölteniük, így Shu soha sem számolt az emberi hiba lehetőségével. Az egyetlen valaki, aki hibázhatott, az ugye Kayaba Akihiko volt, akiről ezt a lány egyáltalán nem tudta elképzelni, így minden kis dolognak, ami valaha is problémát jelenthetett a játéban, hatalmas horderőt tulajdonított, legyen az például egy kis zavar a képben, vagy akármi. De ez eddig csak egyszer történt meg vele, és akkor is biztos volt abban, hogy saját nyelvén fogalmazva „It's not a bug, it's a feature”.
Mivel választ továbbra sem kapott, és tartva magát a jól megtanult illem szabályaihoz nem kezdett el dörömbölni az ajtón, vagy rázni a csengőt, egyszerűen intett Timidusnak, hogy indulnak.
-Gyere Timi. Talán nincsenek itthon. Majd megpróbáljuk legközelebb.
-Itthon vannak, csak el akar bújni. Biztosan bántotta a kajmánkát és nem akarja, hogy megtudjuk, és most el akar rejtőzni előlem, mert fél, hogy mit fogok vele tenni büntetésképpen.
-Gyere Tim! Úgysem tudunk bejutni. Ez egy hatalmas céhépület, biztos védi valami erőtér vagy ilyesmi. Semmi kedvem bajba kerülni.
-Azt már nem! Gyere ki Bunkó most rögtön!
Kiáltotta Timidus, és most már mintegy tulajdonnévként ragasztotta rá kedvenc káromkodását a fiúra. Persze mivel Shu sohasem használt trágár szavakat, így Timidus sem meríthetett a nyelv ezen bőséges tengeréből, és a saját maga által kitalált káromkodásokat pedig az emberek nem is vették volna káromkodásnak, így egyszerűbb volt számára ezt használni, hiszen ezt a szót már úgyis megtanította egyszer a fiúnak, és ha esetleg volt olyan buta, hogy már el is felejtette, akkor maximum megint kiölti rá a nyelvét, mert azt még ő is megérti. Odaröppent a csengőhöz, és eszeveszett sebességgel kezdte cibálni, és elhatározta, hogy a bent rejtőző fiúnak két lehetőséget ad. Vagy megsüketül és megőrül a csengők zajától, –hiszen bizonyára a házon belül fel volt erősítve a hang, hogy mindenhol halják- vagy vállalja gonosz tetteinek a következményét, és kijön, és férfiként szembe mer nézni Timidussal.
A sárkány elégedett „Naugye!” füttye kíséri a kirohanó Anatolet, hiszen Timidus biztos abban, hogy ez a nagy siettség kizárólag az ő tiszteletére keletkezett, és azért lohol így a fiú, hogy Timidus lássa, nem is akarták őt ennyire sok ideig megvárakoztatni, csak véletlen volt. A sárkány természetesen már azt is elhatározta, hogy ha ez a valaki ennyire lohol, akkor meg fogja bocsájtani, hogy az értékes idejét pazarolták. Legalább is ennek a fiúnak. Anantole ahelyett azonban, hogy beinvitálná őket, ő maga jön ki és még a kaput is bezárja maga után.
-Hát… végülis így is jó, csak itt kint picit hideg lesz.
Morogja Timidus, de ekkorra a fiú már el is kiáltja magát, miszerint valami támad, mire Timidus azonnal félrelöki a kapuból Shukakut, és ő áll az érkező fenevad elé. Shu mindössze elkerekedett szemekkel hagyja, hogy a sárkány félretaszítsa, és igyekszik követni az eseményeket. A megérkező tigris azonban azonnal megnyugtatja, és saját nyelvén, csipogva közli a sárkánnyal a fejleményeket.
-Hagyd! Csak játék!
Ezután nyugodtan sétál oda a kerítéshez, és ha be tud nyúlni a rácsok között, akkor egy kis húst ajánl fel a tigrisnek.
-Szia pici! Éhes vagy? Hogy hívnak?
Mivel rendelkezik vadászat jártassággal, így van elég hús nála, amiből a heti egy alkalmakkor, amikor vadászni megy Timidussal, mindig visz is haza Channak megsütésre. Természetesen csak egyetlen pontot tett a vadászatra, hiszen nem akar ezzel foglalkozni, csak ha már Timidus miatt úgyis harcolnia kell, hogy levezesse az energiáit, legalább valami haszna legyen a mobok elpusztításának. A magasabb szintű, szerinte nemesebb és nagyobb értelemmel rendelkező mobok húsát már nem főzné meg, hiszen az számára olyan, mintha kutyát vagy majmot, vagy esetleg emberi húst enne, és nyugati értékrendje és gyomra nem éppen képes befogadni az étel ezen formáit. Akár elfogadja a tigris a táplálékot, akár nem, ezután az érkezett fiúhoz fordul. Egyáltalán nem érzi úgy, hogy megbántotta volna azzal, hogy előbb a tigrist üdvözölte.
-Jó napot. Ő itt Timidus, én pedig Shukaku vagyok a Joung Yustice céhből.
Mutat a sárkányra, aki csipogva köszön, majd együtt hajolnak meg.
-Alexhez jöttünk.
-Jöttél.
-Igen… meg tetszik tudni mondani, hogy itt van-e?

by **Anatole Saito** Hétf. Dec. 30 2013, 10:36

Az a komisz kis fújógép elcsente, ellopta, eltulajdonította, megbecstelenítette az ebédre szánt halat. S ha ez még nem lenne elég, újabb kergetőzésbe is kellett vele fogni, aminek az lett az eredménye, hogy már megint mehetek a kertész ismerősömhöz újabb cserepes virágokért. Ennyire szemtelen egy jószágot! >.< tudja, hogy mennyire oda vagyok azért, ha virágok lepik el a Liment, erre nem elég, hogy már megint meglóg a kajával, de azzal próbál lelassítani, hogy még több borsot tör az orrom alá a rombolásával. Csoda, hogy ismét kergetőzéssé fajul a dolog? A nagy céhvezér, aki szégyenszemre fut az ebédje után és még egy csöppnyi macskát sem tud elkapni... Nem mintha rászorulnék arra a nyomi darabka halra, de ez már presztízskérdés. Aldot meg kell nevelni, mert ez így nem mehet tovább. S ha nem megy szép szóval, akkor muszáj megbüntetni.
Ahogy befordulunk egy kanyarban, figyelmemet elragadja a bejárati kapu felől érkező csengő eszeveszett csilingelése - sajnos nem karácsonyi dallamot játszik, ennyire nem voltam kreatív Embarassed

- így egy pillanatra megtorpanok. Végzetes hiba ez, ugyanis eddigi üldözöttem eltűnik a látómezőmből, viszont akad helyette valami sokkal nagyobb. - Momo? - Vágok értetlen fejet, ahogy a bébi tigrist megpillantom. De valami nem stimmel! Egyrészt Momo Luvval együtt elköltözött innen, s ennek legalább fél éve. Másrészről Momo bundája ennél sokkal fakóbb, már-már fehér volt. S ami végképp nem stimmel, hogy Momo sosem támadt rám, ez a tigrincs pedig bizony most üldözőbe vesz feldühödött morgást hallatva.
Bakker! Bakker! Bakker! Hogy kerül egy vadállat a védett övezetbe? És még rám is támad! Futááás! Már hívnám is le a menümet, hogy felöltsem felszerelésemet, amikor is megpillantom a kapuban ácsorgó lányt és a petjét. Szegényt jól megváratom, de ami ennél most fontosabb, hogy biztonságba kerüljön a fenevad elől. - Vigyááázat, támad! - figyelmeztetem a párost, de ők csak nem akarnak menekülni. Gyorsan kiosonok a kapun, s még időben bezárom magam mögött, aminek hatására az oktondi tigrisbébi fel is kenődik a fára. Kótyagosan ingatja a fejét, azt hiszem sikerült leszerelni. Ekkor veszem csak jobban szemügyre: hiszen ennek a fenevadnak sárga az indikátora, veszélytelen állat. Akkor mégis miért támadt rám?
Pár szusszanás után tekintetemet az érkező lánykára emelem. Alig múlhatott tíz a gyermek, s valami fehér szárnyas lény társaságában érkezett. Mi lehet ez, griff? Főnix? Nem-nem, valami más. Mindegy, majd legfeljebb megkérdezem. Mondandóját alátámasztja az életsávja melletti kis ikon, Peter barátom által jól ismerem ezt a céhlogót. Viszont abban teljességgel biztos vagyok, hogy ez a gyermek nem járt itt nálam, mikor sárkányt eregettünk.
A kis tigris közben erőre kap és vicsorogva morog mindannyiunkra. A hús szagát megérezvén sem lágyul meg, de mikor már szájában érzi az ízét - merthogy gondolkodás nélkül kitépi a kislány kezéből a felkínált koncot - akkor már nem morog, kezd lenyugodni. Nem telik bele egy percbe se, mire felfalja az étket, majd felszegett fejjel, peckes léptekkel, arrogáns pofit vágva indul vissza a kert felé. Farka hegye ütemre mozog, mintha csak egy dallamot dúdolna a fejében, ez az a mozzanat, ami elárulja számomra a nagy titkot, s a felismerés teljesen ledöbbent. - Aldo! Te vagy az? Shocked

- Kérdésemre azonban csak még jobban felszegi a fejét és le se tojja, hogy a gazdája hozzá szólt. Komótosan elballag a kertben lévő helyére.
- Öhm... elnézést kérek... ne haragudj az udvariatlanságomért, de szabadna újra megkérdeznem a neveteket? - Azt hiszem még mindig le vagyok sokkolódva. Hogy a csudában lett az én kis félperzsa fekete macskámból egy bébi tigris? O.o - Alex, ugye? Alexet említetted? Mármint ez nem a peted neve, hanem őt keresed? Kerüljetek beljebb, azt hiszem már nincs mitől tartani. Elkísérlek benneteket Alex lakrészéig.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 30 2013, 11:34

-Óh, szóval Aldónak hívnak. Szia Aldo! Én Shukaku vagyok, ő pedig Timidus.
Mutatkozik be a tigrisnek, és így egyúttal válaszol a fiú kérdésére is. Biztos volt abban, hogy az a morgás köszönetet jelent a húsért, sőt, még egy picit igyekszik tartani is, hogy játékot biztosítson a tigrisnek, de az állat játszi könnyedséggel tépi ki a kezéből az ételt.
-Ugye csak éhes voltál pici. Jó étvágyat a húshoz és nagyon szívesen.
Timidus azonban sokkal inkább fel van háborodva, és csipogva, fejét csóválva figyeli az idegent.
-Hogyan lehet engem összetéveszteni a Bunkóval? Hogyan lehet egyáltalán engem hímnek nézni? Milyen pofátlanság! Hát nem látod a szalagomat? Nem látod?
Mérgesen kering a fiú körül és folyamatosan csivitel.
-A tigris is azért üldözött, mert összekeverted valakivel, pedig ő csak egy kicsit játszani szeretett volna. Te sem vagy idomár, az biztos!
-Nyugi Tim. Semmi baj. Nem mindenki érthet a tollas sárkányokhoz. De… valóban.
Fordul újra a fiú felé.
-Timidus kislány, és egyáltalán nem Alex. És nem is olyan mint Alex. Ha megnézed a piros szalagot a mellkasán, akkor láthatod, hogy balról jobbra megy. Ez ugyanolyan, mint a kabát gombolása, tehát látszik róla, hogy kislány. Meg eleve látszik rajta is, de így már messziről.
Közelebb lép a fiúhoz, és úgy suttog.
-Szerintem kérj bocsánatot.
Shu teljesen meg volt arról is győződve, hogy a fiú mindössze játszott a tigrissel, és csak úgy tett, mintha menekülne előle, mintha félne tőle. A céhházba sehogy sem tudott volna bejutni egy idegen pet, az meg eleve látszik a sárga indikátorból, hogy a tigris egy szelídített állat. Senkinek semmi oka félni tőle, főleg nem a védett területen belül.
-Nem szeretnénk betolakodni, csak akkor mennénk be, ha Alex itthon van. Illetve… ha nincs is itt, akkor ha esetleg tudod, hogy mi lett a kajmánkával, akkor megköszönnénk, ha elmondanád.
Ha Anatole mégis beinvitálja, akkor teljesen nyugodtan követi a fiút, egyáltalán nem tart attól, ha esetleg a tigris újra felbukkanna, sőt, még örülne is neki, és ennek hangot is ad.
-Aldo hozzád tartozik? Még sohasem láttam tigrist. Mármint itt még sohasem. Annyira nem ritka pet mint Timidus, de nem mindenki mellett van. Nem tudom, hogy mennyire értesz a tigrisekhez, de ha játszani szeretnél vele, akkor legközelebb ne a fogócskát válaszd. A tigrisek nem üldözik sokáig a zsákmányt, mint más nagymacskák, hanem igyekeznek egyetlen ugrással elkapni. Szóval ha örömet szeretnél okozni neki, akkor legközelebb ne vedd észre. Sokkal inkább kiscicák mint mondjuk az oroszlánok. Kivéve persze abban, hogy szeretik a vizet és úszni is szeretnek. Majd lerajzolhatom egyszer? Meg… ha hozzád tartozik, akkor elmondod, hogy mit tudsz róla? Adatokat gyűjtök a petekről, amivel kiegészíthetem a bestiáriumot… mert abban nem sok minden van.
Kicsit elpirul és leszegi a fejét.
-Megint túl sokat fecsegek ugye?
Timidus mindössze sokatmondóan bólogat.
-Mindig ez van amikor új pettel találkozom. Bocsánat!

by **Anatole Saito** Csüt. Jan. 02 2014, 15:53

A tigrisbőrbe bújt Aldot nem igazán érdekeljük, sértett fejjel távozik, s látszólag vissza sem les. Hát, nem egy udvarias szőrmók, legalább is ha meg van sértve, akkor nem lehet lekenyerezni semmivel. Bezzeg azért a húst elvitte a kis fújógép... Mégis mi a csuda ütött belé, és mi ezt az egész? Lehet, hogy ő mégis csak pet, és most továbbfejlődött? De hisz én nem vagyok idomár, sőt mi több, még csak tréningezni sem volt hajlandó. Bárki ellen is akartam párbajra küldeni, az mindig befuccsolt. Lehet titkon tréningezte ő magát, csak erről én nem tudtam eddig? Komisz kölke, megint átvert
- Aldo, szégyeld magad! Udvariatlan vagy, nem üdvözlöd a vendégeket és még meg sem köszönöd az ajándékot. Ejnye... - Ezután Shuékhoz fordulok, miközben bűnbánóan a kezemet tördelem. - Elnézést kérek, az ő nevében is! Nem tettünk rátok túl jó benyomást így elsőre ^^" - Timidus eszeveszett csiviteléséből viszont egy kukkot se értek, csak annyi jön le, hogy rettentő dühös. Lehet az ő husiadagját kapta meg Aldo? Aztán fény derül az igazságra és Shu magyarázatát hallva rettentően elszégyellem magam, talán még kicsit bele is pirulok. Azt hiszem ideje kiengesztelnem a tollassárkányt.
- Nagy tisztelettel esedezem bocsánatodért, kedves Timidus. Nem is tudom hova tettem az eszemet, biztos a zavarodottság az oka, futás közben kitikkadtam, a szomjúság lehet az egyetlen mentségem. Hát persze, hogy kis kegyed lány, szabadjon megjegyeznem, rendkívül csinos a szalagja is. - Ez az Anatole, megy ez neked! Csak szövegelj, azzal leveszel mindenkit a lábáról, főleg ha lány, akkor is, ha sárkány. Hisame is szeret, pedig ő aztán elég kajla jószág, csak nem lesz nehezebb kiengesztelni ezt a kis hölgyet.
- A kajmánról sajnos nem tudok semmit mondani, de ahogy mondtam, kerüljetek bátran beljebb. Alex lehet nincs itthon, mert nem hallottam a lakása felől zenebonát, vagy csak tekintettel van a többiekre és hagyja őket csendben pihenni. Gyertek, nézzük meg együtt, hogy mi a helyzet nála!
Ahogy áthaladunk az árkádok alatt, és bejutunk a belső udvarhoz, Shu megannyi kérdést tesz fel nekem, amikről fejben lassan listát kell készítenem. Valahogy így érezhetik magukat azok az emberek, akik velem szoktak beszélgetni. O.o Ráadásul figyelmemet elragadja közben az is, hogy Aldot ismét megpillantom, ezúttal azonban már fekete macskaként mosakszik az elfogyasztott husi után. Alex apartmanja előtt egy kis kitérőt teszünk a kertbe, de nem közelítem meg Aldot, csak látótávolságon belül megállunk, hogy megválaszolhassam a kérdéseket és közben a macskát is figyelemmel követhessem.
- Mondhatjuk úgy is, hogy Aldo hozzám tartozik. De ő nem harci pet, inkább csak házi állat, akinek ha úgy tartja kénye kedve, akkor nem csavarog, hanem nálam lebzsel. Utcacica volt, úgy szegődött el hozzám. Aztán itt ragadt, úgy tűnik jól érzi magát, de néha vannak összetűzéseink a neveletlensége miatt. Ennek voltál az imnt szemtanúja. Tigrist azonban még én is csak egyet láttam Aincradban és az nem ő volt. Nem tudom mi történhetett vele, ez csak valami bug lehet a rendszerben. Aldo macska, nem tigris O.o - Továbbra is értetlen fejjel szemlélem a bolyhost, de ő ránk sem emeli a tekintetét. Jobban mondva rám és Shura nem, Timidust a szeme sarkából azért titkon figyelgeti. - Köszönöm a tanácsokat és persze, lerajzolhatod majd. Persze csak ha őkelme is úgy kívánja ^^" Milyen adatokra vagy kíváncsi? Közben írok ALnak egy üzit, és megkérdezem, hogy merre jár. - A kertünkben lévő padhoz invitálom a leánykát, majd hellyel kínálom. Közben Alexnak már meg is írom gyorsban a levelet és innentől kezdve csak várni kell a választ, így koncentrálhatok a beszélgetésünkre. - Kérsz esetleg inni vagy enni valamit? És te Timidus?

//Kleinel engedélyeztettem a tigrissé alakulást. Az egésznek az a lényege, hogy Aldo valóban nem funkcionál normál értelemben vett petnek, maximum annyira engedelmeskedik Anatolnenak, amennyire egy irl macska is. Viszont ha nagyon felidegesíti magát, felpaprikázott hangulatba kerül, akkor átalakul tigrissé. Amint kicsit is lenyugszik, vissza is változik fekete macskává. ilyen eddig még sosem fordult elő, és nem is fog gyakran ezután. Már a Pet ovinál szerettem volna ezt kijátszani, de végül úgy hozta a mesélés, hogy nem fért bele. Most gondoltam kipróbálom Anatot ebben a szituációban és jobbnak láttam itt, mint egy élményben. Majd meglátjuk ^^ //

by **Shukaku** Csüt. Jan. 02 2014, 20:18

Shu miután kérdésekkel bombázta Anatolet, picit elszégyellte magát és csöndben maradt, így a fiúnak nyugodtan volt ideje összeszednie a gondolatait és válaszolni mindenre. Mindenesetre a lány nem szeretné, hogy a szegény cicát miatta szidják le, így természetesen biztosítja a fiút arról, hogy semmi probléma nem történt. Ezt könnyed nevetéssel is megerősíti.
-Ne aggódj emiatt. Tényleg ne. Kint is volt egy nagy kutyusom, aki mindig összesározott amikor bejött az esőből és üdvözölt, és Timidus is képes butaságokat csinálni. És abban is biztos vagyok, hogy az egyik morgás a sok közül az üdvözlés volt, a másik pedig a köszönöm. Tudod… Timidusnak is vannak olyan szavai, amit néha morgásnak hiszek, pedig igazából teljesen kedves dolgot jelent. Talán csak a mi fülünk nem hallja azokat a hangokat, amik ezt is széppé teszik, és csak a sárkányok énekét tudjuk mi is szépnek hallani, vagy a cicáknál is csak a dorombolást. Persze… a tigris sajnos pont nem tud dorombolni. Talán akinek magasabb a hallgatózás képessége, az kihallja ebből is. Sajnos nekem olyanom nincsen…
-Shu!
-De miért? Vagy ez is fontos? Ezt sem szabad elmondani? Ezek nem a statok…
-Ez is fontos.
-Oké, oké…
A dicsérő szavakat Timidus nyugodtan hallgatja végig, egyáltalán nem lepődik meg, nem ugrál össze-vissza, de a széles mosoly kiül a pofijára. Igazából csak azt nem érti, hogy miért nem adta meg eddig mindenki ezt a neki kijáró tiszteletet. Közelebb röppen és legyint egyet a farkával, utána pedig fejét odatartja a fiú elé, jelezve, hogy kegyeskedik megengedni, hogy megsimogassák.
-Azt hiszem megbocsájtott. A legyintés azt jelenti, hogy… mint amikor az emberek a kezükkel legyintenek. Most pedig szeretné, ha megsimogatnád, hogy ezzel kibéküljetek.
~És kérlek ne dicsérd tovább, és ne esdekelj. Tönkreteszed Álomkelő összes munkáját. -.- ~
-Nem szeretném. Ő szeretné. Ki ne szeretne engem megsimogatni? Én csak megengedem.
Shu nem fordítja le Timidus szavait, de a sárkányt jelenleg nem is zavarja ez.
-Zenebona? Alex zenél? És… oh… akkor nagyon sajnáljuk a csengőt. Mi sem szerettünk volna senkit felébreszteni. Ugye nem ébresztettünk fel senkit? Ugye te nem aludtál? Ha… most esetleg délutáni…
Egy másodpercig kereste a megfelelő szót, mert nem akarta a felnőtt férfit, vagy az egész céhüket az óvodával összekapcsolni, -bár rendkívül vicces volt ez az asszociáció, főleg Alexet ismerve-, de szerencsére megtalálta a megfelelő kifejezést.
-…délutáni sziesztát tartotok, akkor szívesen visszajövök később. Vagy csöndben várok itt.
Azonban mivel a fiú beljebb invitálta őket, így a kérdés rögtön meg is válaszolódott magától, bár Shu érezhetően halkabbra fogta a hangját, még a szokásosnál is halkabbra. Azonban amikor Anatole elmesélte neki Aldo történetét, azonnal újra izgatottá vált, és úgy érezte, hogy egy kincsesbányára akadt a fiúban és a macskájában. Térdére fektette a füzetét és már a sárkányos ceruza is a kezében volt.
-Tehát Aldo, a tigris-cica, te pedig Anatole vagy.
-Aldo és Anatol-
Jegyezte fel a kis füzetbe, természetesen egy teljesen új lapra, majd a fiú elé tartotta.
-Jól írtam?
Vett egy nagy levegőt, egyrészt azért, hogy felkészítse tüdejét a kérdésekre, másrészt azért, hogy megnyugtassa saját magát, és ne kezdjen el újra hadarni.
-Csak pár dolgot szeretnék tudni. Azt mondtad, hogy utcacica volt, és hozzád szegődött. Ez mikor történt, és hogyan? Mit jelent neked az, hogy neveletlen? Hogyan próbáltad nevelni? Ugye… tudod, hogy egy cicát nagyon nehéz megnevelni… majdhogynem lehetetlen. Ezt biztosan tudod. Egyébként nem hiszem, hogy bug lenne.
~It's not a bug it's a feature.~
-Biztosan csak fejlődött. Bár valóban nem szoktak fajt váltani a petek a fejlődés során. Az is lehet, hogy most aktiválódott a képessége, amivel alakot tud váltani. Ilyen képességei vannak a harci peteknek, tehát biztosan lehet a nemharciaknak is. Timidusnak is van…
-Shu!
Vágott közbe a sárkány figyelmeztetően.
-Oké. Tudom. Nem mondom el, hogy mi, de azt csak el lehet mondani, hogy van neked. Vagy azt sem?
-Azt de.
-Naugye. Szóval ez is megeshet. Viselkedett már valaha úgy mint egy tigris? Láttad már valamikor tigrisként viselkedni? Tudod, hogy hogyan viselkednek a tigrisek? És… a képességeket általában valami aktiválja. Mit csináltatok, amikor Aldo tigrissé változott?
~Jaaaajj! Ez olyan izgalmas! A kígyót is én láttam meg először és a hollókat is, és ott voltak a sárkányok és egész Draconia, most pedig én írom le először egy házipet képességének aktiválódását és a képességét. Annyira szerencsés vagyok! Annyira csodálatos ez a világ!~
-Shu!
-Mi az? Most nem mondtam el semmi hadi titkot.
-Szerintem elég lesz ennyi kérdés.
-Oh… igen… persze. Bocsánat. Akkor egyelőre ennyi… remélem nem sok.
Izgatottan, körmölésre készen figyelte a fiút várva a válaszokat, annak udvarias kérdéséről el is feledkezve, Timidus azonban észben tartotta a fontos dolgokat, azaz a nasi lehetőségét.
-És mond meg neki, hogy ő a szomjas. Futás közben kitikkadt. Mondta.
Shu elnyomott egy kuncogást. Bár csak annyit értett a sárkány szavaiból, hogy Anatole a szomjas, és azt, hogy valamit mondott, nem volt nehéz összerakni a kettőt.
-Timidus azt mondja, hogy úgyis szomjas voltál, tehát ha te iszol, akkor mi is elfogadunk egy italt. Mást nem kérünk, köszönjük szépen.
-Oké, oké… akkor nem kérünk. Egyelőre.
Timidus természetesen ugyanúgy figyelte Aldot, ahogy a cica őt. Őszintén szólva nem tetszett neki a pet, mert önmagához képest menőbb képessége volt, mint az övé. Persze Timidus tudta, hogy az ő képessége jobb, de egy kiscicának nagyon nagy ugrás a tigrissé válás, és Álomkelő óta tudta, hogy már a cicákkal is vigyázni kell. Természetesen nem viselkedett ellenségesen emiatt, de azért egy picit irigykedett.

by **Anatole Saito** Szer. Jan. 08 2014, 14:34

Hehehe, tudtam én, minden nőt le tudok venni a lábáról a lehengerlő dumámmal Cool

Amikor legyint egyet Timidus, azért picit hátrahőkölök, na nem látványosan, de jobb a békesség, aztán mikor fejét lehajtja, akkor már tudom, hogy nem lesz baj. A hízelgésem célba talált. Először nem is tudom mit kellene tennem, talán hajtsam le én is a fejem és akkor bucival koccanunk egyet? Áhh nem, azért azt talán mégsem kellene, elég lesz egy kis simi is. S gondolatmenetemet rögtön meg is erősíti Shu egy újabb magyarázat áradattal, amit egy apró mosollyl nyugtázok. A simogatás jó visszajelzést vált ki Timidusból, rőáadásul a mostani csivitelése is sokkal kevésbé fenyegető, így már biztos vagyok benne, hogy elnyertem a bizalmát. Persze ennyitől még nem fog az ölembe ugrani és henteregni, de legalább nem harapja le tőből a kezem. Nem mintha kinézném belőle.
- Nem, nem aludtam és legfeljebb Saya alszik ilyenkor ebéd után. Ő egy nagyjából korodbeli kislány, aki picit fáradákony és időnként elszenderedik, nem tudom most alszik-e. De nyugodj meg, messze van ő attól, hogy elérjen oda a csengő hangja. Különben is, Aldo nagyobb zajt csapott Jah és igen, Alex zenél. Meg én is, meg lényegében azt hiszem mindenki a céhben. Hmm... Gilbert zongorázik, igen, méghozzá kiváló művész, Alex dobos, én gitározok, Saya gyönyörűen énekel, és biztos vagyok benne, hogy a többi lány is meg tudna szólaltatni valamilyen hangszrt, ha más, nem hát énekelnek. Egyedül az idomárunkról, Ayatoról nem tudok ilyesmit. Huhh, ez most kicsit sok név volt neked hirtelen, elnézést, csak hangosan gondolkoztam. - Pironkodva megvekarom a tarkómat és jóízűen elnevetem magam a saját oktondiságomon. Ahogy leérünk a kertbe és helyet foglalunk, Shu máris előkap egy jegyzetfüzetet. Ejha, tényleg nem aprózza el O.o
- Úgy látom te sem tudsz lemondani a külvilág egyszerűségeiről... - utalok kuncogva a jegyzetfüzet felé bökve, hiszen egyszerűbb és kézenfekvőbb lenne lenyitnia a menüjét és egy virtuális jegyzetfüzetbe pötyögnie. - Óh és igen, elnézésedet kérném újfent. Voltam olyan faragatlan, hogy tisztességesen be sem mutatkoztam! - Nyomban talpra pattanok és vigyázállásban, enyhe meghajlással vezeklek bűnömért. - Anatole Saito, szolgálatára hölgyem. Az Artes Liberales céhmestere vagyok, a Macskás Kovács, üzletember, marketing szakember, tehetséggondozó menedzser, frontharcos és a Stella kupa győztese. Valamit kihagytam? Óh, igen, a nagynevű céhvezéred elkötelezett barátja és Hisame rajongója ^^ - A nem kevés nagyképűséggel és kérkedéssel átitatott listám elsorolása a franciás, teátrális magatartásommal igazán komikus benyomást kelthet a lányban, sokan régimódinak, piperkőcnek tartanak, mások csak egy nyegle alaknak, de én tökéletesen ki vagyok békülve ezekkel a jelzőkkel. Egyrészt mert valamicske igazság van bennük, a japánok közt rendkívüli magasságom, nyurga alkatom és enyhén vöröses, bronzos hajam mellé a néha talán túlzott elegancia mindenképpen különccé tesz. Másrészt viszont amíg beszélnek rólam, legyenek azopk támogatók vagy rosszindulató irigykedők, az én ~~vizemre hajtják a malmot~~ malmomra hajtják a vizet, hiszen a céhemnek és az üzletnek is kedvez. - A nevem végére pedig illessz egy "e"-t. Francia eredetű, anyám francia kanadai és ezzel azt hiszem sok kérdésedre magyarázatot is találtál velem kapcsolatban ^^ - Miután végére érnék a nagy szóáradatnak, ismét felnevetek, majd végül visszahuppanok a lány mellé. Valóban, az előbb még szomjas voltam, így hát le is nyitom a menümet, előhívok némi narancslevet és öntök al ánykának is.
- Timidus mit szokott inni? A kérdésekkel pedig lassabban - Átnyújtom neki a poharat és miután Timidusnak is töltöttem, amit kér, aprókat kortyolgatva elkezdek elmélkedni, ismét hangosan. - Na lássuk csak... Azért szoktam Aldora mondani, hogy utcacica volt, meg ha úgy vesszük, még most is az, mert idomár nélküli mob, mégis, ahogy megnézed, az indikátora sárga, mint a peteké, tehát ez azt jelenti, hogy veszélytelen ránk nézve. Viszont még sosem sikerült beidomítani, álltalában nem hallgat az utasításaimra, harcba pedig hiába próbáltam vinni, minden párbajból kioldalgott, meghunyászkodott Még a játék első hónapjaiban találkoztam vele, pontosan nem tudom megmondani mikor, de az fix, hogy a kovács boltom már megvolt, mert munkából mentem haza. Ő meg csak úgy jött utánam. Éppen halat ettem útközben, s most már biztos vagyok benne, hogy annak az illata vonzotta, ugyanis az a kedvenc étele. Abból rettentően be tud zabálni és kis vadorzó lesz, ha nem kapja meg a kiszolgálószemélyzettől, vagyis tőlem a kaját. Néha úgy érzem magam, mint abban az amerikai képregényben, még apám fiatalkorából. Garfield, azt hiszem az volt a címe, egy rettentő dagi mcsakáról szólt, akinek az evés és a kutyák molesztálása körül forgott minden gondolata. Na Aldo kiköpött mása, csak nem csíkos meg dagi. Bár tigrisként már ez is stimmel. Szóval azt vettem észre, hogy nem nagyon szívlel más peteket, felsűbbrendűen viselkedik. Egyedül Ureustól van betojva, Ayato kígyójától. Arról nem tudok, hogy van-e bármilyen képessége, hiszen nem vagyok idomár, nekem még sosem mutatta meg akkor sem, ha van neki. Lehetséges, hogy ez a mostani alakváltása az volt, hiszen egy pet ha egyszer továbbfejlpődik, akkor nem szokott visszaváltozi. Viszont azt már megfigyeltem, hogy macska létére Aldonak nincs különösebb baja a vízzel. A kinti macskámnak ha egy fröccsenésnyi víz ment a bundájára, akkor kész idegbeteg lett. Aldo meg majdhogynem élvezi, ezt mindig is furcsállottam benne, azt hittem hibás :roll:Bár a tigrisek szeretik a vizet, ez talán magyarázat lehet mindenre. Hmm és még valami... rettenetesen fél a teleportálástól. Egyszer felvittem egy magasabb szintre teleportkapuval és szétkarmolt utána mindenkit, úgy kellett megkergetnem, hogy elkaphassam és lenyugtathassam. De kajával mindig ki lehet engesztelni. Mondjuk alap járaton elég betoji fajta, amekkora az arca, annyira félős. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Egyéb kérdés?
S hogy mindeközben mit csinál Aldo? Nyalogatja magát, mosakszik ezerrel, majd mikor ezt befejezte, fejét a kosárkája szélére támasztja és unott fejjel figyeli, ahogy éppen szómenésem van róla. Nem tudom, hogy érti-e, felfogja-e, hogy éppen róla beszélek, mindenesetre nem dobta el nagyon az agyát. Az viszont nyilvánvaló, hogy figyelme Timidus felé fordult, egyre jobban figyelgeti a sárkányt, annak mozgását, hogy viszonul idomárjához, meg úgy egyáltalán, fenyegető-e a territóriumára az idegen léány jelenléte. Kérdés meddig marad egyhelyben, vagy mikor unja meg a banánt.

by **Shukaku** Szer. Jan. 08 2014, 17:03

Timidus nagyon örül annak, hogy sikerült megértetnie magát Anatoleval, és a fiú máris belekezd a simogatásába. Az egy picit meglepi, hogy a srác megijed a legyintéstől, de ezt egyszerre gondolja hízelgőnek is, hiszen azt jelenti, hogy tartanak tőle. Ezt persze egyébként is tudta, de azért azt nem akarja, hogy féljenek tőle, ezért halk, doromboló hanggal fejezi ki elégedettségét, hogy a macskatulajdonos srác biztosan ne érthesse félre őt ezúttal.
-Oh… akkor jó. Örülök, hogy nem keltettünk fel senkit. Sayát pedig ismerem. Illetve…
Elpirul egy kicsit, mivel a küldetés során annyira aggódott a kígyócskáért, hogy nem nagyon volt ideje megismerkedni a lánnyal, utána pedig Saya olyan gyorsan elrohant, hogy ideje se lett volna vele törődni, még akkor sem, ha nem esik letargiába a sikertelenségük miatt.
-Illetve nem ismerem, de találkoztam már vele.
~Tényleg mindenki tud hangszereken játszani? Én sajnos csak furulyázni tanultam egy ideig, de nem vagyok vele nagyon ügyes, és nem is gyakoroltam amióta itt vagyok. Nem is gondoltam volna, hogy lehet találni itt hangszereket. Persze a céhházban már én is láttam, hogy van zongora meg minden. Talán be kellene szereznem egy furulyát, és akkor leutánozhatnám Hisame énekét. Ha sokat gyakorlom, akkor biztos menni fog, és most, hogy kaptam Kayaba bácsitól hangrögzítős kristályt, már nem is kell mindig ott lennie, hanem csak egyszer elénekli végig, és akkor onnantól kezdve bármikor gyakorolhatok. Az a gyönyörű ének úgysem fog zavarni senkit, és meg sem lehet unni. Amíg pedig én ügyetlenkedem, addig majd kimegyek az erdőbe gyakorolni. Remélem nem fogom vele zavarni a szegény állatkákat.~
Bár elgondolkodott, de sorra igyekezett megjegyezni a neveket, és ahogy kinyitotta a jegyzetfüzetét, azokat is lefirkantotta, bár azt egy külön lapra, és nem mutatta meg Anatolenak. Főleg az idomár neve volt fontos számára, hiszen mindenkit fel szeretett volna keresni, akik az ő kasztjához tartoznak, hogy megoszthassák vele a tapasztalataikat.
-Semmi gond. Szeretek hallgatni, és azt mondják, hogy nagyon ügyesen csinálom. Mármint a figyelést.
Amikor a fiú a füzetről beszélt, először nem fogta fel, hogy miért jelentene ez kötődést, de egy pár pillanat múlva már meg is értette, és megrázta a fejét.
-Nem… illetve igen. Nem tudom. Szeretem az egyszerű dolgokat, és szeretek jegyzetelni is, meg rajzolni is. Sokkal kényelmesebb így, mintha a menübe pötyögnék.
~De ez nem a külvilág miatt van. Illetve igen, de nem úgy, ahogy gondolod. Illetve ahogy hiszem, hogy gondolod.~
A hosszú és udvarias bemutatkozás először meglepi, majd kuncog egy picit, majd emiatt el is pirul, majd tovább pirul, hiszen eszébe jut, hogy az illem szerint akkor neki is valami hasonlót kellene tennie. Persze mielőtt mindez megtörténne, minden egyes titulust és pontot lejegyzetel Anatole neve mellé, és természetesen kijavítja a nevét is.
~Francia kanadai? Volt egy könyv amit olvastam és róluk szólt. A névtelen család… igen. Ez volt a címe. Viccesek azok a nevek amik a könyvben voltak. Emlékszem a könyv végén leírták, hogy hogyan kell kiejteni őket, és ott az volt, hogy az „e” betűre végződőek általában női nevek. Ezek szerint akkor Anatolera ez nem érvényes. Biztos ezért választotta az anyukája ezt a nevet, mert különleges. De… milyen kérdésemre kaphattam magyarázatot azzal, hogy francia kanadai? Ezt igazából nem is kérdeztem… valamit tudnom kellene róluk? Jaaaaj… biztosan valamit tudnom kellene és nem tudom és most udvariatlannak fogok tűnni. Ha mindent úgy csinálok, ahogy ő, akkor biztosan nem rontok el semmit… remélem.~
Gyorsan lejegyzetelte az utolsó szavakat is, és amikor a fiú visszaült mellé, akkor ő pattant fel, és igyekezett valami hasonlót előadni. Szintén meghajlással kezdte, igyekezvén európaiasabb stílust felvenni a japán helyett, majd ő is belekezdett.
-Szóval ő itt Timidus, a kék-fehér nőstény tollas sárkány.
Kezdte meg a beszámolót, természetesen először a társáról.
-A korodat el szabad árulni Tim?
-El hát!
Húzta ki magát büszkén a sárkány.
-Szóval ő egy fióka.
~Tudom, hogy a bébit nem szereted. Remélem így jó lesz Tim.~
-Nagyon szereti a képregényeket és a meséket, és nagyon jó terveket készít, főleg haditerveket, és barátságos, és bátor és ő is nagyon szépen énekel, ugyanúgy, ahogy Hisame is.
Rápislantott a sárkányra, aki nagyokat bólintva fürdött a dicsfényben, és mivel egyelőre nem szeretett volna mást elmondani magáról, így a lány önmagára is kitért.
-Én Shukaku Onnanoko vagyok, és…
~Nekem is kellene mondanom, hogy szolgálatára? Vagy azt csak a fiúknak kell? Azt biztos csak nekik.~
-…és én a Young Justice egyik idomárja vagyok, sárkányos… sárkányos kristályíró…
~Ez nem is hangzik olyan rosszul. Talán Timidusnak is tetszik.~
-… az üzleti izéket azt hiszem majd Peterre bízom… abban nem vagyok ügyes… és frontharcos sem…
-Ne azt mond, hogy mi nem, hanem, hogy mi igen…
-Jó… persze… szóval idomár, és sokat kutatok a petek meg a mobok után és mindent följegyzek a füzetembe és összegzem és igyekszem ezzel segíteni az idomárokat és kiegészíteni a mobos könyvet, mert sok minden nincs benne…
-És a győzelmek…
-Igen… már fedeztünk fel sok új mobot, és le is írtuk őket a füzetbe…
-Meg le is győztük őket és a küzdőtereken is győztünk!
-Igen… az is. És Peternek én is a barátja vagyok, és Hisamének is… meg a rajongója is. Azt hiszem. A családom pedig…
Itt elakadt és egy fél percig nem tudta folytatni, de úgy tett, mintha csak kifújná magát. Illetve csak igyekezett úgy tenni, mert látszott rajta, hogy nem szívesen beszél ezekről, de mivel csak azon igyekezett, hogy vissza tudja idézni sorban a fiú szavait, és ő is el tudja mondani a saját részét ezzel kapcsolatban, előbb kezdett bele a mondatba, minthogy belegondolt volna, hogy mit mond.
-A ükpapiék átköltöztek Japánból Amerikába még a háború után… és a születésem körül meg vissza… nem tudom, hogy ennek van-e neve.
A családja emlegetése miatt neki is sürgősen le kellett ülnie, és nagyon örült a narancslének, mert az a pár korty elmulasztotta a hirtelen kiszáradást, amit érzett, és még a gombócot is megszüntette a torkában. Pár pillanat után már jobban volt, és a Timidussal kapcsolatos kérdések újra visszazökkentették. Sikerült újra elnyomnia az emléket, ami mostanában valahogy egyre többször került elő, hogy újra családiasabb körülmények övezték.
-Timidus igazából nagyon sok mindent szeret. Azt hiszem ő egy mindenevő sárkány. Illetve még nem találtam olyan dolgot, amit nem enne meg. Valamit persze jobban szeret, valamit meg kevésbé…
-A narancslé tökéletes lesz.
-Igen. A narancs jó. Köszönjük szépen.
-Igen! Köszönjük.
A lány gyorsan előkereste a menüjéből Timidus kis tálkáját. A legelején még cumit is megpróbált keresni a sárkánynak, bár nem volt rá szükség, majd igyekezett megtanítani a pohárból való lefetyelésre, hogy a sárkány ne higgye azt, hogy állatként kezeli, de egy idő után Timidus saját kérésére szerzett be egy tálkát, amiből a sárkány sokkal könnyebben tudott inni.
-És a cica? Ő nem kér narancslevet?
Kérdezte Timidus, és mivel látta, hogy Aldo egyébként is folyamatosan őt figyeli, orrával picit közelebb tolta a macska kosarához a tálkát, és egy halk kérdő hangot hallatott. Shu elmosolyodott, de nem avatkozott közbe. Kíváncsi volt arra, hogy mit szeretne Timidus elérni, és nem is akarta megzavarni a tervében. A fiú szavaira nagyon figyelt és bőszen jegyzetelt. Mindent. Amikor végzett, akkor belepislantott a füzetébe, és úgy tette fel a kérdéseket.
-Egy picit kijavítanálak… ha szabad... a sárga indikátor nem azt jelenti, hogy veszélytelen, hanem azt, hogy meg van szelídítve. Legalább is a rendszer szerint. Ez persze nem azt jelenti, hogy szelíd is, vagy azt, hogy veszélytelen. Timidus is könnyen megharaphatna, ha akarna, és Aldo is meg tud téged karmolni. A cicák pedig olyanok, hogy nem nagyon szeretik, ha ugráltatják őket. Szeretik azt csinálni, amit ők akarnak.
Timidus éppen első kérdéseit intézte volna a cica felé, hogy meglássa, mennyire hasonlít ez a cica Álomkelőre, amikor meghallotta a Garfield szót. Azonnal otthagyott mindent, és izgatottan csipogva ült le Shu ölébe.
-Oh… nem Timidus. Csak beszélgettünk. Most nem fogok mesélni. Tudod…
Fordult újra a fiú felé.
-Nekem is sok Garfield képregényem volt, mert… mert megkaptam aputól és azokat igyekszem elmesélni és lerajzolni Timidusnak. Nagyon szereti, és ezért vált ilyen izgatottá.
Amikor a sárkány megtudta, hogy mégsem lesz mesélés, halkan mordulva egyet visszarebbent a tálkához, de csak abban az esetben, ha a cica nem húzta be addig. Ha esetleg így történt volna, akkor nagyon örült, hogy ilyen ügyesen előrébb tudta csalogatni. Pont így is tervezte. Természetesen.
-Szervusz Aldo. Én Timidus vagyok. Tollas sárkány, nem kígyó. Hallom nem szereted a kígyókat. Én már megküzdöttem egyel és le is győztem. Örülsz?
Várt egy picit, de ha nem kapott választ, akkor is folytatta.
-Nekem van egy másik cica ismerősöm. Álomkelő. Ismeritek egymást? És egyébként egyáltalán nem vagy kövér, még tigrisként sem. Apropó nagyon jó trükk volt.
~Na… A macskák szeretik a hízelgést. Még Álomkelő is. Remélem nem kell sokáig ezt csinálnom…~
-Felsőbbrendűen viselkedik?
A lány halkan kuncogott, és a sárkányra nézett, majd közelebb hajolt a fiúhoz, hogy Timidus ne halhassa a szavait, amit suttog.
-Akkor azt hiszem jól ki fognak jönni egymással.
Arra, hogy Anatole csak feltételezni merte egy petről, vagy Kayaba által alkotott akármiről, akárkiről, hogy hibás, rögtön felvonta egy picit a szemöldökét.
-A petek nem szoktak hibásak lenni. Mindössze egyediek. Mindegyiknek saját egyénisége van. És… a kapukról pedig… igaz mi nem gyakran használtuk, de Timidus is azt mondta, hogy fura. Nem fél tőle, de ő sem szereti, és igazából én sem.
Újra közelebb hajolt, és ezúttal korholóan szólalt meg.
-És ne mondj róla ilyeneket, mert meg fog sértődni. A macskák rettenetesen sértődősek tudnak lenni, akkor is, ha úgy tesznek, mintha semmi nem érdekelné őket.
Arra, hogy van-e még kérdése nem gondolkodott semmit, hiszen még az előzőekre sem válaszolt elég részletesen a fiú, de ezt Shu inkább a saját hibájának tartotta, hiszen túl sokat kérdezett.
-Azt még elfelejtetted elmondani, hogy mit csináltatok, amikor aktiválódott a képessége.

by **Anatole Saito** Szomb. Jan. 11 2014, 18:09

- Gyere át máskor is bátran, ha esetleg szeretnél találkozni Sayaval! Vagy Alex után esetleg beleshetünk hozzá is, ha gondolod. - Ami pedig a füzetről szóló gondolatait illeti, azokra egyetértően bólogattam. Én is ragaszkodom sok olyan dologhoz, amire idebent egyáltalán nincs szükség, mégsem tudom őket elhagyni. Páldául a fürdés, vagy a hajammal való babrálás, de ide sorolhatnám azt is, hogy olyan kifejezéseket is használok, amiknek semmi értelme idebent. "Öltözz föl rendesen, meg ne fázz!" Ugyan, mégis ki betegedne meg itt a hidegtől? Rolling Eyes

Azt kell hogy mondjam, eléggé furcsállom, ahogy Shu minden egyes szavamat lejegyzeteli. Olyan érzést kelt bennem, mintha minden egyes játékosról, akivel valaha találkozott, készített volna egy kartont, melyben kémszervezeteket meghazudtoló alapossággal vezet, s most én is betagozódtam ezek közé, mint egy újabb lekáderezett adathalmaz, megfigyelt személy. Aztán ahogy befejezem a szavalást és lehuppanok a padra, Shu pattan fel és ad részletes beszámolót magáról. Hmm, most nekem kellene jegyzetelnem róla? Nem-nem, elég ha csak a buksimba vésem bele a fontosabb információkat, amiket tudok majd máshoz is csatolni. Lenyűgözve figyelem, ahogy idomár és petje kommunikál egymással, számomra minden Timidus által adott válasz csak üres csivitelés, amit ha megfeszülök, akkor sem tudok értelmezni.
- Még egy kristályíró, nocsak! Peter egymaga akarja lefedni a kristálypiacot a céhével, hehe? Szívesen bemutatlak majd egyszer Junnak is. Fiatal, cserfes kis lányka az én céhemből és ő is kristályíró. Biztos sok fortélyt tudnátok megosztani egymással, bár szerintem Peter is kellőképpen segít neked. Jó srác, önzetlen és nagyon segítőkész, igazi barát. Örülök, hogy ismerhetem és annak is, hogy most már benneteket is ^^ - A füzetecskét még méregetem egy ideig, miután töltöttem mindenkinek innivalót. - A cica nem iszik narancslevet, én viszont esetleg kaphatnék majd egy példányt abból a könyvecskéből, amit szerkesztesz? Persze csak ha publikus nem idomárok előtt is. Persze cserébe segíteném szívesen a munkádat és adnék leírásokat az általam felfedezett mobokról, bossokról, stb. De persze akkor is, ha nem kaphatom meg a leírást. >.< Ne érezd úgy, hogy ezzel most zsarollak!
A sárga indikátoros mondandója merőben meglep. Én egészen eddig meg voltam győződve arról, hogy azt jelenti, a mob veszélytelen, ezért a vörös indikátora kifakul sárgává. De hát egy idomár csak jobban tudja, nem? O.o Mindenesetre ennek tüzetesebben utána fogok járnia a Guest bookban is, de most ráhagyom a dolgot. Amíg nem vagyok maximálisan biztos az állításomban, addig nem kelek vitára. - Hmm, érdekes amit mondasz. De akkor mi lehet az oka, hogy Aldonak narancs az indikátora? Hiszen én nem az idomárja vagyok, nem szelídítettem meg. Sőt, már első találkozásunk alkalmával is sárga volt az indikátora, különben be sem tudott volna jutni a városba sem. Lehet, hogy ő valakinek a petje és hónapok óta keresi a gazdája? - Igencsak meglepett fejet vágok, mire a gondolatmenetem végére jutok. Ha ez valóban így van, akkor elloptam valakinek a petjét? O.o És azért nem engedelmeskedik nekem Aldo, mert csak az igazi idomárjának tenné ezt?
- Nem kell félteni, ő akkor is képes sértődött fejet vágni, ha hízelegsz neki. Sőt, nem szabad túlzásba vinni neki a hízelgést, mert csak még nagyobbra hízik az arca. Ami pedig a teleportot illeti, szerintem bezavar az áramköreikbe. Eleinte én is elég vacakul éreztem magamat a teleportolás után, volt, hogy felkavarodott a gyomrom. Na és hogy mit csináltunk, mikor aktiválódott a képesség? Jó kérdés... rosszalkodott, mint mindig. Kergetőztünk, mint mindig. Máskor is előfordult már ez velünk, mégsem történt ilyesmi. Nem értem... Viszont irigylem, hogy tudsz kommunikálni a peteddel, talán Aldo is hajlandó lenne elmondani, hogy mi történt, csakhogy én nem értem őt.

Eközben Aldo:
Ahogy Timidus közeledni próbál felé, hirtelen elfordítja a fejét, s úgy tesz, mintha észre sem venné a sárkányt, mintha eddig nem is őt nézte volna. Neki az, hogy valami kígyó-e, vagy annál egyel nagyobb méretű hüllő, nem oszt, nem szoroz, sőt, talán még vészjóslóbb is a nagyobb mérete miatt. Nem érzi magát túl komfortosan, hiszen nem elég, hogy a házba hozott Anatole egy bugrist, akinek még egy kígyója is van, ráadásul azzal a csöndes kék hajú gyerekkel is spanol, akinek az a behemót gyíkja van >.> Nem lesz ennek jó vége, lassan kénytelen lesz megélesíteni a körmeit Anatolon, kicsit szét kéne karmolni már a bohóc lábszárát. Talán akkor észbe kapna és nem hozna ennyi idegen lényt a házba.
- Örülni? Mégis minek kellene örülnöm? - Kezd bele elnyúló hangon Aldo, de még egy kicsit váratja Timidust. Végül lomhán ráemeli tekintetét a sárkányra. A felajánlott tálkáról viszont nem vesz tudomást. - Amúgy szevasz... Ha már idehoztak és belépési engedélyt kaptál a bohóctól a territóriumomra, akkor légy üdvözölve Aldo birodalmában! - Úgy ejti a szavakat, mintha királyi felsőbbrendűség áradna belőle és épp egy alantas alattvalójával beszélne. Titkon persze be van tojva a sárkánytól, de ezt esze ágában sincs kimutatni. Amíg magabiztos, addig talán nem fogja bekóstolni. Amikor azonban Álomkelőre terelődik a szó, a kis fújógép rögtön felpattan és élénk érdeklődést kezd mutatni. Az eddigi lekezelő hangnemről teljesen megfeledkezik, meg arról is hogy válaszoljon Timidus többi felvetésére, s lelkesen kérdezgetni kezdi a sárkányt, kitől eddig tartózkodott.
- Álomkelő? Az a selymes bundikájú cicalány, a lökött kislány gazdájával? Az a csodálatos puha szőrgombolyag, ki olyan éteri és elérhetetlen? - Felpattan és egy lépést tesz Timidus felé. - Hüllő, honnan ismered azt a tünemény lányt? Ugye nem etted meg? Mert ha egy kicsit is megcibáltad, velem és Anatollal gyűlik meg a bajod! >.>

(Aldo felindulásának okáról majd a következő reagban ejtek szót.)

by **Shukaku** Szomb. Jan. 11 2014, 19:47

-Nem szeretnék sokáig zavarni… most is igazából csak Alexhez jöttem… vagyis igazából a Kajmánkához… persze ne hidd azt, hogy el szeretnék menekülni…
~Miért akarja az összes-összes céhtagot bemutatni nekem? És honnan tudja, hogy mit tervez Peter? Én nem mondtam el… jajj… csak Peter nehogy azt higgye, hogy én mondtam el! Ha azt hiszi, akkor soha többé nem fog nekem elmondani semmit, és nem fog bennem megbízni…~
Gyorsan meg is rázza a fejét tagadásképpen.
~De… így meg hazudok neki. Hazudni sem akarok, hiszen kedves velem, és nem érdemli meg, és én rontottam el…~
-Nem tudom, hogy mit szeretne Peter igazából… én csak nemrég kezdtem kristályírni… nekem boltom sincsen… semmit nem tudok…
Hadarja gyorsan, hogy még el se tudjon gondolkodni ezen a fiú, de hangja folyamatosan, majd teljesen elhalkul.
~Gyorsan Shu! Tereld el a témát… Jun… meg Saya… össze akar ismertetni a hasonló korúakkal…~
-Izé… kislány? Szívesen ismerkedem meg velük… kevés olyan korút találok mint én, és ha bemutatnád őket… A cica miatt pedig nem kell aggódnod. Tudod az eredetileg itt élőknek is lehetnek cicáik, és hozzájuk is tartozhatott Aldo. Vagy… tartozhatott egy idomárhoz is, de akkor ha keresné, már érte jött volna. Az idomárok mindig tudják, hogy merre van a társuk. Sajnos nem minden idomár olyan, aki megérdemli, hogy egy pet legyen mellette.
Egy pillanatra elgondolkodik ezen, majd folytatja, és úgy dönt, hogy nem jegyzi meg, hogy a petek nem robotok vagy gépek, így nincsenek is áramköreik, de azért nem hagyja szó nélkül.
-A petek ugyanolyanok, mint mi. Neked is felkavarodik a gyomrod, és valószínűleg neki is. Bár Timidus inkább fejfájásra panaszkodott, és én is azt éreztem. Persze, hogy ellenkezik az ellen, hogy fájjon neki. Te tudod, hogy miért mész oda a kapuval, de az nem biztos, hogy ő is oda akar menni, így neki az csak felesleges kínlódás. Adj neki valami célt, hogy oda akarjon jutni. Vagy magyarázd meg, hogy miért fontos, hogy odajusson a kapu túloldalára. A petek értenek mindent, amit nekik mondasz, és egymást is megértik. Eddig legalább is mindig így volt velünk. Ha elkészül a könyv… illetve elkészül belőle valamennyi, mert egészen készen szerintem sohasem lesz, akkor odaadom Channak, hogy tegye be a könyvtárba, és onnan bárki kiveheti. Te is. Az első szinten lévő állatkákat szerintem már mind megtaláltam. Legalább is azokat mind, akik benne vannak a könyvben. Sajnos nagyon hiányos…
Újra elgondolkodik, és rápillant a cicára.
-Nem nehéz őket megérteni. Még kint is különbséget tudsz tenni a között, hogy élelemért, vízért, simogatásért vagy alomcsere miatt nyávognak. Mindössze ezt kell kibővíteni. Ha eleget vagy vele, és figyelsz rá, akkor egy idő után el tudod különíteni. És… persze sokat kell barkochbázni. Timidus nagyon szereti.
Biztatásképpen rámosolyog a fiúra, majd folytatja a cicával.
-Aldo pedig… Ugyanúgy kergetted mint eddig? Nem mondtál neki esetleg valamit, ami feldühíthette? Timidust például az igazságtalanság dühíti fel… miért kergetted? Nem lehet, hogy ok nélkül kergetted szegényt?
Hirtelen elhallgat, és ismételten elpirul. Annyira beleélte magát a segítésbe és a petekbe, hogy eszébe sem jutott egy nagyon fontos dolog.
~Jajj… megint egy jajj! Saya nem sokkal idősebb nálam… azt hiszem… és őt is lekislányozta. Mennyi idős lehet Anatole? Szakálla is van… talán még húsznál is több… én meg végig tegeztem… de Peter is megengedte, és ő mindig megengedi, és csak emiatt…~
-Tényleg csak emiatt… mármint Peter miatt. Ő engedi, hogy tegezzem, és ha te… izé… ön… Anatole-san… sama…
~Jaaaj… most hogyan fogom kiengesztelni? Megvan! Hogy is volt abban a könyvben? Igen! Ezaz!~
-Monsieur Anatole. Izé…
Többet már nem is szól, csak fülig vörösödik. Ezalatt Timidus kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy akármit is mondott Álomkelő, a macskák igenis hasonlítanak egymásra, és mindegyik ugyanolyan gőgös és fennhéjázó, mint a többi.
~Végül is igaza van. Ez az ő területe, ezt el kell ismernem, de az már még sem igaz, hogy engem idehoztak volna. Jöttem én magamtól. Csak egy kicsit pihentem Shu nyakában… de azt ő amúgy sem tudja…~
Már éppen igazítaná is ki a macskát, amikor az felugrik, és áradozni kezd a fajtársáról.
~Bundikájú? Komolyan? Jó… Chan tényleg lökött egy picit, de azért aranyos… De az, hogy Álomkelő elérhetetlen lenne… még repülni sem tud. Na de én bezzeg! Bundikájú… puha szőrgombolyag… meg tünemény… nagy szerencséd van, hogy ezeket nem előtte mondtad. Rám még a kiscica miatt is fújt… de még a cica sem tetszik neki. ~
-Először is nem hüllő, hanem Timidus. Tollas sárkány. Macskákat pedig nem eszek, mert csupa szőr… meg különben sem eszem meg a másik petet… hogyan gondolhatsz ilyeneket?
~Na te kis Rómeó… lássuk ehhez mit szólsz.~
A sárkány elvigyorodik, és lágy hangon folytatja.
-Az a tünemény lány a barátom. Megcibálni meg… hát kétszer már küzdöttünk egymással… de nem esett baja ne aggódj. Nagyon jól harcol és nagyon okos. Sok mindent tanultam már tőle.
Kicsit feljebb emelkedik, és úgy dönt, hogy ha már itt van, akkor két legyet üt egy csapásra, és segít a macskának is. Ha már ilyen nagyon esdekel.
-Azonban Álomkelőnek nem fog bejönni ez a nyáladzós stílus. Ő egy vadmacska, nem olyan házicica mint te. Ezt ne vedd sértésnek.
~Látszik még sohasem udvaroltál senkinek. Jó… én sem… meg nekem sem… Hé! Miért is nem? Ja igen… mert ott abban a bugyuta izében voltam… na de majd nemsokára, ha fejlődök… mindegy, de akkor is sokat tudok erről is… Shu egy rakat ilyen mesét mesélt, mert neki tetszenek a királylányos mesék... nem mintha azzal sokra mennék Álomkelő esetében… de Draconiában volt szó erről, szóval majd az segíteni fog…~
-Álomkelő sokkal inkább sárkány mint cica. Vele meg kell küzdeni azért, hogy a barátodnak fogadjon. Tudod kik azok az amazonok? Na olyan Álomkelő is. Nem olyan pihe-puha, mint ahogy te azt hiszed. Ha gondolod szívesen összehozlak vele. Közös céhházban lakunk, és sokszor szoktam vele találkozni. Könnyen be tudlak juttatni az ő territóriumára. De ha el is akarsz nála érni valamit… hány győztes csatán vagy eddig túl?
~Természetesen hallottam, amikor Anatole azt mondta, hogy nem tud rávenni, hogy harcolj. Meg arról, hogy félős vagy. Álomkelő még csak szóba se állna egy olyan macskával, aki nem védi meg a gazdáját. Hmm... akkor most a fiúnak is segítek? Ennyire tehetséges nem is tudom, hogy hogyan lehetek. Még akkor is segítek, amikor nem is akarok...~

by **Anatole Saito** Szomb. Jan. 11 2014, 20:32

- Áhh, ez megnyugtató. Szóval az idomárok nyomon tudják követni a petjeiket. Akkor pedig vagy nem kellett a gazdájának, vagy pedig nem is volt neki. Mindegy is, egy a vége, mégpedig az, hogy itt jó helye van és kész! - Teljesen megkönnyebbülök, s eddig csak ezen gondolkoztam, a kristályírásos dolgon már rég túl vagyok. De igen, tényleg, Sayaról volt szó. - Óh és igen, persze, szívesen bemutatlak nekik, mármint... Sayanak... meg Junnak. Ehh, bocsánat, csak kicsit megzavarodtam emiatt a gazdi dolog miatt, de mindjárt rendbe szedem a gondolataimat. Viszont Alex írhatna már, hogy hol a csudában van Ó, de figyelmetlen vagyok Nem küldtem el neki az üzenetet... - No már csak egy gombnyomás, üzenet címe, aztán már küldöm is. Igen, nem adtam meg címet, ezért nem küldte el. Nagyon el vagyok ma kalandozva.
- Köszönöm a tanácsokat, a könyvtárat pedig fel fogom keresni. Azt egyébként megértem én is, hogy mit szeretne, a kommunikáció köztünk ilyen szempontból kiváló, összecsiszolódtunk már. Csak a beszédét nem értem, viszont azt vettem észre, hogy te igen a Timidusét. Érted a szavait. Erre mondtam, hogy irigylem. A teleportkaput meg jó ideje már nem erőltetem. Igazság szerint nem is fontos, hogy ő magasabb szintekre jöjjön, csak szeretem magammal vinni horgászni. Magasabb szintekre is akartam vinni magammal, de lehet majd tavasszal újra megpróbáljuk.
Mikor Shu hirtelen zavarba jön, fogalmam sincs mi lehet az oka. Hamar fény derül azonban a turpisságra, én pedig még gonosz módon ki is nevetem. Nem tehetek róla, nekem nagyon vicces ez az egész. Én sama? Meg Monsieur? xD
- Ugyan-ugyan, tegezz csak nyugodtan. Sőt, szólíts bátran Anatnak, mindenki így becéz, aki közel áll hozzám. Én hogy hívhatlak téged? - Közben kedvesen megsimogatom a buksiját, s ha még mindig pirul, akkor megpaskolom a kezét is, hogy megnyugtassam. Közben tekintetem Aldora és Timidusra téved, úgy tűnik ők is elkezdtek közeledni egymáshoz...

- Onnan gondolom, hogy Hisame gonosz. Anatole mondta, hogy a kék hajú mondta neki, hogy az a túlméretezett gyík macskákat szokott kergetni és ez a bohóc azzal szokott fenyegetni, hogy ha rosszalkodok, akkor Hisame meg fog enni. Vagy rám fog ülni. A sorrendet mindig váltogatja. Hogy is lehetne ráülni egy megevett macskára. Buta ez az ember, én mondom neked. - Bólint is egy nagyot a gondolatmenetére, majd kicsit enyhébbre veszi a figurát, mert... mert... ő egy macska, számító kis dög és most is akar valamit. Ha ez a tollas izé ismeri Álomkelőt, talán még jóban is vannak, merthogy jóban kell lenniük, ha nem tépte meg, akkor talán segíthetne neki a cicalánynál. Na tessék, most mondja, hogy a barátja, ennyi, macskamegérzés sosem csal.
- Persze hogy jól harcol, és még annál is okosabb. Hiszen macska A házicicázást meg kikérem magamnak. Egyszer lát meg tigris alakban és a tappancsaim előtt fog omladozni! - Ahogy viszont végighallgatja a sárkány tanácsait, jobbnak látja, ha inkább felhagy a nagyképűséggel és még ha nem is egyenlő, de hozzá feljebb érő félként kezdi kezelni.
- Köszke a tanácsokat, fontolóra veszem. Az én nevem egyébként Aldo, de ezt szerintem már tudod, nem tűnsz olyannak, mint akit a fejére ejtettek. Figyi, Timidus, megmondom a frankót. Én nem csípem a gyíkokat, főleg nem azt a baka Ureuszt, de te egész normálisnak tűnsz, meg nem olyan csupasznak. Lehetnénk spanok is és ami azt illeti, élnék a lehetőséggel. Mármint azzal, hogy elviszel Álomkelőhöz. Csípem azt a kiscsajt, de a Pet Oviban lekoptatott. Nem tetszett neki a kajacsata, pedig jó móka volt. Jól megdobáltuk a kutyákat, hehehe. Na mindegy, szóval szeretném körbedorombolni azt a cicalányt és jól jönne a segítség. Én amúgy nem harcolok, úgyhogy mással kell elcsavarnom a bajszát. Csak tudnám hogy lehetnék megint tigris... Menő volt, mi? Hehej!

by **Shukaku** Vas. Jan. 12 2014, 10:09

Shu annak nagyon örül, hogy nem bántotta meg Anatolet, de az érintésekre már nem reagál ilyen jól. Oké… hálából megölelte Petert, mert úgy érezte, hogy a fiú rengeteg mindent adott már neki, és megérdemel egy ölelést, hiszen a szavak kevesek voltak ahhoz, hogy megköszönjön neki mindent. Channak is hagyta, hogy megnyomorgassa, mert a lánynak meg szüksége volt egy ölelésre, és ráadásul még sírva is fakadt miatta. De egy idegen férfi? Az érintés túl egyenes, túl őszinte és túl egyértelmű, simagatást pedig csak annak adunk, aki iránt érzünk valamit… Anatole pedig iránta még semmit nem érezhet, hiszen nem is ismeri. A buksisimitől még nem húzódik el olyan egyértelműen, de a kezét már azonnal elrántja, amikor a fiú közeledni próbál, és még kicsit arrébb is csusszan ültében, és halkan, lehajtott fejjel folytatja.
-Legtöbbször Shu-nak szoktak becézni. Ami vicces, főleg itt. Szeretem ezt a rövidítést.
Kicsit elgondolkodik, de mivel a fiú úgyis rákérdezett a témára, úgy gondolja, hogy akkor érdekli is, és kitérhet erre a pontra, amíg Alexre várnak.
-Timidus persze nem így hív, pedig tud valami hasonló csipogást is kiejteni, és próbáltam is megtanítani neki, de nem akarja elfogadni. Ő azt a hangot használja rám, amit a szeret-re is. Vagy a pozitív dolgokra. Ilyenkor olyan, mintha a cica egyszerre dorombolna és nyávogna. Biztosan Aldo is csinált már ilyet. Valahogy így hangzik…
Ekkor a lány behunyja a szemét, és igyekszik leutánozni a hangot, amit a sárkány szokott hallatni. Elég jól megy neki már, hiszen ezt a szót gyakran használják egymás között.
-Timidus azt mondta, hogy a szembecsukás is fontos, mert ha nyitott szemmel… izé… szóval az másfajta szeretlek… komolyabb…
Újra elpirul, és el is fordítja a fejét. Szerencsére pont el is kellett neki, hogy megnyugtassa a sárkányt, és megmagyarázza, hogy csak bemutatót tart.
-És nem csak én értem amit ő mond, hanem ő is amit én. De azt hiszem ezt már mondtam. Persze az fontosabb, hogy én is igyekszem megtanulni az ő hangjait, hogy ne érezze azt, hogy csak neki kell alkalmazkodnia. Ez azért jó, mert így tudunk egymással úgy beszélni, hogy mások ne értsék. Mármint tudom, hogy nem illik ez társaságban, de ha esetleg párbajozunk, akkor elvileg szabad... és ott nem illetlenség, hanem taktika. Timidus szerint. Na várj... megmutatom. Ahogy meséltem, Timidus nem használja az emberi neveket, hanem kitalál saját hangokat rá. Ez legtöbbször valamit jelent is, de az is lehet, hogy mindig, csak én még nem értem. Ugye engem szeret-nek hív, Hisamét pedig kapkod-nak. Tudod Timidus nagyon szeret mindent előre eltervezni, és úgy vette észre, hogy ez Hisamére nem nagyon jellemző, hanem hirtelen hoz döntéseket. Ezért hívja így. Persze előtte sohasem, és emiatt egy picit haragszok is rá, mert olyan, mintha csúfolódna.
Ekkor a sárkány felé fordul, egy éles csipogással felhívja magára a figyelmét, majd egy kérdő hanglejtésű csipogást hallat, és Anatolera mutat. Ezután végig a sárkány nyelvét használja a beszélgetés során.
-Hogy hívod Anatolet Timidus?
-Ficsúr.
Majd Timidus gyorsan hozzáteszi még.
-Jó ficsúr. Kedves.
A sárkány tudja, hogy ezt a hangot a lány értheti felfuvalkodottnak és gőgösnek is, ezért pontosít. Ezt Álomkelőről tanította neki akkor, amikor még nem ismerte annyira a cicát.
-És a cicát?
-Ő jobban. Szeretlek-Jómacska-ficsúr.
Ezúttal Timidus nyitva tartja a szemét annál a bizonyos hangnál, mire Shu azonnal kuncogni kezd. A "jómacska" kifejezés jelzi jelenleg Álomkelőt. Mivel a sárkány véleménye azóta változott a cicáról, de új, hozzáillő szót még nem talált rá ki, tehát addig így hívja, amíg nem ismeri meg jobban. Timidus nagy örömére így még Aldo sem értheti meg olyan könnyen, hogy ő van egy picit kibeszélve.
~Álomkelő és Aldo? Nem is értem, hogy miért nem hozták össze eddig a két cicát. Hisame is nagyon vágyik fajtársakra, talán nekik is jót tenne, és Aldo ezek szerint még akarja is. Vajon Anatole ezt tudja? Nem szeretnék mondjuk beleavatkozni... mindenesetre az fura, hogy Timidus ugyanazzal a szóval jelöli az idomárt és a petet. Ilyet még sohasem csinált.~
Amikor a lány befejezi a kuncogást és a csiripelést, újra a fiú felé fordul.
-Timidus egy picit piperkőcnek tart, de kedvesnek is. Talán a bocsánatkérés és a bemutatkozás miatt.
Egy picit kuncog még az elnevezésen, mert ő sem tudta volna jobban jellemezni a fiút eddigi tapasztalatai alapján, majd inkább visszatereli a beszélgetést Aldora.
-Egyébként a cicák is nagyon-nagyon sok hangot tudnak kiejteni. Például ugyanolyan csiripelő és csipogó hangot, mint Timidus, amikor vadásznak. És ezt még a tigrisek is tudják. Ráadásul ha az emberek mellett vannak, akkor rengeteg más hangot is kiadnak, és megfigyelik, hogy az ember melyikre hogyan reagál, és azt használják később. Nagyon okosak… viszont… félreértetted azt hiszem amit láttál. Nem értem Timidus beszédét teljesen. Csak sok-sok szót tanultam meg tőle. A játék eleje óta itt vagyok, és rengeteg időm volt arra, hogy vele foglalkozzak. Csak a leggyakoribb szavait értem, ami… nem is tudom…
Újra felüti a könyvét valahol az elején, és rápillant néhány oldalra, ahol szótárfüzet szerűen vannak bevonalazva a lapok.
-Sok-sok szó fel van írva, de azok, amiket már meg is jegyeztem, nem lehet sokkal több száz darabnál, és rengeteg szóra használja ugyanazt a kifejezést, vagy egyszerűen az ellentétéhez csak elé teszi, hogy nem. Nem tudom, hogy ezzel csak az én dolgomat könnyíti meg, vagy az ő nyelve tényleg ilyen-e. Persze rengeteg mindent még nem értek, és ha hosszan szeretne elmagyarázni valamit, akkor nagyon sokáig szokott tartani, és néha egyáltalán nem sikerül pontosan megértenem. Sokat szoktunk ilyenkor kitalálósdit játszani, és úgy megközelíteni azt, hogy mit is szeretne konkrétan mondani. Azok nagyon viccesek.
Biztatóan rámosolyog a fiúra, és úgy folytatja.
-Szóval nem kell irigykedni, mert ezt te is könnyen el tudod érni. Persze… csak akkor, ha Aldo is szeretné. És rengeteg türelem kell hozzá.
~Horgászni? Ő is horgászik? Timidus nagyon szereti a halat, és ő már biztos sokkal finomabbakat tud kifogni mint én. Gondolom akkor ezért követhette Aldo. A macskák nagyon okosak, és megérzik, ha valaki jót tehet velük, márpedig a cicák is imádják a halat. Persze még nem fogom megkérni semmire… az túl korai és már most is sokat kérdezgetek Aldóról…~
Ezalatt a sárkány elvigyorodik, majd jóízűen kacag is a macska szavain, bár igyekszik nem feltűnően csinálni.
-Hát rosszalkodni tényleg nem szép dolog. Hisame valóban meg tudna enni, és rád is ülhetne… de nem hiszem, hogy bántani akarna. Persze nem tudhatom.
Kicsit sérti a sárkány önérzetét, hogy Anatole ilyen hazugságokkal próbálja megnevelni a macskát, aki majdnem ugyanolyan pet, mint ő, de azért nem is akarja tönkretenni a fiú eredményeit, hiszen azt is látja Aldon, hogy tényleg ráfér egy kis jó modorra okítás. Főleg azután a monológ után, amiből rengeteg szót még nem is ért, mert Aldo valami fura macskanyelvet használ.
-Hisame nem gonosz, és a sárkányok sem gonoszak. Legalább is akiket én ismerek, és velünk élnek, azok nem.
~Azaz Hisame és Anika egyedül… de ezt neked nem kell tudnod.~
Ezek után a sárkánynak szüksége van néhány pillanatra, hogy dekódolja a macska nyelvét, így nem válaszol azonnal.
~Engem nem tudnak a fejemre ejteni, mert nem szoktam leesni sehonnan. Tudok repülni… és a macskák meg amúgy is a talpukra esnek. Tudom, hogy erre nagyon büszkék… talán azzal, hogy azt mondja, hogy én is a talpamra esek, ez azt jelenti, hogy egyenrangú félként kezel? Biztosan azt… ezt mondjuk el is várom. Azt még most sem tudom, hogy ki az a frankó… pedig azt mondta, hogy elmondja, de utána csak magáról meg Álomkelőről beszélt. Megkérdezzem? Vagy csináljak úgy, mintha én is ismerném? És miért nem csípi a kígyókat? És ami fontosabb… miért akarja csipkedni Álomkelőt? Fura egy módja az udvarlásnak, és nem hiszem, hogy tetszeni fog neki. Bár lehet, hogy a macskák így csinálják. Pet ovi? Kajacsata? Persze, hogy nem tetszett neki. Ha kikérte magának a kiscicát, akkor egy oviban megőrülne… a kajacsata pedig… hmm… erről pont beszélt nekem, és ez a Garfieldben is benne volt. A kajacsata csak arra jó, hogy megalázzuk az ellenfelet, Álomkelő pedig azt utálja. Meg azt is, ha a bajszát csavargatják… gondolom. Találkozott már egyáltalán ez a macska Álomkelővel?~
Shu soha életében nem használt szlenget, így Timidus életében sem, tehát a sárkánynak ezek a szavak jószerivel semmit nem mondanak. A sárkány sóhajt egy hatalmasat, majd a reménytelenek nyugodalmával kezdi felkészíteni Aldot a nagy találkára.
-Álomkelő teljesen másmilyen, mint ahogy te azt elképzeled. Még annál is jellemesebb, és magasztosabb, mint amilyennek te beállítod, DE nem úgy, ahogyan te beállítod. Nem fog elalélni csak azért, mert tigris vagy, amíg nem tudsz tigrisként viselkedni. Ne is álmodj arról, hogy azzal le fogod nyűgözni. Nem is tudom, hogy a harcon kívül más valaha lenyűgözte-e. Illetve… Sokra tartja azokat, akik segítik a társaikat, és hasznukra vannak. Ha jóban vagy Anatoleval, és felelősséget vállalsz érte, az tetszeni fog neki. Szoktál ilyet csinálni?
~Ez nehezebb lesz mint gondoltam. Miben is reménykedem?~

by **Anatole Saito** Vas. Jan. 12 2014, 12:22

- Ó, elnézést. - Vakarom meg ismét a tarkómat nevetgélve zavaromba, úgy tűnik megint messzire mentem a közvetlenségemmel. - Ne vedd rossz néven, nem vagyok sem cukros bácsi, sem nyomulós fickó. Sokakat zavarba hozok az érintéseimmel, de ez csak egy egyszerű szívélyes gesztus akart lenni, nem több. Kérdezd meg nyugodtan Petert, ha nem hiszel nekem. A Shu pedig nekem nagyon tetszik, ha szabad, akkor én is így hívnálak ezután. ^^
Izgatottan figyelem a lányka előadását a, az újabb pirulását látva pedig csak nyájasan elmosolyodok. Igazán nem értem miért van ennyire zavarban, nem ettem még embert. Bár ezt ő ugye nem tudhatja, de azért csak nem tűnök egy zord alaknak. Aztán ismét jön a szóáradat, s én csendbe burkolózva, italomat kortyolgatva, amikor kell bólogatva, amikor elég, akkor csak mosolyogva hallgatom ezt a lelkes kis tüneményt. Imádom hallgatni, amikor ezek a pöttöm lánykák ilyen elragadtatással tudnak mesélni, gyermeki naivságuk és tisztaságuk teljesen magával ragadó. Természetesen nem szexuális vonzalom buzgólkodik ilyenkor bennem, egyszerűen csak szeretem hallgatni az értelmes gyerekeket és az ő gondolatvilágukat. Csak remélni tudom, hogy egyszer olyan lányom lesz, mint Saya vagy éppen a mellettem ülő Shukaku. Az első benyomás nálam mindig mérvadó, s biztos vagyok benne, hogy ha rajtam múlik, gyakrabban fogok járni ezután a Mount Justiceban.
- Hehehe, nem az első alkalom, hogy piperkőcnek tartanak, szóval nincs sértődés. Valahol még bóknak is veszem. A kedvest viszont mindenképpen. Köszönöm szépen Timidus. - biccentek oda a sárkánynak. - Na és Aldoról mi a véleménye? Meg vagyok lepődve, hogy ilyen jól elvannak. A macskám ilyenkor már rég otthagy más peteket, nemhogy élénk érdeklődést mutasson, ráadásul egy sárkány iránt. Különleges napot fogtatok ma ki, azt hiszem. - Kis szünetet tartok és elgondolkozok arról, amit Shu mond a macskákról.
- Aldo nem vadászik. Legalább is én még nem láttam, hogy lepkéknél többre vadászott volna, na meg nincs is rákényszerülve. Másrészről meg nem vagyunk együtt a nap 24 órájában, sokat csavarog és én nem is tiltom meg neki. Úgyis tudom, hogy ha akár 1-2 napra is eltűnik, akkor is visszatér végül hozzám. Az ő döntése volt, hogy velem tart, az is az övé lesz, ha egyszer nem jön vissza. De eddig szerencsére mindig hazatalált. Valószínűnek tartom, hogy azért nem értem a beszédét, mert nem úgy tekintek rá, mint egy virtuális petre, hanem ugyanúgy, mint a kinti világbéli macskámra. Persze sokkal összetettebb Aldo személyisége, mint egy sima macskáé, sokkal értelmesebb is, de nem akarok többet belelátni vagy kiszedni belőle, mint amire teremtették. Bár ezt a véleményemet az a tigris alak most lehet megdönti >.>

- Ne nevess ki! >.< - vág durcás fejet Aldo, mikor Timidus kacagni kezd furcsa sárkány hangján - Nagyok vagytok és és és nagyok, meg nektek is van éles fogatok és karmotok, ráadásul pikkelyetek puha bundika helyett és mondtam már, hogy nagyon nagyooook? De majd ha én is nagy tigris leszek, akkor bizony nem fogok félni egyetlen sárkánytól sem, nem én! >.< Ráadásul ha ilyen partnerem lehetne mint te, akkor nem kekeckedne velem senki. Azt a griffet már majdnem az oldalamra állítottam az oviban és egy hozzád hasonló, csak kék izébizé is egy ideig velem volt, vagyis hát, legalább nem a kutyákkal.
Amikor Timidus elkezd mesélni Álomkelőről és tippeket ad neki, hogy miként hódíthatná meg, Aldo szinte csüng minden szaván. Érdeklődve nyújtogatja a nyakát, néha fancsali pofát vág, vagy megvillantja a szemfogait, ha Tim számára sértőt mond, de aztán mindig hegyezi tovább a füleit. Egy biztos azonban, már csöppet sem fél a sárkánytól. Sőt, talán most már Hisametől sem.
- Hmm, ha úgy adódna, megvédenél Hisametől? Akkor biztos lehetnék benne, hogy nem minden sárkány gonosz. És figyi csak kis pajtás, mit segíthetnék neked? Ha Álomkelő megtudná, hogy haverok vagyunk és én szoktam neked segíteni, akkor biztos nagyot nőnék a szemében. Anatolenak is szoktam segíteni. Úgy ám, nem csak galibát szoktam okozni. A balhé is jó, legalább megemeli a tohonya hátsóját és kicsit edzésben tartom, nyehehe. Azért szoktam felidegesíteni, mert akkor biztosan én vagyok a középpontban. Akkor rám figyel és velem foglalkozik. Aztán úgyis megbánja, hogy kergetőztünk és még ő szokott bocsánatot kérni. Akkor dorombolok neki egy kicsit és megengedem neki, hogy kiengeszteljen egy kis halacskával. Na de hogy miben is segítek a bohócnak? Hmm, például vigyázok a horgászbotjára, mikor ő nem figyel rá és inkább csajozik. Vaaagy, segítek neki megenni a kifogott halat. Meg meg meg, van, hogy megkér, hogy vigyázzak a Csajra. De a Csaj már nincs velünk. Elment. De van helyette most új Csaj. Ezt jobban szeretem, jó az illata. Szóval rá is szoktam vigyázni. Az álmára. Anatole mindig azt mondja nekem, őrizzem az álmát. Nem tudom ez mit jelent, de én olyankor oda szoktam feküdni és ő ennek örül. És ha örül, akkor én is fogok, mert kapok halacskás nasit. ^^

by **Shukaku** Vas. Jan. 12 2014, 14:04

A lány kicsit megenyhül Anatole szavai hallatán, és igyekszik nem annyira mutatni, hogy nem igazán kedveli az ilyesfajta gyors barátkozást.
-Nem… tényleg… semmi baj. Csak picit… izé…
Erre csak még inkább zavarba jön, de tüntetőleg megrázza a fejét.
-Nem hiszlek én semmi olyannak, meg nyomulósnak sem, és hiszek neked… legalább is addig hinni szoktam az embereknek, amíg nem kapom rajta őket, hogy hazudnak.
~A felnőttek persze sokkal többet hazudnak, de én figyelek és akkor majd észreveszem. De eddig Anatole nem tűnik hazudósnak. Bár… lehet, hogy azért nem küldte el az üzenetet Alexnek, hogy időt nyerjen. De vajon mihez kell neki idő? Csak a könyv iránt érdeklődik, és örül, hogy segítek neki Aldoval kapcsolatban… lehet, hogy azt szeretné, hogy többet segítsek. De hát segítek Alexnek is, pedig ő nem is kérte… Anatole meg kéri. Kedves tőle, hogy kéri. A felnőttek ritkán szoktak a gyerekektől kérni dolgokat, mert az olyan, mintha elismernék, hogy valamiben butábbak. És egyáltalán nem úgy viselkedik, mint Alex. Sokat tanulhatna tőle az a fiú…~
-És… nyugodtan használhatod a Shut… Anat. Aldoról pedig… hát… szóval…
Kinyitja a füzetet a hátuljánál, a rajzoknál, és firkálgatni kezd bele.
~Mi sem szoktunk titkolózni egymás előtt, tehát Anatole is biztosan tudja. De abban már nem vagyok biztos, hogy Aldo örülne-e annak, hogy én is tudom. Hallom, hogy Timidus Álomkelőről beszél vele, bár azt nem nagyon értem, hogy mit. Valószínűleg randit szervez neki… vagy valami. Nem is gondoltam volna, hogy Timidus ilyet is tud. Nagyon jó hatással van rá a cica, és ezek szerint valahogy meg szeretné neki hálálni…~
Amikor befejezte a rajzot, akkor Anatole felé fordítja a füzetet, és megmutatja neki. A képen két cica szerepel, egymás felé fordulva, közöttük szívecske, alattuk pedig az Aldo és Álomkelő feliratok.
-Gondolom erről tudtál. Éppen erről beszélgetnek. Csak…
Elmosolyodik, és kis vigyorral az arcán folytatja.
-Csak nem vagyok benne biztos, hogy „az a valaki” tudni szeretné azt, hogy az, hogy már „az a másvalaki” is tudja, az azt jelenti, hogy én is tudom, és beszélhetek erről egy „harmadik valakivel”.
Gyorsan be is csukja a füzetet, és ugyanilyen rejtélyesen folytatja.
-Szóval ez lehet az oka annak, hogy „az a valaki” nem csinálja azt, amit szokott, hanem mást.
Mivel nem ismeri a fiú ismeretét a témáról, gyorsan mással folytatja, és úgy gondolja, hogy majd Anatole előhozakodik vele, ha szeretne.
-Nagyon okos dolog, hogy rá bízod a döntést. Valószínűleg ezért is tartott veled. A cicák szeretik a szabadságot.
Az ezután következő szavak azonban egy kicsit már valóban közelebb hozzák Shukakuhoz a fiút, és ezt nem is bírja magában tartani, hanem halkan, dünnyögve ugyan, de azért kijelenti amit gondol, majd gyorsan észbe kap, és újra a fiúhoz intézi a szavait.
-Hát… akkor egyáltalán nem vagy olyan, mint Alex. Nem is értem, hogy miért nem tanul egy picit tőled… izé… Szóval az okos dolog, hogy nem Tamagochiként kezeled, de nem is olyanok, mint egy kinti macska. A természetük hasonló, de mint mondtad, összetettebbek és értelmesebbek. Timidus nagyon szeret beszélgetni, és válaszolni is akar mindig. A kinti cicám is szerette, ha beszélek hozzá, de ő csak ritkán akart válaszolni. Azért is kezdtem megtanulni a nyelvét, mert láttam rajta, hogy zavarja, hogy nem értem. És persze engem is nagyon zavart. Azt pedig nem tudom, hogy Kayaba bácsi mire teremtette Aldot… Mindenesetre én csak azt látom Timidusban, amit éppen mutat. Nem várom el tőle, hogy olyan legyen, mint a mesebeli sárkányok. Szerintem neked is így kellene csinálnod.
~Mondjuk ha igaz, amit a sárkányokról tudok, akkor lehet, hogy valahol a cicáknak is van egy öreg bölcs kandúrjuk, aki az emberekhez küldte őket, hogy… hát valamiért biztosan. De ezt Anatole úgysem hinné el.~
Ezalatt Timidus igyekezett visszafojtani a nevetését, bár ez elég nehezen ment neki miközben a macska szavait hallgatta.
-Izé…
~Nem… nem ezt mondta…~
-Figyi!
~Ez az! Már macskául is tudok! Álomkelő el lesz ragadtatva.~
-Először is én alig vagyok nagyobb nálad, mindössze csak hosszú farkam van. Látod?
Meglengeti a macskának hosszú kis bojtban végződő farkát.
-És mivel tollas sárkány vagyok, ezért pikkelyem sincsen. Tollas sárkány, nem pedig izé-bizé. Hisamének ugyan pont van, de mivel Shu még a hátán is szokott utazni, így nem hiszem, hogy annyira éles lenne. Fogaink meg karmaink megint csak vannak, de az neked is van, mégsem félek tőled. Álomkelő pedig még csak rád sem fog nézni, ha egy olyan ártalmatlan valakitől félsz, mint Hisame. Csak az ellenséget szokta bántani… mondjuk őket nagyon… de te nem tűnsz ellenségnek. Másrészről pedig Álomkelő erősebb nálam. Szóval ha azt fogja látni, hogy olyasvalaki védelmez téged, aki nála is gyengébb, akkor nem hiszem, hogy könnyen a csodálóddá tudnád tenni. Azért kell elhinned, hogy nem minden sárkány gonosz, mert én azt mondtam neked, és én nem hazudok. Ha nem bízol bennem, akkor honnan tudod, hogy Álomkelővel kapcsolatban nem csak megtéveszteni akarlak, és nevetségessé tenni előtte? Mert mondjuk… mondjuk én vagyok a barátnője, és nem akarom, hogy egy udvarló kandúr miatt kevesebb időt tudjon a barátjaira szakítani?
~Ezt a csatát neked kell megvívnod… kis pajtás.~
Rámosolyog a macskára, hogy az láthassa, hogy csak viccelődik vele.
-Ha ennyire be akarod cserkészni Álomkelőt, az nem fog neki tetszeni. A lányok nem szeretik, ha vadásznak rájuk. Ne legyél ennyire… hogy is mondta Anatole? Nyomulós. Ez az! Ha csak azért segítesz az embernek, hogy megkapd tőle a haladagot, az sem valami jó pont. Álomkelő, és persze én is, kötelességtudatból segítünk a társunknak. Azért, mert a barátunk, és segíteni akarunk neki. És ha neked fel kell idegesítened a Ficsúrt ahhoz, hogy rád figyeljen, az már régen rossz. Nekem elég csak szólnom Shukakunak, és már figyel is rám. Mert érdekli, hogy mit szeretnék mondani.
Ezután egy picit elgondolkozik azon, hogy belemenjen-e olyan dolgokba, amiket ő sem ért igazán, de úgy dönt, hogy Aldo még kevésbé érti, és így megmarad az okosabb szerepében.
-Az álmok pedig olyan fura dolgok, amiket az emberek akkor látnak, amikor alszanak. Néha jók, és néha rosszak. Az, hogy vigyázz rájuk azt jelenti, hogy ha látod rajta, hogy szépet álmodik, tehát mosolyog meg nyáladzik meg nevet, akkor vigyázol, hogy ne ébredjen fel. Ha viszont azt látod, hogy rosszat álmodik, jajgat vagy sír miközben alszik, akkor felébreszted. Annyira nem bonyolult, és nagyon hálásak tudnak érte lenni.

by **Halász Alex** Vas. Jan. 12 2014, 15:09

Nos, krhm, volt itt minden az utóbbi napokban. Ayato bezárkózott a szobájába, vagy mit tom én. Azóta, hogy kicsit "elbeszélgetett" a kajmánszörnyemmel nem is láttam. Vajon mit csinál mostanában? Olyan furcsák az idomárok, talán sosem fogok kiigazodni rajtuk. Habár akartam egyen is valaha? Rolling Eyes

Nem emlékszem. Razz

És valahogy nem tud érdekelni. Jól meg vagyok így. Nekem ne mondja senki azt, hogy a petek hú de intelligensek. Mad

Kayabát külön meg fogom verni azért, mert így programozta be azokat a dögöket. ><
Jah igen. Mondom ezt úgy, hogy most "kedvenc" Kajmánszörnyemmel a vállamon voltam el sétálni. Ki kell néha vinni őt is. Egyszóval nézelődtem, sétálgattam és ő is csinálta azt amit akart. Elvégre ez egy "okos pet" lenne vagy mi szösz. Shukaku könyve legalább is ezt bizonygatja. Kedves volt attól a lánytól, hogy ezt elküldte nekem, de persze csak az vezérete, hogy nehogy kinyírjam a petet a saját "hozzá nem értésem" miatt. A könyv alapján gondoztam tehát és közben figyeltem a reakcióit, de egyszer se láttam rajta, hogy okosabbnak mutatná magát, mint egy átlagos hüllő. Talán vannak olyan petek aki groteszk viccként, valóban igazi állatokként viselkednek a harci petek mellett. Rolling Eyes

Én meg ilyet fogtam ki. xD
Végül is, jó ez. Nah persze az is lehet, hogy A pet túl akar járni az eszemen, és azért sem csillogtatja meg zseniális szürkeállományát hitetlenségemet látva. Surprised

Ő baja.

Már visszafele indultam, mikor kaptam egy püt Anattól, hogy menjek be a céhházba, mert találkám van. Ez az ember játszik velem. Milyen találka? o.O Visszaírtam egy "Ok"-ot, meg hogy nemsoká ott leszek. Rolling Eyes

Összeszedtem a kajmánt az egyik fűcsomó alól, és hip-hop ott voltunk a Kezdetek városában.
Belépek az ajtón, át a kis folyosón, be a gyüli terembe, hátha ott vannak, de nem, helyette azonban épp elhaladtam a főkonyha mellett és mi van ott kint? Halak! Így meg fog romlani, és a rendszer kegyetlenül elpixelezi.

Bemegyek. Senki. Suspect

De a halak kint fekszenek és kíméletlen lassúsággal peregnek el fölöttük a percek. Meg kell menteni. :O Nem hiszem, hogy már vissza lehetne tenni őket. Egyszóval, leteszem magam mellé a kajmánt, menjen amerre lát, én meg neki állok főzőcskézni. ><
Nem áll sok időből, fel se kel őket aprítani, finoman vágott halrudacskák lesznek belőle, amint hozzájuk érintem a kést. Ki is filézem mind, meg szálkátlanítom. Surprised

Aztán be a sütőbe. Jah igen, Anat...írok is neki.

Alex írta:Gyertek a gyüliterembe, kint felejtett alaki egy jó adag halat Ugye nem te? o.O Mindegy, megcsináltam, és öhm, kivel is lenne találkám?

Aztán kiveszem a kész kaját, a Kajmán meg magától a Gyűlésterem felé viszi az utat a meleg elől. Ott enyhe szoba meleg van. Surprised

Eddig hol voltak ezek? o.O Hmm, téll, a téli kertben még nem néztem. Nem hiszem, hogy a kertben voltak. Oké, hogy enyhe a tél itt, de nem ennyire, vagy de? O.o
Közben a kabátomat a konyhában hagyom és beviszem a halakat.

by **Anatole Saito** Csüt. Jan. 16 2014, 22:48

- Akkor jó, s ez maradjon is így, Shu! ^^ Tudom, hogy nehéz kiérdemelni az emberek bizalmát, de nagyképűség nélkül mondhatom, hogy nekem általában sikerülni szokott. Shu, hmm, tetszik - Aztán a szó Aldora terelődik, s összeráncolt homlokkal szemlélem, hogy a lány mégis mit akar kihozni ebből az egészből. Miért nem mondja el? Rajzol? Érdekes megközelítés. Felvont szemöldökkel szemlélem a képet, amit végül elém tesz, kissé csücsörítő ajkaimat ütögetem mutatóujjammal. Álomkelő... Álomkelő... hmm, de ismerős... Álom...kelő... Áhh, megvan! \o/ ÁK \o/ Chan ásítozó cicája. Ák és Aldo? O.O Ez most komoly? Észre sem vettem, hogy élék érdeklődést mutatna a szőrgombócom a fajtársa iránt, de nem is értem miért vágok meglepett fejet. - Nem, nem tudtam róla, de most már sejtem, hogy miért szaporodtak meg a csavargásai. - És most már azt is értem, hogy miért rajzban közölte velem mindezt Shu. Elmés gondolat és roppant diszkrét. Büszkén elmosolyodok és most már biztos vagyok benne, hogy gyakrabban fogjuk látogatni a Mount Justict Cool

- Alex már így is sokat fejlődött, kérlek ne ostorozd. A kicsi Saito rálépett a fejlődés útjára, s ha ismerted volna a hónapokkal ezelőtti énjét, akkor te magad is elismernéd a jótékony változást. Azonban nem megy minden egy csapásra, sok feszültséget fel kell még oldania magában, de én bízom a sikerében. Másrészről meg nem kell neki drasztikusan változnia, hiszen az már nem ő lenne, csak a gondolkodásmódjába kell több pozitivitást csempészni és ennyi. Egyszer majd csak elfogadja ő is, hogy itt ragadtunk és talán eljön annak is az ideje, hogy elkezdi élvezni az ittlétet és megtalálja Aincrad napos oldalát is. Én legalább is erre törekszem. Ami pedig Aldot illeti, én sem várom el tőle, hogy fekete párduc legyen, jó nekem törpe macskaként is ^^ A kölyökmacskák úgyis a legaranyosabbak és könnyen lehet csajozni velük. Hupsz, mármint.. öhm... ezt most ne értsd félre. Nem arra használom Aldot, hogy lányokat hódítsak, egyszerűen csak a lányok szeretik a cicákat. általában. Gondolom. ^^" - Na jó nagy slamasztikába kevertem magam a nagy szám miatt. Dingdingding! Pont jókor! - Áhh, Alex máris válaszolt! A gyűlésteremben van, halat csinált ebédre és arra kért, hogy menjünk oda hozzá. - Kezemet nyújtom, hogy a lányt felsegíthessem ültéből, majd ha beleegyezik, akkor már el is vezetem a terembe. - Aldo, kaja! Gyere szépen, halacska lesz! Timidus, gyere te is bátran!

- Kezdem unni ezt a sok dumát, sárkány! Az meg különösen nem tetszik, hogy gyávának hiszel. - Az persze sose vallaná be, hogy valóban eléggé betoji, ezt Aldo inkább "alaposan megfontolt és jó időzítésű távozásnak" nevezné. Különben pedig elég vakmerő, csak mikor már forrósodik a talaj, akkor ésszerűbb megpattanni. Azt meg még kevésbé szereti, ha valakinek igaza van. Csak neki lehet igaza >.< Most kezd átváltani pukkancs módba és ilyenkor annyira hergeli magát, hogy teljesen elgurul a gyógyszere és elindul a lavina. Mozgása átvált sompolygósba, úgy kerülgeti Timidust, mint egy éhes oroszlán a legyengül gazellát.
- Anat és az én kapcsolatomba pedig légyszíves ne csipogj bele, majd én szabályzom, hogy kinek mi a jó. Kötelességtudat... chh. - Teátrálisan forgatni kezdi a szemét. Timidus valóban nem tud sokat Aldoról, de ez végképp nem az a pillanat lesz, amikor a macska megnyílik a sárkány előtt. Nem fogja neki elsorolni azt a sok apróságot, amit titkon meg szokott tenni Anatért, hiszen azzal, hogy a kutyákhoz hasonló hűséget mutat olyasvalki iránt, aki ráadásul még csak nem is idomár, nos erősen rombolná az imidzsét. arra persze még nem jött rá a kis oktondi, hogy a felfuvalkodott, nagyképű stílus nem mindenki számra nyerő. A papolásával viszont Timidus éppen ellenkező reakciót váltott ki belőle: ahelyett, hogy megfogadná a jó tanácsait, inkább támadásnak, dorgálásnak veszi őket. A mérhetetlen szabadságvágya miatt csöppet sem szereti, ha megmondják neki, mit tegyen, legyen az akár segítő szándékú is.
Azonban felhergeli magát a kis buta, hogy ismételten elkezd alakot ölteni. Az izomzata fokozatosan duzzad, a fekete bundája elkezd csíkokká alakulni, amelyek az aranybarna bundáját tarkítanák majd. Pofája és mancsai robusztussá kezdenek alakulni, de az átváltozás folyamata csupán pár másodpercig tart és egy csettintésre abba is marad. Újra a lelkes kölyök cica lesz belőle, Anat és Shu észre sem vesznek az egész folyamatból semmit. S hogy mi okozta a visszaváltozást? "Aldo, kaja! Gyere szépen, halacska lesz!" S így válik egy csapásra a felhergelt vadmacskából csillogó szemű kiscica, aki szapora tipegésekkel rohan gazdája után, minden másról megfeledkezve. Very Happy

by **Shukaku** Pént. Jan. 17 2014, 10:06

A lány bólint Anat ismétlésére, és még mosolyog is hozzá. Az azonban picit elkedvetleníti, amikor Alexről kezd beszélni, és jócskán le is hangolódik a hallottak miatt. A fiú szavaira még Timidus is felkapja a fejét, és huncut mosoly jelenik meg a pofiján.
~Kicsi Saito? Hehe… ez jobb mint amit én találtam ki. Úgy látom itt sem veszik komolyan a pukkancsot. Bár ezen nem is csodálkozom.~
-Én nem ostorozom… csak sajnálom szegényt, mert nem tudja itt magát jól érezni. Remélem a kis kajmán, akit segítettem neki kiválasztani a boltban…
~Jó… egy picit rá is erőszakoltam.~
-…majd segít neki ebben. Nagyon nehéz lehet úgy élni, hogy úgy hiszed, hogy semmi sem igazi körülötted. Mintha csak egy mese szereplője lennél, és félsz attól, hogy mikor fejeződik be a történet…
Bár Alexről kezdett beszélni, a mondat második fele már a hirtelen nyomottá váló hangulat miatt önmagára vonatkozik. Ingatja a fejét, és úgy tesz, mintha valamin elgondolkodna, de semmi okos nem jut az eszébe, így inkább visszatér Aldóhoz. Összefonja a karjait, és a csajozós megszólalásra újra ingatni kezdi a fejét, ezúttal azonban úgy néz a fiúra, mint amikor Timidusra nézett akkor, amikor csinált valami rosszaságot piciként.
-Igen, a kiscicák nagyon aranyosak, de a sárkányok még sokkal aranyosabbak. Azt meg amúgy sem hiszem, hogy fel tudnád használni Aldót bármire is, ha ő nem szeretné. Szerintem direkt segít neked, ha segít. Ez az ő döntése.
Ezalatt Timidus pár centire lebeg a föld fölött, és folyamatosan saját tengelye körül forogva tartja a szemkontaktust a macskával, miközben az köröz körülötte, és azért, hogy még inkább felidegesítse még meg is vonja a vállát.
~Ha igazam van, akkor nem fogsz támadni. Meg amúgy sem félek tőled. És még úgy is segíthetek, hogy te nem is akarod.~
-Ahogy tetszik. Te kérted a segítségemet Álomkelővel kapcsolatban, én pedig csak elmondtam, hogy milyen magatartásokat kellene hanyagolnod ahhoz, hogy a közelében maradhass. Ha a saját utadat szeretnéd járni, akkor csak tessék, de ha jól értettem egyszer már találkoztatok, és nem tettél rá túl jó benyomást, ha azóta sem volt második randi. Nincs igazam?
Elvigyorodik, és úgy is marad, felhúzott ínnyel, hogy tovább hergelje Aldót. Most már teljesen biztos abban, hogy igaza volt, és már nyitja is a száját, hogy elmesélje a cicának amit megtudott, azonban Anatole megszakítja a tervében. Bejelenti az ebédszünetet, Aldó pedig rögvest koslat is utána.
-Na szép! Mindegy, majd evés közben elmondom.
Kihörpinti a maradék narancslevet, felkapja a tálkát és elindul a többiek után. Bár Shu először udvariasan megpróbálja elutasítani a meghívást, de ha már Alex készítette, és még Timidus is előre lendült… elfogadja. A sárkány már távolról érzi a hal illatát, így egy idő után már inkább az orrát követi, mint a csapatot, és be is kukkant a gyűlésterembe, ahol csipogva köszönti a kedves ismerőst, majd Alexet is.
-Szia Kajmánka, és Szervusz Bun… Kicsi Saito.
Elvigyorodik, de inkább megvárja amíg Shu hallótávolságba ér, és akkor újrakezdi.
-Már köszöntem. Látom készültél békítőajándékkal. Ezek szerint utánanéztél, hogy szeretem a halat. Szép, hogy még kutatómunkát is végeztél, de azt ugye tudod, hogy ez azért kevés lesz a megbékéltetésemhez. Ennél te sokkal csúnyább dolgot követtél ám el, de annak örülök, hogy most legalább nem menekülsz előlem. Ne aggódj, nem kell félned, nem eszlek meg… gondolom ezért is csináltad a halakat, mert ettől félsz… Shu, mondd neki!
A lány fejcsóválva támaszkodik neki az ajtófélfának, és látványosan nem figyel először a sárkányra.
-Szervusz Kajmánka, és szia Alex!
Miután köszönt mindkettejüknek, csak ezután fordul a sárkányhoz.
-Nem fordítok Timidus, mert egyrészt nem értem, hogy mit csipogsz…
Másrészt pedig megint csak gúnyolódsz. Teszi hozzá gondolatban, és sokatmondóan néz a sárkányra, mire Timidus csak láthatóan tettetett bűnbánással hajtja meg a fejét, de azért tovább vigyorog. A lány ezzel ott is hagyja, és Alexhez lépdel, aki felé intéz egy meghajlást ugyan, de nem olyan szépet, mint amit Anatolenak előadott, majd rögtön a Kajmán után kezd érdeklődni, akit meg is talál a teremben, és gyorsan le is guggol hozzá.
-Ugye szépen vigyázott rád Alex pici Kajmánka? Milyen nevet választott neked? Remélem nem valami kaszabolós félelmeteset, amit a fiúk szoktak. Az nem illene hozzád, ugye?
Nem ér hozzá, csak figyeli. Persze nem Alex engedélyére vár, mindössze nem akarja megzavarni abban, amit éppen csinál. Nem gügyög az állathoz, és még nem is az a túlzott nyájasság van a hangjában, amitől olvadozna, de az biztos, hogy teljesen más mint amikor az emberekhez szól. Ezután feláll, és újra biccent Alex felé.
-Ügyes vagy. Nos?
Mivel természetesnek veszi, hogy a fiú mindenről be fog számolni ami a kajmánkával történt, kezdve mondjuk a névválasztással, többet nem is kérdez, csak várakozóan figyel. Mivel Timidus terve nem vált be, egy ideig figyeli Alex reakcióját, majd inkább újra Aldó felé fordul.
-Macska! Az előbb kérdezted, hogy tudom-e, hogy miként tudsz átváltozni. A válaszom igen. Ha érdekel, akkor várlak szeretettel.
Újabb vigyor, és Timidus nagyon reméli, hogy a macska megértette, hogy ő sem szereti, ha kackiáskodnak vele, és ameddig nála van a tudás hatalma mind Álomkelőről, mind a képességekről, addig picit több kedvességet szeretne. Nem érzi úgy, hogy zsarolná a macskát, mindössze teljesen jogosan várja el, hogy ha ő segíteni akar, akkor ne úgy álljanak hozzá, ahogy azt a cica tette.

by **Halász Alex** Szer. Jan. 22 2014, 21:08

Most egy igen kipihent és ~~leszedált~~ nyugodt Alexet láthattok meg, amikor beléptek a Gyűlésterem ajtaján. Épp letette a halakat az asztalra, meg volt négy öt tényár már kikészítve, meg evőeszközök és egy kis sült krumpli köretnek. Ő is éhes volt már, úgy hogy rátok mosolyogva kínálta ahogy beértetek. Persze azért meglepte őt, hogy Shukakuék voltak a találkozójának alanyai, de nem döbbent le, vagy vágott volna hozzá pofákat. Egyszerűen csak felfogta és üdvözölte őt is egy "Szervusszal". A Kajmmánra ügyet se vetett, csináljon amit akar módon, a repülő tollas gyíkot meg nem értette. Hál'Istennek, mert könnyen lehet, hogy vissza vedlik ideges Alexbe hirtelenjében. Eddig egyszer hallotta a Kicsi Saito nevet pont Anattól, mikor betörtek hozzá Mirikával meg Junnal és randi tippeket adogattak neki. Ha visszahallaná ezt a pettől, lehet nem lenne túl hosszú ez a kis beszélgetés Alex és a lány között, de a céhvezérre is megharagudna. Shukaku reakciója rá, és a tény, hogy előbb egy mobot köszöntött, még hozzá a lehető legnyájasabb hangnemben, nem izgatta. Pont ezt várta el a butus kis lánykától. Rolling Eyes

Úgyhogy nyugodt maradt, és köszöntötte újra, most csak a lányt magát. A "Nem fordítok Timidus..." kezdetű mondatot meg már szinte rutinból elengedte a füle mellet. Ez csak a lányra meg arra az adathalmazra vonatkozik. Csináljon amit akar, pont mint a "Kajmánka". Ő, ellentétben az idomárral, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy be akar e számolni a lánynak, meg minek? Ha nagyon akarja tudni, mi van a pettel, majd csak rákérdez. Shu még csak a nevét se tudta még meg, hiszen nem Alexnek címezte a kérdést, hanem az adathalmaznak. Leült, s kicsit kérdőn nézett az "ügyes vagy" kijelentésre, ok híján, vagy jog híján. De ez is mindegy volt.
- Mi Nos? Előbb együnk, aztán ha van kérdésed, válaszolok neked. Surprised

-
Hát ha éhes az ember fia, akkor bizony nincs mit tenni. Nah meg fáradt. Talán ezért ilyen "nyugodt"? oO

//suman, hogy ennyit kellett rám várni, weh, nincs ihletem AlexhezT.T //

by **Anatole Saito** Hétf. Jan. 27 2014, 21:49

- Mint mondtam, sokat fejlődött és azon vagyok, hogy jól tudja érezni magát. Egyébként sokan éreznek... vagy hát érzünk így, ahogy mondtad. Csak szerintem az a különbség például köztem és Alex között, hogy én ezen nem rágódok. Elfogadom a helyzetemet és próbálom kihozni belőle a legtöbbet. Megpróbálom megtalálni a pozitív oldalát mindennek és élvezni is azt. Alex viszont sokszor nagyon pesszimista és szerintem sok gondja ebből ered. De nem szeretném kibeszélni a háta mögött, elnézést kérek. Így is sokat fecsegtem - A továbbiakban csak csendben hallgatom a lányt, nem kell ám mindenbe belekotyognom, elég csak figyelnem is. Ráadásul kicsit bűntudatom van, hogy ennyit szövegeltem az imént Alexről, bár szerintem azt a fiú is tudja, hogy bármikor a szemébe is megmondom a véleményét. Valótlant meg amúgy sem állítottam róla.
Beérve a gyűléstermünkbe lepacsizok Alexal - Köszi az ebédmeghívást! Itt a kis barátnőd Shu, érdeklődik a kajmánszörnyeteged iránt. - Ám ahogy látom, a lányka már meg is találta magának Alex új házi kis kedvencét. Nekem egyelőre még elég groteszk ez a lény, még nem sikerült vele összebarátkoznom, Aldo sem örült túlzottan az érkezésének, de hát ő mégis kinek örül őszintén? Rolling Eyes

Nos, most Alexnek éppenséggel igen, mert a kedvenc eledelét készítette el, szóval a szöszi szerzett a kényes ízlésű macskámnál egy nagy-nagy piros pontot. Hellyel kínálom Shut és Timidust, majd magam is lehuppanok a vörös bőrkárpitra.
Csöppet sem lennék boldog, ha most gondolatolvasó lennék, hiszen butuskának hinni egy ilyen tünemény gyermeket, mint Shu, igencsak balga dolog Alexandertől. De persze én ezt nem tudom, így nincs miért lekorholni a kicsi Saitot. Razz

Timidus közben újabb csivitelés sorozatba kezd, de valahol megnyugtat, hogy Alex sem ért belőle egy kukkot sem, s ahogy hallom kivételesen Shu sem. Érdekes.
- Tálalhat Chef-san! - És már dörzsölöm is a praclimat, miközben Aldo mellettem már olyan tágra nyílt pupillákkal szimatol, hogy az már természetellenes. Jesszusom, nem is tudtam, hogy tud ekkora Shrek macska szemekkel is nézni. Aldo nyálacskája mindjárt elcsöppen, még a fejét is oldalra billenti és egy pillanatra sem veszi le a tekintetét a halacskáról. Révületében oda se les Timidus feléje intézett mondandójára, de azért odanyávog neki pár szót, csak hogy tudassa vele, igenis hallotta, csak éppen másra kell koncentrálnia: - Persze, érdekel, de előbb zaba *.*

Anatole legénylakása Tumblr_lww0vaQset1qmt5mvo1_500

by **Shukaku** Kedd Jan. 28 2014, 00:03

Shu egyáltalán nem gondolta úgy, hogy baj lenne, ha Alexről beszélnek, hiszen csak azt mondta el, amit bármikor kimondott volna a fiú előtt is, és a céhvezértől sem kért semmifajta bizalmas információt. Egyszerűen csak beszélgettek egy harmadik személyről, nem pedig kibeszélték őt a háta mögött.
-Biztosan sokat segítesz neki, és én is nagyon igyekeztem, mert láttam rajta, hogy magányos, és biztosan ezért érzi magát ilyen kényelmetlenül itt, mert egyedül van. De most már ott van neki a kajmánka, és így majd picit könnyebben fog társaságban menni, meg ugye egy kisállat nevelése rengeteg örömmel jár… és a kajmánka nem is olyan nagyon igényes állat, szóval még Alex is szerezhet vele pozitív élményeket, és akkor az ad neki önbizalmat.
Amikor beértek, és Alex majdhogynem leintette Shu lelkes és kedveskedő érdeklődését, Timidus újra csak megharagudott a fiúra.
-Shu kérdezett kicsi Saito, illik ám válaszolni!
Shu ezúttal is figyelmen kívül hagyta Timidust, bár azt jelezte felé, hogy igaza van, hiszen a fiú tényleg modortalanul viselkedett, de ő nem akarta ilyen gyorstalpaló módon megnevelni.
-Igen Alex, köszönjük szépen az ebédet. Nagyon szépen tudsz teríteni, és biztos nagyon finomat is főztél… azonban… könnyedén megbeszélhetnénk, hogy milyen tapasztalatokat szereztél a kajmánkával, akár az étkezés alatt is.
A nyugati neveltetés nem tiltotta az asztalnál lévő beszédet, a japán értékrend szerint pedig csak üzletről nem szabadott beszélni, így Shu egyáltalán nem értette, hogy miért kellene annyira előbb enni a beszámoló előtt.
-Gondolom együtt étkeztek amúgy is, hiszen az remekül segíti a kapcsolatotok építését, így akkor most megmutathatod, hogy mivel szoktad etetni a kajmánkát. És ugye nem ezt a nevet adtad szegénykének? Nem kajmánszörnynek hívjátok ugye? Milyen tálkákat szereztél neki? Biztosan követted amit leírtam, tehát van ugye három tálkája… írtam, hogy az egyiknek magasabbnak kell lennie ugye? Igen… biztosan írtam. Majd evés után megmutathatod, hogy hogyan alakítottad ki neki a medencét. Nagyon érdekel, mert még nem nagyon foglalkoztam én sem velük, és szeretnék mindent leírni a viselkedéséről.
Shu helyet foglalt az asztalnál, megvárta amíg a többiek is így tesznek, megterített Timidusnak is, szépen félbevágta a hal adagját, és a felét áthelyezte a sárkány tálkájába, majd jó étvágyat kívántak mindketten mindenkinek, közben pedig végig Alex válaszát várta, és figyelte, hogy miként bánik a kajmánkával. Timidus tálkája természetesen nem az asztalon volt, de nem azért, mert a lány ne érezte volna elég fontosnak a sárkányt, hogy az asztalnál egyen, hanem csak ezért, mert amikor kipróbálták, akkor kényelmetlennek bizonyult számára, így a sárkány Shu mellett foglalt helyet a széken, és a tálkája pedig a lány ölében volt. Ez azért volt nagyon hasznos, mert így a lány a csontokat, szálkákat, vagy éppen amit nem kívánt azonnal át is tudta adni a kevésbé válogatós társának, így nem kellett erre időt pazarolni. Timidus egyáltalán nem úgy evett, mint egy kutya vagy egy macska. Nem marcangolta az ételt és nem játszott vele –amikor az asztalnál ült-, hanem kulturáltan harapdálta a halat, mintegy csak csipegetve, most még a szokásosnál is szebben, hogy Alexnek egy szava ne lehessen ellene.

by **Halász Alex** Vas. Feb. 02 2014, 14:10

Valahogy nem várta a kis kékhajút. Bárki jöhetett volna, de hogy pont Shukaku legyen az aki találkozni akarna vele? Az egy dolog, hogy ~ ő szerinte pusztán csak formalitásból ~ jelezte a lány, hogy kérhet segítséget, de ha nem is, hát ő az egyszer tuti, hogy formalitásból hagyta csak rá ezt a dolgot. Nem állt szándékában semmiféle segítséget kérni az apróságtól. Ott volt Ayato, és habár elég különc az a fazon, pár dolgot elmagyarázott a petekről, nah meg ott volt a könyv is. Nah igen. Aztén meg kell köszönnie. De csak ennyi, semmi több. Suspect

Semmi és senki nem kérte meg rá, hogy a nyakára járjon az idegesítő repülő szörnyetegével. Anat mikor belépett a szokásos lepacsizással köszöntötte. Már egészen megszokta ezt a fiút, és ha nem a saoban lennének, tuti, hogy sokkal előbb lesznek spanok. Surprised

Nah meg ez a gyerek mindig ráfest egyfajta mosolyt az arcára, csak meg kell jelennie, és másmilyen lesz tőle a légkőr. Az a, "ez hihetetlen, ilyen ember is létezik? o.O" féle dolog. Surprised

Majd mikor Anat is meg Shukaku is majdhogynem egyszerre fejtették ki, hogy szeretnének már enni, szépen tálalt.
- Hai hai, douzo. - szólalt meg a "chief san", majd leült ő is.
- Itadakimasu. Surprised

-
Jah igen. Timidus. Szerintem mondani sem kell, hogy Alex nagyban hanyagolta. Nem hogy nem köszönt neki, de még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy bármiképpen észre vegye a jelenlétét. Mintha nem is lenne. Rolling Eyes

Mert ugye nem is létezik. Rolling Eyes

Had egye meg a fene azt a pukkancs programot. >.> Nem felejtette ám el, hogy néhány kósza elektron be mert szólni neki. >És most is csivitel a kis dög. Suspect

És jól meri érezni magát.

Nah jó, talán azt még szabad neki. \>.>
Inkább Aldot nézte, ahogy eszik. Az asztal szélére téve a könyökét támasztotta a fejét az öklével ~ elég modortalanul? életuntan? ~ és hallgatta Shukaku kis beszámolóját. Ő maga nem vett ki halat, valahogy elment a kedve a kajálástól. Majd egy halk sóhajt követően pár dolgot megválaszolt a lánynak, csak hogy ne érezze magát elhagyatottan.
- Jobb híján, de. Illik is rá ez a név, a perverz vigyorát nézve. Rolling Eyes

És már evett, nem számítottam vendégre. -
Azt azért nem mondta, hogy legközelebb majd láthatja, mert ezt a háta közepére se kívánja. A kádas résznél viszont vágott egy grimaszt.
- Gomen, de oda nem engedlek be, ahol kialakítottam a kádat. Lehet, hogy hülyeségnek gondolod, de az a fürdőszobám is. >.>
De ha akarod kölcsön adhatom a kajmánt \-.
Kissé hátradőlt közben, amolyan lemondó hangsúllyal beszélve. Az járt a fejében, hogy meg kell simogatnia Aldot. *.*

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 09 2014, 01:49

//Elnézést a szünetért, kis ihlettelenség hullám.//

Shu mondandójából nekem egyértelműen az jön le, hogy számon kéri Alexet a kajmán miatt, sőt ahogy elővezeti, hogy bizonyára mindig azzal a döggel együtt eszik, ezzel is szorosabbá téve a kapcsolatot kettejük között... nos kis híján elnevetem magam, hiszen egyetlen kajmánkát sem látok errefelé. Azt hiszem Shu nyilvánvalóan üzent ezzel Alex úrfinak. Előírások, három tálka, medence O.O Örülök, ha Aldonak azt az egy etetős és egy itató tálkáját megtalálom. Kezdjek rettegni attól, hogy Shu esetleg nálam is ellenőrzést végez, felméri a cicám állapotát, majd részletes elemző értékelést ad és kapok majd én is egy kézikönyvet "Hogyan neveljük helyesen petjeinket" címmel?
Nekem nem kellett Aldo étkeztetéséről gondoskodnom, a kis habzsológép már bele is akasztotta a körmét egy halacskába és sutty, már majszolja is jóval azelőtt, hogy mi egyáltalán szedhetnénk. Szerencsére azzal nem szégyenít meg a többiek előtt, hogy morog is a hal rágicsálása közben, mindenesetre Timidus kifinomult eszegetése mellett Aldo olyan látszatot kelt, mint egy malac. Balhézás helyett inkább csak ráhagyom, ismerem annyira a macskám, hogy tudjam, csak megsértődne, morogna kettőt, majd zabálna tovább fékevesztetten, irigyen. Mindebből pedig csak az jönne le, hogy nem tudom megnevelni. Nem vagyok az idomárja, ráadásul túlságosan öntörvényű, de hát éppen ezért szeretem.
Én magam jó étvágyat kívánok és csöndben falatozok, miközben hol Alexre, hol pedig Shura sandítok. Valami beszélgetést emlegettek, de még egy szó sem hangzott el. Feszélyezném őket a jelenlétemmel? Ráadásul Alex nem is eszik, aztán egy nagy sóhaj kíséretében odavet pár szót a lánykának. - Al, valami baj van? - Bökök a halak felé, jelezvén, hogy egyen már ő is, ne csak dülöngéljen itt jobbra-balra. Valami van itt a levegőben, amit én bizony nem vágok és nem tudom, hogy szabad-e utána járnom. - Ti amúgy honnan ismeritek egymást? - No, ezzel azért csak nem kérdezek be semmi tolakodót...
Aldo miután pillanatok alatt masszív habzsolással degeszre tömte magát, komótos mosakodásba kezd, amíg Timidus is be nem fejezi az étkezést. Azonban abban a pillanatban, hogy Tim végzett, Aldo már mellette is terem és szóra igyekszik bírni. - Na, most már csacsoghatnál csibe :] Mi a helyzet ÁK-val?

by **Shukaku** Vas. Feb. 09 2014, 17:06

Alex válasza nagyon meglepi a lányt, és hatalmas, elégedett mosoly ül ki az arcára a jól végzett munka hallatán, és még zsörtölődni sem akar nagyon a fiú buta névválasztása miatt.
-Azt nem tudom, hogy miért lenne perverz a vigyora, de az nagyon szép tőled, hogy előbb gondoskodsz az ő kényelméről és az etetéséről, mint a saját magadéról. Nagyon kedves vagy, de szerintem sokkal jobban örülne, ha együtt ennétek. De ezt majd te kiismered. A másik dologgal pedig…
~Awww! It’s sooo cute!~
Kicsit kuncog, és szavaiból még Alex is csak a dicséretet hallhatja ki, akármennyire is kioktatást akar benne hallani. Razz

-Nagyon örülök, hogy ilyen ügyes vagy. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ennyire személyes és… hmm…
Az intim szó nem jut hirtelen eszébe, de az látszik rajta, hogy nagyon meg van elégedve a fiúval. A fürdőszobába még ő sem engedi be Timidust, amikor bent van, de ezt betudja a kulturális különbségeknek.
-Tudtam, hogy jó ötlet melléd kajmánkát szerezni. Máris sokkal felelősségteljesebbnek és barátságosabbnak látszol. Nagyon ügyes vagy Alex!
-Nesze! Kapsz jutalmat is, de el ne szállj magadtól. Udvariatlanság nem enni, amikor mások esznek.
Csipogja Timidus, és Aldó felé való röptében beleejt egy halacskát Alex tányérjába.
-Nem kell megköszönni.
Ezután a lány Anat felé, Timidus pedig Aldó felé veszi az irányt, a sárkány közben szerez magának még egy darabot a halból, ám ez ezúttal Aldó tálkájában köt ki.
-Egyébként… így is találkoztunk. A piacon futottunk össze a második szinten. Ott szerezte Alex a kajmánkát is, az én segítségemmel.
Kicsit elhallgat, feláll az asztaltól, és lesüti a tekintetét.
-Akkor… egy picit összevesztünk. Alex sok butaságot beszélt, és én is… szóval mi is picit túlságosan hamar ítélkeztünk.
-Beszélj a magad nevében.
-Már… küldtem Alexnek egy levelet, és egy kis ajándékot engesztelésképpen… de azt hiszem ha személyesen kérünk…
-Kérsz!
-Kérünk bocsánatot, akkor talán nem lenne ilyen morcos. Talán ez lehet a baja is. Úgyhogy… sajnálom. És Timidus…
-Timidus nem. De hajlandó megbocsájtani, ha bocsánatot kér. És… oké, talán nem kellett volna megütnöm. Nem tudtam, hogy annyira zokon veszi, hogy sírva elrohan.
-És… ha zavarunk, akkor szívesen elmegyünk. Örömmel látom, hogy nagyon jól elvagytok a kajmánkával, és nem is kell a segítségem…
Meghajolt, és várta a választ, Timidus azonban ügyet sem vetett rá, amíg a fiú meg nem szólalt, és inkább Aldóval foglalatoskodott.
-Na te macskák gyöngye! Ugye tudod, hogy Álom ennél picit… hogy is mondjam… modorosabb. Ha egy malacot szeretne maga mellé, azt már rég találhatott volna az erdőben is. Tanulhatnál egy kis illemet, mert így nem igazán fog észrevenni. Sokszor láttam Álomkelőt, kecsesen mozog, már majdnem lebeg, kinyittatja maga előtt az ajtót, elvárja, hogy kiszolgálják, és enni is sokkal szebben eszik. Persze megszerzi ő magának, amit meg akar szerezni, de annál ő sokkal úribb cica.
~Meg egy picit elkényeztetett is szerintem. De tartása az van…~
-Szóval ott a halacska. Próbálj most úgy enni, mintha nem a vadonban lennél, és mondjuk Álomkelő is figyelne. Közös vacsi? Hmm? A csibézést pedig tessék elfelejteni, ha azt akarod, hogy segítsek.
A sárkány elvigyorodott, és előre látta a hatalmas feladatot, amiben egyébként nagyon is örömét lelte. Szeretett segíteni másoknak, és ha e mellé még egy picit ki is oktathatta a másikat, villoghatott picit a tudásával, az csak még inkább tupírozta az egóját. Ebben különbözött leginkább Shukakutól, aki tényleg csak önzetlenül akart segíteni, mindenfajta elvárás nélkül.

by Ajánlott tartalom

Anatole legénylakása

Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása

Re: Anatole legénylakása