[Küldetés] A Pusztító alkonya

Bár megfagyott az ellenfele, a sebzése előtte sajnos nem sikerült. Túl egyszerű is lett volna és a sárkány szavai is mások voltak, a reagálása a jégre, hogy nem tudott mozogni. Valami máshogy történt, mint ahogy hittem, hogy történnie kellett volna. Nem félt.
- Szerencsére mindez csak sejtés marad a részedről. – szólt Hisame is, majd támadott újra különösebb átgondolás nélkül. Őt nem zavarta az ellenfele nyugalma, hogy úgy hangsúlyozta a szót, mintha ő nem lett volna közéjük való, vagy csak nem zavarta, hogy közéjük tartozott.
Időközben lett egy újabb szerencsétlen is, Hi mellől Nestort jelölték egy másik kiválasztottnak. Ennyi sárkány közül kicsit nehezen nyeltem le, hogy mindez csupán csak véletlen lett volna.
- Hisz gyermeknek is túlzás nevezni. – csóváltam a fejem és lemondóan tekintettem körbe, hogy ilyen fiatalok harcát készültek nézni. A csalódottság könyörtelenül döfött kést a szívembe. Hi pedig kardforgató volt, nem is idomár, nem tudtam így, hogy milyen erővel is bírt a kis sárkányfiú.
Egy pillanatra Timudus menetelése is vonzotta a figyelmem, ki épp Shrykullhoz lépdelt, ugyanakkor a szavait már nem hallottam. Bár talán örültem is most ennek, hisz az újabb költői és ködös megfogalmazás félő csak olaj lett volna a tűzre, mi erősen pislákolt bennem.
Túl sok volt a történés és kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy három fele figyeljek most. Előrébb léptem és egyelőre csak Hisame küzdelmére koncentráltam, úgy mintha tehettem volna bármit is a sikere érdekében. Egyszerű bizalom, de nem tudtam, hogy ennek lehetett volna e hatalmat adni. Elhinni, hogy az egyszerű bizalom valóban segít most neki, mit feléje tápláltam, hisz Hisame nem is engem figyelt, nem tudhatta, hogy ő rá gondoltam.

Eh, Hisame támadása újra sikertelen lett, pedig azt hittem, hogy nem lesz nehéz megütnie az ellenfelét. Tévedtem. Ismét. Nem értettem, hogy miért nem lehetett egyszer nekünk is jó. Miért nem találhatott minden támadás, miért nem lehetett könnyű… Azt hiszem, hogy kiakadtam, megint...
- Harci pet, vagy sem. Félelem, vagy nem félelem, de egy ütés és vége. Értelmetlen így az egész. – válaszoltam nyíltan a mellém álló fiúnak, miközben Hisame nem állt meg, újra támadott.

Hisame megindulása újabb sikerrel járt és nagy örömmel konstatáltam, hogy az ellenfele is hamar feladta ezek után a küzdelmet. Talán az én megindulásom is közrejátszhatott ebben, de valószínűbbnek éreztem, hogy csak mostanra érte el a teljesítése csúcsát ő is. Ahogy a lányom közeledett hozzám, ahogy az arca mimikáján látszott, hogy érzi minden egyes lépését, úgy szinte léptem is le volna elé a jégre, azonban inkább megvártam, hogy magától érjen el hozzám. Nem mintha olyan komoly sérülései lettek volna, ugyanakkor ki nem érzett eddig fájdalmat, annak bármilyen komolyabb érintés szúró és fájó érzés lehetett.
Ahogy visszaváltozott az emberibb alakjába, úgy magamhoz öleltem és nem engedtem el őt. Szemeimből könnycseppek hulltak a meztelen vállára és nem is próbáltam meg rejteni azokat. Szörnyű játék volt ez a részükről, ezt tagadni sem lehetett. Aincradban talán mi is játszottunk hasonlóakat, nem feledtem el egy tornát sem, azonban fájdalom híján azokat lehetett szórakozásnak is nevezni, ha sérültem, sérültünk is, az csupán csak néhány súlyosabb vereség miatt történt és azok is inkább csak az önbizalmunkban ejtettek kárt, de ez itt most más volt.
- Minden rendben?
- Túlélem. – és fogta közre szorosan ő is a derekam.
Időközben újabb kiválasztottak kerültek az ő helyükre és Nestor küzdelme is véget ért. Szerencsére ő is győzedelmeskedett az ellenfele felett, bár most nem is tudtam, hogy ennek örülnünk kellett volna e. Ahogy Ruth és Coryn egymás elé állt, az valahogy más látványt mutatott, mint a korábbiak. A két fiú egy – egy késsel harcolt, a rövid pengék vadul szórták a szikrákat, ahogy találkozott a fegyver a fegyverrel. Igazából dicsérni is lehetett volna a küzdelmüket. Ahogy ott harcoltak, ember alakban, ahogy ellenezték a sárkányformájúkat. Nem, nem dicsőítettem őket, de tény, hogy így más volt a párharcuk, talán több értékel bírt.
A küzdelem változatos volt és gyors. Nem álltak meg és nem dobálóztak szavakkal, fél mondatokkal, nem beszélgettek, pedig jól látszott rajtuk, hogy tudták volna nem egy jelzővel illetni a másikat. Véget ért hamar a küzdelem. Ruth a földre esett és Coryn volt felette, a törött szarvú állt.
Talán túlságosan is belefelejtkeztem a küzdelmükbe, talán elfáradtam, hogy egyszerre több dologra is figyeljek, talán fiúként nem is lettem volna rá képes. Mindegy is. Ahogy úgy látszódott, hogy véget is ért az ő küzdelmük is, úgy csak mindez után vettem észre, hogy egy hatalmas árnyék vetődött ránk. Csak ekkor tűnt fel, hogy elénk jött a Pusztító, nem várt tovább.
Coryn és Corina egyként ölelte a másikat és egy nem várt robbanás következtében lett a kettőből egy, lett a két gyermekből a Ruth által említett hatalmas Toruk. Csodás volt, azonban nem feledtem, hogy mi is történt épp. Hisame mellettem maradt, nem engedtem el és együtt fordultunk a lányok irányába. Ők voltak az elsők, nem az ellenállás, nem a csodálkozás, ahogy a mederbe fagytak a sárkányok. Együtt kellett maradnunk, nem veszíthettem el őket.
A fehér fény, mi a futásunk közben vett körbe, különleges volt. Hirtelen nem éreztem, hogy olyan rossz lett volna, ámbár hirtelen nem is tudtam, hogy mire is kellett volna gondolnom. Egy pár pillanat volt csupán csak mindez, hisz a táj, hol elkezdődött ez az egész, hamar megmutatta magát. A vakító fehérség után még talán kellemes is volt a látvány. Hisame újra sárkány lett Timudussal és Nestorral együtt, a lányok pedig újra mellettem voltak.
Nem tudtam, hogy váratlan mit is kellett volna gondolnunk. Tekintsük megtörténtnek a dolgokat, vagy sem? Ugyanakkor, hogy mindannyian ott voltunk, és mindannyian emlékeztünk a történtekre, úgy feledni nem lehetett mindezt.
Hinari elköszönt, azonban óvó gondolattal szívem szerint meghívtam volna erre az éjszakára magunkhoz Nestorral együtt.
- Rendben, de ha… de ha valami más, szokatlan, rossz, úgy feltétlen szólj! – adtam puszit neki, majd Shuékkal együtt indultunk el haza.

Ismeretlen idővel később

- Apa, az az érzés…
- A fájdalom?
- Igen. Mintha úgy éltem volna egy pár pillanatig, mint ti… mint ti odakint.
- A kezeden ujjak, az ujjaidon körmök karmok helyett. Csontos váll. A nyakad vékony és kecses. Az orrod pisze, az ajkaid vékonyak.
- Formás csípő és két mell.
- És a fájdalom.
- És a fájdalom...

Gratulálok, a küldetést teljesítettétek!

Jutalmatok: 220 exp és 230 arany

Elsődleges Jártasságok: Shukaku és Peter keresés 1-re dobj 6os kockával
Keresés: sikertelen

Másodlagos jártasságok: Látásokra 20-20 szint, készítésekhez 2-2 recept jár mindenkinek.

Céhbónuszok:

Young Justice: 230 arany, Peter 55 exp, Chancery 56 exp, Shukaku 56 exp, Jay 33 exp, Utahime 20 exp

Justice League: 230 arany( céhbazáros dobás miatt), Hinari 17 exp, RenAi 17 exp, Szophie 17 exp, Rita 4 exp, Yurihime 18 exp, Yuichi 1 exp, Ozirisz 18 exp, Shizuka 18 exp

Második részben folytatjuk. KA osztja a recepteket.