Re: Erdőség #1

by **Nio** Pént. Szept. 12 2014, 14:25

Nagyon is megkönnyebbültem mikor kiderült, hogy nem a céhéből valakivel, vagy mással fogok találkozni, aki vagy ami esetleg bajt hozna fejünkre a lehet hogy tiltott kapcsolat miatt. Elvégre nem voltam ott mikor feltehetőleg összejöttek és akkor se mikor randiztak. Én csak azt tudom ezzel kapcsolatban, hogy vannak még tisztázatlan dolgok e téma környékén, amit minél hamarabb tisztázni kellene. Bár jelen pillanatban még halogatnám egy kicsit. Legalább ma had legyek boldog… csak ma…
-Értem- sóhajtottam megkönnyebbülten és halkan. –Mehetünk, ha gondolod. Mutasd az utat!- tért vissza mosolyom, és bújtam még jobban hozzá.
Eddig még nem volt részem ilyen élményben, hogy valaki szeret, és ily módon átölel. Bár egy mesterséges világban vagyunk, egy virtuális testtel, mégis nagyon is kellemes érzés, melyből nehéz szabadulni. Elvégre ez az érzés. most is kellemes, de milyen volna, ha a való világban tenné velem ugyanezt… Biztosan leírhatatlan.
-Veled bárhol el vagyok…- kezdtem halkan, majdnem suttogva. –Ha a táj is gyönyörű, akkor meg valami leírhatatlan érzés kerít hatalmába. Kifejezett hely nincs, ahova jelenleg mennék. A cukrászda kínálatán kívül nem nagyon fedeztem fel újabbnál újabb helyeket. Ez valahogy elmaradt- néztem fel rá, még mindig mosollyal.- De ha te ismersz egy-két helyet, ahová érdemes volna ellátogatni, akkor örömmel veled tartok. Még akkor is, ha veszélyes, és még akkor is, ha romantikus. Valahogy a mobokkal is el tudunk bánni, nem igaz?- kérdeztem tőle, mely igencsak nosztalgikus emlékeket jutattak eszembe, melyek már nem voltam fájdalmasak, hanem hirtelen kellemes emlékké alakultak. Hiszen ismét Yuichivel voltam, bár ez alkalommal már közelebb, mint legutóbb. Amit nem is bánok.

by **Aeon** Vas. Dec. 14 2014, 20:40

Shukaku

Amerre mentem, a sárkányka követett. Kezdtem nagyon bedilizni tőle, de hozzá kellett szoknom, hogy mostantól nem leszek egyedül. A név… egyáltalán nem tudom, honnan jött, bár lényegtelen. Seto - menő név, egy menő kétlábú óriásgyíkhoz Cool

Csak a pofozkodását képtelen voltam hová sorolni >< Valamiért mindig a városokon belül jött rá, amikor a hátamra mászott. Ilyenkor az ember a legszívesebben úgy visszaütne, de nem tehettem. Rubent kellett megkeresni, és ehhez a kissárkány asszisztálására volt szükségem. A cél érdekében még a nagyobb sallereket is kibírtam, elvégre ebben a világban nem érezhettem a pofonokat. Éppen csak annyira, hogy zavarjon a kilátásban…
- ÉHSÉG! - Na, megint kezdi…
- Jó-jó, ha még százszor is ezt szajkózod… attól még nem leszek gyorsabb Rolling Eyes

- mondtam neki, nemtörődöm vállrándítással. A sárkány összeszűkítette szemeit.
- SEBESSÉG! - Kár volt mondanom, most meg erre fog hivatkozni. Gyorsabban, gyorsabban, blablabla… oké, éhes. De nem kéne csecsemőt játszania. Még a végén azt fogom hinni, hogy élvezi… a pofozkodásaival együtt! Egész testemen végigfutott a hideg érzés. Talán még féltem is Setotól, de nem kereshettem más, kompetensebb petet. Ha megszelídítem a félelmeimmel együtt, legyőzhetetlen leszek!
Erdő, tele vadakkal. Amint megpillantotta a végtelen nagyságú fasort, Seto szemei a csodálattól tündököltek. Mellettem elhaladt, majd mellső lábaira ereszkedve, farkát meglengetve beszaladt a rengetegbe, szaglására és ösztöneire hagyatkozva. A kölyök még nem volt teljesen nyájas. Viselkedésén látszott, a pofozkodást leszámítva... >< Akadt benne valami függetlenség, ami az elfutás pillanatában nyilvánvalóvá vált. Nem szökni akart, hiszen a rendszer megakadályozná… azt hiszem. Seto még sosem futott el, mert nem voltunk olyan közel ahhoz a helyhez, amit valószínűleg korábban a tűzsárkány az otthonának tartott. Mit tehettem volna? Nevét kiáltozva futottam utána, már amennyire bírtam. A sárkány már egy ideje eltávolodott tőlem, és nem volt olyan lassú. Persze, hiszen az én pontjaimat is bitorolja. Remek! -.- Kérdéses, hogy Setoban (és bennem) mennyi szusz van. Látásomra és hallásomra hagyatkozva próbáltam kivenni a sűrűből a sárkány barna pikkelyekkel borított, durva alakját.

by **Shukaku** Vas. Dec. 14 2014, 20:54

Úgy tűnik manapság kelendőek voltak a sárkányok. Talán Kayaba Bácsi Timidust szemlélve rájött, hogy mennyire csodálatos lényeket alkotott, és úgy döntött, hogy még többet enged belőlük megismerni a fiatal, kezdő idomárocskák számára. Persze az Shu számára eddig sem volt kétséges egy percig sem, hogy ez a faj a drága admin kedvence is, nem csak az övé, hiszen a világban volt tollas sárkány, jégsárkány, tűzsárkány, és abban is biztos volt, hogy még nem felfedezett példányok is keringenek valahol, és az ő feladata, hogy rájuk akadjon, megismerkedjen velük és feljegyezze a létezésüket, hogy azután a professzornak is elmesélhesse. Igen, hiszen természetesen az egyik elsődleges feladata a sok közül még mindig a SAO világának a megismerése volt. Na de a sárkányokra azért is tértünk ki, mert mint látható, a legutóbbi eset után, amikor Shuék Enheriellel szafarizva akadtak egy olyan valakiben, aki egy sárkány után futkorászott, ismét egy ilyen példány suhan el mellettük, és már hallják is a kiáltozót. Persze remélik, hogy most nem olyan szomorú a helyzet, mint Árnyék esetében. Mindenesetre az már a pet indikátorából, na és persze haladási sebességéből kiderül, hogy valószínűleg kezdőkről lehet szó. Timidus egy szökkenéssel a tűzsárkány elé kerül, és szárnyaival úgy állja el annak útját, hogy Setot feltartsa, amíg megérkezik az idomár is. Persze nem úgy működik az, hogy csak úgy visszatereljük az üldözöttet az üldözőhöz, hiszen nem tudja egyikük sem, hogy a pet miért menekült, tehát azonnal érkezik is a kérdés.
-Szervusz kölyök. Nem akarlak bántani, nem kell félned. Úgy sejtem te vagy Seto. Ki elől menekülsz?
Majd ha megérkezik a delikvens, hozzá már Shu intéz kérdéseket.
-Szép napot! Fogócskáztok?

by **Aeon** Vas. Dec. 14 2014, 21:12

Kész, ez eltűnt. Pedig éreztem, hogy meglesz, Seto annyira mégse lehet ravasz… vagy igen? A mobok ösztöne ott bujkálhatott benne, de ez már azért túlzás. Kayaba valóban nehezebbé teszi azoknak a feladatát, akikhez nem jutott tojás… vagy ha elveszítették. Kezdtem érteni ennek az ügynek a jelentőségét, de ez lényegében önállóságra sarkalt. Ha a tojásban lévő lényt életben tartottam volna, más lennék. És… azt nem akarom. Nem akarok másoktól függeni. Egész életemben magam szereztem meg azt, ami kellett. Rubent is én hívtam vissza.
Egy kissárkány nem jelenthetett nekem kihívást, de feldühített az engedetlensége. Nem akartam semmi rosszat. Az idomításánál kevésbé volt ilyen… kiszámíthatatlanul gonoszkodó Suspect

Minden friss mobból lett pet ilyen vagy csak engem ért, eme kiváltság? Őszintén meg akartam érteni, mi járhat Seto fejében: egy egész világ, vagy a teljes üresség? Nem, annál jóval több… ha semmi se lenne, nem pofozkodna >< A következtetést levonva, egy kis szünetet követően folytattam a sárkány után elkövetett hajszát. Ha nem sietek, nem lesz időm arra, ami igazán számított. Hogyha nem találom meg Rubent, nem fogom tudni, mit akar. Az tett boldoggá, hogy újból szaladhatott. Magasról tettem arra, hogy egy őrült játékprogramozó a saját világába zárt. A sorsom Cidro szándékától függött - és én tudtam, hogy a kistestvérem életben van. Bizonyítékot még nem találtam rá, ám hittem benne. A hit meg gyakran többet ért.
A kis kalandhoz visszatérve láttam, hogy egy tollas bigyó megállította Setot. Kedves tőle, habár nem kellett volna ^^” A tűzsárkány türelmetlenkedve lebbentette meg farkát, miközben hátsó lábaira ült. Mellső tagjait combjainak nyomva, fejét ide-oda ingatva várt. A fütyülést szemlátomást nem bírta dekódolni - vagy nem akarta. Ennyi, még más, nagyobb peteknek sem bírt szót fogadni Rolling Eyes

Önkénytelenül is elmosolyodtam a kérdésen, de fejemet rosszallóan csóváltam. Ezt én nem szeretem… nagyon nem szeretem…
- Őőő - kezdtem bele, magvas tartalmú magyarázattal. - én nem fogócskázok. Ő fogócskázik! >< - Gyerekesen Setora mutattam, mire az ezerarcúan rám meredt. - Éhes és vadászni akar. Nem először csinálja, elég türelmetlen… Rolling Eyes

by **Shukaku** Vas. Dec. 14 2014, 21:30

Valahogy látszott az idomáron, hogy nem valami nagy vadász. Értem ezt úgy, hogy valóban nem valami ügyes ebben a szakmában, de úgy is, hogy nem azért vadászik a sárkányra, mert valami rosszat akarna tőle. Persze Shu már nagyon nem bízott abban, hogy ő jó emberismerő lenne, elég sokan átvágták és kihasználták már ebben a világban is, de azért igyekezett továbbra is jót feltételezni az emberekről. A kinti világban ezzel nem is próbálkozott, de őszintén hitt abban, hogy Kayaba Akihiko csodálatos és ártatlan mesevilága mindenkit jó útra tud terelni, még a leggonoszabbakat is, így hát az ismeretlenekről a kellő óvatosság mellett persze, ő bizony jót akart gondolni. Na meg emellett már tudott annyit, hogy ő is észrevegye a kezdőket. Nem olyan magabiztosan, mint Timidus, de azért látta, és ha a sárkány a másik pet elé mert állni ilyen nyugodtan, az a kislánynak is azt jelentette, hogy nincsenek veszélyben, nyugodtan cseverészhet az idomárral. Az, hogy Timidus már nem cseverészett ilyen nyugodtan Setoval, az persze teljesen más okokra vezethető vissza. A sárkány már ismerte a néma peteket, több ilyennel is találkozott, mint például Hawke vagy Jackal. Ők még azt a nyelvet sem értették, amit Álomkelő vagy Tűzrózsa könnyedén felfogott. Na jó, Tűzrózsa csak a szavakat, a jelentésüket már kevésbé. Mindenesetre ezen Shu is elgondolkodott, és arra jutott, hogy a második generációs petek lehetnek már ilyenek, hiszen őket eddig csak hibernációbol kikerült játékosoknál látta. Azt, hogy ez mire volt jó nem tudta, de esze ágában sem volt megkérdőjelezni Kayaba cselekedeteit. Mindenesetre a válaszon csak elmosolyodott, majd meghajolt.
-Örvendek, Shukaku vagyok.
-Én pedig Timidus. A társad pedig úgy látszik nem kíván bemutatkozni.
-Éééés… az úgy van, hogy ha ő fogócskázik, akkor te is fogócskázol. Ez alapszabály. Ha pedig éhes, akkor engedd vadászni. Vagy tarts magadnál élelmet, hogy tudj neki enni adni.
És egy mozdulattal már elő is varázsolt egy kis dobozkát, aminek kinyitotta a tetejét, majd lehelyezte a földre.
-Egy kis hal, és egy kis pástétom, meg gyümölcsök. Timinek hoztam eredetileg, de akkor majd fog magának mást. Ugye?
A sárkány bólintott, majd ezúttal emberi nyelven próbálkozott.
-Téged pedig ha akarod, akkor megtanítalak vadászni. Ha így csörtetsz, akkor semmit nem fogsz fogni, és éhes maradsz.
-Jujj tényleg, ezt nem is mondtam. Mi vagyunk a kezdőknek a hivatalos segítői. Ilyen... kiképzőtiszt szerű, csak mi kérdésekre is válaszolunk.

by **Aeon** Vas. Dec. 14 2014, 21:59

Nem hiszem el, hogy tényleg megtörténik. Ez… nagyon, de nagyon nem tetszett nekem. A sárkány szinte tanakodva ült ott, halkan mormogva, és várt. Mire? Nem tudom.
- Mert eddig nem volt alkalmam rá Surprised

- magyarázkodtam, bár minek? Különös, mennyire hozzászoktam ahhoz, hogy az élet utánzataival diskuráljak. Karba fontam kezemet, s halkan fújtam ki a levegőt. Oké-oké, akkor fogócskázok… minek ezt túlbonyolítani? Seto rohant el, nem én. Csak vissza akartam hozni. - Aeon vagyok - Viszonoztam a meghajlást, majd tekintetem újból a sárkányra szegeződött. A szóban forgó Seto felállt, amint látta, hogy Shukaku a kezébe veszi a dobozt. Kíváncsi volt. Óvakodva bár, de megszaglászta, miután az idomárlány letette elé. Tetszett neki a kínálat, habár még habozott. Meglepetten figyeltem, ahogyan vonakodva nézett rám, szinte segítséget kérvén tőlem. Kezemmel nyugtatóan intettem, mire hozzálátott a falatozáshoz. Csöndben hallgattam, ahogyan a sárkány a fogai között ropogtatja a finomságokat, miközben pofáját néha-néha megnyalogatta. Szárnyait ernyedt lógatásával arról árulkodott, hogy az utóbbi fogócskában kicsit kimerült.
- ÉLELEM. REMEK! - kurjantotta, félig tele szájjal.
- Seto tud beszélni, csak - vettem egy nagy levegőt. - Nem mindenki értheti Rolling Eyes

- Egy darabig hallgattam. A Timidus segítőkésznek tűnt. A sárkány jobban értette, amikor nem fütyörészett. Fejét hevesen csóválta, miközben folytatta a táplálék elfogyasztását.
- VADÁSZAT. VÉR. VAN!
Elmosolyodtam rajta. Igen, a véredben van, de mások bántalmazása is. Nagyon nehéz lesz erről leállnod. Ígérem, innentől kezdve jobb lesz! A lány szavaira a derű eltűnt arcomról. Kezdők, segítség, kiképzőtiszt. Ez minden szép és jó, de mi van akkor, hogyha úgy akarom csinálni, mint a többiek? Csak két év különbség volt a hibernáltak és a veteránok között. Nem szabad másokra hagyatkoznom… kivéve, ha muszáj. De most… nem muszáj. Túlságosan gyors volt a közeledés, amivel eleve nem is lenne gond, csak éppenséggel lenéztek - és… ez nem tetszett.
- Nézd - kezdtem bele, ezúttal komolyabb hangon. - Szeretnék nem elesettnek tűnni. Két évig aludtam, de az min változtat? A játékmenet ugyanaz, csak éppen több extrát raktak bele. Ugyanúgy szeretném űzni, mint a többiek. Érted? - Szomorú mosolyt eresztettem el, majd elfordultam. Nem akartam, hogy mások ilyennek lássanak: kiszolgáltatottnak.

by **Shukaku** Vas. Dec. 14 2014, 22:21

-Nem te, hanem ő.
Intett a fejével Timidus a másik sárkány felé, akinek már ugyan megtudták a nevét az idomár szavaiból, de ő maga még mindig nem mutatkozott be, Timidusnak pedig Shu azt tanította, hogy ha valaki, jelen esetben ő maga bemutatkozik, akkor arra illik egy ugyanolyan bemutatkozással válaszolni, amit a fiú meg is tett. Persze Timi nem neheztelt emiatt Setora, és nem is hozta fel újra a témát. A pár szavas megszólalásokra viszont már felnézett. Tudta, hogy ez érdekelni fogja Shut is, mert így még soha nem hallott beszélni egy petet sem, hogy csak pár szót ismerjen az emberek nyelvéből. Persze a kislány azonnal elmosolyodott, kicsit elpirult, és meghajolt a sárkány felé.
-Örülök, hogy ízlik. Én készítettem, külön a peteknek. Tudod ilyenekkel is foglalkozom, mert ugye a sárkányok ízlése nem teljesen ugyanolyan mint az embereké. Ha gondolod majd jöhetsz néha kóstolni, mert tűzsárkány ismerősöm csak egy van…
De hát Hinarival meg nem voltak olyan jóban, hogy Nestort elhívogassa, és tökéletesíteni tudja a receptjeit. Már kérdezett is volna rá a fiútól a beszédére, amikor azonban a pet újra megszólalt, és Shu azonnal tiltakozni kezdett.
-Jajj dehogy van vér! Honnan tudsz te egyáltalán ilyenekről, mint a vér? Mire tanítod te szegénykét?
Nézett az utolsó szónál immár az idomárra.
-Izé… te tanítod egyáltalán ezekre a szavakra, vagy hallás után tanulja meg őket?
Na ezután pedig következett ugyanaz a monológ, amit már számos kezdőtől végig kellett hallgatniuk, így a begyakorolt válasz is megvolt rá.
-Ha ugyanúgy szeretnéd csinálni, ahogyan a többiek, akkor elfogadod a segítséget. A bétatesztelőkön kívül mindenkit valaki más tanított meg az alapokra. Én egy évig nem csináltam semmit, és nekem is megmutatták, most pedig… hát… szóval beértük a frontot Timivel. Senki sem fog veled kivételezni, ne aggódj, de ha felajánlják a segítséget, akkor érdemes elfogadni. Mint például a vadászat tanításánál.
-Igen. Például ott az a fa. Te nem látod, de az egyik belső ágán van egy denevér. Mivel kicsi, jobban manőverezik az ágak között mint én, és ha közvetlenül támadnám, akkor talán el is repülne. Ezért kell cselt alkalmazni.
És valóban, jött is a csel. A sárkány felkapott egy kis rögöt a földről, majd a fa fölé érve az ágak közé hajította, ő pedig csak a kiröppenő bőregér mellett suhant el, megérintve, és megkímélve magát a felesleges fáradtságtól, majd landolt a másik sárkány mellett.
-Ennyi. És természetesen azt is tudni kell, hogy mit érdemes megfogni.

(denevér)

by **Aeon** Vas. Dec. 14 2014, 22:47

Tudtam, hogy félre fogják érteni a sárkányt, de erre azért mégsem számítottam. Kezemet magam elé emelve, zavarodottan ráztam meg fejemet.
- Én mondtam, hogy nem fogjátok érteni ^^” - mondtam, majd összenéztem a sárkánnyal, és felkuncogtam. Az aranysárga szemek nyugalmat erőltettek elmémre. - Seto azt mondta, a vadászat a vérében van. Akikkel én találkoztam, azok sem értették pontosan, mit mond. Különös mód, én minden szavát úgy értem, mintha rendesen beszélne - Való igaz, eme tény meglepett engem. Vajon én vagyok az egyetlen vagy csak ritkásan értik? Gondolatban vállat rándítottam, és nem firtattam tovább a kérdést. A lényeg, hogy Setot én semmire sem nevelem. Azt tehet, amit akar, csak ne bántson másokat.
- Nem volt időm rá, de úgy tűnik, ő eddig tökéletesen érti az emberi nyelvet csak - kínosan elröhögtem magamat. - nem vesz róla tudomást. Egy kicsit sem érdekli. Csak a vadászat meg az éhségcsillapítás. Néhány napja idomítottam be Setot. Amióta megszelídült, mást se csinálok, csak vadásztatom - Valószínűleg érdekelni fogja a kislányt, miképpen idomítottam be. Ha igen, készségesen kell válaszolnom neki. Timidus tojásból lehet, biztosan azért vannak ilyen jó viszonyban. Habár… áh, nem érdekes!
- Ezt nem értheted - Látom, ez okfejtés nélkül nem fog menni >.> Fenébe! - Az ébredés után mást se csináltam, csak tanultam és olvastam, hogy felzárkózzak. Mindent tudok, ami kell, csak gyakorlásra lehet szükségem. Nem szeretnék mindig, mások segítségétől függeni, és hogy lekezeljenek, csak mert sztázisba küldtek. Igenis tudom, mit kell tennem. Én az élet iskolájába jártam - Visszafordultam. - Csak addig kell túlélnem, amíg meg nem találom az öcsémet. Ha megtalálom, majd meglátom, mi lesz. Az is lehet, hogy onnantól kezdve nem is lesz okom a harchoz.
Seto csak egy pillanatra figyelt rám, majd Timidusra és a mozdulataira összpontosított. Négy lábra helyezkedve, szárnyait vállához húzva türelmesen várt, mindaddig, amíg fajtársa el nem ejtette a bőregeret. Mire bármit is reagálhatott volna, orrlyukait kitágította, majd a préda szagát beszippantotta. Pupillái résnyire tágultak, s lassan, zajtalanul indult meg egy bokor felé. Farkát mindvégig felemelve tartotta, nehogy lemondhasson erről a zsákmányról, bármi is lehetett az. Nagyon gyors volt, a kacsa meg valószínűleg nem figyelhetett. Gágogást hallottam, és egy éles hangot, majd Seto a szájában a madárral szaladt ki a bokorból, mely elpixeleződött. A kis sárkány lelkesen kapdosta a darabkákat, amik az ég felé szálltak. Ízlett neki a vadászat.

/kacsa/

by **Shukaku** Vas. Dec. 14 2014, 23:08

-A vérében van? De hát miért mondana ilyet? Neki nincs is vére… nem is tudhatja, hogy milyen az a vér…
-A petek okosak Shu, és gyorsan eltanulják a szavaitokat.
-Azt is amit nem kellene, ugye Timidus?
A sárkány bólintott, és ő nagyon jól tudta, hogy mire is gondol a társa. Hála az utca népének a pet már jó pár káromkodás és nem éppen nyomdafestéket tűrő kifejezést ismert, bár a jelentésüket sokaknak egyáltalán nem, és ez szerencsére elég is volt ahhoz, hogy ne használja őket, hiszen nem akarta megmutatni, hogy nem érti azzal, hogy rosszul használja. Na meg persze Shu is rászólt, ha éppenséggel olyasmit ejtett ki a száján, ami a kislánynak nem tetszett.
-Egyébként a legtöbb pet érti, hogy mi mit mondunk nekik, csak nem mindegyikük tud válaszolni. Valamelyiküknek saját nyelve van, mint amilyen Timidusnak, vagy Tűzrózsának, valakik telepátiával kommunikálnak, mint Álomkelő vagy Aisu, és úgy tűnik, hogy Seto pedig így. Ugye nem baj, ha jegyzetelek? Tudod… én nagyon régóta figyelgetem a peteket, és Seto nagyon érdekes.
És ha megengedte, akkor elő is kapta a füzetét és elkezdett firkálgatni.
-Hmm… ha idomítottad, akkor teljesen érthető. Az idomított mobok általában vadabbak és ösztönösebbek picit. De nem kell aggódnod, ugyanolyan jó barátok lehettek majd, mint én Timidussal. Egyébként hol találkoztatok? Nem tudom, hogy a mobok között lenne tűzsárkány, márpedig idomítani csak mobokat lehet. Mondjuk mostanában nagyon sokat frissült a Bestiárium, de ezek szerint felfedeztél egy új mobfajt. Meg tudod adni a koordinátákat, hogy körülnézhessünk majd arra?
Arra inkább nem kérdezett rá, hogy mi történt az eredeti tojással. Nem nézte ki a fiúból, hogy direkt bántotta volna, a rossz emlékeket pedig nem akarta feleleveníteni.
-Hát ha gyakorlásra lenne szükséged, akkor meg abban segítünk. Nem mondtam, hogy bármit is rád erőltetnénk, csak azt, hogyha szeretnéd, akkor segítünk. Ha mindent tudsz, akkor nem kell kérdezned, és akkor nem kell válaszolnunk sem. Mit szeretnél gyakorolni?
Terelte tovább a szót a kislány, bár nagyon jól tudta, hogy Aeon nagyon nem tud mindent. Még ő maga sem tudott mindent, de még Timidus sem. Meg eleve, aki ilyen fellengzősen beszél, hogy az élet iskolájába járt, az biztosan valami elkényeztetett egyke lehetett a kinti világban, és most is azt hiszi, hogy neki majd minden fog sikerülni egyedül. Persze emiatt nem fogja magára hagyni, meg nem is tűnt ellenszenvesnek. A sárkány vadászatát csak Timidus figyelte, és elismerően bólintott.

by **Aeon** Hétf. Dec. 15 2014, 06:47

Ölbe tett karral álltam, és hallgattam, ahogyan eldiskurálgatnak ennek a három szónak a fogalmáról. Azt hiszem, komolyan nem értették, miről beszélek, úgyhogy inkább rájuk hagytam. Aztán elkezdett csupa random nevet mondani, amitől kezdve az egész még hézagosabb, érthetetlen lett >< Seto mindent ért, csak nem kürtöli a világ tudtára, na. Tanácstalanságban köpni-nyelni nem tudtam, amikor Shu füzethez nyúlt. Ez a gyerek petbiológus? >< A választ Setonál kerestem, végülis az egész őróla szólt, és valószínűleg megvolt a maga véleménye a lényének tanulmányozásáról.
- ENGEDÉLY! - A szót egy biccentés közepette harsogta, ami egyértelműen a beleegyezését jelentette. Ennek tudatában valamiért megkönnyebbültnek éreztem magamat.
- A keleti részen, a feneketlen tónál. Éhes volt és fázott. Valószínűnek érezte annak a másik tűzsárkánynak a szagát, amivel út közben találkoztam és még segített is nekem. Egyébként Nestor a neve - Fogalmam sincs, ez mennyi mindent változtat a dolgokon. Egy másik sárkány közelében Seto nem volt olyan agresszív, amikor még vörös indikátorral bírt. Az idomárkollegát hallgatva egyre bonyolultabbnak tűnt az ügy. Utálom, ha mindent túlbonyolítanak >< - Ha felfedeztem volna, akkor kapnám érte az aranyjutalmat, de semmi sem jött - A koordinátákat pedig ráérősnek éreztem. A tűzsárkány véletlenül, majdhogynem balesetből tévedt a tóhoz. Annyi agyam meg volt, hogy következtetést állítsak fel: nem szereti a vizet Rolling Eyes

Az idomárlány nem adta fel egykönnyen, ezt láttam. Ha azt mondja, hogy nem erőlteti és rákérdez, mi nem capiche, akkor is erőlteti. De mégsem bánthatom meg azért, mert nem ért meg. Ez egy csapdahelyzet De várjunk csak… Tudtam a megoldást, és ehhez valóban segítségre volt szükség.
- Olvastam, hogy mindenkinek van személyhez szabott képessége. A peteknek is, de eddig nem találtam a sajátom vagy Seto képességét. Ez hogy lehetséges? - Azon a ponton ismét összenéztem az imént említett sárkánnyal. Szinte büszke volt arra, hogy megdicsérjék, még ha ez elsőre nem is látszott. Ismét hátsó lábaira ereszkedve ült le a hideg fűbe, tagjait kinyújtóztatva. A következő zsákmány előtt még pihenni akart.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 08:16

Shu köszönetképpen ismét meghajolt mind a fiú, mind a sárkányka felé. Nagyon úgy tűnt, hogy legalább olyasfajta összhang megvan kettejük között, hogy az idomár nem akarja rövid pórázon tartani a petet. Az engedélykérés természetesen mindkettejüknek szólt, Shu sohasem csinálna semmit Setoval az ő beleegyezése nélkül, és az, hogy Aeon is kikérte a társa véleményét, nagyon pozitív képet láttatott az idomárról.
-Igen, Nestor nagyon segítőkész. Tudod ő is elveszítette a társát… kétszer is… úgyhogy biztosan átérezte a fájdalmadat amiért neked egyedül kellett bóklásznod.
Na persze az sem lepte meg, hogy tűzsárkány tűzsárkányra lelt. Valahogy a petekben és különösképpen a sárkányokban volt egyfajta gőgösség. Na jó, a farkasokban és a griffekben is. Mindegyikük úgy gondolta, hogy ő tudja legjobban ellátni a feladatát. Persze teljesen logikus volt, hogy olyasvalakit ajánljon, akit nagyjából ismerhet, és Nestor biztosan ismeri a saját fajtáját. Shu szépen ezt is feljegyzetelte, a következő mondatnál pedig szelíden elmosolyodott és megcsóválta a fejét. Nem lenézően, ahogy a fiú gondolta, még véletlenül sem, inkább ilyen anyáskodó fejcsóválással. Ennyit arról, hogy az idomárka mindent tud és mindent elolvasott.
-Van nálam egy friss példány a Guide Bookból. Ha szeretnéd, akkor szívesen odaadom. Te még bizti olyat kaptál, ami régebbi fajta, vagy nem frissül magától, vagy nem tudom. Nyugodtan elfogadhatod, ingyen van, és ebbe már nem szerepel az, hogy kapnál pénzt a felfedezésért. Azt már Kayaba Bácsi régen kicserélte az Inspiráció bónuszra.
És már nyújtotta is a könyvet, és akár elfogadta a másik, akár nem, rátért a képességek témájára.
-A képességek mivel személyre szabottak, ki kell őket érdemelni. Amíg nem teszel semmit, addig a világ nem tudja kitalálni, hogy milyen képi is illene hozzátok. El kell telnie egy kis időnek, hogy megkapjátok. Amíg az erdőben voltunk, addig Timinek sem volt képessége.
Ezután újra a sárkány felé fordult, és még le is guggolt hozzá.
-Hogyan kerültél te a Feneketlen tóhoz? Mit kerestél ott?

by **Aeon** Hétf. Dec. 15 2014, 14:56

Még a sárkány is hülledezve figyelte a tiszteletadó meghajlást. Olyan... fura volt. Egy programnak kell tisztelegni? Suspect

Jó, oké, kedves meg minden a segítségadás, de túlzás. Meglepetten hallgattam Shukakut, és egy pillanatra elszomorodtam Nestor szomorú múltja hallatán. Elveszíteni valakit. Majdnem átéltem, mégis, szörnyű volt. Soha többet nem akarom. De az is szembetűnő volt, hogy az idomárlány mennyi kisállatot ismert... talán túlságosan sokat Rolling Eyes

- Az a sárkány megmentette az életemet, de nem hiszem, hogy tudja, mi vagyok. Úgy értem, nem voltam felszerelkezve, szóval nem is sejthette - Nemtörődöm módon vontam vállat. - Nem is lényeges.
Amit tapasztaltam, az tárgyilagos tudás, nem több, nem kevesebb. Biztosan ez kellett ahhoz, hogy jobban kijöjjek Setoval vagy a magam útját kell járnom? Szememet lesütve hümmögtem, és félig-meddig máshova figyeltem, ahogyan szembesítettek az általam olvasott könyvek elavultságáról. Na és? A régebbieket is átolvastam, hogy megmaradjon bennem, és az ragadt rám. Nem vagyok idióta >< Habozásomat látva a kis tűzsárkány odakapott, s magáénak tudhatta a papírkötegből áló dokumentumot.
- Értem. Nem olyan régen ébredtem fel, és Seto is frissen idomított, sz'al tudok várni - Egy újabb nemtörődöm vállrándítás, és a szóban forgó lényre néztem. Fejjel lefelé nyitotta ki a könyvet, és furcsállóan oldalra billentett fejjel nézegette a betűket. Elmosolyodtam rajta, s leguggoltam mellé. Engedélykérő pillantást váltottam vele, mire a sárkány megenyhülve nyújtotta át nekem a könyvet. Átfordítottam neki, majd visszaadtam neki, addig is hadd legyen el vele. Kevesebb esélye van a bajkeverésre, ha elfoglalja magát ^^"
- Csak sétáltam és felmértem a terepet. Kíváncsi voltam, mennyi mobot találok ott és miből mennyit. - Az már csak mellékes, hogy némileg füllentettem, de minek beszéljek a bakimról? Megint megkapnám azt, amit nem akarok se látni, se hallani. Rolling Eyes

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 15:20

-Igen… gondoltam. Nestor szokott ilyet csinálni.
-És a peteknek eleve ez a feladatuk, hogy megvédjék az életeteket.
Kezdő volt. Méghozzá nagyon nagyon kezdő, és minél többet beszélt, Shu annál jobban biztos volt ebben. Azt is tudta, hogy a fiú végtelenül makacs és gyerekes. Alig tud valamit, és az elmondásából már az is látszik, hogy bajba is tudott keveredni ilyen gyorsan. Egyáltalán mit keresett a Keleti részen, amikor annyi vadászat jártassága még biztosan nem lehet, hogy ott lófráljon. Mindenki tudja, hogy az a legnehezebb vadászterület, és ott azért már elég könnyen bajba kerülhetnek. Timidusnak teljesen igaza volt a kiképzőtiszttel kapcsolatban. Szintet ad, megengedi, hogy a játékosok bejárják a szinteket, de sajnos tapasztalatot és észt nem ad nekik ahhoz, hogy ne ölessék meg magukat. Most szerencsére ott volt Nestor, de könnyedén történhetett volna nagyobb tragédia is. persze a kislány nem akarta kioktatni a másik idomárt, hiszen biztos volt, abban, hogy az csak még nagyobb dacosságot váltana ki belőle, mert ő majd jobban tudja. És még rá mondták, hogy gyerekes meg pukkancs…
-Sejthette. A petek érzik az ilyesmit ugyanúgy, ahogy az állatok kint. Nem kell ehhez látnia a felszerelésedet.
Persze ezzel azért Timidus vitatkozott volna, de inkább nem tette, mert valami igazság volt benne, csak ő éppenséggel nem megérzésnek nevezte az ilyesmit. Amire azonban válaszolt, az a fiú kérdése volt.
-Nem hiszem, hogy tudnál ott vadászni. Maradj azokon a területeken, ahol nem vagy életveszélyben. Nem véletlenül nem vadászhatsz ott. Az emberek persze szeretik figyelmen kívül hagyni a figyelmeztetéseket. Itt tudtuk vadászni, és ha érdekel, hogy itt melyik mob hány százalékát teszi ki az egész állománynak, akkor Shu biztosan szívesen elmondja nektek.
-Hát… csak körülbelüli adataim vannak… de ha érdekel…

by **Aeon** Hétf. Dec. 15 2014, 17:35

Nagyon is kételkedtem abban, amit közösen elmondtak. Tény is való, hogy az írottak alapján a petnek meg kell védenie az idomárt, ám amint még jobban felmértem a kis csipisz sárkányt, erős kétségeim támadtak. Jó-jó, az erő és a méret nem minden, de akkor is csak egy kölyök .__. Azt hittem, ha az idomítás meglesz, akkor végre Ruben keresését is megkezdhetem, de rá kellett döbbennem, hogy ennél jóval többre lesz szükségem. A kis sárkány ezúttal pozíciót váltott, és szárnyaival erőteljeseket verve felküzdötte magát a jobb vállamra, s szinte vidáman lóbálta a könyvet, miközben a felém mért ütésektől igyekeztem elhajolni. Amennyire tudtam, hallgattam, mi lehetett az oka annak, hogy Nestor tudhatott a kasztomról. Mivel tudta alátámasztani a maga igazát? Talán hasonlóképpen találkozott vele, mint énvelem? Habár beleegyezőn bólintottam, a hümmögésem önkénytelen kétkedésről árulkodott. Hallgasd végig, ne fuss el, hallgasd végig - már ezt szajkóztam, mire távozásra való késztetést éreztem. Ez a lány, meg még a sárkánya teljesen lenézett, pedig nem is ismertek, és csak a játékban való tapasztalatlanságomból ítélkeztek - már ha valóban tapasztalatlan voltam, aminek kevés esélyét láttam Rolling Eyes

Mert nem tudhattam szóról szóra mindent, ne részesítsenek ilyesmiben. Más, amit én tudok. Nagyon más. Vajon megértik? Egy programnak hiába magyaráztam: hogyha Seto nem értett a szép szóból, akkor a Timidus sem fog. Shukaku meg osztozott a sárkánya véleményén. Csapdahelyzet… ismét >.>
Matematika, számok, adatok… nem az én világom, és ha egy játékot űzök, nem kell túlságosan észkombájnnak lennem ahhoz, hogy értsem, miről szól a SAO. Mások az életükért küzdöttek, de én nem. Én csak azért harcoltam, hogy megtaláljam az öcsémet, és csak onnantól kezdve tudtam biztosat mondani. Igazából csupán addig kellett túlélnem, aztán már csak Rubenen áll a dolog.
- SZÁMOK! BONYODALOM! - Seto erőteljesen a nyakamba csimpaszkodott bal karmával, s éreztem, hogy felhúzhatná a bőrömet, már ha módjában állhatna. Nem fájt, de zsibbadást okozott. A kis sárkány pupillái idegességében tágultak ki. - TÁJÉKOZOTTSÁG. IGAZSÁGOSZTÓ! RÁTARTISÁG. ROSSZ!
- Már tájékoztattak arról, miként működnek a szafariban a dolgok. Te vagy ti mondtátok, hogy elavult tudás birtokában vagyok - mondtam egykedvűen, miközben megpróbáltam nyakamról lefejteni a karmos ujjakat. - Addig meg minek tanuljak meg olyasvalamit, ami már a tapasztaltak tudását igényli? - A szót hosszúra nyújtottam, miközben Setot néztem, aki a vállamról a karomra kúszott, s erőteljesen kapaszkodott belém. - Ugyanúgy fogom csinálni, mint a többiek. Minél kevesebb segítség nélkül. - Összenéztem a tűzsárkánnyal, majd vissza, Shura. - Seto sem szereti, ha lebecsülik.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 17:56

Nem értették. Egyáltalán nem értették. Shu fejét csóválva csüccsent le Timidus mellé, és inkább úgy döntött, hogy ezek után megválogatja a szavait, mert úgy tűnik, hogy az a nagyképűség, amit ők ketten képviseltek egyáltalán nem tette alkalmassá őket a beszélgetésre. Shu csak elmondta amit tudott, egyáltalán nem nézte le őket, de a szabály az szabály, és ezt el kellett neki mondania, mert meg kellett érteniük.
-Igazságosztó? Rátartiság? Jajj dehogy is! Timidus csak azt mondta, ami az igazság. Ő nem gőgös, meg én sem vagyok az. Tényleg nem. Szeretem amit csinálok, meg Timidus is szereti, és szerintem jó is benne, de ettől még nem leszünk nagyképűek. Nem azért mondta, hogy ne menj oda, mert mi már odamehetünk. Azért mondta, mert tényleg nem szabadna egyedül mászkálnod olyan helyeken, mert bajba kerülhetsz. Ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen ügyes vagy. Ezek csak szintek, és neked még most kevés van. Akarhatsz rólunk rosszat gondolni, meg ilyesmi, de a mi céhvezérünk is félt minket, és mi meg jogosan aggódunk értetek, hiszen az előbb mondtad, hogy meg kellett menteni az életeteket. Ez nem lenézés. Csak tudjuk, hogy kezdők vagytok, és szeretnénk segíteni. Most…
Kicsit elhallgatott, majd sóhajtott egyet.
-Ha segítesz egy kisgyereknek elérni valamit, ami a felső polcon van, akkor lenézed őt? Lenéztem én Setot amiért adtam neki enni? Szerintem nem. Csak annyit kérek, hogy ne makacskodjatok és fogadjátok el a segítséget. Nem azért tudok többet, mert én annyival okosabb lennék nálatok, hanem azért, mert több időm volt megtanulni ezeket a dolgokat. És már mondtam, hogy ha úgy akarod csinálni, mint a többiek, akkor kérdezel. Azok vannak kevesebben, akik teljesen egyedül akartak boldogulni… és… és nem nehéz kitalálni, hogy miért ők vannak kevesebben…

by **Aeon** Hétf. Dec. 15 2014, 18:26

Meg kellett volna értenem, hogy Seto szavai félreérthetést okozhatnak. Most magyarázzam el újból a sárkány szavait vagy hagyjam a fenébe? Már kezdem úgy érezni, egy pet szava többet ér… És tényleg. Eddig azt éreztem, szimplán érdekeltségből tart több igényt Seto tömör, összefüggéstelen szavaira, de most valahogy többet tudhattam meg az idomárról.
- Te többre tartod a peteket, mint az embereket, ugye? - kérdeztem csöndesen, bár magamat is meglepő nyugodtsággal, miközben közömbösen tekintgettem el. Telibe trafáltam, ugye? <.< Ha válaszol, ha nem, többet fogok tudni, és meglátom, igazat beszéltem-e vagy sem. De nekem úgy tűnt, hogy ebben nem tévedhettem. Ebben az egy dologban nem.
- SZINT. ÉRDEKTELEN! SZAFARI. BIZTONSÁG! - A sárkány körbenézett. - SZAFARI. OTTHON!
Az ösztön, miszerint ő még a vadont az otthonának tartja, még ott élt Setoban. Tagadhatatlan volt, ámbár el kellett fogadnom. Ettől függetlenül követett, mert a programja úgy diktálta. A szint most itt lényegtelen…
- SZINT. ÉRDEKTELEN. - ismételte. - ÓVATLANSÁG. NEM! IDOMÁR. ÓVATOS! - Mondandója kissé meglepett, de végtére is megtehettem volna azt, hogy a legközelebbi kazamatában egy vérengző mob elé vetem magamat. Semmit se csináltam, amivel kockáztathattam volna az életemet. Semmit, de semmit, amiért oka lett volna kioktatnia. Úgy tűnt, csupán Seto tudna hatni erre a petmániás kislányra >< A szóban forgó sárkány rám nézett, s farkával enyhén tarkón lendített. Hamar rájöttem, hogy semmire se vár, csakhogy megszólaljak. Szememet forgatva, gondterheltségtől leterhelve sóhajtottam fel.
- Nem, nem nehéz kitalálni Rolling Eyes

- ismertem be. - Csakhogy amikor bezártak bennünket erre a helyre és ránk erőltették a játékot, mindenki ugyanott kezdte: a nulláról. Neked segítettek, oké. Elfogadom a segítséget, HA! - Jobb mutatóujjamat megemeltem. - Szükségem lesz rá. Néhány napja űzöm a SAO-t, mégsem kerültem potenciális veszélyt tartogató dolog közelébe. Még sárgába sem estem. Azt hiszem, ez elegendő ahhoz, hogy megbízz a szavamban. A szavunkban.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 18:50

~Na ez a kérdés meg honnan jött? Miből következtetett erre? Ez ennyire látszik? Áhh, nem igaz!~
-Hát… izé… mondjuk úgy, hogy a petek még soha nem csaptak be, az emberek meg már elég sokszor. De nem mindenben tartom többre. Valamelyikük ebben jó, valamelyikük meg abban. Vannak olyan emberek, akik gonoszak… mondjuk gonosz pettel még nem találkoztam. De… szóval nem mondanám, hogy többre tartom teljesen, de jó néhány tulajdonságban nagyon lekörözi Timidus az embereket. Sohasem hazudik, nem csap be, sohasem árul el… meg ilyenek. Ő a legjobb barátom, és igen, őt minden embernél jobban szeretem, ha ezt akartad kérdezni. Talán lenézel emiatt?
Tette fel ezúttal ő a kérdést, és mosolyogva a fiúra öltötte a nyelvét. Fene sem akar itt ilyen butaságokon veszekedni, de hazudni sem fog a másik idomárnak, hiszen akkor hogyan kérhetné arra, hogy bízzon benne? A pet megszólalásából pedig az is látszott, hogy ő sem ért annyira a dolgokhoz, és ugyanolyan óvatlan mint a társa. Talán egymástól tanulták. Persze ez nem volt különös, Kayaba Bácsi olyan petet küldött Aeon mellé, akivel jól elvan, és az, hogy az ellentétek vonzanák egymást, csak mendemonda. Shu újra sóhajtott és megcsóválta a fejét.
-Amíg nem voltál megszelídítve, addig valóban az otthonod volt, de most már nem úgy működnek a dolgok, mint régen. És nem kell aggódni, nem a moboktól kell félni. A kiképzőtisztesek általában a szafarira mennek először, mert ott lehet könnyen sok pénzt és Exp-t szerezni az elején, meg ugye jelvényeket. De ezt a vörösök is tudják, ezért folyamatosan lesben állnak. Tudom, mert találkoztam már velük, és olyannal is, aki pont a szafarin ismert valakit, aki meghalt. Ő is idomár volt, és ő is sárkánnyal.
Arra már nem mondott semmit, hogy az idomár óvatos lenne, és még igyekezett a szemét sem forgatni. Olyasvalaki ne beszéljen óvatosságról, aki előre engedi a fiókát, elveszíti szem elől, és még a lába elé sem néz egy olyan helyen, ami tele van csapdával. De ha ezt most az orrára köti, akkor tuti megsértődik.
-Oké… én elhiszem, hogy nem kerültél veszélybe, és Nestor csak úgy mellékesen mentette meg az életedet… jajj ne játszunk már ilyet! Figyi, ha akarod nem mondom el senkinek, hogy akár csak egy szót is váltottunk. Nem mondom el senkinek, ha kérdezel valamiről, és én válaszolok. Nem akarok én neked semmi rosszat, csak segíteni akarok. Te mondod meg mit és miben. Így jó lesz? Sőt, nem is! Rád sem erőltetem a segítségemet, nem erőszak a disznótor, csak azt szeretném, hogy ha esetleg mégis lenne valami kérdésed, akkor nyugodtan keress meg.
-Akit keresel. Az ember. Tudod a nevét?

by **Aeon** Hétf. Dec. 15 2014, 19:29

Azt hiszem, ez az egyetlen dolog, amit nem tagadhatott le.
- Én? Dehogy nézlek le Te ilyen vagy és én ezt elfogadom, mert nem változtathatok rajta. Ahogy te sem azon, amiért tartózkodok a túlzott segítségnyújtáson, mert én meg olyan vagyok. Mások vagyunk, na >< - Kicsit mintha zavarba jöttem volna, a saját monológom hallatán. Még nem nagyon szoktam hozzá, hogy Rubenen kívül másoknak magyarázzak. Az idomárlány mellesleg akkorának tűnt, mint a kistestvérem.
Most komolyan egy petnek próbál kiselőadást tartani arról, mi az a jelvény? Vagy mi az a vörös játékos…? Nem érthettem meg, mit gondolhat ilyenkor, mi játszódik le a fejében. Seto még csak gyerek - egy gyerek, sajátos véleménnyel. Nem láthattam a kis sárkány fejébe, de látszott rajta, mennyire próbálkozik a tanulással. Leszökkent a vállamról.
- VADON. NEM. OTTHON? - Az utolsó szó - végre valahára - kérdésnek hangzott. - OTTHON. HOL? - Várt a válaszra, majd ha azt kielégítőnek gondolta, folytatta a gondolatmenetet. - VÖRÖS. ROSSZ. FÉLELEM. NINCS. SORS. HASONLÓSÁG. NINCS! FELELŐSSÉG? NEM.
Félelemből vagy dacból mondta, hogy nem akar osztozni a névtelen idomár és annak sárkánya sorsán? Setonak volt oka félni ettől a világtól - de csak addig, amíg mobként tengette napjait. Fázott és éhezett, de már nincsen olyan helyzetben, mióta magamhoz vettem. Dühített, amiért a lány még mindig rossz játékot űzött abból, ami eddig velünk történt - még olyasmiből is, ami nem is Aincradban történt.
- Nem tudom, miért mondod ezt. Nekem nincsenek ellenségeim, akik kihasználhatnák ezt a gyengeségemet. De nem fogom többször ugyanazt elmondani, miért nem akarok másoktól függeni… - mormogtam, szinte vidám hanglejtésben, majd egy fához lépve hátammal annak törzséhez támaszkodtam. - Segítséget elfogadok, de szeretném úgy csinálni a dolgaimat, ahogyan az jól esik. Nem kell felelősséget vállalnotok értünk, ahogyan ő is elmondta - Setora mutattam, aztán megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. - Igen, jó lesz nekem a szimpla segítség. - Majd Timidus felé fordultam. - Rubennek hívják és ő az öcsém. Öhm… tudod, mit jelent az? Surprised

- A legutóbb mintha nem vette volna figyelembe, vagy csak egyszerűen másra összpontosított. Minden esetre megvártam a válaszát. - A bejelentést követően rögtön sztázisba kerültem, ő meg valószínűleg folytathatta. Eddig tudtam levelet küldeni, de mióta felébredtem, nem. A Black Ironban voltam és nem láttam a nevét, tehát nem halhatott meg.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 15 2014, 20:07

-Na ha pedig mások vagyunk, akkor neked sem kell azt hinned állandóan, hogy mi lenéznénk téged. ne is tagadd, látom rajtad. Timidus talán nem látja, de én igen.
Shu a kiselőadása után mosolyogva és türelmesen hallgatta végig a petet, és most már ő is teljesen jól értette, vagy legalább is azt hitte, hogy teljesen jól érti a sárkányt, így magabiztosan válaszolt.
-A vadon már nem az otthonod, de semmi baj nincs azzal, ha szeretsz ott lenni. Most már ott van az otthonod, ahol az idomárnak is. Gondolom találtatok már valami fogadót… szóval akkor jelenleg ott. Egyébként… akkor ha jól sejtem céhbe sem szeretnél belépni, mert akkor meg tőlük fogsz függeni, ugye?
Természetesen a mondat második felét már a fiúhoz intézte, és hagyta is, hogy válaszoljon, és csak utána fordult vissza a sárkányhoz.
-Hát… szerencsére még nincsen hasonlóság, de nagyon szeretném, ha nem is lenne. És nem azért, mert felelős lennék értetek… hanem azért, mert ha tudok segíteni, akkor szívesen segítek akárkinek, és senkinek nem akarom, hogy baja essen. És… és tudjátok az a legrosszabb, hogy nem kell ellenségetek legyen. Mellőlem is el akarták venni Timidust, és tudok olyanokat, akik csak azért ölnek embereket, mert élvezik. És… kezdőkkel meg még inkább élvezik, mert harcolniuk sem kell, csak kínozni. Ilyet is láttam… ha nem lettem volna ott…
Itt egy pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét.
-Szóval… ezért kell vigyáznotok magatokra.
Az öcs kifejezésnél Timidus megrázza a fejét.
-Megpróbáltam elmagyarázni neki, de ebben a világban ennek a kifejezésnek semmi értelme nincsen. És… csak neki nem tudsz levelet küldeni, vagy senkinek sem? Mert… ha gondolod megpróbálhatom én is…

by **Aeon** Szer. Feb. 25 2015, 18:02

Kis időbe tellett, mire kifogáshoz nyúlhattam volna… vagy egyáltalán kifogás? Ki tudja. Igazság szerint nem is igazán számított.
- Hmmm, nekem úgy jött le. Nem lehetünk egyformák. – feleltem végül, széttárt karokkal, vállat vonva. – Csak arra akartam utalni, hogy nekem így a jó.
Setora néztem, ő meg a földön gubbasztva mormogott valamit, amit nem igazán lehetett érteni. Talán a sárkány nyelv használatára szánta el magát, már ha létezett olyasmi. A Timidus beszéde se állt igazán másból, csak madárcsicsergésből. Rolling Eyes

A lényeg, hogy még van egy-két dolog, amit nem érthettem Aincradban, és azokat a titkokat ezzel a tűzokádó teremtménnyel akartam felderíteni. Kényszerű segítség nélkül. A szóban forgó Seto a mormogást követően a pupillái kitágultak. Megnyugodott. Nem tudom miért, de nem igazán akartam látni, milyen az, ha ő dühös… mert ha dühös, akkor valószínűleg többet fog pofozkodni. ><
- IDOMÁR. OTTHON. – A sárkány a kislány szemeibe nézett, s értően bólintott. – SZERET.
Szeretetteljesen mosolyogtam a petre. Akármi is volt ő – Kayaba Akihiko egyik találmánya vagy az élet utánzata –, jóindulatúnak tűnt… még ott, a tóparton is. Talán a köpenyes alak is azt akarta, hogy a tojás összetörjön, s rátaláljak az akkor kiéheztetett, fagyoskodó sárkányra. Jó, veszélyesnek veszélyes volt, de nem az életemet egy kicsit sem fenyegethette. Már egy kicsit sem bántam meg, hogy magamhoz vettem.
- Öhm, persze! ^^” – válaszoltam kis váratva, a továbbfűzhető gondolatokat megszakítva. – Van hely, ahol pihenhetünk. Érdekes, eddig nem gondoltam céhre. De ha tartoznék is egybe, nem a másoktól függés miatt tenném, hanem hogy legyen társaságom. Meg Setonak is. – Egyre jobban megbecsültem ennek a lénynek a jelenlétét, függetlenül az ütlegeléstől vagy a zrítkálásoktól. Sosem voltak barátaim, és talán… talán egy pettel jobban kijöhetnék. Ettől függetlenül, ha céhben lehetnék, talán változna az emberek hozzáállása is. Fura, hogy ezen eddig még nem gondolkodtam. Surprised

Az idomárlány szomorú megállapítására némán biccentettem. Úgy tűnt, megértette. Fejemet tanácstalanul vakargattam: a sárkánya nem értette, mi a testvéri kapcsolat. Persze világos, hiszen nem ember, de akkor is olyan furcsa ilyesmikkel szembesülni.
- Értem. – nyugtáztam. – Nem tudom, én amikor próbáltam, mindig visszadobta a leveleket. Valami blokkolhatja. Van olyan opció, ami netán elutasítja a címzett felé intézett üzeneteket?

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 18:57

Shu csak megvonta a vállát. Ez a vállvonás azonban nem a mindegy, nem is érdekel vállvonás volt, inkább az ilyesfajta hagyjuk, úgysem tudjuk eldönteni, hogy melyikünknek lehet igaza, és talán mindkettőnknek típusú vállvonás volt. Azzal nem lehetett vitatkozni, hogy nem lehettek egyformák, hiszen tényleg nem lehettek. A kis sárkány szavai azonban meglepték. Úgy tűnik Kayaba Bácsi a petek egy új formájával kezdett kísérletezni. Ez már feltűnt a fura beszédstílusból is, ami leginkább arra hasonlított, mintha szegényke programja hibás lenne… ám az, hogy a szeret szót használta, ami Timinek magától soha nem jött volna a szájára, már tényleg igen meglepő volt. Shu persze tudta jól, hogy Timidus is szereti őt, csak éppen nem olyan szeretettel, mint amilyennel Shu szereti Timidust, meg a szó jelentését is meg kellett neki magyarázni… de már az idomár sem tudta igazán, hogy hány alfaját ismerte meg ezeknek a csodálatos lényeknek. Abban biztos volt, hogy Vezér és Timidus rendkívül hasonlítanak egymásra. Ők a peteknek az a fajtája voltak, akik végletekig elkötelezettek voltak az idomár mellett, és a feladatukról is hasonlóképpen gondolkodtak, meg egyáltalán a gondolkodásmódjuk is hasonló volt… csak éppen az idomár-pet kapcsolatról, és a kinti világról vélekedtek másképpen. Valahogy már sejteni lehetett, hogy Kayaba Akihiko csak egy kisdedet ad a tojással az idomárok kezébe, és bár a petecskének van apaszemélyisége, onnantól minden az embereken múlik. Ez pedig bárki bármit mond, már nem program. Ők tanuló, élő lények voltak, egyedi személyiségekkel. Hogy Timidus mit gondolt erről? Mindössze annyit, hogy Sato még kölyök. Na… de túl sokat elmélkedtünk. A levélvisszadobásra Shu elhúzta a száját. Az embereknek is volt személyiségük… és sokszor nagyon bunkó tudott lenni.
-Hát… én csak egy módot tudok, de akkor te magadnak kell beállítani, hogy nem akarsz levelet kapni valakitől. Szóval… hát letiltod a másikat tulajdonképpen…

by **Aeon** Szer. Feb. 25 2015, 19:41

Szememet lesütöttem, kezemet zsebre dugtam… illetve nem is: inkább támaszért nyúltam. Tenyérrel megtámaszkodtam a legközelebbi fánál, és mélyeket sóhajtottam. Ki és be, ki és be. Ez az, Cody, mindjárt jobb lesz… Felszisszenve ráztam meg fejemet, miközben kezemet visszahúzva, hátamat a törzsnek döntöttem, s lassan leültem a fűbe. A sárkányom – mert már méltán nevezhettem annak – mindvégig engem figyelt, miképpen reagálok a kislány szavaira. Csak a fejét hajtotta felém, ugyanolyan kényelmesen gubbasztott a helyén, térdeire támaszkodva, mintha misem történt volna.
- Oké, nekem ez így sok lett hirtelen... – mondtam, egy percnyi ki-belélegzést követően, erőltetett vigyorral az arcomon. – Nem értem, mi oka lehetne rá. Csak egy gyerek, és mi… – nyeltem egy nagyot. – Mi testvérek vagyunk. Nagyon jó testvérek. Se nekem, se neki nem lehet oka neheztelni… nem. – A végét csak suttogtam, értetlen fejcsóválás közepette. Nem hittem neki. – Biztos van valami oka rá. – Felálltam a földről, majd fel-alá járkálásba kezdtem. – De mi? Mi történt?
Seto felhorkantott, s hozzám hasonlóan tápászkodott fel a földről. Szárnyait kinyújtóztatva, lehető legnagyobb területet betöltve mászkált. Néha-néha megállt, négykézláb ereszkedett, majd meggondolta magát, s újból két lábon folytatta tevékenységét. A hitetlenkedés rá is átragadt, attól függetlenül, hogy nem ismerhette Rubent. Pedig igazán kíváncsi lettem volna, milyen viszonyt ápolnának. Egy kisfiú meg egy kölyöksárkány – talán a hasonló korosztály miatt jól kijönnének egymással, de… mi történt? Mi történt!?
– NEM. LEHETSÉGES. – mormogta a tűzsárkány. – TESTVÉR. VESZÉLY?
– Hogy lehetne veszélyben, ha csak nem akar velem beszélni, Seto? – kérdeztem hitetlenkedve, de semmiképp sem dühösen. A következő, amit éreztem, az a vállamra nehezedő sárkány testsúlya, majd a tarkómon enyhén érezhető tasli okozta zsibbadás. Nem fájt, de annak lehetőségétől ugyanúgy féltem, akárhányszor szembesülhettem a tudattal: Aincradban nincs olyan. Seto felszisszenve fordult a kislány sárkánya felé.
- VESZÉLY. SOK. AINCRAD. VAN?

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 19:58

Shunak sohasem volt testvére, a szüleit pedig hiába hiányolta volna, őket nem úgy hagyta el, mint ez a fiú a testvérét. De átérezte a fájdalmát és a csalódottságát. Ezért is igyekezett valahogy finoman közölni ezt a lehetőséget, de hát az ilyesmit elég nehéz volt finoman közölni, hiszen egy egyszerű tény volt, amin nem nagyon lehetett cifrázni. Hiába bújtatta volna ilyen-olyan köntösbe, a lényeg akkor is az volt, hogy csak a saját menüdből tilthatsz le valakit, tehát vagy a tesó tiltotta le, vagy pedig valaki az ő menüjében turkálva… ezt a lehetőséget azonban már pláne nem akarta felvetni, hiszen ha bejutnak a menüdbe, az már régen azt jelenti, hogy nem te döntesz arról, hogy mit is csinálsz… egyszóval el vagy rabolva… vagy valami nagyon hasonló. Ezt a képet pedig nem most akarta neki lefesteni. Persze mondani és tenni nem nagyon tudott semmit, hiszen csak most ismerte meg Aeont. Nem mehetett oda, hogy átölelje, vagy ilyesmi. Csak állt tanácstalanul, és bámulta őket, ahogyan Timidus is.
-Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Lehet, hogy csak elnézett valamit a menüben, és véletlenül állította át, vagy… vagy nem tudom… elég bonyolult az a menü azoknak, akik nem értenek az ilyesmihez, úgyhogy akár ez is megtörténhetett…
És jobb biztatást már tényleg nem tudott amúgy sem kitalálni. Az utána következő jelenet viszont már szinte komikus volt. Mintha valami színpadbejárást végezne az idomár és a sárkány… ráadásul kiderült, hogy a tűzsárkány bár a szeretetet ismeri, a saját világát nem. Ez egyre furcsább volt Shunak, és egyre kevésbé volt értelme. Valamelyik programozónak megint kísérletezni támadt kedve? Nem kéne mindenkit odaengedni a billentyűzethez…
-Hát… az úgy van, hogy ha nem csinálsz hülyeséget, akkor elég nehezen tudsz meghalni… mármint a moboktól vagy küldiktől… nem azért van a világ, hogy megöljön minket. Viszont… hát az emberek… az más kérdés… ők tudnak direkt gonoszak lenni… és… hát igazából ők lehetnek veszélyesek…

by **Aeon** Pént. Márc. 13 2015, 20:40

Tudom, hogy az idomár kollegina csak vigasztalni próbált, de miért vagyok olyan dühös? >< Még magam sem értettem, mi üthetett Rubenbe, miért tiltott le. Olyan kis ártatlan volt. Sosem haragudott senkire, és senkit sem bántott. Nem kekeckedett a nagyobbakkal, hiszen… igazából sem oka, sem a módja nem adatott meg neki. Csak egy gyerek volt – egy tolószékbe kényszerített gyerek, aki csak játszani akart. Szem elől tévesztettem: amíg én húztam a lóbőrt, ki tudja, milyen messze kerülhetett tőlem. Pedig nekem kellett volna megvédenem. Áh, picsába, szedd már össze magadat! Cody! Lehet, ha én pofoznám meg magamat az úgy nagyon hülyén festene… ha pedig megkérném Setot, nem biztos, hogy értené, másfelől az meg még bolondosabbnak tűnne.
- Én… nem tudom. – jelentettem ki. – Annyira nem lehet bonyolult. Biztos volt valaki, aki megmagyarázta… vagy rájött magától. Fogalmam sincs. Fogalmam sincs. – Csípőre tettem kezemet, fejemet lehorgasztottam.
Nem adhattam fel, csak… azt hiszem elkeseredtem. Nem találom Rubent, és miközben keresem, lehet, hogy ő egyre messzebbre és messzebbre jut. Talán a rendelkezésemre álló idő nem lesz elég a beéréséhez. Talán… a fenébe, ezzel nem megyek semmire! ><
A tűzsárkányom felmászott rám, szememmel pedig követtem, miképpen mozog. Kicsit göcsörtösebben mozgott a kelleténél, talán el is fáradt az erőlködéstől. Nem sóhajtozott, alig éreztem, ahogyan a tüdeje megtelik levegővel, de az orrlyukán át távozó fölösleg szisszenés formájában nyilvánult meg. Szóval ezért sziszeg ennyit… Seto elégedetten bólintott, bár a kérdés fajtársának tette fel. Tényleg, furcsa, hogy az idomár válaszolta meg a kérdést. Talán nincsenek ilyesfajta információi?
- KÖSZÖNET. – újabb bólintás, majd leugrott a vállamról. Elég hamar megunta. Rolling Eyes

Hangosan szimatolt, ínyét felhúzva a bokor felé fordította fejét. Pofáját megnyalva mellső lábaira helyezkedett. Futott egy darabig, aztán szárnyait kinyújtóztatva előrelendült be, a bozótosba. Egy-két pillanatnyi zizegést egy panaszos állatnyögés követett, s Seto egy borzzal a szájában, ügyetlenül somfordált ki onnan, ahol elejtette az iménti vadat. Közelebb tengődött hozzám, megengedvén, hogy megérintsem a még vergődő állatot, ami frissen előállított hús állapotában került az inventorymba. A sárkány vadászata sikeres volt.

Borz

by **Shukaku** Szomb. Márc. 14 2015, 07:11

-Izé… van egy ötletem. Téged letilthatott, de engem nem hiszem, hiszen nem is ismer. Ha csak nem kapcsolta be azt, hogy senkitől ne kaphasson levelet… de azt meg nem hiszem… bár mondjuk legalább akkor azt is megtudnánk. Szóval ha elmondod, hogy mit szeretnél neki üzenni, akkor beírom a nevét a saját levelezős bigyuszomba, és elküldöm neki én a levelet. Nem szeretném becsapni, szóval olyanra ne is kérj, hogy hívjam oda valahova, és akkor te egyszer csak felbukkansz, de egy levelet szívesen küldök neki, ha diktálsz valamit.
Persze megfordult a fejében, hogy Aeon csak a bolondját járatja vele, és igazából tudja nagyon jól, hogy miért is tiltotta le őt az a valaki, és már eleve az volt a terve, hogy rajta keresztül férkőzzön a közelébe. Shunak voltak ilyen összeesküvés elméletes gondolatai, amikre számos ember segített már rá, aki becsapta őt… de hát egy levél igazán nem kerül semmibe, és őt semmilyen felelősség nem terheli, csak szimplán segíteni akar. Ne meg persze az, hogy a pet köszönte meg a segítségét, még inkább a segíteni akarást ösztökélte benne. A borz elkapására picit azért elhűlt. Az rendben van, hogy valaki szereti a vadhúst, de a borzot? Bár lehet, hogy a tűzsárkánynak lesz… Timinek is vannak fura igényei, például a félig nyers halra… de akkor is… Az elmélkedésből egy másik bokorban való motoszkálás billentette ki. Sok kisállat elfért egy bokorban, de ilyen jellegzetes hangja csak egynek volt. Shu szinte rávetette magát a növényre, majd hangos csattanások hallatszódtak, ő pedig pár másodperc múlva kikászálódott onnan, és elégedetten tartotta a kezében a kis manót.
-Megvagy! Olyan régóta kereslek, hogy el sem tudod képzelni! Egyébként…
Itt Timidusra pislantott, és miközben elengedte a manót, elkezdte leszedegetni a húsába vájó fémfogakat és drótokat.
-Ki az az idióta, aki három csapdát tesz egyetlen bokorba? Mindegy…
Nagy pontveszteséget persze nem okozott, szóval máris újra ott állt Aeon mellett, és várta, hogy mit válaszol a javaslatára.

Egy manó és három csapda.

by Ajánlott tartalom