Danee naplója

Hitemet vesztetten sétáltam Nyster teleportkapujához. Szomorúan néztem körül a téren mielőtt beléptem volna:
A város ugyan csak egy nagy adag pixel, egyesek és nullák halmaza volt, amit Kayaba egyik dizájner és programozó csapata rakhatott össze, de mégis kellemes volt, mikor legelőször megérkeztem.
Most azonban csak fájó és sötét gondolatok betegségszellemeit érzetem mindenfelé.
Többet nem jövök ide.
Az élesedő teleport fájdalommentesen, színtelen-szagtalan, ölelt körül, ahogy egy lemondó sóhajjal búcsúztam el Nystertől.
Bent jóleső egyneműségében üdvözölt a kékes örvénye a teleportnak, nem volt semmi, ami most az elmémbe toluló gondolatoknak gátat szabhatott volna.
A teleport nem tart sokáig, alig egy pár pillanat az egész. De a gondolkodás ennél sokkalt gyorsabbat képes felmutatni.
Anat utolsó mondata csengett a fülemben, miszerint ez csak játék...
Hát nem értették meg. Én már egy évtizede a játékok világában fuldoklok, tudom jól melyik játékot hogyan érdemes játszani. Vannak, melyeknek nincs különösebb céljuk az örömokozáson túl, azonban igen sokuk nem több, mint játékosan leképzett valóság. Szimulációk.
Azt is tudtam jól, hogy kétféleképpen lehet ezen utóbbiakat játszani: optimálisan és vesztésre állva.
Nem lepett meg hogy páran nem ébredtek rá erre. Vannak ilyenek. Ők azok, akik szinte mindig veszíteni fognak, bármilyen komoly játékról legyen is szó.
De nem tehettem úgy, ahogy a legjobbnak láttam, hiszen csapatjátékról volt szó, ahol a csapattársak tettei ugyanolyan értékkel bírtak, mint a saját magamé. A játékot csak bonyolítja, hogy nem tudni ki a kém, aki szétzilálni akar. A kém, akinek a megtalálása a játék célja.
Teljes kudarc volt. A kooperáció totális felszámolódására remek példa volt ez a játék. Nem hiszem, hogy volt jó választás. Hiszen jó választást csak elegendő információ birtokában lehet meghozni. Azonban már félúton jártam. Az Alex által nyilvánosságra hozott tény leszűkítette az egyik kém személyének kérdését. Vagy a gyanúsított az egyik kém, vagy a gyanúsító. Ez a napnál is világosabb. Talán rossz döntést hoztam, azzal, hogy megpróbáltam meggyőzni a társaimat, hiszen maradhattam volna az árnyékban is tovább szemlélődve.
Mert nem sikerült meggyőznöm senkit se. Senkit. Ez a legszomorúbb az egészben, ez az, ami miatt elvesztettem ma a hitemet a játékostársaimban. Ki érzelmi alapon ellenem, más az érveimet, és az egyértelmű előbbre jutási lehetőséget figyelmen kívül hagyva adta a szavazatát egy olyan személyre akire nem volt kézzel fogható bizonyíték, csupán egy halvány gyanú, amit szintén érzelmi alapokon nyugvó érvek sora állított fel. Csak azért szavazni valakire, mert csendben marad? Igen, gyanús. De ha azt mondják neked, hogy ő vagy ő közül az egyikük bizonyíthatóan kém, akkor te egy harmadikra szavazol?
Mi ebben a logika? Hiszen nem egy nyakatekert dologról volt szó. Ehhez nem kellett megerőltetnie senkinek se az agyát. És képtelenek voltak rá.
Szinte biztos vagyok benne, hogy az ellenem szavazók között voltak a kémek maguk is. Kémként én is csatlakoztam volna ehhez a kezdeményezéshez, hiszen ezzel ugyan kiemelem magam, de egyben két legyet ütök egy csapásra: reggel egy civilt, este még egyet.
Nyilvánvaló hogy egy ilyen irányú gondolkodást megvalósító közösség képtelen megvédeni magát a belső ellenségtől.
A teleport véget ért, a kék örvény átadta magát a nagyváros teleportja körüli tájnak. Nem siettem sehová. Körülöttem játékosok és emberi formát öltő programok igyekeztek az utcán a céljuk felé, vagy épp beszélgettek egymásközt. Lassú sétával indultam az egyetlen helyre amiről úgy gondoltam, megnyugvást és védelmet adhat a világ gonoszságával és butaságával szemben.
Ha Kaibutsura szavazok én is, és esetleg este nem engem ejt ki a kém, vajon hogy lett volna tovább? Hiszen még a magát rendőrként beállító Alex is letett arról hogy a gyanúsítottjára szavazzon, ami egész egyszerűen botrányos, ha valóban ő a rendőr. Ha kém, az mindezt megmagyarázhatja természetesen. Mégis, Anatole számomra sokkal gyanúsabb volt. Meg se próbálta megvédeni magát a gyanúval szemben. Hagyta, hogy alakuljanak a dolgok. Hogy majd csak elterelődik a figyelem róla magától is.
Ha nem kezdek neki ügyészként harsogni, a változó és megcáfolást, illetve igazolást nyerő információ morzsákkal gazdálkodva gyanúsítani, és az esküdteimet meggyőzni, akkor talán nem fordulnak ellenem?
Csupán érzelmi alapon lehet egy tárgyalást megnyerni? Ezek szerint, attól függően, hogy mennyire érzelem-vezérelt a tömeg. Igen. Az érzelmek bármikor képesek elhomályosítani a logikus gondolkodást.
Ha Kaibutsu kém, és sikeresen kiszavazzuk, csupán egy kémmel lettünk volna kevesebben. Erre az esély azonban csak egy a héthez, míg Alex és Anatole esetében egy a kettőhöz. Ez nem változtatna az ezt követő eredményeken. Hiszen estére nem maradt blokkoló, az egy szem maradék kém is elvégezte volna a dolgát este. Alexre és Anatolera továbbra sem voksoltak volna, hiszen a kettő érzelmi alapon kizárta egymás kiszavazását. A többiek pedig mentek utánuk. Ha Kaibutsu civil, akkor tettek egy szívességet a kémeknek.
Kincaid a szavazással próbált játszani, amikor már kiéleződni látszott a játék. Gyerekes, vagy épp a kém tenne ilyet, hiszen a megfelelő pillanatban, a csoport érzelmi átrendeződését meglovagolva a háttérből épp csak egy kicsit előtérbe lépve megvalósíthatná a célját.
Chancery egész egyszerűen érthetetlen a számomra, ha valóban ilyen a természete, akkor félreismertem. Lehetséges kémként viszont szintén igyekezett háttérbe maradni, kirohanásai pedig természetesnek tűnhetnek, s még csak rám se kellett szavaznia. Elég volt Anatolera vagy Alexre nem szavazni, és ezzel szabotálni a civilek lehetőségeit.
Atoru megkapta a levelemet, melyben figyelmeztettem, de nem igyekezett felszólalni, s végül ő is egy harmadikra adta a voksát. Ami elszomorít, bár nem hinném, hogy ő lenne a kém. Az interakcióiból nem szűrtem le semmilyen gyanús elemet. Bár nem zárja ki a lehetőséget, mégis a rangsor végére helyezném.
Shukaku. Nehéz eset. Elsőre ugyebár Anatolera szavazott, bár az indoklásában semmilyen logikus érvelés, alátámasztás nem volt. Majd visszavonta és látszólag érzelmi alapon ellenem szavazott. Természetesen lehet a második kém. Nagyon is! Őt nem érzelem-vezérelte lénynek ismertem meg, ez alapján vagy a megvezetést technikájával játszik, vagy kémként Alex a társa. Ha a megvezetésre játszik, úgy bőven lehet Anatole is a másik ő mellette, hiszen elég csak egyszer megjelölnie majd visszavonnia a voksot, ahogy azt tette is.

Sokan félreértették a játék lényegét: nem a rendbontókat kell kiszavazni, hanem a kémeket, a téglát.
Elkedvetlenedve, csalódottan és sokakban hitemet vesztve hajtottam a fejem a kerengő pázsitjára, az arcomra vetülő gyenge kis napsugár ereje kellemesen melengetett, s lassan lenyugodva, e világot pár órára magam mögött hagyva szenderedtem el.