Higurashi Sango

by **Higurashi Sango** Szer. Júl. 24 2013, 21:24

Név: Higurashi Sango

Nem: Nő

Kaszt: Állatidomár

Kor: 16 éves, de alkata és kinézete miatt 18-19-nek nézik.

Kinézet:

165 cm magas, 52 kg-os hölgy vagyok. A férfiak megfordulnak utánam az utcán, és a csajok is irigykedve nézik az alkatomat. Mély barna szemem, és hasonló barna hosszú hajam van, amit vagy egy lófarokba hordok, vagy nyaknál kissé szalaggal összefogom. Hajam a combomig ér. A hétköznapokban egyszerű, hosszú kimonót hordok, az edzéseken egy fekete egybe ruhát, védőrészekkel azokon a helyeken, ahol fontos.

Jellem:

Sango jelleme eléggé összetett. Magabiztos, erős jellemű lány, ám ha olyan szituációba kerül, könnyen el tud bizonytalanodni. Mivel kicsit bizalmatlan az emberek irányába, ezért nagyon nehezen barátkozik. Apja halála, és öccse eltűnése óta keveset nevet. Ha kikezdenek vele a pasik, és neki nem tetsző dolgot csinálnak, akkor elcsattan jó pár pofon. Véghetetlenül szerény, és kissé visszahúzódó lány, ami eléggé meglepő, ha az alkatát nézi. A barátaiért képes a tűzbe menni, és mindent megtenni. Akár az életét is feláldozni azért, akit szeret. Egyetlen macskája Kirara, akire a legjobb barátjaként szeret.

Képesség:

Deathfelling:
Ha Sango kimondja, hogy Death, akkor az ellenfelét olyan érzés keríti hatalmába, mintha minden jókedv kiveszett volna a világból. Ellenfele kitartása két kör erejéig felére csökken, valamit a gyorsaságból is veszít 2 pontot. De minthogy Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, ennek is van hátránya, amíg tart ez a két kör Sango nem tud elmozdulni az adott helyről, ahol éppen van, tehát védekezni se tud.

Előtörténet:

Üdvözletem. A nevem Higurashi Sango. Egy viharos éjszakán születtem egy a Fuji hegy lábánál lévő aprócska kis faluban. Ez a falu neve már rég feledésbe merült három évvel a születésem után leégett. Két éves voltam, mikor a Fuji hegynél lévő egyik kis kolostorhoz költöztünk, mivel édesapám lett a hely gondnoka. Két évvel később megszületett öcsém is. Őt Kohaku-nak hívják. Elég jó viszony volt közöttünk, ám egy napon Kohaku-nak rejtélyes módon nyoma veszett. Holttestet nem találtak, valamint Kohaku-t sem, tehát a nyomozást úgy zárták le, hogy a gyermek meghalt. Ez után kezdtem el kissé magamba fordulni, és már ekkor kevesebbet nevettem, mint szoktam. Ám tíz éves koromban édesapám súlyos tüdőgyulladást kapott, és meghalt. Akkor fordultam csak igazán magamba, és szinte soha nem nevettem. Édesanyámmal ekkor költöztünk Tokyo-ba, és nekem nagyon nehéz volt beleszoknom a csendes környezet után egy nyüzsgő nagyváros mindennapi életébe, és zajaiba. De szépen lassan beilleszkedtem, és az iskolába is elég jól teljesítettem. Bár sokszor voltak balhék, mivel a fiúk megmozdulásait nem mindig toleráltam, de ezt elnézték nekem a tanárok. Talán azért, mert ahogy nőttem, úgy lett egyre nőiesebb az alakom, és a koromhoz képest mindig idősebbnek néztem ki. Hogy meg tudjam magam védeni, beiratkoztam pár harcművészeti tanfolyamra, ahol verseny után versenyt nyertem. Egyetlen barátom csak a kiscicám volt Kirara. Fehér kismacska fekete fülekkel, és egy fekete jellel a homloka közepén, aminek kissé deltoidra hasonlító alakja volt. Neki elmondhattam minden bánatomat, és mindig szinte vigasztalóan bújt oda hozzám, mintha érezte volna, hogy a Gazdinak szüksége lenne rá. Ilyenkor már azt is megengedtem magamnak, hogy sírjak, mivel tudtam, hogy senki nem lát. Azért, hogy ne szenvedjek semmiben hiányt, elmentem én is dolgozni iskola mellett, így főleg nem maradt időm barátkozásra. De nem is volt szükségem barátokra. Ugyanúgy ahogy velük se tartottam volna a kapcsolatot, anyámmal se váltottam egy nap két szónál többet. Mindig is őt hibáztattam öcsém eltűnéséért.
Egy napon a munkahelyemen, ahol dolgoztam (egy nagyáruház) érdekes plakátra lettem figyelmes, ami egy játékot hirdetett. Gyorsan fejben összeszámoltam a jelenlegi pénzemet, amit kiadásokra szánhatok, és arra jutottam, ha egy kicsit szorosabbra húzom a nadrágszíjat abban a hónapban, akkor meg tudom venni. Mivel munkaidőm pont lejárt, így be is álltam az eléggé hosszan kígyózó sorba. Körülbelül a századikként sikerült hozzájutnom a játékhoz, illetve a Nerve Gear-hez.
Amint hazaértem, írtam egy üzenetet anyámnak, hogy ne zavarjon, és hogy a szobámban leszek. Ahogy a szobába értem, azon nyomban neki is álltam elolvasni az utasításokat, és a tudnivalókat. Mivel még nem játszottam ilyen játékokkal, kicsit bennem volt a félsz, hisz nem tudtam, mit is kéne ott csinálnom.
Amikor megtörtént a belépés, és megcsináltam a karakterem kinézetét, sokat tűnődtem azon, melyik kaszt is illene hozzám a legjobban. Aztán eszembe jutott az anime amiről édesanyám oly sokat mesélt, és a karakter, akiről a nevemet kaptam. Ő Sango az Inuyasha című animében lévő démonvadász. Így tehát az állatidomár kasztot választottam. Csak reménykedni tudok benne hogy macskát kapok petnek.
Amikor sikerült belogolnom, és végre kitisztult előttem a kép, meglepődve vettem észre, hogy csak egy közepes tojás van nálam és nem egy pet. A tojás egy kis sárgás tojás volt az alján lángnyelv mintával, és körbe tappancs mintával, mintha egy macska mancsainak nyomai lettek volna. Elindultam, hogy körbe nézzek a városkába, ahol voltam, és fel is fedeztem, hogy elég hangulatos kis helyre kerültem. Bár a játékot magát még nem értettem, de nagyon tetszett minden.
Ám ekkor hirtelen egyik pillanatról a másikra újra a főtéren találtam magam. De nem egyedül, hanem egy csomó másik emberrel. Fejünk felett megjelent az admin, és közölte, hogy aki itt meghal, az a való világban is, és hogy csak úgy lehet innen kijutni, ha végigvisszük a száz szintet. Nekem így is jó, csak a kiscicámat sajnálom, ő fog nekem nagyon hiányozni.
Közbe egy gondolat furakodott be a fejembe, amit egy régi filmben hallottam.
"Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni. De ha már meg kell halnom, akkor olyas valaki helyett, akit szeretek." Azt hiszem így volt, legalábbis emlékeimben így dereng. Ám hirtelen minden sötét lett, mintha lehúzták volna a redőnyt egy full zárt szobába. Emlékképek villantak fel. Öcsémről, apumról, anyumról, és a cicámról. A régi lakóhelyemről. Rengeteg ideig voltam ebben a sötétségben, és mikor visszakerültem a főtérre a fény jó pár percre vakított el engem. Ám a petem még mindig a tojásában pihent.
Egy halk fohászt suttogtam az ég felé:
-Add hogy macska, vagy macskaféle legyen a petem.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Júl. 25 2013, 13:59

Szia!

Az előtörténetet elfogadom.

A tojásból egy Róka bébi kelt ki. (Ha mást szeretnél szólj nekem privát üzenet formájában.)

Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a pet élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te és a peted találati esélye)
Erő: 0 (a te sebzésed)
Irányítás: 3 (a pet sebzése)
Kitartás: 0 (megegyezik a pet kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a pet gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a pet speciális képesség pontjaival)

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Higurashi Sango

Higurashi Sango

Re: Higurashi Sango