Re: [Küldetés]Ezüstróka Vadászat

by **Aidor** Szomb. Aug. 24 2013, 23:02

-Átkozott. Sziszegem mikor egy újabb fegyver talált el. Az állás nem ép sül el ahogy terveztem sőt... az életerő pontjaim drasztikusan csökkentek. Bár merre lépek ott egy újabb penge vár. Ha hárítok egy csapást érkezik helyette egy másik. Teljesen körbevettek. Suhintok egyet a késemmel valakinek a száját meg átkok és szitkok hagyják el. Egyszer erre, másszor arra támadok. Megpróbálok kijutni a gyűrűből. Valakit sikerül megszúrnom, valaki mást fel lökök és sikerült a kitörés. Az életerőpontjaim elérték a kritikus pontot. Itt az ideje távozni. Láthatólag az egyik vadászt hidegen hagyta az akcióm. És még is csak Sayáék felé néz körbe. Sajnálom, de nem tehetek semmit.
-A többit rátok bízom! Kiáltással kíséreltem meg távozni a helyszínről. De ép, hogy eltűntem volna a bokrok sűrűjében mikor éreztem, hogy valami eltalál.
-Méreg... Mondtam összeszorított foggal. Minden erőmet összeszedtem, de még így is. A futás sétává majd bukdácsolássá alakult egy pillanat alatt. Majd még két lépés és össze estem. Közben a vadászok ismét körbe vettek. Vigyorogva közelítettek egyre szűkölő körben. A fegyvereik rám kacsintottak. Ez lenne a vég?
Fene még annyi dolgom lett volna... Nyögtem erőtlenül. Csakugyan sokkal lógtok... kicsit túl sokkal is. Gondoltam. Na legalább lesz egy szép kis portrélyom a kezdetek városában. Őszintén... sose gondoltam volna, hogy így halok meg. Azt hiszem nem panaszkodhatok... De mintha kicsit elhamarkodottan szóltam volna. Megjelent az ezüst róka. Fellökte a vadászokat. Engem megragadott a fogsorával és hátára dobott. Aminek örültem, már azt hittem illetve gondoltam ,hogy megesz. Igazán szórakoztató gondolat. Jönnek, megmentenek, de csak azért, hogy megegyenek. Mindig jó poén. Még a valóságban is, már csak rágondolni is oldja a feszültséget. Úgy fest... megúsztam. Gondoltam ahogy, eltűnünk az erdő sűrűjében. A többit rátok bízom. Gondoltam, majd engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt. Jobbat egyelőre úgyse tehetek.

by **Saya** Kedd Aug. 27 2013, 14:39

Vadász:

~Hülye. Nincsenek fegyvereid. Mikkel akarod te még felvágni a köteleit?~
Jól van már, Hugi, erre magamtól is rájöttem.
Szerencsére nem kel sokáig veszekednem vele, mert a Piroska kötelei elszakadnak és most már ő is szabad. Körbenézek, de nem kell senki mást kiszabadítani, már csak az a dolgunk, hogy összeszedjük magunkat, és menjünk segíteni a Jóképű Desszertnek.
-Áá, a tőröm! -mosolyodom el, mikor meglátok mindent a tábortűz mellett és már szaladok is oda, remélem, a Piroska is jön utánam vagy előttem, ahogy akar. Csak még mielőtt odaérnénk, egy árnyék magasodik fölém.
~Fight time.~ -füttyent a fejemben Hugi és érzem, hogy már készülődik is. Jól is teszi, mert megijedek... pale

Az egész alig tart most csak pár másodpercig, mintha már ezerszer végigcsináltuk volna, pedig nem is. A vadászbácsi láttán alig bírok megmoccanni, de az érzés, ahogy zsibbadt bizsergés fut végig a tagjaimon, megnyugtató. Furcsa köd telepedik az agyamra, és a Hugi meglendíti a karomat, hogy oldalra ugorjon.
-Kapj el, ha tudsz, nagy......ű strucc! -incselkedik a vadásszal és hátrébb ugrik, nyelvét nyújtogatva felé, hogy kövesse. Tudom, mit sípolt ki a rendszer, mert mindig hallom, mikor odakint a kisgyerekek kiabálják ezt egymásnak. Már tudom is, mi a terve. Eltereli a vadász figyelmét, hogy a Piroska felvehesse a fegyvereit és leüthesse. Ahá! És a fura fülű lányka?
~Őt most hagyom. Nem tudom, milyen gyors, én viszont magamról igen. És most fogócskáznunk kell.~
Oké, értem. Akkor hajrá, én drukkolok. Azt is csak remélem, hogy a Piroska veszi az adást és a fegyverei felé rohan, de ha puszta kézzel ugrana neki a vadásznak, akkor a Hugi is azt fogja tenni, érzem. Minden egyéb esetben csak eltér a vadász csapásai elől, fegyvertávolságon kívül, de mindent elkövet, hogy elterelje a figyelmét arról, ami a háta mögött zajlódhat.

by **Drake Haru** Kedd Aug. 27 2013, 21:10

Szépen elvágja a kis csaj a köteleimet, és hamarosan már szabadon voltam. Akár el is mehettem volna, otthagyva mindent, és mindenkit. Csakhogy egyetlen fegyverem épp nem volt nálam. Körbekémleltem, hogy megkeressem a méretes fegyvert - melyet aligha egyszerű elrejteni - és hamarosan ki is szúrtam két kis késecske mellett heverni kicsivel odébb tőlünk. Ezen kívül észrevettem még egy embert, aki a hatalmas fickókkal dulakodik, aki nem más, mint másik "útitársunk". Legalábbis az az ember, aki ennek az egész macerának az elején volt velünk. Épp lefoglalta az összes fickót, így úgy gondoltam, nekem nem kell mást tennem, mint komótosan elsétálni a fegyveremért, majd lelépni.
Tévedtem.
Éppen hogy csak megindultam, észre vett minket az egyik fickó, és elindult irányunkba. Már épp készültem volna, hogy puszta ököllel felvegyem vele a harcot, amikor a kis lány magára irányította annak figyelmét. Szép húzás volt, meg kell hagyni. Odafutottam a fegyveremért, és felvettem a késeket is. Éppen akkor ért oda a fura külsejű nyafogós kislány is. Annak a kezébe nyomtam a késeket, és utasítottam, hogy vigye oda a másik lánynak, gondoltam az övé. Ebből rögtön tudtam, hogy annak személyében egy árnyharcossal van dolgom. Ők általában gyorsak, míg én a nagy fegyveremmel inkább lassú vagyok, ám erős. Tökéletes terv. Ő magára vonja a figyelmet, míg én támadok. Ezzel csak egy a gond. Ki mondta, hogy én segítek neki? Ki mondta, hogy részt veszek a harcban? Megtehetném, hogy egyszerűen elsétálok.. Megtehettem volna. De nem tettem. Úgy éreztem, szinte semmiség meglendíteni fegyverem, és lefejezni vele az ellenséget, és talán ennyivel tartoztam is az árnyharcosnak, aki kiszabadított. Vagy n nem is tudom.. Valamiért végül is megtettem, segítettem. Hátulról jól lekaszaboltam a fickót, és elégedetten vigyorogtam, amint a porba hull.

by **Yui** Vas. Szept. 01 2013, 16:37

Résztvevők: Saya, Drake Haru és Aidor
Határidő: 4 nap/fő

A róka még Aidorral is a hátán szélsebesen halad kikerülve a fákat, bokrokat, sziklákat, mígnem egy kisebb, egy-két méter árujú tisztáson megállapodik. Megáll, majd a levegőbe szimatol, és miután nem érez ellenséget a környezetében, leveti a hátán lévő fiút. A szemedbe néz majd egy ugrással az egyik fa melletti bozótosba veti magát. Ám még mielőtt azt hinnéd, hogy otthagyott motoszkálást hallasz az a fa mögül. Ha pedig követed a zaj útját a tekinteteddel a fa túlsó oldalán egy ezüstszínű hajfürtökkel rendelkező csodaszép nő arcát pillanthatod meg, amint kihajol az említett nagyra nőtt növény mögül.
- Jól vagy? Nagyon megsérültél? – kérdi, tőled miközben tekintetével végig vizsgál.
- Hogy hívnak? – vár, míg bemutatkozol, majd ő is ugyan így tesz. - Az én nevem Anemone.
Oh, igen, ha esetleg közelíteni próbálnál, felé a nő elhúzódik elrejtve magát a fa mögé és csak akkor bújik ismét elő, ha visszahátrálsz.

Úgy néz ki Haru és a kis Asebi~chan megszerzik a fegyvereket. Asebi ahogy azt a harcos kéri oda is siet az Árnyharcos lányhoz és átnyújtja neki a késeket.
A vadász akire Haru~chan csap le, a földre zuhan és a jól ismert színes pixelekre esik szét. Ha viszont körül néztek észrevehetitek, hogy rajtatok kívül már senki sem tartózkodik a táborban. Se Aidor~kun se a többi vadász, mind eltűntek.
- ÁH! – kiállt fel hirtelen Asebi~chan, majd jól láthatóan a levegőbe szimatol többször is. - Anyu! Anyu itt járt! Annyuuuu… – azzal, huss, futni kezd egyenesen a bozótos felé. Persze ahogy annak lenni kell, mielőtt még elérné, azt a lábai futás közben összeakadnak, és szépen lefejeli a talajt. Ám ez sem tartja vissza túl sokáig, hogy anyja után eredhessen. Hamar felpattan a földről és leporolja magát, majd felétek fordul.
- Gyerünk nénik! Anyuci és a bácsi erre lesznek! – és már fut is ismét a sűrű erdő felé. Jobb lesz, ha hamar követitek ugyan is nagyon úgy néz ki, hogy a lány nem épp a lassú emberek közé sorolandó.
Közel tíz perces futás után aztán ti is a kis tisztáson köttök ki Aidor~kun mellett.
- Anyuciii! – indul meg a lány az ezüstös hajú nő irányába, aki ekkor végre kimerészkedik a fa mögül és megöleli a lányát.
- Asebi kicsim… annyira aggódtam érted! – és igen most lehettek szemtanúi annak is hogy az anyuka testét biza nem fedi egy szál rongy se, csak a nyakába akaszkodó leányzó. A nő a lánya válla fölött tekint rátok.
- Köszönöm, hogy vigyáztatok rá.

Pontok:

by **Saya** Csüt. Szept. 05 2013, 00:29

Hugi elégedett mosollyal nézi a vadász pixeleire hullását, én viszont legszívesebben elfordítanám a fejem. Tudom, hogy nem játékos volt, de akkor is >.> Gonosz dolog ilyesmit csinálni. Te hogy vagy képes ilyesmire, Hugi? Szerintem gonosz dolog.
~Engem nem zavar. Pláne, hogy méltó társam volt hozzá.~
A Piroskára gondolsz?
~Aham. Mit gondolsz, mitől piros az indikátora? És az az arckifejezés sokat elárul. Remélem, találkozunk még vele.~
Én nem, engem kiráz a hideg tőle, de most már add vissza a helyem. Már vége a csatának!
-Kössz. -szólal még meg a Hugi a Piroska felé, majd behunyja a szemem és olyan érzés kerít megint hatalmába, mintha egy nagy polip visszahúzódna az agyamra. Kis híján előre is bukok, de még időben megfeszítem a lábaimat, hogy talpon maradjak. Huh. Hugi, ilyenkor igazán leülhetnél valamire, vagy hasonló, még a végén orra fogok bukni >.>
Elrakom a késeket is és körbenézek. A Piroskához inkább nem szólok, a Hugi úgyis megtette.
-Hol lehet Jó... az a srác? -keresem, de nem találom, pedig meg mernék esküdni, hogy jött O.o
A fura fülű lányka ekkor felkapja a fejét és úgy szimatol, mint a cicák, aztán mond valamit és elkezd szaladni. Hú, de gyors x__x. Gyorsabb nálam, pedig én árnyharcos vagyok, és az is asszem arról híres, a gyorsaságáról. Szedem utána a lábaimat, mert úgy érzem, itt valami nagy-nagy dolog van készülőben, de remélem, nem kell megint enjékákat pixeleire bontanunk, mert akkor én inkább hazamegyek. Asebi-chan elesik, majd felpattan, porol, és megy tovább, de én arra, amit mond, elhúzom a szám.
-Nem vagyok néni! Meghúzom a füled, ha megint így szólítasz! -förmedek rá. Ritkán vagyok dühös, de ez most az volt, mondjuk én ha egyszer dühös vagyok, akkor az tart talán pár másodpercig és már el is múlik, szóval futás közben a szél ki is fújja belőlem az egészet és innentől kezdve az ágakra meg bokrokra meg gyökerekre figyelek, hogy ne essek el bennük.
Tíz perc után elérjük a tisztást, kicsit kifulladtam a harc, meg még a futás után is, de még bírom.
-Jaj! Itt van! Mondtam én, hogy itt van! -tapsolok egyet örömtelien, mikor meglátom a Jóképű Desszertet, aztán utána azt is, ahogy a fura fülű lányt egy még furább Pucér Nőci öleli magához és megköszön nekünk valamit. Félredöntött fejjel nézek rá, majd mosolyra görbül a szám.
-Szívesen^^
He? Ez meg ki lehet? És mi van? O.o

by **Aidor** Pént. Szept. 13 2013, 21:32

/na, pihenésképpen egy rövid post./

-Kösz a fuvart...
Motyogom, ahogy a róka "lassan" eltűnik a bozótosban. Felültem, azt hiszem ez már megint nem jött össze. A róka megint lelécelt elszakadtam a többiektől... az életerőm... még mindig piros ha bár már vissza töltött valamennyit még eltart egy darabig amíg helyre áll. Talán jobb ha itt maradok amíg fel nem gyógyulok, aztán azt hiszem vissza megyek a városba. Elfáradtam és még csak nem is ebédeltem... Fene... Jól eltelt az idő. Na, sokat filozofálni már nem volt időm, mert a bokorból motoszkálás hangzott.
-Úgy tűnik egy ebédszünetnyi nyugta nem lehet az embernek. Felkeltem... Lássuk, csak mi van itt. Nos, a "mi" szó nem ép ide illő volt. Sokkal inkább a "ki" jelzőt kellet volna használnom. a kettő közötti időbe meg beleférhetett volna pár "mikor, hogyan és elkérhetem a telefonszámod?" Kérdés, amiket nem azért tennék fel, mert választ is várok rájuk sokkal inkább csak a természetes hangzásuk miatt... Egy gyönyörű szép nő állt a velem szemben álló fa mögött és logikusan mögé rejtőzött. Már megint egy meglepetés.... miféle perverz alak ez a Kayaba? A kirakóst viszont hamar összeraktam, ő az ezüst róka! És ezt nem csak az ezüstszín haja miatt következtettem ki. Megkérdezte a nevem, bemutatkoztam.
-Aidor. Intettem, mivel a neveltetésem nem engedte, hogy sokáig gyönyörködjek a látványban ezért immáron háttal állva. És próbáltam megállni, hogy odanézzek. Valahogy ebben a pillanatban körözött bűnöző ként éreztem magam. Na legalább senki nincs itt... de elszóltam magam. Előbukkant a bokorból a bajkeverő rókakölyke Sayá-val a nyomában. Na nem tudtam nem oda nézni, a bozótosból hirtelen kirontó kislány nem olyan dolog amit figyelmen kívül lehetne hagyni, főleg nem ha az ember hozzászokik ahhoz, hogy a lesben álló mobok csinálnak ilyeneket. Így vele együtt fordultam és akaratom ellenére is figyeltem meg a boldog a találkozást.
Majd sietve kaptam el a tekintettem és egy fának dőlve mondtam:
-Szívesen...

by **Drake Haru** Szomb. Szept. 14 2013, 15:09

Az ellenfél darabjai elszállnak, majd lassan eltűnnek, én pedig elégedett mosollyal figyelem mindezt. Nem olyan jó, mint a rendes játékosokat gyilkolni, sőt, annyira meg aztán pláne nem jó, mint a rendes, élő embereket megölni, de azért nem rossz érzés ez sem. Mégis csak halál, ha úgy vesszük. Bár NJK vér szinte minden ember kezéhez tapad itt.
Unottan a vállamra támasztottam fegyverem, és egy ásítás kíséretében távozni készültem. Már tényleg semmi okom nem volt a maradásra. Csak hogy akkor az idegesítő lány szaglászni kezdett, mint egy kutya, és az anyukáját emlegette. Nekem meg megfordult a fejemben a gondolat, hogy ha egy szegény, elveszett kislányt visszajuttatunk az édesanyjához, az bizony jutalmat érdemel. Pénz szaga vonzott tovább a kislány után, aki természetesen újra csak..elesett.. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen.
- Gyere, segítek. - hajoltam le barátságosan a kislányhoz. Hisz ha anyu a közelben van, akkor kedves, segítőkész embernek kell tűnnöm, aki megérdemli a jutalmat, de meg ám!
- Igen menjünk! - egy mosolyt erőltettem az arcomra. Nem sikerült túl jóra, ám megteszi.
- Én sem vagyok az. Nézz már rám, hány éves vagyok. - mordultam a lányra. Nem sikerült a jó pofizás valami túl sokáig, valahogy ez a kis csaj olyan idegesítő, hogy elvesztem az önkontrollom. - Vagyis.. Engem nyugodtam tegezz. - erőltettem újra nyájas mosolyt az arcomra. Nehezebb, mint gondoltam. Aztán elindultuk a pénz..izé.. anyuci nyomába, és hamarosan egy bokor mögül kikandikáló, ám egész csinos arcú nőhöz értünk. Vele volt a furi srác is.
- Ő az anyukád? Nagyon örülök.^^ Ebben az esetben ránk nincs is már szükség. Ne hagyja legközelebb szegény Asebit egyedül. - kiáltottam oda a nőnek, aki immár kislányát ölelte.. teljesen pucéran. (!) Öhmm... Akkor ha most azok a bácsik a nőt keresték.. Akkor.. Akkor.. izé.. Gondoljunk most valami másra! A jutalom.. Igen, a jutalom! Izé.. Ha ruhára sem telik, akkor jutalmat sem hiszem, hogy kaphatok.-.-"

by **Yui** Hétf. Szept. 23 2013, 18:23

Résztvevők: Saya, Drake Haru és Aidor
Határidő: 4 nap/fő

A csapat végre összegyűlt, anya és lánya is egymást ölelve örülnek egymásnak. Szép és jó minden már csak a jutalom lenne hátra… vagy mégsem? Mint ahogy azt kell, klisészerűen a végén újra feltűnnek a gonoszok. A semmiből hirtelen egy méretes háló zuhan lá a kéttagú családra. Ebből biza nincs menekvés számukra.
- Köszönjük a segítséget fiatalok. Végre sikerült foglyul ejtenünk a vadat és még egy kis bónuszt is… hihihi! – jelennek meg három irányból a megmaradt vadászok. Kezükben egy-egy fegyverrel (vadászkés) arcukon széles mosollyal.
- De nektek sajna távoznotok kell az örök vadászmezőkre… – és kezdtek el felétek közeledni.

Nos, egyszerű dolgotok van, győzzétek le, vagy futamítsátok meg az ellenfeleiteket. Ha az életcsíkjuk 50%-ra csökken a programjuk szerint ijedten próbálnak majd meg elmenekülni. Ha végeztetek és a hálóban foglyul esetteket is kiszabadítjátok ők azt rögtön meg is hálálják, miután az ezüstös hajú nő felétek int, hogy lépjetek közelebb hozzá.
- Köszönjük a segítséget, így remélem, már békében élhetünk. – ölel, magához mindhármatokat a nő majd miután elenged, a lányára pillant, aki csak bókin egyet, majd a ruhájában kezd el kotorászni. A ruhából ekkor gyűrűk és kristályok kerülnek, elő melyeket a lány a kezében tartva felétek nyújt.
- Válasszatok valamit a kincseim közül és azt nektek adom jutalomként. – mosolyog felétek.

A választék:
- 3x Bronzgyűrű (+1 erő)
- 1x Természetgyűrű (+1 élet)
- 2x Birkózó Gyűrű (+1 kitartás)

/Ez tehát az utolsó kör. Írjatok minél hamarabb Very Happy

A vadászok pontjai ugyan azok… És bocsi a késésért./

Pontok:

by **Saya** Hétf. Szept. 23 2013, 19:52

Vadász:

Nagyon nem kapok választ, mert amúgy sem tettem fel a kérdést, meg a nő magától így úgyse mond semmit, a helyzet meg túl érdekes ahhoz, hogy megzavarjam. Azt viszont megtudom, hogy Aidor a neve Jóképű Desszertnek, és akkor ezt meg is jegyzem, mondjuk nem tudom, találkozunk-e még a jövőben, de ha igen, akkor talán jobb lenne majd így szólítanom őt, nem Desszertnek >.>
~Figyelnél?~ -szólal meg a Hugi morogva, mert úgy elgondolkodtam, hogy nem vettem észre, hogy valami biza történt, miközben merengtem. Szegény anya-lánya párost elkapták, és három vadász jelent meg hirtelen, nekem máris az jutott eszembe, hogy egy mindenkinek. Meg mindenki egynek.
Hugi, most akkor megint harcolni kell?
~Szerintem igen, úgyhogy megtennéd...?~
Persze, persze, máris .__.
Lehunyom a szemem, mert úgy kevésbé szédülök, és "visszavonulok", nem figyelve az ismerős bizsergető érzésre. Olyan fura, hogy rövid időn belül már megint ezt kell csinálnom. Mikor kinyitja a szemem, már nem én vagyok, hanem a Hugi, de sebaj, mert ő nem is pazarolja az időt, mint én, helyette előkapja a két kést és elrugaszkodik a földről.
-Nem eszik ám olyan forrón a kását, Uraim! -vigyorog, miközben ugyanúgy, mint a táborban, gyorsan szaladgál köztük ide-oda, de főleg az egyiküknek akar a háta mögé kerülni, hogy sebzést vihessen be neki a két tőrrel.
~Hugi! Hugi! Most használhatnád, hogy megrémüljenek! Naa? Jó ötlet, ügyes vagyok?~
~De még mennyire, nem is rossz. Oké, ügyes vagy, de csak most az egyszer.~
Csak az ujját nyújtja ki, végigsimítja vele az egyik vadász nyakát, s kis csilingelő hang jelzi számunkra, hogy működik. A vadász meglepődve néz körbe, nem érti, mi történt vele, és szinte sajnálom szegényt, hogy tudom, mit kell látnia. A pillanatnyi meglepődést Hugi ki is használja és tövig döfködi a késeit a hátába. Na, most legszívesebben becsuknám a szemem, hogy ne kelljen ezt látnom, de képtelen vagyok rá T_T
A vadász végül menekülni kezd és eltűnik a bokrok között. Hugi megáll és figyelemmel kíséri, hogy a többiek, Piroska meg Jókép... vagyis Aidor miként teljesít. Ha kell, nekik is besegít a Schizophreniával, mikor ismét használni tudjuk, ha nem, akkor csak áll és néz.
S mikor minden véget ér, egykedvűen a két fura alakhoz lép és megpróbálja elvágni a háló szálait.

Akárhogy is sikerül őket kiszabadítani, elégedetten szemléli, hogy a vadász csak egyszer találta el, az életcsíkom még viszonylag rendben van, a lányok pedig kiszabadultak. Karba tett kézzel egy fának dől, hogy visszaadja a helyem, a bizsergés úgy szalad végig rajtam ismét, mint ezernyi hangya. De legalább nem csípnek meg harapnak, mint az igaziak. Mikor már magamhoz térek, Asebi-chan már a ruhájában kotorászik, aztán előkap mindenféle csillogó cuccot és felénk nyújtja.
-Vúúúúú! -szaladok oda boldogan, az ékszerekhez hasonló csillogó szemekkel. -Ez lehet az enyém? -mutatok a Természetgyűrűre, de ha valaki más szeretné, nem bánom, mert akkor meg a Hugi tanácsára egy Birkózó Gyűrűt veszek ki a sok közül ^^

//Ha jól értelmeztem nem kockaharc ^^ Természetgyűrűt meg az viszi, akinek nagyobb szüksége van rá, csapjatok le rá nyugodtan, csak akkor vinném én, ha nektek nem kell Smile

//

by **Drake Haru** Szomb. Szept. 28 2013, 15:18

Nyáladdzanak, ölelkeznek, szeretik egymást. Mily szép is az anya-gyermek kapcsolat. Legalábbis alap esetben. Nekem valahogy sosem adatott meg mindez, és így utólag belegondolva már nem is akarom, hogy így legyen. Anya nélkül lettem azzá, aki, és ha egy érzelgős nőszemély belerondított volna az életembe, akkor bizony egy teljesen más személy lennék. Nem az a Haru, aki most itt áll. Talán ha ez a kis szerencsétlen is anya nélkül lenne, akkor nem lenne ilyen nyámnyila. Persze ez nem feltétlen igaz, hisz ő csak egy program. Nagyot sóhajtottam, zsebre vágtam a kezem, és tekintetem az ég felé emeltem. Az éh szerelmére, végezzünk már a nyálcsorgatással, és térjünk a lényegre. Nem állhatok itt egész nap.. Ekkor újra megjelentek a nagydarab emberek. Már csak ez hiányzott igazán. Legszívesebben úgy, ahogy voltam, zsebre vágott kézzel elsétáltam volna. De most már nem teszem, már csak azért se! Megdolgoztam azért a jutalomért, nem fog egy pár buta, idegesítő izomagy az utamba állni. Az elején meg akartam küzdeni velük, de.. Mostanra inkább idegesítenek. És arra is rájöttem, hogy nem olyan nagy számok, mint ahogy azt elsőre gondoltam.
Unottan meglengettem hatalmas csatabárdomat. Itt az ideje támadni. Arcomon az érdektelenség nyugalmával lépkedtem a hatalmas férfiúhoz, hogy fegyveremmel "kocogtassam" meg vállát. Mivelhogy éppen nem rám figyelt, hanem a zöld hajú kislányra, aki a társát szemelte ki ügyfélnek. Nagy hiba volt, hogy nem szentelt rám elég figyelmet. Egy aprócska vörös vonal jelezte, hogy élete rohamosan fogyott. Szédelegve fordult oldalra, tekintetével ellenfelét kereste. Furcsa fény csillant szemeiben, ahogy engem meglátott. Talán lenézett. Egy kislány, egy gyámoltalan, egy gyenge. Szinte látszott pajkos mosolyán, hogy mennyire könnyű menetnek hisz. Öreg hiba. Azt hitte, nem merem még egyszer megtámadni, övé a további kezdeményezés. Tévedett.. És én pont ezt használtam ki.
Egyetlen csapás, suhintás, és "ügyfelem" a földre hanyatlott. Szemében értetlenség tükröződött, majd félelem. Ez utóbbi hamar cselekvésre késztette, és nem sokáig maradt a tettek mezején, egyszerűen, és kábán elrohant.
Az anya-lánya párost kiszabadítottuk, és most jön a megérdemelt jutalom. Legalábbis remélem. Ha nem kapom meg végre, akkor tuti jelenetet rendezek. És az én jeleneteim általában nem a szokványos hisztit jelentik. Annál sokkalta többet.. És nem akarják mindezt megtudni, tudom.
És a jutalom.. Ehh.. Erre megölel ez a ruhátlan nő itt. Mégis mit ölelget engem egy ilyen? Hamar kihámoztam magam szorításából, és nyugtalanul lépkedtem arrébb. Aztán a lányka boldogan előreugrált, és végre a tényleges jutalmat nyújtotta felénk.
A bronz gyűrűért nyúltam gondolkodás nélkül. biccentettem a kislány felé, és én már ott sem voltam. Nem szabad többé nappal kimerészkednem.. Ez annyira lehangoló volt, és unalmas, és.. felettébb bosszantó.

by **Aidor** Szomb. Okt. 12 2013, 21:24

/Késve de törve nem/

Meztelen... most már kerge nőket is felírhatok a SAO számlájára, na nem mintha kifogásom lenne ellenne, de mégis... És ilyenkor elgondolkodok mire gondolt Kayaba mikor ilyen fordulatokat programozott a játékba. Úgy tűnik időközben megérkeztek a partnereim is. Már rég nem volt együtt a társaság. Valójában már nem is reméltem ,hogy sikerül összeszednünk magunkat. De úgy tűnik csak sikerült, a család együtt, engem kifizetnek mindenki boldog. Happy End... illetve majdnem ha ez egy film lenne most kéne felbukkannia a rossz fiúknak, hogy elrontsák a hangulatot. Még szerencse, hogy itt nem kiabál egy rendező sem ha nem jelennek meg hőn szeretett gengszterei a helyszínen időben. De ha lenne se panaszkodna. A vadászok időzítése tökéletes és stílusos volt. Az ember nem is gondolná, hogy ezt csak rögtönözték és nem előre próbálták. Bár fene tudja mi minden van még a programjukba keverve.
Na mindenesetre már megint nekem kell megoldani a problémát, semmi kedvem sincs a célegyenesben elbukni.
Szerencsére Saya és Piroska kelően gondoskodnak két vadászról. Bár azért gondolhatnának rám. Fáradt vagyok az életerőm meg tropa. Ha bár már valamennyit visszatöltött az Auto HP Recovery, és piheni is tudtam, de éreztem már fisebbnek is magam. Például ma reggel... Normál esetben egy a többit rátok bízom elkiáltással távoznék. De most már nincs vissza út. Befejezem amit elkezdtem. Minden dühömet az ellenfelemre zúdítom egy erőteljes rohammal. Előre dőlve késeimet készítve rontok rá. Majd kitérek oldalra és támadok ahogy csak tudok. El lestem pár trükköt a vén bakkecskétől, ez már nem okozhat sok gondot a taktikája nem sokban tér el a másikétól. Így nem meglepő, hogy hogy hamar ledarálom a szó szoros értelmében is. Majd egy duplaszálassal megadtam neki a végső döfést. A vadász felüvöltött még utoljára majd milliónyi fényes pixelre esett. Ennyi lenne? Megint kijátszottam a halált. Vagy az csak várat magára? Lehet legközelebb én járok így? Nem tudom, de jobb ha nem is rágódom rajta. Viszont jobb ha tudomásul veszem, hogy a küldetés nem érvéget amíg haza nem érek. Legyen az bárhol is. Bár itt a sao-ban ahol a biztonság valószínűleg ott az otthon. Így talán nem kellet volna meglepődnöm, hogy valami szorosan magához ölelt, persze nem csak engem. De ez a valami meztelen és nem tudom eldönteni, hogy mit bánnék meg jobban. Ha kinyitnám a szemem vagy ha becsuknám.... De azért elfogadtam a jutalmat és elvettem a Birkozó Gyűrűt majd rövid búcsúzás után távoztam...
Igen ép az ilyen jellegű veszélyekre utaltam ez az erdő tele van kerge róka mániás nudlista nőkel és Schiopata őrültekkel. Néha komolyan azt hiszem én vagyok itt az egyetlen normális.

by **Yui** Csüt. Okt. 17 2013, 00:45

Résztvevők: Saya, Drake Haru és Aidor
Határidő: 4 nap/fő

Miután mind választottatok valamit a lány elrakta a maradékot oda ahonnét elővarázsolta. Majd mégegyszer megköszönték a segítségeteket és ők is távoztak.

(Első kocka Saya; Második kocka Aidor)

Jutalom:

Aidor: 1x Birkózó gyűrű
- Arany: 35 arany
- Exp: 45 exp
- Keresés: -

Drake Haru: 1x Bronz gyűrű
- Arany: 35 arany
- Exp: 45 exp

Saya: 1x Természet gyűrű
- Arany: 35 arany
- Exp: 45 exp
- Keresés: Futóíj (+3 fegyverkezelés +3 gyorsaság)

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Okt. 17 2013, 00:45

The member 'Yui' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés]Ezüstróka Vadászat - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Okt. 17 2013, 00:46

The member 'Yui' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés]Ezüstróka Vadászat - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

by **Cardinal** Hétf. Okt. 21 2013, 22:52

Másodlagos jártasságok kivételesen tőlem:

Aidor
Érclátás (10 ->24): 5 Bronzérc, 4 Munkálatlan Bőr, 6 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 1 Vasérc
Növénylátás (10 -> 24): 5 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 6 Barna Gomba, 4 Tövisgyökér, 2 Vörös Pitypang

Drake Haru
Kristályírás: Halvány Füst Kristály Recept, Gyenge Kinézet Kristály Recept
Növénylátás (11 -> 25): 6 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 5 Vörös Pitypang

Saya
Érclátás (1 -> 15): 3 Bronzérc, 6 Munkálatlan Bőr, 2 Sida Kő, 6 Halvány Rubin, 3 Vasérc
Növénylátás (1 -> 15): 5 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 3 Tövisgyökér, 1 Vörös Pitypang, 1 Örökké Lángoló Tulipán

by Ajánlott tartalom