Ixion

by **Ixion** Szomb. Május 11 2013, 11:25

Pet képesség pályázat

Paradox - Öregítés
A képesség ereje nem a sebzésben, hanem az akkor bemért támadásnak az effektjén, amit a Tűzsárkány az ellenfelén okoz. Aktiváláskor a hátánál látható aranykör gyors forgásba kezd és egy régi óra sémáját veszi fel. Az öregítés használatával az áldozat fegyverkezelését, erejét/irányítását és kitartását csökkenti 25%-al. Az effekt három kör erejéig érvényes, a visszatöltési ideje pedig annak a duplája, hat kör.

[...]Kezdtem aggodalmaskodni, ám egy nap megtört a jég, azaz inkább a tojáshéj. Izgatottan vártam, mi fog kikelni belőlem, ami majd társként segíthet nekem. Miközben szépen lassan a tojáslakó kezdte feltörni az útjába álló héjakat, egy piciny orrocskát láttam meg. Ugyanolyan színű volt, mint maga a tojás. Az orrhoz egy karocska is társult, ami megkönnyítette a kisállat munkáját. Percekkel később egy különös kis teremtmény üldögélt az ezer darabnyi héj között. Első ránézésre valami sárkányféle lehetett, hiszen külső megjelenésre csak hasonlított rá: menő szárnyak, szarv, tüske, farok, karmok és egy különös kör, ami a hátánál önállóan lebegett, mégse lehetett letagadni, hogy az a kicsihez tartozott. Keresztbe font karokkal üldögélt, miközben lenyűgözve néztem. Nagyon zorall volt meg minden, de egy kérdés csak felmerült:
- A sárkányok nem okádnak tüzet? - a kíváncsi kérdésemre a sárkányfióka értetlenül nézett rám, majd elkezdett köhögni. Apró szikrákat tüsszögött, így megvilágosodott a helyzet: egy tűzsárkánnyal hozott össze a sors. Kíváncsian vártam, vajon tud-e tüzet fújni. A fióka próbálkozott vele, ám csak egy kis lángnyelvet tudott összehozni, ami pillanatok alatt elillant. Lehet, hogy talán túlságosan sokat vártam el a kölyöktől, ám később csak megbizonyosodtam arról, miszerint egy olyan tűzsárkány a partnerem, aki nem tud lángot vetni és nem is harcol a tűzzel. Gondterhelten elmélkedtem, miközben a fióka már a felállással próbálkozott. Először négykézláb totyogott, méghozzá elég bénán, majd nagy meglepetésemre két lábra próbált egyenesedni. Mikor már ki tudja, hanyadik próbálkozásnál esett hasra, odaléptem hozzá és kezemet a karja felé nyújtottam. Kissé hitetlenkedve nézett rám és remegett is, de egy biztató mosollyal próbáltam eloszlatni a kételyeit. Két karját felhúztam és lábra állítottam. A tűzsárkány nagyjából a derekamig ért, szóval egy ideig lőttek a repülésről elképzelt ötleteim. Miközben szorosan fogtam, a kicsike elkezdett lépkedni. Jó hosszú időbe telt, miután sikerült magától megállnia a lábán. Még egy kicsit szédelgett, de legalább már nem esett el. A járást megtanulása után még menőbbnek mutatkozott. Előttem állt, keresztbe font karokkal és olyan sziklaszilárdan, mint egy katona. Már csak egy dolog hiányzott: a név!
- Mit szólnál a Xehanorthoz? - vetettem fel az első alternatívát. - Valljuk be, egy kicsit gügyébb vagy, mint egy átlagos tűzsárkány. Nem fújsz lángot, nem tudsz repülni, tehát más vagy! Az Another szó anagrammája, egy X-el nagyon menő lenne és... - nem tudtam végigmondani, mert a kicsike hevesen rázta fejét, tehát neki nem tetszett a név. Törtem a fejemet, ahogy csak lehetett. Több néven is átrágtuk magunkat és a végére kissé el is fáradtam. Egyik sem jött be neki, ami kissé gondterheltté tett. Lehet, hogy megbántottam a tények felsorolásával? Nem tudtam, de úgy nem is érdekelt. Nagyot sóhajtottam és már csak egy nevet tudtam kinyögni:
- Nestor.
Jó nagy csönd volt, ami meglepett. Csodálkozva a sárkányra néztem: semmi reakció, egy morgást leszámítva. Értettem a zsémbes öregemberek nyelvét, hiszen a papám is az volt... Következtetésül Nestornak tetszett a név. Ujjongva emeltem magamhoz a tűzsárkányt, ami mindvégig keresztbe font karral, sejtelmesen morogva semmi egyebet sem tett. Volt egy kis társam. Egy érzelemmentes társam, akit Nestornak neveztem el és nem egy átlagos tűzsárkány volt.

by **Cardinal** Vas. Május 12 2013, 09:05

Ossu!

Ugyan a képesség felfedezéséről nem esik szó, de a történet nagyon tetszik, gondosan meg van írva. A képességgel kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy a spec képesség*kör hatóidő csak az elején néz ki szépen, előbb-utóbb sok pontod lesz rajta, így érdemesebb inkább egy konkrét számot meghatározni. Ha ezt javítod, akkor elfogadom a pályázatot. Adatlapon is tüntesd fel a képességet Very Happy

by **Ixion** Vas. Május 12 2013, 13:54

A javítást elvégeztem, a képesség felfedezését ki szeretném játszani. Smile

by **Ixion** Pént. Júl. 05 2013, 22:17

Spoiler:

Név: Shiranui Neku, játékban Ixion
Nem: Férfi
Kaszt: Harcművész [Bumeráng]
Kor: 16

Kinézet: Korához képest kissé alacsonyabb, karcsú testalkatú. Hosszú, aranyszőke haját összekötve hordja, szeme türkizkék. Gúnyos, pimasz arcvonás jellemzi, ami tökéletesen összejátszik jellemének valójával. Ujjatlan, galléros fehér inget, felette zöld-barna átmenetes mellényt visel. Világoskék ballonnadrágot hord, hosszú fakó barna övvel, melyet kifejezetten slamposan van felkötve. Az oldalán egy az övvel azonos színű tokot hord. Ezüstszürke, vádliig érő csizmában jár, s az azzal megegyező színű kesztyűt szokott viselni.

Jellem: Neku kifejezetten vadócos, határozott egyén. Nem szereti, ha megmondják neki, mit csináljon, hiszen úgy gondolja, mindenki a saját maga ura. Ő sem mondja meg másnak, mit tegyen, még a komoly, vérre menő helyzetekben sem. Szerinte a döntéseket tiszta szívvel, s nem ésszel kell meghozni, és ebbe senki sem szólhat bele. Rettentően hamar be tud pöccenni, s ilyenkor még az átlagnál is jóval infantilisebb. Nemigen tud meglenni a felnőttekkel, úgymond nincs velük egy hullámhosszon. Gyerekes hajlamával az idegeikre tud menni. Nem fél kimondani véleményét a nagyobbakkal szemben, sőt! Addig nem nyugszik, míg el nem ismerik az igazát. Vannak olyan emberek, akik ránézésre sem szimpatikusak a fiú számára. Ha úgy adódik, mindenképpen elkerüli őket, ám ha nincs módja rá és akarata ellenére is meg kell egyeznie, kifejezetten ellenségesen viselkedik. Nagyon szókimondó, s ez olykor a tapintatlanságra utalhat. Könnyen megsérthet másokat, amit mellesleg észre sem vesz. Pöffeszkedő, pökhendi, aki még a legnagyobb ellenfeleket sem fél kigúnyolódni. Lassan már sportot űz abból, hogyan tudna másokat bosszantani, amit legtöbbször élvez is! Bár így összességében egy nagyra nőtt majomnak tűnik, a fiúnak van egy derűsebb, barátságosabb oldala is, ami természetesen a barátok közelében mutatkozik meg, már ha ezzel a rakás szemtelenségével szerezhet azokat…

Képességek:

Légi szikra: A használó a képességet aktiválva, a fegyver elhajítása közben azt kék elektromos kisülések veszik körbe, ami bár felgyorsítja annak forgását, mégsem abban rejlik az ereje. Sebzés mellett három (3) kör erejéig minden olyan státuszt semlegesít, ami pontnövekedéssel jár. Azonban ez a képesség egy harc alatt összesen háromszor (3) alkalmazható, a hűlési ideje két (2) kör, ám mindig duplázódik, hogyha a karakter többször használja a Légi szikrát.

Előtörténet:

Neku egy tizenhat évvel ezelőtti, esős októberi napon született, Okniwanán, a Ryukyu-szigetek legnagyobbikán. Se anyját, se apját nem ismerte: nagyszülei abban a hitben nevelték a fiút, hogy anyja a születésekor meghalt, apja pedig még az azelőtti évben, egy autóbalesetben vesztette életét. Így, ebben a tudatban volt életének legtöbb évében, de haladjunk sorjában! Neku mindig is kilógott a sorból. Nemigen szeretett barátkozni, kifejezetten szerette a magányt. Nem igazán keresett játszópartnereket: szabadideje nagy részében jól elvolt magával. Pótszülei aggódtak a visszahúzódó viselkedése miatt. Főleg a nagyanyja akart a kedvében járni, aki nyájasan kényeztette Nekut. A fiú azonban nem lett elkényeztetett, sőt, öt éves kora ellenére kijelentette, mennyire nem tetszik ez a bizarr hozzáállás. Bár akkor nagyapja helyeselte unokája szavait, később őt is az aggodalom járta át, mikor még a nagyszüleivel sem akart túlságosan lenni. Neku azonban nem panaszkodott a magányosságára: kicsi kora ellenére jól feltalálta magát és mindig tudta, mit akar csinálni, s persze azt is, hogy mikor. Szeretett mozogni, és ha tehette, mindig csiszolt az állóképességén. Nagyanyja rögeszméjvé vált, hogy keresni kéne neki egy megfelelő társat. Ez természetesen szélesítette a gondviselők és a gyerek közti szakadékot. Neku nehezteléssel töltötte éveit, miközben a nagyszülők - de inkább a nagyanyja - újszülötthöz hasonlóan kezelték. A fiú hamarosan rájött, hogyha meg akar szabadulni a nevelők túlzott gondoskodásától, tettetnie kell, hogy barátkozik. Bár a környékbeliek tartottak tőle, valamelyest befogadták, így fellélegezhetett egy időre. Nem érezte jól magát a társaságban: olyan témákról folyt szó, melyek az esetek legtöbbjében nem izgatták. Így újabb évek teltek, s mihelyst betöltötte tizenegyedik életévét, már kezdte elveszíteni a türelmét. Egy nap a többi fiú beavatták a csínynek készülő tervükbe, miszerint be akarták törni a szomszédban élő bácsi ablakát. A nagyszülei meséltek róla: háborúban elveszítette a jobb lábát, ettől olyan zsémbes és rosszindulatú. Bár teljességgel ellenezte a csínyt, a sokáig tartó meggyőzés miatt a fiúkkal tartott. Az ablak betörési akció sikeres volt, legalábbis az eleje. Vissza kellett vinni a labdát, s természetesen ez Nekura hárult. Leggyorsabb és legmozgékonyabb fiúként ez a feladat vált. Bármennyire is ellenezte mindezt, ő húzta a rövidebbet: már akkor lebukott, mikor bemászott a hátsó kertbe, hogy visszaszerezze a játékszert. A zsémbes öregember hajlamos volt a szélsőséges eszközök bevetésére. Sörétesével először a levegőbe lőtt, aztán a fiút vette célba, és megadásra serkentette. Neku köpni-nyelni nem tudott, így inkább engedelmeskedett, a "barátai" pedig fejüket vesztve menekültek. Ahogy ott állt, megadóan az öreg előtt, először rettentően félt, ám aztán minden rettegés kiveszett belőle. Rögtön azután, ahogy rövid életének néhány éve lepergett előtte. Öregemberünk végül kérdésre nyitotta száját:
- Félsz a haláltól?
Az egész olyannak tűnt Neku számára, mint egy tárgyalás. Mintha a válaszától függene az élete, így nem hazudhatott.
- Nem. Nem félek. - Mindezt eltántorító magabiztossággal mondta. Az öreget teljesen meglepte ez a fajta bátorság. Kihívó vigyorra állt szája, végül leeresztette puskáját. Ennyi elég volt ahhoz, hogy két hasonló természetű személy között szimpátia alakuljon ki. A veterán szívesen látta Nekut, s ha a fiú átment hozzá látogatóba, mindig mesélt a háborús élményeiről. Beszámolt a kiképzésének fáradalmas napjairól, a megvívott harcokról, valamint arról az esetről, miképpen vesztette el egyik lábát. Még fedőneve is volt: Ixion. Bár ez a név nem jelentett túl sok mindent, mégis a villámlásra utalt. Annak pedig nagy hatalma van, legalábbis így mondta az öreg. A kellemes beszélgetések nem maradtak sokáig titokban: Neku elhanyagolván az ál-barátait, hamar a nagyszülők fülébe jutott a "pletyka". Minden erejükkel azon voltak, hogy leszoktassák a fiút a veteránnal való csevegéseket. Persze ez nem járt sikerrel, és annak ellenére, hogy Neku mennyire örült a hozzá hasonló társaságnak, egyre idegesebb lett a nevelők csökönyösségétől. Persze ezt is megosztotta öreg barátjával, aki csak rosszallóan csóválta fejét.
- Nem is csodálkozok, hogy az anyád egy pillanatig nem bírta ki a nagyszüleidet, s inkább elmenekült az apáddal. De máig nem értem: akkor te miért maradtál itt? - A fiút nagyon megdöbbentette a hír. A veterán egyáltalán nem tudott arról, hogy Nekut végülis a sorsára hagyták. Aztán végül megvilágosodott: nagyszülei azért intették óva tőle, mert túl sokat tudott a család hátteréről. Mintegy ötven éve élt Okinawában, így mindenkit ismert a környéken. Még anyjának és apjának történetét is: egy koktélbárban találkoztak először, amiből aztán viszonzott szerelem lett. Ám Neku anyjának szülei nem tartották szimpatikusnak az apajelöltet. Állítólag nagy herce-hurca volt azon a bizonyos estén, mikor úgy összevesztek, hogy nagyszülei kitagadták a lányukat, akinek kénytelen-kelletlen helyzetben Okinawán kellett hagynia a fiút, tudván, hogy nem ilyen életmódot érdemelne. Ezek szerint ennyire azért megbízott a nagyszülőkben, hogy velük hagyták, legalábbis Neku ezt gondolta. Dühös és boldog volt egyszerre. Anyja állítólag korábban jóban volt a veteránnal, s hozzá hasonlóan sok délutánt töltöttek el együtt, élményeiket megosztva. Pontosan ezért mondta el azt is, hogy ő és a párja messze, Amerikába költöztek. Neku sem értette ezt, ám minden esetre, ha nem is találkozni, de beszélgetni akart a szüleivel. Így indult útjára az a levél, aminek köszönhetően Neku anyja és apja egy héttel később visszatértek Okinawára. Addigra a fiú betöltötte a tizenötöt. Bizony, így telt az idő, mialatt ő és a leszerelt katona, nap nap után szinte nem is csináltak semmi mást, csak eszmecseréztek, de persze Neku nem hagyta ellustulni magát, s minden nap futott, nyújtotta magát. Az első találkozás kifejezetten furcsa volt számukra. Persze az ember nem is várhat többet, főleg egy olyan fiútól, aki még a szüleit se látta. A szülők látták Neku, persze csak újszülött korában, de rögtön ráismertek fiúkra. A nagyszülők nem mutattak semmiféle meglepődést. Tudták, hogy eljön ez a nap, bár az igencsak megdöbbentette őket, amiért Neku nem rohanta le őket azzal, amiért hazudtak neki. Sőt, a fiú semmiféle érdeklődést sem mutatott irántuk. Természetesen el akart menni a szüleivel Okinawáról, méghozzá minél hamarabb. Ők se gondolták másképp, s mivel Nekut a nagyszüleinek csökönyössége és frusztráló aggodalma egyre inkább taszította a fiút, két nap múlva már repültek is Amerikába. Neku csakis egyetlen egy dolog miatt sajnálta otthagyni a szigetet: a veteránért. Nélküle nem találkozhatott a szüleivel, sőt, ki sem derült volna, hogy élnek, s virulnak. Amerika egyik híres városában, Los Angelesben töltötte élete további fél évét, mire betöltötte a tizenhatot. Akkor jött ugyanis híre egy igen felforgatott MMO játéknak, a Sword Art Onlinenak. Szülei nem láttak ellenvetést arra, hogy megszerezzék a fiúknak a játékot. Neku szerette az efféle unaloműzőket, s kifejezetten izgult, amikor kipróbálhatta. A harcművész kaszt tetszett meg neki, s a név sem jelentett problémát: a veterán régi kódnevét, az Ixiont választotta. Amint felvette a NerveGeart a fejére, s elindította a játékot, a kezdeténél már rögtön izgalomba jött. A digitális világ tökéletesen lenyűgözte. Fel-alá járkált a Kezdetek városában, s semmi kifogásolhatót nem talált. Hanem az, ami azután történt, az rendkívül kihozta a sodrából: a téren összegyűlve hallgatták meg az admin, Kayaba Akihiko tájékoztatóját. Amint meghallotta azt, hogy nem lehet kilépni a játékból, míg el nem éri a századik szintet, elfutott. Nem tudta, hogy hová, csak futott. Egyedül akart lenni, mert egyszerűen nem bírta megemészteni a tudatot, miszerint csak fél évet lehetett a szüleivel, és máris el lettek választva. Egy erdőbe futott, ahol végül teljesen egyedül lehetett. Egyszerűen kitört belőle a sírás. Halkan hüppögve bújt el egy fába vájt odúban. Aztán egyszer csak felhangzottak fejében az öreg eszméi, köztük szólva azt is, hogy sosem szabad feladni a reményt. Fegyverére nézett: egy bumeráng volt. Amint kikászálódott az odúból, alaposan megvizsgálhatta magának. Elhajította, s a bumeráng egy nagy ívet tett a levegőben, mielőtt visszatérhetett volna Neku kezébe. Külön tetszett a számára, hogy félbe tudta hajtani, így kis helyen is elfért. Habár reménye erőre kapott, az utóbbi félévet mással töltötte: egyszerűen azt sem hitte el, hogy a játék egyszerűen nem vette figyelembe atlétikai tudását. Gyenge virágszálnak érezte magát ebben a digitális világban. Új, mellékes célt is kitűzött maga elé: "visszaszerezni" a kinti testi kondícióját.

by **Cardinal** Vas. Júl. 07 2013, 17:15

Ossu!

Elfogadom a karakter átalakítását. Melyik nevet szeretnéd használni, a valódit vagy az Ixiont?

Újrapontozhatsz, a harcművész alapra 2. szinten további 15 pontot tehetsz rá:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 0
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0

Illetve kapsz egy Kezdő *Fegyvert* (+1 erő), az adatlapodon majd cseréld ki a *fegyvert* bumerángra.

by **Ixion** Vas. Júl. 07 2013, 17:25

Köszönöm, az Ixiont szeretném használni. Smile

by Ajánlott tartalom

Ixion

Ixion

Re: Ixion

Re: Ixion

Re: Ixion

Re: Ixion

Re: Ixion

Re: Ixion