Darui Gai

Név: Darui Gai
Nem: fiú
Kaszt: kardforgató
Kor: 21

Kinézet: Alakját éjsötét köpenye sejtelmes árnyékába rejti. Csupán annyi biztos, hogy nagyjából 180cm magas, átlagos testalkatú srácról van szó. Arcát macskamaszk rejti, amin általában néhány vörös tincs pihen. Szemei pedig veszedelmesen ragyognak smaragdos fényükkel az álarc mögött.

Jellem: Tipikusan olyan ember, akinek nincs semmi szégyellni valója. Atomvicces, nem érdekli semmi, imádja a horrort, szereti a gyerekeket és pontosan eme remek tulajdonságok megfelelő arányban való keveredésüknek köszönhetően népszerű a csajoknál. Rejtélyessége pedig csak fokozza a meghódított szívek számát.

Képességek:

Tsuchibokori
Olyan gyorsan csapkod maga körül, hogy felkavarja a port, ezáltal megbújhat benne és meglepetésből támadhat rá ellenfelére.

Előtörténet:
Valaha élt egy férfi, aki élete javarészét az ételek iránti rajongásának szentelte. Még fiatal korábban elsajátította szülőföldje összes receptjét, majd útnak indult, hogy más országok ételeit is elkészítse. Hosszú éveken át járta a világot, amíg meg nem öregedett és fájni nem kezdtek a lábai. Mivel útját már nem folytathatta tovább, így éttermet nyitott japánban. Különleges ételei miatt sokan felkeresték és híressé vált a neve. Megtalálta szerelmét, lett egy nagy házuk és gyerekeik születtek. Mesébe illő történet, ám mint minden jót, rövidesen ezt is elvette ez az önző élet. Akkor még nagyon kicsi voltam, nem emlékszem rá, bár nyomait azóta is magamon viselem. Bátyám volt és kis húgom, akikkel együtt szerető szülők neveltek. Anemone bölcsője mellett játszottam az ólomkatonáimmal, mikor füst kezdett az ajtó alatt beszivárogni. Nem sejthettem, hogy a ház többi része lángokban áll, mikor ajtót nyitottam a fellobbanó tűznyelveknek. Azok pedig egyre csak közeledtek, míg a sarokban kuporogva eszméletemet nem vesztettem. Nem emlékszem arra a napra, amikor megégtem és elvesztettem anyámat és a kishúgomat, de még csak az arcuk sem rémlik. Azóta gyakran látom apámat a szaké szagú süveg fölött maga elé meredni. Bátyám vezeti helyette az éttermet. Én pedig igyekszem nem az emberek szeme elé kerülni, nehogy elijesszem a vendégeket. Többségük azt hiszi, hogy én is odavesztem és a külön tanár csak a bátyámhoz jár, mivel ő kénytelen dolgozni az iskola helyett. Szóval az időm nagy részét a gép vagy a könyvek előtt töltöm. Kiszökni pedig csak éjszakánként szoktam kapucniban és sállal az arcomban. Mikor megismertem a SAO-t úgy éreztem, hogy végre lehet egy új életem, amiben nem kell az emberek elől bujkálnom. Reméltem, hogy szabad lehetek, ám a megszokás nagy úr. Kayaba pedig megközelíti ezt a nagyságot, mert ennyi embert képes bezárva tartani. Még nem döntöttem el, hogy ki akarok-e jutni, de mindenképpen erőssé kell válnom, hogy felülkerekedhessek ezen a káoszon. Kezdetben viszont csak valami egyszerű kaszttal és fegyverrel próbálom meghódítani Aincrad világát.