Miyako vs Chancery

Elértük a kaput, amin keresztül nemrég átléptem a fejlődés útjára. Milyen furcsa dolog is az idő, visszagondolni a múltra, és elképzelni, hogy az megtörtént, nem lehet ellene mit kezdeni, az idő pedig csak szalad és most, e percben is minden egyes kis lélegzetvétel már a múlt része. Mintha csak tegnap lett volna, hogy Norm kikelt, én meg másnap órákon keresztül töprengtem, hogy elmenjek-e egy játékmesterhez másik petet kérni, míg végül úgy döntöttem, megbirkózom a dologgal.
Tekintetemet egy íjászkodó lány vonja magára. Csak annyit látok, hogy valami az imént esett pixeldarabjaira, bizonyára gyakorol, mint én a legutóbb. Elmosolyodom és ismét elfog az a jó érzés, mikor az ember tudja, hogy egy összefogott közösség tagjává vált. Itt mindenki az életéért küzd, és mivel már kevesen vagyunk, a többség igyekszik mások életét is megvédeni. Ám tisztában vagyok vele, hogy egy naiva vagyok és biztos futok majd össze olyanokkal, akik meg akarnak ölni. A kis fiatal íjászlány viszont nem tűnik vészesnek, és úgyis védett területen vagyunk, megfordulok és tovább indulok.
Vajon mi lett volna, ha íjász kasztot választok? Szeretem az íjászkodást is, de nem is áll hozzám annyira közel. Mázli, hogy az idomárt is betették a fejlesztők a játékba, csak bár a tojásom ne hozott volna ilyen szerencsétlen kimenetelt. A pókokat nem sokan szeretik, a városban viszont láttam már gyönyörű tollas sárkányokat, kutyákat, cicákat, rókákat... és egyes "híresztelések" szerint valakinek főnixe van. Egy igazi főnixe. Bár én lettem volna olyan mázlista, mint az a főnixes fickó.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy halálra rémülök az ismeretlen hang hallatán. Megpördülök, hogy a Miyakoként bemutatkozott emberkével szembekerüljek, és meglepve tapasztalom, hogy pont az imént látott íjászlányka az. Jóformán elhadarja a mondandóját, összetákolt macskafüleim le is csúsznak a hajamból, Norm pedig visítva esik velük a földre. Gyorsan felveszem mindkettőt, a füleimet visszahelyezem a hajamba - miközben eldöntöm, megint varrok egy jobbat és stabilabbat, amint szerzek hozzá anyagot, vagy rábízom egy profira -, Normot a vállamra, majd, miután felfogtam a lány második mondatának értelmét, a torkomban kezd dobogni a szívem.
Nem azért, mert kihívott.
-Gyáva nyúl? Nemáá'. Előbb ismerj meg, mielőtt leszidsz, jó?! -biggyed le a szám és úgy érzem, mindjárt könnyezni kezdek. Lehajtom a fejem és mély levegőt veszek: Chan, ezt már régen lerendezted magadban, ne legyél ilyen túlérzékeny! Egy levegő után ismét a lányra nézek, immár kevésbé szomorkás arccal.
-Bocs, de megijesztettél. Az meg mindenki által ismert tény, hogy gyáva nyúl vagyok, egyébként. -kicsit halkabban: -Meg nem is párbajoztam még soha. -sutyorogva: -És nem is tudom, szeretnék-e, de azért belevághatunk, ha nagyon akarod...
Norm közben fenyegetően nyúlkál a vállamról Miyanko felé és sziszegéshez hasonló hangot hallat, amennyire csak a dühéből telik.

-Nem-nem, én sajnálom, túl ijedős vagyok... -'meg hangulatember', jegyzem meg magamban. Norm egy kicsit lenyugszik, hallva hogy Miyako is lecsillapodik, szánja-bánja a dolgot, és úgy tűnik, gyorsan békülő típus, mert újra vidáman csivitel a vállamon, mintha mi sem történt volna.
-Tudom. Igazából van is párbajom megbeszélve, de még nem jött üzenet, hogy a másik fél mikor akarja majd, szóval... -itt félbehagyom, mert az ötlet úgy lökte meg az agyam, hogy elvigyorodok. Végülis, nem rossz ötlet. Szerzek egy kis tapasztalatot, és majd jól meglepem, mikor kihív, hogy a noob védence öntanulékony is tud lenni. Sokáig ezen nem is töprenghetek, hogy jó ötlet-e vagy sem, mert az íjászlány hadar tovább, nekem meg nagyon kell figyeljek, hogy mindent megjegyezzek. Viszont örülök, hogy ilyen társra akadtam rögtön, jobban szeretem hallgatni az embereket, mint beszélni, kivéve, ha épp jó témám akad. Vagy éhes vagyok.
Fél-élet. Tényleg! Egy pillanatra ki is ment a fejemből, hogy a párbajok itt nem mennek élet-halálig. Ám rögtön elsőre fejembe villan a kérdés, hogy vajon a pet életpontjai is számítanak-e ilyenkor? De valószínűnek tartom, hiszen ha a pet egy JK párbajba halna bele, annak nem lenne sok értelme. Switch-el sem tudom megvédeni, mert Miyako nem úgy reagálna, élő ember lévén, mint egy mob. Jézus, most komolyan máris a taktikázáson jár az eszem? Ez most vagy a fejlődésemet mutatja, vagy nem tudom...
A tea említésére még Norm is felkapja a fejét; ő azért, mert nem tudja, mi az, én viszont azért, mert szeretem a teát. -Persze, benne vagyok! A Valóságban is minden este megittam egy bögrével, és most, hogy említed, kezd hiányozni. -Remélem, a digitális világ az ízét is rendesen tudja utánozni.
-A nevem Chancery, de hívj csak Chan-nak. -mutatkozom be mosolyogva. -Akkor kezdjünk bele, fél életig.

Megvárom, amíg elhelyezkedik, addig Norm fülébe sugdosom, mi fog következni és mire számítson. Gyorsan felmérem az erőviszonyokat; Miyako íjász, tehát magas lehet a gyorsasága, ekként kell szembeállnom vele. A kis reakcióidő viszont kevesebb életerőt vagy védelmet jelenthet - elvégre én is kevesebbet sebzek, de több az életerőm, míg Normnál ez fordítottan igaz. A speciális képességek terén nem is töprengek, Normét itt nem is lehet használni, az enyém meg túl fárasztó ahhoz, hogy be merjem vetni.

Amint elfogadom a kihívást és megindul a párbaj, Norm amilyen gyorsan csak tud szaladni nyolc lábán, megindul Miyako felé. A nyilak elől igyekszik kitérni, de jól számítottam: Miyako sokkal gyorsabb nálunk, Norm hiába ugrál ide-oda, hogy megzavarja, az életcsíkja egyre szalad lefelé, az íjászlányé viszont teljes marad.
Elvigyorodom, mikor eszembe jut egy ötlet. Leveszem egyik lábamról a cipőmet és fél lábon ugrálva felkiáltok:
-Hé, Miya-chan, idenézz, mit tudok!
És elkezdek hullámozni a lábujjaimmal. A célom persze a figyelemelterelés volt, és ha ez sikerül, Norm pedig eléri az ellenfelünket, akkor ráugrik és beleharap, amekkorát csak képes.

Norm talált, háhá! Győzelemittasan a levegőbe bokszolok, de örömöm nem tart túl sokáig, mikor a szőrös kis petem az arcomon csattanva közölte, hogy ő most sirályt játszott és ha nem bánja, az én pofámat használná fészkeléshez. Az életpontjai sárgába csúsznak súrolhatják, és az biztos, hogy Norm teljes mértékben és totálisan elkábult, legalábbis mostanra. Igaz is, ilyesmire nemigazán számítottam, de sebaj. Inkább nem kísérletezéssel tapasztalom ki, hogy a pet életének felére csökkenésével is veszítek-e. Az viszont bánt, hogy máris nélkülöznöm kell őt a jelek szerint.
-Ooo, bárcsak egy csigát kaptam volna helyetted! -morgom neki, bár nyolc lába úgy mered az égnek a kezem között fekve, mintha máris halott lenne. Hála Istennek (Kayabának?), hogy nem az. -Azt legalább meg is ehetném. Már ha lenne hozzá gusztusom. Nem vagyok francia, csak szeretem a franciákat.
Meg kell hagyni, ügyes az íjász. Játékos ellen sokkal nehezebb a küzdelem, mint egy mob ellen. Tíz disznót megölnék ennyi idő alatt, az ő életerejéből meg alig egy kevés hiányzik csak, Norm pedig harcképtelenné vált. A pókot magam mögé teszem a földre, hogy ne tudjon célozni rá, és kézbe veszem Kezdő Késemet.
-Kezdők szerencséje. Üröm az örömben, hogy én is az vagyok. -mosolygok, próbálok magabiztosnak és félelmetesnek tűnni. Szokás szerint bizonygatom magamban, hogy ügyes vagyok, mint a macska, menni fog, de nem állhatok elő ugyanazzal a technikával, mint Norm. Azt már ismerné. A gyorsaságom is akkora lenne, mint a petemé, nem több. Viszont nekem még van páncélom, ami védjen, és amíg azt át nem töri, gond nélkül rohamozhatok.
Nyugtat a tudat, hogy ebbe úgyse halhatok bele. Maximum veszítek, de legalább az elméleti tapasztalat így is az enyém, és otthon majd elgondolkodhatok azon, hogy kéne hatékonyabban fellépni egy íjász ellen. No, és a teáról se feledkezzünk meg.
A Kés pengéje halovány sárga színnel felizzik és rohanni kezdek teljes erőmből Miyako felé. Igyekszem elkerülni a nyilait, ha engem támad, ha viszont Normra céloz, direkt próbálok a suhanó halál elé kerülni. Ha időben elérem az ellenfelemet, szúrok a késsel, amilyen erőből csak tudok - de tisztában vagyok vele, hogy mindössze csak a felét sebzem annak, amire Norm képes.

[off]Ott a -1, te eleve gyorsabb vagy Normnál, meg nem is számítottam rá És köszi a lehetőséget az ördögnek [/off]

Döbbenten hallgatom a magyarázatát. Szóval Normnak semmi baja nem lett volna? Nem halt volna bele? Úgy érzem, mindjárt összecsuklok a megkönnyebbüléstől, legszívesebben el is terülnék a földön és csak nevetnék, nevetnék szünet nélkül. Most fogom fel, hogy nemcsak halálra rémültem, de még hülyét is csináltam magamból. De ez az élet lényege, nem? Hogy néha hülyeségeket tegyünk. Már az is elég nevetséges, hogy egy pókért aggódom ennyire, de mentségem legyen, hogy ő az én pókom, az én tojásomból kelt ki és felelősséggel tartozom érte.
Döntetlen...?
-De gyakorlatilag te nyertél, ehhez ragaszkodom. -mosolygok. -Hiszen már az elején lefegyvereztél. Rendben, legyen döntetlen, -"minél előbb mehessünk teázni, hihihi", -de az én szememben győztes vagy, és legközelebb ügyesebbek leszünk nálad.
Megszorítom a kisujját és kézrázáshoz hasonló mozdulatot is teszek. -Nyeljek le ezer tűt, ha ígéretem nem teljesítem! No, és akkor hova menjünk? Még egy fogadót sem ismerek, rád bízom magam.
Hogy Normmal mi a helyzet? Az utolsó nyílvessző elől már nem tudott volna elugrani, mellső két lábát úgy emelte az égnek, ahogy az emberek szokták a rá szegezett pisztoly láttán, majd amikor látta, hogy nem jön a döfés, hátradőlt és elterült, újabb harcképtelenségbe meredve. Miután a párbajhelyzet is véget ért köztünk, feltápászkodott, megvárta, amíg odalépek hozzá és felemelem a földről, de a fejemen már nem volt elég ereje megmaradni. Jobb híján a ruhám elejét emeltem fel, kis vackot képezve ezzel, mint mikor kislányka a kötényébe szedi az erdei bogyókat, és fáradtan gubbasztva tűri az utazást. Miyako-ra bízom magam, követem, bárhová is megy.

//Én is köszönöm, jó volt Szólok Kleinnek lezárásért, a teázóhelyen levő kezdőreagot rád bízom //