KezdőlapMikawa Teru
2 posters
1 / 1 oldal
Mikawa Teru
by Mikawa Teru Csüt. Aug. 09 2012, 21:03
Név: Mikawa Teru
Nem: Fiú
Kor: 17
Kaszt: Lovag
Kinézet: Zöld haj, szürke szemek, a játék miatt pedig, öltözködési szokása rég elveszett. Magassága azonban semmit nem változott még a virtuális világ ellenére sem, ami nagyjából 184 centire tehető. Testalkata átlagos, ám tudjuk, a játékban ez már nem számít. Ruházata mindig a felszerelésével megegyező.
Jellem: A való világban egy igazi komoly ám mégis hiperaktív figura, amolyan túlcsorduló vidámság forrás. Az ember ilyenkor furcsán néz, mégis miként férnek össze ezen tulajdonságok, de higgyetek nekem jól megvannak. Azonban semmi se tart örökké. Miután a játék adminja rávilágított szörnyű sorsukra némiképpen kénytelen volt változtatni nézőpontján. Ezek után már sokkalta jobban átgondolja a dolgokat, és ha lehet, még idegesítőbb lesz, mint volt, mondván ha már a játékban ragadtunk, legalább élvezzük ki annak minden örömét.
Képesség:
Shield Bash
Egy teljes erejű pajzzsal történő csapás. A képesség kétszer akkorát sebez, mint a karakter támadó ereje.
Előtörténet:
Minden akkor kezdődött el, amikor megszületett, mert hát e nélkül vajmi kevés lett volna arra az esély, hogy ott ragad, ahol éppen van. Na de lássuk először, hogy kiről is van szó. A neve Mikawa Teru egy átlagos családba született fiú, aki egyike a Sword Art Online nevezetű játék foglyainak. De mit is lehetne mesélni egy olyan emberről, aki egy játék fogja? Jó kérdés, de a válasz az már nem könnyű. Ehelyett lássuk miként is jutott el odáig, ahol most van. Míg kisfiúként hármasban éldegélt szüleivel teljes lelki békével játszott barátaival a szabadban és élvezte az életet. Teltek az évek és a dolgok nem különösebben változtak. Tesó nincs, apu anyu még mindig együtt barátok úgy szintén és az élet még mindig nagyszerű a nehézségek ellenére is. Persze nem minden volt ennyire változatlan. Az évek múlásával felfedezte a videójátékok világát. Kezdetben még csak konzolon játszott hősi korokban a rejtelmes mágiák világában vagy éppen a közelmúlt véres csatamezőin. Idővel azonban felfedezte az online világokat, ahol elszakadhatott mindennapi életétől és saját énjétől. A technika, pedig tovább fejlődött, míg ő maga tovább gyarapodott mind korban, mind magasságban. És végül megtörtént. Piacra került a Nearv Gear nevezetű konzol, amely mondhatni az álomvilágon keresztül, pontosabban a tudataltit felhasználva kalauzol el egy mesés világba. Mindezt fokozta az a tudat, hogy a játék teljesen életszerű érzést nyújt, mégis teljesen más világban barangolhat az ember. Ám ahogy az lenni szokott, mindezt egy jó drága marketing kampány előzte meg, így Teru még időben értesülhetett a dologról. Már az egész tálalás annyira lenyűgözte, hogy se pénzének hiánya, se a limitált kiadás nem tudta megakadályozni a megszerzésében. Egyrészt az elsők között akart lenni, akik megismerik ezt a merőben új érzést, másrészt, ha bejön a dolog, az esős napokon lesz mit csinálni. Innentől már nem volt megállás. Nagy szerencséjére iskolája engedte a részidős munkákat. Amilyen gyorsan csak tudott keresett magának egy munkát, hogy legyen pénze erre a csúcstechnológiás játék csodára. A napok vészesen fogytak, ám meglett a pénz. Pfú, szoros volt, de meglett. Leszámítva a konzolt. Azonban mint kitartó elszánt játékos, mondhatni igazi fanatikus, mondván, „Nem azért dolgoztam ájulásig magam, hogy erről lemaradjak” képes volt órákkal a boltok nyitása előtt sorba állni. Sajnos csak ismételni tudom magam, mert eme eseményt nem lehet jobban leírni és nem is érdemes ezer szóból álló csokorba kötni. Egyszerűen csak siker, siker, siker. A nap további részét sikeresen átvészelte némi adrenalin túltengésben, míg végül hazaérve első dolga volt kipróbálni a játékot. Ugyan furcsállta azon perverz utasítást, hogy előtte tapizza végig magát, de mit lehet tenni. Kis ár ez egy ilyen remeknek ígérkező játékért. Az összeszerelés, dugdosás és egyéb utasítások végeztével hanyatt dobta magát az ágyán lehunyta szemeit és már repült is a nyitóképernyő felé. Adatait bepötyögve ugrott is tovább a karaktergeneráláshoz, ahol a számára jól megszokott felállást választotta. Minél több élet annál jobb elven a lovag volt a nyerő kaszt számára. Már csak a név volt hátra. Fantázia híján saját keresztnevét pötyögte be, így hát Terut ezen túl úgy ismerték, hogy Teru. Milyen elmés választás. Mivel egyelőre senkit nem ismert idejének egy részét a menük tanulmányozásával, felszerelésének átnézésével és a kezdő város megismerésével töltötte. Kezdetben csak a boltokat kutatta fel, hogy tudja hova kell visszamennie, ha már szerzett némi pénzt és tapasztalatot, majd elhagyta a falut. Kint a füves pusztákra érve csakhamar bele is futott a vaddisznókba. Tartva attól, hogy az állatok tömegesen megtámadják olyat keresett, amelyik tíz méternél messzebb volt a többitől. Készenlétbe helyezte rövid kardját, majd halkan, lopakodva megközelítette áldozatát. Úgy tűnt az állat nem is sejt semmit és ez így is volt, amíg hatalmasat rá nem húzott a farára. Na onnantól kezdve sűrűn kellett ugrálnia, ha nem akarta azt, hogy átgázoljanak rajta. Ami elég nehéz volt, lévén a kasztját nem erre találták ki. Mit is mondhatnék kemény és újszerű küzdelem volt, de legyőzte. Rájött arra, hogy van még bőven mit tanulnia, de arra lesz ideje. Kezdetnek ennyi elég is volt arra a napra, így mikor már éppen kijelentkezett volna, észrevette a gomb hiányát. Ennél furább dolgot még nem látott és akár estig is ülhetett volna az emlékein, akkor se jut eszébe más. Ebből a meglepetésből viszont kénytelen volt felocsúdni egy kényszeríttet teleport hatására. Mire a világba ismét visszatértek a színek újra a kezdő város főterén találta magát. Először nem volt semmi furcsa. Valamiért a többi játékos is úgy járt, mint ő, így joggal feltételezhette, hogy egy globális esemény bejelentése következik, vagy csak üdvözölni akarják őket a játékban. Nos ebben nem is tévedett. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy ha itt meghalnak, akkor tényleg meghalnak és nincs második esély se, itt se a való életben. Először azt gondolta, hogy viccelnek, de átgondolva a dolgokat, főként a kijelentkezés hiányát nem tűnt annak. Azonban a játék alkotója - ahogy kiderült a bejelentőről - esélyt ad a kiútra. Pusztán teljesíteni kell a játék 100 szintjét és szabadok. Végső soron a játékok azért vannak, hogy végig vigyék őket. Terunak meg se fordult a fejében a halál lehetősége és még csak próbálkozni se óhajtott vele. Nincs más dolga, mint hogy éljen, fejlődjön és legyőzze a játékot. Aztán már csak abban reménykedett, hogy nem hagyják elrohadni a testét otthon, vagy nem próbálkoznak meg semmi őrültséggel. Már ami a sisak eltávolítását illeti. Így hát a nagy bejelentés végére és a kaland kezdetére, már csak egy kérdés maradt. Mégis merre induljon?
Nem: Fiú
Kor: 17
Kaszt: Lovag
Kinézet: Zöld haj, szürke szemek, a játék miatt pedig, öltözködési szokása rég elveszett. Magassága azonban semmit nem változott még a virtuális világ ellenére sem, ami nagyjából 184 centire tehető. Testalkata átlagos, ám tudjuk, a játékban ez már nem számít. Ruházata mindig a felszerelésével megegyező.
Jellem: A való világban egy igazi komoly ám mégis hiperaktív figura, amolyan túlcsorduló vidámság forrás. Az ember ilyenkor furcsán néz, mégis miként férnek össze ezen tulajdonságok, de higgyetek nekem jól megvannak. Azonban semmi se tart örökké. Miután a játék adminja rávilágított szörnyű sorsukra némiképpen kénytelen volt változtatni nézőpontján. Ezek után már sokkalta jobban átgondolja a dolgokat, és ha lehet, még idegesítőbb lesz, mint volt, mondván ha már a játékban ragadtunk, legalább élvezzük ki annak minden örömét.
Képesség:
Shield Bash
Egy teljes erejű pajzzsal történő csapás. A képesség kétszer akkorát sebez, mint a karakter támadó ereje.
Előtörténet:
Minden akkor kezdődött el, amikor megszületett, mert hát e nélkül vajmi kevés lett volna arra az esély, hogy ott ragad, ahol éppen van. Na de lássuk először, hogy kiről is van szó. A neve Mikawa Teru egy átlagos családba született fiú, aki egyike a Sword Art Online nevezetű játék foglyainak. De mit is lehetne mesélni egy olyan emberről, aki egy játék fogja? Jó kérdés, de a válasz az már nem könnyű. Ehelyett lássuk miként is jutott el odáig, ahol most van. Míg kisfiúként hármasban éldegélt szüleivel teljes lelki békével játszott barátaival a szabadban és élvezte az életet. Teltek az évek és a dolgok nem különösebben változtak. Tesó nincs, apu anyu még mindig együtt barátok úgy szintén és az élet még mindig nagyszerű a nehézségek ellenére is. Persze nem minden volt ennyire változatlan. Az évek múlásával felfedezte a videójátékok világát. Kezdetben még csak konzolon játszott hősi korokban a rejtelmes mágiák világában vagy éppen a közelmúlt véres csatamezőin. Idővel azonban felfedezte az online világokat, ahol elszakadhatott mindennapi életétől és saját énjétől. A technika, pedig tovább fejlődött, míg ő maga tovább gyarapodott mind korban, mind magasságban. És végül megtörtént. Piacra került a Nearv Gear nevezetű konzol, amely mondhatni az álomvilágon keresztül, pontosabban a tudataltit felhasználva kalauzol el egy mesés világba. Mindezt fokozta az a tudat, hogy a játék teljesen életszerű érzést nyújt, mégis teljesen más világban barangolhat az ember. Ám ahogy az lenni szokott, mindezt egy jó drága marketing kampány előzte meg, így Teru még időben értesülhetett a dologról. Már az egész tálalás annyira lenyűgözte, hogy se pénzének hiánya, se a limitált kiadás nem tudta megakadályozni a megszerzésében. Egyrészt az elsők között akart lenni, akik megismerik ezt a merőben új érzést, másrészt, ha bejön a dolog, az esős napokon lesz mit csinálni. Innentől már nem volt megállás. Nagy szerencséjére iskolája engedte a részidős munkákat. Amilyen gyorsan csak tudott keresett magának egy munkát, hogy legyen pénze erre a csúcstechnológiás játék csodára. A napok vészesen fogytak, ám meglett a pénz. Pfú, szoros volt, de meglett. Leszámítva a konzolt. Azonban mint kitartó elszánt játékos, mondhatni igazi fanatikus, mondván, „Nem azért dolgoztam ájulásig magam, hogy erről lemaradjak” képes volt órákkal a boltok nyitása előtt sorba állni. Sajnos csak ismételni tudom magam, mert eme eseményt nem lehet jobban leírni és nem is érdemes ezer szóból álló csokorba kötni. Egyszerűen csak siker, siker, siker. A nap további részét sikeresen átvészelte némi adrenalin túltengésben, míg végül hazaérve első dolga volt kipróbálni a játékot. Ugyan furcsállta azon perverz utasítást, hogy előtte tapizza végig magát, de mit lehet tenni. Kis ár ez egy ilyen remeknek ígérkező játékért. Az összeszerelés, dugdosás és egyéb utasítások végeztével hanyatt dobta magát az ágyán lehunyta szemeit és már repült is a nyitóképernyő felé. Adatait bepötyögve ugrott is tovább a karaktergeneráláshoz, ahol a számára jól megszokott felállást választotta. Minél több élet annál jobb elven a lovag volt a nyerő kaszt számára. Már csak a név volt hátra. Fantázia híján saját keresztnevét pötyögte be, így hát Terut ezen túl úgy ismerték, hogy Teru. Milyen elmés választás. Mivel egyelőre senkit nem ismert idejének egy részét a menük tanulmányozásával, felszerelésének átnézésével és a kezdő város megismerésével töltötte. Kezdetben csak a boltokat kutatta fel, hogy tudja hova kell visszamennie, ha már szerzett némi pénzt és tapasztalatot, majd elhagyta a falut. Kint a füves pusztákra érve csakhamar bele is futott a vaddisznókba. Tartva attól, hogy az állatok tömegesen megtámadják olyat keresett, amelyik tíz méternél messzebb volt a többitől. Készenlétbe helyezte rövid kardját, majd halkan, lopakodva megközelítette áldozatát. Úgy tűnt az állat nem is sejt semmit és ez így is volt, amíg hatalmasat rá nem húzott a farára. Na onnantól kezdve sűrűn kellett ugrálnia, ha nem akarta azt, hogy átgázoljanak rajta. Ami elég nehéz volt, lévén a kasztját nem erre találták ki. Mit is mondhatnék kemény és újszerű küzdelem volt, de legyőzte. Rájött arra, hogy van még bőven mit tanulnia, de arra lesz ideje. Kezdetnek ennyi elég is volt arra a napra, így mikor már éppen kijelentkezett volna, észrevette a gomb hiányát. Ennél furább dolgot még nem látott és akár estig is ülhetett volna az emlékein, akkor se jut eszébe más. Ebből a meglepetésből viszont kénytelen volt felocsúdni egy kényszeríttet teleport hatására. Mire a világba ismét visszatértek a színek újra a kezdő város főterén találta magát. Először nem volt semmi furcsa. Valamiért a többi játékos is úgy járt, mint ő, így joggal feltételezhette, hogy egy globális esemény bejelentése következik, vagy csak üdvözölni akarják őket a játékban. Nos ebben nem is tévedett. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy ha itt meghalnak, akkor tényleg meghalnak és nincs második esély se, itt se a való életben. Először azt gondolta, hogy viccelnek, de átgondolva a dolgokat, főként a kijelentkezés hiányát nem tűnt annak. Azonban a játék alkotója - ahogy kiderült a bejelentőről - esélyt ad a kiútra. Pusztán teljesíteni kell a játék 100 szintjét és szabadok. Végső soron a játékok azért vannak, hogy végig vigyék őket. Terunak meg se fordult a fejében a halál lehetősége és még csak próbálkozni se óhajtott vele. Nincs más dolga, mint hogy éljen, fejlődjön és legyőzze a játékot. Aztán már csak abban reménykedett, hogy nem hagyják elrohadni a testét otthon, vagy nem próbálkoznak meg semmi őrültséggel. Már ami a sisak eltávolítását illeti. Így hát a nagy bejelentés végére és a kaland kezdetére, már csak egy kérdés maradt. Mégis merre induljon?
A hozzászólást Mikawa Teru összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 09 2012, 21:50-kor.
Mikawa Teru- Lovag
- Hozzászólások száma : 11
Join date : 2012. Aug. 09.
Tartózkodási hely : Floor 1
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: -
Céh: -
Re: Mikawa Teru
by Kayaba Akihiko Csüt. Aug. 09 2012, 21:32
Szia!
Még mielőtt a válaszhoz érnék, kérlek szedd ki a képességedből a kritikus ütés dolgot, mivel a fórumon nem használunk kritikus ütéseket. Nos, visszatérve az előtörihez, két enyhe, megegyező helyesírási hibától eltekintve (kétszer is "mind"-et használtál "mint" helyett) az előtörténetet jónak találom és elfogadom.
------------------------------------------------------
Nos, mivel elfogadtam az előtörténetedet leírom, hogy miket készíts elő a játékhoz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 0
Erő: 0
Kitartás: 2
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Rövid Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Pajzs (felszerelt, +2 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Még mielőtt a válaszhoz érnék, kérlek szedd ki a képességedből a kritikus ütés dolgot, mivel a fórumon nem használunk kritikus ütéseket. Nos, visszatérve az előtörihez, két enyhe, megegyező helyesírási hibától eltekintve (kétszer is "mind"-et használtál "mint" helyett) az előtörténetet jónak találom és elfogadom.
------------------------------------------------------
Nos, mivel elfogadtam az előtörténetedet leírom, hogy miket készíts elő a játékhoz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 0
Erő: 0
Kitartás: 2
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Rövid Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Pajzs (felszerelt, +2 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.