Nio vs Holmes

by **Aaron Holmes** Kedd Márc. 19 2013, 21:10

A főtéren ücsörögve nézegetem az embereket, akik előttem haladnak el, s közben egy szerencsés áldozatot keresek magamnak, aki alkalmas lenne, arra, hogy megküzdjön velem. Erre a cécóra azért van szükségem, mert az ellenfélválasztásban eléggé válogatós vagyok, amíg már nem eszi meg a borsót, addig én nekem is vannak olyan embertípusok, akikkel nincs sok kedvem megküzdeni. Általában olyanokkal küzdök, akiknek különleges színük van... bár szerintem ez a kijelentésem magyarázatra szorul, amit gyorsan felvázolnék azoknak, akik nem sokat tudnak rólam. Röviden, egy szinesztézia jelenséggel rendelkezek, aminek köszönhetően meg tudom állapítani, hogy az embereknek milyen a jellemük, ez a dolog úgy nyilvánul meg, hogy a világot szó szerint színekre bontok, és ezeknek a színeknek saját tulajdonságuk van, amiket én kategorizálok. Mondjuk nem csak az embereknek és azoknak a jellemének a színét tudom meghatározni, hanem a hangokat is ily mód tudom észlelni, így bármikor meg tudom mondani, hogy ki hazudik, és ki mond igazat. Ez általában a nyomozásaim során nagy segítségemre volt, és remélem a továbbiakban is arra lesz. No, de elég a rólam való mesélgetésből, térjünk vissza az ellenfélkeresésre. Mint már mondtam a főtéren vagyok, ami ideális hely arra, hogy egy ellenfelet találjak magamnak.
Rengeteg ember megy el előttem, kiknek más és más a jelleme, kisugárzása. De egy ideig senki sem akad a hálómra, mindenki, aki elhalad előttem, mindnek teljesen ellenszenves a jelleme, valamelyiküknek az aurája egyszerűen förtelmes. De nem csak ezek zavarnak, hanem azok, akik körülöttem beszélnek, mivel minden harmadik, negyedik ember szájából csak a hazugság, a nagyképűség árad, amik teljesen alaptalanok. Szeretném őket helyrerakni, de már a puszta látványuktól felfordul a gyomrom. Nem vagyok hozzászokva, még ehhez, de amikor eljön az a pillanat, változások lesznek itt.
Ezek a gondolatok járkálnak a fejemben, az utóbbinál még lecsukott szemmel is bólogattam, hogy igen, így lesz. De nem sokáig jár ezen a gondolatom, mert valami igazán érdekesre leszek figyelmes, egy lányra rózsaszínes-szürkés színben pompázva. Egyből tudom, hogy nem egy mindennapi személyiség. Sokat nem is gondolkozok, odalépek hozzá, és leszólítom a lányt, akinek nevét még nem tudom, de remélem, hogy meg fogom tudni.
- Szia. –kezdem egy üdvözléssel. – Tudom, hogy kicsit hirtelen, de nem lenne kedved egy küzdelemre? –térek egyből a lényegre. – Természetesen a fair és tiszta küzdelmet garantálom, ami fél életig tartana, ha elfogadod a felkérésemet. –folytatom tovább, és remélem igent, mond, mert mindenképpen meg szeretném tudni, hogy mire képes a fiatalhölgy.

by **Nio** Kedd Márc. 19 2013, 22:01

Ma reggel frissen ébredtem és kipihenten. Bár a Kyuushiroval vívott harcot még pár nap elteltével is éreztem, de egy kiadós szundival és persze egy két újítással orvosoltam a problémát.
Jó kedvvel indultam el sétálni és nézelődni mindenféle-fajta komolyabb szándék, mentális erőfeszítés nélkül. Most igazán nem volt kedvem gondolkodni, mert mikor gondolkodni kezdek mindig egy gondolathoz lyukadok ki végül: gyakorlatilag arra gondolok mi lett volna ha... ha nem veszem meg ezt a játékot és otthon maradok aznap és ülök a babérjaimon. Na, pont ezzel a gondolattal nem akartam elrontani a mai szép napot.
Sétámat a városban többnyire nézelődéssel töltöttem. Lehet hogy kéne találnom valami törzshelyet, ahová néhanapján beülhetek és ehetek, ihatok. Ma ezt tűztem ki célul a semmitevés mellett.
Azonban a programom némiképpen megváltozott, amit nem is bántam. Egy cseppet se volt ellenemre a programváltozás. Egy srác jött oda hozzám miközben céltalanul bolyongtam. Arra volt kíváncsi, hogy lenne kedvem vele párbajozni. Először kicsit meglepett. Az jutott eszembe, hogy talán mégse kéne a legutóbbi csúfos vereségem után, de aztán eszembe jutott egy nagyapám által gyakran emlegetett mondás: "Gyakorlat teszi a mestert.". E gondolatra elmosolyodtam. Szinte hallottam fejemben nagyapám hangját, szinte láttam magam előtt őt magát.
Ezek után és egy pillanatnyi csend után mosollyal arcomon feleltem:
-Szia, mért is ne. A nevem Nio, irtó kezdő harcművész. Előre szólok, nem lesz nagyon nehéz dolgod velem- próbáltam kicsit tréfásra venni a dolgot, de nem tagadom, nem hazudtam. Nem vagyok valami nehéz ellenfél, de mindent beleadok, amim csak van. Bár kevés a kitartásom, remélem ezúttal az akaratom is segíteni fog megint.

by **Aaron Holmes** Szomb. Márc. 23 2013, 19:42

Nagyszerű a lány elfogadja kihívásomat. Nio, inkább innentől így fogom hívni, hiszen bemutatkozott, így ezt a nevet használom. Sokat nem is húzom az időt, belépek a menümbe és onnan egy párbaj felkérést küldök neki. Miután elfogadja, felállok vele szembe, amíg el nem kezdődik a küzdelem. Talán ő is azok közé fog tartozni, akik csodálkozva nézik, hogy nincs fegyver a kezemben, pedig van, csak jól van álcázva, mivel a fegyverem nem más, mint a kesztyű. Idáig, akikkel harcoltam eleinte csak azt hitték, hogy egy kellék, de nem, ez egy fegyver, és mikor rájöttek voltak, akik eléggé elcsodálkoztak ezen, de voltak, akik kinevettek, hogy ilyen rövid hatósugarú eszközzel küzdök. Konkrétan nekem ezzel semmi bajom nincs, hiszen tudom használni, és valahogy jobban közel áll, hozzám, mint egy kard, vagy egy másik fajta fegyver. Na, de elég is ebből a monológból, ideje elkezdeni a küzdelmet, mert az időzítő lejárt, a gong megszólalt, egyszóval a meccs kezdetét vette. Mivel nem vagyok az a típus, hogy elsőnek támadja, és valljuk, be kicsit vicces lenne, mert akár fel is nyársalódhatok egy rossz mozdulatot követően, inkább kivárom, hogy mit lép ellenfelem és csak utána cselekszek. Még jó, hogy nem is én támadok először, mert egy szép „kis” lándzsával van felszerelkezve. Azonban ezzel a fegyverrel elég sok hátrány jár, hisz közelharcban, nehezebb forgatni, mint más rövidebb fegyvereket. Mielőtt bármit is csinálna, ezért ugrálok néhányat, hogy bemelegítsem magam, ez olyan rutin, mert még mindig nem tudom, hogy miképpen működik ebben a játékban az izmoknak a működése. Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás, amihez hűen kötöm is magam a jelen helyzetben.
- Nos, akkor kezdhetjük is. –mondom, majd rámosolyodok Nio-ra.
Az érzés, ami egy jó harc előtt szokott magához vonzani, most ismét előjön. Érdekes módon bizsergést érzek, régebben még azt hittem, hogy ezt a játék generálja, de rájöttem, hogy csak az elmém játszik velem.

by **Nio** Szomb. Márc. 23 2013, 21:45

Monológom után nem is tétovázott. Küldte is a felkérést, amit el is fogadtam menten, bár a párbajtól nem reméltem sokat, mármint nem bíztam abban hogy megnyerem. Aztán elkezdett felkészülni a menetre. Ugrálni kezdett bemelegítés gyanánt, mint valami bokszoló, csak nem bokszolt a levegőbe egyet kettőt éppen, ahogy emlékeim szerint a bokszolók szokták.
Viszont nem volt kezébe semmilyen fegyver, de az igazat megvallva nem is lepett meg, hiszen szerintem a harcművészek fegyvere bármi lehet. A harcművészeknek van ugyanis a legnagyobb és legfurcsább fegyverarzenáljuk. Bármi ami nem kard, vagy íj, vagy állat, vagy pajzs, vagy hasonló. Egy harcművész fegyverének, csak képzelete szab határokat. Így sőt talán pont emiatt kell figyelmesebbnek lennem, mint legutóbb. Lehet hogy valami egészen különleges fegyverrel küzd, vagy esetleg még az is megeshet hogy elrejti fegyverét és csak én nem látom.
Mikor elfogadtam a felkérést a visszaszámláló elkezdett visszafelé számolni, elvégre az a dolga. Felálltam hasonlóan, mint legutóbbi harcom során, de az igazat megvallva bizonytalan voltam, mert nem akartam olyan hibákat elkövetni, aminket legutóbb. Bár kitartásom új ruhadarabomnak hála javult egy kicsit, de azért vannak még gyenge pontjaim trükkjeim és akaratom mellett.
Felálltam enyhén haránt terpeszbe egyenes háttal. Lándzsám kezembe volt előttem kicsit ferdén. Mivel jobb kezes vagyok a jobb kezem a lándzsa hegyéhez közel volt lazán, ami az ég felé nézett. Bal kezem pedig a lándzsa aljához volt közelebb szintén lazán fogta a fegyvert. Nem akartam erősen markolni, mert védekezés gyanánt gyorsan akartam mozgatni. Mindezek után azonban nem támadtam a már említett bizonytalanság miatt. Inkább kérdeztem egyet ellenfelemtől a támadások előtt:
-Mellesleg, megtudhatom mi az ellenfelem neve? -kérdeztem határozottnak tűnve, de igazából nemigen volt tervem vagy sok bizalmam. Persze ezúttal is inkább a gyakorlás fontos számomra, de az is jó volna ha nyernék. Mindenesetre ezúttal is akárhogy lesz, megteszek mindent teljes erőmből, akaratomból, szívemből.

by **Aaron Holmes** Csüt. Márc. 28 2013, 15:09

Egy dolog egyetlen egy dolog, amit teljesen kiment a fejemből a nagy izgalmak közepette, ami nem más, mint a bemutatkozás. Ekkora baklövést az életben nem követtem el. Lehet, hogy mások rajtam kívül nem fektetnek ekkora hangsúlyt erre a gesztusra, de számomra, ez egy világ megrengető dolgok, ha én vagy valaki nekem nem mutatkozik be, főleg, egy küzdelem előtt, ahol nincsenek feltűntetve a küzdő felek nevei. Rendben, akkor mielőtt még azt hinné, hogy nem méltatom annyira, hogy bemutatkozzak, mikor ő már megtette, gyorsan élnék is annak lehetőségével.
- Oh… bocsánat. –mondom kicsit zavarba jött hangon. – Teljesen megfeledkeztem erről a dologról. A nevem Aaron, Aaron Holmes. Nyugodtan hívj Aaronnak. –mutatkozok be Nio-nak és meg is hajolok előtte.
Most, hogy ezen túl vagyunk és tisztázódtak bennem az illem szabályai, kezdetét is veheti a küzdelem. Az időzítő lejárt és ellenfelem egy lépést sem tett felém. Vélhetően nem szeretne elsőnek támadni, s ezzel én is így vagyok, de ha én sem támadok, akkor kitudja, hogy mikor kezdené el. Inkább menjünk a dolgok elejébe, legfeljebb óvatosabb leszek, mint eddig szoktam lenni és nem nyársalom fel magam. Ez már a második párbajom, így van némi tapasztalatom, de az igazat megvallva, rám szorulna még egy-két dolog, de most ezzel kell, beérjem és nem nyafognom.
~ Akkor kezdjük is. –mondom magamban egy hatalmas levegővétel után.
Egyenesen ellenfelemmel szembe rohanok, bár ezzel a sebességgel, amivel jelenleg haladok, nem is olyan gyors, inkább csak sietősebb lépteim vannak, de mikor közelebb érek, felgyorsítok. Nem hagyom figyelmen kívül a lándzsáját, így megpróbálok közben mindent elkövetni, hogy nem szúrjon le vele. Ha sikeresen a közelébe kerülök, akkor egy ütést próbálnék bevinni a gyomorszájába, s onnan távolodnék el tőle, és várnám a reakcióját. Tudom, hogy nem túl lovagias cselekedet, de tudtommal a játékban nincsenek fájdalomszint szimulátorok, így a támadások nem okoznának senkinek sem fájdalmat. Kicsit belegondolok abba, hogy ha valaki meghal, akkor talán annak gondolata teszi oly elviselhetetlenné az eltávozást, hogy az már a tényleges elbúcsúzás az itteni és a valós világtól.

//Bocsánat, hogy ennyit kellett várnod, nem nagyon jellemző rám ez a fajtakéslekedés

by **Nio** Vas. Márc. 31 2013, 15:55

Kérdésem után tűnt fel neki, hogy elfelejtett bemutatkozni. Senki nem tökéletes, tehát csak a formaság kedvéért kérdeztem vissza, csak hogy mégis tudjam kivel állok szembe. Én is elfelejtek néha ezt-azt, de ez nem egy olyan dolog, amiért ölni kell. Azonban egyáltalán nem zavar. Van az életemben, illetve az itt élők, ragadtak életében, amiért áldozatokat kell hozni, és fokozott figyelmet igényel, de az nem az.
-Semmi gáz- mosolyodtam el, reménykedtem benne, hogy nem befolyásolja ez se az ő, se az én teljesítő képességemet.- Mindent bele! -fűztem hozzá utólag, majd felkészültem a csatára. Ami azt illeti, ha nem is nyerek, mégis nyerek. Tapasztalatlan vagyok, az fix, de ezzel pont az nyerek. Bár sokat kell még dolgoznom, hogy a frontra kikerüljek és haza tudjak menni.
Miután bemutatkozott nem is tétovázott. Rögtön a tettek mezejére lépett és támadott. Gyomromat vette célba, azonban beállásomnak hála egy laza mozdulattal tudtam hárítani. Támadása után még kis mozdulatokkal hátrébb is ugráltam. Mivel lándzsám előttem volt, ki tudtam védni támadását, ám fegyverét még mindig homály fedi. Lehet, hogy pusztakézzel, vagy valami bokszer-féleséggel küzd? Lehet, hogy mással. Mindenesetre, figyelnem kell. Mivel úgy tűnik ő se akarja megmutatni.
Bár beállásom nem éppen támadáshoz méltó, most én jöttem, csakhogy nem akartam egyből elhasználni speciális képességemet, mint legutóbb, illetve az az egy kitartásomon lévő pont is édeskevés. Valamit ki kell találnom, de gyorsan. Majd, ha ő feltehetőleg a speciális képességét használja, akkor én is bevetem, dár a mostani álláspont szerint ne számítsak semmi normálisra. De addig is...
Lándzsámat behúztam, kezeim hasamnál voltak, úgy markoltam lándzsám nyelét. Igazság szerint még nem tudtam mit lépek, csak azt hogy lépnem kell, és nem várathatom ellenfelemet se. Hát támadtam, bár nem volt épp megfontolt támadás vagy hasonló. Reflexből, vagy ösztönből jött. A lényeg, hogy nem volt éppen tudatos. Hirtelen megindultam előre és én is gyomrát céloztam meg elsőként. Lesz ami lesz, valamit ki kéne találnom, elvégre nem vehetem lazára a figurát. Majd ha úgy adódik a helyzet, úgy támadok, de szépen lassan. Nem szabad először kihasználnom tartalékaimat.
Támadásom után ismét visszatértem eredeti helyemre. Ismét felvettem eddigi védő pozíciómat. Nem reménykedtem abban hogy talál, elvégre vannak még kérdések. Bár Aaron nevét már tudom, de egy harcművész kiszámíthatatlan. Fegyvere mi léte is ezt mutatja bármi is legyen az.

//Semmi gáz Nekem is dolgom volt mostanában

by **Aaron Holmes** Hétf. Ápr. 01 2013, 19:08

Támadásom sikertelen, úgy látszik képes hárítani a lándzsájával, de azért itt nem adom fel, hiszen még csak most kezdtük el. Azonban most cselekedni nem tudok, bár nem szó szerint, inkább a támadásra értem, mivel leginkább védekezésre vagyok kényszerülve. Fegyverét egyenest a gyomromnak szegezi, s azt próbálja megtalálni. Azért ezt nem hagyom, hisz nincs kedvem felnyársalódni, már a küzdelmünk elején. Így az első adandó alkalmam, mikor lehetőségem van rá, egy könnyed ütéssel arrébb lököm pengéjét, de ennyivel nem állnék le, mert egyet rúgnék a gyomrába, azonban azt kell, észrevegyem, hogy ez nem jön össze, mert mire ezt kivitelezem, már hátrébb is ugrik. Nem rossz a kis hölgy, két támadásomat is kivédte, de most nem hagyom annyiban magam. Nem fogom engedni neki, hogy egy pillanatnyi szünetet is tarthasson… na, jó ez tudom nem szép, de egy küzdelem kellős közepén vagyunk, akkor inkább annyiban módosítom magam, hogy ha mégis pihenni óhajt azt megvárhatom, hisz ez csak egy barátságos mérkőzés.
Támadásom nem mondható lassúnak, pontosabban gyors és precíz mozdulatokat hajtok végre, természetes csak olyanokat, amiket a játéknak a rendszere is engedélyez, vagy a pontjaim nem akadályozzák. Mikor a közelébe érek, figyelek, nehogy a fegyverével eltaláljon. Azonban támadni is fogok, mégpedig először egy ütés sorozattal kezdek. Két pontot választok ki ellenfelem testén és azokat céloznám meg. Kar, gyomor, amik közül remélem, valamelyik eltalálja, de ha nem akkor egy befejező rúgást mérnék rá, és próbálnék eltávolodni tőle. Persze ezt megtudom oldani a rúgás után, hisz a képességemből adódóan mindenképp hátra lököm, még úgy is ha kivédi a lándzsájával, így is biztos távba tudok kerülni tőle…

by **Nio** Szer. Ápr. 03 2013, 14:14

Első támadásom sajnálatos módon, de várhatóan nem talált be. Viszont ami jó hír számomra védekező támadása szintén nem ért célba. Rúgása elől kitértem, bár nem tudatosan, reflex-szerűen ugrottam hátra a sikertelen döfés után. De nem vette félvállról a dolgot és menten vissza is támadott. Gyors mozdulatokkal karomat és gyomromat vette célba egyszerre. Ebből gyomromat tudtam védeni, de karomból apró pixel darabok repültek szét és életcsíkom is lement egy cseppet. Ugyan nem éreztem, de ha ezt a valóságba csinálta volna velem akkor cafatokra lenne tépve a karom. Ám még nem fejezte be. Befejezésként egy szép rúgással végez támadásával, melynek hatására hátra vágódtam.
Viszont lehet, hogy talált és el vagyok terülve, de most én jövök és nem hagyom annyiba a bevitt találatot. Sietősnek nem mondhatóan éppen, de felálltam. Kicsit lehajoltam, lándzsámat testemmel párhuzamosan csaptam hátra. Hegye hátrafelé nézett, mely aranysárgán kezdett felizzani. Úgy éreztem itt az idő, hogy komolyabban sebet ejtsek ellenfelemen. Előre néztem, majd ugyanúgy támadtam, mint legutóbb. Elkezdtem felé szaladni teljes gyorsaságommal, ami nem csak statomon lévő pontokat jelentette, hanem magát egyedi képességemet is, mellyel menő gyorsaságom támadásom közbe. Bal oldalát céloztam meg ellenfelemnek teljes sebességgel, oldalán próbáltam vágást ejteni fegyverem veszélyesebb végével.
Támadásom után mögötte kötöttem ki és nem tértem vissza eredeti helyemre. Csak megfordultam, védekező pozíciómba álltam, és vártam. Ezúttal nem fáradtam már ki az elején. Mégis jót tett az a kis kitartásjavítás. De azért nem bízhatom el magamat, még csak most kezdtük, és isten tudja meddig bírom még szusszal. Mennyire elég ez az egy pontocska. Mindenesetre kíváncsi vagyok hogy reagál erre Aaron.

Páncél: 0/2 Élet: 28/30

by **Cardinal** Szomb. Ápr. 27 2013, 19:27

Ossu!

Aaron karija leadásra került, így a küzdőteret lezárom. 10 xp és 40 arany jutalom jár a rövidség okán.

by Ajánlott tartalom

Nio vs Holmes

Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes

Re: Nio vs Holmes