Tiffany Williams

by **Tiffany Williams** Csüt. Márc. 14 2013, 18:38

Adatlap

Név: Tiffany Williams; Blood Rabbit
Nem: lány
Kaszt: állatidomár
Kor: 14

Kinézet: 153 centi magas, élénk kékszemű lányka. Aranyló, selymes hajzuhataga egészen derékig ér, frufruja egyenesen vágott és szempillája vonaláig lóg. Ártatlan arcvonásaival, alkatával és habos-babos, fodros-masnis, kék-fehér ruhácskájával szinte olyan, mint egy nyugati stílusú porcelánbaba. Mindig van nála egy zacskó cukorka, illetve egy fehér plüss nyuszi vörös szemekkel.

Jellem: Viselkedése gyerekes, éretlen. Elkényeztetett és arrogáns, a "buta felnőttekre" nemigen hallgat, jobban tud náluk mindent. Ugyanakkor ő maga könnyen megbántódik és sírva fakad. Ha szépen viselkednek vele szemben, ő is szófogadó és aranyos, de a kritikát már nem viseli jól. Akad benne egy adag kíváncsi szadizmus is, petjével is igen mostohán bánik. Imádja az édességet és a nyuszikat, de gyűlöli a koszt, ha nem tökéletes a külseje.

Képességek

Candy Bomb: Mindig hord magánál egy zacskó cukorkát, melyek nem csak végtelen édességimádatát elégítik ki, de fegyverként is használhatóak. A rózsaszínes izzásba jövő drazsék felrobbannak, ha bármihez hozzáérnek és [speciális képesség+szint] értékű sebzést okoznak. [Szint+4] számú cukorkával tudja ezt eljátszani egy játékban.

Előtörténet

14 évecskével ezelőtt egy hideg téli éjszakán apucit és anyucit meglátogatta a gólya Aberdeenben, Skóciában. Szerintem rossz címre vitt, mert nem is egy szerető otthonban tett le, hanem egy nagy házban, ahol sok másik gyerek is lakott, és nem volt se apucink, se anyucink, csak csúnya, gonosz nevelőink, akik bántottak minket. Nem szerettem ott lenni. Aztán egy nap jött egy nagyon furi néni sárga bőrrel és mandulavágású szemecskékkel, és azt mondta, hogy attól a naptól kezdve ő lesz az anyukám, és bemutatott egy bácsit, akire meg azt mondogatta, hogy az apukám lesz. Nagyon furcsán beszéltek, alig értettem meg őket, pedig mindig azt mondták nekem, hogy jó a szókincsem. Sokat olvastam mindenféle könyvet! Elvittek egy nagy kocsiban, el sem tudtam búcsúzkodni a barátaimtól. Megijedtem, sírtam és még meg is haraptam a bácsi kezét, amikor megpróbálta megsimizni a buksimat, de valamiért nem bántottak, pedig azt hittem, fognak. Mindig bántottak, amikor rosszalkodtam, ők viszont csak megértően mosolyogtak rám. Csodálkozva néztem fel rájuk.

Beköltöztettek egy akkora házikóba, ahol addig laktam, de itt nem voltak mások, csak mi hárman és sok-sok fekete-fehérbe öltözött másik néni meg bácsi, aki minden reggel megfésülték a hajacskámat, szép ruhákba öltöztettek, megetettek, egyszóval kedvesek voltak. Sokkal másabb volt, és bár hiányoztak a barátaim, örültem neki, hogy nem bántigálnak. Azt mondták, szép a mosolyom és egyre többet is nevettem. Ám alig telt el pár hét, és elvittek engem a nagy kocsijukkal a főnagyvárosba, egy olyan helyre, ahol sok repülőgép volt. Nagyon izgalmas volt, mert ezeket a repülőket nem magasan az égben láttam szállni, hanem a földön gurultak. Olyan óriásiak voltak! És akkor felszálltunk az egyikre, és a néni, aki azt szerette volna, hogy anyucinak hívjam, azt mondta, hogy elutazunk egy másik szigetre, ahol ők születtek. Érdeklődve vártam, bár a repülőgép zúgása nagyon-nagyon ijesztő volt, azonban a néni, akit a bácsi mindig Mikotonak hívott, átölelt és dúdolni kezdett a fülecskémbe egy vidám dalocskát, amit nem értettem, de álomba szenderültem tőle. Mikor felébredtem, már ott voltunk a másik szigeten, legalábbis azt mondták, de tényleg másmilyen is volt. Akármerre néztem, ilyen vonalas rajzokkal díszített táblákat láttam. Megkérdeztem, miért rajzolnak mindenhová az itteniek, és a bácsi azt mondta, hogy ezek betűk és számok, de akkor azt mondtam, hogy hazudik, mert azok nem ilyenek. Én tudtam olvasni és ezeket nem tudtam, tehát nem lehettek betűk!

Újabb nagy házikóba vittek, olyan volt, mint az előző. Aztán ahogy teltek a hetek, rájöttem, hogy nincsenek barátaim, mióta elhoztak és ez szomorúvá tett, pedig sok érdekes dolgot tanultam, mint azt a rajzos nyelvet is, aminek olyan furi a csengése. Viszont egy nap a sofőr bácsi, mikor illemtanóráról vitt haza, elütött egy kisfiút. Nem nagyon, csak egy kicsit, de hazavittük, mert bibis lett a lába. Biztos fájt neki, de mégis végig mosolygott rám és adott egy almát. Azt mondta, legyünk barátok, és azok is lettünk. Hetente egyszer-kétszer találkoztunk, igaz többnyire titokban, de izgalmas volt így. Jól szórakoztam, még ha néha nehezen is értettük meg egymást. Aztán még tavaly nyáron olyasmit tettünk, amit nem lett volna szabad. Kiszöktem a házból, hogy meglátogathassam, ő pedig mutatott nekem egy vicces sisakot. És azzal megmutatott nekem egy egészen más világot, ami olyan volt, mintha valami mesébe csöppentem volna. Ez volt a SAO. Egész nap futkároztunk a réteken és sok-sok érdekes dolgot csináltunk, bemutatta a játékot is.

Csakhogy amikor sötétedni kezdett, hirtelen nagyon sok másik ember közé kerültünk és egy nagyon nagy, csúnya bácsi azt mondta, hogy nem mehetünk haza innen, amíg fel nem mászunk a kastélya tetejére. Én viszont haza akartam mendegélni, nem akartam, hogy megharagudjanak rám. Hiába sírtam, senki sem vitt el, és máris sokkal ijesztőbb volt ez a különleges világ. Egy fiatal néni vitt el minket végül egy helyre, ahol aludhattunk, és a kimerültségtől álomba is zuhantam. Másnap máris nagyon hiányzott apuci és anyuci, de a barátom azt mondta, hogy nem lesz olyan rossz, ha kalandozni megyünk. A réteken aztán találtam is egy tojást, ami elfeledtette velem a bajomat legalább egy kis időre. Egészen olyan volt, mint egy Kinder tojás, csak fordítva, a teteje volt piros, és mintha valami folyadék ömlött volna rá, olyan mintája volt. Az alsó fele pedig szép tiszta fehér, csak egy homályos szélű fekete folt volt rajta. Csak akármit csináltam vele, nem kelt ki, hiába melengettem és babusgattam hetekig. Egy nap ráadásul eltűnt a barátom is, pedig kerestem égen-földön, még az ágy alatt is, de ez gonosz bújócska volt. Amikor megpróbáltam segítséget kérni, a buta felnőttek nem törődtek velem, egyedül maradtam. Csak a tojásocskám volt nekem. Vajon ki fog kelni?

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Márc. 14 2013, 21:10

Szia!

Nagyon jó karaktert alkottál, az előtörténet is szép lett, elfogadjam.

A tojásodból egy Vérnyúl kölyök kelt ki. Reméljük, hogy erős kis társat kovácsolsz belőle.

Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 2 (a kisállat élete élet/2)
Fegyverkezelés: 0 (a te sebzésed, ennek fele a találati esélyed)
Irányítás: 3 (a kisállatod sebzése, ennek fele a pet találati esélye)
Kitartás: 0 (megegyezik a kisállat kitartásával)
Gyorsaság: 0 (megegyezik a kisállat gyorsaságával)
Speciális képesség: 0 (megegyezik a kisállat speciális képesség pontjaival)

Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.

A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Állatidomár Kés ( - )
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat. + 20 a pet felfedezése miatt.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Tiffany Williams

Tiffany Williams

Re: Tiffany Williams