Darmen Druin

Név: Darmen Druin
Nem: Férfi
Kaszt: Harcos
Kor: 16 év

Kinézet: Fekete rövid haj, sötét szemek, magas vékony izmos testalkat. Pólót nem nagyon szokott viselni, de néha kivételt tesz.

Jellem:Magányos visszahúzódó családi háttere miatt, ám ha kell akkor segítőkész. Bizalmát elég nehéz elnyerni, de barátságos.

Képességek: A fegyvere könnyebb lesz és így csak egy kézzel kell fognia. A fegyver elkezd fényleni, majd nekitámad ellenfelének hihetetlen gyors csapásokkal, nyílt sebeket okozva.

csapások száma: 3 ( minden szinten )
gyorsasága: 1-3 szinten 1 pontal gyorsabb lesz mint az alap
4-6 szinten 2 pontal gyorsabb lesz mint az alap
7-9 szinten 3 pontal gyorsabb lesz mint az alap és így tovább

Előtörténet: A családomat még nagyon fiatalon - négy évesen - egy betörés során megölték. Csak én és a bátyja élte túl. Négy éven keresztül csak koldulásból tartottuk fenn magunkat. Az utcán nevelkedtünk semmink se volt. Nyolc éves koromra a bátyjám elég pénzt szerzett így albérletbe tudtunk költözni. Ezután segítem a bátyjámnak a pénz szerzésben ám két évvel később testvérem halálos betegség vitte a sírba. Ezután még keményebben dolgoztam hogy elérjem célom, hogy jobb sorsom lehessen. Mindenben segítettem amiben csak lehetett. Házat festettem, takarítottam, halászoknak segítettem és még olyan amit egy tíz éves kisember el tud végezni. Tizenöt évesen egy munka során megláttam egy nagyon híres játékot a Nerve Gear-t. Elhatároztam, hogy mindenáron megveszem. És szerencsém volt. Pár hónapos kemény munka után végre a kezembe tarthattam a világ legjobb - vagyis szerintem a legjobb - MMORPG-és játékát. Igen ám de minden dolognak két oldala van. Egy jó és egy rossz. A jó az, hogy van egy ilyen csúcs szuper játékom. A rossz annyi volt hogy nem tudtam fizetni a lakbért és így ismét az utcára kerültem. Megint nem volt semmim csak a játék. Nem volt más választásom ismét koldulásból kellett éljek. Anya régi barátja talált rám két hónappal később már-már halálos állapotban, pont a születés napomon. El se hittem hogy ennyi év után is felismert. Azt mondta a kis turcsi orromról ismert fel mert anyámnak is ilyen volt. Befogadott majd egy hónapos kúrálás után ismét egészséges lettem. Megkértem nevelő apámat - mert én így tekintek fel a férfira - hogy had próbálhassam ki a Nerve Gear-t. Eleinte ellenezte de egy pár napos kérlelés utána végre beadta a derekát. Berohantam a szobámba. Feltettem a sisakot és kasztot választottam. A harcosra esett a választásom - hosszas gondolkodás után - mert megakartam védeni magam, mert azt hittem ugyanolyan szörnyűségek fognak velem történni mint a valódi világban. A játék csatlakozása után elkezdtem beszélgetni míg nem megjelent az admin. Amit mondott az hátborzongatóan hatott rám. Az elején fel se tudtam fogni. Reméltem hogy nevelő apám nem fogja levenni a sisakot. De féltem hiszen ha ez megtörténik akkor meghalok. Féltem a halál gondolatától. lelkileg összetörve leültem a térre és néztem hogy a többieket hogy szervezkednek. Nem tudtam megmozdulni. Egyre csak az járt a fejemben hogy mi lesz ha leveszik a sisakot.
Két nap múlva.
Erőt veszek magamon és elkezdek sétálni a város kapujához úgy gondolom, hogy itt az idő fejlődni egy kicsit. Ám ekkor ismét eszembe jutnak a szavak. "Ha itt meghalsz a valódi világban is meghalsz". Letérdelek és némán zokogni kezdek. Nincs remény itt fogok meghalni. Még mindig nem tudom megemészteni amit mondott. Így hát itt maradtam, várom hogy valaki végig vigye a játékot. De egyszer csak elkezd furdalni a lelkiismeret, hogy mindenki az életét kockáztatja én pedig itt vagyok a biztonságba. Ez erőt ad nekem felállok és a szemebe fellángol a harci szellem. Nem leszek ekkora szerencsétlenség az biztos. Most vagy soha, kész vagyok szembe nézni a halállal. Legalább másoknak okozzak boldogságot hogyha segíteni tudok nekik. Így hát elindultam a mezőn a leszálló nap felé ellenségek után kutatva.

kijavítottam a hibákat remélem így jó

készen vagyok megpróbáltam minél több hibát kijavítani. Először egyes szám harmadik személyben írtam de aztán rájöttem hogy egyes szám első személyben kéne írnom. A helyes írásom a végén azért volt rossz mert már csak 5 percem volt vissza mert a bátyjám akart odaülni a géphez.