Egy ismerős osztály

Közkívánatra beadom a derekam és megosztom a brainstormingot. Remélem megüti a humor szintet
Egy hétfő esti összejövetelünk során Ran userrel arról beszélgettünk, hogy ha a SAO-s karaktereink a játékon belüli való életben egy osztályba jártak volna az általuk ismert játékostársaikkal, akkor hogyan hozták volna a kinti személyiségüket. Ebből az agymenésből született meg a következő iromány. Eredetileg sokkal több kari szerepelt volna az írásban, de eddig van megírva még a történet.

2022-ben járunk, egy klasszikus japán gimnázium osztályteremében. A diákok négy padsorban ülnek, mindenki a jól megszokott kis helyén. A tanári asztal két oldalán egy-egy szamárpadba ültették az osztály két büntiben lévő tagját: Kagami az előtte ülő székének rugdosása és káromkodás miatt került előre, míg Taidana azért kapott fegyelmit, mert "piros seggű páviánnak" és "hülye majomnak" hívta egyik osztálytársát. Az első sorban természetesen az eminens tanulók vívtak ki maguknak a helyet: Yurihime és Hinari állandó versenyben vannak az osztály legjobb tanulója címért, s jelentkezésben csak Ayani veheti fel velük a versenyt, aki állandóan ötleteivel bombázza a tanárokat. Az ablak felőli padsorban helyet foglaló Hinari mögött ül a mi kis nyeszlett Ranmarunk, a tipikus szemüveges kocka, aki azon túl, hogy az informatikában egy zseni, nem igazán tud kitűnni társai közül. A lányokkal nem ért szót, de igazság szerint egyetlen kortársával sem, jelenleg is csak lopva les a társaira, hogy megfigyelhesse őket. Ran mögött ül Peter, az álmodozó művészlélek, aki éppen fantáziájának újabb szülöttjét próbálja papírra vetni. A képen egy kis sárkány látható egy "RAWRrr" felirattal, a művészúrfi közben azért sóhajtozik, mert mindig is egy különleges és megértő barát után vágyakozott. Petert az alkotásban kellemetlen füst zavarja meg, és nem állhatja, hogy ne torkolja le a mögötte elterpeszkedő Páncit, aki ezután az ablakon kifelé fújja a méretes jointja füstjét, de a lábát esze ágában sem áll levenni a padról, miközben hősies játékkatonáival babrál.
Az ajtó felőli padsorban az első és az utolsó hely üresen árválkodik, gazdáik úgy tűnik késve érkeznek a mai nap első órájára. A második és a harmadik padban Kazume és Neuro éppen egymással vannak elfoglalva, mint mindig. Kazu megszokott maszkjába burkolózva próbálna lemenni alfába, illetve inkább zombiba, amikor is Neuro hirtelen előre hajol, hogy megnyalhassa a fiú nyakát.
- Fúúj, pixel ízed van! - kelletlenkedik Neu, miközben a bal középső padsor leghátsó szegmensében eddig unatkozó és magába forduló Fumi szemei szinte kidüllednek a látványtól. Közvetlenül a hitetlenkedő srác előtt Kota éppen befejezi hosszú sörényének fésülését, majd azon munkálkodik, hogy az osztály diákképviselőjét, az előtte ülő Kanát befűzze. Kilóméteres sorokban fejti ki monológjaiban érzelmeit a hősszerelmes, majd kis cetlikre írt üzeneteit galacsinokká formálva dobálja azokat a pöttöm lányka padjára. Jobbra tőlük Rita éppen azon van, hogy RenAit cukkolja, mire a pici lány hátra fordul és mindenki nagy meglepetésére - kiváltképp Ranéra, akink már Neu nyalakodása is kiverte a biztosítékot - Ai egyszerűen vigyorogva megmarkolja Rita melleit. A mindezt premier plánban végigmozizó Anatole nyála is majdnem elcseppen, aki próbálja előhozni magából a nem létező macsó énjét és egy lehengerlőnek szánt mosollyal a következő kérdést szegezi a két lánynak:
- Buli, este, nálam? - kacsint a hölgyekre Anat, ám válasz egyelőre nem érkezik, csak lenéző pillantások Ritától. A beálló csöndben csak Ran kuncog a kialakult helyzeten, miközben felnéz Anatolera, amiért ő legalább volt olyan bátor, hogy megpróbálta a lányokat befűzni. Hogy elcsitítsa a sípoló pápaszemest, Kana hozzávág egy, az asztaláról felkapott galacsint. - Csönd legyen kocka, neked nem osztottak lapot! - ripakodik rá erélyesen a főnökasszony, ám Ran ekkorra már elolvasta Kota egyik szerelmi vallomását, amiről azt hiszi, hogy Kana egyenesen neki szánt, hogy titkolt érzelmeire végre fény derülhessen. Az újabb beálló csendet azonban nem tücsökciripelés töri meg, mint ahogyan az egy animeben lenni szokott, hanem Ayani felkiáltása, aki egy felsőbb évestől kölcsönkapott Nintndo DS-en játszott eddig pokemonos játékkal.
- Ponyta, téged választalak! - ekkor nyílik a teremajtó és betoppan az egyik késve érkezett - Vodka, én pedig téged... - húz egy nagyot laposüvegéből Violeta, amelyet ezután olajos motorszerelő overálja zsebébe süllyeszt, majd a jobb hátsó sarokban lévő helyére megy. Farzsebéből előránt egy villáskulcsot, majd az asztalra csapva elhelyezkedik székében. Anatole még utoljára bedobja magát:
- Szóval... buli... valaki? Lesz pia is dögivel és anyámék sem lesznek otthon
- Én benne vagyok, csődör - bólint rá Vio, hiszen az ingyen röviditalnak és a dőzsölésnek nem tud ellenállni.
Ekkor ismét nyílik a teremajtó és Yoshiaga professzor két cserediák kíséretében érkezik, majd leteszi az osztálynaplót az asztalra, ahol egy "Mizuki" feliratos lombik és a kémia órához szükséges további felszerelések állnak. Kana már fel is pattan, hogy jelentést tegyen a tanárnak.
- Osztály vigyázz! Tanár Úrnak jelentem, hogy hiányzik egy fő, Hanzo Hokushin. Az osztály kémia órára készen áll.
- Köszönöm, leülhettek - bólint Yoshiaga professzor, ám Yurihime mielőtt helyet foglalna, odalép a tanár úrhoz és egy almát tesz le az asztalára. - Fogyassza egészséggel, professzor úr ^^ -majd visszasiet helyére, miközben Hinari és Ayani azon bosszankodnak magukban, hogy miért nem nekik jutott először ez az almás ötlet az eszükbe.
- Osztály, kérlek köszöntsétek az új vendégdiákokat: Lottit Németországból, és Alexet Magyarországból.