Matsumoto Mitsuo ”Aetheris”

Név: Matsumoto Mitsuo ”Aetheris”
Nem: Férfi
Kaszt: Lovag
Kor: 16

Kinézet: Vékony testalkatú körülbelül 55 kiló és 164 centi ”magas”… vagy inkább alacsony. Vállig érő szőke haja és kék szemei vannak. Kisfiús arca miatt sokan mondják rá, hogy cuki. Főleg lányok és ezt Mitsuo ki is használja, ha arra van szüksége de, általában nagyon zavarja, hogy emiatt sokszor nem veszik őt komolyan.

Jellem: Meglehetősen gyáva. Bár ha figyelembe vesszük hogy itt az élete a tét, akkor talán ez nem is olyan meglepő. Ezen kívül erős tériszonya is van, ami erősítheti ezt a képet. Alapjában véve vidám és kedves de mióta a játékba került már sokkal kevesebbet mosolyog. A gondolat hogy talán örökre elvesztette a családját és a barátait folyamatosan a szívét, mardossa ezért többször is eljutott az öngyilkosság gondolatáig. Nagyon akaratos tud lenni, ha valamit akar, és talán részben ez tartotta eddig életben, na meg a remény hogy egyszer kijut ebből a világból.

Képességek:
Vector rotation: A pajzs fényesen ragyogni kezd, mikor aktiválódik a képesség. Ezután a következő támadás, ami eltalálja a pajzsot, fél sebzést visz be, viszont ugyan akkor egy Aetheris által tetszőlegesen kiválasztott személy vagy mob is elszenvedi az eredeti sérülésnek a felét. A képesség más képességek hatásait is ugyan ilyen módon tudja visszaverni egy kiválasztott személyre. 5 körönként használható.

Előtörténet:
Nos Mitsuo múltjáról nem lehet sok mindent mondani. Anyagilag jól álltak és teljesen hétköznapi életet élt szerető családi légkörben. Egy húga volt, akivel sokat veszekedtek, de persze csak a szokásos testvéri szeretet nyilvánult meg ebben a formában. Jó tanuló volt és az osztályának többségével is jól kijött. Két jó barátja volt bár most csak egyiküket érdemes megemlíteni.
Ugyanis nem egyedül érkezett a játékba. Mitsuo születésnapja egy nappal a SAO indulása előtt volt és a szüleitől kapott egy Nerve Geart és barátjával Hirotoval aki, korábban magának is szerzett egyet már tűkön ültek, azért hogy beléphessenek. Amikor elindult a játék mindketten Mitsuonál gyűltek össze és egyszerre léptek be a játékba. Persze először még a karakterét kellett elkészítenie. Nem tartott sokáig, mert előző éjszaka nem bírt aludni és inkább a kis kézikönyvet olvasta végig, és előre eldöntötte mit, hogyan fog csinálni. Rögtön kiválasztotta a lovagot és hozzá egy magas tiszteletet, parancsoló külsőt állított be. Még a hangját is elmélyítette kicsit a hatás kedvéért. Végül a karakternek a jól csengő Aetheris nevet adta.
Belépve rögtön megtalálta Hirotot. Barátja a kardforgatót választotta, és együtt vágtak neki a felfedezés örömének. Lenyűgözte a játék. Előtte csak két dimenzióban játszott hasonlóval de az, ehhez képest sehol nem volt. Boldogan vetette bele magát a játékba. Egyenesen a mezőre siettek. Sokan voltak a környéken de végül találtak egy üresebb területet pár disznóval.
– Támadáááás! - ordították és rávetették magukat a röfögő mobokra. Sokáig csépelték őket, bár azért ők is sérültek rendesen. Jól érezték magukat, de Hiroto elkezdett fáradni. Túl keveset rakott a kitartására. Hamarosan egy felbőszült disznó rontott neki oldalról fellökve őt és az élete lassan elérte a nullát.
– A francba! - kiáltott fel Hiroto meglepetésében. - Várj meg! Öt perc és itt vagyok. - mondta mielőtt szilánkokra tört volna a teste. Mitsuo pedig várakozott már tíz perc is eltelt de ki tudja mennyi idő mire a barátja, visszaér hozzá. Ám ekkor erősen fényleni kezdett. Hirtelen meglepődött aztán egy pillanat múlva már a főtéren találta magát de nem volt egyedül. Első ránézésre úgy tűnik, hogy az összes játékos ide került valahogy. Kicsit nyugtalan lett de bizonyára ez is csak valamilyen event mint amiket, a kézikönyvben is írtak. A levegőben egy hatalmas alak kezdett lassan megjelenni. Aztán beszélni kezdett és Mitsuo ereiben szóról-szóra egyre jobban megfagyott a vér. Csak átverés… egy nagy átverés. Ez nem igaz. Csak, csak egy kis ugratás. A nagy alak mindjárt nevetve bejelenti, hogy csak viccelt és mindenki mehet tovább játszani. Mikor az arca elé emelte a tükröt a szíve mélyén már tudta hogy Kayaba igazat beszél de az agya továbbra sem volt képes elfogadni a tényt. Ez egyszerűen lehetetlen. Kayaba eltűnt és az ég ismét az eredeti színére váltott vissza. Pár másodpercig csend volt aztán kitört a pánik. Mitsuo sem bírta tovább. Könnyei végigfolytak az arcán és sírva rohant végig a tömegben.
– Hiroto! HIROTO! - ordította de, hiába kereste barátját a megvadult tömegben. Egész nap a városban bolyongott, amíg a fáradtság miatt össze nem esett az utcán. A következő hónapok borzalmasan teltek. Hiába kereste Hirotot sosem látta többé. A pénze elfogyott és éhezett. Csak szenvedett. Rettenetesen hiányzott neki a régi élete és csak hányódott ide-oda a városban. Még csak árnyéka sem volt, korábbi vidám önmagának. A családját akarta látni, hogy összekócolja a húga haját, hogy az anyja által rendelt pizzát egye a tv előtt. Nem egy embert látott, akik elmentek a világ széléhez és levetették magukat. Azt állították így kijuthatnak. Sokáig nem tudta magát rávenni erre a lépésre de az idő lassan felőrölte és kezdte elhitetni magával, hogy ez az egyetlen kiút. Végül, pedig úgy döntött követi azokat, akik kijutottak.
Már beesteledett mikor elérte Aincrad szélét. Nem baj. Így talán könnyebb lesz. Egész életemben féltem a magasságtól most mégis arra készülök, hogy levetem magam. Milyen ironikus… de ha ez kell a szabaduláshoz. Legalább nem látom, mikor érek a széléhez esélyem se lesz megtorpanni. Valahogy ettől a gondolattól nem lett könnyebb a döntése de már nem fordulhat vissza. Magában imádkozott hogy sikerrel járjon bár a szíve mélyén tudta az igazságot. Aztán rohanni kezdett a világ széle felé. Még pár lépés és nem lesz talaj a lába alatt. Pár lépés múlva már várja a szabadság. Viszont érezte, hogy valami nekiütődik a nyakának, és erősen ráfonódik. A következő pillanatban elvesztette a talajt a lába alól és nagy csattanással a hátán landolt. Kiszaladt a levegő a tüdejéből és megzavarodva nézett fel az idegenre, aki a nyakánál fogva a földhöz szegezte.
– Te meg mi a francot csinálsz!? - hallatszott az őt fogva tartó lány hangja.
– Eltűnök. - mondta Mitsuo a könnyeivel küszködve.
– És annak mi értelme!? - Nem érkezett válasz. A lány keze nagyot csattant a fiú arcán. - Kérdeztem valamit!
– Mi értelme maradni!? - Merész kérdéséért egy újabb pofon volt a válasz.
– Teljesen hülye vagy!? Meg akarsz halni!? - megint csönd és egy újabb pofon. - Kérdeztem va…
– NEM! - kiáltott fel Mitsuo sértetten.
– Szóval csak egyszerűen hülye vagy.
– Nem!
– Akkor miért nem küzdesz, azért hogy kijuthass!? Hol vannak a fegyvereid? Miért itt sajnáltatod magad, ahelyett hogy küzdenél!? – A lány elengedte a nyakát és felállt. Mitsuo is fel akart kelni a földről de hirtelen egy kard szegeződött a torkának.
– Akkor döntsd el, mit akarsz. Küzdelem vagy halál?
– Ki akarok jutni.
– Akkor harcolj! - A kard eltűnt és egy kéz jelent meg az orra előtt. A lány egy erős rántással talpra segítette. - Egyébként mi a neved? - váltott hirtelen sokkal barátságosabb hangnemre.
– M-Mitsuo - mondta ki tétovázva.
– Jó. Most pedig szépen visszamész a városba, és reggelre keresel magadnak egy küldetést. - A lány ekkor elindult de nem a város felé.
– Hova mész? - kiáltott utána.
– Kijutok a játékból! - a lány pillanatokon belül eltűnt a sötétben Mitsuo pedig a városból kiszűrődő fények felé fordult. Még fogalma sincs mihez fog kezdeni holnap, de talán a lánynak volt igaza. Elővette az Inventoryából a kardját, és az oldalára akasztotta a pajzsot, pedig a hátára és elindult a város felé.