KezdőlapHayuzava Kaoru
2 posters
1 / 1 oldal
Hayuzava Kaoru
by Hetero Csüt. Jan. 24 2013, 23:49
Név: Hayuzava Kaoru (játkban Hetero)
Nem: Férfi
Kaszt: Harcos
Kor: 17
Kinézet: 179 cm magas, vörös hajú és mivel a játékba lépéskor, sárga színű kontaktlencse volt a szemében, ezért a játékban sárga a szeme. Nagyjából 72 kg.
Jellem: Kissé visszahúzódó, de a játékba határozottan lép be, hiszen ez számára saját döntés volt. Nem nagyon érdekli, ha más meghal, vagy megsérül, a saját szórakoztatására játszik, de figyel, hogy élete, ne nagyon essen abba a bizonyos piros zónába. Nem akar bántani másokat, de ha muszáj, és elhatározza magát, akár ölni is képes. Természetesen ennek ellenére, esetleges társai életét fontosnak tartja, vagy inkább hasznosnak, hiszen ha ők meghalnak, akkor lehet, hogy ő lesz a következő. Visszafogottan, tisztelettudóan beszél másokkal, próbálja nem megnehezíteni a helyzetüket.
Képesség:
Ritmusos Rezonancia: Fejhallgatóm, fegyveremre kapcsolom, és az irányított hanghullámok, felerősítik fegyverem csapását, mivel így a sebzés mélyebbre hatol. Ennek a képességnek, egy körre van szüksége a visszatöltésre.
(fegyver ereje *0.5 képesség szintenként)+ teljes erő
Egy normál keresetű családban születtem, apám neve, Hayuzava Mikoto volt. Anyám neve Karou Akaho. Három testvérem volt, Két idősebb, és egy fiatalabb, egészen pontosan egy bátyám, egy nővérem, és egy húgom volt. Az általános iskola elején, jól teljesítettem, persze ebben semmi nehéz nem volt, de ahogy teltek az évek, és fejlődtem testileg, egy idő után, elkezdtek romlani a jegyeim. Ez nagyjából alsó középiskola második osztályára teljesedett ki. Itt már az év végi vizsgákon, a bukás közelébe kerültem. És hogy mi volt az oka a jegyek romlásának? A hormonok. Ahogy dolgoztak bennem, egyre kevesebbe gondoltam a tanulásra, és egyre többet a lányokra. Gyűlöltem magam, amilért ennyire sem tudtam kontrollálni a gondolataimat, és hogy ekkora csalódást kell okoznom a családomnak, a bátyámmal, és a nővéremmel szemben, akik kitűnően végezték el az iskolákat. Én voltam a család fekete báránya.
Ez alatt a néhány év alatt, egyre csak nőtt, a szüleim és testvéreim veszekedésének száma. Mivel, jómagam nem szándékoztam belekeveredni ezekbe, a veszekedésekbe, amik a pénz hiányáról, és arról szóltak, hogy éppen ki fog mosogatni. Végül, a zenébe temetkeztem, amint hazaértem iskola után, az első dolgom az volt, hogy felvettem a fülesem, és feltekertem a zenét, hogy teljességgel elnyomjam a zajt, ami a családomtól jön. Hosszú gyűjtögetés után, sikerült vennem, egy fekete-fehér elektromos gitárt, amin szépen lassan, meg tanultam játszani. Ezen kívül, elkezdtek érdekelni a nyelvek, és Kínaiul, Angolul megtanultam interneten, filmeken keresztül. Kiderült, számomra is, hogy az agyam jobban fog, mint gondoltam, úgy döntöttem, hogy ideje kinyitni azokat a tankönyveket, és nekiállni tanulni. Nagy sikert arattam ezzel az osztályomban, a folyton a padot nyomó és lusta diákból felküzdöttem magam az eltanulók közé, de barátkozni másokkal, még továbbra sem volt kedvem.
Csak fülesemmel a fejemen, bámultam az iskola baseball csapatát, és a kendósokat, de sosem volt merszem becsatlakozni egy klubba sem, mondván, úgy sem vagyok elég jó hozzá, a sporthoz, az agy nem elég. Ugyan ezen bizonytalanságom miatt, a lányokat sem mertem megszólítani, sőt, annyira zavarban voltam mellettük, hogy idióta mosolyra húzódott a szám, és ezt a mosolyt nem tudtam irányítani, gyakran a kezemmel kellett takarnom a számat. Semmilyen kiemelkedő sporteredményem nem volt, viszont, nagyon szerettem szétszedni elektromos dolgokat.
Eredményeim javulása jeléül, egy NERvGear-t kaptam szüleimtől. A játékok iránt, nem igazán érdeklődtem, de a szétszerelése annál jobban felkeltette a fantáziámat. Szét is szereltem, hátha valami használható van benne, amit a Tesla csarnokomba beépíthetek. A pincénkben ugyanis, beépítettem, egy kisebb műhelyt magamnak, már korábban. Sajnálatos módon, ebben a sisakban semmi felhasználható nem volt. Kissé túl sokat babráltam vele. Gondoltam elindítom, megnézem, hogy így mi történhet. Semmi, de semmi nem történt, félre is dobtam, és folytattam a sorozatozást.
Nem sokkal később, anyám nyitotta ki az ajtóm, eléggé sietett és a könnyei is folytak, bár ekkor még nem tudtam mért. Majd lehívott, hogy nézzem meg, hogy mit adnak most a tévében. Legnagyobb ledöbbenésemre, a Sword Art Online nevű játékról volt szó, és arról, hogy nem lehet kijutni onnan. Ráadásul mind a tízezer játékos be van jelentkezve. „Mi? Mégis miről beszél. Én itt vagyok, én nem vagyok bent.” Fel rohantam a szobámba, és a NERvGear, amibe bele turkáltam, még mindig ment, gyorsan kikapcsoltam és érdeklődve kerestem rá az interneten fejleményekre. Rengeteg áldozatot szedett már a játék. Közülük én is egy lehetnék, de szerencsére nem így volt.
Az iskolában, egyre jobban romlott a hangulat, a játékban rekedtek miatt, egyre több halálhír volt, egy idő után, ez nagyon zavaróvá vált. Egyáltalán nem érdekelt a dolog, semmi megbeszélni való nem volt benne, egyszerűen csak egy őrült műve az egész. Ennek ellenére, nem is tudom mért, de egyre jobban beleástam magam a játék leírásába a fejlesztésének körülményeibe. Talán a túl sok Sherlock volt az oka, hogy ezt tettem. Nem bírtam magammal, a hat hónap keresgélés után, egyre jobban beleéltem magam a játék gondolatába, megjelent előttem, egy izgalmasabb élet kapuja. Végül nem bírtam tovább.
Előkerestem a sisakot és megpróbáltam visszaállítani eredeti állapotába. Mire befejeztem, már majdnem úgy nézet ki mint az új. Hosszas agyalás után, végül úgy döntöttem, ideje belevágni. Nagyot nyeltem, és felvettem a sisakot. Meg is jelentek előttem a parancsok, ezeknek eleget téve nekivetett háttal az ágynak elindítottam a játékot. Ekkorra, nagyjából már mindent tudtam róla, és igen, azzal is tisztában voltam, ha itt meghalok, a valóságban is. Ezzel, elérkeztem a karakterválasztáshoz.
A Harcos karaktert választottam, az volt a legszimpatikusabb a leírások alapján. Na és most jött a névválasztás. Valami vicceset akartam, ekkor jutott eszembe a „Hetero” így ez lett a nevem. Én is a főtéren kezdtem, mint sokan mások hat hónappal ezelőtt. Sok ember gyűlt körém, hogy én mégis mit keresek itt, és hogy ki tudom e juttatni őket. Közöltem velük, hogy a saját szórakoztatásomra jöttem, és nem, nem tudok segíteni nekik. Majd jött, a számukra, talán legrosszabb hír.
- Ha itt meghaltok, a valóságban is. -
Így kezdődött hát kalandom a Sword Art Online nevű játékban.
Nem: Férfi
Kaszt: Harcos
Kor: 17
Kinézet: 179 cm magas, vörös hajú és mivel a játékba lépéskor, sárga színű kontaktlencse volt a szemében, ezért a játékban sárga a szeme. Nagyjából 72 kg.
Jellem: Kissé visszahúzódó, de a játékba határozottan lép be, hiszen ez számára saját döntés volt. Nem nagyon érdekli, ha más meghal, vagy megsérül, a saját szórakoztatására játszik, de figyel, hogy élete, ne nagyon essen abba a bizonyos piros zónába. Nem akar bántani másokat, de ha muszáj, és elhatározza magát, akár ölni is képes. Természetesen ennek ellenére, esetleges társai életét fontosnak tartja, vagy inkább hasznosnak, hiszen ha ők meghalnak, akkor lehet, hogy ő lesz a következő. Visszafogottan, tisztelettudóan beszél másokkal, próbálja nem megnehezíteni a helyzetüket.
Képesség:
Ritmusos Rezonancia: Fejhallgatóm, fegyveremre kapcsolom, és az irányított hanghullámok, felerősítik fegyverem csapását, mivel így a sebzés mélyebbre hatol. Ennek a képességnek, egy körre van szüksége a visszatöltésre.
(fegyver ereje *0.5 képesség szintenként)+ teljes erő
Egy normál keresetű családban születtem, apám neve, Hayuzava Mikoto volt. Anyám neve Karou Akaho. Három testvérem volt, Két idősebb, és egy fiatalabb, egészen pontosan egy bátyám, egy nővérem, és egy húgom volt. Az általános iskola elején, jól teljesítettem, persze ebben semmi nehéz nem volt, de ahogy teltek az évek, és fejlődtem testileg, egy idő után, elkezdtek romlani a jegyeim. Ez nagyjából alsó középiskola második osztályára teljesedett ki. Itt már az év végi vizsgákon, a bukás közelébe kerültem. És hogy mi volt az oka a jegyek romlásának? A hormonok. Ahogy dolgoztak bennem, egyre kevesebbe gondoltam a tanulásra, és egyre többet a lányokra. Gyűlöltem magam, amilért ennyire sem tudtam kontrollálni a gondolataimat, és hogy ekkora csalódást kell okoznom a családomnak, a bátyámmal, és a nővéremmel szemben, akik kitűnően végezték el az iskolákat. Én voltam a család fekete báránya.
Ez alatt a néhány év alatt, egyre csak nőtt, a szüleim és testvéreim veszekedésének száma. Mivel, jómagam nem szándékoztam belekeveredni ezekbe, a veszekedésekbe, amik a pénz hiányáról, és arról szóltak, hogy éppen ki fog mosogatni. Végül, a zenébe temetkeztem, amint hazaértem iskola után, az első dolgom az volt, hogy felvettem a fülesem, és feltekertem a zenét, hogy teljességgel elnyomjam a zajt, ami a családomtól jön. Hosszú gyűjtögetés után, sikerült vennem, egy fekete-fehér elektromos gitárt, amin szépen lassan, meg tanultam játszani. Ezen kívül, elkezdtek érdekelni a nyelvek, és Kínaiul, Angolul megtanultam interneten, filmeken keresztül. Kiderült, számomra is, hogy az agyam jobban fog, mint gondoltam, úgy döntöttem, hogy ideje kinyitni azokat a tankönyveket, és nekiállni tanulni. Nagy sikert arattam ezzel az osztályomban, a folyton a padot nyomó és lusta diákból felküzdöttem magam az eltanulók közé, de barátkozni másokkal, még továbbra sem volt kedvem.
Csak fülesemmel a fejemen, bámultam az iskola baseball csapatát, és a kendósokat, de sosem volt merszem becsatlakozni egy klubba sem, mondván, úgy sem vagyok elég jó hozzá, a sporthoz, az agy nem elég. Ugyan ezen bizonytalanságom miatt, a lányokat sem mertem megszólítani, sőt, annyira zavarban voltam mellettük, hogy idióta mosolyra húzódott a szám, és ezt a mosolyt nem tudtam irányítani, gyakran a kezemmel kellett takarnom a számat. Semmilyen kiemelkedő sporteredményem nem volt, viszont, nagyon szerettem szétszedni elektromos dolgokat.
Eredményeim javulása jeléül, egy NERvGear-t kaptam szüleimtől. A játékok iránt, nem igazán érdeklődtem, de a szétszerelése annál jobban felkeltette a fantáziámat. Szét is szereltem, hátha valami használható van benne, amit a Tesla csarnokomba beépíthetek. A pincénkben ugyanis, beépítettem, egy kisebb műhelyt magamnak, már korábban. Sajnálatos módon, ebben a sisakban semmi felhasználható nem volt. Kissé túl sokat babráltam vele. Gondoltam elindítom, megnézem, hogy így mi történhet. Semmi, de semmi nem történt, félre is dobtam, és folytattam a sorozatozást.
Nem sokkal később, anyám nyitotta ki az ajtóm, eléggé sietett és a könnyei is folytak, bár ekkor még nem tudtam mért. Majd lehívott, hogy nézzem meg, hogy mit adnak most a tévében. Legnagyobb ledöbbenésemre, a Sword Art Online nevű játékról volt szó, és arról, hogy nem lehet kijutni onnan. Ráadásul mind a tízezer játékos be van jelentkezve. „Mi? Mégis miről beszél. Én itt vagyok, én nem vagyok bent.” Fel rohantam a szobámba, és a NERvGear, amibe bele turkáltam, még mindig ment, gyorsan kikapcsoltam és érdeklődve kerestem rá az interneten fejleményekre. Rengeteg áldozatot szedett már a játék. Közülük én is egy lehetnék, de szerencsére nem így volt.
Az iskolában, egyre jobban romlott a hangulat, a játékban rekedtek miatt, egyre több halálhír volt, egy idő után, ez nagyon zavaróvá vált. Egyáltalán nem érdekelt a dolog, semmi megbeszélni való nem volt benne, egyszerűen csak egy őrült műve az egész. Ennek ellenére, nem is tudom mért, de egyre jobban beleástam magam a játék leírásába a fejlesztésének körülményeibe. Talán a túl sok Sherlock volt az oka, hogy ezt tettem. Nem bírtam magammal, a hat hónap keresgélés után, egyre jobban beleéltem magam a játék gondolatába, megjelent előttem, egy izgalmasabb élet kapuja. Végül nem bírtam tovább.
Előkerestem a sisakot és megpróbáltam visszaállítani eredeti állapotába. Mire befejeztem, már majdnem úgy nézet ki mint az új. Hosszas agyalás után, végül úgy döntöttem, ideje belevágni. Nagyot nyeltem, és felvettem a sisakot. Meg is jelentek előttem a parancsok, ezeknek eleget téve nekivetett háttal az ágynak elindítottam a játékot. Ekkorra, nagyjából már mindent tudtam róla, és igen, azzal is tisztában voltam, ha itt meghalok, a valóságban is. Ezzel, elérkeztem a karakterválasztáshoz.
A Harcos karaktert választottam, az volt a legszimpatikusabb a leírások alapján. Na és most jött a névválasztás. Valami vicceset akartam, ekkor jutott eszembe a „Hetero” így ez lett a nevem. Én is a főtéren kezdtem, mint sokan mások hat hónappal ezelőtt. Sok ember gyűlt körém, hogy én mégis mit keresek itt, és hogy ki tudom e juttatni őket. Közöltem velük, hogy a saját szórakoztatásomra jöttem, és nem, nem tudok segíteni nekik. Majd jött, a számukra, talán legrosszabb hír.
- Ha itt meghaltok, a valóságban is. -
Így kezdődött hát kalandom a Sword Art Online nevű játékban.
Hetero- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 31
Join date : 2013. Jan. 24.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Hayuzava Kaoru
by Kayaba Akihiko Pént. Jan. 25 2013, 13:09
Szia!
Kedves furcsa nevű ifjú, az előtörténeted mindent tartalmazott és a hibák is elenyészőek voltak, elfogadom.
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+2 erő *-1 kitartás/-1 fegyverkezelés/-1 gyorsaság*)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kedves furcsa nevű ifjú, az előtörténeted mindent tartalmazott és a hibák is elenyészőek voltak, elfogadom.
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+2 erő *-1 kitartás/-1 fegyverkezelés/-1 gyorsaság*)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.