Bosszú a bosszúállón

by **The Gleam Eyes** Szomb. Dec. 11 2021, 19:26

Mód: Alap (One versus All)
Tag: Leo

Leo (50) - HP:205 | F:70 | E:92 | K:85 | GY:195 (214) | S:50 | P:180 - epikus van

Aktuális boss: 4. Zerios, az Ellentámadások Mestere

by **Leonard** Vas. Dec. 12 2021, 18:04

1.

Sötéten ásítottak a Kezdetek Városának ablakai. A máskor oly forgalmas Fő tér most üres volt és békés, macskaköveit ezüstös ragyogással festette meg a holdfény. Valahol a távolban megkondult a harang, megriasztva ezzel a környéken vadászó baglyokat.
Hajnali három óra volt, Aincrad az igazak álmát aludta.

Füst szállt fel az egyik közeli utca színes, szagos, vidáman díszített ereszei alól. Nem volt több, pusztán vékony csík, gyorsan köddé váló pamacs, de mégis oda nem illő díszlet a mély csendben. Megmoccant a sötétség, kitárta karjait. A holdfény ezüstbe öltöztetett néhány szőke tincset, végigfolyt egy arcon és mézszínre festett egy félig lecsukódó szemhéjat.
A férfi az ablakon kihajolva lustán, szinte mozdulatlanul cigarettázott hosszú órák óta. Látszólagos nyugalommal szemlélte a környezetét, ahogy teszi azt a szikla a hegyoldalban, megmozdíthatatlanul, kikerülhetetlenül. A párkányon mellette egy kristálypohár pihent, benne áttetsző folyadék, víz, vagy vodka, netalántán felváltva mindkettő.

A szál a végére ért. Keresett egy tiszta pontot a tömött hamutálban, elnyomta a parázsló véget és a cigarettás dobozért nyúlt, az azonban épp olyan üres volt, mint ezekben a pillanatokban a lelke.
A férfi felsóhajtott, arcát elfedte a sötétség, miközben markába zárta, összegyűrte, majd elhajította a szemetet. Alakja megnyúlt, ahogy kiegyenesedett és az oldalára kötött egy hosszú, nehéz tárgyat, ami egész eddig az ablak párkányának döntve bújt meg a sötétben.

Rövid időbe telt csak, s a férfi már a kihalt utcákat rótta. Csizmájának hangja ütemesen visszhangzott az éjszakában. Mozgását követte tokjától megfosztott, egyszerű kardja, élén vidáman meg-megcsillant a sápadt fény. Egyszerű, jelöletlen és vékony penge volt, s bár első ránézésre nem sokban különbözött egy Kezdő Kardtól, ha az ember sokáig figyelte, szinte látni vélte a körülötte játszó apró kis villámokra emlékeztető kisüléseket.

by **Leonard** Vas. Dec. 12 2021, 18:06

2.

A Túlélő csarnok úgy magasodott fölé, mintha puszta méreteivel is el akarná tántorítani az arra tévedőket. Mintha már ezzel is jelezni akarta volna, micsoda lehetetlen vállalkozás szembeszállni a szintfőnökökkel. Hatalmas, kőből épült oszlopai az ókori Róma Colosseumához tették hasonlatossá, s a falai közé tévedt kétségbeesett emberek sem voltak többek, mint a rabszolgaként értékesített gladiátorok. Az erőszak volt az egyetlen út, amit a kitörésre ismertek és ez sem kecsegtetett többel, mint pillanatnyi, rövid életű győzelmek sora.
A legjobbak még mindig éltek, a többiek pedig...

Leo kezébe fogta az egyszerű, simulékony kardmarkolatot és úgy szemlélte a méretes, simára csiszolt építőköveket maga előtt, mintha csak az első csatájára készülne. Aggodalom azonban nem volt a szívében. Egyáltalán nem félt a nehéz bossok és a még nehezebben felderíthető bosskazamaták okozta kilátástalanságtól, hiszen nem volt célja a kijutás. Ahogy pedig telt az idő, egyre kevebb oka maradt rá, hogy megmásítsa ezt a vágyat.
Számára nem maradt odakint semmi.

Voltak idők, amikor a bezártság gondolata egyszerűen összeroppantotta volna. Régebben, amikor az élet még tele volt számára kínálkozó lehetőségekkel, amikor még nem állt másból, pusztán az élvezetek végeláthatatlan hajszolásából. Önző volt, magabiztos, akaratos és szabad. Mindent megszerzett magának, amire csak vágyott és egy idő után nem érdekelte többé, hogy ezzel kiken gázol át és milyen határokat sért meg. Úgy érezte, neki minden jár, ahogy járt is egész életében már csak a születése jogán. Jóképű volt, eszes, gazdag és fiatal. Miért gondolkodott volna hát a jövőn?

Kayaba bejelentése után napokba került rájönnie, miért nem aggasztja annyira a dolog, mint mondjuk Ilját. Miért nem retteg, miért nem sokkos, miért nem siratja elveszett, fénykorában kettévágott életét. Csakhogy Leoé már korábban, hosszú hónapokkal a játék indulása előtt, egy késő éjszakai balesetben elveszett.
Egyetlen pillanat alatt fosztották meg őt mindentől, ami a személyiségét képezte, de ennél sokkal borzasztóbb felismerés volt a számára, hogy ezt még meg is érdemelte.

by **Leonard** Vas. Dec. 12 2021, 18:07

3.

Belépett a harctérre. Pusztán fél szemmel pillantott rá az ott manifesztálódó szörnyetegre, majd passzolt. Újra és újra, mielőtt kisétált. A bagoly nem akart érkezni.

A lelke mélyén mindig is élt egy kisfiú, aki nagyon szerette az autókat, a nagyapját és rendőr szeretett volna lenni, hogy segíthessen az embereken.
Leo imádta a történeteket, amiket a felmenőiről meséltek neki gyerekkorában. Sokszor aludt el úgy, hogy elképzelte, micsoda hősiességgel szállt szembe valamelyik dédnagyapja a németekkel, hogyan vonultak be csapataikkal Berlin alá és hogyan szabadították fel a rabságban tartott, elnyomott népeket Európa-szerte.
A nagyapja pedig a szemében épp ugyanilyen hatalmas hős volt, a rend és az igazság szolgálatában, ahogy az édesapja is, akinek foglalkozásáról akkoriban még nem sokat tudott, csak a fényes csillagokat látta a szépen vasalt, sötétzöld egyenruhán.

Leo annyiszor lopta el az apja és nagyapja díszegyenruhájának kalapját, hogy végül kapott egy sajátot ajándékba. Habár nagy volt rá, gyakran feltette a fejére, abban masírozott fel-alá a folyosón, parancsokat osztogatva az ott serénykedő Olgának vagy az anyjának.
Akkoriban még elhitte azt, amit minden kisfiú, hogy ez a foglalkozás csupa bátorság, erő és kemény kitartás, de pár évvel később rá kellett jönnie, hogy ez sem szól másról, csak a hatalomról és pénzről.

Lassú és kegyetlen leckék árán tanulta meg az életről, hogyan rohad minden a felszín alatt. Nem emlékezett rá, pontosan mikor jött a felismerés, csak azt tudta, hogy mire tizennégy éves lett, kiveszett belőle minden korábbi fény.

by **Leonard** Vas. Dec. 12 2021, 18:08

4.

Újra szélesre tárta a vaskos fémajtót, de sok reményt nem fűzött hozzá, hogy ezúttal szerencséje lesz. Nem baj, úgyis erre tervezte áldozni az éjszakáját. Nem akart harcolni, csak egyetlen pillantást vetni arra az átkozott szörnyetegre.

Hét éves kora óta nem sírt. Nem sírt amikor eltörtek a kedvenc játékai vagy elhagyta a gyerekkori plüssmackóját és nem sírt akkor sem, amikor meghalt a nagyapja és meglátta a nyitott koporsóban öreg, aludni látszó testét. Nem sírt akkor sem, amikor rájött, az apja milyen helyekre jár szórakozni hétvégénként és akkor sem, amikor világossá vált számára, az anyja milyen férfiakkal és miért tölti az idejét világ-szerte.
A szülei valóságos háborút vívtak egymással. Néha egész napokig játszották a normális, mi több, irigylésre méltó élet illúzióját, máskor hetekig nem szóltak egymáshoz, Leo pedig egy eszközként sodródott közöttük, mint a viták örökös tárgya. Az egyik így akarta nevelni, a másik úgy. Az egyik ezt látta jónak, a másik azt. Dicsérték a képességei miatt, ő pedig nem akart többé megfelelni. Nem akart többé jól tanuló, engedelmes kisfiú maradni.
Azt hitte, hogy ha majd leromlanak a jegyei, a szülei több valódi figyelmet fognak áldozni rá.

by **Leonard** Vas. Dec. 12 2021, 18:09

5.

Kisétált a teremből, aztán vissza, újra és újra az éjszaka folyamán. Volt ideje rengeteg, türelme sem fogyott, nem zavarta, hogy a pillanatra még várni kell. Ez most olyasmi volt, amit nem siethetett. Ki kellett várnia a megfelelő pillanatot, hogy képes legyen végre szembenézni a sorssal.

Mire tizennégy éves lett, elhitte, hogy a pénz és a drága ajándékok képesek pótolni a szeretetet.
Amikor először zsarolta meg az apját, egy aprócska utazást kért az év végi jó jegyekért cserébe. Ahogy telt azonban az idő és a határokat egyre szélesebbre feszegette, úgy kért egyre többet és nagyobbat. Állandó albérletet Miamiban, saját lakást Moszkvában, autót, utazást és még több utazást.
Leo szabadságot vásárolt magának az apja pénzén.

Mire húsz éves lett, a világ izgalmas, folyamatos vibrálása megszűnt létezni a szemében. Rájött arra, hogy megkaphat bármit, amit csak kíván és onnantól kezdve már úgy érezte, nincs is szüksége többé semmire.
Valami hiányzott.
Valami, amit nem lehetett pénzért megvenni.

by **Leonard** Vas. Dec. 12 2021, 18:11

6.

Szinte be sem csukódott mögötte a terem ajtaja, már fordult is vissza, különös, lomha táncot járva a csarnok nagy építményével.

Ez a ki-be járkálás épp olyan céltalannak tűnt, mint az összefolyó nappalok a kórházi ágyon, amíg azon gondolkodott, egyáltalán miért élte túl. Körülötte az emberek aggodalmaskodtak, az egészségével foglalkoztak és igyekeztek jó tanácsokkal ellátni, ő viszont nem érzett mást, csak a felfoghatatlan, felülírhatatlan ürességet.
Nem túlzás azt állítani, hogy sohasem tette túl magát a baleseten, hiába telt el azóta közel tíz év.
Éppen csak kikerült a kórházból, már be is került a játékba. Sohasem fedezhette fel, hogy a mindennapok ugyanolyan szürkék járás nélkül is, nem tapasztalhatta meg, hogy az akadályokat át lehet hidalni és sohasem jöhetett rá, hogy ezzel együtt akár új, értékes ajándékot is kaphat. Egy olyan életet, amit többé nem a felszín ural. Visszaszerezhette volna önmagát.

A játékban könnyű volt azt hazudni még önmagának is, hogy minden rendben van.

by **The Gleam Eyes** Hétf. Dec. 13 2021, 17:12

A terem közepén Ibis fekszik eszméletlenül, majdnem teljesen elfogyott életcsíkkal.

Leonard (Sebzés: 92, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 3.4 SP kiskörönként.)
Boss

Ibis: 1 HP

Leonard (50. szint): 205/205 HP, 180 páncél, 425/425 CSP

by **Leonard** Hétf. Dec. 13 2021, 17:21

7.

Az idő rettenetesen lassan telt, miközben ő fáradhatatlanul sétált ki-be a kapun. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy rágyújtson közben egy cigarettára, több azonban nem volt nála. Direkt alakította így a mai estét, direkt nem készült több dobozzal.
Azt akarta, hogy az elviselhetetlen hiány mindvégig marja belülről. Érezni akarta a függőséget, a kívánást, az elvonás minden kínját.
Nem akarta nikotinnal tompítani a nagy találkozás élményét. Leo életében először pontosan tudta, mit akar. Hosszadalmas, türelmes játékot űzött a csarnokkal... és végül megkapta érte a jutalmát.

Nem számított rá, hogy az aprócska, törékenynek tetsző kislány fog a bagoly helyén először megjelenni. Röviden megtorpant, szánalommal pillantott az apró testre, aztán gondolkodás nélkül belevágta a kardját. Nincs mese, neki a bagoly kellett... A lény, amely elcseszett mindent.

A dobhártyaszaggató vijjogás előbb ért el a fülébe, mintsem szemei felfogták volna az előtte manifesztálódó hatalmas, szárnyas alakot. A hang fájó emlékeket csalogatott elő belőle, a szívverése megszűnt létezni, helyére kongó üresség költözött. Csakhogy alig egy pillanattal később újjáéledt, a korábbinál sokkal hevesebb dobbanásokkal. A dac átvette a csalódottság helyét, a korábbinál sokkal élesebb, égetőbb érzéseket ültetve a helyére.
Leo eddig csak sejtette, de most már biztosan tudta, hogy túl van a történteken. És soha többé nem fogja engedni, hogy bármi is ennyire összetörje. Bátran belebámult az állat kerek, koromfekete szemébe és szélesen elvigyorodott. A pillanat elégedettséggel, mi több, nem várt boldogsággal töltötte el.

Korábban soha nem adatott meg neki, hogy szembenézzen az életét tönkretevő eseményekkel.
Ha őszinte akart lenni magához, akkor igazából most sem. Egyes egyedül rajta, na meg a rendszeren múlt, hogy mégis szembenézhet az átkozott bestiával, erre a pillanatra pedig napok óta készült.
Muszáj volt pontot tennie a történet végére. Úgy érezte, megőrül, ha nem vághat bele, nem sebződhet tőle, nem hallhatja viszont a hangját csak legalább egyszer. Ha ez a lehetőség sem adatott volna meg neki... Talán soha nem lett volna képes megbocsátani, amiért kihagyták.
Mindennél jobban haragudott, amiért nem gondoltak rá. A tettei fényében természetesen nem várhatta el, hogy Mirika abban az állapotban gondoljon rá, amikor azonban eljutott a fülébe a hír, hogy megölték a bosst nélküle... Nem csak mérhetetlenül csalódott volt, de dühös is. Első dolga volt szétverni a közelben található bútorokat, miután pedig rájött, hogy védett övezeten belül hiába ütöget bármit, nem lesz haszna, egy egész hadseregnyi szörnyet irtott ki dühében a huszonhatodik szinten.
Aztán elment Hoorához, személyesen tőle kérte az aktuálisan legkegyetlenebb, legnehezebb küldetést, három napig szinte meg sem állt a munkában és még ez sem volt elég. Az egész teste égett a vágytól, hogy bosszút álljon, nem csak a baglyon magán, hanem azokon is, akik kifelejtették őt.
Mirikának talán eszébe sem jutott, hogy ezzel fájdalamat okozhat. Úgy kezelték, mintha semmi köze nem lenne a dologhoz. Nem egyszerűen csak eltakarították az útból, amiért rossz kisfiú volt, hanem teljesen figyelmen kívül hagyták a szerepét a történetben. Legalább kapott volna egy lekezelő üzenetet, amiben közlik vele, hogy azért nem jöhet, mert egy fasz volt! Legalább eszébe juthatott volna bárkinek, hogy az orra alá dörgölje, miért kap bűntetést... Ennek hiányában azonban teljesen egyértelmű volt, hogy még csak eszükbe sem jutott, hogy ő is ott van, mint lehetőség.
Első felindulásában legszívesebben párbajra hívta volna az összes résztvevőt, hogy egyesével lemérje hozzájuk képest az erejét. Az erőt, ami úgy tűnik, nem elég hasznos, nem elég megbízható, nem elég összeszedett.
Végső csapást mértek az önbizalmára és büszkeségére. Elintézték, hogy olyan bizonytalan legyen, mint soha korábban.
Ahogy eszébe jutott, mit tettek vele, átcikázott gerincén a düh. Felmordult, tekintete elszántan csillogott.
- Kíváncsi vagyok, mit tudsz, Vrag - adott nevet a bagolynak, amit már annyira gyűlölt, hogy szinte kebelbarátjának nevezte. Vrag, oroszul ellenséget jelentett.
Belé akarta mártani a pengéjét. Meg akarta érezni a karmainak erejét. Tudni akarta, mi az a félelmetes szörnyeteg, amitől őt óvni kell, félteni, elküldeni, kihagyni. Aki első csapásra elpixelezné. Akibe nem éri meg belevágnia sem, mert azzal úgysem deríthet ki semmit, úgysem érhet el semmit.
Leo alkalmatlan a feladatra. Ezt sugallták neki a körülötte élő emberek. Bármit is tett, bármit is ért el, soha nem kérték a segítségét, nem fordultak hozzá bizalommal, nem ajándékozták meg saját gyengeségeikkel.
Az az éjszaka volt az utolsó pont, amikor végképp összetört. Soha nem gondolta volna, hogy épp Mirika fogja bevinni neki a végső, kegyetlen csapást.

Hinari volt az egyetlen, aki megbízott benne.

by **Leonard** Hétf. Dec. 13 2021, 17:23

(Azért dobok is rá, hogy kiderüljön, sikerült-e megölni a lányt elsőre.)

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Dec. 13 2021, 17:23

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Bosszú a bosszúállón 4767251444_0f76bf2817_s

Bosszú a bosszúállón 4766610511_dda12706fc_s

Bosszú a bosszúállón 4767249862_5877ffd2ef_s

by **The Gleam Eyes** Hétf. Dec. 13 2021, 17:30

A boss Ibis lecsapása után, becsapódva megjelenik. Majd két lábra állva felüvölt. Bár a fejed lüktet, egyéb hatás nincs. Megjelent rajtad a Vérbosszú Célpontja jelző.

Leonard (Sebzés: 92, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia, 3.4 SP kiskörönként.)
Boss

Átkos Vérbagoly: 6000 HP, 2000 P

Leonard (50. szint): 205/205 HP, 180 páncél, 425/425 CSP

by **Leonard** Szer. Dec. 29 2021, 17:33

Ő volt az egyetlen, aki megbízott benne.
Leo nem csak amiatt érezte ezt így, mert a lány egy igazán fontos, megtisztelő kérést intézett felé, de ennél sokkal többet jelentettek számára az apró, szinte észrevehetetlen jelek. Épp úgy, ahogy Hinari számára jó érzés volt, hogy valaki látta a céhvezér mögött a kislányt, úgy Leo számára is rengeteget számított, hogy valaki látja a bohóc mögött a férfit is. Hosszú ideje először érezte azt, hogy erős, szükség van a segítségére, a támogatására, a szavaira és az ölelésére. Végre azt tehette, amit mindig akart. A sors fintora, hogy épp a játék legerősebb játékosa volt az egyetlen, aki képes volt a gyengeségeit rábízni.

Leo nem hezitált, támadó állásba rendezte végtagjait és nekifutott a szörnyetegnek. Direkt nem nézte meg a hozzá kapcsolódó taktikát, direkt nem készült fel semmivel ellene, direkt nem lőtte el magának még azt sem, túlélne-e egyetlen csapást is. Nem volt szándékában legyőzni.
A felismerés hirtelen, mozgás közben csapta meg. Egyetlen vörös csík elég volt a bagoly testén, találatának nyoma, és már tudta, hogy erre a harcra nincs szüksége.
A gyűlölet úgy párolgott el a mellkasából, mint hajnali köd a déli nap fényében. Nem a bagolyra volt mérges. Nem ő rontotta el az éjszakáját. Vrag csak segített neki tisztán látni azt, amire talán soha nem jött volna rá magától. Segített meghozni egy felnőtt, felelős és egyben fájó döntést. És mostanra talán már nem is fájt...
A támadások után stabilan kitámasztotta magát és büszkén, kihúzott háttal, a bagoly szemébe nézve várta a támadást. Egyetlen talált - ennyit akart csak. Kinyújtotta felé a kezét és miközben az állat észveszejtő sebességgel megindult az irányába, ennyit suttogott:
- Köszönöm, Vrag.

Mire kisétált a bossterem ajtaján, hajnalodott. Aincrad túlfelén a sötét ég kivilágosodott, alját törtfehérre festette a virtuális nap első sugara. A piacot ellepték a korán kelő kofák, portékáikat pakolták, kirakataikat rendezgették. Leo nagyot nyújtózkodott, mintha csak egy hosszú, mély álommal teli éjszaka után lazítaná ki végtagjait. Arcán magabiztos, széles mosoly ült. Visszakapta önmagát.

Támadok háromszor, mert csak, egyszer szeretném, ha a bagoly belém sebezne, aztán lelépek.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Dec. 29 2021, 17:33

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Bosszú a bosszúállón 4767250438_224285ea8b_s

Bosszú a bosszúállón 4766612103_86ee832108_s

by **The Gleam Eyes** Csüt. Dec. 30 2021, 10:30

Mivel elhagytad a termet, a harc véget ért. Az csapat elért ponsztszáma:

0 (leölt bossok) - 1 (csapatlétszám) = -1

Ezzel sajnos nem kerültél fel a listára, és mivel nem pozitív a szám, így jutalmat se oszthatok

by Ajánlott tartalom

Bosszú a bosszúállón

Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón

Re: Bosszú a bosszúállón