A múlt kíséretében "Accompagné du passé"

by **Penelope** Csüt. Jún. 17 2021, 19:21

~ Üres valóság~

A kezdeti sikertelenség ellenére kezdte visszanyerni önmagát. Ugyan az elbukott küldetések, és harcban szerzett vereségek megtépték a saját magába vetett bizalmát, de nem ő lenne, ha képtelen volna tanulni a hibáiból és elfogadná a tartós kudarcot. Újraépítette önmagát és szerepét ebben a világban, hogy a sötétség és kétségbeesés helyett egy fényesebb és tartósabb jövő várja. Kezdte kitapasztalni mit és hogy csináljon, majd azt kísérletezte ki, hogy melyik embertípussal hogy bánjon. Azt gondolná az ember, hogy a kintről hozott tapasztalatai elegek lesznek ide, de gondoljuk csak végig, mennyi és mennyi új szabály lépett életbe amely merőben megváltoztatta az életünket, és a világlátásunkat. Gondolhatjuk azt, hogy azok vagyunk, akik voltunk, de ezzel csupán önmagunkat álltatnák. Pen ezt felismerte és elfogadta.

***

Minden ébredés egy komoly tortúra volt számára. Szeretett aludni, vagyis inkább elmerülni a saját álmaiban, ami ténylegesen az övé volt és nem engedte felejteni, mindazt amit kint hagyott. Így későn kelt és meglehetősen motiválatlanok voltak a reggelei, délelőttjei. Amint magához tért, mindez az érzés megfordult. Bűntudata volt amiért sokáig húzta a reggelt és ezzel túl sok időt lopott el önmagától. Fejlődni akart, de nem voltak túl nagyra törő céljai, csupán épp annyi hogy biztonságban érezhesse magát, miközben jól is szórakozik. Pedánsan felöltözött, ruhái nem épp a középkori környezetet színesítették, szeretett kifejezetten elegánsan öltözni, ebből pedig nem engedett.

Közel azonos napi rutint fejlesztett ki, megvoltak a napi kvótái, feladatai amit teljesíteni kellett, a többi pedig lehetett az "énidő". Így a sikertelenség nem megengedett számára. Mivel a mérvadó az idő volt számára, így a legnehezebbekkel és legbizonytalanabb tényezővel kezdte, a küldetésekkel. Napi kettő, ez a minimum. Nem volt kedvére ez a tény, mivel ugyan jól alkalmazkodott, de ez nem mondható el mindenkiről. A teljesítménye túlzottan függött a társaitól és ha tehette volna, elvégezte volna helyettük a munka java részét, mivel biztos volt benne, ő jobban és gyorsabban végezné el a kiszabott feladatokat. Mondhatjuk azt is, amennyiben esélye volt, minél kevesebb esetleg saját küldetésen vett részt, bár az egyfősek szinte semmi jutalommal nem jártak, így kénytelen volt lenyelni a keserű kapszulát.

***

Ma sem alakult másképp. Egy négyfős csapat tagja lett, a feladatuk pedig egy egyszerű leszállítós küldetés volt. Megbeszélve az erősségeket, gyengeségeket, eldőlt kinek mi lesz a feladata. De mint ahogy az lenni szokott, kevesen nyugodnak bele saját szerepébe. Így bonyolódott a dolog és veszélybe került a küldetés sikeressége is. Thulont és Pent kifejezetten bosszantotta az emberek efféle hozzáállása de feleslegesnek tartotta, hogy beleálljon egy idegenbe. Csupán reméli, nem dobja össze őket még egyszer a gép. A nap második nagy fordulópontja egy újabb küldetés volt. Okosnak gondolja magát és bízik is a képességeiben, mégis nehézségekbe ütközött a havas mezők jégtükör feladatával. Képtelen volt rájönni, miféle cselekedeteket vár tőle el a küldetés. Úgy érezte mindent kipróbált már, mint ahogy a vele szemben lévő lány is, a tükör másik oldalán, miközben a fagysebzés folyamatosan sürgeti őket a feladat megoldásával. A teleport kristály működött, így csupán a büszkeségén és makacsságán múlott meddig folytatja a kihívást. A megfejtést nem is ő, valamint a jégtükör túloldalán lévő lány okozta, hanem egy harmadik akinek sikerült áttörnie, így az ő útmutatásával végül sikerrel zártuk a napi kvótát.

A második feladatkör aznapra nem volt más, mint két harcot, esetleg egy egyszerű arénát lejátszani. Egy fokkal jobban élvezte az efféle kihívásokat, ugyanis az irányítás az ő kezében van. Csakis ő felel a sikerért és a bukásért is. Komolyan vette a küzdelmeket, talán túlzottan is, de ettől még nem volt egy karót nyelt alkat, sőt. Kifejezetten szeretett incselkedni, szemtelenkedni a másikkal. Kereste a határokat és ha megvolt, tudatosan átlépte azt, amikor kedve úgy tartotta. Kedvesnek és életvidámnak tűnt és ezekben a pillanatokban úgy is érezte magát, de nem volt az a kifejezetten barátkozós, szociális alkat. Csupán addig ismert valakit, ameddig a sors egy útra terelte őket, de nem igazán kereste mások társaságát és rendszeresen utasította el kifogásokkal azokat, akik érdeklődte felé. Egy mosoly is csupán addig tartott, ameddig egymás felé néztek, ahogy elfordult, úgy tűnt el arcáról a kedvesség és formálódott át egy rideg, apatikus ábrázattá. Akkor még az elkövetkezőkről nem is sejthetett semmit.

by **Penelope** Csüt. Jún. 17 2021, 23:40

~Harcok csarnoka~

Kialakult nála mit is preferál jobban. A biztos siker helyett, ebben a szituációban mégis jobban szerette, ha picit megszorongathatják egymást az ellenfelével. Általában új és új játékosokkal találja magát szembe, ritka az amikor kifejezetten egy adott személlyel van elintéznivalója. Az emberek számára csak futó kalandok. Olyanok akikhez nem kell és nem is tudna ragaszkodni. Thulonnal nagyon jól megvannak ketten és szinte gondolatolvasás szinten kiismerték már egymást a pettel. Nyilvános harcot vállalt, egy csarnokban ahol a sikerével a nyilvánosság dicsőségében fürödhet. Partnere egy tőle kétszer magasabb bárdot lóbáló férfi volt. Már a hiányos öltözéke is bosszantotta a lányt. Egy lezser sötét nadrágot viselt, a derekára egy szőrmeöv volt tekerve, a felső ruházata pedig egy szőrme mellényhez hasonlított. Úgy tűnt mint aki most szabadult a Tarzan filmekből. Egy megtépett barbárhoz hasonlított leginkább.

Ránézésre Pen tudta, nem fogja sajnálni. Az elmúlt pár napban látta a küzdőn, nagynak és hatalmasnak tűnik, de lassú és fáradékony. A csapásai mondjuk elég ütősek, de nem tartozik azok közé akik biztosan a földbe döngölik őt. Így ehhez viszonyulva is állt a dolgokhoz. Penelope előkapta a kis kését és Thulonnal együtt felvették a kezdő pozíciót. Azon gondolkodott, miként is hergelje fel ellenfelét. Halvány mosolyra húzódott a szája szemeiben a biztos győzelem lángja tükröződött. Lejárt a számláló és mindhárman nekiiramodtak. Thulon hol közelebb, hol távolabb vette a távolságot a barbártól, míg Pen hátulról közelebb lopózott hozzá. Az első apró vágás az övé volt, majd Thulon földrengés támadása következett, a férfi addigra a magasba lendítette a fegyverét és megcélozta vele Pent. A találat összejött a lány páncélja máris nullázódott. Miután földet ért, egy újabb csapás követte, arrébb gurult így a bárd a földbe szorult és Thulon újabb csapást mérhetett, míg a Pen felpattant és a bárd nyeléről felugorva egy újabb vágás intézett a férfi szemeit célozva. Majd ismét távolságot vett fel és azt tartotta is. A fáradtság utolérte, de tudta a férfi lomhasága miatt kihúzhatja ezt a kört és hogy ezt be is biztosítsa, használta a képességét amivel kaméleon módjára fel tudja venni a környezete színeit, ezzel szinte áttetszővé téve magát. Arra várt, hogy a férfi kifáradjon és újult erővel vihesse be a végső csapást. A pontjait illetően jobban állt az ellenfelénél, aki jelengeg Thulonnal viaskodott. Pont elég időt nyertek így, hogy Pen egy utolsó mozzanattal elterelhesse a figyelmét és Thulon a szarvasgida bevihesse az utolsó ütést. A győztes megvolt, Pen még ércelődött a férfin, aki nehezen bírta visszafojtani dühét, de méltósága érdekében inkább lenyelte azt és beszállt a poénba.

***
A nézőtéren többek között tartózkodott két idegen is, akik meglehetősen érdeklődtek a leányzó iránt. Az egyikük egy vörös indikátoros magas vékony férfi volt, hosszú hajjal és éjsötét és üres, kifürkészhetetlen tekintettel.

https://i.pinimg.com/564x/be/5b/84/be5b84fe9167773aee172ea33de0e82b.jpg

https://i.pinimg.com/564x/f4/ca/39/f4ca39a914127eea75d735cf2ba9948d.jpg

A múlt kíséretében "Accompagné du passé"

A múlt kíséretében "Accompagné du passé"

Re: A múlt kíséretében "Accompagné du passé"