[VM] Csalántea

by **Keita** Vas. Ápr. 18 2021, 19:25

Csalántea

Résztvevők: Shareen, Leonard, Shota

Akár a kellemes tavaszi idő hozott bennetek Floriába, kivéve egy nap szabit, akár egy potya küldi reménye, végül megérkeztetek. Azonban rövidesen belebotlotok egy fehér hajú, kissé sápadtnak tűnő NPC lányba. Pontosabban ő talál meg titeket magának - ahogy minden, a szintre érkező játékost lerohan próba-cseresznye alapon aki csak elhalad a teázó előtt.
- Ugye... ugye ti segítetek nekem? - kezd bele, kissé bizonytalanul - Nem olyan nagy kérés. Tűzcsalánt kellene hoznotok, legalább egy pár tővel. A nagynéném ültetett régen egy csomót - lelkesedik fel egy kicsit, majd ismét elszontyolodik - De nagyon rég volt, és csak halványan emlékszem... Ugye ti kerestek nekem Tűzcsalánt? - nagy boci szemekkel néz rátok, miközben azon gondolkodtok, hogy rányomtok-e az előttetek felugró panelon a [Küldetés elfogadása] gombra. Amennyiben elfogadtátok, úgy megjelent a térképen a keresett növény lelőhelye - ami cseppet sincs a település közelében, sőt, épp ellenkezőleg...

Határidő: Egy hét (04.25), de ha előbb írtok, előbb megyünk tovább :3
Mivel virágmezős küldetésről van szó, a teljes küldetésre van összesen 20 napotok :3

by **Shareen** Hétf. Ápr. 19 2021, 11:29

Lehorgasztott fejjel szeltem át a huszadik szint flóráján, nem figyelve nyíló szépségére. Azt híresztelték, ez a leggyönyörűbb szint, én mégis inkább a harmincadik fagyos magányára vágytam. Büszke voltam, hogy végre "hivatalosan" is felléphettem erre a szintre, nem pedig csak a Kiképzőtiszt kegyéből vethettem rá pillantást, de valahogy nem az én szintemnek bizonyult a növényekkel benőtt terület. Ahogy felnézek, hirtelen egy fehér hajú, fehér arcú lányt pillantok meg, akibe majdnem beleütközök - fel kell emelnem karjaimat, hogy megtartsam az egyensúlyomat, így árnyékunk úgy nézhet ki, mint egy lábát hátraemelő, támadásra kész medve és az áldozata.
- Persze, hogy segítek.. ünk - mosolygok megértően a lányra és körbenézek, hogy megtudjam, kikről beszél még. - Mihez van szükséged a csalánokra? - Kérdezem, mert már hozzá vagyok szokva a beszélő NPC-khez. Persze az is lehet, hogy választ nem kapok.
Akár beszél velem, akár nem, elfogadom a küldetést és a másik két fiúra egy utolsó pillantást vetve elindulok. Fogalmam sincs, hogy csapatban kellene-e dolgoznunk, esetleg versenyzünk-e egymással, hiszen nem kaptam még ilyen feladatot, de egyáltalán megpróbálok nem foglalkozni velük. Valószínűleg egyfele megyünk, ha ők is felvették a küldetést, így hacsak nem beszélnek, marad a kínos csönd, ami számomra nem probléma, nekik viszont lehet kellemetlen - bár nem kezdeményeztem beszélgetést, azért mégis gondoltam erre a lehetőségre.
Ráadásul hosszú csöndről van itt szó, hiszen a térkép egy messzi tájat mutat célként. Ha jól sejtem, nem is egy kijelölt pontról, hanem egy megadott területről van szó, amit át kell kutatni és nyilván egy ritka növény lesz az. Ráadásul azt sem tudom, mennyit kell szedni, így annyit viszek majd, amennyit csak tudok, ami eltarthat egy darabig. Az a hír járta, hogy errefelé nincsenek mobok, így legalább a harc miatt nem kell aggódnom. Amint odaérek a kijelölt térséghez, meg is kezdem a kutakodást. Minden csalánnak tűnő növénynek megnyitom a menüjét, hogy elolvassam a nevét és a megfelelőeket a kezembe gyűjtöm. Fájdalomérzet híján ez így épp megfelelő.

by **Leonard** Hétf. Ápr. 19 2021, 12:09

Fintorgott, a napba nézett, majd elhagyta a torkát egy hatalmas tüsszentés. A virágmező kihalt csendje csak úgy visszhangzott belé. Néhány párocska ijedten felé is fordult a hangra, ő pedig bocsánatkérően megvonta a vállát. Az egyik szöszi, loknis kiscsajt még zavarba is hozta egy kacsintással, mielőtt lehajolt a napszemüvegéért, ami a tüsszentés erőteljes hatására leesett róla.
Végigsimított pólójának hajtókáján, lepöckölt egy láthatatlan porszemet, összetúrta kócos haját és folytatta az útját. Köhögött párat, szúrta az orrát ez a rengeteg virágillat, mint amikor egy nő túl sok parfüm használatával igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Leo látványosan nem ápolt jó kapcsolatot Floriával, de haszonszerzés céljából néha igazán be kellett dugnia ide az orrát. Márpedig a kristálykészlete erősen feltöltésre szorult, neki pedig egy darab gaza nem volt a célra. És sehol jobb hely nincs a növényszedésre, mint itt.
Így aztán fújtatva vágott át a mezőn, a számára szükséges alapanyagok után kutatva, itt-ott megzavarva egy-egy párocskát, akikből túlságosan is sok volt és éppen az ő növényein ücsörögve romantikáztak.
Megtorpant egy pillanatra, ahogy morogva odébb tessékelt egy túlságosan is izgatottnak kinéző fiatalembert a plédjével és piknik kosarával együtt, és azon kezdett el gondolkodni, vajon miért zavarja más boldogsága ennyire.
Vajon Miri szereti a virágokat?
Gondolataiban kalandozva sétált végig a tulipánmezőn, a rózsakerten, a jácintok, nárciszok és liliomok között. Nem nagyon ismerte a virágok nevét, sem azt, odakint melyik évszakban szoktak nőni. Ha valakinek virágot vitt, mindig a rózsát szokta választani, az volt a legegyszerűbb. De nem mutatna sokkal szebben a macskafülek tövében inkább egy liliom?
Arra ocsúdott fel, hogy valamibe beleütközött. Reakcióidejének köszönhetően még épp idejében elkapta a lány karját, mielőtt felborította volna. Szabadkozva kért bocsánatot, miközben úgy pislogott a környezetére, mint akinek fogalma sincs róla, hol van és hogy került ide.
- Tűzcsalán? Persze, szívesen... - habogta, de csak egy-két perccel később, a koordináták felé tartva fogta fel, mibe is egyezett bele valójában.

by **Shota** Szomb. Ápr. 24 2021, 18:55

Amióta felvette a növénylátást és felkérte magát kiképzővel a huszadik szintig, Shota sokat járkált errefelé alapanyagok után kutatva. Nem egy veszélytelen küldetést is elvállalt már, abban a reményben, hogy növénytasak lesz a jutalma, de a kocsmában elhangzottakkal ellentétben nem minden quest adta azt jutalmul - sőt, még eddig egyetlen egyhez se volt szerencséje. Vagy pont rosszkor volt mindig rossz helyen?
Mindenesetre ma újra megpróbálta és amikor végül szembetalálta magát a kislánnyal és az elmondta neki az unalmas szövegét, a harcművész srácnak csak egyetlenegy kérdése volt hozzá:
- És növénytasakot adsz cserébe? - nézett rá és ha a kiscsaj valami mást mondott volna, Shota már kész volt egész egyszerűen csak faképnél hagyni őt, régi nagynénik ide vagy oda. Ám ezúttal pozitív választ kapott, ami rögtön elégedett vigyort varázsolt a srác arcára: végre egy tasakos küldetés! Rá is nyomott az elfogadásra, megnézte a célkoordinátákat a térképén és zsebre vágott kézzel indult el a megadott irányba. Mérgeket akart gyártani. Paralízis mérget, meg debuffoló mérgeket, amik leginkább fegyverkezelést vesznek el az ellenféltől és hiába kutatta már fel, hogy a negyediken szólósoknak adnak el recepteket, a hozzávaló növények iszonyatosan drágák voltak. Shota pénztárcájának mindenképpen. Még itt fent, Floriában is 500 aranyat kértek el egy nyamvadt gazkupacért, ami egyszerre volt dühítő és reménytelen: Shota előbb fog kiadni párszáz aranyat egy heti lakbérre jó sok csapolt sörrel, minthogy vadon termő növényekre költse azt. A bociszemű, egészen irritáló, könnyes szemű csajszi tehát tökéletes volt e célra és mivel úgyse volt mára más terve, Shota ráérősen ballagott végig a virágok között. Még jól is érezte magát, lévén elég sok romantikázó párocska pihent meg úton útszélen, így megadatott neki a bőséges választék, barnákból, szőkékből és feketékből, pár vörössel is fűszerezve. Néhánynak füttyentett is, miközben elhaladt mellettük, másokra kacsintott és fejében már egész eleven képek éltek a ma estéjéről, ugyanis nem minden nő mellett üldögélt őhozzá hasonló kaliberű férfiú. Meghát, az ő képességeivel amúgyis bármelyik ilyen mellől lecsaphat egy csajt - mondjuk azt a cserfes szeplőset, a bambán kinéző pasijától, aki mellett amúgyis elég látványosan unatkozott a lány.
Igen, ő tökéletes lesz.
Shota bólintott és megszaporázta lépteit, hogy viszafelemenet még elkaphassa őket egypár kérdés erejéig.
A hosszú út során aztán csakcsak feltűnt neki, hogy más, illetve mások is pont a vele megegyező irányba tartanak. A minibossról már ismerős vámpírka, a maga sápadtságával és beesett szemeivel, éshát a távolban megjelent egy szőke kardforgató is, akivel Shota - ígéretéhez híven - már több hónapja nem találkozott. Nem mintha bármelyikük is érdekelte volna a harcművész srácot annyira, hogy miattuk módosítson az eredeti tervén: nem, Shota pontosan ugyanúgy folytatta útját, majd megállt a helyszínen és körbenézett. Ha tűzcsalán kell, biztos valami olyasmi lesz, ami még Aincradban is csíp vagy éget. Lehet, nem is egy elvetemült ötlet megnézni előbb, hogy mit tesz ez a gaz a többiekkel, mielőtt ő maga is lehajol egy pár tőért?

by **Keita** Csüt. Ápr. 29 2021, 12:04

Shareen kérdésére a lányka lelkesen válaszol - Teát főzök belőle, amit eladok odafent a jeges városban. Ha szeretnél, főzök belőle neked is egy csészével.
Shota kérdésére bólintott - Vannak növényeim amik nem kellenek, azokat... - azonban be már nem fejezte, látva a srác vigyorát és az elfogadott küldetést. Végülis, mindannyian felvettétek, az NPC-nek pedig most csak annyi dolga van, hogy várja a visszatérteteket - remélhetőleg tűzcsalánokkal együtt.
Végül elindultatok a célként megjelölt területre, amit sétatempótól függően úgy húsz-harminc perc alatt el is értek. Egy kisebb tisztáshoz érkeztek végül, amit egy erdősáv határol. A fák felől néha a madarak csiripelését viszi felétek a szél. Látszólag minden nyugodt, talán túlságosan is? Mindenesetre nyugodtan tudtok keresgélni a növények között. Azonban hamar rájöttök, hogy nem olyan könnyű, mint ahogy elsőre tűnt: elvétve találtatok néhány tő csalánt, ráadásul ezek is csak a sima közönséges növények. A térkép szerint pedig a jó helyen vagytok, a környéken kellene lenniük. Lehet, hogy megelőztek bennetek? Mit tesztek?

Határidő: egy hét (05.06.)

by **Shareen** Pént. Ápr. 30 2021, 14:09

- Annak igazán örülnék, elfogadom - feleltem mosolyogva a lány felajánlására, noha fogalmam sem volt, hogy szeretném-e átélni ezt az élményt. Őszintén szólva örömmel kihagytam volna, de nem akartam nemet mondani, valamiért még a lélektelennek ható NPC-k sorsát is a szívemen viseltem, ő pedig közel sem tűnt annak.. Volt bennük valami, ami élővé tette őket, vagy csak én szerettem volna elhinni, hogy azok.. De akkor is.. Csalán.
Nem volt mit tennem, elindultam hát felkutatni a Tűzcsalánt. Ahogy terveztem, sejtettem, az út beszélgetés nélkül telt. Ez nem volt ellenemre, csak reméltem, hogy a másik kettőt sem zavarja. Ha ez így lenne, bármikor válaszolhatok, egyébként csendes útitárs vagyok. Ebben a világban sokkal felszabadultabban viselkedek, de az alap jellemvonásaim megmaradtak, így nem kezdek oktalan fecsegésbe.
Odaérve azonban azzal kell szembesülnünk, hogy egyetlen Tűzcsalánt sem találunk, én legalábbis semmiképp. Bár azt sem tudom, hogy néz ki.. Az egyszerű csalánokat kitépve nem frissül a küldetésnapló, így azok nyilván nem a keresett növények. Vajon ha ráköpnénk egyre, visszaszökne a tűz a szánkba és olyan lenne, mintha tüzet okádnánk..? Nem volt időm ezen gondolkodni, meg kellett találnom a céltárgyakat. Némi keresgélés, kutakodás után odafordulok a másik kettőhöz, akik, hallottam, szintén felvették a küldetést.
- Mi lehet a probléma? - Kérdeztem a tapasztalatlan játékosok bizonytalanságával. - Én sehol nem találok Tűzcsalánt. - Talán valaki más már felszedte őket előttünk, ez esetben pedig nyilván várni kell, amíg újratermelődnek. Vagy valami kiirtotta innen őket, ami elképzelhetetlennek tűnt, bár láttam már furcsaságokat. A koordináták is lehettek rosszak, elvégre én is kaptam már meg más küldetését. De úgy döntöttem, inkább a tapasztaltabbakra -ha egyáltalán azok- bízom magam, ha hajlandóak segíteni.

by **Leonard** Pént. Ápr. 30 2021, 15:49

Mégis csak a rózsa lesz talán a legjobb. A lányok szeretnek a virágok jelentéstartalmával babrálni, ezen ismeretek hiányában pedig könnyű melléfogni. Vannak például olyan virágok is, amiket kifejezetten sírboltokra szoktak választani.
Bólintott egyet, mintegy megegyezve önmagával és a rózsát kiáltotta ki győztesnek. Amiatt még soha senki nem sértődött meg, bár Leonak a vörös rózsa jelentéséről sem volt semmi fogalma. Egyszerűen csak így volt szokás, és mivel így szokták mások, hát ő is így szokta meg.
Mire gondolatmenete végére ért, már egészen kint járt a nyílt mezőn. És habár azelőtt nem tűnt fel neki, hogy társasága akadt - lévén a forgalmasabb pontokon eleve több ember nyüzsgött körülötte -, itt aztán már csak észrevette őket. Főleg amikor a csalán lelőhelyéhez érkezve egyszerre torpantak meg.
- Shota! - húzódtak ajkai a rá jellemző, széles és jókedvű mosolyra, ahogy felfedezte rég nem látott cimboráját. Részéről ő már arról is teljesen megfeledkezett, mi történt vele tegnap este, nemhogy arról, mi volt több hónappal ezelőtt. - Ejnye, miért nem szóltál hamarabb, hogy itt vagy! Nem lett volna ilyen unalmas utam - csevegett vígan, aztán a másik útitársukhoz fordult, továbbra is vigyorogva.
- Csá, a nevem Leo! Gondolom te is a csalánizé miatt jöttél! - nyújtotta a kezét, ahogy azt illik, a problémával pedig csak ezután állt neki foglalkozni. Sok energiát azért nem fektetett bele. Végigfuttatta az előttük elterülő mezőn a pillantását egyszer, aztán kétszer, aztán harmadszor is, de természetesen egyetlen tűzcsalánt sem talált. Az egyáltalán hogy néz ki?
- Lehet, hogy meg kell gyújtani - ötletelt vidáman, bár legbelül ő maga sem hitt ötlete sikerességében. Inkább volt bohóckodás, mint valódi meggyőződés a mozdulataiban, miközben az egyik csalánhoz dugta öngyújtóját és addig pörkölte, míg tüzet nem fogott.
- Tessék, tűzcsalán.

by **Shota** Szomb. Május 01 2021, 19:09

Shota tehát bevárta, amíg először vámpírka ér oda a kijelölt területhez és addig nem is kezdett bele nagyon a kutakodásba, amíg amaz el nem kezdte helyette a munkát. Persze ha a másik felnézett rá, azért biccentett köszönése jeleként és mutatva, hogy ő is itt van, de egyébiránt egy nagy sóhajjal dőlt neki a legközelebbi fa törzsének és onnan nézte a másik virágpanel-böngészéseit. Közben befutott Leonard is, Shota pedig egy rövid "Csá, haver" után csak megvakarta az állát és megvonta vállait:
- Fogalmam sem volt, hogy itt leszek. Az elmúlt időszakban ezek az NPC-k mindenhova elküldtek már, de tasakot egyik se bírt adni - húzta el a száját és tárta szét karjait, mint aki nem tehet róla, hogy ennyire pórul járt. Most viszont talán szerencséje lesz, hiszen a kiscsaj is megígérte és itt vannak rögtön ketten is, akik tudnak segíteni neki. Vámpírka mondjuk úgy tűnt nem volt sem a köszönés, sem a bemutatkozás híve, de Shotát olyannyira hidegen hagyta ez a tény, hogy szinte észre se vette az illem hiányát. Annál is inkább, mivel az oroszlánfiúnak hamarosan ötlete támadt, a harcművész srác pedig vigyorogva nézte - még mindig a fa törzsének támaszkodva - a műveletet.
- Azért szólj, mielőtt felgyújtod az erdőt - húzódtak mosolyra ajkai és ujjával finoman megkocogtatta az övéhez csatolt kis tasakot, amiből a teleportkristálya kandikált ki: a múltkori kazamata lootjából sikerült beszereznie egy ilyen kis szütyőt is és azóta nemegyszer áldotta magát az eszéért, hogy beruházott rá. A menüből kikotorni a kristályt ugyanis sokkal időigényesebb.
- No, nézzük - vette aztán rá magát a próbálkozásra és felszerelte a maszkját - persze hátracsapva azt, hogy tökéletes vonásait semmi se takarhassa el - és annak itemképességével, felizzított tenyérrel vágott le pár tő csalánt ő maga is.
- Egyébként megkérdezte bármelyiktek is a csajszit, hogy néz ez ki? - tudakolta társaitól, miközben rábökött a növényre, hogy elolvashassa a nevét.

by **Keita** Csüt. Május 06 2021, 22:03

Keresgéltek a mezőn, egyelőre kevesebb mint több sikerrel. A rétre jellemző alig pár fajta fűfélén kívül igen-igen elvétve találtok egy-két más növényt, azonban tűzcsalánt egy darabot sem. Leó kísérlete sem nyert pici piros hangszórót - de határozottan megért egy próbát a közönséges csalán és az elemi tűz keresztezésének kísérlete. Jelen esetben viszont kimerült abban, hogy a növény érintett részei egy-két másodperc leforgása alatt pixelekké robbanjon, hogy aztán visszakerülhessen a digitális élővilág körforgásába. Shota viszont meglehetősen jófele kapisgál - kellett ennyire rohanni? Persze semmi sem gátol bennetek, hogy visszamenjetek a kislányhoz a hiányzó információkért, azonban az időbe telik - még úgy is, ha teleporttal levágjátok a városba vezető utat. Azonban hogyha maradtok és tovább keresgéltek, rövidesen egy hangos csattanás üti meg a fületeket az erdősáv irányából. Ha odanéztek, láthatjátok ahogy a fán eddig békésen pihenő madarak nagy rikácsolás és károgás közepette szétszélednek, végül egy szarvast láthattok amint csörtetve előbukkan a bozótosból.
Mit tesztek? Visszamentek infóért, vagy tovább keresgéltek? Esetleg valami mással próbálkoztok? Nos, tiétek a pálya :3

Határidő: egy hét ~~05.13.~~ 05.14. (csak mert nem szeretjük a gonosz számokat)

by **Leonard** Szer. Május 12 2021, 21:56

- Áhh igen, nehéz megtalálni a megfelelő NPC-ket, de ha ráérzel az ízére, egy idő után menni fog - vigyorgott Shotára, aztán még hozzátette - Nekem eszem ágában sem volt küldetést teljesíteni, de ha már itt vagyok, ezzel hamarabb tudok növényekhez jutni. Szükségem lenne pár új kristályra - magyarázta és lelki szemei előtt már látta is a sok szép, ragyogó és igazán hasznos itemet. Eldöntötte, hogy ha más nem is, folyosókristály és az a felületeken megtapadós kristály mindig lesz nála, amelyeknek olyan nagy hasznát vette korábban. Csakhogy ezek a cuccok nem csak drágák voltak, de az alapanyaguk is ritka volt. Még szerencse, hogy a JL remek kapcsolatokkal rendelkezett a piacon, így nem kellett a gatyáját is az egyszer használatos itemekre költenie.
Ezek után aztán kezdetét vette a csalánvadászat, csakhogy aligha hozott eredményt. Nem, a gyújtogatás sem működött, de azért vicces volt megpróbálni. Leo szélesen rávigyorgott Shareenre is, remélve, hogy jókedvéből a srácra is ragad, aki első ránézésre távolságtartónak és búskomornak tűnt, na de Leo nem az a fajta, aki csak úgy engedi az embereket a környezetében szomorkodni meg félrehúzódni.
- Nem, az a helyzet, hogy nem kérdeztem meg. Még csak azt sem fogtam fel, hogy egy küldetésre jelentkezem, annyira el voltam varázsolva - vallotta aztán be a kérdésre, továbbra is jókedvvel, bár az mozdulatlanságán, testtartásán és minden egyebén is látszott, hogy esze ágában sincs visszamenni a kiscsajhoz, hacsak a többség úgy nem dönt, hogy ez feltétlen muszáj. Tuti lesz itt valami mód a csalán kiásására, csak kell egy kis idő, hogy eszükbe jusson. Ásás...
- Mi van akkor, ha a föld alatt van a cucc? - pillantott le a talpa alá, mint az egyetlen lehetséges helyre, ha már ide mutattak a béna koordináták. - Meg persze az is lehet, hogy az egész mezőt letarolták előttünk, és nem maradt egy darab sem. De akkor majd respawnol idővel, addig meg lehet várni - vetette fel az ötletet és végignézett a társain. - De ha valaki visszamegy, akkor lehetne úgy is, hogy partyba szervezzük magunkat, az a fő megkérdezi, mi a szitu, elküldi az infót üzenetben, aztán a másik kettő elbajlódik a szedegetéssel. Munkamegosztás! - jelentette ki vidáman és örült, hogy a beszéddel elterelheti a figyelmét... más dolgokról. Ami viszont a figyelemelterelést illeti, azt a hirtelen megérkező szarvas sokkal jobban űzte bárkinél. Leo rögtön az indikátort kereste az állat feje felett, hogy tisztázva legyen, mobbal vagy pettel állnak-e szemben.

by **Shota** Pént. Május 14 2021, 22:28

Shota igaz túl sok hasznos információt nem tudott kihámozni Leonard szavaiból - most komolyan, hogyan érezzen rá az ízére? - ámde a hasznos itemek kérdéskörével egyetértett.
- Én mérgekre gyúrok - bólintott - Felvettem a méregfőzést és kéne pár alapanyag - tette hozzá és elmosolyodott, ahogyan maga elé képzelte a soksok paralízis mérget, nameg majd T3-on azt, amelyek fegyverkezelést vesznek el - Tényleg, egész véletlen nincs nálatok olyan, hogy "A Tudós Pallosa" meg a "A Gyártó Fegyvere"? Kölcsönkérném őket egypár főzés erejéig - vakarta meg az állát és teljesen belefeledkezett az elképzelésébe - olyannyira, hogy egy jóideig egyáltalán nem is foglalkozott a csalánkérdéssel, csak azután, hogy az oroszlánfiú, nos, elkezdte gyújtogatni a mezőt. Akkor aztán ő is nekiveselkedett, de sajnos egyikük sem járt sikerrel. Shota vágott egy grimaszt, mivel úgy tűnt a letépett csalán is csak egy az egyszerűek közül, majd hatalmasat sóhajtott.
- Az kár... - felelte, de egy szó azért megragadta a figyelmét - Elvarázsolva? Nocsak - vigyorgott rá a haverjára sokatmondón, majd úgy döntött, hogy ennél tovább azért nem merészkedik. Helyette végighallgatta a srác eszmefuttatását és egy újabb sóhaj után végül feltápászkodott.
- Nem rossz terv - bólintott - Én biztos nem megyek - tette hozzá és jelzésértékűen rápillantott a szótlan vámpírkára közben: ha a srác eddig nem tett sokat hozzá az ügyhöz, hát most megteheti, nem? És amúgyis, ha ő elmegy, majd átdobja az infót nekik, azzal ő csak jól jár.
Aztán Leonard vagy talál eleget neki is, vagy nem - ez Shotát a legkevésbé sem izgatta már. ... Ahogy egyébként a megjelenő, igencsak felbőszült szarvas sem: a harcművész srác szinte rá sem pillantott az állatra, csupán besétált a fatörzs védelmébe, nekitámasztotta a hátát és elnyomott egy ásítást. Shareen igazán elindulhatna már; nem akart egész estig itt dekkolni fölöslegesen.

by **Shareen** Pént. Május 14 2021, 23:14

Meglepett a fiú hirtelen "lerohanása" az eddig fennálló csönd után, de nem bántam. Először megszeppenve, majd egyre bátrabban válaszolgattam.
- Hellou, Shareen vagyok, igen, um.. Azért vagyok itt. - Azt nem teszen hozzá, hogy én eddig is tisztában voltam a jelenlétével, elvégre akkor bunkónak is tűnhetek.
Ötlet híján lassan kezdtem úgy érezni, én vagyok a legfeleselegesebb a hármasból, ez a kettő pedig láthatóan már eleve ismerte egymást. Én csak arra tudtam gondolni, hogy várunk. Láttam már MMO-kban embereket "kisajátítani" egy területet, így a metódus nem lett volna idegen.
- Inkább csalántűz - felelem mosolyogva a fiú próbálkozására. - A környezetvédő céhek nem örülnének. - Általában megpróbálok alkalmazkodni, ami olyan ösztönösen megy, hogy mások jókedve általában rámragad, de a jellemem akklt sem változik. Ideig-óráig el tudok lenni bárkivel, de egy idő után távolságtartó leszek a legtöbb esetben, ha a másik fél érzékeny, egyenesen elutasítónak találhat.
De legalább szívesen elvállalok bármit, így hacsak a kiugró állat nem egy pet*, akkor a megadott instrukciók alapján visszaindulok a városba. Ha egy petről van szó, akkor mindenképp érdemes utánanézni, hogy ki is lehet a gazdája és tud-e valamit a tűzcsalánokról.
Álló helyzetemben megpillantok egy a vadonban ritkán látott növényt. Rögtön le is tépem az Oroszlánszájra hasonlító virágotés átnyújtom a szőke fiúnak.találhat.
- Virágot a virágnak, vagyis.. Oroszlánt az oroszlánnak.
Ezután pedig ha vissza kell indulnom, útra kelek, hogy megkeressem a lányt, aki a küldetést adta. Odaérve bocsánatot kérek amiért megvárakoztatjuk és útbaigazítást kérek, vagyis inkább egy leírást, hogy pontosan mit is kéne keresnünk. Ha ezt megkapom, elküldöm az üzenetet a többieknek és csak reménykedhetek, hogy megvárnak.

//* Ez a karakteremnek nem jut az eszébe, így Leo megerősítése szükséges.//

by **Keita** Vas. Május 16 2021, 08:49

Nos, Leo felfigyel a szarvasra, ami indikátora alapján kutya közönséges mob. Ami viszont feltűnhet számára, hogy az életcsíkjából egy igen minimális rész hiányzik, továbbá mintha a bal hátsó lábát "húzná". Hogyha körülnéztek az erdősáv azon részében, ahonnan az állat előbukkant, rövidesen rá is találhattok arra, ami megmagyarázza mindezt - pontosabban, hogyha nem néztek a lábatok elé, az talál rátok, egy tipikus medvecsapda formájában. Ugye mind jól ismeritek a szafari bizonyos területeiről ezeket a bizonyos csapdákat, nem?
Viszont nem is ez a számotokra leglényegesebb fejlemény, hanem a sűrűbb aljnövényzetben idább-odább halovány kéken derengő növények. Csomókban fordul elő, és bizony ha ráböktök, megkönnyebbülhettek: ez az a hírhedt tűzcsalán, amit kerestek. Azonban nem árt velük kesztyűs kézzel bánni, kivéve ha nem zavar bennetek az enyhe csípő, égő érzés ami ezzel jár. Jó hír azonban, hogy a kellő óvintézkedések nélkül is alig egy percig kell csak kibírni a kellemetlen tüneteket, aztán magától elmúlik.
Shareen - amennyiben elindult vissza az NPC-hez - úgy eseménytelen útja lesz egész Floriáig. Az NPC kislány először nagy lelkesen siet oda hozzád, amint meglát. Azonban mintha csak a hatodik érzéke kapcsolt volna be, hirtelen megérezve hogy az inventoryd nem tartalmazza a teának valót, arcára a csalódottság ül ki. Még várnia kell a növényeire. Kérdésre készségesen elmondja, sötétebb, árnyékosabb helyen nő, erdőkben, folyópartokon - és ami a leglényegesebb, az a halvány kékes, fluoreszkáló fény amit kibocsát magából. Az üzenetküldést - és a növények mellékletként való küldését - sem akadályozza semmi.
Végül, akár a szarvasnak köszönhetően, akár némi kérdezősködés után de rátaláltok a hőn áhított tűzcsalánokra, amiből úgy negyed óra alatt találtok annyit, amennyi a küldetéshez szükséges (ha Shareen visszament Floriába infóért, akkor értelemszerűen kicsit tovább tart).

Zárókör következik, határidő 05.20.

by **Leonard** Vas. Május 16 2021, 20:56

- Nem, én nem főzök és készítek semmit, csak gyűjtögetek - csóválta meg a fejét Shota kérdésére, habár arról sem volt semmi fogalma, mégis mik lehetnek azok a tárgyak, amiket említett. Inkább csak sejtette, mint biztosan tudta, hogy a készítéshez lehet közük, épp ezért kerülhette el a figyelmét az ilyesmi.
- Amúgy nem hiszem, hogy van környezetvédő céh errefelé. A pixeleket szerintem nem nagyon kell védeni - felelte Shareen felvetésére, nem is észlelve, hogy egy poén hangzott el, amit senki sem gondolt komolyan. Még jó, hogy nem is tudták folytatni a diskurzust, mert hármas társaságuk hirtelen négyre bővült.
Nézegette egy pár másodpercig a felajzott szarvast, többnyire az indikátorára figyelve, mire eldöntötte magában, hogy ez bizony egy megsebzett és felhergelt mob. Óvatosan megpróbált a közelébe férkőzni, ha pedig az óvatosság nem volt sikeres, úgy a gyorsaságát és erőnlétét vetette be hozzá, hogy elkapja az agancsánál fogva.
- Jól van, semmi baj. Nyugodj meg - csitítgatta, és megpróbálta használni rajta a nyugtató hatású képességét, habár ezzel eddig még csak emberekkel kísérletezett. A képesség hatására testét lágy, aranysárga izzás vette körül, miközben óvatosan simogatta az állat orrát és homlokát, lassú, finom mozdulatokkal. Csak amikor a mob megnyugodott, akkor engedte őt útjára, mosollyal az arcán.
Mélyen titkolt tény volt, hogy sokszor képtelen volt megölni a mobokat maga körül, különösképp ha azok emlékeztették a kedves kis erdei állatokra. Többek között ezért is vállalt nagyobb arányban inkább küldetéseket, mintsem a mezőket rótta, a magasabb szinteken pedig szerencsére ritkák voltak a kedves kinézetű, simogatni való mobok. Egy jetivel például mindenfajta gond nélkül végezne, ocsmány egy élőlény.
Ahogy pedig követte tekintetével a szarvas csapásvonalát, hirtelen megvilágosulni látszott.
- Srácok, lehet, hogy szerencsénk van és mégsem kell visszamenni a lányhoz - ragyogott fel arcán a jól ismert, ezer wattos mosoly, ahogy közelebb sétált a határozottan csalánszerű, de különleges növényhez. Olyan volt, amilyet még sosem látott. Felszedett jó néhány darabot, mit sem törődve a szúró érzéssel, majd visszafordult társaihoz, aztán... hirtelen az orra alatt talált egy virágot. Átsuhant arcán a meglepettség, aztán a megrökönyödés, végül kibukott száján a kérdés.
- Te most szórakozol velem, vagy más identitású vagy? - igen, és csak azért nem használta a "b-betűs" szót, mert annak idején Vio rendszeresen letorkolta érte, az egyenjogúság védelmében. Vagy valami ilyesmi.
Úgy látszik, valami meg is ragadt belőle, Vio idomain túl...

by **Shareen** Hétf. Május 17 2021, 10:53

Bár már elhatároztam, hogy visszaindulok Floriába, azért szórakozottan még elnéztem a szőke fiú próbálkozását a szarvassal, ami igencsak látványosnak bizonyult - egy item vagy egy képesség hatására aranyfénybe vonta testét, ahogy próbálta nyugtatni az állatot. Már maga a látvány jó érzéssel töltött el, talán ezért is ragadtam magamhoz a virágot. A lényeg, hogy maradtam és így sikerült is rátalálnunk a keresett növényekre Leonak hála. Alap esetben én is kivizsgálnám az ilyen eseteket, de ha a csapatérdek mást kíván, akkor máshogy cselekszek.
Leonard nem veszi túl jó néven kedveskedésemet - hirtelen jött ötlet volt, talán nem kellett volna. Azt azonban nem hittem volna, hogy ilyen zaklatott lesz tőle. Persze, virágot adni a lányoknak szokás, én azonban nem törődtem az ilyen dolgokkal. Jónéhány virág jelentését ismertem, ezért nem is gondoltam bele többet a nevével való hasonlatosságnál.
- Nem, csak te jutottál róla eszembe. Oroszlánszáj.. A neved röviden pedig Leo. Ne vegyél mindent olyan komolyan - mondtam a lehető legkomolyabb képet vágva. Aztán elindultam a hírhedt növények felé és mindenféle óvintézkedés nélkül leszakítottam néhány tővel. Annyit, amennyi elfért a két kezemben. Nem törődtem az égő érzéssel, csak teljesítettem a küldetést, amiért jöttem.
Visszafele Floriába az út nyilván ugyanúgy fog telni, ahogy idejöttünk. Csendben. Ami engem cseppet sem zavar. Feladatot jöttünk teljesíteni, semmi nem köt össze minket, nekem pedig az NPC lány mosolya és a tea is megfelel - várjunk csak, csalántea? Komolyan erre mondtam igent? Elkészítve nyilván más lesz, de magától a gondolattól is összerezzentem. Akárhogy is, küldetés elvégezve, már csak a jutalmat kell felvenni érte - noha nem csak amiatt vállaltam.

by **Shota** Szer. Május 19 2021, 22:37

Shota hümmögve konstatálta, hogy Leonard semmit sem ért a készítésekhez, tehát sok hasznára nem lesz e téren - mint ahogy sok más helyzetben sem, de a világ sajnos márcsak ilyen volt. Nem mindenki érthetett mindenhez úgy, mint ő. Egy rövid sóhajjal aztán le is zárta a témát magában, pillantását pedig hanyagul fordította a megvadult szarvasra, akit az oroszlánfiú éppen megnyugtatni igyekezett. Leonard olyan kedvesen simogatta a mobot, mintha az minimum valami cica lenne, vagy éppen cicalány - a gondolatra pedig a harcművész fiú szemöldöke hirtelen a magasba szaladt.
- Már kezdem érteni, miért Mirika... - mosolyodott el és a szavakat is csak félhangosan, magának ejtette ki; ha valaki nem volt épp a közvetlen közelében, aligha hallhatta azokat. Így persze már érthető volt, miért bánt így az állatokkal, a Shota fejében élő, alvó oroszlán képe pedig kiegészült valami olyannal, ami nem passzolt éppenséggel ehhez az alvó oroszlánhoz. A felbőszülthöz pedig semmiképpen sem. Gondolatait aztán rövidesen elterelte a haver felkiáltása és ha a szarvas nem is, de a lehetséges tűzcsalánok már adtak okot Shotának arra, hogy ellökje magát a fa törzsétől és odaballagjon a halványkék növényekhez.
- Úgy tűnik jut mindannyiunknak - nézett körbe és ő bizony felvett egy selyemkesztyűt, mielőtt nekiállt volna szedegetni: egy percnyi kellemetlenséget nem óhajtott magának, a csalánok pedig köztudottan csípnek. Vagy idebent Aincradban nem? Hát, Shota nem akarta kipróbálni.
Éppen a második marék gaznál tartott, amikor megpillantotta a képet. Shareen virágot adott Leonardnak. Szinte azonnal kibukott belőle a nevetés, röviddel ezután pedig barátian és némileg együttérzőn verte hátba a szőke srácot.
- Látod, már nemcsak a csajok buknak rád - vigyorodott el, vámpírka magyarázkodása pedig cseppet sem változtatott ezen a véleményén. Mert egy normális, valamirevaló srácnak eszébe nem jutna virágot adni egy majdnem ismeretlen férfinek - és jobban belegondolva a harcművész mostmár értette azt is, miért ilyen kis csöndes és szende ez a fiúcska.
- Tuti biztos, hogy tetszene neki a nyuszijelmez is - vakarta meg az állát és nézett vámpírka után, amikor amaz elsétált egy kicsit távolabb, tűzcsalánt szedni. Hogy milyen furcsa szerzetek élnek itt körülötte! Shota nem tudott magához térni az ámulatból, hogy létezhet valaki, akinek a csajok - azok a csajok! - nem kellenek. Rásandított Leonardra, majd megborzongott és inkább befejezte a gyűjtögetést, hogy végre megkaphassa értük a hőn áhított növénytasakját. És hogy hogyan telt az útjuk visszafele? Nyilván nem ugyanúgy, ahogy idejöttek, hiszen idefele külön jöttek, eltérő utakon és legfőképpen gyalog. A Floriába vezető visszaútnál viszont volt kényelmesebb és gyorsabb megoldás is, Shotának pedig esze ágában nem volt gyalogolnia, ha portolhat is.
- Csá, haver, még találkozunk! - nyújtotta kezét pacsira Leonard felé, majd biccentett a vámpírkának, felemelte a kristályát és már ott sem volt - Teleport, Floria!

by **Keita** Vas. Május 30 2021, 19:21

Tehát megtaláltátok a tűzcsalánokat, és mindannyian összeszedtétek a küldetéshez szükséges mennyiséget. Végül ki gyalog, ki teleporttal visszatért Floriába. Az NPC kislány már nagyon várta az érkezésetek, nagy lelkesen siet oda hozzátok. Amint odaadjátok neki a tűzcsalánt, úgy hálálkodások közepette nyomja kezetekbe a növénytasakot - és amennyiben nem vagytok nagyon rohanós kedvetekben, úgy beinvitálna bennetek a teázóba, egy csésze friss tűzcsalán-teára.

A küldetést sikeresen teljesítettétek, jutalmatok fejenként 40 arany és egy Növénytasak, amiben - mivel mindhárman növénylátók vagytok - 30 db általatok választott gyakori növényt találtok.

Beírva :3

Edit: Akaito miatt Leonak +50 arany, Shotának pedig +10 exp.

by Ajánlott tartalom

[VM] Csalántea

[VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea

Re: [VM] Csalántea