Csigainvázió

by **Keita** Pént. Nov. 06 2020, 22:28

Csigainvázió

Résztvevők: Szophie, Eru, Simeon

Hogy együtt érkeztek Floriába, vagy külön-külön keveredtek oda, azt rátok bízom, ahogy a motivációt is. Azonban ahogy a városkában sétálgattok, feltűnhet, hogy a virágboltok kínálata is mintha szegényesebb lenne. Bár ez önmagában nem jelent semmit, de a gépi karakterek is rosszabb hangulatban vannak. Ki a kertjét ért pusztítás miatt morgolódik, ki tolvajokra gyanakszik. De egy közös bennük: ha rákérdeztek, egy, a városka szélén elhelyezkedő házikóhoz irányítanak, ahol egy anyóka ücsörög az épület előtti padon, feje felett a jól ismert sárga felkiáltójellel. Ha a közelébe mentek, azonnal felpattan - korához képest meglepően fürgén - és elétek siet. - De jó, hogy jöttök, aranyoskáim! Azok az átkozott csigák... azok a nyomorult csúszómászók... tönkretették a kertem... a virágaim... - kezd bele a panaszáradatba, és ezzel együtt felugrik előttetek a küldetésablak, rajta a jól ismert piros és kék gombbal. A küldetés pedig "Csigainvázió" névre hallgat.
Feladat: Érkezzetek meg Floriába az anyókához, és fogadjátok el a küldetést (mert ezért vagytok itt, ugye?)

Határidő: Egy hét (11.13), de ha előbb írtok, előbb megyünk tovább :3
Mivel virágmezős küldetésről van szó, a teljes küldetésre van összesen 20 napotok :3

by **Simeon** Vas. Nov. 08 2020, 13:16

Kimi hevesen verdesve érkezett meg és landolt Simeon vállán, csőrében egy szál vörös rózsával. Odaadta a virágot a csodálkozó srácnak és elkezdte mesélni, hogy szerinte ez tökéletes lenne.
Ekkor fordult be a sarkon a meglehetősen dühös npc, sodrófával a kezében.
- Gyere vissza, tolvaj! - kiabálta, tekintetével pedig hamar megtalálta az idomár vállán ülő madárkát - Te, add vissza, amit elcsentél!
Kimi meglepetten döntötte félre a fejét és csivitelte a kérdését: mi az a lopás? Simeon csak felnevetett és bocsánatkérőn hajolt meg a gépi karakter előtt és már nyomta is a kezébe a rózsát:
- Elnézést, még fiatal és nem tudta, hogy nem szabad - mosolygott és megsimogatta a sasfiókát, aki kérdőn pislogott hol az asszonyra, hol Simeonra, hol pedig Tengerszemre, aki kicsit későn figyelt fel az akcióra és még egy fél kakaóscsiga lógott ki a szájából. Éppen Fuwának kerestek valami virágot, amivel meglephetik a lányt, de persze egy édességet áruló bódé sosem maradhatott ki a sorból, először tehát az elé lépett oda a srác és polipja - Kimi pedig úgy döntött, hogy addigis megnézi magának a választékot. Persze miután Simeon elmagyarázta neki, hogy ezért fizetni kell és nem szabad csakúgy elvenni, már Kimi is értette - az asszony viszont úgy tűnik nem hagyta őket csakúgy békén: elkezdte magyarázni, mennyire kevés növénye van ígyis és hogy alig jön be áru. Simeon pedig megkérdezte, miért.
Nem sokkal később már az anyóka előtt álltak, mert a Fény Lovagjai ott segítenek, ahol tudnak, úgy bizony!
- Csigák? - kérdezte az idomár és megvakarta a kobakját - Dehát azok olyan lassúak! - csodálkozott, de azért elfogadta a küldetést: nem tűnt nehéznek és ha csak ennyi kell hozzá, hogy újra széles választék legyen Floriában, hát miért ne? Akkor soksok különféle virág közül tudnak majd válogatni és kiválasztani a legeslegszebbet Fuwának! Simeon felnevetett a gondolatra és izgatottan nézett körbe, hogyan tovább - és ekkor meglátott valakit, akinek pont olyan céhjelvénye volt, mint Fuwának (Eru)!
- Szia, ismered Fuwát, ugye? Te is a csigák miatt jöttél? - rohanta le a kérdéseivel a gyereket azonnal és nem is figyelte, hogy közben Kimi szárnyra kelt és az utána siető Tengerszemmel együtt kicsit eltávolodott tőle. Nem látótávolságon kívülre, de pont annyira, hogy amikor Kimi egy hirtelen jött széllökés hatására elveszítette az egyensúlyát, Simeon már ne legyen képes elkapni őt.
- Phhhh! - ijedt meg Tengerszem, de ekkorra már Kiminek is volt vészterve: a poros út helyett más landolási célpont felé verdesett esetlenül, egy közeledő, feketehajú lány felé (Szophie). De hogy odaért-e időben és sikerült-e neki biztonságban leérkezni? Majd kiderül, ugye?

by **Szophie** Hétf. Nov. 09 2020, 19:17

Kettő dolog volt Szophie életében, ami miatt napközben mutatkozott; egyrészt akkor, ha egy küldetés vagy más egyéb tevékenység - főleg Hinari - miatt nem feküdt le aludni az éjszakázás után, másképp pedig a reggeli.
Akármilyen estén legyen is túl, annak végeztével még soha, egyetlen alkalommal sem mulasztotta el beülni valamelyik kedvenc cukrászdájába vagy pékségébe. Egy pár hete különösen rákapott a Floria szintjén elhelyezkedő apró, szépen berendezett, napfényes bäckereira, ahol a pincérek mindig mosolyogva és szolgálatkészen várták, a finomságok pedig frissen sültek és íncsiklandóak voltak. Nem mellesleg az asztalokon minden egyes nap más és más virágdekoráció köszöntötte a betérőket, ezzel még kellemesebbé téve a reggeli élményét.
Szophie aznap reggel is, mint mindig, kikért egy extra habos capuchinot, mellé egy étcsokoládés croissant, aztán lehuppant a legnapfényesebb, kellemes kis sarokba az ablak mellett. Valami azonban nem hagyta nyugodni; egyszerűen hiányérzete volt. Már elfogyott táljából a reggeli és a kávé legutolsó maradékát kortyolgatta, mire rájött, hogy mi olyan furcsa; egytől egyig hiányoztak a színes virágok a teremből. A vázák üresen, szomorúan ásítoztak az egyik sarokba összegyűjtve.
Egy intéssel magához hívta az egyik NPC-t és csevegő hangon érdeklődött, mégis mi történt. A hölgy elmesélte neki, hogy milyen hiány mutatkozott a virágpiacon, Szophie pedig útra kelt.
Jó kérdés, mégis mi volt a mozgatórugó, ami miatt magára vállalta a küldetést fényes nappal egy átdolgozott éjszaka után. Szemei szúrtak a délelőtti napsütéstől, ráadásul nagyokat ásítozott is. A kedvenc péksége azonban csak nem maradhatott virágok nélkül, így már nem is volt ugyanolyan a reggeli.
Az küldetésadó hölgyet igazán egyszerű volt megtalálni. Nem épp egy összetett feladat megoldásáról volt szó, de ilyen korán - vagyis inkább későn, ez nézőpont kérdése - örült is neki, hogy nem nagyon kell majd gondolkodnia. Amire viszont nem számított, az a szélben éppen felé evickélő kismadár volt. Ösztönös mozdulattal kapott az állat után. Óvatosan tenyereibe zárta és csodálkozva pislogott rá.
- Hát te meg hogy kerültél ide? - nézett körbe csodálkozva valamiféle fa után kutatva, ahol esetleg egy fészek lehet.

by **Eru** Pént. Nov. 13 2020, 01:01

Kell nekem egy kis növény, növények és nem is kicsik. Vagy is nem kevés mennyiség, miért mert csak úgy. Igazából a nemrég megvásárolt jártasságom miatt jöttem erre a szintre. Úgy hallottam itt minden féle növény és virág megtalálható. Ami nekem nagyon jól jönne most. Céhbankban is van eltárolva elég sok minden, de nekem fontos a tapasztalat szerzés. Hogyan is főzzek jó potiont vagy mérget, ha nem tudom megkülönböztetni a hozzávalókat? Talán más egy idegen azt hinné biztos valami cuki kis virág koszorúra vágyok. Jobbára a külsőm miatt, ami elégé lányos. Bleeeeehh még hogy virág koszorú a fejemre na az kizárt. Egy aprócska gondom van azt hiszem, ez a szint mindig ilyen kopár volt? Vagy is úgy értem ház ez a hely arról híres ennyi féle virág van akkor miért csak pár szál fonnyadó pitypangot lehet látni az árusoknál? Azért ez a tény kicsit sem gyanús, Vagy eltévedtem és rossz szintre jöttem, vagy pedig itt valami baj van.
-Kahm! -Köszörültem meg a torkom egy árushoz lépve. - Elnézést, de miért nincsenek virágok, vagy is miért ilyen kevés a kínálat? - Rövid gyors felvilágosításra vágytam, arra gyanakodtam ugyan is, hogy eltévedtem. Aztán kiderült mégsem és bizony itt baj van!
-Ohh azok a falánk kis bélpoklosok! -Bal kezemre pillantottam és elmosolyodtam. -Úgy látszik vannak mások is, akik folyton éhesek kukacka. Egyébként mit szólsz egy kis csiga evéshez? Na egy kis francia konyha? - Természetesen nem szolalt meg kezem ajkakat és szemeket növesztve hirtelen. Azért néha jó lenne, ha ez megtörténne, jól eltudnánk társalogni biztos sok mindenről. A semmiből, nem varázsló csak egy utcán kóborol lélek az, aki hozzám lép hirtelen és meg szolit. Most valami darkos helyen lennénk lehet meg is viccelném. A mai tréfa sajnos elmarad és ez a törp bizony móka és kacagás nélkül marad.
-Fuwa? -Kérdezek vissza mert nem ismerek ilyen nevű embert, vagy patet. Ahogy elgondolkodok egy pillanatra leesik a dolog. -Sil chan! Még szép ismerem, együtt voltunk a viharos tengeren meg kazamatában is meg menteni másokat. Meg hát még kedveljük is mind a ketten. - Más téma én nem A fiúra gondoltam, hanem magamra és Zitára ezt neki nem kell tudnia.
- Igen és ahogy csigákon gondolkodom egyre éhesebbek vagyunk.

by **Keita** Vas. Nov. 22 2020, 21:51

Végül így, vagy úgy, de mind megérkeztetek az anyókához. Simeon megállapítására viszont (miszerint a csigák olyan lassúak) kifakad. - Lassúak... de túlságosan elszaporodtak! Ezek az átkozott csúszómászók a városunk pestise! - és ha jobban megnézitek az anyókát, aligha néznétek ki belőle, hogy ezektől a sokat emlegetett puhatestűektől meg tudná védeni a kertjét - bár a botja, amin támaszkodik, ránézésre többet sebez mint amennyi élete lehet egy csigusznak.
A küldetést is felvettétek, és amennyiben a leírását is megnézitek, el kell keserítselek bennetek: elég szűkszavúan annyit ír, hogy a szint élővilágának egyensúlya felborult, és hogy számoljátok fel a felesleges csigaszaporulatot. Azonban ha a térképet is megnézitek, talán furcsálljátok, hogy egy koordinátát se kaptatok a küldetéshez. Sőt, ha körbenéztek a közvetlen közelben, ott is igencsak keresgélnetek kell hogy akár csak egyetlen egy csigabigát is találjatok. Egy jó tíz-húsz eseménytelen perc után viszont az addigi kellemes napsütést beárnyékolják a készülődő sötét felhők, és a levegő is hűlt pár fokot...

Elnézést a késésért Embarassed

Határidő: egy hét (11.29), ha előbb megvagytok, előbb megyünk – ezúttal tényleg, csak tessék nyugodtan zargatni reagkorbács

Hátralevő idő a küldetésre: 13 nap

by **Simeon** Csüt. Nov. 26 2020, 21:38

Kimi egy egészen röpke másodpercig megilletődötten pislogott az őérte nyúló kezekre és a hozzájuk tartozó lányra, aztán kíváncsian megborzolta a tollát és kezdte el csivitelni a választ. Valamikor ekkor érkezett meg Tengerszem is, aki kezdett megnyugodni, hogy Kimit biztonságban tudja. De tényleg biztonságban?
- Phhhbphrrpp-ph - csúszott oda Szophiehoz és nyúlt feléje két csápjával, hogy ő bizony kéri a kismadarat. Persze mindebből a nő nagyjából annyit érthetett, mint Kimi beszédéből, de talán ígyis rájön, mit akar tőle a polip, nem? Persze azért felvetetni nem fogja engedni magát, ha a másikban esetleg felmerülne ennek lehetősége a felé nyújtózó csápokat látva.
Eközben Simeon tátott szájjal bámulta a szakállas lánykát és ahogy magával beszélget. Tétován kezdett volna bele valami válaszba, hogy nem evett még franciásan, de aztán az idegen feléje fordult.
- Igen, Silence, ő az! - bólogatott a srác és ragyogott fel a szeme - Nagyon sokat járunk el együtt - tette hozzá elég hangosan ahhoz, hogy a közelben lévők felfigyelhessenek rá és azt sem bánta mostmár, ha esetleg ezzel a furcsa játékossal kell csigákat... kergetnie. Mert megenni semmiképpen nem fogja őket, de nem ám! - Téged hogy hívnak? - folytatta aztán a beszélgetést - Én Simeon vagyok, ők meg itt Teng... - pillantott körbe, de úgy tűnt a két állatkája eltűnt mellőle időközben.
- Tengerszem, Kimi! - vette észre őket és kezdett el nekik integetni - Gyertek, dolgunk van! - kiabálta boldogan és jól megnézte magának a feketehajú lányt is, aki Kimit tartotta. Ismerős volt, de nem tudta volna felidézni, honnan. Talán valami küldetésen találkoztak? Simeon megvakarta a fejét és vállat vont: most amúgyis fontos dolguk van, nem vesztegethetik az időt! Azért ha a lány csatlakozott hozzájuk, bemutatkozott és bemutatta petjeit is és megkérdezte, hogy ő is a csigákért jött-e. Mert akkor már öten is vannak!
Igen ám... de mire? Simeon akárhogy is nézte, egyetlen egy csigát sem látott sehol.
- Szerintetek hova bújtak? - kérdezte új társait elszontyolodva és körbejárta az egész kertet, de sehol sem talált semmit. Kimi a magasban kutakodott csigák után, Tengerszem pedig a talajszinten édesség után. Talán van az anyóka konyhájában valami sütnivaló! A polip tehát egy gyors irányváltással becsúszott a házikóba és nézte meg, hogyan is áll az npc étkek terén, mialatt a többiek a küldetést igyekeztek megoldani. A gyülekező felhők mondjuk nem tetszettek az idomárnak. Ijedten hívta vissza magához a sasfiókát, mielőtt valami villám belecsap és húzódott be az eresz alá. De nagyon utálta a sötétet! Eddig olyan szép napsütés volt, miért nem tarthatott ki még sokáig?

by **Szophie** Hétf. Nov. 30 2020, 13:10

Pislogva néztek egymásra a fiókával, ismerkedtek. Szophie még talán soha nem látott azelőtt ilyen apró, fiatal madárkát, így újdonságként hatottak számára vékony tollai, apró termete és puha, ráncos bőre.
Nemsokkal aztán észrevette, hogy egy élénk narancssárga színű polip is feléjük igyekezett a porban, csápjait nyújtogatva, ami csak még álomszerűbbé tette az eseményt. A lány számára most már egyértelművé vált, hogy egy vagy inkább kettő idomárnak is kell lennie a közelben, hiszen egy tengeri állat ezen a szinten nem kicsit tűnt szokatlannak.
Mondjuk egy pár másodperc kellett neki, hogy leessen, az egyik pet a másikért jött és azért nyújtogatja a csápjait.
- Barátok vagytok? - tette fel a kérdést hozzájuk fordulva, közben tekintetét körbejáratva a környéken kereste, merre lehet a gazdájuk. Azt sajnos elfelejtette, hogy találkozott már Tengerszemmel korábban és Simeonnal is, de rövid időn belül felfedte magát az élénk, vidám srác és a petek már el is szeleltek. Mivel történetesen épp ugyanarra volt dolga, Szophie is követte őket és rövid időn belül rájött, hogy ő is és a petek is a csigák túlzott elszaporodása miatt érkeztek a környékre. Mi több, az a furcsa, JL-es lány is, akivel már összefutott a folyosókon, mikor Hinarival találkozott, habár a nevét sosem jegyezte meg, csupán a szakállát.
Szophie annyira nem sietett a keresgéléssel. Ha olyan sok csigának kell a környéken lennie, nyilvánvalóan könnyen észre kellene venniük őket, igaz? Csak battyogott társai mellett és nézelődött szótlanul, kissé bosszúsan attól, hogy két ilyen szószátyár és élénk fiatallal hozta össze a sors. Nagyokat ásított, ahogy kezdett úrrá lenni rajta az álmosság. Csak a hülye csigákat találnák már meg végre, aztán mehetne végre aludni!
Az esőfelhők annyira nem zavarták, legalább kevésbé szúrták szemét a napsugarak. Annyira kényes sem volt, hogy egy kis megázástól tartson, habár annyira már tájékozatlannak számított a világ hétköznapi dolgaiból, hogy mindezt ne kösse össze a csigák megjelenésével. Nagy pech ugye, ha az ember selyembe bugyolálva egy kastélyban nő fel és még ennyit sem tud a világról.

by **Eru** Hétf. Nov. 30 2020, 20:27

-Hát jó nektek, mi is a barátommal sokat járunk el együtt.- Na ja mert a kis mocsok meg ette a fél karom azóta is vágyakozik a húsim után. Többnyire beéri mások pixeleivel.-Ő rendes lány és kedves.- Ennyivel le is tudtam a dolgot, mert ő tényleg jó barát. Meg szépen is rajzol, az a végzetes mókus találkozás nem lett volna talán meg tudtam volna kérni rajzoljon nekem. Arra lehet amúgy is meg fogom kérni, annyira sivár a szobám jó lenne valami vidám kép a falra. Egyenesen falra festve, vagy rajzolva az mekkora lenne!
-Téged? Inkább minket! Erunak hív mindenki minket általában.- Mindenki azért az túlzás mert van, aki folyton le kislányoz. Néha vicces, de egy idő után amikor már tényleg még vak is észrevenné már unalmas és bosszantó tud lenni. Még valakiket beakart mutatni, azt hiszem a patjeit. Nem rég elviharzott két lény errefelé akkor az ő barátai voltak azok. Egy polip és egy madárka, aranyosak voltak. A madárka lányál állapodott meg egyébként, akit már láttam néhányszor céhben. Tudtam nem céh tag, viszont közel áll a társaságunkhoz. Sok embert még mindig nem ismerek, akik céhben vannak vagy a barátunk. Meg tudtam azért a két apróság nevét is, köhög a bolha még én mondom apróság...... Végre neki álltunk a keresgélésnek is. Csigákat most egyébként össze kell szednünk, vagy mindet megkell dominálnunk? Nem értettem a pontos feladatot, lehet francia konyha alapanyag gyűjtésen vagyunk most akkor?
- Egyébként most akkor össze kel gyűjteni vagy támadni kell a csigákra?- Költői kérdés volt, mert egyébként ne azon bukjon a küldetés, véletlen összetaposom az egyik nyálkás háztulajdonost.

by **Keita** Kedd Dec. 01 2020, 22:14

Nos, ami a házikót illeti, Tengerszem ha már élelem után kutat, és kellőképp kitartó, találhat egy tányérat félig főzelékkel. Minden bizonnyal az anyókán kifogott az ebéd – vagy csak a „ha később megéhezek” című mutatványra készült fel? Viszont az asztal túlsó végén észrevehet egy kis lapostányéron pár szelet almás sütit – első ránézésre már a tartósságpontja a vége felé jár, hisz jó pár órája ott heverhet.
Ami az eseménytelen keresgélést illeti, ki így, ki úgy keresgéli a csúszómászókat eredménytelenül. Azonban pár perccel később, hogy beborult, jött is az első egy-két csepp eső. Talán úgy gondoljátok, hogy fedezéket kerestek a készülődő zápor elől? Akkor a küldetéssel mi lesz? Ugyanis a csöpörgés közben hallhattok egy csippanást is. Ha megnézitek, látjátok, hogy a küldetés leírása frissült, és a térképen is szép sorban jelennek meg a piros pöttyök. Azt viszont térkép nélkül is látjátok, hogy bizony, megjelentek azok a sokat emlegetett – és égen-földön keresett csigák. Egyikőtök sem látja, hogy honnan jöttek elő, csak egyre sűrűbben találkoztok velük. Mintha épp mögöttetek spawnoltak volna? Vagy a fűcsomó mögött? Vagy végig ott voltak, csak sumákoltak? Nem tudni, viszont a puhatestűek szépen legelnek le mindent, ami az útjukba kerül. Azonban az anyóka rekedtes, rikácsoló hangját biztos meghalljátok – már ha nem mentetek túl messzire. - Menjetek innen ti mihaszna csúszómászók! Már megint tönkreteszitek a kertem, mi? Megálljatok, adok én nektek!- kiabál, miközben egy seprűvel a kezében dühöseb hadonászik, csapkodva vele a ház körüli vagy a kertben ólálkodó csigákat – vagy éppenséggel akaratlanul megrepteti egyik-másik példányt ami a támadássorozat közben felmászott a seprűre.

Utolsó kör, határidő: 12.06.

by **Szophie** Szer. Dec. 02 2020, 15:29

És az eső nem is késett sokat, ezzel együtt pedig végül megjelentek a csigák is.
- Na végre - sóhajtott fel álmosan és fixírozni kezdte a nyálkás, puha testeket, amik tucatszám törtek elő a semmiből.
- Fujj - jelentette ki, ahogy az egyikre rálépve véletlenül egy pacává taposta azt, habár igazi undort nem váltott ki belőle. Találkozott már rosszabbal is, semmi volt ez a börtön mocskához képest. Arra mondjuk nem vetemedett volna, hogy a cipőjét mocskolja össze velük, de szerencsére a kései is rendelkezésre álltak, azok pedig épp arra voltak kitalálva, hogy felszabdaljanak minden undorító vagy ellenséges dolgot.
- A cukrászdámnak szüksége van a virágokra - hajolt le az egyik csigához és kezdett neki magyarázni, majd egy könnyed mozdulattal kése hegyére hányta azt. Álmélkodva figyelte a pixelhalmot, ami rövidesen beleveszett a sűrű esőbe.
Egyre jobban zuhogott. A haja nedvesen tapadt arcára, ruhái a testére. Kellemes, hűvös érzés volt elázni. Sorra szurkálta ki a csigák undok testét, de csak olyan magasságban, ahol nem kellett lehajolni hozzájuk. Az alacsonyabban fekvőket majd elintézik a pöttömök, minek ide erőlködni.
Mindeközben oda-odasandított a polip és a kismadár irányába is. Valamiért úgy gondolta, hogy a sasfióka biztosan megeszi ezeket a csigákat, hiszen a madarak általában ilyesmi csúszómászókkal táplálkoznak. Vagy nem is? Na és a polip? Hisz ő épp ugyanolyan nyálkás és csúszós, mint ezek. Nem érzi azt, hogy megölni őket bűn? Egyáltalán hogyan vélekedik róluk az idomár?
Tekintete Erura is rá-rá vetült, főleg azután, hogy észrevette a kezén... vagyis annak helyén lévő fegyvert. Egyszer már látott ilyet egy árnyharcoson, aki pedig Kazuma volt. Még a funkciója is hasonlított, pedig egészen biztos, hogy ilyesmi nincs minden második embernek. Vajon hogy kerülhetett a birtokába? Milyen utat járhatott be a fegyver, hogy végül épp a JL karmai közé került?

by **Simeon** Szomb. Dec. 05 2020, 14:19

Kimi és Tengerszem egyszerre bólintottak rá Szophie kérdésére: igen, ők bizony barátok! Kimi még csivitelt is egy sort mellé, amit a lány aligha érthetett, de közben Simeon már hívta őket, úgyhogy menniük kellett, a csigák nem várhattak! Igaz Tengerszem gondolataiban inkább kakaóscsigák jelentek meg, mintsem igaziak, de sajnos nem lehet mindig enni... vagy mégis?
Tengerszem besurrant a konyhába és hamar megtalálta az almás süteményt.
- Van barátod? Hogy hívják? - csillant fel eközben Simeon szeme és nézett Erura lelkesen - Igenigen, Fuwa nagyon rendes és nagyon kedves is - pirult aztán el a srác és ezzel a pírral pillantott fel Szophie érkeztére.
- Titeket? - pislogott és nem, egyáltalán nem értette. Szóval ők ketten vannak? De kik? Simeon zavara viszont nem tartott soká: végül csak megvonta a vállát és bólintott - Eru - ismételte meg és mosolygott rá a másikra. Akkor együtt fognak csigákat szedni! Az idomár eztán jókedvűen nézegetett meg mindent és szaladgálta körbe a helyet, egészen addig, amíg az első esőcsepp le nem esett a zöldellő kertre.
- Nézzétek, ott vannak! - nevetett fel és mutogatta a kis mobokat - Szerintem támadni... - akadt meg Eru kérdésén és bizonytalanodott el. Szophie viszont jó példával járt elöl, Simeon így hatalmas hévvel ugrott ki az eresz alól és Kimivel együtt annyit pusztítottak el, amennyit csak képesek voltak. Pár perccel később pedig Tengerszem is csatlakozott hozzájuk; szája szélén még volt egy kis morzsa a konyhai dézsmából. Simeon elkerekedett szemmel nézte a petet majd tette csípőre a kezét:
- Ugye tudod, hogy az nem a tiéd volt?
- Phhh-brrrphp. Phhhh...
Simeon erre aztán kacagott egy jóízűt és átölelte a polipot.
- Csak szeretnéd hinni - vigyorgott, aztán felállt és elkiáltotta magát - Aki a legtöbbet pixelezi el, vendégem egy uzsonnára!
Tengerszemnek és Kiminek több se kellett: a két pet egymást túlszárnyalva (illetve a polip esetében túlcsúszva) igyekezett első lenni - még úgy is, hogy mindhárman pontosan tudták, hogy bárki is "nyer", úgyis mindenki egyaránt részesül a jutalomból.

by **Keita** Hétf. Dec. 07 2020, 17:19

A csigák csak jöttek és jöttek, végeláthatatlanul. Beletelt vagy fél órába, míg az eső elállt, a sötét felhők pedig oszlásnak indultak. Az első napsugarak után már újabb csigák nem spawnoltak, és amint elfogytak a csúszómászók, felugrott előttetek az ablak. Simeont és Szophiet a sikeres küldetésről tájékoztatta, míg Eruval az üzenet csak azt tudatta, hogy nem pusztított el kellő mennyiségű csigát. Persze jutalom nélkül senki sem maradt, hisz mielőtt távoznátok, az öreganyó is hálálkodik nektek, egy-egy növénytasakot nyújt át Simeonnak és Szophienak. Erut megsajnálja kicsit, hogy neki nem tudott adni a szűkös készletek miatt, azonban egy kis sütizésre mindenkit beinvitál a kunyhójába.

A küldetést lezárom.

Eru sajnos kifutott a határidőből, így neki nem tudok jutalmat adni Sad

Simeon és Szophie jutalma: 30 arany és egy-egy növénytasak.
Simeon növénylátó, így ő 32 (+2 nyersanyagismeret miatt) általa választott gyakori növényt "varázsolhat elő" a tasakból, Szophie pedig a következőket kapja:
4 [T1] Kis Tövisgyökér 1 [T1] Faeno Levél 1 [T1] Barna Gomba 1 [T1] Tövisgyökér
2 [T2] Vastag Tövisgyökér 2 [T2] Faeno Ág 1 [T2] Vörös Gomba 1 [T2] Nihil Levél
1 [T3] Nihil Ág 1 [T3] Eknier Levél 2 [T3] Ezüst Százszorszép 1 [T3] Gigantikus Pitypang
2 [T4] Faeno Virág 2 [T4] Eknier Ág 2 [T4] Fekete Gomba 1 [T4] Nihil Bogyó
3 [T5] Magnum Levél 2 [T5] Szarvasgomba

beírva Smile

by Ajánlott tartalom

Csigainvázió

Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió

Re: Csigainvázió