Writeober

by **Leonard** Csüt. Okt. 01 2020, 23:57

Spoiler:

01.

Coffee Shop AU

Az ablaknak dőlök. Furcsa, groteszk nyomot hagy bőröm az üvegen. Leheletem párája mattítja a felületet. Szórakozottan rajzolgatok rá ujjammal, akár a kisgyerekek.
Kihozzák a rendelésem. A pincér őszintétlen mosollyal bámulja művemet. Szorosabbra tekerem magam körül sálamat, fázok a tekintetétől. A forró bögrét a kezeim közé szorítom, élvezem, ahogyan éget. Megfújom a kávét, az órára pillantok. Húsz percem maradt a villamosig.
Bámulom a síneket, a hömpölygő tömeget. Figyelem az egyszínű sokaságot, a szürke kabátokat és fekete egyenesernyőket. Arcukon az unalom és életuntság, mintha csak futószalagon gyártott háttérfigurák volnának. Vajon én is ilyen vagyok a szemükben? Sóhajtok és lassan halványuló rajzomra tekintek. Egy mosolygós fejet ábrázol.
Megérkezik a villamos és te lekászálódsz róla. Átlagos vagy, nincs benned semmi különleges. Kabátod épp oly szürke és jellegtelen, mint a többieké, esernyőd ugyanoly fekete. Megigazítod a sáladat, válladra húzod a táskát. Sietős léptekkel átverekeded magad a tömegen, átkelsz a zebrán.
Közelítesz, észreveszed a rajzot. Rábámulsz, távolról nem veheted észre a kívülről sötétített üvegen át alakomat. Elmosolyodsz. Színfolt a szürkeségben.
Bámulok utánad. A kávém már egészen kihűlt.

#fluff #writeober #flufftober

by **Leonard** Pént. Okt. 02 2020, 23:27

02.

First Meeting

Menekülök. Elriaszt a sok fehér és zöld, a fertőtlenítő bűze, a tisztára sikált márvány. Rémítenek a zárt ajtók és csüggesztett fejű emberek, a márványon koppanó léptek, az elhaló sóhajok. Gyűlölöm a kórházat.
Az udvarra megyek, gyors SMS-t küldök édesanyámnak, hogy siessen. Semmi komoly baja, csupán a vérvételre vár, így aztán nem aggódom.
Az idő lassan telik. Végiggörgetem a hírfolyamot, semmi érdekes. Lillával chatelek, újra felemlegeti a délutánt, amikor szerelmet vallottál nekem. Hangosan kacagok, ezrével küldöm a mosolygós fejeket. Mégis micsoda képtelenség, hogy pont te. A nagyszájú. Az idegesítő. A flegma, aki félvállról vesz mindent. Akit még a tanárok is utálnak és aki soha nem ér be időben az órákra. Hogyan is képzelted, hogy pont nálam lehet esélyed?
Ujjaim száguldanak az okostelefon képernyőjén. Lillával újra és újra felelevenítünk minden pillanatot. A szavaidat. A nézésedet. Értetlenül állunk a helyzet előtt, hiszen a mai vallomásodnak semmi előjele nem volt. Talán te is csak viccnek szántad, ahogy elvicceled az egész életedet is?
Megborzongok, feláll a tarkómon a szőr. Érzem, hogy figyelnek. Megfordulok és egyenesen belenézek egy sápadt, túlságosan is vékony nő élettelen szemeibe. Bőre száraz, ajka repedezett. Kiráz a hideg a látványától, ő azonban egyre csak bámul. Megköszörülöm a torkom, hátrálok. Menekülök.
- Gyönyörű a hajad - ejti a szavakat szárazon. Hangja érces, betegesen mély.
- Köszönöm - válaszolom zavartan, elfordulok. Egy tincset kezdek el birizgálni. Azon gondolkodom, hogyan is menthetném ki magam a kínos párbeszéd alól.
- Nekem is ilyen volt azelőtt - ejti a szavakat szinte némán, én mégis tisztán hallom. Megborzongok. Újra belebámulok a halott szemekbe, rápillantok a kendő alól kilógó kopasz homlokcsontra. Egyre kényelmetlenebbül érzem magam, ahogy ott állok, körülöttem a halál.
Hirtelen megérzem parfümöd. Elsietsz mellettem. Ugyanolyan hangosan csörtetsz, mint máskor is, ugyanolyan nemtörődömséggel dobod le iskolatáskádat a porba. Megfogod a nő kezét, szemeidben szeretet, ajkaidon gyengédség.
- Gyere, anya - súgod szelíden és elvezeted őt.
Hosszan nézlek, ahogy kézen fogva elsétáltok.
Most először látlak.

Writeober

Writeober

Re: Writeober