Minako

by **Minako** Vas. Szept. 06 2020, 22:24

Ébredés. Hogy is kezdődhetne el másképp egy nap. Rossz előérzettel ült fel az ágyon Nako-san. Mintha ezernyi méh zümmögött volna a fejében tompán, elérhetetlenül. Tucatnyi gondolat egyszerre, kiábrándultság érzete és látszólag mindez okok nélkül. Furcsán kellemetlen érzés az, amikor tudod hiányzik valami, de nem tudod mi is az. Egy ideig nem is zavar talán, csak amikor szembesülsz azzal a ténnyel, hogy egy olyan részed hiányzik, aminek alapvetőnek kellene, hogy legyen.
Nehezen szedte össze magát, végül neki indult: hova, merre és miért? Olyan kérdések voltak, amire nem tudott választ adni, de Minako úgy gondolta, a legrosszabb dolog, ha egy helyben marad és várja a csodát.
Elhagyta a szobáját, majd a fogadót végül a várost is el akarta, amikor figyelmes lett valamire. Hatalmas cirkuszi sátor körvonalai tisztultak ki, ahogy közeledett az építmény felé. Az emberáramlatból arra lehet következtetni, hogy újdonság lehet ez a jelenség. Páran vegyes érzelmekkel az arcukon hagyták el a sátrat, de az érdeklődők tömegét ez nem lohasztotta le. Minako végül elég közel került a bejárathoz, így a "kedvcsinálót" is elolvashatta. Hatalmas szalagcím a plakáton: Rettegj úgy, mint még sohasem! - Majd a folytatás leírta a részleteket. Vajon túlélnéd-e életed legkiválóbb horror-házát? A cél a következő: Juss ki, éld túl és zsebeld be a sikereidért járó expet és aranyat. Biztonságos játékot kínálunk, öt életpontot kapsz és azokra kell vigyáznod és továbbjutnod a célig. Egyszerűnek hangzik nem? Lássuk neked menne-e.

Páran tolakodni kezdtek, így ideje volt elindulni. A sátor bejárata teljesen sötét volt, mintha egy hatalmas fekete-lyuk tátongott volna az ajtó helyén. Belépett. A kinti embermoraj hangja egy pillanat alatt elcsendesült, megszűnt, belül még mindig minden teljesen sötét volt. Óvatos léptekkel várta, mikor ugrik egy farkasember a nyakába, és a sötétben botorkálva próbált eljutni bármerre, mígnem a lába alatt egyszerűen megindult a föld és hatalmas robajjal csúszott lefelé. Próbált Ő kapaszkodni, de nem volt semmi, amin fogást találhatott volna. Hosszú ideig, talán percekig csúszott, mintha egy hatalmas vízicsúszdát alakítottak volna ki, földől. Nyekkenve ért földet és megrémült, amikor némi föld is követte és betemette teste egy részét. Még a szája is teli lett az enyhén nedves anyaggal. Igyekezett kiköpködni és talpra pattanni, de azt kellett tapasztalnia, még mindig teljes a sötétség. Keresett egy falat, amit végigtapogatva követni kezdett egy irányt. Néhány lépés után fény gyúlt egy fáklyából, ami bevilágította a barlang egy szerény részét.