Fuwa kuckója

by **Silence** Szomb. Márc. 07 2020, 20:56

Napfényes, tágas szoba, jó nagy, függöny nélküli ablakkal a palota emeletén.
Egy indákat formázó díszítéssel ellátott szekrény, egy puha ágy, és egy rajzokkal, és könyvtári könyvekkel zsúfolt egyszerű íróasztal, illetve a hozzá tartozó szék minden berendezése. Ez utóbbi pont az ablak előtt van elhelyezve, így az asztalnál ülve rálátni az udvarra, és a palota körüli épüketekre.
Az ágyon precízen elrendezett, szines virágoktól tarkálló ágynemű van, és közvetlenül mellette alakítottak ki egy pokrócból és egy párnából petek számára kényelmes fekhelyet.
Kifejezetten otthonos kis kuckó, bàr nem.sok holmit lehet benne találni.

by **Mirika** Szomb. Márc. 07 2020, 22:09

Nagyon érett már, hogy kicsit jobban is megismerjem Fuwa-chant. Mindenki mást ismertem már többé-kevésbé a céhben, de a lánnyal még nem nagyon volt alkalmam beszélgetni, és tiszta ciki volt, amikor Simeon-kun azért kezdett érdeklődni irántam, mert egy céhben vagyok vele. Miközben én alig tudtam róla valamit Neutral

Persze így, hogy én... hát... nagyjából húsz-harminc órát töltök a játékkal egy héten, ők meg 168-at, tökre érthető, hogy nem jut mindenre időm. Különösen úgy, hogy amikor itt vagyok, inkább arra koncentrálok, hogy minél gyorsabban fejlődjek.
Ezért sem a saját szobámba hívtam meg Fuwa-chant, mert abban szó szerint semmi sem volt csak ágy, asztal, pár szék, egy szekrény, meg egy kis konyha, hogy gyakorolhassam a főzés jártasságom alkalomadtán. Szóval semmi otthonos, még egy virág se, vagy egy szép terítő, mert hát alig voltam ott. Szóval pici töprengés után bekéredzkedtem a lány szobájába, de előtte még beugrottunk Hime-chanhoz, és megkértem, hogy csináljon nekünk egy kancsó finom forrócsokit, miközben próbáltam Momót rávenni, hogy ne rágja meg a virágokat a kertben, mert akkor tuti kikaptunk volna. Nagyon.
- Szép szobád van :3 - jegyeztem meg immár Fuwa-channál, majd az ablakhoz léptem és kinéztem rajta - A kilátás is tök jó - tettem hozzá, majd arra gondoltam, hogy megpördülök, és lehuppanok az ágyra - miért is zavartatnám magam, ugye -, de a tervemet keresztül húzta, hogy a pördülés közben kicsit megszédültem, így félig-meddig esés lett a huppanásból. Na nem látszott meg nagyon, hogy valami nem okés, csak simán kibillentem az egyensúlyomból. Harc közben talán az adrenalin miatt nem volt semmi bajom, de most újra előjött a tompaságom. Meg a hiányérzetem.
- Figyu, Fuwa-chan, semmi sem kötelező, de én szeretném, ha szóban beszélgetnénk :3 Látom, hogy jobban szereted a füzetet, de az olyan izé... Hiányzik, hogy nem hangsúlyozol, meg nem látom az arcodat se közben.. érted - fogalmaztam meg egy óvatos kérdést, miután kicsit megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a fejem. A forrócsoki biztos segíteni fog, Hime-chan valószínűleg perceken belül hozza is.

by **Silence** Vas. Márc. 08 2020, 12:19

Fárasztó volt megmászni azt a tornyot, úgyhogy kifejezetten örült, amikor Mirika felvetette, hogy a szobájába menjenek. Nem lett volna jó most beülni valahova, főleg, hogy mindenképpen el kellett mennie vissza a palotába, mert Noise még mindig ott volt szegényke egyedül.
Ezért is kicsit türelmetlenül topogott, kedves mosolya és üdvözlése ellenére, amikor kitérőt tettek Himéhez. Furdalta a lelkiismeret, hogy olyan sokáig magára hagyta a kisrókát, pedig még mindig úgy gondolta, hogy nem lett volna jó ötlet magával vinni a kazamatába.
Amint kinyitotta az ajtót, tudta, hogy igaza volt: Noise nagyon elkeseredett. Hangos, panaszos, vádló vakkantások és morgások sorozatával ugrott rögtön kis gazdája ölébe, és nyalogatta neg az arcát.
Csak ezután vette észre a kevésbé ismerős, de nem idegen vendéget. Kiugrott Fuwa karjaiból, és Mirikához szaladt, aki közben szemügyre vette a szobát.
A cicalány dicséretére Fuwa büszkén kihúzta magát egy kicsit. Örült, hogy másnak is tetszik, ahogy ő szereti a szobáját. Kicsit segítettek mások is kiválasztani mi legyen benne, de ő gondolta ki, hogyan rendezkedjen be a palotában.
Ahogy Miri az ágyra huppant, Noise felugrott mellé, és kíváncsian nézte a lányt, szaglászva. Aztán vidám csaholással megnyalogatta a kezét.
Fuwa Noise mellé telepedett, és megsimogatta a kis rókat, aztán Mirikára pislogott.
Szóban? De az nehéz... és egyébként is fáradt...
Végül egyelőre a füzetét vette a kezébe (Noise lehet Mirikával értett egyet, mert kissé rosszallóan magyarázott erre valamit) és abba írta a választ. Aztán odaadta Mirikának, kissé aggódó arccal

Megpróbálom... De ne haragudj, ha nem megy, kérlek. Elfáradtam a toronyban

Ha visszakapta a füzetet, akkor fél kezével magához ölelte, és nagy levegőt vett. Tényleg szeretné megpróbálni, ha úgy is érzi, nem fog menni.

by **Mirika** Kedd Márc. 10 2020, 20:48

Én ahogy ígértem, ezúttal kint hagytam Momót az ajtó előtt. Harc közben engedelmes, mert hát arra készült a programja is, de máskor tud nagyon rendetlen is lenni, különösen ha sok inger éri. Márpedig nem akartam hogy felfordulást okozzon Fuwa-chan szobájában. Különösen úgy nem, hogy itt volt aaa... kisróka is, aki azt hiszem épp elég ingert jelentett volna ahhoz a dragoonnak, hogy mondjuk... fogócskázni kezdjenek, vagy valami hasonló. Szóval Momo elfeküdt az ajtó mellett. Így nyugton fog maradni, mert hát üres folyosó, de azért fülelt és figyelt.
Fuwa házi ravaszdija viszont nagyon is eleven volt, na meg érdeklődő. Sose volt háziállatom, mert nem lett volna időm rá, pedig mindig is szerettem volna egyet, pont azért, mert ilyen kis tündéri tud lenni :3 Nyugodtan tartottam oda neki a kezem, hadd szaglássza, a kis érdes nyelvét is megéreztem rövidesen, majd megsimogattam a buksiját én is, miközben Fuwa-chan elővette a füzetét, hogy levéssen pár szót.
- Szóval fárasztó? - kérdeztem, miután átfutottam a mondandóját, majd letettem a füzetet kettőnk közé, úgyhogy a lány akadálytalanul magához ölelhette - De szeretnél beszélni, nem? Mármint... körülötted mindenki beszél - mondtam, majd egy kicsit elgondolkodtam - Én izé... "kómában" voltam néhány évig, és annyira legyengültem, hogy gyakorlatilag újra meg kellett tanulnom járni. Eleinte iszonyú fájdalmas és fárasztó volt minden mozdulat, de végig motivált, hogy ugyanúgy járni akartam, mint mindenki más - osztottam meg az ébredés utáni tapasztalataimat, igyekezve nem említeni, hogy ez már a játék indulása után történt Rolling Eyes

- De amúgy van egy bája annak is, hogy írásban kommunikálsz :3 És tök cuki, ahogy írás közben olyan erősen koncentrálsz - mondtam, csak hogy lássa, egyáltalán nem tartom rossz dolognak, amit csinál. Viszont kíváncsi voltam, miért bújik folyton a füzete mögé, szerintem ha most megszólal, azzal többet fog beszélni, mint amennyit egész eddig hallottam a hangját.

by **Silence** Szer. Márc. 11 2020, 19:18

Noise boldog csaholással köszönte meg a simogatást, újabb kéznyalás kíséretében, aztán tüntetőleg Mirika ölébe kuporodva. Onnan magyarázott valamit, meglehetősen élénken Fuwának, aki kivételesen annyira nem figyelt rá. Inkább azzal törődött, hogy ahogy megígérte, megpróbáljon élőszóval beszélgetni. Ahhoz vpedig figyelnie kell, de figyelni ám!
Mirika kérdésére bólintott, határozottan. Az nem kifejezés, hogy fárasztó. Kicsit elgondolkodva a következő kérdésre és megállapításra is bólintott. Szeretne, persze... Csak túl nehéz... Mielőtt viszont megszólalt volna, hogy mondjon is valamit a cicalány a saját esetét kezdte mesélni.
Ugyan úgy, mint mindenki más... Borzasztó lehetett, hogy nem tudott rendesen járni... Úgy nem lehet felfedezni a világot... Sajnálkozó, és picit együttérző tekintettel nézett Mirikára. Aki megint megelőzte egy megjegyzéssel, mire összeszedte a gondolatait, és az akaraterőt, hogy reagáljon.
Elpirult a dicséretre, és kicsit szorosabban húzta magához a füzetet.
- Sze-retnék be-szélni... - kezdett végre bele a mondandójába túljutva a zavarán, erőtlen hangon, halkan, és néhány pillanat és egy levegővétel erejéig el is akadt, de ha Mirika kivárta a szünetet, folytatta. - De job-ban szeret-ném, hogy meg-ért-se-nek. - fejezte be nem túl bőven kifejtve gondolatait. De remélte, hogy Mirika megérti, mire gondol. És nem kell ennél bővebben magyarázkodnia. A biztonság kedvéért azért még hozzátett egy mondatot, újabb rövid erőgyűjtés után. - A-hoz pe-dig jobb a fü-zet. -
Az ajtón ekkor már kopogtak is, úgyhogy Fuwa fürgén odaugrott, hogy kinyissa. Hime érkezett meg a a forrócsokival, és két bögrével. Miután csillogó szemekkel biccentett, hogy megköszönje, és kérdő tekintettel pislogott a kert kedves gondozójára, érdeklődve, hogy nem-e csatlakozik, bevitte a finomságot, és letette kettőjük közé az ágyra. És mintha kitalálta volna Noise gondolatait, mielőtt a róka ugrott volna, hogy a hozzá közelebb lévő, tehát Mirikának szánt bögrébe beleigyon, rosszalló tekintettel nézett a kisállatra, aki panaszosan vakkantott egyet, de végül csak nagy szemekkel nézte a forrócsokit, nem nyúlt hozzá.

by **Mirika** Vas. Márc. 15 2020, 00:02

Ha a kisróka engedte, akkor tovább simiztem. De csak lassan, finoman. Pótcselekvésnek is jó volt, meg hát könnyen belefeledkezett az ember a puha, selymes szőr érintésébe. Nyugtató érzés volt, olyasmi amire most azt hiszem szükségem volt. A hiányérzetem egyszerűen megőrjített, ha nem volt más, amire figyelhettem volna. És nem tudtam, mi okozza, ez volt benne a legnagyobb gáz. Ha ez így marad, muszáj leszek utánamenni és kideríteni valahogy.
Azonban most Fuwa-chan miatt voltam itt. Jó volt hallani a hangját, legyen az bármilyen furcsa is. Szokatlanul hangsúlyozott és egész vontatottan beszélt, meg hát erőtlen és halvány volt a hangja. Szerencsére a róka motoszkálását leszámítva csend volt a szobában, úgyhogy nem kellett megerőltetnem magam ahhoz, hogy halljam a lányt.
- Pedig szép hangod van, kellemesen lágy a csengése :3 - mosolyodtam el - Anno nekem is egyszerűbb volt inkább gurulni a tolószékkel, pedig iszonyú macera vele manőverezni. Járni sokkal könnyebb, ha nem támad tőle olyan érzésed, hogy mindjárt kettéhasad a lábad. Neked meg az írás macera, ha belejössz a beszédbe, mennyivel gördülékenyebb lesz a kommunikáció - állítottam párhuzamot kettőnk között, csak hogy megerősítsem benne, hogy megéri a fáradságot. Csak idő kell hozzá, meg gyakorlás. Persze nem ismertem a lány körülményeit, legfeljebb sejtésem volt. Mármint emlékeztetett a beszéde a süketekére, akik nem hallják a saját hangjukat, ugye. Azonban nem akartam arról kifaggatni, hogy mi az oka mindennek. Bunkóság lett volna egyből belemászni a magándolgaiba ilyen szinten.
Közben megjött Hime-chan is, úgyhogy én is megköszöntem a fáradozását, amíg ő szabadkozott egy sort arról, hogy nem szeretne zavarni, és egyébként is Ozi-kunt várja, akivel majd együtt fognak a kertben sürgölődni. Ki is néztem az ablakon, azon töprengve, hogy innen vajon látszik-e a kis házikó a tavacskával meg a kerttel. Azt hiszem az én ablakomból nem látni.
- Várj csak egy kicsit - szólaltam meg, látva a róka mocorgását és a vágyakozónak tűnő szemeit. Előbányásztam egy ilyen lapos szakés poharat, majd abba töltöttem az italból, és a ravaszdival együtt letettem a padlóra. Így ő is megkóstolhatja.
- Képzeld, a minap találkoztam egy sráccal, akiről kiderült, hogy ismer téged. Kicsi a világ, nem? :3 - vetettem fel mintegy mellékesen. Ha már itt voltam. És égtem a kíváncsiságtól :3

by **Silence** Vas. Márc. 15 2020, 10:00

Noise egyáltalán nem tiltakozott, sőt, kifejezetten élvezkedve nyúlt el Mirika keze alatt. Még el is csendesedett kicsit.
Az újabb dicséretre Fuwa mégjobban zavarba jött. Nagyon is érezte, hogy egyáltalán nem "normális" ahogy beszél. És tapasztalta is, hogy mikor megpróbálta, visszakérdeztek, nem értették, és még több energiájába került, hogy megismételje, vagy átfogalmazza, amit mondani szeretne. Ő pedig igazán leginkább azt szerette volna, hogy megértsék, és beszélgetni tudjon mindenkivel.
Viszont elgondolkodott a cicafüles lány felvetésén... Ha belejön, jobb lesz... de... Biztos? És főleg... Az biztos túl sokáig tart... vagy nem?
- Me-nnyi ide-ig tar-tott belejön-ni? - kérdez rá, kicsit kételkedve. Ő nem szeretné, ha sokáig nem értenék rendesen.
Rövid közjátékot jelentett Hime érkezése a forrócsokival. Megértően bólintott a szabadkozására. Ha Ozit várja, akkor ő nem akarja feltartani... Ugyan nem volt benne biztos, de fontosnak tűntek egymásnak. Mosolyogva integetett Hime után, míg az elment, aztán visszaült az ágyra. És észrevette Noise készülő akcióját, ami végülis mégis csak sikerrel járt, Mirika kedvességének hála. A kis róka felugrott, és hálásan összenyalogatta a lány arcát, vakkantva is egyet, aztán leugrott a földre, és boldogan kezdte lefetyelni a forrócsokit.
- Azt mond-ja Köszö-ni - kommentálja Fuwa mosolyogva, azt is igyekezve beletenni a mondatba, hogy Ő is. Neki nem jutott volna eszébe ilyen egyszerű megoldás, ami mindenkinek kényelmes.
Közben a saját forrócsokijába belekortyol, csillogó szemmel ízlelgetve a finomságot. És kérdő tekintettel néz Mirikára a megjegyzésre. Sok "srácot" ismer, nem tudja, kivel találkozhatott a lány. A mondat utolsó részére viszont szinte önkéntelenül rázta meg a fejét. Neki egyáltalán nem tűnik kicsinek... Sőt. Viszont az nem rossz, mert így annyi minden van, amit fel lehet fedezni, és ami gyönyörű, és csodálatos!
Nem akart megszólalni, mert remélte, hogy céhtársa anélkül is válaszol, de csak nem bírt a kíváncsiságával.
- Ki-vel ta-lálkoz-tál? - kérdezi, a füzet helyett most a bögrét szorongatva a kezében.

by **Mirika** Pént. Márc. 20 2020, 14:37

Kicsit elgondolkodtam a kérdésén. Hosszú folyamat volt, és nem is a járás gyakorlása okozott problémát, hanem hogy elbírják a lábizmaim a súlyomat, szóval eleinte csak tornáztattak meg ilyesmi.
- Hát... hónapok. Fokozatosan kellett terhelni, eleinte mankó nélkül egy másodpercre se tudtam megállni a lábamon - feleltem végül. Az én esetemben emiatt nem is volt nehéz lemérni, hol tart a rehab és tudtam magamnak felállítani sok kicsi, apró célt. De hogy ezt beszéddel hogy lehet megcsinálni... - A lényeg az, hogy rendszeresen gyakorolj, és majd meg fogod látni, hogy egyre könnyebben megy neked is, meg egyre simábban meg fognak érteni :3 - mosolyodtam el, elvégre ebben biztos voltam, hogy csak gyakorlás kérdése az egész.
Közben megjött a forró csoki is, a kisróka eleven természete pedig újabb kuncogást csalt ki belőlem. Momo ennyire nem hiperaktív, bár ő se bírja sokáig, hogy ha nem mozgathatja meg a tagjait. Gondolom ilyen mérettel valamivel több energiája van, mint kifejlett állapotban. Apropó, a dragoon nem állta meg, hogy kint maradjon, de csak egy kicsit volt szemtelen. Épp annyira, hogy ne hagyja bezáródni az ajtót, és a résen keresztül kukucskált be, leskelődött, hogy mégis mit csinálunk.
- Huh, hát van egy polipja. Sim... Simeon? Ugye így hívják? - vártam megerősítést, legalábbis bíztam benne, hogy a szárazföldi polipok nem tartoznak a gyakori lények közé, és csak egy ilyet ismer a lány.
- Tök cuki volt, harcoltunk kicsit, aztán beültünk egy cukrászdába, és egyszer csak kijelentette, hogy ismeri a céhlogómat miattad :3 - meséltem, majd én is belekortyoltam az italomba. Jól esett a melegsége. Szerintem nekem most ilyen relaxáló cuccok kellenek.
- Tökre odavan érted. Hallom, randiztatok is :3 - kacsintottam rá. Kíváncsi voltam, hogy Fuwa-chan hogy reagál a kissrác említésére, mert hát igazából azért is kezdeményeztem ezt a beszélgetést, hogy lássam, hányadán állnak, meg hogy esetleg segítsek is kicsit. Ha kell. Mert hát... a fiúnak kellett :3

by **Silence** Pént. Márc. 20 2020, 22:42

Lebiggyedt a szája. Hónapok? De hát az nagyon sok idő... Az idő alatt nagyon sokmindent akar mondani Hinarinak is, meg Ozinak, és Quentinnek... meg Simeonnak... Az utóbbi két fiú eszébe jutásával együtt halványan elpirult, de aztán a gondolatfonal ment tovább. Nem lehet, hogy hónapokig ne értsék rendesen... Rendszeresen... Akkor nem kell mindig?
- Hogy-hogy ren-sze-lesen? - kérdezi, a hiba miatt el is vörösödve, és gondolatban korholva magát. Ezért nem szeret hangosan beszélni... Sok szót elront...
A forrócsoki érkezése ad neki kis időt, hogy kicsit újra összeszedve az akaraterejét az élőbeszédhez, és a meleg, cukros ital kis energiát is ad neki, hogy még folytassa így a beszélgetést.
A szeme már a polip említésére felcsillant.
- Ten-ger-szem! - vetette közbe halkan a pet nevét, és csillogó szemmel bólintott, hogy az biztosan Simeon volt... Simeon... Ahogy elkezdett az agya az idomárfiú körül forogni, szép lassan vöröses árnyalatot öltött az arca. Büszkén mosolygott, hogy valaki miatta ismeri meg a céhtársai feje fölött a céh logóját, és egyáltalán, egyetértően, és kissé el is révedve hallgatta, ahogy Mirika a párbajról, és a cukrászdázásról mesélt, bár utóbbi említésére a féltékenység szikrája is átsuhant a tekintetén, de mielőtt igazán befészkelhette volna magát az érzései közé, kiderült, hogy Simeonnak eszébe jutott. Ettől még vörösebb lett az arca, amikor pedig a cicalány azt mondta, hogy a fiú odavan érte, és randiztak is, annyira zavarba jött, hogy nem tudott szóban válaszolni. A füzetét vette maga elé, de már írni is amennyire lehet úgy írt bele, hogy valamilyen szinten menedékül szolgáljon kettőjük között. Aztán megfordította a lapot, és egészen a füzet mögé bújva tartotta Mirika felé.

Én Mi Mikor randiztunk?

Néhány perc (vagy talán nem is volt annyi) múlva viszont összeszedte annyira magát, hogy bár még mindig elvörösödve, de leengedi maaga elől a füzetet, még a kezében szorongatva zavarában, de a ceruzát letéve maga mellé. Még tud egy kicsit hangosan is beszélni... talán.

by **Mirika** Szomb. Márc. 21 2020, 19:41

Fel se vettem, hogy picit hibázott. Ha nem jön zavarba utána, talán észre se vettem volna, de pont azért nem is szóltam miatta, mert ő is észrevette, szóval nem volt rá szükség, hogy tudatosítsam benne, hogy hibázott. Épp ellenkezőleg, így hogy szóvá se teszem, látni fogja, hogy egyáltalán nem csinált semmi rosszat. Mindenkinek összegabalyodik a nyelve néha :3
- Hát... minden nap. Mondjuk csináld úgy, hogy ha valami egyszerű választ kell adnod, akkor szóban válaszolsz. Vagy elhatározod, hogy lesz minden nap mondjuk kétszer tíz perc, amikor nem használod a füzetet - adtam neki néhány ötletet, ami így hirtelen eszembe jutott. Mindkettőnek vannak előnyei, meg hátrányai is, de a lényeg az volt, hogy neki kényelmes és célravezető legyen. És majd meglátja, hogy egyre könnyebb lesz, adhat egyre komplikáltabb válaszokat, vagy kitolhatja a füzetmentes időt :3
Mondjuk valamilyen szempontból sajnálnám, ha elhagyná a füzetet. Olyan cuki volt, ahogy zavarában mögötte bujkált, majd' elolvadtam :3 Mintha a személyisége része lenne, vagy ilyesmi. Ugyanakkor a reakciót látva kétségem sem támadt afelől, hogy a két fiatal szimpátiája kölcsönös :3
- Hú, hát mesélt valamit, hogy együtt töltöttetek egy teljes napot - jelentettem ki. Na, ezért mondtam Sim-kunnak is, hogy kifejezetten hívja el randira Fuwa-chant, hogy benne is tudatosuljon a dolog, és ne utólag kelljen rájönniük Rolling Eyes

- Ha holnap megjelenne a palota kapujában és randira hívna mondjuuuk... korcsolyázni, elmennél vele, nem? :3 - kérdeztem, majd vettem egy újabb nagy kortyot az innivalómból. És egy picit kihajoltam oldalra, hogy megnézzem, miért maradt nyitva az ajtó. Hime-chant nem úgy ismertem, mint aki csak úgy elfelejtené bezárni. Apró grimaszom jelezte, hogy észrevettem a nyíláson kukkoló kis gyíkot. De hát amíg úgy marad, addig végül is mindegy.

by **Silence** Szomb. Márc. 21 2020, 20:43

Elképedve pilsogott néhányszor. Ő ennél azért sokkal sűrűbbnek hitte a "rendszeres gyakorlást". Ahogy teljesen felfogja, és feldolgozza az agya, hogy naponta fél órácskáról van szó, vagy olyan válaszokról, amik kényelmesek neki, elmosolyodott.
- Meg-pró-bálom! - jelenti ki lelkesen, ahogy a figyelme el is terelődik az iménti hibáról.
Forrócsokival a kezében pedig Simeonra terelődött a téma. Egy teljes napot együtt töltöttek... Ez igaz. Bólintott is Mirikának, de kételkedve pislogott...
- Az e-lég, hogy ran-di le-gyen? kérdez rá. Hiszen semmi olyasmit nem csináltak, amit randikon szoktak... Mit is szoktak a randikon csinálni?... Fogalma sincs... Ők csak igyekeztek Arabelt előkeríteni, azzal a bilinccsel a kezükön. Vagy... volt bilincs? És ha volt mikor is került le? Belezavarodott a saját gondolataiba, így pedig kellett pár pillanat, hogy a kérdés is megérkezzen a tudatába.
Randira? Korcsolyázni? Olyat még nem csinált... De szinte magától mozdulat a feje, és bólintott, miközben az is tudatosodott benne, hogy Mirika randit mondott. Simeon pedig azzal, hogy többször hercegnőnek hívta, mióta Grimmel találkozott, elérte, hogy ne tűnjön lehetetlennek, hogy neki is legyen hercege... és mint ilyen, hogy igazi randira menjen... Simeonnal. A gondolattól is zavarba jött. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel gondolatban sem. Nagyon jó lenne... Túlságosan is jó. Néhány pillanat alatt pipacspiros lett, amit Noise is észrevett, és kíváncsi csaholással ugrott az ágyra Fuwa mellé. És megnyalta a füzetet tartó kezét. Aztán Mirikához fordult, és vagy 2 percen keresztül megállás nélkül csipogott. Akkor is azért hagyta abba, mert Fuwa közbeszólt határozottan.
- Nem is i-gaz! - jelentette ki, így Mirika biztos lehetett benne, hogy bármit magyarázott Noise, igaz volt.

by **Mirika** Szomb. Márc. 28 2020, 20:37

Iiigen, megint kilyukadtunk oda, hogy a lány se tudja pontosan, milyen egy randi, vagy hát hogy mit lehet annak hívni. Azok alapján, amit Simeon-kun mesélt, én simán kijelentem, hogy amit csináltak, az olyan volt, mint egy randi, ugyanakkor nem akartam azt, hogy Fuwa-chan esetleg nem fogja fel pontosan a randi fogalmát.
- Nekem úgy hangzott, hogy szereztetek egy csomó közös élményt és jól éreztétek magatokat egymás társaságában :3 Az eléggé olyan, mint egy randi - próbáltam meg egyszerűen megfogalmazni. Inkább nem kevertem bele mást egyelőre, úgy éreztem Simeon-kunnak túl gyors volt a tempó, szóval nem tudom, most talán igyekezni fogok kevésbé megterhelő lenni.
- Voltál már randizni, ugye? :3 - kérdeztem a bólintását követően - Bár ez hülye kérdés, biztos voltál, tök csinos vagy... - gondolkodtam el félhangosan, de ahelyett, hogy újra tudtam volna fogalmazni a kérdést, elvonta a figyelmemet a róka, aki ismét megelevenedett, és az ágyra ugorva kezdett zajongani a maga módján. Úgy vettem észre, hogy felém. Kíváncsian pislogtam rá, nem tudom mit csinálhattam. Nem tűnt fenyegetőnek, szóval rosszat csak nem, de én már annak is örültem, ha Momo csipogásának hangsúlya és a testbeszéde alapján nagyjából felfogtam, mit akart. Szóval elég magas volt nekem, hogy még egy idegen állatot is megpróbáljak megérteni. Deee... úgy tűnt, hogy ez Fuwa-channak gond nélkül megy.
- Mit mondott? Mi nem igaz? - kíváncsiskodtam kissé tanácstalanul. Elég jól láthatóak voltak a kis képzeletbeli kérdőjelek a fejem körül. Inkább... ittam néhány kortyot. De jól esik ez a meleg ital... :3

by **Silence** Szer. Ápr. 08 2020, 13:30

Komoly arccal figyeli Mirika válaszát, és bólogat. Sok élményt. Az biztos. És... Igen, nagyon jól érezte magát Simeonnal, a bilincs ellenére is. És így belegondolva... Ettek is közösen, és csúszdáztak, meg sétáltak, és fogták egymás kezét...
A gondolatra elvörösödött, de bólintott
- Tény-leg olyan. - állapítja meg.
A kérdésre aztán megrázza a fejét. Aztán kicsit összezavarodik, mert akkor most igazából Simeonnal már volt randin... De hát nem randizni mentek, úgyhogy az nem számít ugye? Azon kívül viszont sose randizott még... Furcsa is lett volna még odakint, hiszen se látni, se hallani nem tudta volna a másikat. A dicséretre kicsit elvörösödik. Még mindig nem szokott hozzá, hogy csinosnak nevezik, pedig munka közben többször előfordult már. És mindig valami galiba lett belőle, mert zavarba jött, és elrontott valamit.
Noise ezután átvette a beszédet, és hosszan magyarázott róla, hogy Fuwa mennyit gondol Simeonra, és hogy a fiú bármit kérne, megtenné És különben se tudna meg se nyikkanni a füzetén keresztül sem, ha a fiú elhívná valahova, csak elbújna a lapok mögött, mert fülig szerelmes.
Fuwa pedig pipacsvörös arccal igyekszik belefojtani a szót. Nem teljes sikerrel: A kisróka neki vakkant még néhányat, de végül elhelyezkedik középen, és kíváncsian figyel tovább, valamivel halkabban morogva választ Mirika kérdésére.
A lány valamivel lassabban szedi össze az erőt, és akaratot, hogy feleljen.
- Hogy nem... nem... nem tud-nék vála-szolni Sime-onnak, mert... mert... - akad meg elvörösödve. Nem tudja befejezni a mondatot, hogy "mert fülig szerelmes vagyok bele". De hát az a lényeg, hogy ez nem igaz. Csak... szeret a fiúval lenni, és szereti a szemét nézni, és boldog, ha mosolyog. A gondolatai teljesen elkalandoztak, így ha Mirika közben mondott valamit, nem hallotta meg elsőre.

by **Mirika** Pént. Ápr. 10 2020, 22:23

Figyelmesen tanulmányoztam a lány arcát. Vagyis hát az túlzás volt, hogy tanulmányoztam volna, mert én ahhoz úgy nem értettem. Ismertem olyat, aki a legkisebb rezdülésemből is meg tudta mondani, mit érzek éppen, de én nem ilyen voltam. Azonban ha valakinek látványosan zavart a tekintete, vagy éppen fülig pirul, azt még én is felfogom. Szóval most Fuwa-chan zavartságából is meg tudtam mondani, hogy ha volt is valaha randizni, az nem volt egy túl gyakori jelenség. Annyira biztosan nem, hogy hozzászokjon és úgy beszéljen róla, mintha mi se lenne természetesebb. Bezzeg én, nekem talán túl sok tapasztalatom is van ezen a téren. Nekem túl sok pasi tetszik, aztán mindig rájövök, hogy igazából egyik sem fogott meg. Leszámítva egy-kettőt, de ők... hát, már nincsenek. Mondjuk így. Picit elrévedve kis is néztem az ablakon, amíg a kisróka vakkantásai töltötték be a szoba csendjét. Vajon Leo-kun melyik kategória? Egyáltalán ő mit akar tőlem? Folyton találok valami apróságot a szobámnál, de mostanában nem is láttam egyszer se. Ha tényleg akarna tőlem valamit, akkor találkoznánk, nem? És nem csak pár ajándékkal mutatná, hogy azért nem felejtett el.
Felsóhajtottam, és visszafordítottam a tekintetem Fuwa-chan felé. Lehet, hogy mókásabb lenne a helyzet, ha érteném, mit mond a róka, de így csak annyi jött le, hogy a lány tisztára pánikba esett miatta. Pedig semmi oka nem lenne rá, elvégre nem értettem semmit :3 Ha nem szólalt volna meg, eszembe sem jutott volna rákérdezni, miért zajong az állat.
- Heeeh? - bámultam Fuwa-chanra a válasz hallatán, hosszas hatásszünetet tartva - Szóval a kisróka azt mondja, hogy túl félénk lennél felelni... :3 - mosolyodtam el, majd kinyújtottam a kezem, és rátettem a lány buksijára - Pedig ha a fiú képes összeszedni a bátorságát, hogy elhívjon, képzeld milyen képet fest a lányról, ha nem tud rá felelni :3 - mondtam - Szóval ha elhív, az a minimum, hogy tisztességesen válaszolsz, rendben? - kérdeztem megerősítést várva. Szóval eljutottunk odáig, hogy randira mennek, az első lépés megvan. Simeon-kun pedig már tudja, mit kellene csinálni egy randin... remélem. Hmm...
- Fuwa-chan, mit vennél fel egy randira? - érdeklődtem, bár a válaszban majdnem biztos voltam. Mármint, hogy nem is gondolna olyanra, hogy ezzel külön foglalkozzon. Na de ezért voltam itt én :3

by **Silence** Hétf. Ápr. 13 2020, 11:13

Ha lehet, még vörösebb lett Mirika tökéletesen helytálló megállapítására. Bólintott is. Ez volt a lényeg abban, amit Noise mondott, bár a róka tiltakozóan csipogott kissé.
Aztán meglepett arccal, kissé eltátott szájjal pislogott. Még nem gondolt bele, hogy ahhoz bátorság kell, hogy egy fiú randira hívjon egy lányt... Simeon sokszor hívta ide-oda, néha pedig ő is a fiút... De az is igaz, hogy az nem randi volt, hiszen vagy az arénába mentek játszani, vagy a tengerhez, hogy a fiú megtanítsa úszni... Akkor ezért nem hívta még randira?
Azért az üzenet is eljutott hozzá, bár nem teljesen értette, mire utal Mirika.
- Azt hogy kell? - kérdez vissza. Hiszen ha nem is tudna semmit mondani, akkor is bólintana a fiúnak, és az is válasz, nem? Vagy rosszul gondolja?
Aztán kerek szemekkel nézett a lányra. Mi az, hogy mit vesz fel? Hát amit mindig szokott... Ami kényelmes, és nem akadályozza. Kicsit végig nézett magán, aztán visszanézett Mirikára.
- At-tól függ, hova me-gyünk. - mondta bizonytalanul. Hát ha a tengerhez mennek, akkor a fürdőruháját veszi fel... Ha hideg helyre, akkor a kabátját... Vagy nem így értette Mirika?
Aztán eszébe jutott, hogy Simeon mindig akkor dicséri meg, ha a napsugarak szépen játszanak a ruháján. És az jó érzés. Csillogó szemmel egészítette ki a válaszát.
- Vala-mi nap-suga-rasat! - jelentette ki. Igen, az lesz a legjobb, ha valami napsugarasat vesz fel. Bár... nem csak a randikra, hanem máskor is, ha Simeonnal találkozik... Akkor mégsem erre gondolhatott Mirika...
Kissé könyörgő szemmel nézett a cicalányra, hogy magyarázza el, mire gondolt, mert teljesen elvesztette a fonalat.

by Ajánlott tartalom

Fuwa kuckója

Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója

Re: Fuwa kuckója