Nyúlkaland

by **Leonard** Hétf. Szept. 09 2019, 20:03

Most, hogy volt egy nyula, természetesen Leonak az elsők között jutott eszébe újra Simeon. Egyébként is régen találkoztak, ő pedig nagyon kedvelte a fiút a rengeteg pozitív energiájával, és jókedvével. Kicsit talán össze is illettek, benne voltak egymás hülyeségében, és talán épp ez volt a kulcs hozzá, hogy miért is értették meg egymást.
Leo mindenáron be akartam mutatni az idomárpárosnak új állatkáját, a nyúl ellenben minden módszert bevetett, hogy kibújjon a kötelesség alól. Elege volt az ismeretlenekből, nem akart mást, csak Leonard agyára menni a nap huszonnégy órájában.
Tapsi naplójában tehát nem szerepelt az ismerkedés menüpontja, márpedig az elmúlt héten többször is ki kellett próbálnia ezt a tevékenységet. Ott volt először Alex, aztán Hinari, Nestor, Silence. A méretes sárkány valósággal zabálnivalónak tartotta az állatot, Sil pedig szinte képtelen volt abbahagyni a simogatását. Nyúlúr, akinek még mindig nem volt normális neve, már elgondolkodott rajta, hogy jobb volna továbbállni, de a Justice League csapata még ezt sem engedte meg neki. Minden alkalommal, amikor szökni próbált, valaki rajtakapta, és a grabancánál, vagyis inkább a füleinél fogva ráncigálta vissza.
Nos, nem mintha képes lett volna elszakadni újdonsült gazdájától. Amennyire utálták egymást, annyira ragaszkodni is kezdtek a másik társaságához. Csak egy bökkenő volt. Leo mindenáron be akarta mutatni őt mindenféle fura embereknek.
Az a reggel tehát pontosan ugyanúgy kezdődött, mint azokban az időkben a legtöbb. Tapsihapsi elbújt valahol a kastélyban, Leo pedig bevetve a nyomkövetését utánaeredt, hogy aztán egy lábasból szedje elő a konyhában.
- Ne izélj, Simeon jófej! Meglátod, nem lesz semmi baj. Tengerszem is ott lesz. Tudod, ő egy polip, biztosan kedvelni fogjátok egymást.
Nos, a nyúl ebben korántsem volt biztos. A polipok nem holmi vízi lények? Nyuszi úgy gondolta, semmi sem lehet jó, ami vízzel kapcsolatos.
Leonard viszont már jóval korábban megígérte Simeonnak, hogy találkozni fognak, kint a kilence szint fényes, arany legelőin. Úgy gondolta, a srácnak tetszene a helyszín. Így viszont késésben voltak. Gyorsan magára kapta felszerelését, és szorosan magához ölelte Tappancsot, aztán már teleportált is.
- Sziasztok, bocsi a késésért! - lépett oda kissé zihálva az idomár pároshoz, háta mögött egy cilindert szorongatva, amiben rejtve volt a nyuszi. Úgy gondolta, hatásos lesz, ha varázslatként fogja előadni, habár egy apró, és nem túl hatásos trükk volt csupán, amivel készült.

by **Simeon** Pént. Szept. 20 2019, 11:45

Ma egy igazán, igazán jó nap volt! Kint egy kissé hűvös ámde annál tisztább és mivel felhő nem volt az égen, Simeonék medencéjén csakúgy szikrázott az üvegen átjövő, megannyi napcsík. Imádták ezt, mindketten más miatt: Tengerszem a megszokott helyén telepedett le és folyt szét a sekély vízben, gazdája pedig arcát süttette széles mosollyal.
- Szerinted mekkorára fogsz nőni, ha eléred a felnőttkort? - tudakolta a fiú és arrébbtette polipjának két, már egyértelműen az ő felén lévő csápját - Lehet meg kéne kérdezni Daneet, tud-e nagyobb medencét is betenni ide!
Aztán elgondolkodott: Leo nemrég kereste meg, hogy találkozzanak és így hirtelen az idomársrácnak nem ugrott be, jóbarátja látta-e már Tengerszemet, mióta megnőtt. De ha nem, most egészen biztosan meg fog lepődni! Simeon odalökte magát petje mellé a vízben és alaposan megölelgette: ez tényleg, tényleg egy jó nap volt!

Már jóval korábban ott voltak a megbeszélt helyen, így Simeonnak bőven volt ideje rohangálni a térdig érő, búzasárga mezőn, amelyet a napcsíkok aranyfénnyel vontak be. Nem tudott betelni a látvánnyal. Nevetett és elterült a fűben, két kezét szétcsapta és mélyen beszívta a várostól távoli, friss levegőt. Itt frissebb volt, ugye? Otthon hamar megtanulta ezt, Tokió után szülei elégszer mondogatták neki, hogy idebent már nem is kérdőjelezze meg a tényt. Eközben Tengerszem egy közeli, árnyékos helyet keresett magának egy alacsonyabb, kiégett bokor alatt, de mivel védett övezeten kívül voltak, azért szemmel tartotta Simeont. Ő volt az is, aki először meglátta a közeledő kardforgatót.
- Ph-h! - szólt Simeonnak, majd már csúszott is oda a szőke sráchoz köszönni.
- Leo! - integetett az idomár is vidáman és loholt oda - Szia, rég láttalak! Észreveszel valamit Tengerszemen? - vigyorgott, de nem hajolt le ölbe venni az állatot, hisz nem is bírta volna el sokáig. Hogy Leo kezei hátul vannak éshogy miért vannak hátul, egyelőre fel sem tűnt neki. Egyedül Tengerszem volt az, aki onnan lentről felfedezte a fekete cilindert és kíváncsian kukkantott Leo háta mögé annak lábai mellől. Vajon édesség van benne?

by **Leonard** Szer. Okt. 23 2019, 20:31

Leo természetesen meglepődött, nanáhogy meg. Tengerszem nagyon nagyra cseperedett, mióta nem látták egymást. A kardforgatónak egészen leesett az álla, amikor megpillantotta őt.
- Wáó, Tengerszem, gratulálok! Szóval beléptél a fiatal felnőtt korba? Milyen érzés volt? Hogyan történt? Meséljetek el mindent! - lelkendezett ő is, ám a kezét nem vette - nem vehette - elő a háta mögül. Abban persze nem süteményt tartott - talán a polip nagy sajnálatára - hanem valami mást, egy sokkal érdekesebb meglepetést. Ez pedig nem várhatott, mivel Nyúlúr nem is igazán akart várni. A kalap kis területén elkezdett rúgkapálni, egyértelműen nem érezte ott jól magát. Leo persze megértette, vannak emberek - és nyulak -, akik egyszerűen csak félnek, ha kis helyre zárják be őket.
A fiú tehát titkolózó arcot vágott, és úgy fordult az idomárpáros felé.
- Mielőtt meséltek, azonban van nekem is egy meglepetésem. Nem olyan óriási, mint Tengerszem, dee.. - húzta elő a kalapot maga mögül, és körözni kezdett a kezével fölötte. - Csiribí, csiribá, nyuszi! - kapta el az állat füleit, még éppen azelőtt, hogy az magától is kiugrott volna, és széles mosollyal előhúzta azt. Tapsi természetesen kapálózott a kezei között, így gyorsan letette a fejfedőt a földre, aztán finomabban magához szorította újdonsült kedvencét. Azt hihetnénk, hogy az állatnak ez nem tetszik, hiszen a simogatást is nehezen tűrte, Leo érintésétől azonban nem távolodott el. Nos, nem azonnal. Egy fél pillanatig még elidőzött gazdája kezében, aztán hirtelen meglátta a polipot. Akkor aztán izegni-mozogni kezdett, és hopp, egy ugrással pet társa előtt termett. Gombszemeivel érdeklődve figyelte őt, és közben apró orrocskájával szaglászott. Még sosem látott polipot. Leonak volt egy olyan gyanúja, hogy épp azt latolgatja, vajon ehető-e.
- Nos, meséltem, hogy szeretnék egy állatkát.. Aztán.. Szóval ő követett engem egy csomó ideig, végül már a szobámba is bejött. Nem volt hát más választásom, mint befogadni - tárta szét a karjait tanácstalanságot tettetve. Mégsem mondhatta azt férfi létére, hogy megenyhítette a szívét egy apró szőrcsomó.

by **Simeon** Vas. Nov. 10 2019, 14:36

Tengerszem büszkén húzta ki magát a dícséretre és egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy nemrég még édességet remélt Leo háta mögülről előbukkanni. Simeon persze teli szájjal vigyorgott és amikor barátja kiejtette a szót, "mesélni", csillogó szemekkel bólintott és már vette is a nagy levegőt, hogy belekezdjen, de a fiú megállította. Simeon pislogott egy sort, de a csodálkozást izgatottság váltotta föl amint kiderült, hogy Leo meglepetéssel készült nekik!
A kalapból nyuszielőhúzáson jóízűt nevetett: még odakintre emlékeztette őt, ahol a bűvészek is hasonlót varázsoltak egy egy előadáson, amire szülei mindig elcipelték őt. Tengerszem persze nem értette ennek értelmét, ám a pet-társ neki is felkeltette a figyelmét.
- De aranyos! És milyen széééép! - dugta oda orrát Simeon a nyuszihoz - Megsimogathatom? Szereti? Mi a neve? Mióta van nálad? - sorolta rögtön a kérdéseit, az állatka viszont úgy tűnt jobban érdeklődik a polip iránt. Tengerszem óvatosan csúszott közelebb az elé érkező nyuszihoz és egyik csápját odaérintette annak hasához, minthacsak gyengéden meg akarná csiklandozni.
- Jól tetted! - bólogatott közben Simeon és guggolt le ő is a petekhez - Amúgyis akartál egy fehér nyuszit, szerintem biztos ezért követett! Biztos tudta! - lelkesedett fel és ha a nyuszi hagyta, bizony Simeon már nem bírta tovább, meg kellett simogatnia őt! Olyan édes volt! Ugyan nem édesebb, mint Tengerszem, de azért az idomársrác bizony maga is odavolt ezért a kis fehér szőrcsomóért. Az események pedig olyannyira elterelték a figyelmét, hogy el is felejtette, hogy alig fél perce még őt kérték fel mesélésre: nem, ő most a nyusziról szeretett volna hallani és nem mellesleg, ha épp úgy adódik, kicsinykét talán az ölébe is venni a jószágot. Persze ha amaz nem szaladt el már hamarabb... hiszen éppen ketten bámultak bele a kis nyuszi szemeibe egészen közelről.

by **Leonard** Vas. Dec. 29 2019, 12:05

Amikor Tengerszem hozzáért, Nyúlúr méterest ugrott hátra ijedtében. Egy pillanatig kétségbeesetten meredt gazdájára, de aztán amikor annak tekintetéből rájött, hogy barátokkal van dolga, figyelmét újra visszairányította a párosra. Most Simeon volt a soros a szaglászásban, ezzel egy időben tökéletes táptalajt nyújtva hozzá, hogy az idomár megsimogassa a pici állatot.
- Azt nem tudom, hogy szereti-e - vakargatta meg a tarkóját Leo kényelmetlenül. - Egy ideig mindenképp elviseli, de ha túl sokat tapogatják, néha elfut vagy elbújik. Az egyik céhtársamtól már lassan retteg, annyi szeretet kap tőle. Szerintem még hozzá kell szoknia, de idővel biztos imádni fogja majd.
- Neve még nincs, igazából mindig úgy hívom, ahogy épp eszembe jut. Úgy néz ki, mindenre hallgat. Igaz, Szőrcsomó? - mosolygott kedélyesen, majd felnevetett. - Még nem sok ideje, bár az ismertségünk már vagy két hónapos, alig egy hete történt, hogy beugrott az erkélyemre. Egyébként én is gondolkodtam már a sors fintorán, hogy egy fehér nyusziban gondolkodtam, erre jött egy. - Azt már nem mondta el, hogy összefüggést vél felfedezni az egykori álom-küldetés és a mostani eset között. Ha Aincrad generálja az álmokat, akkor miért is ne lehetett volna az ugyanolyan valóságos, mint a jelen pillanat? Az igazi valóság egyedül az, hogy ő lebénult lábakkal fekszik valami ágyon valahol - talán Tokióban, talán Pétervárott.
- Azonban most te is tartozol egy meséléssel. Mi történt veletek kettőtökkel? Nagyon szépen megerősödtetek, látom. És Tengerszem is milyen szép lett - mosolygott rá a fiúra barátságosan. Vajon a sütemények növelték így meg az állatot? Szophie mesélte anno, hogy Vezért egy időben, még kölyökkorában azzal tömte úton-útfélen, még mielőtt át nem szokott a hústáplálásra. Leo eldöntötte, hogy ha alkalma nyílik rá, ő is elmegy majd egy cukrászdába, hátha valóban segít.

by **Simeon** Csüt. Jan. 23 2020, 18:43

- Ph-h? - húzta vissza csápját Tengerszem, mert azt még ő se gondolta volna, hogy ennyire megijed tőle a másik pet. De azért aranyos volt. A polip tehát továbbra is kíváncsian méregette, de nem érintette meg mégegyszer, nehogy véletlen lefejelje az éppen őt simogató Simeont. Aki amúgy Leonard minden szavát itta és hozzá lelkesen bólogatott:
- Akkor nem simogatom sokáig - bólintott és ennek megfelelően előbb vissza is húzta a kezét, majd ölbe vette Tengerszemet és úgy hallgatta tovább barátja előadását. Furcsa volt, hogy nincs neve. Miért nincs? Hiszen akkor lesz a tiéd, ha elnevezed, nem? Vagy ez nem így működik? - Szóval ő a Soknevű nyuszi - jött aztán rá - És tényleg csakúgy beugrott az erkélyedre? Olyan nagyot tud ugrani? - bámulta meg újra az állatkát, aztán csak megvonta a vállát és rámosolygott: akkor is aranyos. Meg kicsit félős még, de majd meglátja, hogy ők barátok és akkor már nem lesz semmi gond!
- Óó, igenigen! - jutott aztán Simeon eszébe, mit is kezdett el, igaz Leonard emlékeztetése is kellett hozzá, dehát ez igazából nem is volt lényeges most - Szóval éppen a negyedik szinten, tudod azon a tengeresen voltunk és találtunk egy szigetet bentebb, meg ott volt egy kislány egyedül, aki nagyon jól úszott, igazi sellőlány volt! - kezdett bele a srác lelkesen - És akkor elhaladt valami nagyon de nagyon hatalmas lény alattunk a vízben! És utánamentünk és találtunk egy barlangot és képzeld egy erős mob volt és már voltak páran odalent! Mi pedig segítettünk, amikor pedig legyőztük, Tengerszem hirtelen furán kezdte érezni magát és aztán megnőtt! Ugye, Tengerszem? Meg kaptam egy új képességet is a harc közben és igazi fényes volt! Meg a barlang is, olyan kristályszerű volt az egész! Még ott is maradtunk egy kicsit, mert a naplementét is megvártuk a napcsíkok miatt - magyarázta, Tengerszem viszont nem igazán figyelt rá: a nyuszi ténykedését követte figyelemmel és egyedül akkor pillantott fel és húzta is ki amgát büszkén, amikor Leonard őt dícsérte.
- Ha gondolod, mutathatunk pár új képességet, Tengerszem is kapott egyet - folytatta Simeon és megsimogatta a polipot - Egészen narancssárgán kezd el világítani és elindul egy ilyen sugár körbe és átöleli azokat, akik baráti célpontok - mesélte, ő maga is rettentő büszkén: igen, sokat erősödtek az utóbbi időben, ezek az új képességek pedig csodálatosak voltak mind!

by **Cardinal** Hétf. Márc. 23 2020, 12:17

Rendszerfrissítés... Küzdőtér lezárása folyamatban... HIBA! Küzdőtér félbeszakadása azonosítva... Jutalom generálása...

Simeon: 40 exp, 120 arany
Leonard: 40 exp, 120 arany

Küzdőtér lezárva!

by Ajánlott tartalom

Nyúlkaland

Nyúlkaland

Re: Nyúlkaland

Re: Nyúlkaland

Re: Nyúlkaland

Re: Nyúlkaland

Re: Nyúlkaland

Re: Nyúlkaland

Re: Nyúlkaland