A Voice hajnala

by **Elaila Heldfrisk** Szer. Júl. 17 2019, 08:33

Kissé bizonytalanul állok a Kezdetek Városának arénáinak bejáratánál. Nem igazán tudom mit kezdjek most magammal. Itt vagyok és harcra készen állok… ez volt a terv nem? Úgy voltam vele, jó lenne kissé fejlődni, de nincs bátorságom, hogy elhagyjam egyedül a biztonságos környezetet, itt viszont nincs elég elhatározottságom, hogy megszólítsak másokat. Tőreim az oldalamon lévő hüvelyükben pihennek és a harcok közben használatos mérgekből is elő-előkészítettem párat. Úgy tudom, így kell felkészülni a harcra nem? Akkor miért érzem magam ennyire esetlennek… Miért? Kezeimet a mellkasomnak szorítva próbálok elég erőt gyűjteni magamban, hogy megpróbáljak valakit leszólítani. Végül összeszedem magam és finoman megcsapom arcomat, hogy próbáljak kijózanodni a rémültségemből. Úgy hallottam, hogy ez sok embernek segít. Végül egy férfi lép el előttem, akit megszólítok.
- I…izé… U..uram!
Hangom vagy nem volt elég erőteljes, vagy nem voltam elég érdekfeszítő, hogy az alak akár csak felém fordulva megálljon, így ahogy tovább ment akaratlanul kinyújtom felé kezem és kinyitom a számat, mintha utána szólnék, de hang az nem jött ki a torkomból. Végül ismét magamhoz szorítom a kezem és bámulok az alak után. Hiába. Nekem nincs bátorságom. Sosem fogom megszokni ezt… miért ilyen nehéz az életem? Régen sokkal könnyebb volt… a Gazda csak intett, vagy a nevem szólított… sosem kellett nekem szólnom. Végül csalódottan dőlök neki a falnak, leengedve az oldalamhoz a kezemet. Sóhajtok, majd magamba zuhanva, végül lerogyok a földre és lábaimat oldalasan elfektetve a földön kimerülten hunyom le a szemeimet. Ez nekem túl sok… túl élénk világ…. túlságosan… szabad… Én ehhez… sohasem leszek képes hozzászokni.

by **Mirachan** Szer. Júl. 17 2019, 10:12

- Ahh, istenem! - sóhajtottam mély szánalommal vegyes dühhel hangomban. Végignéztem a jelenetet, amely az arcom előtt bontakozott ki, és ez még arra is elég volt, hogy az egyébként nyugodt stílusomból kizökkentsen. És még rám mondják azt, hogy félénk vagyok.
Még egy kicsit szorongattam a tojásomat, és nem tudtam eldönteni, most mi legyen, miközben figyeltem a lányt. Nem volt túl sok motivációm odamenni egy idegenhez, egyáltalán nem szerettem nyitni mások felé. Ez a lány mégis annyira szerencsétlen volt, hogy képtelen voltam túltenni magamat rajta. Ahogy összekuporodott a földön, egyszerre vált túl sokká. Véglegesen kihozott annyira a sodromból, hogy félretegyem miatta minden viszolygásomat az emberektől, és odacaplassak. Kezdő felszerelésem, amit anyagi okokból még mindig nem tudtam jobbra cserélni, csak úgy csattogott horgas lépteim után.
- Na idefigyelj! - lépek oda hozzá csípőre tett bal kézzel, a jobbal természetesen még mindig a tojásomat szorongatom. - Te most valóban harcolni akarsz abban az arénában, vagy csak szórakozni jöttél? Mert ha nem vagy elég elszánt, meg se próbáld - ezután picit ellágyul a hangom, és úgy teszem hozzá a többit.
- Viszont ha kezdő vagy, és csak szeretnéd kipróbálni magad a harcban, mehetünk máshová is. Az aréna túl kegyetlen hely az első próbálkozásokhoz. Viszont a rendszer nem csak ezt érzékeli küzdőtérnek. Ha van kedved, megmutatom neked. Tarthatunk bármit, virágszedőversenyt, vagy ugróköteles versenyt, vagy bánom is én - teszem hozzá még a végére ingerülten. Nem halmoznak el kifejezetten az ötletek, de a lány is úgy fest, mint akinek esze ágában sincs kardélre kerülni. Megértem az érzését. Amíg a petem nem kel ki, nekem sincs sok kedvem komolyabb harcok után rohangászni. Egy ilyen alkalom pedig épp kapóra jön a számító énemnek. Valahogy el kell kezdenem a fejlődést, vagy így, vagy úgy.

by **Elaila Heldfrisk** Szomb. Júl. 20 2019, 09:52

Kissé összerogyva bámultam magam elé és próbálom összeszedni magam. Magam alatt vagyok ez tény, de sose voltam olyan depresszív, aki képtelen utána talpra állni. A múltam nem engedi meg, hogy összetörjek egy kis nyomás alatt. Szimplán… egy kis gyenge pillanatomban találnak most csak az emberek. Azonban ahogy itt vagyok védtelen mivoltommal, hirtelen arra leszek figyelmes, hogy valaki megáll előttem. Szinte azonnal felkapom a fejem és már elnézést kérve arrébb másztam volna, hisz azt hittem útba vagyok neki (nem gondolva arra, hogy lényegében a fal mellett nagyon sokfele már nem tudna menni), ám mikor hirtelen megszólít szinte megszólalni se tudtam. Leszidott. Éreztem, hogy mérges és én vagyok a haragjának forrása. Lesütöm rögtön a szemem és lábára merem csak emelni a tekintetem, ahogy azt megtanultam.
- B…bocsánat… é…én nem akartam problémát okozni. – motyogom alig hallhatóan.
Viszont bár kirohanása lassan enyhülni kezd, azért érzem, hogy nem tűnt el teljesen bosszúsága. Szavai nyomán először csak ide-oda pillantgatva próbálom összeszedni a gondolataimat, de mikor rá jövök, hogy ezzel más értékes idejét húzom senki kis lényemmel, rögtön talpra állok és meghajolok felé.
- E…elnézést kérek, amiért problémát okozok Önnek, Kisasszony. – mondom már jól hallhatóan – Röstellem, hogy egy ilyen miatt húzta fel magát, mint én. Értékelem az ajánlatát, de biztos akadna Önnek méltóbb… ellenfél, mint én. De ha ragaszkodik hozzá, hogy elkísérjem, nem utasítom el a választását.
Hanghordozásom és viselkedésem is kimutatja szolgasorsú életem, és bár ez ellen nem tudok, mit tenni, remélem nem bosszantja fel még jobban a lányt. Tapasztalataim szerint az emberek többsége valamiért tartózkodik tőlem a beszédsémám miatt. Tekintetét továbbra sem keresve, lehorgasztott fejjel vártam válaszát.

by **Cardinal** Pént. Dec. 27 2019, 22:43

Küzdőtér analizálása... HIBA! Inaktivitás észlelve. Küzdőtér lezárása... Jutalom kiszámítása...

Elaila Heldfrisk: 20 arany
Mirachan: karakter nem található

by Ajánlott tartalom

A Voice hajnala

A Voice hajnala

Re: A Voice hajnala

Re: A Voice hajnala

Re: A Voice hajnala

Re: A Voice hajnala