Miriék és Simiék

by **Mirika** Kedd Júl. 02 2019, 17:14

A lehetőségeimhez mérten igyekeztem minél jobban fejlődni, és amikor csak lehetett, és volt rá időm, kint voltam a mezőkön és farmoltam. Nem is haladtam rosszul, de ahhoz, hogy utolérjem a frontot, ennél sokkal több kellett. Így jutottam el például az exp tablettákig. A pénz miatt nem aggódtam, azzal korábban se volt gondom, szóval valószínűleg most se lesz probléma abból, ha költök erre-arra, ugye? De ezt még mindig kevésnek éreztem, úgyhogy kénytelen voltam a PvP felé fordulni, és így maximalizálni a tapasztalatszerzést. A legkézenfekvőbb az aréna volt, azonban aligha találhattam olyan ellenfelet, akit le tudnék győzni. Nagyon gyenge voltam a többi PvP-ző játékoshoz képest, szóval úgy voltam vele, hogy a pontveszteséget kellene minimalizálnom, és úgy felkerülni a listára. Tehát vagy rámegyek a minél nagyobb szintkülönbségre, vagy a minél nagyobb pontkülönbségre. Ahogy a listát böngésztem, Riko-chant és a céhtársakat egyből kizártam, hiába lett volna tökéletes Hina-chan vagy Ozi-kun is. Velük nem akartam harcolni, inkább új élményre vágytam, valaki ismeretlenre, aki nem fogja vissza magát ellenem. A probléma ugye csak az volt, hogy nem tudtam, ki mennyire erős, és ha mondjuk kifogok valakit a 20-25. szint környékén, akkor értékes pontokat bukok. Szóval valahogy így jutottam el az első helyezetthez, aki még ha 20 környékén van is, a pontkülönbség kompenzálni fog valamelyest. Bár gondolom ha az első helyen van, akkor biztosan elég magas szintű :3
Szerencsére pozitívan felelt a megkeresésemre, úgyhogy a megbeszélt időben ott vártam az aréna épülete előtt. Leírtam neki, mit keressen, bár a cicás külsőmet inkább kihagytam. Annyiban maradtunk, hogy egy sárkányos idomárlányt kell keresnie csupa rózsaszínben, úgyhogy egy szép rózsaszín csuklyás köpenyben virítottam, Momóval az oldalamon. Amíg nem érkezett meg az ellenfél, kis játékkal ütöttük el az időt, név szerint én dobáltam a levegőbe mindenféle magvakat, Momónak pedig el kellett kapnia belőlük a mandulát. Minden rossz döntés egy-egy mandulával kevesebbet jelentett neki, hogy ne egyen meg mindent, amit felé dobok. Így el tudtam érni, hogy odafigyeljen és próbálja megoldani a feladatot.

by **Simeon** Szomb. Júl. 06 2019, 15:43

Éppen a saját lakrészükben kialakított, hideg medencében hűsöltek, amikor megérkezett a felhívás. Simeon - természetesen - az ablak mellett, a napos részen, polipja pedig a medence átellenes oldalán, ahol a legnagyobb volt az árnyék. Éppen ezért a srác a napsütéstől először nem is látta az üzenet szövegét jól, sőt a feladó is ismeretlen volt számára, ellenben Tengerszem, ahogy felugrott a penl, máris odaugrott gazdájához és élénken kezdte el vizslatni a leírt szöveget.
- Naa, lefröcsköltél - törölgette haját a fiú majd adott is vissza a polipnak egy adagot, a vizicsata hevében tehát a feladónak több percet kellett várnia, hogy megkapja a válaszát. Persze, hát persze, hogy elfogadták! Főleg, amikor kiderült, hogy ő is idomár, akárcsak ők!
A megadott időpont előtt egy kicsivel ott is voltak az épület előtt ők is és keresték a sárkányt, meg a gazdáját. Biztos valami hatalmas bestia lesz, mint abban a kazamatában! Meg tüzet is tud okádni, és hét feje lesz és igazán szépen fog csillogni a pikkelyein a nap! Simeon alig várta már. Aztán ahogy körülnéztek, meg is látták az ellenfeleiket, ámde a sárkány sokkalta kisebb volt, mint arra Simeon számított.
Ez azonban nem tudta letörni a lelkesedését.
- Szia, te vagy Mirika? - lépett oda a pároshoz, a mellette sétáló Tengerszem pedig eközben jól megnézte magának a mandulákat kapdosó kissárkányt. A magvakról pedig rögtön eszébe jutott, hogy jó lenne harc után... valami édeset magába tömni. Simeon pedig mindig meghívta őt az arénaharcokat követően, így a polip megnyalta a szája szélét és már a kedvenc cukrászdája felé pillantgatott, ezen a napon nyitva van-e a hely - Én Simeon vagyok, ő pedig itt Tengerszem - mutatkozott be a srác és enyhén meg is hajolt. Erre már Tengerszem is abbahagyta a bámulást és egy "Ph-ph" keretein belül bekapcsolódott a beszélgetésbe, immáron a harcra fókuszálva az édességek előtt. Mert ővelük még nem találkoztak és attól még, hogy a sárkány kicsike, még haraphatott nagyot! A fiatalkorú polip alig várta már, hogy elkezdhessék.
- Alakíthatok olyan pályát, amiben víz is van? Mert meleg van és a vízen mindig szépen tükröződik a nap - magyarázta a fiú lelkesen és rámosolygott a kapucnis lányra - Tényleg, neked nincs meleged? Miért hordasz köpenyt? Nem volt más rózsaszín cuccod? Ha azt mondod, sárkánnyal jössz, elég lett volna az - nevette el magát, de aztán azért csak körülnézett, hogy tényleg, nem-e sétál itt még három idomár sárkánnyal az oldalán, akikkel Mirikáékat összekeverhette volna... de mivel éppen nem volt, kifújta a levegőt és kedvesen megcirógatta a kissárkányt, persze csak akkor, ha az hagyta magát. És tényleg, milyen szépen csillogott a nap a pikkelyein! Mintha teljes vértezetben repkedne előtte, csupa csupa csillogó fémben! Simeon úgy belefeledkezett a látványba, hogyha időközben a többiek elindultak, csak késve indult el ő is utánuk.

by **Mirika** Vas. Júl. 07 2019, 17:46

Nem először csináltuk ezt Momóval, és minden alkalommal egyre több önmérsékletet mutatott, de talán csak amiatt, mert végig kellett néznie, ahogy a maradék mandulát én eszem meg, és nem ő. Most nem tudtuk azonban befejezni a játékot, mert megjelent egy elég fiatal srác, egy... csápos bigyóval az oldalán. Na, ő volt Simeon.
- Szia, én vagyok Mirika :3 Ő pedig Momo - mutatkoztam be én is, viszonozva az enyhe meghajlást, a dragoon pedig tett egy kört a levegőben maga körül, és vidáman csippantott egyet.
- Szokatlan peted van :3 - merészeltem megjegyezni, bár én mondom, amikor Momo nem is ennek a világnak a szülötte, hanem egy másik játékból bugolódott ide. Mindenesetre próbáltam elképzelni, hogy harcolhat ez a... talán polip, deeee... nem, más nem jutott eszembe, csak az, hogy rám tekeredik és lefog.
- Hát, ha legfeljebb térdig ér a víz, akkor oké :3 - bólintottam. Ezer meg egy okom volt rá, hogy nem akartam ennél több vizet, kezdve azzal, hogy nyilván a tűzokádó gyíkom annyira nem komálná, szemben az ő csápos tengeri szörnyetegével, egészen addig, hogy nem valami szép látvány, ha víz éri a farkincám vagy a fülem. Mármint... mindenki látott már frissen fürdetett macskát, ugye?
- Öhm... hát, van rá okom, hogy miért járok ilyen cuccokban, majd mindjárt meglátod :3 - mosolyodtam el, majd el is indultam, vagyis próbáltam, de közben Simeon megtalálta Momót. Hagyta a cirógatást, bár nekem úgy tűnt, hogy kicsit kényelmetlenül érzi magát a kiemelt figyelemtől, úgyhogy megmentettem azzal, hogy hívófüttyömmel kihúztam a "csávából", és ő boldogan reppent mellém. Ahogy beértünk, és már jóval kevesebb szempár össztüzében lubickoltunk, le mertem venni a csuklyát a fejemről, úgyhogy Simeon is megpillanthatta a cicafüleket. Talán ad egy-két választ a kérdéseire, mindenesetre én nem csináltam belőle nagy ügyet. Régen is voltak cicafüleim, de azok nem az igaziak helyett voltak.
- Hülye kérdés lesz, de nem kell kitenni a 18+ karikát erre a harcra, ugye? - pillantottam Tengerszem felé. Nem csak nekem járnak ilyen gondolatok az eszemben ez ellen a srác ellen, nyugtassatok meg!

Mirika (11. szint) - HP:80 | F:26 | E:12 | I:30 | K:11 | GY:35 | S:20 | P:40

Éjfél Köpeny

by **Simeon** Hétf. Júl. 22 2019, 13:33

- Köszönjük! Tengerszem tényleg különleges - vigyorodott el Simeon azonnal és eszébe se jutott, hogy ne bóknak értelmezze a jelzőt, hiszen polipja tényleg, tényleg egyedüli volt az egész világon! Legalábbis Aincradon belül biztosan. És még azt is engedték, hogy legyen víz a pályán! A srác izgatottan bólogatott, hogy hát persze, ha térdig érő, akkor térdig érő. Már ki is találta a tökéletes terepet!
- Jó - nevetett aztán és fordult a sárkányhoz, mert tudott ám ő várni és ha Mirika odabent majd megmutatja... különben is, a kissárkány csillogó pikkelyei most sokkalta jobban lekötötték.
- Ph. Ph? - indult el Tengerszem is a párossal és pillantott vissza gazdájára, aki még mindig a sárkányt bambulta, holott a pet már rég a lány mellett volt. Dehát nem volt mit tenni és a polip csak azt remélte, hogy ez az újfajta fényvisszatükrözés nem fogja túlságosan elvonni Simeon figyelmét a harctól. Az arénában aztán Mirika levette a csuklyát és... nem, Simeon még mindig nem értette:
- Emiatt hordasz kapucnit? - lépett közelebb és arcán semmiféle megvilágosodás nem volt leolvasható - Ilyen Channak is van és mégsem rejti el - tette hozzá és egyáltalán nem fért a fejébe a dolog. De a lányok néha furcsák. Simeon tehát betudta ennyinek az ügyet és nem telt bele fél perc, már a pályát állítgatta kedve szerint. Ha már ők voltak a kihívottak, megtehette, nem? Hamarosan megjelent a térdig érő, kristálytiszta tengervíz és pár lapos szikla is volt rajta, amelyek ugrótávban voltak és éppenhogy, alig pár centivel emelkedtek ki a vízből. A lágy hullámzás persze át-átmosta őket, de nem számottevően.
- Úgy állítottam, hogy a páncélzatnak ne legyen súlya a vízben - húzta ki magát büszkén az idomár - Olyan, mint a tengerpart a harmincegyes szinten, csak homok helyett sziklával - mesélte - Oda majd mindenképpen fel kell men... karika? Surprised

- felejtette el nyomban, mit kezdett el mondani és ő is rápillantott Tengerszemre - Nem kell, de... ha akarod, még kitehetem! Még lehet változtatni a pályán és akkor az biztos felnőttes és menő is lesz! - ujjongott és ha a lány nem ellenkezett hangosan, a fejük fölött egy szempillantás alatt egy nagy, tizennyolcas szám jelent meg, piros karikával körülvéve. Persze Simeon ezt a jelzést a filmekkel kötötte össze, amit a szülei sosem engedtek nézni neki. Mindig becsukták az ajtót, így a srácban hat évvel korábbról még ez maradt meg - valami felnőttes dolog, ami ha felnőttes, biztosan nagyon szuper is!

Elnézést a késésért!
Statjaim:
Élet: 37
Fegyverkezelés: 42
Erő: 65
Irányítás: 45
Kitartás: 36
Gyorsaság: 50
Speciális képesség: 70
Páncél: +90

Gyémánt Kesztyű
Szivárvány Köpeny
Többrégetű Zafírvért
Zafírgyűrű
Tündérszalag Rúna

by **Mirika** Hétf. Aug. 05 2019, 14:23

Bent jóval kevesebben lófráltak, úgyhogy jóval kisebb volt rá az esély is, hogy esetleg megtalálnak a külsőm miatt, így hát bátrabban nélkülöztem a csuklyát is. Harcolni amúgy is rohadt kényelmetlen benne, ezt már tapasztaltam. Nekem amúgy is különösen fontos, hogy mindent lássak, ami körülöttem történik, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak, hogy bármi is akadályozza a látásomat. Sőt, igazából a csuklya a hallásomat is tompítja valamennyire. Viszont miután felfedtem a füleimet, tök nyilvánvalóvá vált, hogy a fiúnak halvány lila gőze sincs, miért takartam el a fejemet. Nem meglepő, szinte senkinek sem esik le, meg hát nem is találkoznak ezzel a... problémával.
- Hát, Chan le tudja venni őket, én meg nem :3 - mosolyodtam el, miközben a szabadságot érezve kicsit megrázkódtak a füleim. Nem tudtam, hogy a srácnak mennyire lehet éles esze, de egyelőre nem hívtam fel rá a figyelmet, hogy például Chan-channal ellentétben nekem nincsenek emberi füleim. Valószínűleg még a farkincámat se vette észre a köpenyem alatt, de az jól is van így.
- Szóval a 31. szinten van tengerpart? :3 - néztem fel elgondolkodva. Nem is tudom hirtelen, melyik a legmagasabb szint, amin valaha jártam, csak az maradt meg, hogy havas szinteken járkáltunk. A pályát elnézve nem lesz különösebb bajom vele, a sziklák ugyan csúszósnak tűntek, de szerintem elég az akrobatika jártasságom szintje ahhoz, hogy ugrálni tudjak közöttük.
Ám miközben ezen töprengtem, Simeon kitett egy hatalmas 18-as karikát a pálya fölé, én meg értetlenül pislogtam rá. Mármint a karikára, aztán a fiúra is. Fiatalnak tűnt, de nem ennyire. Végül csak kicsalt belőlem egy mosolyt, és elgondolkodtam azon, mi lesz, ha érdekelni kezdik a lányok.
- Nem attól lesz felnőttes valami, mert tizennyolcas karikát teszel rá, pont fordítva. A felnőttes... tartalom teszi szükségessé a karikát :3 Érdekelnek a felnőttes dolgok? - kérdeztem meg, miközben kipróbáltam, tényleg át tudok-e gond nélkül ugrani az egyik szikláról a másikra. Ugyan picit meginogtam, de úgy tűnt, menni fog a dolog, szóval néhány ilyen ugrással távolabb kerültem, aztán előszedtem az íjamat, és előkészítettem a harcot a magam részéről.

Simeon (Sebzés: 65, Pet sebzés 45, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.4 SP kiskörönként.)
Mirika (Sebzés: 30, Pet sebzés 12, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 6 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Simeon (32. szint): 185/185 HP, 90 páncél, 180/180 CSP
Mirika (11. szint): 80/80 HP, 40 páncél, 55/55 CSP

by **Simeon** Szer. Aug. 14 2019, 22:57

Simeon próbált nagyon koncentrálni és visszaemlékezni, hogy Chan tényleg levette-e azokat a cicafüleit, de... nem, nem rémlett neki semmi ilyesmi. Sosem figyelt eddig a fejpántra, mert ahhoz vagy Dust volt nagyon közel, szóval az idomár csakis annak lángjain és kecses alakján ámult, vagy Chan mondandójára, esetleg tetteire fókuszált. Úgyhogy ez a füles téma elmaradt, de most megfogadta, meg bizony, hogy legközelebb majd jól megnézi!
Addigis Mirika füleit nézegette, ahogy mozognak.
- Aranyosak - bökte ki végül, ám nem tudta hogyan folytatni... egészen addig, amíg a lány a tengerpartról nem kezdett el beszélni és ez, na ez már igazán Simeonék terepe volt! A srác szélesen el is mosolyodott, úgy bólintott rá a kérdésre - Igen és nem is akármilyen! Homokpartos szigetek mindenfele és nem túl mély víz, meg korallzátonyok vannak mindenhol! - lelkendezett - A harminckettes mondjuk inkább édesvizi mocsár meg ártér, de a harmincegyest nagyon szeretjük - magyarázta vidáman és Tengerszemnek kellett szólnia, hogy lassan a harccal kellene foglalkozni. De hát ha olyan, de olyan napos és szép az a hely! Aztán Mirika kérdezett valami nagyon másat és, nos... ez sem maradt eredmény nélkül. Simeon büszkén mosolygott a lányra, aki nem értette, majd amikor Mirika elkezdte kifejteni, hogy ez a karikás dolog fordítva működik, a srác egyszerre zavarba jött: idebent még soha senkit nem kérdezett meg ezekről és... senki nem is mondta el neki. Igaz miért is tette volna?
- Aha, nagyonis! - bólogatott aztán - Van egy lány, aki nagyon kedves és... tetszik is. Ez is felnőttesnek minősül nem? - kérdezett azért rá, biztos ami biztos alapon, mert tényleg, a szülei hat éve még nem tartották időszerűnek őnála ezt a dolgot, azóta meg, nos... idebent ragadt. És sokan csak nevetnek rajta, barátai meg eddig nemigen voltak, így a felfogása sem fejlődött holott biztos lett volna rá alkalma, ha nem éppen ilyen bárgyú és különc. Lehet ha vége a párbajnak, majd megkérdezi Daneet. Végülis ő volt sokáig a mentora, nem? Biztos szívesen segít neki ebben a karikás dologban is, ha éppenséggel Mirika nem kezd már bele a magyarázatba hamarabb.

Közben letelt a felkészülési idő, így Simeon félretette ezeket a gondolatokat és inkább kinézett magának egy jó sziklát, ami elég közel van Mirikához és van víz is, ahol Tengerszem odaúszhat.
- Most akkor te íjász vagy, vagy állatidomár? - kockáztatta meg azért a kérdést a fiú nem kevés rácsodálkozással, hiszen az idomárok pálcákat hordanak meg botokat és... kesztyűket. Mint amilyen neki volt! Ahogy viszont megszólalt a gong, Tengerszem egy "Ph-hh!"-al jelezte, hogy ő aztán megindul, Simeon pedig bólintott és már ugrott is utána: a polip gyorsan úszott és húzta maga után idomárját, aki csakúgy találomra némi vizet fröcskölt a sárkány felé, hátha azzal kicsit távol tudják tartani a petet. Csak addig, amíg Simeon kiugrik a vízből és megsebzi az íjászidomárt még azelőtt, hogy mondjuk kapna egy nyilat a testébe. Hiszen ők voltak a gyorsabbak, legalábbis innen úgy tűnt. Eközben Tengerszem a szikla egy másik pontjáról érkezett és próbálta a gazdájával foglalkozó lány egyensúlyát felborítani, hogy mindketten könnyebben betalálhassanak: annak egyik lábát ragadta meg és igyekezett berántani őt a vízbe. Ha sikerül, sárkány ide vagy oda, tutira biztosan nyert ügyük lesz!

Mindketten támadunk, első kocka Simeon, de bármelyikünk talál mindketten betalálunk!

by **Kayaba Akihiko** Szer. Aug. 14 2019, 22:57

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Miriék és Simiék 4767249862_5877ffd2ef_s

Miriék és Simiék 4766612103_86ee832108_s

by **Mirika** Kedd Aug. 20 2019, 18:12

- Jó lenne látni :3 - bólogattam a lelkes tájleírást hallva - Rég voltam már tengerparton - tettem hozzá, miközben picit elgondolkodtam. Azt hiszem, mióta kijutottam, nem is volt igazán alkalmam rá, hogy elmenjek valami üdülőbe. Túl elfoglalttá tett a visszarázódás, és ami azt illeti, nem látok rá esélyt, hogy ez a közeljövőben változzon, főleg ha a szabadidőmet inkább itt töltöm és kockulok. Mindenesetre annyi biztossá vált, hogy a srác legalább húsz szinttel van felettem, ami... nos, borzalmasan sok volt. Viszont a célnak megfelelt.
- Hát, az már egy lépés az irányába :3 Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? Vagyis voltál, amikor ide bekerültél? - feleltem mosolyogva a fiúnak. Idebent nyilván nem volt eddig senki, akivel "felnőttes" dolgokat művelhetett, ugyanakkor annyira nem tűnt fiatalnak, ezért is kezdtem kíváncsi lenni. Nagyon úgy tűnt, hogy halvány lila gőze sincs, mit is takar ez a téma pontosan, ami nem gáz, mert nyilván más kötötte le anno, de hát itt meg telnek az évek, és érettebbé leszünk. Egy még egy idegesítő kis csitri voltam, amikor ide bekerültem, most pedig egy kevésbé idegesítő, lassan felnőtt csitri leszek, akinek olyan hülyeségek járnak a fejében, mint a munka Rolling Eyes

- Tudom, hogy csak most ismertük meg egymást, de ha gondolod, és kérdésed támad, válaszolok szívesen. Vagy mutathatok pár dolgot :3 - ajánlottam fel. Rendes srácnak tűnt, én meg szeretek segíteni, szóval miért is ne? Már ha úgy érzi, hogy szeretne egy olyan csodabogárhoz fordulni, mint én vagyok.
- Idomár vagyok, de íjjal harcolok. Tudom, szokatlan - vontam vállat, miközben az íjamat igazgattam. Ezt éppen meg se próbáltam megmagyarázni, annyira bonyolult volt, na meg hosszú, kezdve azzal, hogy íjászként kezdtem, és az a tudás, amit ott szereztem, hosszú idő óta kísért végig. Most is egy íjász skillt akartam használni, de csak miután intettem Momónak, hogy hátulról várom a támadását, a kis gyík pedig ennek megfelelően csippantott, és kezdett bele egy széles félkörívbe. Még nem volt sok tapasztalatom az idomár harcmodort illetően, de azt már most is tudtam, hogy a számbeli fölényt több oldalról támadva ki lehet használni, és arra is számítottam, hogy Simeon-kun is ezt a taktikát fogja követni. A szintkülönbség ellenére végig láttam a fiú mozgását, sőt, egész könnyedén követtem, de egyértelműen lassabb voltam. Arra bazíroztam, hogy megpróbálok egy előre kinézett kőre hátraszökkenni, és közben elereszteni egy nyilat az irányába, de amikor letámasztottam, hogy lendületet vegyek, megéreztem a lábamon a nyákos szorítást, és azonnal felfogtam, hogy ebből itt nem lesz ugrabugrálás. Simeon megütött, a csápos szörnye pedig sikeresen a vízbe borított. Ennyi pedig elég is volt, hogy súlyosan pirosba lökje az életcsíkomat. Igyekeztem oldalra gurulni, hogy elkerüljek egy esetleges második támadást, majd felhúztam magam féltérdre, és gyakorlatilag nulla célzással lőttem el egy nyilat a fiú irányába. A lényeg az volt, hogy lekössem a figyelmét, amíg Momo a körívet befejezve ráhúz és a jelzésemre megpróbálja ropogósra sütni Simeont hátulról. Nagyjából eddig tartott ki a tűrőképességem, prüszkölni kezdtem a víztől, ami az arcomba került a fetrengés közben. Majdnem lenullázott egy idomár. Alábecsültem, mire lehetnek képesek a magas szintű játékosok manapság.

Akkor hát egy natúr támadás tőlem 30 sebzéssel, és egy spec támadás Momótól szintén 30 sebzéssel, ha sikerül ÉS koronát dobok. Ha sikerül ÉS koponyát dobok, elvesztesz egy támadásnyi CSP-t és köhögni fogsz a füsttől.

by **Mirika** Csüt. Aug. 22 2019, 10:51

lö dobások

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Aug. 22 2019, 10:51

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Miriék és Simiék 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Miriék és Simiék 4766604805_c1598fabbe_s

by **Simeon** Pént. Aug. 23 2019, 13:49

- Most vagyok tizennyolc - felelt Simeon azonnal, hiszen még emlékezett a tortájára, amit Tengerszemmel megosztottak a Sweet Dreams cukrászdában - Hogy mennyi voltam amikor bekerültem... - ez már komoly töprengést váltott ki, de végül a srác csak megvonta a vállát és elvigyorodott - Fogalmam sincs, mióta vagyok itt. De már az elejétől - bólintott, igaz azt nem mondta, hogy Tengerszemet nem azonnal kapta meg, de ez talán nem is volt fontos most. Ami viszont annál inkább, hogy ha neki tetszik valaki, az már majdnem felnőttes! A gondolat még egy enyhe pírt is odavarázsolt Simeon arcára, amihez aztán röviddel ezután csillogó szemek is társultak, mert Mirika felajánlotta a segítségét - és még meg is mutatna pár dolgot, amikért Simeon nagyon hálás volt - Az jó lenne - bólogatott is rögtön - Köszönöm - tette aztán hozzá.
Tengerszem mindebből semmit sem értett és nem is nagyon akart: ő Momót, mint ellenfél petet nézte figyelte meg és próbálta kitalálni, vajon mit fog csinálni az elkövetkezendő harcuk során. Sok idomárral még nem mérkőztek, így a polipnak - tapasztalat híján - most kellett rájönnie, hogy a sokszor oly előnyös létszámfölény ezúttal nem adatik meg nekik és így bizony egy-két dolog változni fog. Sőt! A lány ugyanis íjat vett elő, ami Tengerszemnek újabb fejtörést, amíg Simeonnak csupán egy értetlen bólintást okozott: jó-jó, szokatlan, de akkor sem fért a fiú fejébe, hogy hogyan lehet Mirikánál egy másik kaszt fegyvere. Mondjuk ez csak annyit jelent, hogy közelről, az ő kesztyűs harcmodorával csak könnyebb dolguk lesz! A srác erre a gondolatra el is vigyorodott és sokkal magabiztosabban szökkent előre, hogy megüsse a cicafüles lányt.
A taktikájuk pedig működött. Mivel gyorsabbak voltak, a kissárkánnyal egyelőre nem törődtek és így mindketten eltalálták Mirikát, ám a fiú nagyon közel volt és így gyakorlatilag lehetetlen volt kitérnie a feléje száguldó nyíl elől. Tengerszem felháborodottan fújt egy nagyot és már épp lökte volna arrébb idomárját a felé száguldó sárkány elől, amikor rájött, hogy Momó tüzet akar fújni, vagyishát... valami ilyesmire készül. De bármit is akart, az nem jött össze - a pet tehát már ugrott is Mirika után, hogy amíg amaz a vízben van, az ő "territóriumán", addig üsse meg mégegyszer; Simeon pedig ugyanezen ügyködött - igaz ő nagyjából észre sem vette Momót a háta mögött, annyira megszokta, hogy egy ellenféllel foglalkozzon. Az ellenféllel, akinek alig volt már pontja az életén!

Támadunk!

by **Kayaba Akihiko** Pént. Aug. 23 2019, 13:49

The member 'Simeon' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Miriék és Simiék 4767250438_224285ea8b_s

Miriék és Simiék 4766610511_dda12706fc_s

by **Mirika** Pént. Aug. 23 2019, 18:07

Ha most tizennyolc, akkor... az sok mindent megmagyaráz. Szóval körülbelül akkor került be a játékba, amikor a fiúk érdeklődni kezdenek a lányok iránt, vagy kicsit még korábban is. Itt meg hát... nincs éppen túl sok lány, pláne nem a abban a korban, mint amilyenben a fiú is volt. De akkor ezek szerint mostanra talált valakit, aki érdekli :3 Még nincs minden veszve! Kicsit mondjuk mókás volt, hogy így elveszítette az időérzékét, valószínűleg én is így lennék vele. Hiába tudod mikor van tél meg nyár, ha minden napod ugyanazzal telik, és nem tudsz mást csinálni, akkor előbb-utóbb elszürkül minden. Nekem szerencsém volt, és most már több száz másik játékosnak is szerencséje van, hogy elhagyhatta ezt a mókuskereket.
Ami magát a harcot illeti, ilyen különbség mellett én már arra is büszke voltam, hogy sikerült eltalálnom az ellenfelem. Nyilván a páncélja simán elviselte a szúnyogcsípésem, viszont én napról-napra egyre magabiztosabb voltam. Hiába tartottam tőle, hogy a kis szintem gondot fog okozni a skilljeim kivitelezésében, ez a félelmem egyáltalán nem igazolódott be. Annyi tudást és tapasztalatot halmoztam fel akár itt, akár Alfheimben, hogy szinte bármit meg tudtam csinálni, ami fizikailag lehetséges volt. Az alacsony szintemet inkább Momo szívta meg, akinek most még csak füst se jött a szájából. Szegénynek velem ellentétben nem volt sok sikerélménye, de persze neki ez egy teljesen új környezet, egy új világ, és sok mindent kell újra megtanulnia. A programja pedig minden kudarcélményt magába szív, és tanul belőle, így erősödik meg majd szép lassan. Ha pontosabb és ügyesebb lesz, akkor kettecskén szét fogunk csapni mindenkit, aki az utunkba áll :3
Most nem álltam tovább ellen, semmi értelme nem volt az erőfölény ellen küzdeni. Nem menekültem a polip elől, úgyhogy simán meg tudott csapkodni, így Simeon támadása már el sem ért. Talpra kászálódtam, majd előszedtem egy törülközőt, hogy megtöröljem az arcom, aztán a vizet kezdtem el csavargatni a ruhámból.
- Erősek vagytok, gratulálok :3 - hajoltam meg vereségem elismeréseként - De bajba kerültél volna, ha hasonló szinten vagyunk, nem figyelsz eléggé a környezetedre :3 - intettem egyet, mire Momo óvatosan megkócolta a srác haját a karmaival, mielőtt visszarepült volna hozzám. Nem telepedett le a vállamra, mint szokott, gondolom érzékelte, hogy még nedves - A polipod viszont nagyon ügyes, Tengerszem, ugye? - fordultam a víziállat felé, és megtapogattam a fejét, amit simogatásnak szántam, de a bőre túlságosan tapadt ahhoz, hogy végig tudjam csúsztatni rajta a tenyeremet.
- Szóval, ha gondolod és vannak kérdéseid, beszélgethetünk valami privátabb helyen :3 - ajánlottam fel, és nyúltam volna, hogy az arcomra tapadt hajtincseimet a fülem mögé söpörjem, de... hát nem volt hová. Még mindig megzavart, hogy nincsenek normális füleim, pedig már megszokhattam volna >.>

Köszi a harcot :3

by **Cardinal** Vas. Aug. 25 2019, 23:21

Rendszerfrissítés... aréna küzdelem zárása... 50 exp jóváírva... 120 arany jóváírva...

Simeon: +10 pont
Mirika: -10 pont

Aréna küzdelem lezárva!

by Ajánlott tartalom

Miriék és Simiék

Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék

Re: Miriék és Simiék