KezdőlapViola Sinas
2 posters
1 / 1 oldal
Viola Sinas
by Viola Sinas Hétf. Feb. 04 2019, 22:41
Név: Viola Sinas (A valóságban Viola LaCroux)
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 30
Kinézet:
A maga 170 centis magasságával, Viola már egy kirívó látvány. Ehhez még hozzávehető, hogy elsődlegesen angol és francia vér csörgedezik az ereiben, amitől a főként japánok által lakott Aincradban egy igencsak különös figurának rémlik.
Hosszú lábú, gazella alkatú nő, aki bár nem gyűlöli a saját testét, ha nem muszáj nem is mutogatja. A kezdő felszerelése ugyan nem erre enged következtetni a maga bőrszerkós mivoltában, de nem kenyere az ilyen formájú feltűnősködés. Bár bőrnadrágot és leginkább fűzőnek nevezhető felsőben találta meg az újrakezdő felszerelést, valójában sokkal zártabb viseleteket részesít előnyben.
A nagy szerelme öltözködés terén a magas sarkú cipő, melyet pusztán azért is hord, hogy az alkatában minden a megfelelő helyre kerüljön. Igazából azon kevés nők egyike, aki szereti és tudja is hordani ezt a lábbelit, így nem esik nehezére bármilyen alkalomhoz felvenni.
Szőke hajzuhataga és fakó kék szemei barátságos arcot kölcsönöznek neki. Itt fontos kiemelni, hogy ez a megjelenés valóban inkább kölcsön, hiszen a mimikájával szinte bármit képes mutatni, méghozzá a szívdobbanás tört része alatt. Képes parancsra sírva fakadni, vagy csettintésre a mosolygósból agresszorrá változni, így a megjelenése, arc terén főleg azon múlik, hogy mit szeretne elérni.
Jellem:
Ha jellemében nézzük, Viola több negatívummal bír, mint jó tulajdonsággal, amit azonban hibátlanul rejt az aktuális maszkjai alá. Ne legyen azonban tévedés, nem azért visel álarcot, mert félne, vagy önbizalomhiánnyal, esetleg rejtegetnivalóval küzd. A szőkeség álarcai maguk is mind részei a személyiségének, amitől nehéz behatárolni, megjátsza-e magát egyáltalán. Ő az a nő, akinek a szájából nem hangzik értelmetlenül a következő mondat: „Mindig igazat mondtam. Akkor is, ha hazudtam.”
Ennél fogva két igazán megfogható jellemvonását tudták elkülöníteni azok, akik közel kerülhettek hozzá. Az első a kapzsiság. Míg élt az anyja, a munkatársai körében terjedt a pletyka, hogy egy fagylaltra nem hívná meg a mamát, akkor sem, ha történetesen cukrászdája lenne. Imádja a pénzt de furcsamód az azzal járó hatalmat nem. Igazából maga a vagyon birtoklása és megszerzése okoz számára örömet, így nyugodtan hasonlítható a mesebeli sárkányokhoz. Viola is képes vadul őrizni a saját kincseskamráját, amiért természetesen az életét is adná. Ez főleg a szülei felé indított dacból ered, hisz mindketten komoly keresettel rendelkeztek, melynek nagyját a művész hobbijukba töltötték, így a lány számára nem volt ismeretlen a nélkülözés. Azért pedig, hogy ez soha ne történhessen meg újra, ragaszkodik a pénzhez. Persze ő saját magáról sosem vélekedne így, ám élelmesnek vallja magát, illetve olyasvalakinek, aki tud bánni a megszerzett javakkal.
Ehhez azonban az kell, hogy elővegye második jól felismerhető tulajdonságát. Ez pedig nem más, mint a magas fokú szociális érzékenység, és a manipulációra való hajlam. Ha egy szóval kellene jellemezni, a svindlis lenne a megfelelő jelző. A játékon belül pedig csak fokozódott a hajlam, mert segített elterelni a gondolatait a rossz élményekről. Viola kiválóan érzi és átlátja mások testbeszédét, a mimikákat és pontosan tudja, hogy kit mivel nyerhet meg. Ezt pedig gátlástalanul ki is használja a saját érdekei szerint. Színjátékok sorozatán keresztül téveszti meg a gyanútlanokat, ezzel is növelve saját vagyonát.
Aincradban több álneve is ismert, de gondosan ügyelt rá, hogy ne köthessék hozzá egyiket sem. Ezek az alteregók pedig nagyban meghatározzák azt is, hogy miképpen áll a világhoz maga körül. Stresszhelyzetben felölti a szerinte legideálisabb álarcot, és annak módszereivel ugrik ki a szituációból. Ennek megfelelően bár vannak barátai, kevesen és ők sem túl szoros kötelékek. Egyetlen szerelme a pénz és az azzal járó komfort, így az emberek ritkán maradnak meg mellette, ha azok haszontalanná válnak számára.
Ennek ellenére nem szocio- vagy pszichopata. Képes az együttérzésre és igen kulturált, moderáltan művészlélek, aki azonban egy bizonyos ingerszint alatt elnyomja magában az ilyen érzéseket. Ez esetében annyit tesz, hogy nem alacsonyodik egy szint alá, sem negatív, sem pozitív dolog esetében. Ahhoz, hogy bármi felzaklassa, igen komoly problémának kell hogy legyen, így a boldogsága is csak az extrém és személyes esetekben érinti meg a szívét. Kulturált nő, aki bár nem a felső tízezer tagja, nem is számítható átlagembernek. Valahol a középosztály tetején tanyázik, s éppen ezért kapaszkodik egy vékony fonálba a teljes személyisége. Nincs még olyan magasan, hogy elszálljon magától, de nincs is olyan alacsonyan, hogy ronggyá változzon. Olyan ő, mint a ragadozómadarak a természetben. Nem feltétlenül róla szól a tápláléklánc, nem is igazán vegyül a többiekkel. Egy saját világban létezik inkább, ahonnan látja a többieket maga körül. De a csőre azért erős, a karmai fájdalmasak, s ezért a többi állat tiszteli.
Képességek:
Játéktéren és pályázatokkal szeretném megszerezni őket.
Előtörténet:
„Újabb nyomot találtak Mordred kincséhez!
A játékosok álma egy lépéssel közelebb került, mikor egy elszánt kincsvadász egy tekercset talált két szikla közé szúrva a huszadik szint egyik erdejében. A tekercs még megfejtésre vár, de az írásból, és a többi nyomból a kincsvadászok száz százalékos bizonyossággal megállapították, hogy a tekercs valóban Mordred egyik elrejtett morzsája.
Lassan egy éve, hogy Mordred, a híres és nagy vagyonnal rendelkező lovag nyomtalanul eltűnt a játékból. Egyesek úgy tartják valamilyen hiba eredményeként tűnt el, mivel a neve nem került áthúzásra az Élet Emlékművén, hanem nyomtalanul elveszett. Mások úgy gondolják, mind Mordred, mind a kincskeresés előre tervezett esemény. A játékba beépített küldetés, mely hatalmas vagyonnal kecsegteti a játékosokat. A lovag nyolc számjegyű vagyona éppen olyan szaftos fogás az egyszerű favágótól, a vörös céhek vezetőiig mindenki számára. A játékosok nagy része azonban nem tesz lépéseket Mordred vagyonáért. Miért? Talán nem elég csábító a vagyon, vagy a hírnév, amely ezzel jár?
A dolog sokkal földhözragadtabb. A legtöbben nagy hatalmú ellenfeleiktől tartanak, s attól, hogy esélyük sincs megnyerni a versenyt a kincsért. Talán igazuk van.”
Ez a cikknek csak jóindulattal nevezhető szösszenet jelent meg Aincrad egyik nagy újságában. Na persze két hosszú oldalon taglalja az eddigi információkat Mordred kincséről, a nyomokról és a verseny állásáról. A nő pedig olyan széles vigyorral olvasta, amelyet csak gyerekek arcán lehet felfedezni, karácsonyi ajándék nyitása során. Nagyjából így is érezte magát, ahogy a napilapot böngészte a kávéja fölött. Ehhez aztán mindjárt három okot is meg tudott nevezni, melyeket ha rajta múlik sosem oszt meg senki ember fiával. Szőke haját a füle mögé simította, míg tovább pásztázta a betűket. Egyszerűen imádta az értelmezett jeleket, melyekről lerítt számára, hogy akik állítólag feltörték a kódot, egyáltalán nem tudják, mit csinálnak. A félreértelmezés viszont motorként hajtotta a játékot, amit személy szerint kiváló mulatságnak vélt.
Kortyolt egy utolsót, majd felkelt és távozott az étteremből, hóna alatt az újsággal. Hosszú lábai alatt kopogott a magas sarkú csizma, mely jól kivehetően jelezte volna mindenki számára, merre tart a gazdája. Csakhogy jóformán egy lélek sem járta az utakat, s aki kivételnek minősült, egyáltalán nem foglalkozott a nővel aki átszelte a teret. Ebben az élménybe pedig nagyon is komfortosan süppedt bele. Elege volt már az évek alatti égésből, melyet a szemek kereszttüze indított el. A lépéseit követő szempárok hosszú ideig kínozták, mostanra azonban épp olyannak tűnt, mint bárki más. Vagyis egy kellemes küllemű senkinek. Erre volt talán a legbüszkébb és néhányszor meg is veregette a saját vállát a tükörrel szemben. Az ördög legsikeresebb átverése az volt, mikor elhitette az emberekkel, hogy nem létezik. Vagy valami hasonló a mondás, melyet az utóbbi egy évben fokozottan igaznak vélt magára. Már persze a démon nevének negatív konnotációja nélkül. Szépséges személyében nem volt semmi, mely a sötét oldal felé húzta volna. Kék szemeiben még senki nem fedezte fel a gonoszság szikráját sem, amiért neki nem sokat kellett tennie. Makulátlannak látszott, főleg, ahogy keresztülkopogott a Kezdetek Városának macskakövén.
Elhaladt egy plakát mellett, tett néhány lépést, majd megakadt. Úgy tűnt érdekelte a poszter, de az agyának kellett pár lépés, mire ezt felfogta, így gazella léptekkel került ismét a falra akasztott körözvény elé. A plakáton egy sisakos lovag szerepelt, majd alatta, a következő felirat.
„Keressük Omegát, a női lovagot!
Minden valószínűséggel, magas szintű játékos, teljes fegyverzetben, megközelítése fokozottan veszélyes.
Kérjük ne közelítsék meg és ne szólítsák meg!
Bűnei: Csalás, többszöri lopás, az Aincradi hatóságok megtévesztése, közvetett halálokozás.
A nyomravezető pénzjutalomban részesül! „
Hihetetlen volt számára a szituáció, ám a jó értelemben. Kivett az övére akasztott zsákocskából egy nyalókát, majd megigazította magán a bőrnadrágot és a szájába illesztette az édességet. Imádta, ahogy a napja haladt, és ettől még szélesebbre húzódott a vigyora. Az utolsó ehhez hasonló körözvényt egy éve látta, s elámította, a hirdetők kitartása. Omega előkerítése nem volt könnyű eset, amit első kézből tudott. Négy éve halott ügynek számított a dolog, de valaki még mindig nem adta fel. Ez pedig egyszerre töltötte el boldogsággal és szánalommal.
Jókedvű kislányként haladt a Kezdetek Városának északi része felé, ugyanis mókás ötlete támadt. Gondtalanságába ugyanis némi probléma kúszott az agya hátuljából. Egyfelől a tény, hogy ennyi év után, még mindig idebent raboskodik, és ki tudja mennyi ideig kell még ezt tennie. Többször megvallotta, hogy képtelen a mobok támadásait megtanulni, vagy legalábbis védekezni ellenük éles helyzetben. Ami nem vált előnyére a kazamatákban, vagy a komolyabb összetűzéseken. Igazából amíg biztonságban érezte magát, tökéletesen tudott harcolni. Azonban az életveszély legkisebb jelére is megborult a jól felépített terve. Ebben a formában pedig annyit ért volna a fronton, mint kósza szellő a hetven fokos melegben. Egy kissé segít, de túl kevés és túl gyenge a hatás. Úgyhogy valamilyen formában meg kellett szabadulnia a harci pániktól. Erre pedig mi lehetett volna jobb megoldás, mint bemasírozni Aincrad legnagyobb céhébe és felvételt kérni. Tökéletes terv, ahogy az szokása volt.
Azért így a harmincadik évére elég szépen kiművelte magát és minden képességnek birtokában volt, amire szüksége lehet az életben. Már csak az az egy akadály maradt előtte, melynek megoldása felé tartott nyalókával a szájában. Egy jókedvű egyes szintű játékosnak tűnhetett ott mindenki előtt. Mármint… Pár pillanatra torpant meg, aztán befordult a legközelebbi sarkon. Elvégre ezúttal nem volt elég gyengének tűnnie. Ezt a játékot az őszintesége alapozta meg, így meg kellett tennie a szükséges lépéseket. A kiképzőtiszt pedig a segítségére volt ebben.
Ahogy korzózott, ismét elámította a látvány. Ő aki videojátékokhoz alkot concept artot, gyerekként szívta magába a részleteket. Márpedig Aincradban volt bőven. Ez is rémlett az egyik tervének, mikor belépett, ám aztán ez végzetes problémába sodorta. Persze ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége? Egy ideje próbált nem a szörnyű tényre koncentrálni, olyan irányba terelve a figyelmét, ami jó dolgokkal töltötte meg a fejét. Igen nagy szükségét is látta ennek, így pont kapóra jött, hogy képes volt kizárni a világ azon részeit, melyek nem ütöttek meg egy szintet. Legyenek akár kedvére valóak, akár mérhetetlenül rosszak, el kellett érniük egy fokozatot ahhoz, hogy a nőt érdekeljék. A falak részletessége, a textúra kidolgozottsága pedig éppen ilyen lézernyalábként hasított a tudatába. Tetszett neki az a hozzáértés, amellyel megkomponálták ezt a világot, ezért minden alkalmat megragadott, hogy tovább töltse vele zavaros tudatát. Rendszerető embernek vallotta magát, így ha a homloklebeny mögött zavar uralkodott, kifejezetten megborította.
Egy üzenet hangja rántotta ki a bámészkodásból, s éppen időben, hiszen lassan elérte a főteret. Rábökött az ikonra és megállt az árnyékban, biztosra menve abban, hogy nem látja senki. Hosszas ellenőrzés után nyitotta le teljesen a címzés nélküli levelet.
„Siker.”
Ennyi állt benne mindössze, s neki pont elég is volt, hogy még egyet dobjon a napján. Ez ugyanis annyit jelentett, hogy passzív jövedelme szép komótosan szárnyalni kezdett. Jókora albatroszként indult, akárcsak a játékon kívül. Amikor először tudatosul benne, hogy három lakás boldog tulajdonosa volt, a boldogság járta át. Persze attól nem, hogy ennek a szülei halálával kellett járnia, de az idős emberek sajátja a végelgyengülés, amivel kapcsolatban nem lehettek illúziói. Ahogy azzal sem, hogy a pénzt ésszel keresik, kemény munka helyett. Nem volt hát csoda, hogy a szőke szépség hamar bérbe adott két ingatlant, a harmadikba pedig saját maga költözött. Egyszerre megtérülni látszottak a hosszú évek, melyeket albérletekben töltött, projektről projektre élve. Akárcsak most.
Na persze ahhoz, hogy olyan élelmessé váljon, mint manapság, kellett két felemás szülő. Azok a fajták, akik az ügyvédi és könyvelői munkából megkeresett pénz egy részét a verseskötetekbe és festményekbe töltötték, időről időre kockára téve ezzel a mindennapi betevőt.
Megérkezett az első állomására, s magabiztosan lépett egy kétes küllemű ajtóhoz. Bekopogott előbb, aztán várta a választ. Pontosan annyira ismerte a helyet, mint a szakmájában bárki. Kisvártatva pedig jött is a csuklyás, szakadt alak a feltáruló ajtóban.
– Á, egy újabb szerencsétlen, aki az újrakezdést szomjazza. Mi lelt te ártatlan lélek? – Az ártatlan szó kiejtésénél az NPC légnyuszikat intett, amitől a nő kivette a szájából a nyalókát, és a közeli kuka felé hajította. – Mindegy is. Ha akarod én visszateszlek oda, ahonnan mindenki indult. Mondd a neved!
– Viola Sinas. – A gépi karakter megérthette, mert bólintott a kellemes hang után.
– Ám legyen. Mondd, mivé válnál és én megadom neked az újrakezdést. – Ekkor felugrott egy ablak, mely a kasztokat sorolta, s Viola ezúttal is pontosan tudta, mit akar. Egy mozdulattal bökött a harcművészre, aztán meg sem várta, míg a furcsa figura befejezi a mondandóját, elindult tovább, a főtér irányába. Egy állomás letudva. Még kettő van hátra.
A főtér felé csattogott, tudván, hogy kelleni fog a szint a továbbiakhoz, de nem volt ideje az elejéről összeszednie mindent. A kiképző tehát logikus döntésnek tűnt az ő esetében. Meg aztán valószínűleg jobb szemmel nézik, ha úgy akar a legnagyobb céhbe belépni, hogy azért legalább minimálisan megvannak a lehetőségei. Gyorsabb volt a fejlődés, ha magasabb xp esett a zsebébe. Ahhoz viszont felsőbb szinteken kellett vadásznia, ahogy azt eddig is tehette.
Sosem volt buta nő, és külön büszke lehetett arra, hogy magasan verte a környezete intelligenciáját, ha arra került a rivaldafény, hogy másokat meggyőzzön, az ujja köré csavarjon, a lába elé borítson, vagy épp a teljes megadásba domináljon. Mindig is azt mondta, olyasmit kell csinálni, amiben jó az ember, mert minden egyébből katasztrófa lesz. Ezt a tanácsot megfogadta magától. Ő volt a megtestesült értelem, tehát bárkit a barátjává tett, vagy az ellenségévé, ha az érdekei azt úgy kívánták meg, s szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy amit csinál, az egyszerű élelmesség, semmi több. Ezt a tulajdonságát pedig itt sem volt hajlandó lebontani, senki kedvéért.
Az útja második állomásán már gépiesen nyomkodta a gombokat, elvégre haladni óhajtott. Nem fért bele a drága idejébe az ilyen csacsogás. A kiképzőtiszt kérdésére az igenre bökött, majd kiválasztotta a 20-as szintet és tovább is indult.
Aztán megpillantott pár furcsa figurát, ahogy őt nézik. Először nem tudta eldönteni, mit akarhatnak tőle. Majd bekapcsolt a reflex. Viola mélyén mozgásnak indult Omega, aki óvatosságra és diszkrécióra intette. Mint űzött vad, nagyon ciki lett volna, ha bárki megismeri kezdő bőrszerkóban az utcán. Viszont nem volt hülye, pontosan tudta, hogy nincs tökéletes rejtőzködés. Valaki talán meglátta az arcát, amikor a régebbi alteregóját viselte? Elképzelhető. Mordred esetében erre jobban figyelt, így ilyen jellegű aggályai nem lehettek. Ott más volt a problémák forrása. Viszont épp onnan kapott megfejtést, amint egy vonalba ért a bámészkodókkal. A legjobb védelem a támadás. Így tehát az idegenek felé vette az irányt és legbájosabb mosolyával nyitotta a táncot.
– Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy megszólítalak, tudnátok segíteni? – Csak közelebb kellett lépnie, és megállapította, mivel fog itt nagyot kaszálni. Picit előrébb hajolt, hogy aranyosabbnak mutassa magát, aztán tovább folytatta a kissé fájdalmas vigyorgást. A három idegen közül az egyik megszólalt.
– Persze. Mi a baj? – Imádta a naiv idiótákat, mert ők kérdeztek először. Azok, akik biztosra vették, hogy jó cselekedetről, jó cselekedetre megválthatják a világot. A másik kettő egészen érdekes reakciót adott. Egyikük a szemét forgatta, míg a másik zsebre dugta a kezét. Utóbbit nehezebb esetnek ítélte meg, ezért oda pillantva fogott bele a mondókájába.
– Jajj de jó! Rendesek vagytok! Tudjátok… – Várta a reakciókat. A szemforgató neki szentelte a figyelmét, a naiv idióta pedig a társait leste megerősítésért. Elővette a nagyobb ágyút. – Tudjátok este kifosztottak. Nagyon csúnyán lenulláztak az egyik fentebbi erdőben. – Az, amelyik eddig zsebre vágott kézzel állt, hirtelen felé fordult. A szemforgató viszont levegőt vett, hogy leszólja. Gyorsabban kellett cselekednie. – Annyi pénzem még maradt, hogy vegyek némi ruhát, mert hogy őszinte legyek… – Körbe nézett, aztán előrehajolt és súgni kezdett, mint aki végtelenül kínosan érzi magát. – Elvitték a ruháimat is. Szerintem meg is akartak erőszakolni, de szerencsére el tudtam futni, mikor átadtam mindent.
– Oh, szegényem. – Tette a vállára a kezét a naiv. Zavarba esett arcot vágott, majd az idegenekre nézett.
– Tudom, mire gondoltok. Légből kapott mese a dolog, de sajnos igaz. Már keresik a rohadékokat, és mikor megtalálják, visszakapom a pénzem. Addig viszont bajban vagyok. – Ekkorra elkapta mindhármuk figyelmét, és úgy vélte, a szimpátiát is megnyerte. – Annyi pénzem nem maradt, hogy fegyvert vegyek. A céhesekhez, akik keresik a mocskokat, nincs pofám visszamenni, mikor ennyit segítenek. Nem kell több, csak, hogy egy kezdő fegyverem legyen.
– Hé, semmi gáz. – Szólalt meg végre az zsebes fiú. Biztos volt a dolgában innentől, mert ezt a figurát ítélte meg a legnehezebbnek. Innentől a harmadikat megoldják neki. – Annyit tudunk adni szerintem, hogy ne legyél védtelen. A többit meg akkor már ki tudod szedni, nem igaz?
– Van 15 aranyam, amit fel tudok ajánlani. – Közölte a szemforgató, Viola pedig bólintott. Ekkor a naiv előkapta a buzgóságát.
– Tudok adni 35 aranyat. Nem sok, de most ennyi van nálam. – Elmosolyodott, amitől az idióta máris kifizetve érezte magát.
– Akkor hármunktól az összesen 70 arany. Abból már elég szépen fel tudsz szerelkezni. Majd mikor visszakapod a pénzed, visszafizeted. – Bólintott egyet, aztán elfogadta mindhármuk felkérését a cserére, átvette a pénzt, megköszönte és tovalibbent. Nyerő passzban érezte magát ettől fogva. A nyolc számjegyű vagyonát befektetésekbe tolta, így lenullázta magát. Annyi pénzre viszont szüksége volt, hogy teljes értékű kezdőnek tűnjön. Így aztán ez a kis közjáték éppen kapóra jött neki. És mint kiderült, nem azért lesték, mert felismerték volna. Szimplán a teste kellett valamelyik fiúnak. Mindegy volt. Úgysem találkoznak többet.
Mosoly szaladt az arcára, és igazán nem is akart megválni a pénzétől. Elhatározta tehát, hogy úgy fog kezdő fegyvert szerezni, hogy nem költ rá egy vasat sem. Egyetlen dolog volt biztos, nem térhet le az útról. Emlékezett viszont egy kovács műhelyre a közelben. Ha minden igaz, az ottani boltos kedveli a szőke nőket. Kis kitérő a végcél felé, de ennyi játék, még igazán belefér.
Nem: Nő
Kaszt: Harcművész
Kor: 30
Kinézet:
A maga 170 centis magasságával, Viola már egy kirívó látvány. Ehhez még hozzávehető, hogy elsődlegesen angol és francia vér csörgedezik az ereiben, amitől a főként japánok által lakott Aincradban egy igencsak különös figurának rémlik.
Hosszú lábú, gazella alkatú nő, aki bár nem gyűlöli a saját testét, ha nem muszáj nem is mutogatja. A kezdő felszerelése ugyan nem erre enged következtetni a maga bőrszerkós mivoltában, de nem kenyere az ilyen formájú feltűnősködés. Bár bőrnadrágot és leginkább fűzőnek nevezhető felsőben találta meg az újrakezdő felszerelést, valójában sokkal zártabb viseleteket részesít előnyben.
A nagy szerelme öltözködés terén a magas sarkú cipő, melyet pusztán azért is hord, hogy az alkatában minden a megfelelő helyre kerüljön. Igazából azon kevés nők egyike, aki szereti és tudja is hordani ezt a lábbelit, így nem esik nehezére bármilyen alkalomhoz felvenni.
Szőke hajzuhataga és fakó kék szemei barátságos arcot kölcsönöznek neki. Itt fontos kiemelni, hogy ez a megjelenés valóban inkább kölcsön, hiszen a mimikájával szinte bármit képes mutatni, méghozzá a szívdobbanás tört része alatt. Képes parancsra sírva fakadni, vagy csettintésre a mosolygósból agresszorrá változni, így a megjelenése, arc terén főleg azon múlik, hogy mit szeretne elérni.
Jellem:
Ha jellemében nézzük, Viola több negatívummal bír, mint jó tulajdonsággal, amit azonban hibátlanul rejt az aktuális maszkjai alá. Ne legyen azonban tévedés, nem azért visel álarcot, mert félne, vagy önbizalomhiánnyal, esetleg rejtegetnivalóval küzd. A szőkeség álarcai maguk is mind részei a személyiségének, amitől nehéz behatárolni, megjátsza-e magát egyáltalán. Ő az a nő, akinek a szájából nem hangzik értelmetlenül a következő mondat: „Mindig igazat mondtam. Akkor is, ha hazudtam.”
Ennél fogva két igazán megfogható jellemvonását tudták elkülöníteni azok, akik közel kerülhettek hozzá. Az első a kapzsiság. Míg élt az anyja, a munkatársai körében terjedt a pletyka, hogy egy fagylaltra nem hívná meg a mamát, akkor sem, ha történetesen cukrászdája lenne. Imádja a pénzt de furcsamód az azzal járó hatalmat nem. Igazából maga a vagyon birtoklása és megszerzése okoz számára örömet, így nyugodtan hasonlítható a mesebeli sárkányokhoz. Viola is képes vadul őrizni a saját kincseskamráját, amiért természetesen az életét is adná. Ez főleg a szülei felé indított dacból ered, hisz mindketten komoly keresettel rendelkeztek, melynek nagyját a művész hobbijukba töltötték, így a lány számára nem volt ismeretlen a nélkülözés. Azért pedig, hogy ez soha ne történhessen meg újra, ragaszkodik a pénzhez. Persze ő saját magáról sosem vélekedne így, ám élelmesnek vallja magát, illetve olyasvalakinek, aki tud bánni a megszerzett javakkal.
Ehhez azonban az kell, hogy elővegye második jól felismerhető tulajdonságát. Ez pedig nem más, mint a magas fokú szociális érzékenység, és a manipulációra való hajlam. Ha egy szóval kellene jellemezni, a svindlis lenne a megfelelő jelző. A játékon belül pedig csak fokozódott a hajlam, mert segített elterelni a gondolatait a rossz élményekről. Viola kiválóan érzi és átlátja mások testbeszédét, a mimikákat és pontosan tudja, hogy kit mivel nyerhet meg. Ezt pedig gátlástalanul ki is használja a saját érdekei szerint. Színjátékok sorozatán keresztül téveszti meg a gyanútlanokat, ezzel is növelve saját vagyonát.
Aincradban több álneve is ismert, de gondosan ügyelt rá, hogy ne köthessék hozzá egyiket sem. Ezek az alteregók pedig nagyban meghatározzák azt is, hogy miképpen áll a világhoz maga körül. Stresszhelyzetben felölti a szerinte legideálisabb álarcot, és annak módszereivel ugrik ki a szituációból. Ennek megfelelően bár vannak barátai, kevesen és ők sem túl szoros kötelékek. Egyetlen szerelme a pénz és az azzal járó komfort, így az emberek ritkán maradnak meg mellette, ha azok haszontalanná válnak számára.
Ennek ellenére nem szocio- vagy pszichopata. Képes az együttérzésre és igen kulturált, moderáltan művészlélek, aki azonban egy bizonyos ingerszint alatt elnyomja magában az ilyen érzéseket. Ez esetében annyit tesz, hogy nem alacsonyodik egy szint alá, sem negatív, sem pozitív dolog esetében. Ahhoz, hogy bármi felzaklassa, igen komoly problémának kell hogy legyen, így a boldogsága is csak az extrém és személyes esetekben érinti meg a szívét. Kulturált nő, aki bár nem a felső tízezer tagja, nem is számítható átlagembernek. Valahol a középosztály tetején tanyázik, s éppen ezért kapaszkodik egy vékony fonálba a teljes személyisége. Nincs még olyan magasan, hogy elszálljon magától, de nincs is olyan alacsonyan, hogy ronggyá változzon. Olyan ő, mint a ragadozómadarak a természetben. Nem feltétlenül róla szól a tápláléklánc, nem is igazán vegyül a többiekkel. Egy saját világban létezik inkább, ahonnan látja a többieket maga körül. De a csőre azért erős, a karmai fájdalmasak, s ezért a többi állat tiszteli.
Képességek:
Játéktéren és pályázatokkal szeretném megszerezni őket.
Előtörténet:
„Újabb nyomot találtak Mordred kincséhez!
A játékosok álma egy lépéssel közelebb került, mikor egy elszánt kincsvadász egy tekercset talált két szikla közé szúrva a huszadik szint egyik erdejében. A tekercs még megfejtésre vár, de az írásból, és a többi nyomból a kincsvadászok száz százalékos bizonyossággal megállapították, hogy a tekercs valóban Mordred egyik elrejtett morzsája.
Lassan egy éve, hogy Mordred, a híres és nagy vagyonnal rendelkező lovag nyomtalanul eltűnt a játékból. Egyesek úgy tartják valamilyen hiba eredményeként tűnt el, mivel a neve nem került áthúzásra az Élet Emlékművén, hanem nyomtalanul elveszett. Mások úgy gondolják, mind Mordred, mind a kincskeresés előre tervezett esemény. A játékba beépített küldetés, mely hatalmas vagyonnal kecsegteti a játékosokat. A lovag nyolc számjegyű vagyona éppen olyan szaftos fogás az egyszerű favágótól, a vörös céhek vezetőiig mindenki számára. A játékosok nagy része azonban nem tesz lépéseket Mordred vagyonáért. Miért? Talán nem elég csábító a vagyon, vagy a hírnév, amely ezzel jár?
A dolog sokkal földhözragadtabb. A legtöbben nagy hatalmú ellenfeleiktől tartanak, s attól, hogy esélyük sincs megnyerni a versenyt a kincsért. Talán igazuk van.”
Ez a cikknek csak jóindulattal nevezhető szösszenet jelent meg Aincrad egyik nagy újságában. Na persze két hosszú oldalon taglalja az eddigi információkat Mordred kincséről, a nyomokról és a verseny állásáról. A nő pedig olyan széles vigyorral olvasta, amelyet csak gyerekek arcán lehet felfedezni, karácsonyi ajándék nyitása során. Nagyjából így is érezte magát, ahogy a napilapot böngészte a kávéja fölött. Ehhez aztán mindjárt három okot is meg tudott nevezni, melyeket ha rajta múlik sosem oszt meg senki ember fiával. Szőke haját a füle mögé simította, míg tovább pásztázta a betűket. Egyszerűen imádta az értelmezett jeleket, melyekről lerítt számára, hogy akik állítólag feltörték a kódot, egyáltalán nem tudják, mit csinálnak. A félreértelmezés viszont motorként hajtotta a játékot, amit személy szerint kiváló mulatságnak vélt.
Kortyolt egy utolsót, majd felkelt és távozott az étteremből, hóna alatt az újsággal. Hosszú lábai alatt kopogott a magas sarkú csizma, mely jól kivehetően jelezte volna mindenki számára, merre tart a gazdája. Csakhogy jóformán egy lélek sem járta az utakat, s aki kivételnek minősült, egyáltalán nem foglalkozott a nővel aki átszelte a teret. Ebben az élménybe pedig nagyon is komfortosan süppedt bele. Elege volt már az évek alatti égésből, melyet a szemek kereszttüze indított el. A lépéseit követő szempárok hosszú ideig kínozták, mostanra azonban épp olyannak tűnt, mint bárki más. Vagyis egy kellemes küllemű senkinek. Erre volt talán a legbüszkébb és néhányszor meg is veregette a saját vállát a tükörrel szemben. Az ördög legsikeresebb átverése az volt, mikor elhitette az emberekkel, hogy nem létezik. Vagy valami hasonló a mondás, melyet az utóbbi egy évben fokozottan igaznak vélt magára. Már persze a démon nevének negatív konnotációja nélkül. Szépséges személyében nem volt semmi, mely a sötét oldal felé húzta volna. Kék szemeiben még senki nem fedezte fel a gonoszság szikráját sem, amiért neki nem sokat kellett tennie. Makulátlannak látszott, főleg, ahogy keresztülkopogott a Kezdetek Városának macskakövén.
Elhaladt egy plakát mellett, tett néhány lépést, majd megakadt. Úgy tűnt érdekelte a poszter, de az agyának kellett pár lépés, mire ezt felfogta, így gazella léptekkel került ismét a falra akasztott körözvény elé. A plakáton egy sisakos lovag szerepelt, majd alatta, a következő felirat.
„Keressük Omegát, a női lovagot!
Minden valószínűséggel, magas szintű játékos, teljes fegyverzetben, megközelítése fokozottan veszélyes.
Kérjük ne közelítsék meg és ne szólítsák meg!
Bűnei: Csalás, többszöri lopás, az Aincradi hatóságok megtévesztése, közvetett halálokozás.
A nyomravezető pénzjutalomban részesül! „
Hihetetlen volt számára a szituáció, ám a jó értelemben. Kivett az övére akasztott zsákocskából egy nyalókát, majd megigazította magán a bőrnadrágot és a szájába illesztette az édességet. Imádta, ahogy a napja haladt, és ettől még szélesebbre húzódott a vigyora. Az utolsó ehhez hasonló körözvényt egy éve látta, s elámította, a hirdetők kitartása. Omega előkerítése nem volt könnyű eset, amit első kézből tudott. Négy éve halott ügynek számított a dolog, de valaki még mindig nem adta fel. Ez pedig egyszerre töltötte el boldogsággal és szánalommal.
Jókedvű kislányként haladt a Kezdetek Városának északi része felé, ugyanis mókás ötlete támadt. Gondtalanságába ugyanis némi probléma kúszott az agya hátuljából. Egyfelől a tény, hogy ennyi év után, még mindig idebent raboskodik, és ki tudja mennyi ideig kell még ezt tennie. Többször megvallotta, hogy képtelen a mobok támadásait megtanulni, vagy legalábbis védekezni ellenük éles helyzetben. Ami nem vált előnyére a kazamatákban, vagy a komolyabb összetűzéseken. Igazából amíg biztonságban érezte magát, tökéletesen tudott harcolni. Azonban az életveszély legkisebb jelére is megborult a jól felépített terve. Ebben a formában pedig annyit ért volna a fronton, mint kósza szellő a hetven fokos melegben. Egy kissé segít, de túl kevés és túl gyenge a hatás. Úgyhogy valamilyen formában meg kellett szabadulnia a harci pániktól. Erre pedig mi lehetett volna jobb megoldás, mint bemasírozni Aincrad legnagyobb céhébe és felvételt kérni. Tökéletes terv, ahogy az szokása volt.
Azért így a harmincadik évére elég szépen kiművelte magát és minden képességnek birtokában volt, amire szüksége lehet az életben. Már csak az az egy akadály maradt előtte, melynek megoldása felé tartott nyalókával a szájában. Egy jókedvű egyes szintű játékosnak tűnhetett ott mindenki előtt. Mármint… Pár pillanatra torpant meg, aztán befordult a legközelebbi sarkon. Elvégre ezúttal nem volt elég gyengének tűnnie. Ezt a játékot az őszintesége alapozta meg, így meg kellett tennie a szükséges lépéseket. A kiképzőtiszt pedig a segítségére volt ebben.
Ahogy korzózott, ismét elámította a látvány. Ő aki videojátékokhoz alkot concept artot, gyerekként szívta magába a részleteket. Márpedig Aincradban volt bőven. Ez is rémlett az egyik tervének, mikor belépett, ám aztán ez végzetes problémába sodorta. Persze ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége? Egy ideje próbált nem a szörnyű tényre koncentrálni, olyan irányba terelve a figyelmét, ami jó dolgokkal töltötte meg a fejét. Igen nagy szükségét is látta ennek, így pont kapóra jött, hogy képes volt kizárni a világ azon részeit, melyek nem ütöttek meg egy szintet. Legyenek akár kedvére valóak, akár mérhetetlenül rosszak, el kellett érniük egy fokozatot ahhoz, hogy a nőt érdekeljék. A falak részletessége, a textúra kidolgozottsága pedig éppen ilyen lézernyalábként hasított a tudatába. Tetszett neki az a hozzáértés, amellyel megkomponálták ezt a világot, ezért minden alkalmat megragadott, hogy tovább töltse vele zavaros tudatát. Rendszerető embernek vallotta magát, így ha a homloklebeny mögött zavar uralkodott, kifejezetten megborította.
Egy üzenet hangja rántotta ki a bámészkodásból, s éppen időben, hiszen lassan elérte a főteret. Rábökött az ikonra és megállt az árnyékban, biztosra menve abban, hogy nem látja senki. Hosszas ellenőrzés után nyitotta le teljesen a címzés nélküli levelet.
„Siker.”
Ennyi állt benne mindössze, s neki pont elég is volt, hogy még egyet dobjon a napján. Ez ugyanis annyit jelentett, hogy passzív jövedelme szép komótosan szárnyalni kezdett. Jókora albatroszként indult, akárcsak a játékon kívül. Amikor először tudatosul benne, hogy három lakás boldog tulajdonosa volt, a boldogság járta át. Persze attól nem, hogy ennek a szülei halálával kellett járnia, de az idős emberek sajátja a végelgyengülés, amivel kapcsolatban nem lehettek illúziói. Ahogy azzal sem, hogy a pénzt ésszel keresik, kemény munka helyett. Nem volt hát csoda, hogy a szőke szépség hamar bérbe adott két ingatlant, a harmadikba pedig saját maga költözött. Egyszerre megtérülni látszottak a hosszú évek, melyeket albérletekben töltött, projektről projektre élve. Akárcsak most.
Na persze ahhoz, hogy olyan élelmessé váljon, mint manapság, kellett két felemás szülő. Azok a fajták, akik az ügyvédi és könyvelői munkából megkeresett pénz egy részét a verseskötetekbe és festményekbe töltötték, időről időre kockára téve ezzel a mindennapi betevőt.
Megérkezett az első állomására, s magabiztosan lépett egy kétes küllemű ajtóhoz. Bekopogott előbb, aztán várta a választ. Pontosan annyira ismerte a helyet, mint a szakmájában bárki. Kisvártatva pedig jött is a csuklyás, szakadt alak a feltáruló ajtóban.
– Á, egy újabb szerencsétlen, aki az újrakezdést szomjazza. Mi lelt te ártatlan lélek? – Az ártatlan szó kiejtésénél az NPC légnyuszikat intett, amitől a nő kivette a szájából a nyalókát, és a közeli kuka felé hajította. – Mindegy is. Ha akarod én visszateszlek oda, ahonnan mindenki indult. Mondd a neved!
– Viola Sinas. – A gépi karakter megérthette, mert bólintott a kellemes hang után.
– Ám legyen. Mondd, mivé válnál és én megadom neked az újrakezdést. – Ekkor felugrott egy ablak, mely a kasztokat sorolta, s Viola ezúttal is pontosan tudta, mit akar. Egy mozdulattal bökött a harcművészre, aztán meg sem várta, míg a furcsa figura befejezi a mondandóját, elindult tovább, a főtér irányába. Egy állomás letudva. Még kettő van hátra.
A főtér felé csattogott, tudván, hogy kelleni fog a szint a továbbiakhoz, de nem volt ideje az elejéről összeszednie mindent. A kiképző tehát logikus döntésnek tűnt az ő esetében. Meg aztán valószínűleg jobb szemmel nézik, ha úgy akar a legnagyobb céhbe belépni, hogy azért legalább minimálisan megvannak a lehetőségei. Gyorsabb volt a fejlődés, ha magasabb xp esett a zsebébe. Ahhoz viszont felsőbb szinteken kellett vadásznia, ahogy azt eddig is tehette.
Sosem volt buta nő, és külön büszke lehetett arra, hogy magasan verte a környezete intelligenciáját, ha arra került a rivaldafény, hogy másokat meggyőzzön, az ujja köré csavarjon, a lába elé borítson, vagy épp a teljes megadásba domináljon. Mindig is azt mondta, olyasmit kell csinálni, amiben jó az ember, mert minden egyébből katasztrófa lesz. Ezt a tanácsot megfogadta magától. Ő volt a megtestesült értelem, tehát bárkit a barátjává tett, vagy az ellenségévé, ha az érdekei azt úgy kívánták meg, s szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy amit csinál, az egyszerű élelmesség, semmi több. Ezt a tulajdonságát pedig itt sem volt hajlandó lebontani, senki kedvéért.
Az útja második állomásán már gépiesen nyomkodta a gombokat, elvégre haladni óhajtott. Nem fért bele a drága idejébe az ilyen csacsogás. A kiképzőtiszt kérdésére az igenre bökött, majd kiválasztotta a 20-as szintet és tovább is indult.
Aztán megpillantott pár furcsa figurát, ahogy őt nézik. Először nem tudta eldönteni, mit akarhatnak tőle. Majd bekapcsolt a reflex. Viola mélyén mozgásnak indult Omega, aki óvatosságra és diszkrécióra intette. Mint űzött vad, nagyon ciki lett volna, ha bárki megismeri kezdő bőrszerkóban az utcán. Viszont nem volt hülye, pontosan tudta, hogy nincs tökéletes rejtőzködés. Valaki talán meglátta az arcát, amikor a régebbi alteregóját viselte? Elképzelhető. Mordred esetében erre jobban figyelt, így ilyen jellegű aggályai nem lehettek. Ott más volt a problémák forrása. Viszont épp onnan kapott megfejtést, amint egy vonalba ért a bámészkodókkal. A legjobb védelem a támadás. Így tehát az idegenek felé vette az irányt és legbájosabb mosolyával nyitotta a táncot.
– Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy megszólítalak, tudnátok segíteni? – Csak közelebb kellett lépnie, és megállapította, mivel fog itt nagyot kaszálni. Picit előrébb hajolt, hogy aranyosabbnak mutassa magát, aztán tovább folytatta a kissé fájdalmas vigyorgást. A három idegen közül az egyik megszólalt.
– Persze. Mi a baj? – Imádta a naiv idiótákat, mert ők kérdeztek először. Azok, akik biztosra vették, hogy jó cselekedetről, jó cselekedetre megválthatják a világot. A másik kettő egészen érdekes reakciót adott. Egyikük a szemét forgatta, míg a másik zsebre dugta a kezét. Utóbbit nehezebb esetnek ítélte meg, ezért oda pillantva fogott bele a mondókájába.
– Jajj de jó! Rendesek vagytok! Tudjátok… – Várta a reakciókat. A szemforgató neki szentelte a figyelmét, a naiv idióta pedig a társait leste megerősítésért. Elővette a nagyobb ágyút. – Tudjátok este kifosztottak. Nagyon csúnyán lenulláztak az egyik fentebbi erdőben. – Az, amelyik eddig zsebre vágott kézzel állt, hirtelen felé fordult. A szemforgató viszont levegőt vett, hogy leszólja. Gyorsabban kellett cselekednie. – Annyi pénzem még maradt, hogy vegyek némi ruhát, mert hogy őszinte legyek… – Körbe nézett, aztán előrehajolt és súgni kezdett, mint aki végtelenül kínosan érzi magát. – Elvitték a ruháimat is. Szerintem meg is akartak erőszakolni, de szerencsére el tudtam futni, mikor átadtam mindent.
– Oh, szegényem. – Tette a vállára a kezét a naiv. Zavarba esett arcot vágott, majd az idegenekre nézett.
– Tudom, mire gondoltok. Légből kapott mese a dolog, de sajnos igaz. Már keresik a rohadékokat, és mikor megtalálják, visszakapom a pénzem. Addig viszont bajban vagyok. – Ekkorra elkapta mindhármuk figyelmét, és úgy vélte, a szimpátiát is megnyerte. – Annyi pénzem nem maradt, hogy fegyvert vegyek. A céhesekhez, akik keresik a mocskokat, nincs pofám visszamenni, mikor ennyit segítenek. Nem kell több, csak, hogy egy kezdő fegyverem legyen.
– Hé, semmi gáz. – Szólalt meg végre az zsebes fiú. Biztos volt a dolgában innentől, mert ezt a figurát ítélte meg a legnehezebbnek. Innentől a harmadikat megoldják neki. – Annyit tudunk adni szerintem, hogy ne legyél védtelen. A többit meg akkor már ki tudod szedni, nem igaz?
– Van 15 aranyam, amit fel tudok ajánlani. – Közölte a szemforgató, Viola pedig bólintott. Ekkor a naiv előkapta a buzgóságát.
– Tudok adni 35 aranyat. Nem sok, de most ennyi van nálam. – Elmosolyodott, amitől az idióta máris kifizetve érezte magát.
– Akkor hármunktól az összesen 70 arany. Abból már elég szépen fel tudsz szerelkezni. Majd mikor visszakapod a pénzed, visszafizeted. – Bólintott egyet, aztán elfogadta mindhármuk felkérését a cserére, átvette a pénzt, megköszönte és tovalibbent. Nyerő passzban érezte magát ettől fogva. A nyolc számjegyű vagyonát befektetésekbe tolta, így lenullázta magát. Annyi pénzre viszont szüksége volt, hogy teljes értékű kezdőnek tűnjön. Így aztán ez a kis közjáték éppen kapóra jött neki. És mint kiderült, nem azért lesték, mert felismerték volna. Szimplán a teste kellett valamelyik fiúnak. Mindegy volt. Úgysem találkoznak többet.
Mosoly szaladt az arcára, és igazán nem is akart megválni a pénzétől. Elhatározta tehát, hogy úgy fog kezdő fegyvert szerezni, hogy nem költ rá egy vasat sem. Egyetlen dolog volt biztos, nem térhet le az útról. Emlékezett viszont egy kovács műhelyre a közelben. Ha minden igaz, az ottani boltos kedveli a szőke nőket. Kis kitérő a végcél felé, de ennyi játék, még igazán belefér.
Viola Sinas- Harcművész
- Hozzászólások száma : 1
Join date : 2019. Feb. 04.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Viola Sinas
by Ronye Arabel Hétf. Feb. 04 2019, 23:07
Te Viola... Ugye azért nem teljesen lehetetlen veled összehaverkodni? Kérek múltidézős élményeket \o/ A JL-be lépéshez sok sikert kívánok. Elfogadom az előtörténetet.A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A kiképzővel a 20. szinten kezdesz, tehát 81 pontot kapsz, amit a harcművész alapra oszthatsz:
Élet: 2
Fegyverkezelés: 2
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 2
A kezdéshez kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Fegyver* (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat itt, esetleg jelentkezz küldetésre itt
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 499
Join date : 2017. Jun. 27.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.