Echo, a kis denevér

Név: Echo
Nem: Hím
Kaszt: - (pet)
Kor: 3 hónap

Kinézet: Echo egy nagyjából 50 centis lilás-feketésszőrű denevér, akinek hatalmas fülei és sárgás szemei vannak.  Aprócska mancsai és válla között vékony hártyaréteg feszül, melyet a denevérekhez hasonlóan értelemszerűen repülésre tud használni. Testét borító szőr nagyon puha, szinte mint egy vattapamacs, nagy lila orra pedig finoman nedves állandóan.

Jellem: Imádni való természet, mint valami gyerek, úgy zizeg állandóan a másik körül. Szeret butaságokat kérdezni és szereti a gyümölcsöket és a zöldségeket, ahogy a süteményeket is, de igazából nem igazán válogat. Nagyon barátságos mind a játékosokkal, mind a többi pettel, mobbal, de könnyen megcsípi azt, aki felbosszantja és bár nagyon könnyű bedurciztatni, valójában nagyon könnyen ki is békíthető.

Képesség:
Yes, My Lord (permanens)
Egy különleges képesség, mely lehetővé teszi Echo számára, hogy megnövelje a saját „rangját”, mint pet. A képesség közelebb viszi őt egy átlagos playerhez, ám a rendszer valamilyen szinten tovább is pet entitásként érzékeli. Azonban ez elég arra, hogy képes legyen harcon kívül elszakadni eredeti gazdájától és egyedül is kalandorozni, vagy más playerek mellé csatlakozni mint pet. A képislotjai bár kibővültek úgy, akár a playereknél, azonban fontos megjegyezni, hogy ettől függetlenül Echo képtelen játékosként viselkedni teljes jogúan, azonban ahogy fejlődik talán egyszer majd képes lehet még tovább fejlődni.

Amire képessé válik:
- Megválasztani saját gazdáját kaszttól függetlenül (Echo szabadon elhagyhatja a gazdát a harc/küldetés befejeztével), mely során hozzáigazodik a gazdájához. Ez azzal jár, hogy onnantól őt már pontosan csak akkor lehet támadni, amikor egy normális petet, de ő is csak akkor támadhat, amikor a „gazdája” támad. A statisztikája az Irányítást leszámítva a gazdájához igazodik, támadásai pedig „gazdájának” CSP-jéből vonzódik le a gazda szintjéhez mért MCS pontnyival. Azonban itt ugrik a majom a vízbe, ugyanis ezentúl a harc végéig Echora ugyanazok a dolgok hatnak, mint az idomárra, így, ha az kiteleportál, vagy olyan hatást kap, amitől ő és a petre is hatással van, az rá is ugyanúgy hat. Természetesen a gazdájának ki kell választania befogadja-e vagy sem ideiglenesen a petet, ami harc közben MCS-be kerül. Ezen felül a Echo és a gazda közötti minden 5. szintkülönbség (lefelé kereítve) +0,2x-es CSP fogyasztást ad minden támadás után, amit Echo hajt végre.
- Player szint, képesség, pontrendszer
- Felszerelkezés (fegyver kivételével, az item képességeket nem aktiválhatja, ezen felül, ha valakihez társul a felszerelésekek által adott statok közül csak az irányításbónusza marad meg a többi ideiglenesen elveszik)
- Egyedül kalandozva külön HP csík (a teljes Élet 50%-a a HP-ja, hisz pet, azonban a CSP fogyasztása is felezett)
- Küldetéseken, önálló harcokon való részvétel (csak akkor, ha automatikus küldetés, amit nem kell elvállalni)
- Mini-Menü használat (korlátozott menü: lehetséges vele a felszerelkezés, pontozás, csere |nincs rajta: barátfelkérés, map)
- Mivel mob, nincs hatással rá a szintkorlát, így bármelyik szintre felmehet, de mivel önállóan csak a bosstermeken át képes felfelé haladni (hisz nem tud teleport kristályt használni), így nem kipucolt szintekre nem tud felmenni. Ezenfelül az aktuális, még "szűz" boss termek ajtaján képtelen bemenni, ha nincs meg a szintje hozzá.

Amit csak külön képességgel szerezhet meg
- Item használat (poti, kristály, felszerelés képesség)
- Egyéni KT, TCS, Aréna (bár ezekre képes, csak akkor, ha valaki mellé betársul)

Amikre egyáltalán nem képes
- Kiképző használata
- Fegyver felszerelése
- Evolvációs képességslot (bár fejlődhet ugyanúgy, mint más pet, de nem kap érte bónusz képességet)
- Céhbe való belépés joga
- Gyártó jártasságok (lévén nem tudná kikovácsolni őket)
- Solo Paradise használata

Előtörténet:
Az Élet. Oly törékeny és oly gyorsan elmúlik. Az emberek szinte észre sem veszik, hogy életük mindössze egy pillanat csupán. Egy pislantás és máris vége mindennek. Szemeik bár a jelent látják, mégse képesek elfogadni gyakran, amit látnak, tapasztalnak. Ám nem minden élőlény olyan, mint az ember. Vannak olyan lények, akiknek életük szimpla látszat nem léteznek, de mégis, megszülettek, pedig sohasem éltek igazán. Ilyen életet él ez a kis denevér, ki az Echo nevet kapta. Egy program, mi csak a rendszernek köszönhetően létezik, még is ez a kis denevér él és virul. Gazdája egy csöpp kis fiúcska, ki új pet szerzés reményében találta meg a kis lény tojását és türelmesen ölelgette, tartotta melegen, hátha egyszer kikel. És ki is kelt annak rendje módja szerint. A kisfiúcska boldog volt, hogy most már nincs egyedül, nem kell félnie. Echo és a fiúcska boldogan éltek és játszadoztak vidáman. Néha-néha kimentek a mezőkre, erdőkbe körülnézni, de nem foglalkoztak a világ törvényeivel. Minek? Hisz a fiúcska annyi ideje benn van mégse fejlődött, most pedig, hogy van egy játszótársa, már nem kell csúnya malacokat kergetnie, vagy épp gonosz farkasok elől menekülnie. Most nyugodtan játszhatnak és élvezhetitek az életet. Egy hamis életet, de ez a két fiatalt egyáltalán nem izgatta. Azonban… a világ nem csak móka és kacagás. Történt egyszer, hogy a fiúcska és Echo szabadon mászkáltak az erdő sötétjében. Már esteledett ideje volt hazamenniük, de a fiúcska ragaszkodott hozzá, hogy játszanak még egy kicsit. A fiú egy labdát dobált petjének, ki jóízűen nevetve vitte vissza neki állandóan. Egyik dobás azonban túl nagyra sikerült és a lassúcska denevér nem volt képes időben elkapni, így az beesett valahova a bokrok közé. Mivel saját hibája volt, hogy túl ügyetlen volt, Echo már repült is, hogy megkeresse a labdát. Leszállt és óvatosan bemászott a bokorba, hogy megkeresse a labdát. Eltart egy ideig, de felcsillant a szeme, mikor végre megpillantotta az ismerős gömbölyű formát. Boldogan ragadta aprócska mancsai közé, azonban ekkor rémült kiáltást hall. Felismerte ezt a hangot Echo… a barátja volt… a gazdája. A labdáról elfeledkezve Echo azonnal kirepült a bokorból és visszasietett a gyermekhez… de túl késő volt. Vörös indikátorok fénye csapta meg a szemét, ahogy a három ember körül állta a pixel halmot. A kis denevér rémülettől tágra nyílt szemmel nézett maga elé és nem tudta elhinni, amit lát. Azonban az egyik alak észrevette az égen világító indikátort és azonnal célba vette íjával a kis denevért. Echo rémülten repült félre a nyílvessző elől, majd eszeveszetten repült el az éjszakába szemében a könnyeivel. Hosszú ideig emésztette magában a történteket és biztos volt benne, hogy egyedül maradt. Nem érezte gazdájának jelenlétét, nem hívta magához, nem szólította nevén. Szomorú volt… de tudta, hogy ez a természet rendje. Egyszer mindenki meghal… talán, majd, ha az ő ideje is eljön… talán akkor ismét találkozik majd gazdájával. Így hát könnyes szemét megtörölve szárnyaiban végül útra kelt, úgy új gazdákat keressen. Elhatározta, hogy nem fog megállapodni… nem fog még egy ilyen mély kapcsolatot kialakítani, hisz fél, hogy ismét bekövetkezik ez a tragédia. Még mindig emlékszik a fiú arcára és nevére… de képtelen kimondani azt. Így hát csak felfelé néz és előre haladva indul meg a holnap felé, hisz a mát mindenki láthatja… de a holnapra, csak nagyon kevesen figyelnek.