K1

K1 által alkotott történet. /Minden véleményt szívesen fogadok./

Kezdetben mindent végeláthatatlan sötétség borított ameddig csak a szem ellátott és még azon is túl.
Egyszer csak előbukkant ő kinek nem volt neve, de mindig létezett és mindig is fog létezni.
Rendkívül magányosnak érezte magát ezért elkezdett dolgokat létrehozni úgymint nap, föld, folyok, hegyek és végül azt vette észre, hogy egy egész világot hozott létre.
Még mindig magányosnak éreztem magát, de sajnos hiába próbálkozott nem talált rá megoldást.
Nagyon kimerítette őt ezért lepihent és mikor magához tért különös dolgot tapasztalt.
A világot, amelyet készített különös lények lepték el kétlábúak, négylábúak, sőt akadt köztük még lábatlan is.
Azért lepődött meg ezen ugyanis pont ezekről a lényekről álmodott és nem tudott rájönni honnan kerülhettek oda.
Úgy döntött leereszkedik közéjük ezért kiválasztott egy csoportot kik magukat embernek nevezték és hozzájuk hasonlóvá tette magát.
Sok mindennel kezdett szembe nézniük éhínség, betegség, vadállatok és ő megsajnálta teremtményeit.
Létrehozta a könyvet melyből megtanulhatták, hogy készíthetnek gyorsan ható gyógyitalokat, és miképp juthatnak, különleges kepeségekhez melyekkel megvédhetik magukat és miképp állíthatnak elő ruhát és fegyvert.
Kezdetben minden szép és jó volt majd az emberek varázslatos képességeiket egymás ellen fordították és halálos mérgeket fejlesztettek ki.
Először el akartak őket pusztítani majd rájött, általuk új érzéseket ismerhetett meg a magányon kívül. Irigység, fösvénység, kapzsiság, harag, bosszúvágy, gyűlölet, szeretet, együttérzés, barátság, szerelem, hűség.
Készített egy lebegő tornyot mely úgy vonzotta az embereket, mint lepkét a fény, de őket ekkor már kalandoroknak hívták.
Mikor mind ott voltak megjelent előttük hatalmas, félelmetes, vörös köpenyes alak képében és közölte velük nem mehetnek el addig, míg meg nem másszák a torony valamennyi szintjét.
Ám ha valakinek ez sikerül az hatalmas jutalomban részesül.
Rengeteg szörnyet és csapdát helyezett el azzal a céllal, hogy csak a legbátrabbak és legnemesebbek teljesíthessék a kihívást és ez által teljesen mássá váljanak.

Alig láttam valamit ugyanis a függöny mögött elég gyér volt a világítás. Nem tudtam pontosan miért várakoztam ott, de az bizonyos volt, hogy nagyon fontos. Néhány lépésnyire előttem egy férfi mikrofonnal a kezében, vadul beszélt, méghozzá jó hangosan.
-De, ne is szaporítsuk, tovább a szót jöjjenek a következő díszvendégeink. Arato Kan, 25 éves, egyedül él és jelenleg gyártósori összeszerelőként dolgozik. Kerülj beljebb.
Nem tudom honnan, de megjelent egy beesett arcú, vézna srác és még egy kicsit remegett is, mikor leült a székbe.
- Látom, izgulsz, nem kell félned nem fogunk megenni. És a következő vendégünk az igen kedves K1, aki jelenleg a Sword Art Online játékban raboskodik, bár sokan szeretnének ilyen börtönt. Nincs fájdalom, nincsenek betegségek és egy kis kitartással bármit el lehet érni. Majd el felejtettem ő is 25 éves. Nagy tapsot kérek neki. Kérlek, gyere be.
Engedelmeskedtem a kérésnek ám, mikor beléptem a színpadra a reflektorok egy kicsikét elvakítottak, de azért sikerült neki mennem a széknek. Lenn a közönség boldogan mosolygott és tapsolt, de nem valószínű, hogy az én két szép szemem miatt. Az ilyenek általában szoktak kapni egy kis pénzt, hogy nézzék meg a műsort és jelzésre nevessenek vagy tapsoljanak.
- Kérlek, fogadjátok el ezt az üdvözlő italt. Fenékig.- két hölgy behozott egy-egy pohár üdítőt, amit mi egyből meg is ittunk, majd távoztak. - El kell mondanom, hogy amit az előbb elfogyasztottatok tömény igazság szérum volt, így mindig igazat kell mondanotok. Térjünk egyből a nevedre. Tudjuk, hogy az online játékok világában sokkal, cifrább nevekkel is találkozhatunk, de azért ez nem mindennapi. Elmeséled nekünk honnan jött az ötlet?
- Valami régi filmben halhattam, de amúgy nem érdekel. - mondtam.
- Látom kissé harapós a kedved. Ki dühített fel ennyire?
- Senki és hanyagoljuk a témát.
- Rendben van, ahogy gondolod. Kérem, figyeljen mindenki a tőlem jobbra elhelyezkedő monitorra. Apróbb képek illetve videó bejátszások fognak megjelenni és nektek meg kell mondanotok mit, gondoltok róluk.
A monitoron először nem látszott semmi majd felbukkant egy farkas kitátotta a hatalmas pofályát és úgy tett mintha ránk akarna támadni. Kan annyira megijedt, hogy felugrott a székéből ám azon nyomban vissza is ült én pedig bambán bámultam magam elé.
- Szóval mi jár a fejetekben?
- Hogy nekem miért kell ilyen marhaságot néznem.
- Kérlek szorítkozz a feladatra. Először haljuk Kant.
- Nagyon ijesztő. Kedvelem a kutyákat azonban ez rendkívül félelmetes. Nem szívesen találkoznék vele.
- És te K1?
- Unalmas.
- Unalmas?
- Majdnem minden nap ilyen dögök vettek körül, néhány még az arcomat is szétmarcangolta. De mára már nincs mitől tartanom.
A következőként egy rendkívül csinos modell jelent meg picike kis fürdőruhában. A mellettem lévő srác teljesen elvörösödött és jobban remegett, mint valaha.
- Mit csinálnátok, ha egy ilyen gyönyörű növel, találkoznátok?
- Én lesütött szemmel arrébb kúsznék. Arra sem vagyok méltó, hogy egy légtérben tartózkodjak egy ilyen istennővel.
- Én unatkoznék. – mondtam kissé fáradt hangon.
- Nem mond, hogy sok ilyen lánnyal találkoztál.
- Pedig volt pár.
- És mindegyikük fürdőruhát viselt?
- Nem. Nem fürdőruha volt, hanem fehér nemű.
- Elég különös ott a bent az öltözködési szokás.
- Nem és nem. Az egyikük szokott így aludni, onnan tudom, hogy egyszer egymás mellett ébredtünk.
- Egyikük? Volt más is?
-Jó páran voltak. -
- És mind csinosabbak, mint ez a két modell?
-Igen.
- Te aztán tudod, hogy kell odabent élni.
Párszor előfordult, hogy egy ismeretlen házban értem magamhoz, egy rendkívül csinos lány társaságában és más dolgok is történtek, szóval már hozzá voltam szokva, hogy vadítóan szép lányok vegyenek körül. Azok, akikkel én összeakadtam, elragadóbban néztek, ki mint a képen lévő.
- Kérem, maradjanak, velünk a reklám után folytatjuk.
/Egy képzeletbeli riport./

K1 vásárlása Yukihiménél/megtörtént esemény alapján/

Hosszas évelődés és civódás után végre sikerült erőt vennem magamon és olyat tettem, amit eddig még soha. Bementem egy üzletbe, de akármilyenbe, olyanba ahol páncélokat és fegyvereket lehetett kapni. Igaz néztem már olyan árusokat, akik sátorféleségben kínálták portékájukat azonban ez teljesen más élmény volt. Ott bent egy kedvesnek tűnő fiatal lány fogadott, illedelmes köszöntéssel.
- Üdv. –mondtam szűkszavúan majd elkezdtem tördelni a kezemet.
Fogalmam sem volt róla mit is kéne tennem vagy éppen kérdeznem, mert nem voltam éppen a szavak embere. Azelőtt még egyetlen egyszer sem vettem felszerelést ugyanis kalandozás közben gyakran találtam egy tárgyat vagy esetleg küldetés után kaptam jutalomként. Ebből kiindulva teljesen értelmetlen, amit csináltam hisz puszta mászkálással is lehet szerezni dolgokat anélkül, hogy egy fillért is költenék rá.

Ez mind szép és jó viszont semmi sem működik terv szerint az életben, gyakran becsúsznak váratlan események. Mikor elkezdtem a játékot azt terveztem, hogy én magam fogom elkészíteni a szükséges felszerelést ennek ellenére még egyetlen egy jártasságot sem tettem magamévá. Ott létem során elég sok emberrel hozott össze a sors, akik mindenféle bölcs tanáccsal láttak el, köztük volt a mindennapinak nem nevezhető illető, vagyis Ozirisz. Mikor beszélt néha az az érzésem támadt, hogy egy használati utasítást olvas fel nekem. Teljesen profinak tűnt a magyarázata pont, úgy ahogyan abba a bizonyos nagy könyvbe le lett írva. Ő mondta, hogy nagyon fontos melyik tulajdonságomra hány pontot teszek ezért kétszer is át kell gondolni. Emellett még az is nagyon fontos, hogy milyen felszerelést aggatunk magunkra, és ha van elég pénzünk, akkor érdemes vásárolni. Én ezzel természetesen nem értettem egyet hisz minek költekezni mikor hála néhány jártasságnak egy csomó holmihoz juthatok.

Viszont akkor mikor megláttam a bolt címerét valami felfoghatatlan érzés kerített hatalmába és addig köröztem körülötte, míg végül bementem. A lány rendkívül kedvesnek és türelmesnek tűnt, vagyis nem rontott rám egyből azzal, hogy segíteni szeretne, vagy, hogy rám tukmáljon valami bóvlit. Úgy negyedórányi hallgatás után mégis megkérdezte, hogy tud-e valamiben segíteni.
- Lepjen meg valamivel.
Ez szegény lányt váratlanul érte, mert nem sokan mehetnek oda hozzá minden cél nélkül.
- A kasztom lovag és egy Tier kettes tárgyat keresek. - tettem hozzá segítő célzattal.
Egy darabig gondolkozott majd elővett egy szép nagy páncélt és megkérdezte ez megfelelne-e nekem. Külsőre elég jól nézett ki ráadásul jócskán megdobta volna a védelmemet. Megnéztem jobbról, majd szemügyre vettem balról, de nem láttam semmi kivetnivalót benne. Ráadásul az eladó még elbűvölően kedvesen is mosolygott mellé, ami csak hab volt a tortán.
- Nem rossz, de nem az igazi. Fel lehetne valamivel dobni? Nem tudom magam sem, hogy mivel, talán másik színnel vagy egy ábrával, egy idézettel, nem tudom. – erre gondterhelten kezdtem vakargatni a kobakom.
Bezzeg ő nem esett kétségbe rögtön tudta, hogy nekem mire is van szükségem és a következő szöveget gravírozta bele belülről a nyakához. "Mosolyogj, és minden napod szép lesz!"

Nagyon örültem neki, de igyekeztem, hogy ne essek túlzásokba. Őszintén mosolyogtam majd megnéztem az összeget, amit ki kellett volna fizetnem és nem voltam megelégedve. Egy kicsikét feljebb tornáztam a számot egész pontosan a duplájára, majd átutaltam az összeget. Ő tiltakozni akart, mert ez sokkal több, de én egy kézmozdulattal elnémítottam és hozzátettem meg vagyok elégedve a szolgálataival. A való életben sok mindent nem tehettem meg, mint például a gavallérkodás, ám végre eljött az én időm és nagyon jól esett. Végtére is hatszáz arany még nem olyan nagy összeg és kis szorgalommal újra összekuporgathatom. Mielőtt kisétáltam volna az ajtón váratlanul megálltam és még annyit mondtam, hogy „Visszatérek.”

/Megtörtént események alapján/

Azt az elején le kell szögezni, hogy én soha nem voltam egy erőszakos alkat. A szörnyekre is csak akkor támadtam, amikor a testi épségem veszélyben forgott vagy pediglen ezt várta el tőlem a rendszer. Nem én tehettem róla, hogy a fejlődés egyik feltétele, hogy minél több szörnyet küldjünk át az örök vadász mezőkre. Ez sem valami szép viszont mivel csak egyesekből és nullákból állt így annyira nem szomorkodtam értük. Viszont emberre sose szerettem a kezemet emelni ugyanis volt elég bajunk e nélkül is. Nem elég, hogy azok a vihogó malacok megpróbálnak végezni velünk, még egymástól sem lehetünk biztonságba. Pedig az lenne a legjobb, ha összefognánk ebben a nehéz helyzetben, bár több ezer embernek nem menne olyan könnyen. Egy szó, mint száz nekem egyáltalán nem tetszettek ezek a párviadalok helyette inkább kazamatázással ütöttem el az időt, igaz egyszer sem jártam sikerrel. Közben persze kerestem azt a kis hölgyet kinek a védelme érdekében be lettem küldve, de sajnos nem találtam. Pedig kerestem lelkemre mondom kerestem, egy csomó éttermet meg kocsmát bejártam, de egyikben sem találtam. Mindig csinos nők vagy férfiak társaságában voltam, lehet, hogy pont ők vonták el a figyelmemet. Egyik alkalommal mikor nagyon magam alatt voltam kissé többet ittam a kelleténél, meg a nyugatinál és azon kaptam magamat, hogy éppen az arénában vagyok és várom a harc kezdetét. Felhagytam az addigi pacifista felfogásommal és megrohamoztam az ellenfelemet, aminek csúfos kudarc lett az eredménye. Úgy döntöttem kicsit felltankolom, magam mielőtt újból ringbe szállok, de a kocsma helyett egy különös helyre keveredtem. Különböző számokat láttam mellettük pedig furcsa betűk díszelegtek, amiket nagy nehezen tudtam kisilabizálni.
-Első, Simiska? Simuló. Simeon. Második Cefre. Harmadik KI. Kinek lehet ilyen hülye neve? Negyedik Kanabis? Ez aztán egy kemény név, ő tudja mitől döglik a légy. Csak tudnám, mi a fenének olvasom ezt. Van ott valami írás ott fenn, szóval ez a ranglista. Szép, én meg fent sem vagyok, de rá se ránts, megértő vagyok. Megyek és iszok az egészségükre.
Így esett meg, hogy újfent a kocsmában kötöttem ki, ám ezúttal nem csak miattam ittam le magam a sárga földig, hanem az ő tiszteletükre is.