Character

Név: Character (Moriah Mercy)
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: jelenleg 24

Kinézet: Első látásra meg se lehet állapítani, hogy fiú vagy lány egyáltalán az illető. Pirospozsgás arcán gunyoros mosoly ül, mintha állandóan a körülötte állókon nevetne, szemét pedig égővörösre festette a rendszer segítségével, így eredeti szemszíne ismeretlen. Csillogó gesztenyebarna haja mindig vállig ér csupán, hol kócosan rakoncátlan, hol egyenesen kifésült, amilyen kedve van éppen. Télen-nyáron, kihasználva, hogy itt nem úgy működik a hőérzékelés, mint a valóságban, egy zöld alapon sárga csíkos pulcsiban vagy kiskabátban és barna farmernadrágban mászkál, fekete sportcipővel, leszámítva a páncélzatát a harcok során, bár még azt sem minden alkalommal veszi magára. Másokkal ellentétben sápadt bőrén megtartott pár szeplőfoltot.

Jellem: Igyekszik valamennyire kijátszani az általa megszemélyesített fiktív karakter jellemét, de persze nem minden esetben, igaz, számára nagy segítség, hogy az eredeti Chara jelleme sem épp tisztázódott. Mikor épp színészkedős kedvében van, akkor beképzelt, és úgy tesz, mintha őt az öldöklésen kívül semmi más nem érdekelné. Gyűlöl mindenkit, aki él és mozog, bosszúszomjas, ám a lelke mélyén csak egy kis szeretetre vágyik. Ha ehhez nincs kedve, akkor kicsit unott képpel méregeti a körülötte állókat, de jobban érdeklődik a dolgok után, és nagyokat nevet a legrosszabb vicceken is, szívből. Persze Chara nem épp a legjobb színész.

Képességek

Determination (passzív)
A tudat, hogy még mindig élsz és túlélsz, hogy megnyerheted ezt a csatát, ELSZÁNTSÁGGAL tölt el.
Chara minden őt ért sikeres csapás után az őt érő sebzés 10%-át megkapja a saját értékéhez a következő sikeres támadás erejéig. Az érték nem halmozódik, tehát ha eltalálják, megkapja a bónuszsebzést, ő viszont elvéti, és ismét eltalálják, a sebzése nem növekszik tovább.

Patience
Az, hogy a nehézségeid hamarosan véget érnek, ha egy kicsit TÜRELMES vagy, ELSZÁNTSÁGGAL tölt el.
Sikeres képességaktiválás esetén Chara aktuális és maximális Cselekvéspontjainak száma megnő a szintjével megegyező értékben, ötösével lépve, lefelé kerekítve - tehát ha 19-es szinten használja a képességet, akkor 15 CSP-t nyer. Mikor elhasználja az így szerzett bónusz cselekvéspontjait, a képesség inaktívvá válik és elindul a lehűlése. A lehűlési idő 4 kör.

Előtörténet

CoolSkeleton95: megjött a csomag :3  
Chara: Király! Hozzánk szokás szerint csak az értesítőt dobták be, szal holnap kutyagolhatok érte. Pedig egész nap itthon ültem és vártam…
CoolSkeleton95: hiddenét meg elfogta a vám, szóval első napokban még nem lesz undyne-unk. papyrusé megjött szintén :3 szóval végülis a fő hármas már megvan.
Chara: Ahh, de jó is lesz végre tényleg a bőrébe bújni.
CoolSkeleton95: jól fogunk szórakozni majd tényleg elverheted néha a seggem. remélem, lesz saját zenelejátszó is, és akkor nyomatjuk a megalovaniat közben
Chara: Azért annyira nem lesz testre szabható, nem fogsz csontokat lődözni benen meg ilyesmi. Nincs is varázslat Szóval dönthetsz, hogy szerinted Sans milyen kasztú lenne egy ilyen játékban.
CoolSkeleton95: milyenek is vannak?
Chara: Kardforgató, lovag, árnyharcos, harcos, idomár meg asszem harcművész. Én Kardforgatót vagy lovagot mondanék rá. Talán inkább lovag, mert az sokáig bírja a gyűrődést, gondolom. Chara az tuti árnyharcos a késeivel.
Neeeem, jobbat mondok! Papy legyen majd lovag, mert ő amúgy is olyan védelmezős, amíg ki nem nyírom  Sans meg akkor a kardforgató! Na?
CoolSkeleton95: sounds good, kid. én majd még alszom rá egyet. vonz a harcművész is
Chara: Hopp, nekem mennem kell. Szurkolj, hogy ezt is túléljem. Ajj, utálom a vasárnapokat... ><
CoolSkeleton95: sajnálom. akkor délután beszélünk.

*Chara online*
PAPYRUS: Heya! \o/
Chara?
Itt vagy?
Nya
Chara: Vagyok, bocsi...
CoolSkeleton95: túlélted, ez a lényeg
Chara: Ja, csak gyűlölöm már ezt a helyet.
CoolSkeleton95: történt valami?
Chara: Csak a szokásos. Isten majd eljőő, és akkor minden faszakirály lesz, de jön az már amióta eszemet tudom. Úgyse lesz itt semmi sem jobb! Apámmal is összekaptam, hogy úgyis mindig ugyanazt mondják el újra meg újra, mi a francnak járunk még rá?
*CoolSkeleton95 gépel*
Chara: jön, mennem kell.
*Chara offline*

*Chara privát beszélgetést kezdeményezett vele: CoolSkeleton95*
Chara: szia
CoolSkeleton95: szia. megint?
*Chara gépel*
*Chara kitörölte*
CoolSkeleton95: tehát igen
Chara: Az én hibám volt. Nem kellett volna veszekednem vele.
CoolSkeleton95: ez akkor sem mehet már így tovább. szólni kéne a gyámhatóságnak.
Chara: Tudod jól, hogy nem csinálnak semmit... mert ők csak a tökéletes, hívő családot látják...
CoolSkeleton95: ja, tökéletes hívő család, ahol az apuka egy pszichopata állat és bántalmazza az egy szem lányát! marha tökéletes! moriah, komolyan, csomagolj össze, szállj fel a vonatra és gyere ide. egy átszállás. senki nem tudná meg!
Chara: Megtudná. Valahonnan biztos. Aranyos vagy, de túlélem. Már csak pár év, elballagok, aztán olyan helyre megyek tovább tanulni, ami távol van innen.
CoolSkeleton95: gyere az itteni gimibe. majd beadjuk, hogy a lakásom egy kolesz na, de komolyan, itt mindig szívesen vagy látva.
Chara: Még soha nem is jártam nálad
CoolSkeleton95: nem gond, akkor pont ezért itt az ideje
Chara: Áááh... majd a játékban nehéz lesz veled eljátszanom az "ősi ellenséget"
CoolSkeleton95: olyan lesz, mint az rp-kben, menni fog az.
Chara: Csak legyen már november... be akarok lépni. Menekülni akarok innen, még ha egy virtuális világba is.
CoolSkeleton95: hamar itt lesz az. csak ne számold a napokat.

Élvezte a fű kellemes érintését az arca mellett, amitől szinte belebizsergett a virtuális bőre. A szél elfújta hozzá két társának beszélgetését, de nem tudta lehunyni a szemét; csak élvezte a látványt, a nap melegét, és a tudatot, hogy végre lesz egy hely, ahol kiszabadulhat az otthoni fogságból, ahova az apja nem tudja követni, és ahol végre személyesen belenézhet CoolSkeleton95, vagyis most már Sans szemébe, mikor beszélgettek. A két fiú épp azt próbálgatta a mező másik szélén, hogy egész pontosan hogyan is kell eljátszaniuk a karaktereket, akiket meg akarnak személyesíteni. Külsőleg még úgyis úgy néznek ki, mint egy átlag SAO játékos, de idővel terveznek változtatni ezen.
-De egy tuti, én nem fogok állandóan üvöltözni! -köti Papyrus az ebet a karóhoz. -Szerintem bőven elég lesz csak hangosan beszélnem.
-Ja, egyetértek. -kacsint Sans, aki egy kicsit kövérkés avatárt alkotott magának, míg Papyrusé olyan vékony, amilyen vékony csak lehet. Chara nem változtatott sokat, ő egyébként is olyan, amilyennek a karakterét ábrázolják; vékony, csont-és-bőr, sápadt. Előveszi Kezdő Kés-ét és piszkálgatni kezdi a közeli fűszálakat, élvezettel figyelve, ahogy egy idő után aprócska, kék pixelekké változnak.
Azt hitte, sosem lehet ennél boldogabb már, de Kayaba Akihiko megcáfolta őt, nem is olyan sok idő múlva. Mikor megtörtént a bejelentés, úgy érezte, majd' kiugrik a bőréből. Soha többet nem kell visszatérnie a valóságba. Soha többé nem kell járnia azokra a furcsa misékre, és soha többé nem kell éreznie az apja érintését a bőrén! Egész addig, amíg ki nem szabadulnak, de... 100 szint, az nem holnap lesz végigvíve. Mellette Sans észrevette a lány furcsa, már-már perverz vigyorát, és átölelte.
-Megszabadultál, kölyök.
-Igen. -lehelte ajkai között a szót, majd felnézett a srácra. Most már nem volt olyan kövérkés a tükörrel történtek után, ellenben magasabb volt, jóképűbb, bár a szeme alatt nagy táskák húzódtak.
-Nem is tudtam, hogy így nézel ki.
-Sosem küldtem képem magamról.
-Igaz...

Papyrus a második évben halt meg. Nem tudott elmenekülni egy nála jóval nagyobb szörny elől.

Egyedül voltak. Eleinte kettesben, majd idővel ismét hármasban;
A lány, aki Frisk szerepét tölti be azóta, teljesen véletlenül csapódott hozzájuk egy jó ideje; Chara már meg se tudná mondani, pontosan mikor is. Különös alak, csendes és ragaszkodó, mindketten kedvelik. Mióta Sans elérte a jelenlegi legmagasabb ötvenes szintet, azóta úgyis csak unatkoznak; Chara ugyanis jócskán lemaradt Papyrus halála után, és még csak most döntött úgy, hogy ideje belevágni és tovább menni, tovább fejlődni, amíg csak lehet. EXP és LV, a két legfontosabb érték a világon... és olyan nem igazán létezhet, hogy egy sansnak több legyen belőle, mint egy charának, nem igaz?
Aznap, mikor elkezdődik a történet, Sans egy újabb megjátszott aréna-harcból érkezik haza. Addigra Chara már tudta jól, hogy el is híresült a városban, miszerint 'A leggyengébb ellenfél' valójában egy játékos nem egy programozott mob. A férfi, aki közben hófehér hajat állított be magának és kék kabátjában tényleg olyan volt, mintha a játékbeli Sans emberi megfelelője lenne, egy nagy sóhajjal leült az asztalhoz, kezét egyszer sem véve ki a kabát zsebeiből és hátrahajtotta a fejét.
-Ennyi volt. Nincs több minibossolás. Ez az utolsó csapat nem volt egy lángész, de rájöttek a turpisságra elég hamar és jól megizzasztottak. Főleg az a köpenyes, az okos volt. Még azt is megkockáztatom, hogy már az elején látta, hogy játékos vagyok.
-Látom, élvezted. -kuncog Chara és kortyol egyet a forró csokoládéból.
-Ezt igen. -kacsint a férfi. -Igazán Sans-ációs csata volt. Veletek történt valami érdekes?
Chara csak vállat von és elmosolyodik. Holnap vár rá egy küldetés, az első olyan, amire egyedül szeretne menni... És ez Elszántsággal tölti el.
Hosszú idő után újra elkezd játszani.

Chara egy régen, az Ozirisz oldalán kitöltött teszt alapján a 18. szinten kezdene; ezelőtt Ozirisszal beszéltem meg a dolgot, hogy lehetséges.
Rá kábé ugyanazokat a szabályokat akarom húzni, mint Moonsoul-ra, tehát figyelni fogok, hogy ne vállaljam túl magam