Aranytó

Sötét és borongós reggel volt az első szinten a csodás kis kuckóm környékén. Már régóta vártam ezt a napot. Ugyanis szintlépésem megünneplendő egy különleges személlyel találkozom. Reggel felkeltem és azonnal készülődni kezdtem, kicsi pancsolás, reggeli. Utána jött a nehéz feladat mit kéne felvennem?

Kinyittottam a szekrényt és derékig belebújtam, válogatni a ruhákat. Új fekete frizurám mellé, valami új ruha kéne, pláne az alkalomra való tekintettel..
Kék póló és sárga szoknya...Nem jó....
Majd fent akadt a szemem egy olyan ruhán amit még szülinapomra kaptam.
Egy fekete egyberuha ami sztem stílusos is és annyira vártam, hogy felvehessem már, csak nem volt olyan alkalom amire lehetett volna.

Hamarost felöltöttem és a tükörbe néztem és  megláttam az új énemet.
Annyira nem állt rosszul a fekete haj, de szerintem hamar visszatérek majd az eredetihz... mégiscsak jobban illett hozzám.

Majd eljött a pillanat. Olyan gyomor idegem volt, hogy alig bírtam elindulni... De aztán a kristályom aktiválódott és megláttam a gyönyörűűű tájat.
-Itt itt minden arany! Hűűűű csodaszéééép! wááááá-el is felejtettem, hogy mi miatt aggódtam. Ráadásnak megpillantottam őt is előttem.

Azonnal az ölébe ugrottam, bár nem tudom jó döntés volt-e, de nem tudtam ellállni a csodás látványnak és a sok sok érzésnek, így le kellett vezetnem. Amint észbe kaptam, elpirultan álltam hátrébb és a földre sütöttem a tekintetem.
-Am am szia Tachi

//off: mivel ez az egyetlen nyitott topik a szinten, így ide került a hsz//

Szóló Even szafari

Fű és fű amíg a szem ellát. ~Még jó hogy van íjam~ állapítja meg az öreg magában, miközben lassan távolodik a kaputól. Nem siet, a Vádászidény nyitása révén most duplán kifizetődő azt a Teljesítményt elérnie, ami miatt idejött. És még csak nem is bonyolult a feladat, csak egy szarvast kell lekapnia a lábairól, ~Loot is jön meg pénz is! Még az ostobának is megéri…~ Persze azért nem bíz mindent a szerencséjére, és utánajárt a szinten, hogy és hol érdemes kutatni az áhított vad után. Sajnos komoly informátora nem akadt, de azért a helyi mendemondák elég egybehangzóak voltak, így az alapján szerzett egy kis térképet ami segítségével elindulhatott.

A térkép elég messzire vezeti a kaputól, de Takada nem aggódik. Bár a felszerelése nagyja még mindig hagy némi kivetnivalót maga után, de a szintje már elég ahhoz, hogy a helyi mobok ne jelentsenek problémát. No meg az sem utolsó szempont, hogy az invázió óta egy lélek nem járt erre, a koboldok pedig nyom nélkül felszívódtak. A biztonság kedvéért és a megszokás miatt is azért az észlelése aktív.
Az aranyló fűtenger halk suhogással hullámzott körülötte, de ezentúl minden csendes és nyugodt, csupán néhány, fauna színesítő kis madárka rebbent fel léptei nyomán. Ilyen kor egy kis kísértést érzett arra, hogy megálljon, és alaposan körbe nézzen a keresés jártasságával, hogy vajon a rovarvilág is ilyen változatos -e. Végül nem tette, mert bár nem siet sehova, úgy gondolta ez nem olyan lényegi információ, ami megérné a rászánt időt.
Az idő egészen kiváló volt. A nap kellemesen sütött, nem az a tikkasztó tűző nap, de nem is a lapos téli napfény, ami alig ad némi meleget. Enyhe szél lengedezte a füvet, ami ha picit felerősödött már kellemetlen volt, de azt is ki lehetett bírni. Takada időnként megállt és leült. Szusszant párat, kortyolt a kulacsából, sőt alkalmanként be is kapott néhány falatot ~Csupán a kondíció fenntartása végett~.

A legutóbbi pihenő óta nem telt el sok idő, mikor elérte az ajánlott terület szélét. Mivel alapból nem rohant, a tempóján nem változtatott, de még a testtartásán sem. A szarvasoknak ugyanis nincs színlátásuk, valamint a térlátásuk is igen szűk szöget zár be, így látás viszonylatában ő van előnyben. Csak kerülnie kell a hirtelen, valamint a széles mozdulatokat. A szaglással nem lesz gond, mert pont szembeszél fúj.
Felajzotta íját és bekészített egy vesszőt. Nem valószínű, hogy kapáslövésre fog kényszerülni, de ő olyan típus, aki szeret minden eshetőségre előre rákészülni. Az érzékelés jártassága több irányból is és több lényt is jelzett ~úgy tűnik nem volt kidobott pénz az a térkép~ állapította meg majd megindult a hozzá legközelebb eső célpont felé.
Az állat békésen legelészett a fűben, és csak nagy ritkán emelte fel a fejét, hogy körbe nézzen. Annak ellenére, hogy nincs ragadozó a szintre beprogramozva, a lény menekülő ösztöne mégis működik, bár kissé lebutítva. Bár nem a kívánt állat volt, az öreg mégis célra emelte az íját ~Event van és a loot az loot, bárhonnan is származzon~ mentegette magát, noha nem mintha kellene. A nyílvessző halk pendüléssel indult útnak, hogy utána egy tompa puffanással érjen célt. A harcművész komótosan ballagott el a lootért, majd indult tovább az áhított vad nyomába, de úgy tűnik ez alkalommal nem volt szerencséje.

// 4 dobás lesz, egy alap és +3 a Gyakori kistérkép miatt//

Róka - rókaprém 2+1 minőségben
Nyúl - nyúlprém 6+1 minőségben
Róka - rókaprém 5+1 minőségben
Bölény - bölényhús 3+1 minőségben

Szóló Event szafari

Az első alakalom nem vezetett sikerre, így Takada kénytelen másodjára is felkeresni ezt a szintet. Bár egyre kevésbé bízik a sikerben, ~Ezek a térképek nem túl megbízhatóak, de jelenleg nincs más amire támaszkodhatnék~.

A múltkori tapasztalatából kiindulva, nem vesződött sem az óvatos mozgással, sem a felderítéssel. Egyszerűen csak bekapcsolta az észlelését, megkereste a térkép által jelölt pontot, és mint ha csak egy magasleses vadászat lenne, lehuppant a fűbe és várta, hogy valamit elé vezessen a rendszer.
A várakozás csendes perceiben, alkalmasint az emberben feltörnek az emlékek akár csak most is az öreg tanár esetében is.

A nő aprókat kortyolt a kezében lévő pohárból. Az ablaknál ált, de annak háttal, némán figyelte a közelében lévők csendes készülődését. Talán a harmadik vagy a negyedik kortynál tarthatott, mikor meghallotta a 650-es Ninja jellegzetes hangját. Mi elött felfoghatta volna, már kifelé figyelt, és kutató tekintete a férfit kereste. Az ősz hajú alak épp akkor vette le sisakját, bújt ki a hátizsák pántjaiból és kezdte a kapcsokat szétoldani a felsőjén.
– Megint elfelejtetted lezárni. – motyogja maga elé csendesen. Nem fogja szóvá tenni, mert már kívülről fújja a férfi válaszát. „Ugyan kinek kéne egy ilyen öreg csotrogány!” Rina hajlott elfogadni ezt a magyarázatott, nem csak azért, mert erre a környékre nem jellemző a lopás, ahogy úgy általában véve sehol. De még ha elő is fordulna, a több mint 30 éves jármű, amellett hogy már elég leharcolt, ráadásul egyedi festésű is. Nem a klasszikus Kawasaki fekete-zöld hanem a ritka szürke-narancs színre van fújva, így elég feltűnő jelenség. A térfigyelő rendszer révén, elég hamar rá lehetne akadni. Amint a férfi kikerült a látómezejéből, leült az asztalához, mely az ablakhoz közel a második sorban volt, egy kicsit balrább, a férfi elsősorban lévő asztalától.
Csak nem rég vette észre magán, hogy egyre többször keresi a férfit tekintetével, és úgy általában véve is sokkal többször fordul hozzá segítségért, mint más kollégájához. Egyelőre nem tudta hová tenni a dolgot, bár volt egy halvány sejtése.
Takada lépet be az ajtón, a motoros kabátja már a kezében volt. Gyors és rutinos mozdulatokkal tette le a széke támlájára, és suvasztotta be a hátzsákot és a sisakot az asztala alá. Majd a Szerdai szokásukhoz híven, a már odakészített kávéval a kezében biccentett a nő felé;
– Jó reggelt! És köszönöm a kávét!
– Nincs mit. Gondolom ma sincs első órád… Felmegyünk a tetőre?
– Nincs. – válaszolja a férfi kurtán, de amint a nőre néz, hozzá teszi – Szeretnél valamit kérdezni? Mert akkor menjünk.
A nő bólint, így elindulnak fel az úszómedencéhez.
Ilyenkor már le van eresztve a víz, és csak a hulló lomboktól tisztítják a diákok. De a padok, melyeken a várakozók ülhetnek le, ha óra van, még mindig kint vannak. Azokat csak télre viszik be.
A két tanár letelepedik az egyik padra.
– Nos mi az, amit kérdezni szeretnél?
– Nem kérdés. Tanácsot kérnék. – de mielőtt folytatná, tart némi szünetet. Takada nem sürgeti, hagyja, hogy megtalálja azokat a szavakat melyekkel képes kifejteni a problémáját. – Tartok tőle, hogy az egyik diák az osztályomba ijime célpontja. Néhányan azt mondják ne foglalkozzak vele, majd elmúlik, vagy ha eldurvul, majd a diák kilép az iskolából. De úgy tudom, hogy te már kezeltél egy hasonló ügyet, és sikerrel el is simítottad.
A férfi ránéz a nő arcára, és látta a kétségbeesést rajta. Épp a múlt héten hallott a hírekben egy újabb öngyilkosságról, mely erre a problémára volt visszavezethető, valószínű a nő is ettől tart.
– Persze, segítek. – Mondta és megnyugtatóan fogta meg a nő kezét – Nem lesz baj! Megoldjuk!

// lesz egy alap dobás Eventre, és +3 külön dobás teljesítményre a kistérkép miatt//

Hiúz - hiúzprém 1+5 minőség

Szarvas
Nyúl
Fácán