KezdőlapChancery vs Tachi
4 posters
1 / 1 oldal
Chancery vs Tachi
by Tachibana Makoto Szomb. Szept. 23 2017, 20:19
Eltelt közel fél év azóta, hogy betettem a lábam ide. Most is csak muszájból tettem, hiszen a szabályok immáron megkövetelték, hogy időnként idetoljam a képem, és eltöltsek itt néhány percet valami olyasmivel, amit alapból nem igazán kedvelek. Azonban mivel kifejezetten jól fizetett, így ismét szörnyű áldozatot hoztam azért, hogy rajta maradhassak a ranglistán, és csodálják rajta a nevem :] Igazából most nem csak ezért voltam itt, hanem azért is, hogy kipróbáljam magam, mit tudok az új felszerelésemmel. Csillogott-villogott rajtam a vadonatúj páncélzatom, igazán ritka alkalom volt, hogy úgymond a legerősebb szettet viselhettem. És ha minden igaz, ez sokáig így is fog maradni, hiszen sok új tárgyat már nem fognak felfedezni. Talán még a fegyveremen lehetne mit javítani, elvégre most már nem azt a gyenge kardocskát viseltem, hanem egy meglehetősen otromba kopját, amihez kénytelen voltam a rendszer segítségét felhasználni, mert a szúrófegyverekben nem voltam otthon.
No de nem teljesen találomra jöttem ide, hanem konkrét ellenfelet vártam. A listát nézegetve nem volt túl sok választási lehetőségem. A JL-es kislány sokkal erősebb volt nálam, Danee-kun ellen pedig... nos, maradjunk annyiban, túlságosan elhúzódott volna a harc, a szükségesnél tovább tartott volna. Chancery-channal azonban régen beszélgettem kötetlenül, így végül őt hívtam meg. Ha barátnak nem is tartottam, de mindenképp olyasvalaki volt, akivel azt hiszem, meg tudtam értetni magam. Nem fog jól esni, hogy "bántanom" kell, de ez volt a szükséges rossz, amit el kellett viselnem, és valószínűleg ő és a macskája sem fognak engem kímélni. Bíztam benne, hogy alaposan próbára teszik a páncélom állóképességét.
- Szervusz :] - intettem a lánynak, mikor a megadott időpont környékén befutott. Jó szokásomhoz híven az árnyékból léptem elő, hanyagul zsebre dugott kézzel - Köszönöm, hogy eljöttél. Bár attól nem félek, hogy ne találnék olyat, aki szívesen belém állítaná a fegyverét, de azért mégis jobb akkor, ha a hangulat nem olyan ellenséges :] - mosolyogtam rá, most kivételesen relatíve természetesen, és nem a félszeg, visszataszító vigyorommal - Rég beszélgettünk, történt veled valami érdekes mostanában? - kérdeztem, majd Álomkelőre pislantottam. Bevallom, nem voltam benne biztos, hogy társalogtam-e már úgy Chancery-channal, hogy a macskája is mellette volt, inkább a mindenféle harcokon találkozunk ugyebár.
No de nem teljesen találomra jöttem ide, hanem konkrét ellenfelet vártam. A listát nézegetve nem volt túl sok választási lehetőségem. A JL-es kislány sokkal erősebb volt nálam, Danee-kun ellen pedig... nos, maradjunk annyiban, túlságosan elhúzódott volna a harc, a szükségesnél tovább tartott volna. Chancery-channal azonban régen beszélgettem kötetlenül, így végül őt hívtam meg. Ha barátnak nem is tartottam, de mindenképp olyasvalaki volt, akivel azt hiszem, meg tudtam értetni magam. Nem fog jól esni, hogy "bántanom" kell, de ez volt a szükséges rossz, amit el kellett viselnem, és valószínűleg ő és a macskája sem fognak engem kímélni. Bíztam benne, hogy alaposan próbára teszik a páncélom állóképességét.
- Szervusz :] - intettem a lánynak, mikor a megadott időpont környékén befutott. Jó szokásomhoz híven az árnyékból léptem elő, hanyagul zsebre dugott kézzel - Köszönöm, hogy eljöttél. Bár attól nem félek, hogy ne találnék olyat, aki szívesen belém állítaná a fegyverét, de azért mégis jobb akkor, ha a hangulat nem olyan ellenséges :] - mosolyogtam rá, most kivételesen relatíve természetesen, és nem a félszeg, visszataszító vigyorommal - Rég beszélgettünk, történt veled valami érdekes mostanában? - kérdeztem, majd Álomkelőre pislantottam. Bevallom, nem voltam benne biztos, hogy társalogtam-e már úgy Chancery-channal, hogy a macskája is mellette volt, inkább a mindenféle harcokon találkozunk ugyebár.
Tachi (41. szint) - HP:315 | F:86 | E:90 | K:41 | GY:70 | S:60 | P:345
Szükség Pajzsa
Pegazus Bakancs
Hátsó Szándék Köpeny
Kaszás Rettegett Gyűrűje
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Chancery vs Tachi
by Chancery Szer. Okt. 04 2017, 17:13
Ez olyan tipikus. Mármint, mikor érkezett a rendszerüzenet, hogy valaki megelőzött, az önsanyargatás fekete kígyói ismét megvillantották vöröslő rubinszemüket és már készültek, hogy belém marjanak. Még jó, hogy ez alig pár másodpercig tartott most; a következő pillanatban már legyintettem csupán. Sebaj.
Amúgy se vagyok és nem is leszek soha harcos alkat. Miután ezt már elfogadtam, mosolyogva tudtam intézni tennivalóimat a további napokban.
Meg is lepődtem, mikor a beérkező üzenetek közt egyszer egy olyan nevet láttam, amit azelőtt még soha. Mármint, persze, ismerem Tachi-t, valamennyire. A gond már csak az, hogy igazából kezdek félni attól, hogy félreismerem, hisz mindenki csak rosszakat mond róla, míg én eddig egyet sem tapasztaltam. Szemöldökráncolva olvastam a kérését, majd küldtem a beleegyező választ.
Ez... nagyon érdekes lesz.
-Szia! -és mégis, mikor már ott voltam, mikor megláttam, és közeledtem felé, a kétségeim mintha el is szálltak volna. Tény, hogy van egy különleges kisugárzása, ami szinte ordítja az ember arcába, hogy "Óvakodj Tőlem", és eszembe jut a réges-régi Zanzibár szám, hogy "mindig is csaltam". Nem tudom, miért van ez az érzés, és miért tudok vele mégis már-már barátságosan és közvetlenül viselkedni. Miért lesz mégis jókedvem, miért tartozik azok közé, akik egy kicsit fel tudják dobni a napom, ha csak meglátom? Talán... valahol mélyen tisztelem, és ezért? Mint például Hinarit is, csak hogy egy nevet mondhassak?
-Ugyan, semmiség. -legyintettem könnyedén és tekintetem a ranglistára tévedt. Utolsó helyen vagyok, onnan már úgyse tudok lejjebb kerülni, nem igaz? -Meg tudlak érteni. Nem értem amúgy, mi ez az ellenségeskedés veled szemben. Bosson is, meg legutóbb Danee esetében...
Végig se gondoltam, csak beszéltem, ám utólag nem bántam meg, egyenlőre. Álomkelő viszonozta Tachi pillantását, bár pislogás nélkül, farkát a lábai közé tekerve ült mellettem a földön, füleit kicsit hátrébb fordítva, mintha hallgatózna valahova mellettünk. Dust is jelen volt, ő a macskafüles pántom közepén kapaszkodott meg és nyakát behúzva bóbiskolt. Kis Fiókaként még bőven megteheti, de ha nagyobb lesz, lezavarom.
-Velem nem sok. Nem vagyok egy olyan izgalmas személyiség. -vonok vállat, miután kicsit töprengtem a kérdését követően. Valóban; Simeonnal találkoztam, Danee is elbeszélgetett egy új tagjelölttel, más egyéb nem igazán történt velem. Azután a forró barlangos kaland után egy kicsit mégis pihenőre tettem magam, ami az izgalmakat illeti.
-No, és hogy legyen a dolog? Csinálsz pályát, vagy találjak én ki valamit? -döntöttem félre a fejem. Jó lenne mondjuk végre úgy harcolni, hogy nem én alakítom a terepet; még úgy is állandóan vesztettem, szóval nem sok értelmét láttam már a dolognak.
Chan (36) - HP:260 | FK:62 | E:10 | I:92 | K:37 | Gy:52 | S:38 | P:65
Nevelés Kesztyűje (Dust sebzése 8 )
Káosz Mellvért (mindenki kétszer annyi mellékcselekvést használhat)
Amúgy se vagyok és nem is leszek soha harcos alkat. Miután ezt már elfogadtam, mosolyogva tudtam intézni tennivalóimat a további napokban.
Meg is lepődtem, mikor a beérkező üzenetek közt egyszer egy olyan nevet láttam, amit azelőtt még soha. Mármint, persze, ismerem Tachi-t, valamennyire. A gond már csak az, hogy igazából kezdek félni attól, hogy félreismerem, hisz mindenki csak rosszakat mond róla, míg én eddig egyet sem tapasztaltam. Szemöldökráncolva olvastam a kérését, majd küldtem a beleegyező választ.
Ez... nagyon érdekes lesz.
-Szia! -és mégis, mikor már ott voltam, mikor megláttam, és közeledtem felé, a kétségeim mintha el is szálltak volna. Tény, hogy van egy különleges kisugárzása, ami szinte ordítja az ember arcába, hogy "Óvakodj Tőlem", és eszembe jut a réges-régi Zanzibár szám, hogy "mindig is csaltam". Nem tudom, miért van ez az érzés, és miért tudok vele mégis már-már barátságosan és közvetlenül viselkedni. Miért lesz mégis jókedvem, miért tartozik azok közé, akik egy kicsit fel tudják dobni a napom, ha csak meglátom? Talán... valahol mélyen tisztelem, és ezért? Mint például Hinarit is, csak hogy egy nevet mondhassak?
-Ugyan, semmiség. -legyintettem könnyedén és tekintetem a ranglistára tévedt. Utolsó helyen vagyok, onnan már úgyse tudok lejjebb kerülni, nem igaz? -Meg tudlak érteni. Nem értem amúgy, mi ez az ellenségeskedés veled szemben. Bosson is, meg legutóbb Danee esetében...
Végig se gondoltam, csak beszéltem, ám utólag nem bántam meg, egyenlőre. Álomkelő viszonozta Tachi pillantását, bár pislogás nélkül, farkát a lábai közé tekerve ült mellettem a földön, füleit kicsit hátrébb fordítva, mintha hallgatózna valahova mellettünk. Dust is jelen volt, ő a macskafüles pántom közepén kapaszkodott meg és nyakát behúzva bóbiskolt. Kis Fiókaként még bőven megteheti, de ha nagyobb lesz, lezavarom.
-Velem nem sok. Nem vagyok egy olyan izgalmas személyiség. -vonok vállat, miután kicsit töprengtem a kérdését követően. Valóban; Simeonnal találkoztam, Danee is elbeszélgetett egy új tagjelölttel, más egyéb nem igazán történt velem. Azután a forró barlangos kaland után egy kicsit mégis pihenőre tettem magam, ami az izgalmakat illeti.
-No, és hogy legyen a dolog? Csinálsz pályát, vagy találjak én ki valamit? -döntöttem félre a fejem. Jó lenne mondjuk végre úgy harcolni, hogy nem én alakítom a terepet; még úgy is állandóan vesztettem, szóval nem sok értelmét láttam már a dolognak.
Chan (36) - HP:260 | FK:62 | E:10 | I:92 | K:37 | Gy:52 | S:38 | P:65
Nevelés Kesztyűje (Dust sebzése 8 )
Káosz Mellvért (mindenki kétszer annyi mellékcselekvést használhat)
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery vs Tachi
by Tachibana Makoto Vas. Okt. 22 2017, 16:04
Talán meglepő, de sose még csak meg sem fordult a fejemben az a gondolat, hogy Chancery-chant szédítsem. Nagyjából mindenki úgy ismer, mint aki válogatás nélkül minden lány lábai közé be kíván jutni, azonban ez korántsem volt így. Mindig voltak kivételek, és az idomár is közéjük tartozik. Egyáltalán nem azért, mert ne lenne csinos. Chancery-chan is az, még akkor is, ha nem olyan letaglózó szépség, mint Liese-chan, esetleg Ai-chan, vagy netán Hürrem, csak hogy néhány nevet említsek. Gondolkodtam már rajta, hogy miért vannak ezek a lányok, akik gyakorlatilag semmilyen vonzódást nem váltanak ki belőlem. Nem lehet azért, mert foglaltak, elvégre annak idején Esutel-chan se volt az. Talán a kisugárzásuk másmilyen ezeknek a hölgyeményeknek, egyfajta lakat van rajtuk, aminek én nem rendelkezhetek a kulcsával. Akárhogy is, ahogy mindig, most sem szórtam bókokat Chanra, csak halványan mosolyogva fogadtam az érkezését, mint valami régi barátét.
- Nos, néhány embernek nem tetszik, ahogy viselkedem. Elvégre nem sokszor teszem azt, amit mások elvárnak :] - feleltem az értetlenkedésére - Nem te vagy az első, aki furcsállja - tettem hozzá. Vannak, akikkel jóban vagyok, vagy éppen az ujjam köré csavartam őket, és vannak azok, akik nem tudják elviselni, ha nem ugrálok úgy, ahogy épp fütyülnek, vagy csak szimplán elítéltek a fejem felett lógó vörös ikon miatt, és akármit teszek, nem hajlandóak azt a skatulyát félredobni. Na és van Danee, aki mindig a rövidebbet húzza a közelemben. Nem hibáztatom, és nem is tagadom voltaképpen, hogy őt afféle extra életként és páncélként számolom csupán. Neki ez a szerepe azokban a harcokban, ahol én is részt veszek, és kiválóan ellátja a feladatát, ami azt illeti :]
- Pedig veled is történik egy s más :] Például mesélhetnél a madárkáról a fejed búbján :] - mosolyodtam el, látva a másik petet. Róla példának okáért még nem hallottam semmit, csak arról tudtam, hogy van, és azt is csak azért, mert láttam már egy-egy harcon a lány mellett.
- Ha rám bízod, vízben fogunk harcolni :] - vigyorodtam el, majd ismét a cicára pillantottam, mintegy jelezve, hogy nem jó ötlet rám hagyni a dolgot, mert könyörtelenül és kegyetlenül ki fogom használni. Végül is ez egy téttel bíró mérkőzés, vagy mifene, neki pedig kihívottként joga van dönteni a pályáról.
- Nos, néhány embernek nem tetszik, ahogy viselkedem. Elvégre nem sokszor teszem azt, amit mások elvárnak :] - feleltem az értetlenkedésére - Nem te vagy az első, aki furcsállja - tettem hozzá. Vannak, akikkel jóban vagyok, vagy éppen az ujjam köré csavartam őket, és vannak azok, akik nem tudják elviselni, ha nem ugrálok úgy, ahogy épp fütyülnek, vagy csak szimplán elítéltek a fejem felett lógó vörös ikon miatt, és akármit teszek, nem hajlandóak azt a skatulyát félredobni. Na és van Danee, aki mindig a rövidebbet húzza a közelemben. Nem hibáztatom, és nem is tagadom voltaképpen, hogy őt afféle extra életként és páncélként számolom csupán. Neki ez a szerepe azokban a harcokban, ahol én is részt veszek, és kiválóan ellátja a feladatát, ami azt illeti :]
- Pedig veled is történik egy s más :] Például mesélhetnél a madárkáról a fejed búbján :] - mosolyodtam el, látva a másik petet. Róla példának okáért még nem hallottam semmit, csak arról tudtam, hogy van, és azt is csak azért, mert láttam már egy-egy harcon a lány mellett.
- Ha rám bízod, vízben fogunk harcolni :] - vigyorodtam el, majd ismét a cicára pillantottam, mintegy jelezve, hogy nem jó ötlet rám hagyni a dolgot, mert könyörtelenül és kegyetlenül ki fogom használni. Végül is ez egy téttel bíró mérkőzés, vagy mifene, neki pedig kihívottként joga van dönteni a pályáról.
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Chancery vs Tachi
by Chancery Hétf. Nov. 06 2017, 12:30
Végül a félelem utolsó apró morzsái is eltűnnek lassan, hogy a helyüket átvegye egyfajta egészséges izgalom, bár a harc gondolata amúgy sem foglalkoztat már annyira. Veszíteni fogok, ezt már tudom jól előre. Megeshet, hogy pont emiatt a hozzáállásom miatt alakul majd így, úgymond bevonzom a dolgot, de nekem már mindegy is igazából. Amíg nem lesz reset a sorrendben és azért megkapom azt a maréknyi expét belőle, már boldog vagyok. A következő adagtól szintet is fogok lépni, hacsak ez a harc előbb meg nem hozza.
-Szerintem pont te csinálod jól. Mondja a tipikus szolgalelkű leány... -közlöm vele, majd a második mondatot igazából csak szemforgatva, irónikusan hangsúlyozva adom elő. Én, aki jobb szereti, ha mondják neki, mit csináljon és hogyan, általában bíztatom azokat, akik pont ellenkezőleg teszik. Sokszor érzem úgy, hogy én magam egy megtestesült ellentét vagyok...
Mikor ismét rám terelődik a szó, automatikus felnézek, hogy lássam, mi van a fejem búbján; ami persze szinte lehetetlen, hisz ez olyasmi, mint mikor az ember a már rajta levő szemüveget keresi. Dust a hirtelen mozgástól elkezd csapkodni kis szárnyaival, hogy egyensúlyban maradhasson, mire szembe jut, miről is van szó, és elmosolyodom.
-Oh. Ő olyan rég velem van, hogy már el is feledkezem róla néha. -vonok vállat. -Ő csak ilyen... kispet. Mint Shukaku hiénája Timidus mellett.
Most már kihagyom a magyarázást, hogy Dust tulajdonképpen a céh petje; mióta hébe-hóba ő is becsatlakozik egy-egy harcba, kezdek elbizonytalanodni, és egy pillanatra ismét a szemem elé úszik a Kesztyű alakja, mintha kósza utalás lenne ahhoz, hogy a rejtélyhez bizony ez a tárgy is hozzá tartozik.
De mégis miért váltana kis Dustból ilyen reakciót? Az a Kesztyű Shukaku tulajdona, nem az enyém... én csak... vigyázok rá.
(biztos?)
~Harcoltam már vízben. És nyertem. Minden alkalommal.~
Álomkelő mereven állja Tachi tekintetét, a hangja is kissé keményebbé válik, mikor már-már provokálva válaszol az enyhe célozgatásra. Én ugyan egy pillanatra kérdőn nézek rá, hogy mire is gondol pontosan; vízközelben harcoltunk már valóban, de például a víz alatt még sosem. Igen, megesett egyszer már, hogy az ellenfél direkt vizes környezetet teremtett, és Álomkelő azóta nem fél tőle, sőt, előszeretettel lubickol kisebb pocsolyákban, ha épp úgy adódik a csata helyszíne.
-Azért én kérnék némi szárazföldet. Nem tudok úszni, és ha megfulladok, a te lelkeden szárad
-próbálom oldani a hangulatot, és mivel Tachi amúgy szemmel láthatólag úr módjára tényleg rám akarja bízni a dolgot, a konzolhoz lépek és találomra beállítok egyet az alapok közül. Hasonlón jártunk már; a szafarihoz hasonló terület magas fűvel, bár amikor utoljára ott jártunk, Álom még el tudott benne bújni; ez most már nem feltétlenül lesz így. Tachi kedvéért pedig még víz is akad itt bőven; még bele is estem talán, némi pánikot okozva. Az valamiért nem rémlik, kivel is jártam errefelé...
-Hát, megerőltetned nem kell majd magad. Hajrá. -mosolygok, majd elsétálok ezúttal én a másik oldalra, hogy beléphessek a kicsit melegebb helyszínre.
-Szerintem pont te csinálod jól. Mondja a tipikus szolgalelkű leány... -közlöm vele, majd a második mondatot igazából csak szemforgatva, irónikusan hangsúlyozva adom elő. Én, aki jobb szereti, ha mondják neki, mit csináljon és hogyan, általában bíztatom azokat, akik pont ellenkezőleg teszik. Sokszor érzem úgy, hogy én magam egy megtestesült ellentét vagyok...
Mikor ismét rám terelődik a szó, automatikus felnézek, hogy lássam, mi van a fejem búbján; ami persze szinte lehetetlen, hisz ez olyasmi, mint mikor az ember a már rajta levő szemüveget keresi. Dust a hirtelen mozgástól elkezd csapkodni kis szárnyaival, hogy egyensúlyban maradhasson, mire szembe jut, miről is van szó, és elmosolyodom.
-Oh. Ő olyan rég velem van, hogy már el is feledkezem róla néha. -vonok vállat. -Ő csak ilyen... kispet. Mint Shukaku hiénája Timidus mellett.
Most már kihagyom a magyarázást, hogy Dust tulajdonképpen a céh petje; mióta hébe-hóba ő is becsatlakozik egy-egy harcba, kezdek elbizonytalanodni, és egy pillanatra ismét a szemem elé úszik a Kesztyű alakja, mintha kósza utalás lenne ahhoz, hogy a rejtélyhez bizony ez a tárgy is hozzá tartozik.
De mégis miért váltana kis Dustból ilyen reakciót? Az a Kesztyű Shukaku tulajdona, nem az enyém... én csak... vigyázok rá.
(biztos?)
~Harcoltam már vízben. És nyertem. Minden alkalommal.~
Álomkelő mereven állja Tachi tekintetét, a hangja is kissé keményebbé válik, mikor már-már provokálva válaszol az enyhe célozgatásra. Én ugyan egy pillanatra kérdőn nézek rá, hogy mire is gondol pontosan; vízközelben harcoltunk már valóban, de például a víz alatt még sosem. Igen, megesett egyszer már, hogy az ellenfél direkt vizes környezetet teremtett, és Álomkelő azóta nem fél tőle, sőt, előszeretettel lubickol kisebb pocsolyákban, ha épp úgy adódik a csata helyszíne.
-Azért én kérnék némi szárazföldet. Nem tudok úszni, és ha megfulladok, a te lelkeden szárad
-próbálom oldani a hangulatot, és mivel Tachi amúgy szemmel láthatólag úr módjára tényleg rám akarja bízni a dolgot, a konzolhoz lépek és találomra beállítok egyet az alapok közül. Hasonlón jártunk már; a szafarihoz hasonló terület magas fűvel, bár amikor utoljára ott jártunk, Álom még el tudott benne bújni; ez most már nem feltétlenül lesz így. Tachi kedvéért pedig még víz is akad itt bőven; még bele is estem talán, némi pánikot okozva. Az valamiért nem rémlik, kivel is jártam errefelé...-Hát, megerőltetned nem kell majd magad. Hajrá. -mosolygok, majd elsétálok ezúttal én a másik oldalra, hogy beléphessek a kicsit melegebb helyszínre.
- Naszóval:
- Rejtőzés miatt Tachi kezd.
Tachibana Makoto (Sebzés: 90, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 1.3 SP kiskörönként.)
Chancery (Sebzés: 10, Pet sebzés 92, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Tachibana Makoto (41. szint): 315/315 HP, 345 páncél, 205/205 CSP
Chancery (36. szint): 260/260 HP, 65 páncél, 185/185 CSP
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery vs Tachi
by Tachibana Makoto Hétf. Nov. 20 2017, 16:44
Elmosolyodom az ironikus megjegyzésére. Nem az ellentét miatt, inkább azért, mert Chancery-channak is megvan a magához való esze, és kiváló ötletei vannak, csak a megfelelő környezet kell hozzá, hogy elő is adja őket. Kettecskén egészen jó csapatmunkát tudunk produkálni például, ez már nem egyszer adta meg nekünk a győzelem ízét.
- Nos, mindkét hozzáállásnak megvan a maga előnye és hátránya is. Csak habitus kérdése, ki melyiket preferálja :] Egymás nélkül pedig nem is létezhetnének... - fejtettem ki, bár mi ketten nem azért tudunk összedolgozni, mert én irányítok, és ő követ, elvégre én sem az a típus vagyok, aki magához ragadja a kezdeményezést. Sőt, én inkább az árnyékokban bujkálok, és úgy csinálom azt, amit éppen jónak látok. Aztán valamikor ez egyezik az irányomban támasztott elvárásokkal, valamikor pedig... nos, nem.
- Nahát... azt a hiénát sem értettem sosem, de őt akkor láttam először, amikor azt a kesztyűt is, ami most nálad van. Nem véletlen, ugye? :] - mármint a kesztyűt nem Shu-channál láttam először, hanem a lángoló paci egykori gazdájánál, aki meglehetősen... furcsa alak volt, de amikor a sárkányos kislányhoz került, akkor került elő az a hiéna is, és most itt van egy madárka Chancery-chan fején. Lehet véletlen is, elvégre láttam már nem egy idomárt, aki két petet is meg tudott szelídíteni, de hátha van összefüggés. Egy próbát megért.
- Akkor hát ezt a győzelmi sorozatot ideje megszakítani, nemde? :] - vigyorogtam rá a cicára, de egyébként Chancery-chan vette a lapot, és végül ő volt az, aki kihívottként eldöntötte, miféle terepen is fogunk játszani. Elvégre az, hogy mi ketten, vagyis hárman... négyen? összecsapunk, az puszta játék volt csupán. Mondhatni ez volt a játék a mi kis mindennapi élet-halál harcunkban.
- Sok sikert :] - bólintottam én is, majd szétváltunk, ő ment a küzdőtér egyik felébe, én pedig a másikba. Az aréna éppenséggel nem hozott magával egyszerű körülményeket, a magas fű mindkettőnket akadályozni fog mint a harcban, mind a könnyű mozgásban, de legalább tényleg van víz, szóval ha akarom, akár vihetem oda is a küzdelmet, hogy meglássuk, Álomkelő mennyire szeret fürdeni. Most azonban első körben arra törekedtem, hogy megpróbáljak észrevétlen maradni. Nem tudom, hogy Chancery-chan ellen működik-e a lopakodásom, de ha igen, ez akkor sem lesz könnyű, elvégre a fű mozgása elárulhatja a helyzetemet. Mindenesetre ennek szellemében osontam hétrét görnyedve, miután a számláló elérte a nullát, és az utolsó pillanatokban pattantam fel, és húztam elő a kardom, hogy egy gyors mozdulattal megvágjam a lány felkarját.
- Nos, mindkét hozzáállásnak megvan a maga előnye és hátránya is. Csak habitus kérdése, ki melyiket preferálja :] Egymás nélkül pedig nem is létezhetnének... - fejtettem ki, bár mi ketten nem azért tudunk összedolgozni, mert én irányítok, és ő követ, elvégre én sem az a típus vagyok, aki magához ragadja a kezdeményezést. Sőt, én inkább az árnyékokban bujkálok, és úgy csinálom azt, amit éppen jónak látok. Aztán valamikor ez egyezik az irányomban támasztott elvárásokkal, valamikor pedig... nos, nem.
- Nahát... azt a hiénát sem értettem sosem, de őt akkor láttam először, amikor azt a kesztyűt is, ami most nálad van. Nem véletlen, ugye? :] - mármint a kesztyűt nem Shu-channál láttam először, hanem a lángoló paci egykori gazdájánál, aki meglehetősen... furcsa alak volt, de amikor a sárkányos kislányhoz került, akkor került elő az a hiéna is, és most itt van egy madárka Chancery-chan fején. Lehet véletlen is, elvégre láttam már nem egy idomárt, aki két petet is meg tudott szelídíteni, de hátha van összefüggés. Egy próbát megért.
- Akkor hát ezt a győzelmi sorozatot ideje megszakítani, nemde? :] - vigyorogtam rá a cicára, de egyébként Chancery-chan vette a lapot, és végül ő volt az, aki kihívottként eldöntötte, miféle terepen is fogunk játszani. Elvégre az, hogy mi ketten, vagyis hárman... négyen? összecsapunk, az puszta játék volt csupán. Mondhatni ez volt a játék a mi kis mindennapi élet-halál harcunkban.
- Sok sikert :] - bólintottam én is, majd szétváltunk, ő ment a küzdőtér egyik felébe, én pedig a másikba. Az aréna éppenséggel nem hozott magával egyszerű körülményeket, a magas fű mindkettőnket akadályozni fog mint a harcban, mind a könnyű mozgásban, de legalább tényleg van víz, szóval ha akarom, akár vihetem oda is a küzdelmet, hogy meglássuk, Álomkelő mennyire szeret fürdeni. Most azonban első körben arra törekedtem, hogy megpróbáljak észrevétlen maradni. Nem tudom, hogy Chancery-chan ellen működik-e a lopakodásom, de ha igen, ez akkor sem lesz könnyű, elvégre a fű mozgása elárulhatja a helyzetemet. Mindenesetre ennek szellemében osontam hétrét görnyedve, miután a számláló elérte a nullát, és az utolsó pillanatokban pattantam fel, és húztam elő a kardom, hogy egy gyors mozdulattal megvágjam a lány felkarját.
Képesség aktiválás, ha sikerül, az egem ért sebzések negyedét visszakapom páncélként.
Támadás 90 sebzéssel, a lopakodásom észreveszed az észleléseddel.
315/315 HP, 345 páncél
CSP: 144/205
SP: 1.6
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Chancery vs Tachi
by Kayaba Akihiko Hétf. Nov. 20 2017, 16:44
The member 'Tachibana Makoto' has done the following action : Kockadobás
#1 'Római stílusos 6-os' :
--------------------------------
#2 '6-os dobókocka' :
#1 'Római stílusos 6-os' :
--------------------------------
#2 '6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Chancery vs Tachi
by Chancery Csüt. Dec. 07 2017, 09:13
-Van benne valami. -szalad a számra egy kis mosoly a sarkoknál, és a tekintetem akaratlanul is félresiklik, valahova a távolba. Őszintén megmondom, ezek a szavak megnyugtattak kissé. Mindig is zavart az, amilyen vagyok, amilyen valójában vagyok, és hiába szeretnék változni, csak részeredményeket érek el, azok is általában vészesen inganak egy szakadék szélén, ahova bármikor lepottyanhatnak, hogy újra kelljen kezdenem a munkámat. Azt hiszem, lehet, pont ezért vonzódom Tachi barátsága felé ennyire; mert ő kerek-perec megmondja a tutit, de azt is úgy, hogy ne fájjon, vagy ha fáj is... valahogy tőle nem annyira. Nem mellbevág és tönkretesz, hanem inkább sarkall arra, hogy jobb legyek.
Vagy lehet, ez csak szimplán kötődik a "felnézek rá" érzéshez?
Mikor elgondolkodva emlegeti Shu kesztyűjét, fel is emelem a kezem, hogy vethessek rá egy pillantást, majd megint felemelem a fejem, komikus hatást keltve ezzel, mintha így megláthatnám a kis főnix-fiókát is a fejemen. Végül elmosolyodom, szélesebben, és nevetek egy kicsit.
-Nem rossz teória, de szerintem nincs köze hozzá. Dust jóval azelőtt jelent meg, hogy Shu rám bízta volna a Kesztyűt. Már nem is tudom... ő talán egy vagy másfél éve lehet velem már; volt egy különös kalandom... és akkor kelt ki a tojásból, mikor Peter... szóval mikor Peter eltűnt. Nem, akkor több volt már, mint egy éve... >.> -próbálok visszaemlékezni. Olyan gyorsan telik itt az idő, hogy az ember észre se veszi. Te jó ég... Peter óta már ÉVEK teltek volna el? Egynek sem érzem igazából...
-Shu ezt viszont csak pár hónapja küldte el nekem.
Azt nem említem, hogy Dust azóta nem váltogat a fejlettebb formái között, mint régen, és hogy azóta követ szó szerint mindenhova, míg azelőtt bár eljött velem pár helyre, de sokszor otthon is maradt egyedül; például pont a bossharcok alatt, ahol Tachi láthatta volna már...
A Kesztyű... mi a frászt tudhat még ez a Kesztyű?
-Néked is. -bólintottam viszont, mikor idejét láttuk bemenni az arénába és megmérkőzni. Még mielőtt bementem volna, mély levegőket vettem, hogy nyugalmat erőltessek magamra... úgyis el fogom veszíteni, akkor mit izgulok? Beleadok majd mindent, amit tudok, de... miért szépítsük az elkerülhetetlent? Tachi is milliószor erősebb, szívósabb és gyorsabb, mint én. Kvázi szinte mindenki jobb, mint én, pedig azt hittem, a pontjaimat egész jól osztom el... de mégsem. Nem volt jó ötlet ennél a "mindenre egy kicsi" taktika az elejétől, a specifikusság jobb lett volna. De ha specifikusan akarok, akkor mire menjek? Szükség van mindenre...
Ilyen gondolatok terjengtek a fejemben, mikor beléptem. Dust rögvest szárnyra kapott és a magasba röppent, hogy aprócska sasként körözzön a fejünk felett. Álomkelő fülelve nézett hol ide, hol oda, én pedig miután végigjárattam tekintetem a terepen, láttam, hogy Tachi már el is tűnt.
-Remek, fogadok, hogy lopakodik. -morogtam az orrom alatt, amíg megigazítottam a Kesztyűt a kezemen. Álomkelő egyszer csak megmerevedett egy irányba, majd alig fél másodperc múlva én is meghallottam az enyhe zizzenést.
~Arra!~ -bár láttuk az irányt, Álomkelő mégis oldalra ugrott, hogy eltűnjön a fűben, én pedig valamennyire láttam, amint felém közeledik valami. Mivel a pet amúgy is sebezhetetlen manapság, a harcok alatt főleg én vagyok a célpont, szóval mindig erre kell már számítanom; jobbnak láttam, ha félre is táncolok az útból.
Először a pajzsát láttam kibontakozni a sűrűből, majd követte a fekete haj; a többit nem is láttam szinte. Alig centikkel suhant el mellettem, én pedig ösztönösen is ökölbe szorítottam a kezem és próbáltam rávágni egyet a pajzsra; az volt hozzám legközelebb. Bár én nem láttam a forgatagban, de Álomkelő közben Tachi bokáját próbálta megkarmolni, majd egyből odébb is ugrani az útból.
Milyen fura. Tachi sokkal lassabb, mint Hinari...
Első kocka én, második Álom
260/260 HP, 65 páncél, 149/185 CSP
Vagy lehet, ez csak szimplán kötődik a "felnézek rá" érzéshez?
Mikor elgondolkodva emlegeti Shu kesztyűjét, fel is emelem a kezem, hogy vethessek rá egy pillantást, majd megint felemelem a fejem, komikus hatást keltve ezzel, mintha így megláthatnám a kis főnix-fiókát is a fejemen. Végül elmosolyodom, szélesebben, és nevetek egy kicsit.
-Nem rossz teória, de szerintem nincs köze hozzá. Dust jóval azelőtt jelent meg, hogy Shu rám bízta volna a Kesztyűt. Már nem is tudom... ő talán egy vagy másfél éve lehet velem már; volt egy különös kalandom... és akkor kelt ki a tojásból, mikor Peter... szóval mikor Peter eltűnt. Nem, akkor több volt már, mint egy éve... >.> -próbálok visszaemlékezni. Olyan gyorsan telik itt az idő, hogy az ember észre se veszi. Te jó ég... Peter óta már ÉVEK teltek volna el? Egynek sem érzem igazából...
-Shu ezt viszont csak pár hónapja küldte el nekem.
Azt nem említem, hogy Dust azóta nem váltogat a fejlettebb formái között, mint régen, és hogy azóta követ szó szerint mindenhova, míg azelőtt bár eljött velem pár helyre, de sokszor otthon is maradt egyedül; például pont a bossharcok alatt, ahol Tachi láthatta volna már...
A Kesztyű... mi a frászt tudhat még ez a Kesztyű?
-Néked is. -bólintottam viszont, mikor idejét láttuk bemenni az arénába és megmérkőzni. Még mielőtt bementem volna, mély levegőket vettem, hogy nyugalmat erőltessek magamra... úgyis el fogom veszíteni, akkor mit izgulok? Beleadok majd mindent, amit tudok, de... miért szépítsük az elkerülhetetlent? Tachi is milliószor erősebb, szívósabb és gyorsabb, mint én. Kvázi szinte mindenki jobb, mint én, pedig azt hittem, a pontjaimat egész jól osztom el... de mégsem. Nem volt jó ötlet ennél a "mindenre egy kicsi" taktika az elejétől, a specifikusság jobb lett volna. De ha specifikusan akarok, akkor mire menjek? Szükség van mindenre...
Ilyen gondolatok terjengtek a fejemben, mikor beléptem. Dust rögvest szárnyra kapott és a magasba röppent, hogy aprócska sasként körözzön a fejünk felett. Álomkelő fülelve nézett hol ide, hol oda, én pedig miután végigjárattam tekintetem a terepen, láttam, hogy Tachi már el is tűnt.
-Remek, fogadok, hogy lopakodik. -morogtam az orrom alatt, amíg megigazítottam a Kesztyűt a kezemen. Álomkelő egyszer csak megmerevedett egy irányba, majd alig fél másodperc múlva én is meghallottam az enyhe zizzenést.
~Arra!~ -bár láttuk az irányt, Álomkelő mégis oldalra ugrott, hogy eltűnjön a fűben, én pedig valamennyire láttam, amint felém közeledik valami. Mivel a pet amúgy is sebezhetetlen manapság, a harcok alatt főleg én vagyok a célpont, szóval mindig erre kell már számítanom; jobbnak láttam, ha félre is táncolok az útból.
Először a pajzsát láttam kibontakozni a sűrűből, majd követte a fekete haj; a többit nem is láttam szinte. Alig centikkel suhant el mellettem, én pedig ösztönösen is ökölbe szorítottam a kezem és próbáltam rávágni egyet a pajzsra; az volt hozzám legközelebb. Bár én nem láttam a forgatagban, de Álomkelő közben Tachi bokáját próbálta megkarmolni, majd egyből odébb is ugrani az útból.
Milyen fura. Tachi sokkal lassabb, mint Hinari...
Első kocka én, második Álom
260/260 HP, 65 páncél, 149/185 CSP
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Chancery vs Tachi
by Kayaba Akihiko Csüt. Dec. 07 2017, 09:13
The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Chancery vs Tachi
by Cardinal Szomb. Jan. 06 2018, 13:40
Osu!
Inaktivitás miatt lezárom az arénát, Chancery jutalma 120 exp és 320 arany.
Chancery: +240 pont
Tachi: -60 pont
Inaktivitás miatt lezárom az arénát, Chancery jutalma 120 exp és 320 arany.
Chancery: +240 pont
Tachi: -60 pont
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|