Silence

by **Silence** Csüt. Aug. 24 2017, 10:16

Név: Otomura Fuwako, a játékban Silence (kérem szépen megváltoztatni a nevet, elütöttem ^^")

Kor: 20 (15 évesen került be)

Kaszt: Kardforgató

Szint: 18

Kinézet:

165 cm, normális, karcsúnak mondható alakkal. A játékban kialakított magának egy valamelyest vadóc stílust. Hosszú, vöröses haját kibontva hordja. Meglátszik rajta, hogy csak félig japán, félig pedig európai. És az is, hogy vakon született, hiszen fakó a tekintete. Kényelmes ruhákban, és tornacipőben szeret járni, a fegyverét pedig általában nem tartja kéznél, hanem az inventoryjában hordja.

Jellem:

Fuwa szeszélyes, bolondos, barátságos, vidám, de csendes, és kissé magának való lány. Nehezére esik barátkozni, és kicsit meg is ijed, ha valaki az első néhány percben már meg is akarja ölelni, vagy hasonlók. Ilyen módon a fiúk udvariasságával, bókjaival is nehezen tud mit kezdeni, hiszen odakint szinte burokban nevelkedett.
Miután bekerült a játékba, kivirágzott, mindenre rácsodálkozik, mindenre kíváncsi, élvezi az élete minden percét és semmi pénzért nem menne ki, még akkor sem, ha lehetne.
A látás, és hallás új élménye miatt néha ügyetlennek, butának, és gyerekesnek tűnhet, pedig alapvetően éleseszű, és ha kell, nagyon is komoly. De a hangját szinte soha nem lehet hallani. Merthogy, bár a játékban lát, és hall, de beszélni nehezen tanul meg, és minden szót szenvedés kimondania. Éppen ezért feszült, és egyre dühösebb lesz ha erőltetik, hogy beszéljen.

Képességek:

1. Pánik (aktív):
Ha Fuwa pánikva esik, a mozdulatai kiszámíthatatlanná, rendszertelenné, és összeszedetlenné válnak, így 50% eséllyel akkor is talál, ha a találati tartományon kívül dob (Pl: Ha 4-vagy fölé kellene dobnia, és 1-es 2-est vagy 3-mast dob, akkor halál-korona kcka dönti el, hogy mégis talált-e, vagy nem) de kevesebbet sebez (Pl: 5 vagy fölénél 4-es 10%, 3-mas 20%, 2-es 35%, 1-es 50% -kal kevesebbet). A pánik 3 körig tart, és ezután 2 kör múlva (tehát minden 5. körben) használható újra.(Bossra nem használható)

2. Minden szónak súlya van (aktív):
Fuwa hangját nagyon ritkán hallani… Ha mégis, akkor bizony komoly súlya van annak, amit mond. Ez a játéktéren azt jelenti, hogy ha úgy akarja, bármire rá tud venni, ha kimondja a kérését, nem fogsz tudni nemet mondani. (Ez alól kivétel, ha gyilkolásra adna utasítást. Ilyen esetben a képesség nem működik)
Harcban azt jelenti, hogy ha kimondja,
a. egy ellenfélnek, legyen az játékos, vagy mob megválaszthatja a célpontját a következő körre (az adott játékos következő posztja) (így az ellenfél támadhatja akár a saját csapattársát is), illetve az ellenfél helyett ő dobja ki, hogy talál-e a támadás,
b. vagy a képesség használatot megtilthatja (a következő körre, tehát az adott játékos következő posztjában fog hatni).
A beszéd egyrészt koncentrációt igényel Fuwának, így amikor ezt a képességet használja nem támadhat, másrészt nehezére esik, úgyhogy harconként 1x használhatja csak a képességét.

Történet:

Otomura Fuwako félig magyar, félig japán család első lánya .Fuwa születésekor a szüleiben egy világ dőlt össze. Hamar kiderült ugyanis, hogy a lányuk érzékszervi okból nem lát, és nem is hall. Mint ilyen pedig szinte semmi esély nem volt rá, hogy a lány valaha képes legyen megállni a saját lábán. A szülők nagyon nehezen dolgozták ezt fel, közben pedig még azon is elgondolkodtak, hogy nehéz szível, otthonba adják a picit.
Na, ilyen indulás után biztosan valami egészen szomorú történetet vársz. De Fuwa története egyáltalán nem mondható szomorúnak. Nehéznek igen, küzdelmesnek is, de nem szomorúnak. Mert a szüleinek volt egy jó barátja, Kenderesi Jolán. Ő mesélt a szüleinek Helen Kellerről, aki épp úgy, mint a kis Fuwa, siketen és vakon született, és művelt, önálló nővé cseperedett, sok-sok segítséggel. Ez erőt adott a szüleinek erőt, hogy a kislányt nagy nagy szeretetben, kitartással, és elszántsággal nevelgessék, terelgessék, igyekezve mnden veszélyestől távol tartani.
Ismerőseiktől és barátaiktól minden támogatást megkaptak ehhez, és a kicsit állandó szakmai segítséggel tanítgatták mindenre. Így mire négy éves lett, Fuwa megtanult többé-kevésbé egyedül enni, ülni, járni, és szaladgálni, mint a többi korabeli gyerek.
Mikor ideje lett volna, hogy iskolába menjen, természetesen szóba sem kerülhetett, hogy rendes iskolába menjen, és mint halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, a speciális iskola sem tűnt a szülei számára ideális megoldásnak. Fuwa tehát magántanuló lett, és megtanulta a braille írást. Nem csak olvasni, de innentől kezdve ezzel kommunikált a közvetlen körülötte élőkkel, akik szintén megtanulták. Az oktatója meglepődött, hogy milyen gyorsan tanul a nehéz helyzetben lévő kislány…
Ezután az egyik kedvenc időtöltése lett a lánynak, hogy olvasott. Nem mintha annyira szerette volna, hiszen neki semmit nem jelentettek a színek, a felhő, a szivárvány, a formák… De mivel társai nem voltak, és a szülei ritkán engedték szaladgálni, jobb híján ezzel foglalta el magát. Tanulni ellenben kifejezetten szeretett, és a könyvek kapcsán millió és millió kérdéssel futott tanítójához vagy szüleihez, hogy a maga módján megpróbálja elmagyarázni nekik mit szeretne. Akik pedig igyekeztek mindent elmagyarázni neki, amire kíváncsi volt.
Így szépen lassan Fuwa megtudta mi az a felhő, repülő, vonat, nap, hold, csillag… Megértette lassan a szín fogalmát, bár azt sosem tudta elképzelni milyen a sárga vagy a lila... Megtanult számolni is, és lassacskán a fehér bot használatát is. Ami pedig a legizgalmasabb volt: Hogy a kommunikáció könnyebb legyen számára, az oktatója elkezdte tanítgatni az írásra. Ez már jóval nehezebb volt, mint a braille, de az oktató kreativitásának hála a lány 13 éves korára már majdnem a hiraganák felének formáját felismerte.
Te is látod ugye, hogy Fuwa gyerekkora boldog volt? Közben pedig született egy öccse és egy húga is. De a sok szeretet és törődés ellenére beszélni sohasem tanult meg. Halk morgással fejezte csak ki nemtetszését, vagy próbálta felhívni magára a figyelmet.
Aztán 15 éves lett, kamasz, és egyre inkább boldogtalan. Hidd el, te is az lennél, ha sokmindent már tudnál a világról, de nem tudnád elképzelni, amit tudsz, mert nem láthatod, nem hallhatod. És mindezek mellé Fuwának még barátai sem voltak… Teljesen elszigetelve, és magányosan érezte magát. A kamaszkor pedig egyébként is együtt jár egyfajta depresszióval, a lánynál viszont ez veszélyes méretet öltött… Egyszer még megölni is megpróbálta magát, de még időben észrevették, hogy elcsent egy kést.
A család nem tudta mit tegyen… Egyre kétségbeesettebbek voltak, mert hiába vitték a lányt több orvoshoz is, nem tudtak neki segíteni.
Utolsó reménysugárként mentek ahhoz az orvoshoz, aki végül egyfajta megoldást tudott javasolni.
- A fiam nemrég mesélt egy újtípúsú rendszerről, a NervGearről. Elvileg ennek a segítségével Fuwako-chan megtapasztalhatá milyen a látás, és halllás élménye, biztonságosan megismerkedhetne hasonló korú fiatalokkal, szerezhetne barátokat. Orvosként úgy vélem, ez segítene neki pszichikálisan. – fejtette ki véleményét a szülőknek. Azok pedig más lehetőséget nem látva, minden félretett pénzüket arra költötték, hogy vegyenek egy Nerv Geart, az éppen legnépszerűbb játékkal, a Sword Art Online-nal. Az indulás napján már reggel Fuwa fejére helyezték a sisakot, és kicsit kétkedve elindították a SAO-t.
Valami hihetetlen élmény volt ez a lánynak… Hallotta az utasításokat, és látta maga előtt a színeket, formákat, lehetőségeket… Bár nem mindegyiket, de néhány feliratot is meg tudott fejteni… Teljesen felvillanyozta ez a hihetetlen élmény. Lassan, majdhogynem fájdalmasan lassan készült el, de végül megérintette a „Kész” feliratot, és elkészült Silence, a néma kardforgató.
Kayaba üzenete ugye téged sokkolt volna? Ugye azt érezted volna, hogy ki kell jutnod? Nos, Fuwa, bár meglepte, és kellett néhány perc, hogy feldolgozza az információt, de… Hidegen hagyta. Mit bánta ő, hogy nincs kilépés gomb? Hiszen nem is akart ebből a csodálatos világból elmenni. Sokkal jobban érdekelte, hogy látja az embereket, hogy látja a fákat, a felhőt... A színeket, bár még nem tudta összetársítani a látványt például a pirossal… Az őt néző játékosok nyilván zakkantnak gondolták, hiszen úgy bámult mindenre nagy, kerek szemeivel, mint aki még életében nem látott embert, meg fát, meg virágot… és úgy megijedt a legkissebb zajtól is, mintha eddig teljes csend vette volna körül…. Várjunk… Hiszen éppen ez volt a helyzet… Csakhogy ezt ki mondta volna meg róla ránézésre? Na, ugye, hogy senki. A játékosok nagyrésze bolondnak nézte, és messzire igyekezett elkerülni.
Meg kell vallani, hogy a lánynak óriási szerencséje volt. Mert hamar találkozott egy Grimm nicknevű játékossal. Ha nem így lett volna, szegény lány nagyon hamar kiesik a játékból, lévén nemhogy a játékok terén, de még az élet terén sem volt sok tapasztalata, és a bolondnak kinéző lány könnyű prédának tűnhetett volna bármelyik rosszándékú tolvajnak vagy gyilkosnak.
Grimm viszont megsajnálta, és meg is kedvelte a kissé esetlen, bolondos, örökké vidáman mosolygó, néma lányt, és felkarolta. Na nem volt könnyű dolga, mert Fuwa egyáltalán nem tudott mit kezdeni vele, hogy valaki, ráadásul egy férfi, aki nem tartozik a családjához, kommunikálni próbál vele. Te sem tudnál, ha életedben nem találkoztál volna senkivel a családon és az orvosokon kívül… És ezen nem segített a férfi robosztus alkata….Először megijedt, és elfutott. Grimm viszont nem adta fel, és utána ment. Éppen jókor érkezett, mert Fuwa egyenesen egy magányos, de hozzá képest nagyon erős, sárga indikátoros harcos fiúba futott. Szó szerint. Ez a harcos fiú pedig meglehetősen ingerlékenynek bizonyult, és minden figyelmeztetés nélkül megragadta a lány karját, és dühösen szitkozódva vonszolta volna magával a pánikbaesett, dermedt lányt. Aki mellesleg a felét sem értette a szavaknak, amiket a fiú kiabált neki… Még életében nem találkozott a válogatás nélküli káromkodás szavaival….
Grimmnek viszont elég volt a kezét a fiú vállára tenni, és a szemébe nézni, hogy az elfelejtse, bármit is tervezett, és továbbra is szitkozódva gyorsan odébbálljon. Na igen… Valószínűleg te is megijedné, ha egy nagyjából 2 méter magas izomkolosszus úgy nézne rád, mint ahogy Grimm a nála egy fejjel alacsonyabb, hozzá képest cingár fiúra… Amint megszabadult, Fuwa lerogyott a földre, és sírvafakadt… Grimm pedig lekuporodott mellé, és halkan beszélve csitítani kezdte. Mikor a lány végül megnyugodott, megkérte, hogy maradjon vele, hogy segíthessen, és megvédhesse, ameddig szükséges. Fuwa pedig, mivel az eset után megbízott Grimmben, a férfival maradt. Kicsit úgy érezte, mintha lenne egy bátyja…
A kommunikáció okozott némi nehézséget, hiszen bár már látott, és hallott is, a lánynak fogalma sem volt róla, hogyan beszéljen… Ezt is Grimm segített megoldani, mert szerzett Fuwának egy jegyzettömböt, és lassacskán, több hónap alatt megtanította írni, és olvasni a lányt. Alapjai, ugyebár már voltak a lánynak, így nem volt nagyon nehéznek mondható a dolog.
Már ezalatt a pár hónap alatt is, Grimm rendszeresen elvitte Fuwát egy barátjához, aki még odakint tanult kardforgatást, és megkérte, hogy tanítsa meg az alapokra. Na igen… Ugye sejted, hogy mennyi érzéke volt Fuwának a kardhoz? De hát mit várunk, amikor még kést sem igazán fogott a kezében, és nemhogy harcművészetet nem tanult, de alapvető tornagyakorlatokat sem, mint a bukfenc, vagy akárcsak az ugrálás? Na és vegyük hozzá ehhez azt, hogy nem csak a fegyver miatt, hanem az idegen ember miatt is meg volt szeppeve a lány… Elsőre teljesen reménytelennek tűnt a helyzet… Már annak is örültek, hogy nem a pengét fogta meg a markolat helyett…
- Ne aggódj, mindenki innen indul – igyekezett bíztatni az első alkalom után Grimm az elkeseredett lányt. – Rengeteget fejlődhetsz még, és kezdetnek az is jó, hogy tudtad melyik végén kell a kardot megfogni. – Fuwának viszont nem volt kedve beszélgetni. Érezte, hogy óriási lemaradást kellene nagyon rövid idő alatt behoznia. Úgyhogy, innentől kezdve amikor épp nem az írást és olvasást gyakorolta, akkor a kardot suhogtatta. Egy ideig egyedül, meglehetősen siker nélkül. Aztán, amikor észrevették, ellátták néhány tanáccsal, és aszerint gyakorolt tovább. Ezúttal eredményesen. Néhány hónap alatt sokat fejlődött, és Grimm meg merte kockáztatni, hogy magával vigye a küldetésekre. Az első alkalommal szegényke sokkal inkább volt hátráltató tényező, mint segítség… Eddigre ugyan már nem állt le megcsodálni minden virágot, de az új helyzettől, amit a mobokkal való találkozás jelentett megijesztette… A rátámadó vaddisznók felé pánikolva, össze vissza vagdalkozott, a társaira is veszélyes módon… De nem szidták meg, és nem is haragudtak meg rá. Grimm utólag kielemeztette vele a helyzetet, és így a második alkalommal már, ha nem is jelentősen, de segítségére volt a csapatnak. Mint odakint is, Aincardban is gyorsan tanult, villámgyorsan átlátta hogy működnek a dolgok, és lassacskán egyre nagyobb hasznára volt társainak. Ha a kardforgatáshoz nem is, de a stratégiához volt érzéke. Elkezdte gyűjteni az exp-t, és minden újabb szint újabb mesevilág volt számára. Legjobban a negyedik szintet szerette meg… Órákig képesvolt gyönyörködni a végtelen tengerben, hallgatni a morajlását, élvezni a tengeri szelet… Olyan csoda volt ez, amit a könyvek alapján soha nem tudott elképzelni… A 18. szintig jutott.
És elérkezett az a nap is, amikor Grimm, hosszú kérlelés után végül elengedte egymaga egy küldetésre. Nem volt benne semmi nehézség, egyszerűen el kellett menni egy csomagért a 14. szintre. Fuwa már nagyon szerette volna megmutatni, hogy egyedül is elbolgodul, ez a küldetés pedig kifejezetten alkalmasnak tűnt erre. Gondolj bele, egész életében másokra volt utalva, ha nem is annyira, mint ez az ő állapotában előfordulhatott volna, Aincardban pedig kezdte úgy érezni, hogy végre a saját lábára tud állni. Te is küzdenél, hogy megengedjék, hogy megpróbáld, nem?
Bóhokás hangulatban hagyta el a „főhadiszállásukat”. Végtelenül boldog volt, mert Grimm végül bizalmat szavazott neki. Nem is volt semmi gond, egészen addig, hogy a csomaggal a kezében elindult vissza Grimmhez. Először nem vette észre, hogy követik… Amikor észrevette, akkor viszont megijedt, nagyon. Nem tudta, mi van a csomagban, de ezekszerint elég fontos lehetett, hogy valaki, vagy valakik megpróbálják megkaparintani… Sietősebbre fogta a lépteit, hogy minél távolabb kerüljön azoktól, akik követik, nehogy meghallják, mikor bátortalanul elsuttogja a teleportkristálynak az úticélját. A város nevét addig gyakoroltatták vele, míg megakadás nélkül, folyékonyan ki tudta mondani. Talán az egyetlen ilyen szó volt egyelőre.
Amikor úgy érezte, eléggé lerázta az üldözőket, elővette a kristályt, és lehunyva a szemét, magához szorította a csomagot, aktiválta a kristályt, és elsuttogta a város nevét: Taft.
Sikerült neki, megérkezve pedig körül sem nézve futott egyenesen Grimmhez. Csak akkor nyugodott meg, amikor átadta pártfogójának a csomagot, ezzel teljesítve a küldetést. Olyan büszkeséget viszont még soha nem érzett, mint amikor Grimm mosolyogva megköszönte, és megdicsérte a gyorsaságáért. A jegyzettömbjébe, ami kitudja már hányadik volt, mióta az elsőt magkapta, gyorsan leírta, hogy mit tapasztalt, megmutatta Grimmnek, aztán a boldogságtól szinte szárnyalt a saját kis kuckójába. Próbálta magát olvasással lekötni, de túlságosan pörögtek a gondolatai, hogy tudjon a könyvre koncentrálni, így hamar félretette az éppen olvasott könyvet.
Most pedig fekszik az ágyon, és érlelődik benne egy gondolat. Végtelenül hálás Grimmnek, és a mellette töltött évek alatt kétségtelenül bátyjaként kezdett gondolni a férfira. De az egyedül teljesített küldetés felébresztette benne a vágyat, hogy a maga ura legyen, és a saját útján járjon. Csak még vívódik, hogy vajon hálátlanság-e, ha otthagyja Grimmet, akinek tulajdonképpen mindent köszönhet? De hát, végülis nem arról van szó, hogy elmegy, és vissza se jön soha… Lassan megszületik a döntés, Fuwa pedig lázasan írni kezd a jegyzettömbjébe, és miután vagy 3-szor újrakezdte, végül megfogalmazza a szűkszavú levelet.

Drága Grimm!
Hálásan köszönöm, amit értem tettél az elmúlt években. Soha nem fogom tudni visszafizetni neked.
Kérlek, bocsásd meg, hogy hálátlan vagyok, de úgy döntöttem, hogy ideje a saját utamra lépnem, és végre nem függenem senkitől. Ne aggódj, ha napokig, esetleg hetekig nem látsz, mindent betartok, amit tanítottatok nekem, nem eshet bajom.
Kérlek a többieknek is mond el, hogy köszönök mindent, és ne aggódjanak!
Hálával
Silence

Miután elkészült, leteszi a levelet a kicsi szobában lévő íróasztalára, összeszedi a kevéske holmiját, amit ott tartott, és az ablakon kimászva elindul, hogy megtalálja a saját újtát.

by **Cardinal** Pént. Aug. 25 2017, 11:14

Osu!

Emlékszem az időre, amikor még mindenki kardforgató és idomár volt... Most már úgy kell nagyítóval keresni az olyanokat, mint te. Üdv a fedélzeten, sok sikert az önállósághoz! Elfogadom az előtörténetet.

A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A kvíz miatt a 18. szinten kezdesz, így 90 pontot kapsz, amit az alábbi kardforgató alapra oszthatsz rá:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1

A pontok mellett kapsz tárgyakat is.

Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)

Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

És ne feledkezzünk meg az anyagiakról. 200 arany üti a markodat, továbbá szabadon választhatsz 23, legfeljebb a tierednek megfelelő szintű nyersanyagot.

Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.

Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten. Smile

Silence

Silence

Re: Silence