Zumfut

by **Cardinal** Szer. Júl. 19 2017, 22:36

Zumfut városa a Ködbe Veszett Erdő közepén található. Három, egyenként harminc méter átmérőjű, hetven méter magas fába vájták a települést, mely a fák belsejében kialakított emeletekből és a fák között található területből áll. Bár a város épülését a folyamatokat felügyelő Cardinal rendszer támogatta, védett zónát nem adott a területhez annak elkészültével. Ám a fák elhelyezkedése miatt a szörnyek így sem juthatnak be könnyen.

by **Seishin** Vas. Márc. 25 2018, 21:37

K1 írta:Elmesélte, hogy valami Aial volt ott utoljára, míg a srácok elvoltak szórakozni én meg helyeslően bólogattam. Igaz fogalmam sem volt róla, hogy kik is azok a fiúk, de ő nem adott több információt én pedig nem kérdeztem. A való életben jártam egyszer úgy, hogy az egyik ismerősöm meg volt róla győződve mivel, hogy ő ismerte xy-t így én is ismerem. Egyszóval örültem, hogy egy kellemes helyre megyünk és, hogy nem lett dühös, azért mert alája kerültem. Az örömöm sajnos nem tartott, sokáig mert megint kinyitottam azt a nagy lepcses számat. Én arra gondoltam, hogy rendkívül erős azonban ez kétértelműre sikeredett. Először azt kérdezte tényleg olyan ronda-e majd azt, hogy mit képzelek én róla. Lefagytam mind a Windows, ha nem bánjátok, hogy egy ezer éves mondással éllek. Köpni, nyelni nem tudtam az ostobaságom miatt csak néztem magam elé kidülledt szemmel. Egyáltalán nem tartottam rondának, sőt éppen ellenkezőleg. Eme sokknak köszönthetően az ital maradék hatása is kiszállt a testemből és most verejtékeztem. Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg csorgott az izzadság az arcomon vagy csak én képzeltem. Amíg én a partra vetett hal szerepében tetszelegtem ő arról mesélt, hogy nem egyszemű szörnyeteg és akár hiszem akár nem két szeme van. A végét talán a drámai hatás kedvéért tagolva mondta.

-Nem, nem, nem, persze, hogy nem, te egyszerűen csodálatos vagy akár egy földre szállt angyal. A hozzád hasonlóra szokták mondani a mosolyáért érdemes meghalni. Reggel csakis érted kell fel a nap, hogy láthasson. Csak arra, arra gondoltam olyan voltál abban a barlangban tudod mikor a farkasok pukkantak körülötted, mint egy természeti csapás. Akar mondani egy félisten, egy harcos amazon, egy emberi testbe bújt természet haragja.

Bizonyára csodálkoztak miért ázott el a valódi testem alatt a lepedő, mert meg vagyok róla győződve, hogy úsztam a verítékben. Fel sem fogtam, hogy valójában miről beszélek csak egymás után rakosgattam a szavakat hol gyorsan beszéltem máskor meg csak makogtam. Megkönnyebbültem mikor végre másra terelődött a téma pontosabban a nővérére és egy bizonyos macskára.
-Nincs mitől tartanod, legalábbis tőlem nincs.

El mosolyodom majd halkan nevettem a reakcióján. kezem a szám elé tettem, hogy meg nyugtassam magam. Remélem nem bántottam meg a reakciómmal.
- Ne haragudj, bocsánat, de csak ugrattalak. Ahogy te is engem nem is olyan rég.
Azért.... azért jól esik, hogy igy gondolod. Nagyon kedves vagy velem pedig nem érdemlem.
mi elött belépek, a portálba még vissza pillantok rá.
- Bár ha túlzásba viszik a kedveséget és az udvarlást. Az ellenkezőjét váltja ki mint amit elérni szeretne az aki mondja.
Elpixelezödöm, de csak azért másik szinten jelenjek meg. Persze mehetnénk gyalog vagy ló háton is. Az napokba telene, portállal sokall egyszerűbb és kényelmesebb. Már a fák lombjai közt vagyok mi elött még Ká átt érne, isteni szikra bevillan nálam. Remélem úgy lépbe, ahogy én mert amikor kijön, vagy is meg jelenik pont háttal lenne nekem.
Ha igy történne amint meg jelenik meg érintem és normál hangerővel egész közelről csak ennyit mondok.
-BOOOOOOOOo
Talán megijed, picit vagy nem, nem tudhatom.

Ha velem szemben jelene meg a műveletem felénél megálok. Biztos tudja mit szerettem volna, kicsit meg ijeszteni. Kis baráti tréfa semmi más. Én csak nézek rá és elmosolyodom.
- Öhhmm lebuktam.....

Akár mi is történ a nagy riadalom, vagy a nagy lebukás előre mutatok a távolba.
- Ha arra elmegyünk úgy emlékszem van egy remek ahonnan egy kis tisztásra lehet látni. Ahol patak folyik el aminél néha meg jelenek a mobok inni vagy enni más mobokbol.
Másik írányba mutatok és már bele is kezdek a mesébe.
- Arra viszont van egy egész jó fogadó. kényelmes szobák jó és finom ételek. Ha éhes vagy csak ajánlani tudom. Am igaz is később talán.. ha szóval... tudod, ha van kedved....
Nem akartam kimondani, nem szeretem volna semmit sem rá erőltetni a másikra. Én annak is örültem eljött velem ide és nem egyedül vagyok.

by K1 Vas. Márc. 25 2018, 22:20

Nagyon megrémültem, hogy ezúttal végleg elástam magamat nála. Csak bókolni szerettem volna erre olyat mondtam, amit akár sértésnek is lehetett venni. Két dolgot nem szabad firtatni egy lányon a súlyát és a szépségét. Nem mintha olyan nagy tapasztalatom lett volna a nők terén azonban nem voltam olyan ostoba. Nyitott szemmel jártam az utcán és így ráragad pár dolog az emberre mármint a koszon kívül. Nem igazán kedveskedni akartam neki csak minden áron el akartam kerülni a félreértést. Oly annyira megijedtem, hogy nem is tudtam gondolkodni csak jártattam a számat és reméltem, hogy sikerül kidumálnom magamat. Nagy kő esett le a szívemről mikor kiderült csak viccelt bár én nem emlékeztem rá, hogy póénkodtam volna. Mindegy, csak az számított, hogy újra szent a béke. Majd közölte velem, hogy jólestek neki a bókok, viszont ha túlzásba viszik az ellenkező hatást érik el vele. Végignéztem, ahogyan fénypontocskákká pukkant szét azonban ennek nem volt negatív következménye ugyanis egy másik helyen újra összeállt. Számomra ez természetellenesnek tűnt, így ha tehettem nagyon ritkán használtam ezt a közlekedési formát.
-Jól, jól van. Nem lesz semmi baj. – mondogattam magamnak majd beléptem utána a teleporrba.
Csukott szemmel léptem ki a túloldalon majd az egyiket kinyitottam, hogy meglessem megérkeztem-e már. Váratlan egy Boooo halottam a hátam mögül, amitől ugrottam egy nagyot majd elterültem a földön.
-A szívbajt hoztad rám! – tudom egy kicsikét túlreagáltam.
Két lehetséges úti célt is felvázolt és bizonyára azt szerette volna, hogy én válasszak csakhogy nem szerettem választani.
-Jelenleg próbálom leküzdeni a szívrohamomat, amit okoztál szóval döntsél te. –ez a szöveg egyáltalán nem illett a szótlan menő lovaghoz amilyen a kinézetem volt.
-khm. A te helyed a te döntésed. Tőlem megnézhetjük mindkettőt szép sorban. – ezt már kissé halkabban mondtam.

by **Seina** Csüt. Szept. 02 2021, 19:15

Saibaitachi

A „faváros” előtt várt a megbeszélt helyen. Bemehetett volna, hisz tudta nővére csupán később fog érkezni. Nem volt nehéz átkelnie a ködbe veszett erdőn, sőt kifejezetten élvezte a látványt, a légkört. Miközben tisztában volt mindazzal, amihez már egyébként hozzászokott. Védett övezeten kívül tartózkodik és a szörnyek itt erősebbek mint az első szinten. Nem rég látogattak el a kiképzőhöz, ahol megkapott egy bizonyos mennyiségű pontot, bár az ehhez tartozó exp. mennyiséget még össze kell gyűjtenie. Nem tűnik könnyű feladatnak, de a Ure-chanra számíthat. Kissé unatkozott, így egy eldőlt farönkre leülve pihentette meg lábait. Kezébe kapott egy száraz botot és egykedvűen a földre rajzolgatott. Házikót, szívecskét, még Ure-t is megpróbálta lerajzolni, de ez sikerült a legkevésbé. Feltűnt neki egy kisebb hangyaboly ami a fát végigszántva egy csíkon haladt vadászatra. Szerencsére normális méretű volt. Ure gondolta segít neki, így inventorijából egy kenyér darabból csípve egy falatot, morzsolta el a kis teremtményeknek. Amint felfedezték, fanatikusként szállták meg és aprították még kisebb darabokra az élelmet. Rövid ideig figyelte, de hamar megunta ezt is. Egy kisebb klikk haladt el mellette a városba. Biccentettek a leányzónak, aki illedelmesen köszönt a csapatnak. Csupán látásból ismeri, Ure szokott velük üzletelni. Lecsusszant a rönkről a földre, így hátát támasztotta a fadarabnak, fejét lassan jobbra-ballra billegtette. A legtöbb játékos kihasználja ilyenkor a szabadidejét és vadkanra, vagy farkasra vadászik. Talán neki is lenne kedve ehhez, de csakis hogy annyival is előrébb legyen a fejlődésben. Ure mondta neki, hogy kicsiként könnyebb „feltölteni” azt a bizonyos szint csíkot, ahogy növekszik a játékos, úgy lesz szüksége egyre több és több experience pontra. Amikor balra billent a feje, feltűnt neki egy falevél. Letépte azt és az enyhén laza földhöz nyomta az erezetével, majd lassan felemelte róla. Szépen megmaradt a minta, majd ezt próbálta körberajzolni, mintha csak az ő „műve” lenne. Ha már itt lenne Ure, lehet kísérletet tenne hogy elhitesse vele. Ugyanakkor, biztos mérges is lenne mert hazudni próbált. Seina elmerült a gondolataiba, viszont könnyen ki is zökkent akárhányszor mozgást érzékelt. Tudta magáról, akárki számára lehet célpont és könnyedén küldhetnék őt akár a halálba, akár börtönbe. Részben igaza volt az apjának, valamennyire tényleg mindenki ellenség, de ezt nem jeleni azt, hogy mindenki rossz ember is. Ennyi idő után nehéz ezt felfogni. Majd tekintetét ismét egy járókelő felé szegezte.

by **Saibāitachi** Csüt. Szept. 02 2021, 21:21

//Seina

Itachi ugyan már elég ideje bent van a játékba, de még vannak mindig olyan dolgok, amit újként tapasztal meg. Ilyen volt ez a mostani helyzet is…

A céh dolgai egész jól alakulnak, és az ismertségi köre is egyre bővül. Bár még információs hálónak nem lehet nevezni, vagy ha mégis, akkor egy roppant haszontalan információs hálónak titulálná. Nagyjából ott tart, hogy eljutnak ugyan hozzá az információk, épp csak már az aktualitásuk vesztése miatt teljességgel értéktelenné váltan. Hogy ezen változtasson egy merész lépésre szánta el magát. Nyitni fog olyanok felé, akikben a többség nem bízik. Első körben két lehetőséget vett számba, az egyik a 11-es szint Taft nevű városa, mely a híresztelések szerint a vörösök közt igen kedvelt. A másik bár sokkal lejebb van, mégis nagyobb kockázatot rejt. Ez pedig Zumfut, aminek a kockázata abban rejlik, hogy nem védett övezetű település, vagyis simán az ember torkának ugorhatnak.
Noha az utóbbi a látszólag veszélyesebb Ita úgy gondolja itt fog próbálkozni, méghozzá a kisebb népsűrűség miatt. NO meg aztán még mindig nagyon bízik legendás szerencséjében, ami révén lassan már ott tart, hogy akár tier 4-es cuccokat is hordhat, és még van is neki ilyenje. Így hát felkerekedett, és ellátogatott a harmadik szintre.

… Számításába ott csúszott a hiba, hogy nem vette számításba azt a tényt; azért mert nincs védett övezete a szinten, azért még immortal object-ek még lehetnek. A lila felirat megjelenését kísérő lökéshullám messze hátra lökte, melynek köszönhetően hanyatt csúszott nem keveset. Ha arra számított, hogy majd lendületét vesztve szépen megáll, hát csalatkoznia kellett. Bár már egyre lassult, mégis egy tompa koppanással állította meg valami. Feje teteje valami puhának ütközött. Ahogy kinyitotta szemét egy fakó hajú lány tekintett le rá a magasból, egy kisebb mozaik torzítás mögül.
~Mekkora mák, hogy nem hagytam rábeszélni magam az etikai kód kikapcsolására! Most ugyan csak zavarban lennék.~ gondolta, miközben szóban csak ennyit mondott;
– Hali! //ha problémás a számodra a jelenet, csak írj pm-et és átírom//
Lassan tápászkodott fel, ami lehetőséget adott mind kettejüknek, hogy megemésszék az előbbieket. Az árnyharcos megállt a talán fele akkor lány előtt.
– Minden oké? Nem ijesztettelek meg túlságosan? Roppant kínos, hogy ilyen ügyetlen voltam, ha gondolod esdeklés gyanánt meghívlak valami… gyümölcslére, vagy hasonlóra. – nézett a lányra, és ahogy az a lányokkal folytatott beszélgetéseiben lenni szokott, megint minden apró részletet el akar magyarázni, ami révén sokkal rosszabb helyzetbe kerül – Mármint nem akarlak felcsípni, vagy ilyesmi. Elvégre mégiscsak kiskorú vagy meg minden. Mármint nem mintha ha nagykorú lennél akkor felakarnálak… Ehhh! Inkább hagyjuk. – legyint végül. De azért vár egy keveset, hogy ha a lány akar valamit kompenzációként akkor azt az értésére adhassa.

by **Seina** Szer. Szept. 08 2021, 23:43

Békésen töltött el minden percet mialatt nővérét várta. Bár csupán unaloműző játékokkal ütötte el az időt, mely eltelte után a türelmetlenség helyett kellemes nyugalomérzet a teljesedett ki benne. A földbe való rajzolgatást egy hangos puffanás zavarta meg. Felpattant a földről, majd mire a hang forrását meglelhette volna, valami nekiütközött. Felfogni sem volt ideje az eseményeket, egy ideig csak értetlen arccal bámult rád. Nem sokáig bámulhattad a pixeles részleteket, mivel keresztül lépett rajtad, alaposan ügyelve arra, nehogy rád taposson. Nem zavartatta magát, az amúgy kellemetlen pozitúra miatt. kislányként ilyesmivel még nem igazán törődik. A bénaságod viszont „lenyűgözte”. Azon tanakodott vajon minden fiú ilyen ügyetlen? A napokban is találkozott valakivel aki egy hatalmas fárol zuhant le, majd a pajzsa még fejbe is vágta. Hallatlan...Sokadik vagy már a sorban, aki így vagy úgy… de a földön csúszva/fetrengve végezte.
- Majom. – Jegyezte meg félhangosan, mivel lehülyézni nem tudott.
- Ha-li... – Köszönt vissza bizonytalanul. Miközben a feltápászkodtál.
A kérdésedre bólintott.
- Minden oké. – Majd ismét bólintott.
- De, megijesztettél. – Majd az utolsó kérdésnél elgondolkodott. Végül is nem menne messzire, a nővéréhez bármikor ki tudna szaladni.
- Az almalevet szeretem. – Jegyezte meg, még mindig tartózkodóan. Viszont úgy látszik, jó úton haladsz. Almalével talán nyerhetsz némi bizalmat nála.
- Azért veszel nekem almalevet, mert béna voltál? – Nem egészen értette, hisz nem egy megszokott környezetben szocializálódott. Így voltak kifejezések, szófordulatok, valamint gesztusok, amik újnak számítottak számára. Viszont ez a gondolat tetszett neki. A nővére ugyan sok mindenre oktatta, de nem lehet ott mindenhol.
- Felcsípni? – Akaratlanul is utánad ismételte a szót, megint értetlenül. Nem ismerte a kifejezést, sem pedig a mögötte húzódható szándékot. A megcsípés jutott az eszébe, így egy lépést hátrált.
- Ne csípj meg! – Lépett hátra és karjait védekező állásba kapta.

by **Saibāitachi** Pént. Szept. 10 2021, 17:53

Itachi a jelzőre semmit nem reagál, talán meg sem hallotta. Bár valószínű ha hallotta volna akkor sem reagálna, mivel illeték őt már ennél lényegesebben cifrább jelzőkkel. Az ő esetében, vagyis az értékrendje alapján ez alig több egy „hé te” megszólításnál.
Miközben a kislány válaszol a kérdéseire csupán merő megszokásból leporolja a nagy semmit ruhájáról, majd a legkomolyabb és legérdeklődőbb arckifejezését felöltve hallgatja amit a lányka mond. Majd biccent;
– Vettem! Egy almalé rendel! – majd le is hívja a térképet és el kezdi böngészni, hogy hol tudná a kérést teljesíteni. Közben persze oda-oda pillant a kislányra, hogy tudja azért még figyel rá, vagyis ha van még mondandója akkor hallgatja őt.
Az elhangzó kérdésnél kicsit megdörzsölgeti az állát és hümmög egy sort, majd helyeslően bólint;
– Ha figyelembe vesszük az ok-okozati összefüggést, akkor a válaszom határozottan, igen! – mondja mosolyogva, majd mivel ilyenkor szükségét érzi a részletes magyarázatnak folytatja – Mármint ha visszavezetjük az események sorát, akkor egyértelműen meg állapíthatjuk, hogy a kellemetlenség ami ért abból az alap helyzetből indult ki, hogy én nem vettem figyelembe a mozdulatom hatásaként fellépő taszító erőt. Vagyis az én figyelmetlenségem, vagy ahogy te mondtad ügyetlenségem indította el azon események láncolatát aminek a végén te megijedtél.
Talán az árnyharcos nem kevésbé bonyolult magyarázata, vagy talán valami más okán, de úgy tűnik a kislány kissé összezavarodott, és határozottan tiltakozni kezdet holmi csipkelődés ellen. Menyét a lehető legegyszerűbben (mármint a saját véleménye szerint) reagált a dologra. Gyakorlatilag ráhagyta a dolgot a kislányra;
– Yes Ma’am! – vágta magát haptákba – Minden nemű csípési interakció törölve! Tekintse korábbi kijelentésem tárgytalannak! – azzal kezét ellendítette a halántékától, és igeykezet olyan szélesen mosolyogni, hogy az még a textil alól is kilátsszon.
Ita végül újra a térképre tekint és rögtön fel is csillan a szem;
– Meg is van! Ennek a fának a 3. emeletén van egy sütiző, szerintem lesz ott almalé is. Esetleg oda kísérhetem a kisasszonyt, vagy jobb szeretné, ha idehoznám az áhított italát?

by **Seina** Vas. Nov. 07 2021, 21:50

Különös szituációba keveredett már megint. Sokadik olyan férfiú vagy akit csetleni-botlani lát. Kezd kialakulni benne egy érzés miszerint a fiúk többsége elég ügyetlen. Legalábbis fiatalon biztosan. Az apjáról ez nem volt elmondható, manipulatív volt és szokatlan módon szerette őt, de meg kell hagyni kifejezetten ügyes kézű volt, legyen szó akár főzésről, akár fegyverforgatásról és kovácsolásról.
Őszinte csodálkozással töltötted el, miközben végignézett rajtad. Megfigyelte a mozgásod, a ruháid és a hangod, de az arcodat nem láthatta. Másoknál ez bizalomvesztést okozna, de neki teljesen más a tapasztalata. A nővére is állandóan maszkban jár, talán ő a egyetlen aki ismeri idegent az arca finom vonásait. Huzamosabb ideig bámulta az arcod, mintha csak a fantáziájával próbálna a bandázs alá lesni. De pár másodperc után elmosolyodott és a szemeidet kémlelte. Seina óvatos volt, de félős. A jelleme alapvetően közvetlen, még ha apja mérgező, tulajdonló és irányító szeretetébe is volt fogva tartva. Most élvezte, hogy beszélgethet másokkal. Idegenekkel, számára különc teremtményekkel.

Némi hezitálás után, kapva-kapott az ingyen almalére. Sajnálhatod, hogy a nővére nincs a közelében, különben lenne még pár köröd míg kifosztanak a lányok. Seina persze akaratlanul. Veled együtt nézi a térképet, bár ő sokat nem láthat belőle. A a pillantásotok néha-néha találkozik, de csupán kíváncsiságot olvashatsz le róla. Nem egészen értette miért is történik körülötte ez, így inkább rákérdezett. A magyarázatodat igyekezett összerakni, végül csak olyan arcot vágni mint aki teljesen érti mit is szeretnél mondani, végül a túlmagyarázásod kisütötte az agyát. Ha létezne olyan, hogy a füleiből egyszer csak gőz csap ki, most ez bizony megtörténne. Nem igazán jutott szavakhoz. A „csipkelődésed” pedig szó szerint vette, így ennek megfelelően is reagált. Védekező állást felvéve, némi távolságot tartva tőled. A válaszod meglepte, majd a reakciód meg is nevettette.
- Vicces vagy! - Jelentette ki, leengedve a kezeit. Bár ismét volt egy szó amit nem értett, de most csak elraktározta magának későbbre. Az ajánlatodra körbe pillantott, a nővérét kereste, de mivel nem látta a közelben, így bólintással reagált, szívesen felmegy a sütizőbe veled, és meg is indult előre. Túlzottan nem ismeri a helyet, de a harmadik emeletet megtalálja. Eléd is osont, ha ezt a gyorsasága vagy épp te magad megengedted neki. Ha esetleg le is hagyott, megfordult és enyhén előrehajolva a kezeit hatra kulcsolva siettetett.

by **Saibāitachi** Hétf. Nov. 08 2021, 18:16

A kislány közlésére, valódi hálával a tekintetében jegyzi meg;
– Igazán köszönöm! A legtöbben ezt inkább úgy mondják nekem; De idióta vagy! – fűzi hozzá mint egy magyarázat képpen, miközben felötlik benne húga arcképe. Végül a megállapodott ár lerovása érdekében Ita a lépcső felé int, hogy akkor el is indulhatnának.
~Várt valakire!~ állapítja meg az árnyharcos a tétova körbetekintés kapcsán, majd a meginduló lány mögé sorolva szép komótosan elindul ő is felfelé. Nem siet sehova, mára épp csak szimpla ismerkedéseket tervezett, de akkor sem dől össze a világ, ha ezekre nem kerül sor. A lánykát viszont úgy tűnik erősen csábítja a beígért almalé, mert előre sietve a lépcső tetejéről még sürgetőleg Itára is tekint.
– Hai-hai! – nyugtázza a céhvezér – Már rohanok is. – mondja, de ennek ellenére a tempója egy fikarcnyit sem változik.
Végül felérnek a harmadik szintre. Mielőtt az utolsó fokokat is megtenné megadja a megfelelő irányt a kislánynak. – Jobbra, egész ki a szélére. És ha lehet ne futkározz az asztalok között, mert még felborítasz valamit. – mondja, akár egy tipikus bátyus. És ehhez mérten képtelen megállni, hogy hozzá ne tegye – Ha szépen viselkedsz, és nem hozol rám szégyent, még egy sütit is kaphatsz az almalé mellé.
A sütiző nem egy Michlein csillagos csoda hely, de az igényeiknek tökéletesen megfelelő. Az asztalok natúr lakkozatlan hasított falapokból készültek, melyekre diszkrét, a lombhoz illő sötétzöld terítőket raktak. Mivel eleve lassabb volt, meg tudja jól, hogy az „apróság” várt valakire, ezért hagyja, hogy a lányka válasszon asztalt ~Nyilván olyan helyre szeretne ülni, ahonnan szemmel tarthatja az érkezőket.~ és miután Seina leült csak azután telepedik le ő is a kiválasztott asztal mellé, a kislánnyal szemben.

by **Daiki** Kedd Szept. 17 2024, 11:40

Dixismizések
Ozirisz, part 2

Nem volt kifejezetten jókedve, amikor végül - több, mint másfél óra elteltével - visszalogolt a játékba. Ugyan a felugró ablak, ami arról tájékoztatta, hogy szintet lépett, képes volt egy kicsit megvigasztalni, de a valóságban történtek ígyis keserű szájízt hagytak maguk után. Fejében folyton az elhangzottak jártak és nem tudott nem arra gondolni, hogy valahol... igazuk van.
Behunyta a szemét és felemelte a Teleport Kristályát.

Útja ezúttal Zumfutba vezetett: mindigis látni akarta a fák belsejébe épült várost, magasan a talajszint felett és az a köd, ami körbevette a helyet, még illett is a jelenlegi hangulatához. Zsebre dugott kézzel sétált körbe, mászott fel pár emeletet és állapodott meg végül egy a lombkoronaszinten lévő terasz szélén; odalent csönd és valami lappangó feszültség uralkodott. Szinte senki sem volt a városban. Dai mélyet sóhajtott és ahogyan pillantását végigvezette a zöldből narancsba és sárgába forduló leveleken, a nedvességtől csillogó faágakon és a felette úszó, borúsabb felhőkön, szája széle mosolyra görbült. Pont erre volt szüksége: egy kis egyedüllétre és tisztánlátásra.
Meg azért egy korsó sör is lecsúszott volna.

Daiki írta:Üdv,
Zumfutban vagyok, a legfelső szinten. Ha van kedved csatlakozni egy sörre és utána megnézni, vannak-e dixik a lombkoronaszinten, itt megtalálsz.

- küldte el az üzenetet az egyetlen játékosnak, aki a barátlistáján szerepelt. Azután pedig odasétált a legközelebbi pub pultjához, kikért magának egy italt és kisétált vele egészen a terasz szélén lévő asztalig. Innen elég nagy területet láthatott be; a köd főleg alattuk terült el. Felette pedig már a napsugarak igyekeztek áttörni a felhőket, valahogy pont úgy, ahogy az íjász is igyekezett jobb kedvre derülni. Sőt, a terasz másik végéből egy függőhíd is indult a szomszéd fa felső ágaihoz, Dainak pedig határozott célja volt, hogy egyszer átsétáljon oda és megnézze az ottani kilátót.
- Neked volt már olyan érzésed, hogy bárcsak ne kellene kilogolni? - tette fel a kérdést Ozirisznak, rögtön azután, hogy a kardforgató odaért. Eközben pedig végig a tájat nézte, kissé elrévülve, mintha nem is itt lenne - még a félig megivott söréből is elfelejtett újabbat kortyolni, és az sem zavarta, hogy a valahonnan fentről ráeső vízcseppek elkezdték átáztatni a felsőjét.

by **Ozirisz** Hétf. Szept. 23 2024, 12:17

Pár perccel azután, hogy Daikivel elköszöntünk egymástól, kilogoltam én is. Csináltam pár szendvicset magamnak, majd miközben elfogyasztottam a gépnél, csekkoltam a közösségi médiát és a híreket. Aztán immáron jóllakottan kicsit tettem-vettem a házban, majd egy bő óra elteltével ismét a SAO világában voltam.
Újdonsült barátommal megbeszéltük, hogy kicsit később összefutunk, de úgy tűnik a srácnak elhúzódnak a dolgai. Úgy tűnik, korai voltam, ami vicces - tekintve hogy az elmúlt évek folyamán általában én voltam aki késik. Kicsit szétnéztem Marome faluban, ha már ez volt a legközelebbi biztonságos város amikor kiléptem. Épp a helyi árusok kínálatát vizslattam, amikor csippant egy üzenet. Rutinszerű mozdulatokkal nyitottam meg, majd miután elolvastam, írtam is a választ Dainak.

Ozirisz írta:Szia,
Pár perc és ott leszek!

Majd az üzenet küldése után bezártam a menüt, és a teleporthoz igyekeztem. - Na itt sem mostanában jártam - mondtam magam elé, miután eloszlott a kékes színű fényeffekt. Leléptem az emelvényről, és körülnéztem. A gigantikus fák, mintha csak az égig érnének. Egy-két perc biztos beletelt, míg jobban szemügyre vettem a környéket, majd megnéztem a térképen Daiki helyzetét. Aztán, egy kiadós mászás és lépcsőzés után a pub felé vettem az irányt, kikértem két üveg sört, majd az letelepedtem az íjászhoz. Kicsit váratlanul ért a kérdése, legalábbis így hirtelen elég furának hatott. - Hát... nem lenne rossz. - mondtam, kissé meglepetten - Nekem inkább az a furcsa, hogy időnként ki kell logolni. - tettem hozzá. Ez utóbbi tényleg furcsa számomra. - Eléggé berögződtek az idebenti megszokások. És az se segít, ha az idebent elfogyaszott kaja ugyanúgy elviszi az éhségérzetet, és van, hogy csak odakint szembesülsz vele, hogy pocak kéri a magáét - viccelődte el egy kicsit a dolgot, majd egy sóhajtás után visszakanyarodott a témához - Sokkal egyszerűbb idebent az élet. Sokkal könnyebb boldogulni, és nem egy értelmetlen taposómalmot hajtasz, ami minden energiádat felemészti... a nagy semmiért. Jóval szabadabb az ember idebent. Tartasz heti egy-két farmolós napot, és amit összeszedsz, egy hétig kényelmesen elvagy vele. Vagy napi egy-két óra, utána nyugodtan lehet pihenni, szórakozni - meséltem Aincrad egyik legnagyobb előnyéről, majd felhoztam még egy dolgot, amiben köröket ver a kinti világra - A teleport is jóval egyszerűbb, és gyorsabb, mint odakint a busz vagy a vonat. De attól, hogy ez a kinti világban is működjön, kellene pár tudományos áttörés és pár évtized technológiai fejlődés - sopánkodtam egy kicsit. Bár kétségkívül gyorsan fejlődik a technika, ez még várat magára. Akkor már inkább az időutazás. Bár, azt kétlem, hogy egyszerű földi halandók számára valaha is rendelkezésünkre bocsássák...

by **Daiki** Kedd Szept. 24 2024, 21:22

Tekintetét csak Ozirisz többedik mondatánál fordította oda a kardforgató felé és elmosolyodott, ahogy hallgatta őt. Valamiért... csak jó volt hallgatni őt. A kérdése talán őneki magának másról szólt, a választ hallva azonban rájött, hogy azoknak, akik itt ragadtak tíz évre, minden teljesen mást jelent.
Mintha két külön dimenzióban léteznének.
- Valóban egyszerűbbnek tűnik - értett egyet - Talán ezért is vonzó ennyire - gondolkozott el és belekortyolt a sörébe. Igen, az a bizonyos egyszerűbb út - amire most, hogy belekóstolt, olyannyira vágyik, hogy szinte elhomályosul előtte a valóság. Hogy sokszor azon kapja magát, hogy a munkahelyén is erről ábrándozik, meg hogy vajon milyen érzés lehetett ezt büntetés nélkül élvezni tíz éven át. Amikor nem volt választásod, és vagy bejött neked, vagy nem. Hiszen Daiki sem volt tájékozatlan; jól tudta, mennyien haltak meg azelőtt és mennyien bolondultak meg azután, hogy lecsapták a szervereket.
Letörölte a habot a szája széléről és elfintorodott.
- De tudod, ahhoz, hogy ti szabadan élhessetek itt, nagy árat fizettek a kintiek. Az ország gazdasága is. Valahol nem túl fair, nem igaz? - nézett rá a másikra, egy rövid pillanattal később viszont megvonta a vállát - Nem mintha engem érdekelne az állam jóléte. Nincs is időm ilyesmivel foglalkozni, hiszen jól mondtad, a taposómalom nem tűri el, hogy megálljunk. Bár azt hittem, már megbocsáss, hogy akinek telt a konzolra és a játékra, az mind gazdag és csak éli arany életét - ráncolta össze a szemöldökét, szinte önkéntelenül mondva ki ez utolsó mondatot. Mert Dai tényleg így gondolta. Érezte, minden porcikájában érezte, és ha tévedett, az sokmindent megváltoztathat. Persze Ozirisz lehet kivétel, ahogyan ő maga is az. Eltöprengett ezen és közben kezdte úgy sejteni, hogy sokkal több közös van bennük a vele szemben ülő férfival, mint azt elsőre gondolta volna.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 24 2024, 21:22

The member 'Daiki' has done the following action : Kockadobás

'Dixi - ismerkedős' :

by **Ozirisz** Szomb. Okt. 19 2024, 20:39

Daikival egyetértettünk abban, hogy idebent jóval egyszerűbb az élet. Majd a srác következő mondatain elgondolkoztam kicsit, végül belekezdtem a válaszba - Tudom, de Kayaba Akihikót leszámítva senki se számított erre, hogy bent ragadunk. Az tény, hogy én kifejezetten örültem neki, de jobban belegondolsz, kik játszanak MMO-kkal? - majd egy fél másodpercnyi szünet után meg is válaszoltam a költői kérdést - Akik valamiért ki akarnak szabadulni a szürke és unalmas valóságból, még ha csak ideiglenesen is. - majd egy levegővétel folytattam - Lehet nem teljesen fair, hogy idebent voltunk, de a játékba lépés előtt én is ugyanúgy fizettem az adót, mint te. Ha nem ragadunk bent, akkor talán még mindig a taposómalmot hajtanám, akárcsak te. - majd hirtelen eszembe villant valami, ami esetleg kicsit megtéveszthette a srácot. Akik tízenpár évesen kezdtek, ők lehetnek annyi idősek mint én, amikor kezdtem. A kinézetem, amit nem véletlenül nem frissítettem az újrainduláskor a kapott itemmel - Jaj, bocsánat, most kapcsolok. Amit látsz, az még a 12 évvel ezelőtti külsőm, amikor először beléptem a SAO világába. Nem akarom még aktualizálni, hogy az ismerősök, barátok könnyebben fel tudjanak ismerni. És különben sem vagyok még olyan jó bőrben a tíz év fekvés után, hogy be merjem vállalni - kicsit elpoénkodtam a dolgot.
Majd miután kortyoltam a sörömből, folytattam - Ami az ország gazdaságát illeti... nos, a húszas éveknek csak az eleje van meg, de ha ugyanúgy folytatódott az évtized, akkor a gazdaságnak jóval nagyobb gondjai is voltak. A játékipar "kicsit" megsínylette egy pár évig. Meg az Argus, akik a SAO-t és a NerveGeart fejlesztették és piacra dobták, ők valószínű vagy földbe álltak, vagy tulajdonost váltottak.. - morfondíroztam el rajta - Az ezt a világot irányító mesterséges intelligencia valószínű felkeltette valakinek a figyelmét. Köröket vert az akkori kezdetleges AI-modellekre. De a neurobiológusoknak számára is kész aranybánya a többezer játékos agyi aktivitása. Mint az ingyen tesztalanyok.. - tűnődtem el a dolgokon. Valószínű ez is benne lehetett, hogy a gépen hagyták még a magunk fajtákat is, akik mögött se gazdag család, se kövérre hízott bankszámla nem volt. - Ami viszont aggasztó egy kicsit, hogy milyen céllal fogják használni ezt a tudást. De majd pár év múlva úgyis meglátjuk... - zártam le a gondolatmenetet, miközben kiürítettem az üveget.
- Iszunk még egyet? Én állom. - tettem fel a kérdést, majd igenlő válasz esetén már léptem is a pulthoz az üres flaskákkal egy garanciás cserére.
- Akkor neked is kijutott az élet nehézségeiből - folytattam a beszélgetést - Meglepően sok közös van bennünk, amit elsőre nem is gondoltam volna - emlékeztem vissza egy pillanatra a dixis zsákos akcióra, amire akaratlanul is elmosolyodtam egy picit - Kicsit a régi, 12 évvel ezelőtti önmagamra emlékeztetsz... - konstatáltam félhangosan - bár nem egészen. Én, amikor első benti napomon egy nagyobb szintű játékossal találkoztam, és tanított engem, én kicsit jobban beégtem. Ahogy legelőször előhúztam a kardom, az olyan jól sikerült, hogy öröm volt nézni... a kard röppályáját, az én bamba képemet, és persze Szophiet és Vezért ahogy wtf fejet vágnak hogy ezmiez...

by **Daiki** Szer. Okt. 23 2024, 14:04

Menekülés a valóságból? Daiki elgondolkodott ezen, de választ nem fűzött hozzá: ő nem ezért volt itt, hanem elsősorban a haszonszerzés lehetősége miatt, habár kétségtelen tény, hogy néha azon kapta magát, hogy szívesen belogolna csakúgy játszani is. Vajon milyen lehet felelősség és feladatok nélkül élvezni az életet? Neki már gyerekként is ki kellett vennie a részét a megélhetés gondjaiból, de ha vissza lehetne menni...
Sóhajtott és inkább visszavezette tekintetét a vele szemben ülő férfira.
- Áh, így már érthetőbb - bólintott és önkéntelenül is alaposan megnézte Ozirisz jelenlegi külsejét. Tehát a kardforgató olyan tizenpár évvel lehet nála idősebb, és ahogy az a következő mondatokból kiderül, határozottan érdeklődik a modern technika iránt és konkrét következtetései vannak arról, milyen okból és céllal tarthatták fent a gyilkos játékot olyan sokáig. A konklúziókban pedig sajnos bőven volt ráció és bár Daiki nem volt annyira tájékozott a témában, de még ő is belefutott egy-egy cikkbe, ami hasonló kérdéseket vetett fel. Meghát az is furcsa volt, hogy pont akkor ért véget a játék, amikor a Sword Artot működtető cég alól valami külső okból kifolyólag sorra léptek ki vagy jelentettek csődöt a leányvállalatok. Ozirisz szavaira mindenesetre bólintott: előbb utóbb úgyis kiderül minden - vagy legalábbis az igazság azon szeglete, amit publikussá akarnak tenni.
És lehet ő még akkor is ugyanabban a gyárban fog dolgozni.
- Persze - mosolyodott el és elnézte, ahogy új ismerőse gyakorlottan váltja vissza az üvegeket újakra. Érdekesnek tartotta, mennyire gyorsan barátkoztak össze annak ellenére, hogy ő maga egyáltalán nem tervezett barátkozni ebben a játékban és ha még meg is próbálná, sem menne egy nap alatt. Vagy pár óra alatt, mint most. Az egésznek ezért valószínű épp ahhoz lehetett köze, amire Ozirisz is rájött: meglepően sok bennük a közös.
- Én sem hittem volna - ismerte el és belekortyolt a sörébe - De akadnak még pozitív véletlenek. Én a magam részéről örülök, hogy nem csupán úri ficsúrokkal és elkényeztetett lánykákkal van tele a játék. Jó látni egy egy valódi arcot is köztük, ha érted mire gondolok.
Tovább azonban nem jutottak a gondolatmenetben, ugyanis hirtelen zümmögés ütötte meg a fülüket, ami egyre hangosabbá vált: Daiki mögül jött, így a srác érdeklődve fordult hátra, hogy megnézze, mi az - és döbbenten konstatálta, hogy egy bogár repül éppen feléje, és nem igazán tervez megállni.
- Mi a... - bökte ki, és még éppen arra volt ideje, hogy maga elé emelje a két kezét, mielőtt a dixi becsapódott volna, felborítva ezzel Daikit székestül és kis híján asztalostul is.

by Ajánlott tartalom

Zumfut

Zumfut

Re: Zumfut

Seishin

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut

Re: Zumfut