Csillagvizsgáló

by **Kiwi** Szomb. Dec. 10 2016, 01:11

Magányos embereknek, vagy épp titkos randihelynek tökéletes. A kert legmagasabb pontján helyezkedik el egy kupola épületként az obszervatórium. Kívülről Nem tűnik túl nagynak, és nem is az, a nyitott tetőtéren kilátszik a távcső, főleg hűvös, csillagos estéken. Csendes, félhomályos terem fogad titeket belépve, szobák nélkül. Belülről csakis annyi amennyit látsz.

by **Cearso** Kedd Nov. 07 2017, 17:43

Sokat gondolkoztam azon, hogy mit vegyek fel. Végül is, ez most egy randi lesz. Igaz, hogy nem mondtuk ki hivatalosan, de szerintem mindketten ugyanúgy vagyunk vele. Kettesben találkozunk egy olyan helyen, ahol nem valószínű, hogy bárki más esetleg megzavarna. Teljesen négyszemközt...
Régen voltam utoljára ennyire izgatott egy találkozó miatt. Annak már, több mint egy éve. Bár az is igaz, hogy ebben az időszakban a szobámból se mozdultam ki a megrázkódtatás miatt. Még mindig hiányzik az a lány...
Most viszont nem a múlt miatt kéne aggódnom. Pont azért is van most ez a helyzet, hogy ne fájjon ennyire a múlt. Még mindig fáj, de szeretném ezt nem kimutatni a világnak. Sokan nem is tudnak erről a fájdalmamról.
És megint elkalandoztam. Pedig még mindig azon vagyok, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát. Az utcai ruhám többségét szinte azonnal ki is zártam. Szeretnék tetszeni a lánynak, és nem azt mutatni, hogy azért kérdeztem rá, mert nincsen jobb. Bár ha van is, az már eltűnt, vagy még nem találkoztam vele.
Szóval, az utcai ruhám kivételével már csak nagyon kevés ruha jöhet szóba. Az öltony ötletét is elvetettem. Tényleg jól akarok kinézni, de az alkalmi ruhát nem véletlen hívják alkalminak.
Végül egy fehér ing, és egy sötétzöld nadrág mellett döntöttem. Nem is tudom miért. Ezt éreztem megfelelőnek a fekete helyett.
Egy apróság még. Se Árnyékot, se az Artemist nem viszem magammal. Az Artemiszt egyszerűen felakasztottam Yorick kürtje mellé a falra. Nem hiszem, hogy bárki szemet vetne akármelyikre. Vagy egyáltalán tudná, hogy melyik micsoda.
Esetleg Yorickot is meglátogathatnám, és elújságolhatnám a céhben végbement változásokat. Vajon emlékszik-e még a lányra? Vagy az évek múltával az ő emlékezete is meghalványult-e? Ezeken gondolkoztam, mikor feltettem az íjat a falra. Közben a kürtöt is megigazítottam.
Az utolsó dolog, amiről gondoskodnom kell, az a hangulat. A csillagos égbolt megteremtheti az alapot, de Kiwinek nem hiszem, hogy ez elég lenne.
Főzni biztos nem főzök. Kiwi messze jobb nálam. Próbálkozhatnék, de azt most inkább hagyjuk. Tehát a gyertyafényes vacsora kizárva. Tudom, nem kéne, de még mindig romantikus szemmel állok hozzá a dolgokhoz.
Az egyetlen, ami hirtelen eszembe jut, és nem kell egy harmadik embert beavatnom, az a gitár, amit a zeneteremben örzök. Nem nagy kitérő, és ha már ott vagyok a környéken, néhány széket is elteszek az étkezőből.
Ritkán őrültem a virtuális világnak, de most ennek köszönhető, hogy elég csak egyszer megtennem az utat, és nem kellett rohangálnom a cuccokért, amik alapesetben nem fértek volna el a két kezemben, ráadásul elő sem kell vennem, ha nem lesz rá szükség
Pár perccel hét előtt a csillagvizsgáló ajtaja előtt várakoztam. Azért a biztonság kedvéért benéztem, nehogy véletlenül az legyen, hogy ő bent vár rám, én meg kint várok rá.

by **Kiwi** Kedd Nov. 28 2017, 19:14

Este nem aludtam valami jól, túlzottan izgatott voltam és a gondolataim elkalandoztak a szélrózsa minden irányába. Tele voltam érzésekkel, olyan mindenfélével és egyszerre, amitől hevesen dobogott a szívem, és egy nyughatatlan motor hiába próbál pihenni.
~ Legyek óvatos mi? ~ Intettem magam, vagy legalábbis az egyik felem, ugyanis úgy tűnt ketté szakadtam, vagy talán többfelé is… és mindegyik kicsi „én” mást szeretne és máshogy, valamint egy ilyen csábító színkavalkádban nehéz megtalálnom az igazi önmagam, főleg… hogy mindegyik én vagyok. Másnap reggel nem terveztem semmit, feküdtem az ágyon és a plafont bámultam.
~ Talán csak túlgondoltam és beparáztam…~
Hosszú percek teltek el, és a kezem zsibbadása szakított ki a zakatoló gondolatok sorából. Nyilvánvaló, hogy nem kéne ennyit foglalkoznom vele fejben, inkább megélném, mintsem pánikterveket gyártanák, de belém ez rögzült. Válaszok születtek a legszörnyűbb felvetésekre, mint például mi van, ha szivat és engem is okol Shukaku eltűnéséért, hiszen nem sikerült, olyan jóban lennem vele, mint másoknak. Abszurd gondolat mi? Tudom, mégis valós félelemként mocorog bennem, mint ahogy az is, hogy mi történik, ha csak egy alkalomra kellek, valamint miként kezeljem azt is, ha esetleg tényleg beleszeretnék. Furcsa, de ez riaszt meg leginkább, hiszen egy meteor is eltaposhat minket az élők sorából, de ez egy folyamat és a részese vagyok, ez egy olyan dolog, ami bennem születik meg, amit nem ő generál és nem is holmi harmadlagos kívülálló esemény, amivel nem tudok mit kezdeni. Bevillantak pillanatok, mondatok: Chariton: „Én csak a boldogságot keresem” Megértettem, hogy Eldire is próbálkozott annak idején, talán, de teljesen figyelmen kívül hagytam, sőt… Amikor franciául beszélt, megijedtem, mert tetszett és nem tudtam, hogy reagáljam le. Olyan kellemetlen… így utólag visszagondolva. Valamint Ozi is megvillant az emlékeimben, de valahogy nem tudtam teljesen felidézni az arcát, inkább az alkata maradt meg, meg az a közvetlen nyugalom, amit valahogy áraszt magából… Nem is értem miért más pasikon jár az eszem, holott… lassan készülődnöm kéne. Felültem az ágyon, miközben gyöngéden dörzsöltem az elzsibbadt karomat. A szekrény felé pillantottam. Úgy éreztem eljutottam oda gondolatban, hogy megszülessen az a döntés, hogy ne a fejemben próbáljam megélni az elkövetkezendő időt, hanem a személyemben, ami mondhatni hogy kihívás is lesz, hiszen mindig is többet éltem itt, mint „kint.”

Tervek és elképzelések voltak, persze, de igyekeztem nem bevonni, azt, amit a fiúról gondolok. Bár, öltönnyel meg rózsacsokorral tudom csak elképzelni, meg mécsesekkel kirakott szobát. Bár, úgy érezem vissza fogja fogni magát, de azt hiszem most én nem. Bár ellentmondhatok a terveimmel, a magamról mondottaktól. Még volt időm, meglátni mit is fogok végül csinálni. Előbb egy fontosabb dolgom volt: „Én”. Felcsaptam a szekrényajtót és a sok ruha közül amit végigszkenneltem, egyikhez sem volt igazán hangulatom. Majd egy teleportkristállyal máris Floria fővárosában voltam. Szerettem ezt a helyet, bő választékot kínált a vásárlóinak. Így a harmadik ruhaboltban meg is találtam ami tetszett. Megvettem, és még pár dolgot, majd visszatértem a szobámba, az én kis rituálémhoz. Először egy halvány sminket tettem fel, igyekeztem megőrizni a természetes hatást, viszont a szemeimet „macskás”-ra, húztam ki. A hajammal is sokat kísérleteztem. Volt fehér-ezüst Kleopátra, rózsaszín göndör, mellíres szőkés-barna, mély-lila hosszú, de tépett. Sőt, pár szemüveget is kipróbáltam, de egyik sem… „én” voltam. Tetszettek, de furán éreztem magam benne, és mivel fontosnak éreztem, hogy komfortosan érezzem majd magam, és ne legyek feszült, így nem vállaltam be. Bár biztos jót mosolyogtam volna rajta, ahogy meglepődik. Bár, talán így is, hiszen úgy tűnik csupán pár napig bírtam magamon a régi frizurámat.

A megbeszélt idő előtt érkeztem, gondoltam, hogy Cear is hasonlóképp gondolkodik majd, így igyekeztem azt is belekalkulálni. A megbeszélt idő előtt, úgy egy órával már itt voltam bent. Ez idő alatt előkészítettem, amit elterveztem. Amikor benézett a sötét félhomály fogadta, amit a földön és néhány bútoron, felszerelésen elhelyezett mécses díszített. Nem túlzok, ha azt mondom, vagy háromszázat meggyújtottam, így a padló, ami enyhén így is fénylik, úgy világít most, mint egy felhőtlen csillagos éjszaka. Az óriástávcső elé terítettem egy plédet, tudom nem illik ide, de jelenleg ez a piros-kék kockásat találtam csak meg. Viszont kellően meleg és vastag, a hűvösebb idő sem ronthatja szegheti már a kedvünket. A pléden, pedig ott ültem én. Bevallom elég idiótán éreztem magam, hisz a térképet figyelve tudtam, mikor közelít, így... mielőtt benyithatott volna, kipróbáltam pár pózt. Törökülés, hason-fekvés láblóbálgatással, oldalt fekvés könyökölve, egyenesláb hátul kéztámasszal, egyik rosszabb volt mint a másik. Végül egyik lábam nyújtva, a másik felhúzva, és átkulcsoltan a kézzel, vártam rá. Elmosolyodtam.
~ Meglepetés. ~ Direkt nem szólaltam meg, nem köszöntöttem vagy álltam fel, ameddig a közelembe nem ért. Bár, ha nem akart meggyulladni, vagy agyontaposni a mécseseimet, kissé táncikálnia kellett, hogy eljusson hozzám.

by **Cearso** Szer. Nov. 29 2017, 15:21

Mikor benyitottam, nagyon fura látvány fogadott. Nem számítottam ilyen fogadtatásra. Egyáltalan nem. Első reakciómként becsaptam magam előtt az ajtót. Talán az ajtó csapódása miatt keltett hirtelen légáramlat néhány közeli gyertyát eloltott, de nem ellenőriztem le. Azonnal mindenesetre nem. Nem volt bátorságom újra benyitni a hangulattal átitatott szobába.
Egy hangos puffanással nekidöltem az ajtónak, majd lecsúsztam a földre. Halkan is nekidölhettem volna, de azt akartam, hogy tudja itt vagyok, észrevettem, de még nem mentem be. Fogalmam sincs, mit kéne csinálnom. A szívem a torkomban dobogott, úgy éreztem. Tudom, érzem, hogy örömet akart okozni. Nem szabadna haragudnom rá. Viszont szükségem van egy kevés időre, hogy lenyugodhassak. Nem tudhatta, hogy a félhomály, meg a gyertyák valami mást is fel fog idézni bennem.
Ismét arra az éjszakára gondoltam a templomban. Nyeltem egyet. Miért jut eszembe mindenről Asu? Nem tagadom, hogy hiányzik, mert nagyon is, viszont nem egészséges folyton a múltban élni.
Igen, így van. Most Kiwire kell összpontosítanom. Kitette magát miattam, és nem tehetem meg azt, hogy hiába valóvá tegyem az erőlködését. Az, hogy nem számitottam rá, és egy régi sebet is feltépett, meg nem jelenti azt, hogy nem tetszett volna a látvány. Mert kifejezetten imponált a dolog. Persze én is gondolkodtam valami hasonlóban, de nem mertem megtenni, mert féltem, hogy mit fog hozzászólni. Meg most már azt se hiszem, hogy el bírtam volna viselni az előkészületeket. Nem gondoltam bele, hogy milyen apróságok felhozhatják bennem a nosztalgiát.
Óvatosan felálltam. Most már kétséget kizáróan biztos voltam benne, hogy ő randiként akarja kezelni a helyzetet. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy valami ünnepélyesebbet kéne magamra vennem egy ilyen alkalomra, mint például egy öltönyt. Nem vagyunk messze a céhháztól, és még van időm hétig. Meg amúgy se tartana sok időbe használni a Hazatérés Kristályt elmenni, majd utána ismét visszajönni. Végül úgy döntöttem, marad ez. Ennek nem olyan nagy baj, ha véletlen lángra kapna. Bár jobb, ha ilyen egyáltalán nem történik. Ráadásul most én fogom vissza egy kicsit magam, és kíváncsi vagyok mit fog kihozni a helyzetből. Vajon mennyire ijedt meg attól, hogy rácsaptam az ajtót? Mit gondolhat most rólam? Talán azt, hogy félek. De hát én mondtam, hogy komolyabbra akarom venni a dolgot kettőnk közt. Nem éri meg ezen rágódni, inkább hagyom, menjenek úgy a dolgok, ahogy mennek, és meglátjuk mi sül ki a végén.
Nem kevés idő telhetett el, és nem tudom mennyire várt türelmesen, míg összeszedtem magam, ezért lassan nyitottam ki az ajtót, ha esetleg nem bírta volna egy helyben megvárni a kis interakciómat. Ezzel kapunk egy kis időt, hogy mind a ketten fel tudjunk készülni.
Már messziről mosolyogtam a lányra, miközben meglestem, mennyire volt vészes az ajtócsapás a környező gyertyákra. Akármennyit is oltott el, gondolom a lány mindegyiket egyesével gyújtotta meg, és fogalmam sincs mennyi enetgiát fektetett bele abba, amit én egy ajtócsapással mind elaltattam. Az összhatásból lenyegesen nem vett el semmit, de akkor is egy kicsit rosszul érzem magam miatta.
Egy pillanatra megálltam, és arra gondoltam, hogy meggyújtom őket ismét, de nem akartam tovább húzni az időt, és elindultam a lány felé. Mikor elég közelre sikerült szlalomoznom a gyertyák közt, és már hallhatta mit mondok, nekiálltam szabadkozni.
-Sajnálom nem akartam tönkretenni a munkádat, csak kicsit meglep...
Ekkor értem oda a lányhoz, és tudtam alaposabban megnézni közelről. Elállt a lélegzetem, és már arra sem emlékeztem mit akartam mondani. Persze, félig meddig tudtam, hogy miattam csípte ki magát, de akkor se tudta elmenni szó nélkül a tény mellett.
-Szép vagy. Mármint, eddig is szép voltál, csak ma kifejezetten szép vagy.
Egy kicsit összezavarodtam. Talán nem is kicsit. Inkább befogtam a számat, és leültem Kiwivel szemben, a két térdemet oldalra döntve, arra figyelve, hogy ne tegyem rá a lábam a lábára. Direkt nem használtam a csinos, vagy a gyönyörű szavakat, mert a végén mèg túlzásnak venné, de hamar eljutottam odáig, hogy nagy eséllyel akkor is ekkora zavarba jöttem volna, ha ezeknek a szavaknak az egyikét használtam volna. Csak néztem a lányra, és azon gondolkoztam, hogy a zöldet csak miattam választotta, mert a múltkor elszóltam magam, hogy nekem már a zöld hajával is belopta magát a szívembe, vagy csak azért döntött a viselése mellett, mert most ez a stílus tetszik neki a legjobban. A lényegen nem változtat, nekem tetszik. Miközben mélán bámultam a lányt, csak abban reménykedtem, nem veszi ezt hatalmas sértésnek, meg azt hogy nem veszi észre a félhomályban a halvány vörösséget az arcomon.

by Ajánlott tartalom

Csillagvizsgáló

Csillagvizsgáló

Re: Csillagvizsgáló

Re: Csillagvizsgáló

Re: Csillagvizsgáló

Re: Csillagvizsgáló