Hiraikotsu Omote

Név: Hiraikotsu Omote
Nem: Férfi
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 17

Kinézet: Barna szeme és szintén barna, hullámos haja van. A testalkatát leginkább átlagosnak lehet mondani. 165Cm magas és nagyjából 60kg a súlya. Az arcának van egy olyan negatív tulajdonsága, hogy gyakran tűnik gondterheltnek, még akkor is, ha valójában nem az.

Jellem: Többnyire nagyon vidám, szeret viccelődni. Ha a társaságában van olyan, akit nem ismer, akkor hajlamos a visszahúzódásra, de egyébként hamar összebarátkozik bárkivel. Konfliktus kerülő, bár ha a gyengéket bántják és ezt látja, akkor hamar elborulhat az agya. Ezen kívül eléggé perverz fajta, bár az ő korában ez annyira nem is meglepő. Azonban lányok előtt csak nagyon ritkán hangoztatja a fantáziálgatásait.

Képességek

Killing Spree: Aktiválást követően a használó a célpont mögé teleportál, majd lesújt a fegyvereivel, ami megnövelt(+10%) sebzést visz be.


Előtörténet

17 évvel ezelőtt születtem, egy szerető, gondos családból. Az édesanyám tanár, míg az édesapám logisztikusként dolgozik egy vállalatnál. Szerencsére a családom szinte bármit meg tudott adni a számomra, így semmiben sem szenvedtem hiányt. Miután megszülettek az ikerhúgaim, kissé kevesebb figyelmet kaptam, így lassacskán megismerkedtem a videójátékok világával. Nagyon lenyűgözött, mi mindent lehet csinálni. Ráadásul az egyik legjobb élmény volt, amit valaha is tapasztalhattam. Lehettem a lovag, aki megmenti a királylányt, de akár az is lehettem, aki elrabolja. Ennek köszönhetően szép lassan csökkent a való világ iránti érdeklődésem. Elhanyagoltam az iskolatársaimat, keveset mozdultam ki, mindenem lett a játék.
A különböző játékokban persze szereztem néhány új barátot, de velük csak a digitális világban beszéltem, sohasem találkoztam egyikükkel sem a valóságban. A megszállottságom persze nem tetszett a szüleimnek és próbáltak kirángatni a játékok elől. Elküldtek kung fu edzésekre, illetve mindig próbáltak nekem kitalálni valamit, amivel elterelhetik a figyelmemet. Azonban ez nem jött nekik össze. Végül újra bevetettem magam a játékok világába.
Ahogy teltek az évek, úgy lettem egyre nagyobb fanatikus. Az iskolában a jegyeim közepesek voltak, néha mondjuk megembereltem magam annyira, hogy kissé feltornázzam magam, de az ábrándozás mindig elterelte a figyelmem. Majd jött a Nerve Gear! Az elsők között voltam, akik a béta verziót kipróbálhatták. Harcosként vetettem bele magam a Sword Art Online világába. Természetesen azonnal magával ragadt a játék, így amikor csak tehettem, ott lógtam. Játék közben számos barátra tettem szert, gyakran csapatban osztottuk az eszet. Kezdetben furcsa volt a virtuális valóságban lenni, de hamar rákaptam az ízére. Ekkor újra romlani kezdett a tanulmányi eredményem, ezért a szüleim eltiltottak a játéktól. Azt hiszem függővé válhattam, mert majdnem megbolondultam a tiltás miatt. Folyamatosan dekoncentrált voltam, gyakran törtek rám idegrohamok. Majd jött Shui, aki egyre rámenősebben próbálkozott nálam. Végül egy kis romantika, majd kapcsolat is kialakult közöttünk. A kezdet kezdetén még nem voltam annyira bele habarodva, de amikor kiderült, hogy ő is Gamer, akkor már sokkal simábban mentek közöttünk a dolgok. Beszámolt róla, hogy a SAO bétája hamarosan bezárul és elkezdődik az igazi móka. Shui azért várta nagyon a játékot, mert nem volt a tesztelők között. Én viszont azért, mert már voltam ott. Égtem a vágytól, hogy újra beléphessek és sétálhassak a SAO világában.
Végül eljött a nagy nap és megnyitotta kapuit a nagy közönség előtt a játék. Mivel nem hagyhattam ki ezt az alkalmat, a tiltás ellenére mégis csak megszereztem a saját Nerve Gear-em és beléptem a játékba. Ekkor egy nagyon nagy csalódás ért: eltűnt a karakterem. Sejtettem, hogy nem a készítők toltak ki velem, hanem valami más van a háttérben. Ezt a jelenséget általában szülőknek szokták nevezni... Na mindegy, nem is ez a lényeg. Új karaktert készítettem, de ezúttal egy Árnyharcost. A váltás nagyon is kézenfekvő volt: szerettem volna valami újat kipróbálni, ráadásul annak idején azt hallottam, hogy nagyon is érdekes kaszt.
Így hát a Sword Art Online megnyitóján én is ott voltam. Én is szembesültem a Játékmester kegyetlen döntésével, ráadásul elég rendesen be is pánikoltam. Az volt az első dolgom, hogy rákerestem Shui karakterére. Azonban ő nem lépett be, nem volt online. Szerencsére ő megmenekült az itteni veszedelemtől, így érte nem kellett aggódnom, csak magam miatt.
Mivel féltem, hogy a játék a halálomat okozza, ezért egészen mostanáig nem is próbáltam végigjátszani. Egyszerűen csak el voltam magamnak a SAO világában. Hogy mi hozta meg mégis a kedvemet? Nos, leginkább az, hogy túl sokan vesztették már az életüket a játékban. Szeretnék segíteni a játékostársaimnak, elvégre különböző korosztály megfordul itt és sokan vannak, akik még túl fiatalok a halálhoz. Így hát Gamer-ként kötelességemnek érzem, hogy mindent megtegyek a kijutásunkért. Mondjuk azt elárulhatnád barátom, merre is kezdjem eme nemes cselekedetet?

Köszönöm!

Hamarosan készítem az adatlapot.