KezdőlapEmmy
2 posters
1 / 1 oldal
Emmy
by Moonsoul Vas. Júl. 10, 2016 4:07 pm
Név: Emilia Sakura - Moonsoul
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 28 év
Kinézet
Albinóként nem igazán tud elrejtőzni a tekintetek elől, de láthatólag cseppet sem zavarja. Mi több, még szeretné is, ha minél inkább kitűnne a tömegből. Hosszú, hófehér haja akár a selyem, öleli körbe, szemeinek rubinvörös árnyalata pedig hangulatától függően izzik, mint a tűz, avagy kedvesen parázslik és nyugtat. Amivel viszont nem törődik, az a divat; követi mondását, miszerint mindenki számára az a legmegfelelőbb, amiben jól érzi magát. Ő maga is hangulatától függően öltözködik, legyen szó testre simuló miniruhákról vagy lenge, hosszú, nyári szoknyákról.
Jellem
Első pillantásra látszik, hogy olyan, mint egy eltévedt őzgida. Nem ért a számítógépes játékokhoz, inkább a könyvekhez, köztük is a sajátjaihoz. Nem előnye a harc vagy a viadal, és rémült állatként menekül minden konfliktus elől, egyenlőre. Tudja, milyen a SAO világa azok alapján, amiket a kinti világban hallott, és rettenetesen fél tőle. Sete-suta, de barátságos. Segítőkészsége is inkább kimerül a verbális kommunikációban, mint a cselekedetekben. Személyisége alapján sehogy sem passzol a feladathoz, amivel megbízták, és kételkedik is magában, hogy képes lesz elérni a céljait. Művésznév tekintetében szeret variálni, főleg az Emmy, Moonsoul, Luna vagy Amaterasu neveket használja.
Képességek
Vándorsólyom kisasszony
Minden alkalommal, mikor bénító, egyensúlyt vesztő, lefogó, kábító vagy bármilyen más módon ható tárgy vagy képesség éri, ami egy körétől fosztaná meg, Moonsoul azonnal megkísérel kitérni előle egy gyors mozdulattal. A siker Akrobatika jártasság szintjétől függ:
1. szinten 5 vagy afölötti dobás szükséges.
2. szinten 4 vagy afölötti dobás szükséges.
3. szinten 3 vagy afölötti dobás szükséges.
4. szinten nem szükséges dobás.
Előtörténet
-Már azt hittem, sosem jelenik meg!
-Elnézést. Dugóba keveredtem, és nem ismerem még ki magam Toky...
A nő agresszív kézlegyintése láttán azonnal elhallgat, az ajkába harap és kezeit összekulcsolva várja a folytatást. Amaz, kinek kirívó fekete miniszoknyája és harisnyája fenyegetően bukkan ki a fehér orvosi köpeny alól, egy kósza tincset teker vissza a füle mögé és tekintetét továbbra sem veszi el a lapról, amit olvas. Mikor végez, leteszi a tollat, amit eddig az ujjai körül forgatott, majd a lapot a megszeppent Emilia elé tartja.
-Ő lenne az.
-Mármint... ki?
Elveszi a papírt és tekintete először az elmosódott fényképre siklik. Egy ház ablakát ábrázolja, de valószínűleg a készítője inkább a benti eseményeket próbálta megörökíteni. Az elmosódott paca azonban nem sokra enged következtetni, a szöveg pedig szintén nem mond számára sok mondanivalót, tekintve, hogy a japán írástudása még hagy némi kívánnivalót maga után. Kérdőn néz vissza a doktorra, aki ezt látva dühödten csap az asztalra. Emilia összerezzen.
-Hát Ő! A kislány Magyarországról!
-...?
Még mindig nem érti kristálytisztán. A nő hátradől és megigazítja vastag keretes szemüvegét.
-A professzor állítólagos lánya. Az a szörnyszülött.
-Ooooh!
A felismeréstől csillogó szemekkel nézte újra a képet, bár továbbra sem látott rajta semmi különlegeset. Félt Tanbo Ryukoto-tól, és nem akarta kimutatni, hogy valójában a kapott dokumentumok fordításának csak éppen hogy nekiugrott, ezért nem sok belátása van még a történetbe a kórházi pletykák kihallgatásán kívül. Viszont nem értette, mi köze van egy kicsi lánynak ahhoz, hogy egy időben a kórházi betegek rémálmokból riadtak fel éjszakánként.
-Menjen. Vigye azt is. -bökött a doktor a papírra. -Holnap pedig a bejáratnál várom reggel négykor. Megismertetem vele.
Jobbnak látta hát, ha egész délutánját fordítással tölti. Jobb is volt, így legalább elterelődtek gondolatai a honvágytól, a megírandó könyvről és férjéről. Mire eljött az este, már nagyjából tisztában volt a történettel.
A professzor, kinek hulláját a hegyekben levő apartmanjának alagsorából hozták fel, titkos kísérleteket végzett egy általa "különös entitásnak" nevezett akármin. Mi lehetett? Állat? Ember? Növény? Annyi biztos volt, hogy értelemmel bírt, és rendkívül érdekelte a Föld, az emberek és azok szokásai. Később az entitást elnevezte Saya-nak, majd utolsó levelei között arra tért ki, hogy Saya léte fenyegetést jelent, ám ő mégis azt kívánja; teljesüljön be a szerelme, és hozzon el egy új világot.
Hátradőlt a székben és elgondolkodva szemlélte a plafont. Egy szomorú szerelmi történet, melyben a gyümölcs valami embereket fenyegető katasztrófában teljesedik ki... nem is rossz ötlet egy könyvhöz.
Saya persze eltűnt, és a doktornőtől kapott jelentés alapján felbukkanhatott az egyik, autóbalesetet szenvedett páciense életében, aki megőrült, megölte egyik legjobb barátját, majd a szomszéd családdal is kíméletlenül végzett. Most egy intézményben él szigorú megfigyelés alatt.
Emilia még mindig nem értette, miért kellett ide utaznia Amerikából egy kislány miatt. Kételkedett abban, hogy amiatt, mert azt hiszik, a férje munkáját ő is képes elvégezni. Hisz ő már rég nincsen, és őszintén szólva, azt hitte, már rég elfeledték.
Nem lenne meglepő; japán vérű rokona a sokadik ük-nagyapja volt csupán, a vezetéknevükön kívül már semmit sem tartottak fenn a távol-keleti jellegzetességek közül, férje pedig amerikai származású. Ismeretségük nem volt hosszú életű, ám annál csodálatosabb; két évvel ezelőtt találkoztak, egy éve megházasodtak, majd nem sokkal utána kénytelen volt felvennie a fekete ruhát.
Férje ugyanis kém volt. Halálát valószínűleg egy bosszúálló okozhatta. Emilia elmenekült, elbújt a nagyvárosban, és Moon Soul álnéven szerelmes ponyvaregényeket írt.
Másnap reggel négy órakor már idegesen tipegett a hajnali hidegben a kórház ajtaja előtt. Tanbo pár perc késéssel érkezett, de mintha még ő lett volna dühös a várakozás miatt, úgy nyitott ajtót egy szó nélkül és csörtetett fel hangos tűsarkúján a lépcsőkön az emeletre. Emilia szorosan követte, összehúzott vállakkal, és halkan bocsánatot kért, mikor a doktornő szinte berobbant az egyik kórterembe.
A lélegzete is elállt, mikor meglátta az ágyon fekvő kislányt.
Szinte nem is volt más szegény, mint csont és bőr, zsír egy deka sem maradt rajta, az izmok elsorvadtak. A takaró szinte alig emelkedett fel az ágytól, olyan kicsiny volt szegény. Hosszú, zöld haja elveszítette hajdani selymességét és most szárazan omlott szét körülötte, mintha csak szénaszálakból állt volna. Vékonyka karjából több cső is ágazott szerteszét, fejét és arcát egy hatalmas, fekete sisak takarta, és csak a szívmonitor egyenletes pityegése jelezte, hogy az ágyban fekvő még életben van.
-Bemutatom Saya-t.
-Ez borzasztó...
Emilia most először látta meg a SAO egyik áldozatát, de a látvány felül múlta minden képzeletét Tanbo az ágy mellé rakott egyetlen székre ült, keresztbe vetette lábát, és hosszú körmeivel a kis gurítható szekrényke tetejét kezdte kocogtatni.
-A feladat egyszerű. Ön is belép a SAO világába az AmuSphere-n keresztül. Egy csoport már végzett vele kísérleteket, pár kiválasztott játékos nyomán már tudjuk, hogy működőképes hosszútávon is. Megkeresi Saya-t, a bizalmába férkőzik és megtud minden egyes részletet róla, amit csak lehet. Honnan származik, mi a célja, milyen kapcsolat fűzi Fuminori-hoz, és köze van-e a gyilkosságokhoz. Mindent a professzorral való kísérletekről, és még sorolhatnám. Belezze ki annak a kislánynak az életét, amíg még nem késő.
Emilia kérdőn pislogott. Tanbo abbahagyta a kocogtatást és elgondolkodó tekintettel a kislány félig nyitott, cserepes száját nézte.
-Az előzetes vizsgálatok alapján kiderült, hogy Saya állapota súlyosan romlik. A probléma forrása a fejében lehet, de a NerveGear miatt erről nem tudunk információkat szerezni. Épp ezért másik feladata az, hogy kapcsolatba kerüljön az eltűnt Kayaba Akihiko-val vagy bárkivel, aki képes lenne elérni, hogy Saya kikerülhessen a SAO-ból, akár átmenetileg, akár véglegesen. Megértette?
-Várjon, ez... ez nem a férjem...?
-Nem. Ön lett kijelölve a feladatra és nincs apelláta! Értve vagyok?
Emilia a kislányra nézett. Talán csak képzelődött, de mintha egy kis mosolyt látott volna a kicsi arcán. Beharapta az ajkait, összeszorította kezeit, majd bólintott. bízott abban, hogy nem kell a játékban ragadnia évekre, és bármikor kiléphet, ellentétben a többiekkel.
A kórteremben kapott helyet, amit csak és kizárólag Saya számára tartottak fenn az emeleten. Úgy sürögtek-forogtak körülötte, mint egy megvadult hangyaboly, miközben Emilia szíve ki akart ugrani a helyéről. Lassan úgy érezte magát, nincs is jelen, csak kívülről, egy könyv lapjairól olvassa az eseményeket. Szépen elrendezte ruháját, mikor felfeküdt az ágyra, elfordította fejét, mikor bekötötték az infúziót, így alkalma nyílt megcsodálni az AmuSphere szerkezetét. Nem hasonlított a kislány által hordott sisakra, és Tanbo doktornő szerint ez már egy felújított változat, így semmitől sem kell tartania. Ahogy a fejére helyezték és végre letehette fejét a párnára, látta, amint a nő szigorú arca fölé hajol.
-Csak semmi fölösleges! Keresse meg és hozza ki! Élve van rá szükségem! Most csatlakozzon!
Ahogy az parancsolva volt, semmi fölösleges beállítás. Kardforgató a lista tetejéről, és még a kinézetén sem változtat egyenlőre semmit. Nem kell úgy sem sokáig itt maradnia. Eleinte furcsa volt, még sosem játszott hasonló játékokkal, és a környező játékosok számára a Kezdetek Terén mókás lehetett sete-suta mozgása. Fölösleges vagy sem, egy pár percet gyakorolnia kellett, mire rájött, hogy is működik a koordináció ebben a világban. Mosolyogva indult hát útnak, hogy ne tűnjön fel senkinek ideges viselkedése.
Saya kilétét nem volt nehéz kiderítenie. Szinte a harmadik felé jövő ember már tudta, hogy kiről is van szó. A Jumpy Vigor egyik tagja, mondta, a Szafari melletti céhházukban biztos megtalálja. Remek, és az hol van?
A tizedik szinten.
Mosolyogva búcsúztak, de ahogy Emilia talált egy teleportkaput, amin keresztül oda juthatott, a rendszer visszalökte. Túl alacsony szintű. Nem mehet oda, veszélyes. Idegesen nézett körbe, majd úgy döntött, a doktornő talán segíthet. Ahogy tanulta, elbújt az egyik közeli sikátorban, hogy kiléphessen a játékból... de számára meglepő módon ez a funkció ki volt kapcsolva.
Nincs kivétel, ő is itt ragadt. Elképzelte, ahogy Tanbo szinte tombol odakint, amikor ezt megtudja. Ez esetben életbe lép a második fázis, az adminokat is hamar meg kell találnia. Már nem csak Saya, de a saját érdekében is.
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 28 év
Kinézet
Albinóként nem igazán tud elrejtőzni a tekintetek elől, de láthatólag cseppet sem zavarja. Mi több, még szeretné is, ha minél inkább kitűnne a tömegből. Hosszú, hófehér haja akár a selyem, öleli körbe, szemeinek rubinvörös árnyalata pedig hangulatától függően izzik, mint a tűz, avagy kedvesen parázslik és nyugtat. Amivel viszont nem törődik, az a divat; követi mondását, miszerint mindenki számára az a legmegfelelőbb, amiben jól érzi magát. Ő maga is hangulatától függően öltözködik, legyen szó testre simuló miniruhákról vagy lenge, hosszú, nyári szoknyákról.
Jellem
Első pillantásra látszik, hogy olyan, mint egy eltévedt őzgida. Nem ért a számítógépes játékokhoz, inkább a könyvekhez, köztük is a sajátjaihoz. Nem előnye a harc vagy a viadal, és rémült állatként menekül minden konfliktus elől, egyenlőre. Tudja, milyen a SAO világa azok alapján, amiket a kinti világban hallott, és rettenetesen fél tőle. Sete-suta, de barátságos. Segítőkészsége is inkább kimerül a verbális kommunikációban, mint a cselekedetekben. Személyisége alapján sehogy sem passzol a feladathoz, amivel megbízták, és kételkedik is magában, hogy képes lesz elérni a céljait. Művésznév tekintetében szeret variálni, főleg az Emmy, Moonsoul, Luna vagy Amaterasu neveket használja.
Képességek
Vándorsólyom kisasszony
Minden alkalommal, mikor bénító, egyensúlyt vesztő, lefogó, kábító vagy bármilyen más módon ható tárgy vagy képesség éri, ami egy körétől fosztaná meg, Moonsoul azonnal megkísérel kitérni előle egy gyors mozdulattal. A siker Akrobatika jártasság szintjétől függ:
1. szinten 5 vagy afölötti dobás szükséges.
2. szinten 4 vagy afölötti dobás szükséges.
3. szinten 3 vagy afölötti dobás szükséges.
4. szinten nem szükséges dobás.
Előtörténet
-Már azt hittem, sosem jelenik meg!
-Elnézést. Dugóba keveredtem, és nem ismerem még ki magam Toky...
A nő agresszív kézlegyintése láttán azonnal elhallgat, az ajkába harap és kezeit összekulcsolva várja a folytatást. Amaz, kinek kirívó fekete miniszoknyája és harisnyája fenyegetően bukkan ki a fehér orvosi köpeny alól, egy kósza tincset teker vissza a füle mögé és tekintetét továbbra sem veszi el a lapról, amit olvas. Mikor végez, leteszi a tollat, amit eddig az ujjai körül forgatott, majd a lapot a megszeppent Emilia elé tartja.
-Ő lenne az.
-Mármint... ki?
Elveszi a papírt és tekintete először az elmosódott fényképre siklik. Egy ház ablakát ábrázolja, de valószínűleg a készítője inkább a benti eseményeket próbálta megörökíteni. Az elmosódott paca azonban nem sokra enged következtetni, a szöveg pedig szintén nem mond számára sok mondanivalót, tekintve, hogy a japán írástudása még hagy némi kívánnivalót maga után. Kérdőn néz vissza a doktorra, aki ezt látva dühödten csap az asztalra. Emilia összerezzen.
-Hát Ő! A kislány Magyarországról!
-...?
Még mindig nem érti kristálytisztán. A nő hátradől és megigazítja vastag keretes szemüvegét.
-A professzor állítólagos lánya. Az a szörnyszülött.
-Ooooh!
A felismeréstől csillogó szemekkel nézte újra a képet, bár továbbra sem látott rajta semmi különlegeset. Félt Tanbo Ryukoto-tól, és nem akarta kimutatni, hogy valójában a kapott dokumentumok fordításának csak éppen hogy nekiugrott, ezért nem sok belátása van még a történetbe a kórházi pletykák kihallgatásán kívül. Viszont nem értette, mi köze van egy kicsi lánynak ahhoz, hogy egy időben a kórházi betegek rémálmokból riadtak fel éjszakánként.
-Menjen. Vigye azt is. -bökött a doktor a papírra. -Holnap pedig a bejáratnál várom reggel négykor. Megismertetem vele.
Jobbnak látta hát, ha egész délutánját fordítással tölti. Jobb is volt, így legalább elterelődtek gondolatai a honvágytól, a megírandó könyvről és férjéről. Mire eljött az este, már nagyjából tisztában volt a történettel.
A professzor, kinek hulláját a hegyekben levő apartmanjának alagsorából hozták fel, titkos kísérleteket végzett egy általa "különös entitásnak" nevezett akármin. Mi lehetett? Állat? Ember? Növény? Annyi biztos volt, hogy értelemmel bírt, és rendkívül érdekelte a Föld, az emberek és azok szokásai. Később az entitást elnevezte Saya-nak, majd utolsó levelei között arra tért ki, hogy Saya léte fenyegetést jelent, ám ő mégis azt kívánja; teljesüljön be a szerelme, és hozzon el egy új világot.
Hátradőlt a székben és elgondolkodva szemlélte a plafont. Egy szomorú szerelmi történet, melyben a gyümölcs valami embereket fenyegető katasztrófában teljesedik ki... nem is rossz ötlet egy könyvhöz.
Saya persze eltűnt, és a doktornőtől kapott jelentés alapján felbukkanhatott az egyik, autóbalesetet szenvedett páciense életében, aki megőrült, megölte egyik legjobb barátját, majd a szomszéd családdal is kíméletlenül végzett. Most egy intézményben él szigorú megfigyelés alatt.
Emilia még mindig nem értette, miért kellett ide utaznia Amerikából egy kislány miatt. Kételkedett abban, hogy amiatt, mert azt hiszik, a férje munkáját ő is képes elvégezni. Hisz ő már rég nincsen, és őszintén szólva, azt hitte, már rég elfeledték.
Nem lenne meglepő; japán vérű rokona a sokadik ük-nagyapja volt csupán, a vezetéknevükön kívül már semmit sem tartottak fenn a távol-keleti jellegzetességek közül, férje pedig amerikai származású. Ismeretségük nem volt hosszú életű, ám annál csodálatosabb; két évvel ezelőtt találkoztak, egy éve megházasodtak, majd nem sokkal utána kénytelen volt felvennie a fekete ruhát.
Férje ugyanis kém volt. Halálát valószínűleg egy bosszúálló okozhatta. Emilia elmenekült, elbújt a nagyvárosban, és Moon Soul álnéven szerelmes ponyvaregényeket írt.
Másnap reggel négy órakor már idegesen tipegett a hajnali hidegben a kórház ajtaja előtt. Tanbo pár perc késéssel érkezett, de mintha még ő lett volna dühös a várakozás miatt, úgy nyitott ajtót egy szó nélkül és csörtetett fel hangos tűsarkúján a lépcsőkön az emeletre. Emilia szorosan követte, összehúzott vállakkal, és halkan bocsánatot kért, mikor a doktornő szinte berobbant az egyik kórterembe.
A lélegzete is elállt, mikor meglátta az ágyon fekvő kislányt.
Szinte nem is volt más szegény, mint csont és bőr, zsír egy deka sem maradt rajta, az izmok elsorvadtak. A takaró szinte alig emelkedett fel az ágytól, olyan kicsiny volt szegény. Hosszú, zöld haja elveszítette hajdani selymességét és most szárazan omlott szét körülötte, mintha csak szénaszálakból állt volna. Vékonyka karjából több cső is ágazott szerteszét, fejét és arcát egy hatalmas, fekete sisak takarta, és csak a szívmonitor egyenletes pityegése jelezte, hogy az ágyban fekvő még életben van.
-Bemutatom Saya-t.
-Ez borzasztó...
Emilia most először látta meg a SAO egyik áldozatát, de a látvány felül múlta minden képzeletét Tanbo az ágy mellé rakott egyetlen székre ült, keresztbe vetette lábát, és hosszú körmeivel a kis gurítható szekrényke tetejét kezdte kocogtatni.
-A feladat egyszerű. Ön is belép a SAO világába az AmuSphere-n keresztül. Egy csoport már végzett vele kísérleteket, pár kiválasztott játékos nyomán már tudjuk, hogy működőképes hosszútávon is. Megkeresi Saya-t, a bizalmába férkőzik és megtud minden egyes részletet róla, amit csak lehet. Honnan származik, mi a célja, milyen kapcsolat fűzi Fuminori-hoz, és köze van-e a gyilkosságokhoz. Mindent a professzorral való kísérletekről, és még sorolhatnám. Belezze ki annak a kislánynak az életét, amíg még nem késő.
Emilia kérdőn pislogott. Tanbo abbahagyta a kocogtatást és elgondolkodó tekintettel a kislány félig nyitott, cserepes száját nézte.
-Az előzetes vizsgálatok alapján kiderült, hogy Saya állapota súlyosan romlik. A probléma forrása a fejében lehet, de a NerveGear miatt erről nem tudunk információkat szerezni. Épp ezért másik feladata az, hogy kapcsolatba kerüljön az eltűnt Kayaba Akihiko-val vagy bárkivel, aki képes lenne elérni, hogy Saya kikerülhessen a SAO-ból, akár átmenetileg, akár véglegesen. Megértette?
-Várjon, ez... ez nem a férjem...?
-Nem. Ön lett kijelölve a feladatra és nincs apelláta! Értve vagyok?
Emilia a kislányra nézett. Talán csak képzelődött, de mintha egy kis mosolyt látott volna a kicsi arcán. Beharapta az ajkait, összeszorította kezeit, majd bólintott. bízott abban, hogy nem kell a játékban ragadnia évekre, és bármikor kiléphet, ellentétben a többiekkel.
A kórteremben kapott helyet, amit csak és kizárólag Saya számára tartottak fenn az emeleten. Úgy sürögtek-forogtak körülötte, mint egy megvadult hangyaboly, miközben Emilia szíve ki akart ugrani a helyéről. Lassan úgy érezte magát, nincs is jelen, csak kívülről, egy könyv lapjairól olvassa az eseményeket. Szépen elrendezte ruháját, mikor felfeküdt az ágyra, elfordította fejét, mikor bekötötték az infúziót, így alkalma nyílt megcsodálni az AmuSphere szerkezetét. Nem hasonlított a kislány által hordott sisakra, és Tanbo doktornő szerint ez már egy felújított változat, így semmitől sem kell tartania. Ahogy a fejére helyezték és végre letehette fejét a párnára, látta, amint a nő szigorú arca fölé hajol.
-Csak semmi fölösleges! Keresse meg és hozza ki! Élve van rá szükségem! Most csatlakozzon!
Ahogy az parancsolva volt, semmi fölösleges beállítás. Kardforgató a lista tetejéről, és még a kinézetén sem változtat egyenlőre semmit. Nem kell úgy sem sokáig itt maradnia. Eleinte furcsa volt, még sosem játszott hasonló játékokkal, és a környező játékosok számára a Kezdetek Terén mókás lehetett sete-suta mozgása. Fölösleges vagy sem, egy pár percet gyakorolnia kellett, mire rájött, hogy is működik a koordináció ebben a világban. Mosolyogva indult hát útnak, hogy ne tűnjön fel senkinek ideges viselkedése.
Saya kilétét nem volt nehéz kiderítenie. Szinte a harmadik felé jövő ember már tudta, hogy kiről is van szó. A Jumpy Vigor egyik tagja, mondta, a Szafari melletti céhházukban biztos megtalálja. Remek, és az hol van?
A tizedik szinten.
Mosolyogva búcsúztak, de ahogy Emilia talált egy teleportkaput, amin keresztül oda juthatott, a rendszer visszalökte. Túl alacsony szintű. Nem mehet oda, veszélyes. Idegesen nézett körbe, majd úgy döntött, a doktornő talán segíthet. Ahogy tanulta, elbújt az egyik közeli sikátorban, hogy kiléphessen a játékból... de számára meglepő módon ez a funkció ki volt kapcsolva.
Nincs kivétel, ő is itt ragadt. Elképzelte, ahogy Tanbo szinte tombol odakint, amikor ezt megtudja. Ez esetben életbe lép a második fázis, az adminokat is hamar meg kell találnia. Már nem csak Saya, de a saját érdekében is.
- Spoiler:
- Nem bírtam megállni, és köszönöm szépen az engedélyt :3
Mivel így már valóban túl sok játékos karakter él az életemben, bevezetek számukra némi szankciót. Ezekre a magam szabta határokra elsősorban én fogok figyelni, ha átlépem őket és emiatt kerülök határidők tekintetében bajba, akkor ne féljetek megbüntetni :3
Chancery, mivel nekem továbbra is ő a fő tápolnivalóm, továbbra is maxolható; tehát vihet egyszerre három küldetést, két küzdőteret, stb-stb.
Saya, Kokoro és Moon, ha elfogadásra kerül, hárman osztoznak a maximális vihető játékokon. Tehát ha Koko 2, Saya pedig 1 küldetésen már részt vesz, Moont nem viszem újra, amíg le nem zárul valamelyik.
Moonsoul- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 66
Join date : 2016. Jul. 10.
Karakterlap
Szint: 7
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Emmy
by Cardinal Hétf. Júl. 11, 2016 10:30 am
Osu!
Elfogadom az előtörténetet. Sikeres információszerzést kívánok, kisasszony!
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. Összesen 5 elosztható pontot kapsz, amit a kardforgató alapra oszthatsz rá:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Elfogadom az előtörténetet. Sikeres információszerzést kívánok, kisasszony!
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. Összesen 5 elosztható pontot kapsz, amit a kardforgató alapra oszthatsz rá:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|