Fiddler on the roof

Sokan úgy érzik, hogy az idomár petek nem többek közönséges idomított programoknál akik lesik minden parancsunkat és eleget akarnak tenni a kívánságainknak. De ez nem igaz. Az, hogy én idomár lettem az egy nehéz elhatározás volt. Ami azt illeti hajtott a kíváncsiság, hogy miféle társat sorsol mellém a rendszer és megvolt bennem az a babonásság, hogy a pet faját a saját belső jellememhez hasonlítsam. Miközben vártam a tojás kikelését azon morfondíroztam, hogy mégis mi lapulhat a kemény héj mögött. Talán egy medve? Talán egy sas? Vagy lehet, hogy egy béka? Ami azt illeti mindháromban volt belőlem. Erős vagyok akár egy medve, éles szemeim vannak akár egy sasnak, és fürge vagyok mint egy béka. Persze csak szerényen.
Azonban végül megszületett Nachum. Az én kis ártatlanom, aki ahogyan nőtt úgy kezdett egyre jobban elszemtelenedni, és hamar rá kellett jönnöm, hogy ő több mint egy mesterséges intelligencia, és hamarosan azon kaptam magam, hogy együtt eszünk, egy tányérból. Nevelem, rászólok, vigyázok rá, éppen úgy ahogyan ő is teszi velem most már. Tehát az én nevelésem, az én fiam, az én kis drágám.
Viszont ennek ellenére is, vannak olyan szokásai amelyekre egyszerűen nem találok magyarázatot? Talán egy bug? Jellegzetességek amelyek a fajának köszönhetőek? Nem mertem róla beszélgetni még másokkal, de néha napján elgondolkodom, hogy vajon más petek is csinálnak hasonló dolgokat?
Nos Nachum a jelleméből adódóan egy szégyellős jószág. Szégyellős, és aprócska. Valamilyen oknál fogva kisebb társainál, elfér a kezeim között, azonban ennek köszönhetően fürge, és befér sok olyan helyre ahova mások nem. Anélkül fel tud reppenni az erdőben, hogy beleakadna egy ágba, ami előnyt tud jelenteni, ha járőrözni küldöm.
De vajon gondolta volna bárki is, hogy a méretének köszönhetően szereti a szűk helyeket is? Furcsa mód Nachum előszeretettel fekszik be bútorok közé, nyomorgatja magát virágtartókban, persze mindezt csakis akkor teszi ha senki más nem látja, de ennek ellenére mégis van benne egyfajta gyermeki ártatlanság, ami egyszerűen aranyossá teszi ezt a kis unott arcú gyíkocskát.
A másik érdekesség amiről beszélni szeretnék egy kicsit különlegesebb. Mint már említettem Nachum mérete nem okozott semmilyen hátrányt neki. Tud repülni mint minden sárkány, okos, és erős karmai vannak, a méretéhez képest. Azonban mégsem a karmaival, hanem sokkal inkább a hihetetlenül állkapcsa az ami igazán erőssé teszi. Erős fogak, erős állkapocs. Ez pedig egyenlő azzal, hogy amikor nem figyelek Nachum hajlamos rágcsálni dolgokat. Rágcsál bútorokat, rágcsál tányérokat, fát, fémet, műanyagot, még néha a kesztyűm is, amiben persze én is közrejátszom, hiszen előszeretettel tömöm be vele a száját. Tehát ő az én kis Rágcsálóm. Ki gondolta volna, hogy egy tűz sárkány nem a tűzokádásról lesz híres? Szegényt mindig is érték negatív vélemények. Ugyanis nagyon szégyellte magát amiatt, hogy nem képes tüzet okádni. Csupán egy kis melegséges tud árasztani a has és nyak tájékon, de semmi többet. Viszont hamarosan kiderült, hogy ehhez ő még fiatal.
Nachum igazi ereje a fogaiban rejlik. Gyakran edzünk, vadászunk együtt, és az egyik vadászat során egy felugró ablak fogadott. Nachum kifejlesztette az első, egyedülálló képességét!
Emlékeztető magamnak. Soha többé ne panaszkodjak, ha egy rossz szokás eluralkodik valamelyikünkön, elvégre ez már nem az első alkalom, hogy képességhez juttatott.