[VM] Ellenanyag
2 posters
1 / 1 oldal
[VM] Ellenanyag
-O jaj, kérlek, segíts!
Bár természetesen semmi újdonság nincs a szövegben. Az idegesnek programozott férfi végig a kezeit tördeli és úgy néz körbe, mintha egy vadállat bármikor ráugorhatna hirtelen. Mögötte a kis házikóban, ha benézel, látod asszonykáját, amint sápadtan, betegen, homlokán fehér vizeskendővel fekszik az ágyban, kezeit összekulcsolva a hasán.
-Kérlek, Rogan Hartnett, segíts! A feleségemet megmarta egy veszélyes kígyó, és gyógynövényekre lenne szükségem, de én nem értek hozzájuk. Számomra mind olyan egyformák.
A felugró menüből még választhatsz, milyen információkra vagy kíváncsi, és az NPC fel is sorolja neked az egyikben, hogy egész pontosan 5 Faeno Levélre, 10 Barna Gombára és 1 Őslevélre lenne szüksége. Még meg is jelöli neked, hova kell menjetek.
Bár természetesen semmi újdonság nincs a szövegben. Az idegesnek programozott férfi végig a kezeit tördeli és úgy néz körbe, mintha egy vadállat bármikor ráugorhatna hirtelen. Mögötte a kis házikóban, ha benézel, látod asszonykáját, amint sápadtan, betegen, homlokán fehér vizeskendővel fekszik az ágyban, kezeit összekulcsolva a hasán.
-Kérlek, Rogan Hartnett, segíts! A feleségemet megmarta egy veszélyes kígyó, és gyógynövényekre lenne szükségem, de én nem értek hozzájuk. Számomra mind olyan egyformák.
A felugró menüből még választhatsz, milyen információkra vagy kíváncsi, és az NPC fel is sorolja neked az egyikben, hogy egész pontosan 5 Faeno Levélre, 10 Barna Gombára és 1 Őslevélre lenne szüksége. Még meg is jelöli neked, hova kell menjetek.
Argo- Mesélő
- Hozzászólások száma : 1000
Join date : 2013. Aug. 27.
Re: [VM] Ellenanyag
Kalandozásaim során mindig a legkülönfélébb helyzetekbe sikerül belesodornom magam. Veszélyes kanyonokon, csapdákkal teli kazamatákon át egészen a beteg öregnénik megmentéséig minden jutott már nekem. A mostani szituáció sem különbözik a többitől. Egy klasszikus, békés küldetésnek tűnik az egész. Már messziről kiszúrtam a férfit, aki láttán azonnal tudtam, hogy némi alamizsnára tehetek szert, ha valaki Aincradban furcsán viselkedik akkor ott küldetés van a képben. Nachum békésen szálldogál mellettem, majd amikor megkérem akkor azonnal bólint és előre repül, végül pedig letelepedik a ház tetején, ahonnan beláthatja az egész környéket.
- Szép napot, Jó Uram! Azon tűnődtem miben segíthetek önnek. Rogan Hartnett a becses nevem, és állok szolgálatára. - művészien meghajoltam, kissé szakadt viseletemben a férfi előtt, aki nem habozván máris a nyakamba zúdította a várt küldetést.
- Egyet se féljen Jó Uram! Szerencséjére én nagy szakértője vagyok a különféle gyógyhatású növényeknek, és egy szempillantás alatt vissza is térek velük, hogy meggyógyíthassuk gyönyörű feleségét. Ha meglátom azt az alattomos kígyót végzek vele, erről is biztosíthatom! - kicsit talán túl is játszottam a hős szerepét, de néha egy kis ripacskodás is belefér. Zsebre dugom kezeim és kioldalazok a kis házikóból, füttyentek és Nachum már mellettem is termett. Azért füttyentek, és nem a nevén szólítom, mert a füttyszó elég erős ahhoz, hogy messzebbre is elhallatszon, és nem is fárad ki tőle annyira az ember torka mint az idétlen ordibálástól.
- 5 feano, 10 barna gomba, és egy Őslevél.
- 5 feano levél, 11 barna gomba, és 1 őslevél. Megjegyeztem - a kis drága már el is ismételte utánam.
- A térkép szerint erre vannak a gombák...
egy olyan növényes zsákot akarok majd a küldetés végén
- Szép napot, Jó Uram! Azon tűnődtem miben segíthetek önnek. Rogan Hartnett a becses nevem, és állok szolgálatára. - művészien meghajoltam, kissé szakadt viseletemben a férfi előtt, aki nem habozván máris a nyakamba zúdította a várt küldetést.
- Egyet se féljen Jó Uram! Szerencséjére én nagy szakértője vagyok a különféle gyógyhatású növényeknek, és egy szempillantás alatt vissza is térek velük, hogy meggyógyíthassuk gyönyörű feleségét. Ha meglátom azt az alattomos kígyót végzek vele, erről is biztosíthatom! - kicsit talán túl is játszottam a hős szerepét, de néha egy kis ripacskodás is belefér. Zsebre dugom kezeim és kioldalazok a kis házikóból, füttyentek és Nachum már mellettem is termett. Azért füttyentek, és nem a nevén szólítom, mert a füttyszó elég erős ahhoz, hogy messzebbre is elhallatszon, és nem is fárad ki tőle annyira az ember torka mint az idétlen ordibálástól.
- 5 feano, 10 barna gomba, és egy Őslevél.
- 5 feano levél, 11 barna gomba, és 1 őslevél. Megjegyeztem - a kis drága már el is ismételte utánam.
- A térkép szerint erre vannak a gombák...
egy olyan növényes zsákot akarok majd a küldetés végén
_________________
Nachum: #80ccff
Rogan: #B4CFEC
Rogan Hartnett- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 227
Join date : 2016. May. 03.
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [VM] Ellenanyag
A területet nem nehéz megtalálni, nincs messze, még utazni sem kell, jóformán maximum futni egy kicsit, de elég nagy szintű vagy már ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot. Még nagyon mobokba se futsz, van erre néhány jelentéktelenebb, de nem jelentenek veszélyt, ha nem kerülsz közel hozzájuk. A növények megkeresése sem nagy akadály, főleg egy szemfüles sárkány segítségével, ám az őslevél megtalálása már okoz némi fejtörést, tekintve, hogy ritka alapanyagról van szó.
Szóval tegyük fel; megvan a gomba, meg a faeno levél is. Az őslevelet nehezebb lesz megtalálnod, de a mező legeslegszélén, jó messze megleleheted némi keresgélés után. Csak egy gondocska van: egy Kék Méregfog köröz körülötte elszántan, és nem enged a közelébe harc nélkül.
Természetesen nem lehetetlen legyőznöd, tekintve, hogy egy tierrel alacsonyabb szörny nálad, minden statod magasabb, még le is tudod körözni, plusz ketten vagytok. Csak egy kis leírást kérek, miként harcoltok meg a növényért, már ha harcoltok egyáltalán. Őslevelet máshogy is lehet szerezni, ha mondjuk van valahol elfekvőben.
Szóval tegyük fel; megvan a gomba, meg a faeno levél is. Az őslevelet nehezebb lesz megtalálnod, de a mező legeslegszélén, jó messze megleleheted némi keresgélés után. Csak egy gondocska van: egy Kék Méregfog köröz körülötte elszántan, és nem enged a közelébe harc nélkül.
Természetesen nem lehetetlen legyőznöd, tekintve, hogy egy tierrel alacsonyabb szörny nálad, minden statod magasabb, még le is tudod körözni, plusz ketten vagytok. Csak egy kis leírást kérek, miként harcoltok meg a növényért, már ha harcoltok egyáltalán. Őslevelet máshogy is lehet szerezni, ha mondjuk van valahol elfekvőben.
Argo- Mesélő
- Hozzászólások száma : 1000
Join date : 2013. Aug. 27.
Re: [VM] Ellenanyag
Amint behatároltam merre is keressük az első célpontunkat, Nachum máris izgatottabbá vált, előtört belőle a játékos kisgyermek és előre repülve kutatta az említett alapanyagot a későbbi ellenanyaghoz. Persze én is követtem, azonban eszem ágában sem volt futni, hiszen nem hajt a tatár, ha a néni eddig nem patkolt el akkor ezután sem fog, elvégre nem véletlenül nem kaptam semmiféle visszaszámlálót. Gyönyörködöm a szép virágos tájban, Nachum vissza-vissza jár hozzám, tele van energiával a kis drágám.
- Rogan. Megtaláltam! Egy fatönk oldalán nőnek. - kicsit gyorsabbra vettem a tempót ugyan de futásnak nem volt nevezhető amit csináltam. Egy pillanattal később pedig már ott álltam a magas fűvel betakart tönknél, amelyből éppen, hogy kikandikálnak a gombák fejei. Lehajoltam, szétfésültem a füvet, és óvatosan letépkedtem a gombákat, hogy biztosan ne sérüljenek meg. Ugyan nincs kertészkedés jártasságom, de a növényszedéshez talán még nincs is akkora szükség rá, hacsak nem cserépbe akarnám ültetni őket.
- Nos azt hiszem ezzel megvolnánk... Nézzük a térkép szerint.. - Nachum már mellém is szállt és tüzetesen kereste a térképen a következő útirányt, majd amint megvan tovább is repül én pedig csak a levegőbe beszélek - Kicsit keletebbre... - Megmosolyogtat, hogy néha mennyire kis virgonc, furcsa belegondolni, hogy ő ugyanaz a szégyellős kis sárkány a nagy csípős nyelvével együtt.
- Rogan. Megtaláltam. Gyere. - utasít, én pedig engedelmeskedem. Követem egy kisebb mezőre, ahol különféle növények nőnek, sárgák, pirosak, kékek, haszontalanok. Azonban mégis megtalálom köztük az értéket, és le is tépek néhány Feano levelet. Némán folytatom a műveletet, és már csak az Őslevél hiányzik a listáról Mind a ketten tudjuk, hogy ritka növény éppen ezért nem volt meglepő, hogy annak megszerzése kicsit bonyolultabb lesz. Először egy hosszabb séta, amely rövidesen szaladásba vált át, hála néhány mobnak amely üldözőbe vett. Természetesen a magasabb szintű gyorsaságommal ügyesen lehagytuk őket, és a rendszer sem engedte nekik, hogy a végtelenségig üldözzenek, ezért az út harmadától már békésen mehettünk a cél felé.
- Nos Nachum. Mit gondolsz?
- Nem okoz gondot a megölése, de megpróbálhatjuk elvenni tőle, és ott is hagyhatjuk. Viszont lehet vannak gyökerei, amellyel csapdába ejthet.
- Nem szeretném, hogy megharapjon azokkal a fogakkal... - miközben nyitogatja a száját a rémség, kiráz a hideg tőle, - Szerintem öljük meg. Még így is erősebbek vagyunk nála. Én támadok először, ha elvétem akkor te biztosan ki fogod végezni a fegyverem miatt.. - büszkén emeltem fel a gyémánt kesztyűbe bújtatott kezem, majd támadásba lendültem igyekeztem a lény még csukott szája felé támadni, az nem kérdés, hogy sikerül, hiszen ez egy aprócska lény hozzám képes, nekünk pedig mind a gyorsaságunk mind pedig a fegyverkezelésünk jóval az övé fölött van. Elégedetten viszek be két ütést, mire Nachum lecsap rá, és hegyes fogaival kiharap egy hatalmas darabot a szárából. Ez amolyan kegyelemdöfés volt a részéről, hiszen a lény ezzel megsemmisült. Éppen akkor amikor harapni akart volna.
- Pont így terveztem.
- Meggondolatlan voltál. Ha hagyod, hogy jobban hozzáférjek akkor meg sem tudott volna mozdulni. - lesújtó pillantás, majd pedig dühös hang.. Nachum tényleg tudja, hogyan kell valakit leszidni. Túl sokat tanul...
- Ugyan már. Legalább meghalt, az Őslevél pedig most már a miénk, és ez a lényeg nem?
- Rogan. Megtaláltam! Egy fatönk oldalán nőnek. - kicsit gyorsabbra vettem a tempót ugyan de futásnak nem volt nevezhető amit csináltam. Egy pillanattal később pedig már ott álltam a magas fűvel betakart tönknél, amelyből éppen, hogy kikandikálnak a gombák fejei. Lehajoltam, szétfésültem a füvet, és óvatosan letépkedtem a gombákat, hogy biztosan ne sérüljenek meg. Ugyan nincs kertészkedés jártasságom, de a növényszedéshez talán még nincs is akkora szükség rá, hacsak nem cserépbe akarnám ültetni őket.
- Nos azt hiszem ezzel megvolnánk... Nézzük a térkép szerint.. - Nachum már mellém is szállt és tüzetesen kereste a térképen a következő útirányt, majd amint megvan tovább is repül én pedig csak a levegőbe beszélek - Kicsit keletebbre... - Megmosolyogtat, hogy néha mennyire kis virgonc, furcsa belegondolni, hogy ő ugyanaz a szégyellős kis sárkány a nagy csípős nyelvével együtt.
- Rogan. Megtaláltam. Gyere. - utasít, én pedig engedelmeskedem. Követem egy kisebb mezőre, ahol különféle növények nőnek, sárgák, pirosak, kékek, haszontalanok. Azonban mégis megtalálom köztük az értéket, és le is tépek néhány Feano levelet. Némán folytatom a műveletet, és már csak az Őslevél hiányzik a listáról Mind a ketten tudjuk, hogy ritka növény éppen ezért nem volt meglepő, hogy annak megszerzése kicsit bonyolultabb lesz. Először egy hosszabb séta, amely rövidesen szaladásba vált át, hála néhány mobnak amely üldözőbe vett. Természetesen a magasabb szintű gyorsaságommal ügyesen lehagytuk őket, és a rendszer sem engedte nekik, hogy a végtelenségig üldözzenek, ezért az út harmadától már békésen mehettünk a cél felé.
- Nos Nachum. Mit gondolsz?
- Nem okoz gondot a megölése, de megpróbálhatjuk elvenni tőle, és ott is hagyhatjuk. Viszont lehet vannak gyökerei, amellyel csapdába ejthet.
- Nem szeretném, hogy megharapjon azokkal a fogakkal... - miközben nyitogatja a száját a rémség, kiráz a hideg tőle, - Szerintem öljük meg. Még így is erősebbek vagyunk nála. Én támadok először, ha elvétem akkor te biztosan ki fogod végezni a fegyverem miatt.. - büszkén emeltem fel a gyémánt kesztyűbe bújtatott kezem, majd támadásba lendültem igyekeztem a lény még csukott szája felé támadni, az nem kérdés, hogy sikerül, hiszen ez egy aprócska lény hozzám képes, nekünk pedig mind a gyorsaságunk mind pedig a fegyverkezelésünk jóval az övé fölött van. Elégedetten viszek be két ütést, mire Nachum lecsap rá, és hegyes fogaival kiharap egy hatalmas darabot a szárából. Ez amolyan kegyelemdöfés volt a részéről, hiszen a lény ezzel megsemmisült. Éppen akkor amikor harapni akart volna.
- Pont így terveztem.
- Meggondolatlan voltál. Ha hagyod, hogy jobban hozzáférjek akkor meg sem tudott volna mozdulni. - lesújtó pillantás, majd pedig dühös hang.. Nachum tényleg tudja, hogyan kell valakit leszidni. Túl sokat tanul...
- Ugyan már. Legalább meghalt, az Őslevél pedig most már a miénk, és ez a lényeg nem?
_________________
Nachum: #80ccff
Rogan: #B4CFEC
Rogan Hartnett- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 227
Join date : 2016. May. 03.
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [VM] Ellenanyag
Igen érdekes elgondolás, hogy egy kígyónak gyökerei és szára legyen Mindenesetre elpixeleződött, már csak annyi a dolgotok, hogy leszedjétek a növényt, és elinduljatok visszafelé.
Hmm, mi is történjen, mi történjen? Várj, felcsapom a klisé-útmutatót... hmm... neeem, ez azért nem... ez sem, majd ha labirintusban lesztek... áh, ez jó lesz! Szóval:
Két fickó kerül elétek, pedig még csak nem is vagytok már messze a házaspár lakától. Mindketten kendőt kötöttek az arcuk elé és ugyanazt a céhlogót viselik, bár magát a logót nem lehet felismerni. A felszerelésük már első látásra is a Tier 1 gyengébbik ágát képviseli, tehát ebből több dolgot is le lehet szűrni: azon kívül, hogy nem ismerik a Szabad Rablás boltocskát, valószínűleg kiképzőtisztesek.
A Rablás szót viszont ismerhetik, mert a szokásos kérdéssel állnak elétek.
-Pénzt vagy életet!
Amennyiben szeretnéd őket mozgatni, csevejbe elegyedni velük, annyit elárulhatok, hogy egyik fiú sem egy IQ-fighter, a legkisebb üzletbe is belemennek, és nem is valami harcedzettek. Egyébként is már védett övezet van, nagy kár egyikőtökben sem eshet.
Hmm, mi is történjen, mi történjen? Várj, felcsapom a klisé-útmutatót... hmm... neeem, ez azért nem... ez sem, majd ha labirintusban lesztek... áh, ez jó lesz! Szóval:
Két fickó kerül elétek, pedig még csak nem is vagytok már messze a házaspár lakától. Mindketten kendőt kötöttek az arcuk elé és ugyanazt a céhlogót viselik, bár magát a logót nem lehet felismerni. A felszerelésük már első látásra is a Tier 1 gyengébbik ágát képviseli, tehát ebből több dolgot is le lehet szűrni: azon kívül, hogy nem ismerik a Szabad Rablás boltocskát, valószínűleg kiképzőtisztesek.
A Rablás szót viszont ismerhetik, mert a szokásos kérdéssel állnak elétek.
-Pénzt vagy életet!
Amennyiben szeretnéd őket mozgatni, csevejbe elegyedni velük, annyit elárulhatok, hogy egyik fiú sem egy IQ-fighter, a legkisebb üzletbe is belemennek, és nem is valami harcedzettek. Egyébként is már védett övezet van, nagy kár egyikőtökben sem eshet.
Argo- Mesélő
- Hozzászólások száma : 1000
Join date : 2013. Aug. 27.
Re: [VM] Ellenanyag
Enyém a virág, enyém a pénz. Elégedett voltam és mint kiderült nem vagyok a biológia nagymestere sem, és ez az érettségimen is meglátszhatott anno. De ez már nem lényeg, a csapatmunka mindig meghozza gyümölcsét. Miközben visszafelé tartunk Nachum már a vállamon pihen és nem előttem száll.
- Tudod olyanok vagyunk mint egy kalóz és a papagája. - jobb kezemmel letakarom az egyik szemem és "harr" hangokat hallatok, mert elvileg a kalózok is ezt mondják, majd felhorkanok és röhögve elnevetem magam saját butaságomon.
- Csak te nem vagy kalóz ahogyan én sem vagyok papagáj. Nincs falábad, nekem pedig tollaim, és csőröm sem, ugyanakkor...
- Ugyanakkor nem kell mindent ennyire komolyan venni. Engedd el magad. Régen mindig olyan jókat játszottunk, és tudod miért? - kötök belé, persze nem szidom le úgy igaziból, elvégre nincs okom rá. A jókedvem töretlen, és bármit is mondana nem tudna lelombozni vele.
- Miért? - kérdez vissza kíváncsian. Én pedig válaszolok neki mert úgy igazságos.
- Azért mert akkoriban nem voltál ilyen kukac. Elfogadtad a játékot úgy ahogy volt, és nem kötekedtél, és kerestél benne valóságot. Tudod, ha nem a valóságot keresed, hanem az élet apró örömeinek örülsz, és kihasználod őket sokkal, de tényleg sokkal kiegyensúlyozottabb leszel. Szerintem ki kellene próbálnod. - javaslom, hogy vegyen példát rólam elvégre nálam komolytalanabb ember nem nagyon létezik, persze csak akkor, ha játékról van szó. Az én életem pedig a színház, a színészkedés, az emberi érzelmek előcsalogatása, és ez szinte már az elemózsiám is egyben. Jóllakat a közönség tapsvihara, és külön ínyencség számomra ha valakit megnevettethetek, úgy Istenigazából.
De ekkor váratlanul előugrott a semmiből két idegen. Megdöbbenek, és a magasba emelem a kezeim.
- Jaj, csak az életem ne! Kérem, ne bántsanak! Bármit megadok, csak ne bántsanak bennünket! - jajgatok, akár egy vénasszony, közben Nachum leszáll rólam, és felméri a terepet. Nem mondd semmit sem, de a béna rablós játékot látva rögtön biztossá válik benne, hogy ez a két idióta még soha sem rabolt ki senkit sem. Persze a ruha is árulkodó.. Hacsak nem voltak olyan okosak, hogy kezdő szintű felszerelésekre varázsolják a szipi-szupi felszereléseiket.
- Bármit megadok, csak kérem ne bántsák a gyermekemet. Beteg, és fázik, mindamellett, hogy éhezik is, és az apja elhagyott bennünket egy hideg téli éjjelen... - kezdtem bele a rizsába ismét, de rövidesen feladom, és elrugaszkodom a talajtól, és átugrom az egyik férfi felett, majd pedig a gyémánt kesztyűmet a nyakához emelem, és óvatosan felemelem a fejét az ég felé, Nachum pedig villámgyorsan a férfi nyakánál termett, nyitott szájjal, és jól láthatóan a másik pojáca számára megvillantja borotvaéles fogait.
- Pont vacsoraidő! Micsoda szerencse nemde Nachum? Én az életet választom kölyök. A tiéteket. - sátáni kacajt hallatok, talán ez egy nem várt fordulat volt. Nachum pedig türelmesen várt, de azért végignyalt a férfi nyakán. Ő pontosan tudta mi következett, hiszen korábban is volt már hasonló.
- Nos, szívesen megkérdezném tőled, hogy mit ajánlasz azért, hogy megkíméljem az életeteket. Tudod.. nem esne nehezemre erővel kicibálni mindkettőtöket a védett területen kívülre, és ott végezni veletek. Hidd el, egy mozdulatba kerülne. - komoly tekintetem a férfire szegezem, és amíg hozzá beszélek végig a szemébe nézek. A kis fogvatartott barátja persze moccanni sem tud.
- Szerintem nincs semmi olyanotok ami hasznomra válhat... Szomorú nemde? - megrázom a fejem - Azt hiszem nincs mit tenni... Búcsúzzatok el a világtól. - ekkor a mutatóujjam picit hátrahúzom, a fényben megcsillan az éles gyémánt, majd szinte már lecsapni készülök amikor meggondolom magam, és csak megsimogatom a férfi nyakát.
- Báár, ha hajlandóak vagytok a segítségemre lenni fiúk azt nagyra értékelném. Azt hallottam rengeteg errefelé az idős ember... és nagyra értékelik a segítséget. Gyógynövényekért és némi bevásárlásért cserébe szoktak enni adni, meg néha pénzt is fizetni. Mit szólnátok hozzá ha kapnátok még egy esélyt az élettől? Jó kedvemben találtatok, ezért választhattok... Pénzt vagy életet? Ha a pénzt választjátok akkor sajnos lehet megcsúszik az ujjam... de ha az életet akkor mehettek a dolgotokra. - ekkor elengedem a férfit, sőt ami azt illető kicsit erősebben lököm el magamtól, és lenézően pillantok rá. Nachum a levegőbe emelkedik.
- Figyelmeztetlek benneteket, ha átvertek megtalállak titeket bárhová is bújjatok el. Olyan besúgó hálózatom van amelyről álmodni sem mernétek, és nem kerül egy percembe, hogy ott teremjek az ágyatok fölött, hogy elvágjam a csinos kis torkotokat. Világos? - megvető hangon, mintha utolsó bűnözőkkel beszélnék, szinte ordítok velük. Majd végül mondatom befejeztével a földre köpök, és megfordulok. - Nem lesz még egyszer ilyen szerencsétek. Ritkábban van jókedvem mint ahány szökőév van... - és elsétálok a képzeletbeli naplementémbe, hogy elvigyem a gyógynövényeket a házaspárnak.
- Mire volt ez jó? - reppent mellém a kis drágám
- Arra, hogy jó útra tereljük mások életét.
- Tudod olyanok vagyunk mint egy kalóz és a papagája. - jobb kezemmel letakarom az egyik szemem és "harr" hangokat hallatok, mert elvileg a kalózok is ezt mondják, majd felhorkanok és röhögve elnevetem magam saját butaságomon.
- Csak te nem vagy kalóz ahogyan én sem vagyok papagáj. Nincs falábad, nekem pedig tollaim, és csőröm sem, ugyanakkor...
- Ugyanakkor nem kell mindent ennyire komolyan venni. Engedd el magad. Régen mindig olyan jókat játszottunk, és tudod miért? - kötök belé, persze nem szidom le úgy igaziból, elvégre nincs okom rá. A jókedvem töretlen, és bármit is mondana nem tudna lelombozni vele.
- Miért? - kérdez vissza kíváncsian. Én pedig válaszolok neki mert úgy igazságos.
- Azért mert akkoriban nem voltál ilyen kukac. Elfogadtad a játékot úgy ahogy volt, és nem kötekedtél, és kerestél benne valóságot. Tudod, ha nem a valóságot keresed, hanem az élet apró örömeinek örülsz, és kihasználod őket sokkal, de tényleg sokkal kiegyensúlyozottabb leszel. Szerintem ki kellene próbálnod. - javaslom, hogy vegyen példát rólam elvégre nálam komolytalanabb ember nem nagyon létezik, persze csak akkor, ha játékról van szó. Az én életem pedig a színház, a színészkedés, az emberi érzelmek előcsalogatása, és ez szinte már az elemózsiám is egyben. Jóllakat a közönség tapsvihara, és külön ínyencség számomra ha valakit megnevettethetek, úgy Istenigazából.
De ekkor váratlanul előugrott a semmiből két idegen. Megdöbbenek, és a magasba emelem a kezeim.
- Jaj, csak az életem ne! Kérem, ne bántsanak! Bármit megadok, csak ne bántsanak bennünket! - jajgatok, akár egy vénasszony, közben Nachum leszáll rólam, és felméri a terepet. Nem mondd semmit sem, de a béna rablós játékot látva rögtön biztossá válik benne, hogy ez a két idióta még soha sem rabolt ki senkit sem. Persze a ruha is árulkodó.. Hacsak nem voltak olyan okosak, hogy kezdő szintű felszerelésekre varázsolják a szipi-szupi felszereléseiket.
- Bármit megadok, csak kérem ne bántsák a gyermekemet. Beteg, és fázik, mindamellett, hogy éhezik is, és az apja elhagyott bennünket egy hideg téli éjjelen... - kezdtem bele a rizsába ismét, de rövidesen feladom, és elrugaszkodom a talajtól, és átugrom az egyik férfi felett, majd pedig a gyémánt kesztyűmet a nyakához emelem, és óvatosan felemelem a fejét az ég felé, Nachum pedig villámgyorsan a férfi nyakánál termett, nyitott szájjal, és jól láthatóan a másik pojáca számára megvillantja borotvaéles fogait.
- Pont vacsoraidő! Micsoda szerencse nemde Nachum? Én az életet választom kölyök. A tiéteket. - sátáni kacajt hallatok, talán ez egy nem várt fordulat volt. Nachum pedig türelmesen várt, de azért végignyalt a férfi nyakán. Ő pontosan tudta mi következett, hiszen korábban is volt már hasonló.
- Nos, szívesen megkérdezném tőled, hogy mit ajánlasz azért, hogy megkíméljem az életeteket. Tudod.. nem esne nehezemre erővel kicibálni mindkettőtöket a védett területen kívülre, és ott végezni veletek. Hidd el, egy mozdulatba kerülne. - komoly tekintetem a férfire szegezem, és amíg hozzá beszélek végig a szemébe nézek. A kis fogvatartott barátja persze moccanni sem tud.
- Szerintem nincs semmi olyanotok ami hasznomra válhat... Szomorú nemde? - megrázom a fejem - Azt hiszem nincs mit tenni... Búcsúzzatok el a világtól. - ekkor a mutatóujjam picit hátrahúzom, a fényben megcsillan az éles gyémánt, majd szinte már lecsapni készülök amikor meggondolom magam, és csak megsimogatom a férfi nyakát.
- Báár, ha hajlandóak vagytok a segítségemre lenni fiúk azt nagyra értékelném. Azt hallottam rengeteg errefelé az idős ember... és nagyra értékelik a segítséget. Gyógynövényekért és némi bevásárlásért cserébe szoktak enni adni, meg néha pénzt is fizetni. Mit szólnátok hozzá ha kapnátok még egy esélyt az élettől? Jó kedvemben találtatok, ezért választhattok... Pénzt vagy életet? Ha a pénzt választjátok akkor sajnos lehet megcsúszik az ujjam... de ha az életet akkor mehettek a dolgotokra. - ekkor elengedem a férfit, sőt ami azt illető kicsit erősebben lököm el magamtól, és lenézően pillantok rá. Nachum a levegőbe emelkedik.
- Figyelmeztetlek benneteket, ha átvertek megtalállak titeket bárhová is bújjatok el. Olyan besúgó hálózatom van amelyről álmodni sem mernétek, és nem kerül egy percembe, hogy ott teremjek az ágyatok fölött, hogy elvágjam a csinos kis torkotokat. Világos? - megvető hangon, mintha utolsó bűnözőkkel beszélnék, szinte ordítok velük. Majd végül mondatom befejeztével a földre köpök, és megfordulok. - Nem lesz még egyszer ilyen szerencsétek. Ritkábban van jókedvem mint ahány szökőév van... - és elsétálok a képzeletbeli naplementémbe, hogy elvigyem a gyógynövényeket a házaspárnak.
- Mire volt ez jó? - reppent mellém a kis drágám
- Arra, hogy jó útra tereljük mások életét.
_________________
Nachum: #80ccff
Rogan: #B4CFEC
Rogan Hartnett- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 227
Join date : 2016. May. 03.
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [VM] Ellenanyag
Na, ez nem semmi mutatvány volt. A két srác szinte betojt volna a félelemtől, ha ez a valóság lenne, ehelyett egyre sápadtabbá válva kísérték figyelemmel a mozdulataidat. Vagyis hát, eleinte egymásra vigyorogtak, mikor azt hitték, megadod magad, de az ugrást követően nem tudták, hogy köpni vagy nyelni kéne-e inkább. Az pedig, akit Nachum még úgy-ahogy meg is kóstolt, térdre is esik a megkönnyebbüléstől, mikor ott hagyjátok őket, de nem sokra rá hallhatjátok a menekülő léptek hangját, ahogy igyekeznek elporozni a helyszínről. Legközelebb szerintem kétszer is meggondolják, hogy ilyen magas szinten próbálkozzanak rabolni.
Így békésen eljuttok a kis házikóig, ahol már vár rátok nagyon a férfi, még mindig a kezét tördelve, idegesen pillantva ide-oda. Ahogy átadod neki a leveleket, egyszeriben felvidul a képe.
-Nahát, köszönöm szépen, Rogan Hartnett! El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok, uram! Kérem, csekélység, szegények vagyunk, de fogadja el tőlünk, és ha segítségre lenne szüksége, bátran forduljon felénk.
S ezzel meg is kapod a jutalmad, ami nem csak a várt növénytasak, de némi pénz is. Tényleg nem sok, de egy hasonló jellegű küldetésért talán nem is szokás sokkal többet osztani, ki tudja. A lényeg, hogy ma is megcselekedted a napi jót, többszörösen is.
Zárókör :3
Így békésen eljuttok a kis házikóig, ahol már vár rátok nagyon a férfi, még mindig a kezét tördelve, idegesen pillantva ide-oda. Ahogy átadod neki a leveleket, egyszeriben felvidul a képe.
-Nahát, köszönöm szépen, Rogan Hartnett! El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok, uram! Kérem, csekélység, szegények vagyunk, de fogadja el tőlünk, és ha segítségre lenne szüksége, bátran forduljon felénk.
S ezzel meg is kapod a jutalmad, ami nem csak a várt növénytasak, de némi pénz is. Tényleg nem sok, de egy hasonló jellegű küldetésért talán nem is szokás sokkal többet osztani, ki tudja. A lényeg, hogy ma is megcselekedted a napi jót, többszörösen is.
Zárókör :3
Argo- Mesélő
- Hozzászólások száma : 1000
Join date : 2013. Aug. 27.
Re: [VM] Ellenanyag
Békésen folytattam az utam, jót nevettem az újdonsült banditajelölteken, tudtam, hogy nem ijesztettem meg őket eléggé, és valószínűleg a közeljövőben újra fognak valahol próbálkozni, de esélyt adtam nekik arra, hogy gondolkodjanak, és talán ha egy kicsit komolyabb helyzetbe kerülnek, akkor eszükbe jut, hogy én megadtam nekik az esélyt, és itt garantáltan lett volna esélyük rá. Még ha gazdagok nem is lehetnek ebből..
Nachum a válaszomra nem kérdezett vissza, ő is hátranézett, azonban arca rezzenéstelen, kifürkészhetetlen volt, ahogyan mindig. Ha nem ismerném egészen biztosan megijednék tőle.
- Sokat kell még tanulnod.
- Sokat is tanulok. - szól közbe Nachum. Büszke arra, hogy gyorsan tanul, még akkor is, ha vannak dolgok amiket százszor el is mondta neki mégsem tudja megjegyezni sosem.. Vagy csak nem akarja..
- Úgy értettem, hogy bele kell látni az emberek fejébe. Tudod ezek a fiúk nem gonoszak még. Csak meg vannak ijedve. Nagyon félnek, hogy egyszer szembe kell nézniük a saját tükörképükkel, és akkor meglátják, hogy kik is lettek valójában. - ködös duma, amelynek értelme semennyi.
- Miért, kik lettek?
- Emberbőrbe bújt szörnyetegek. - vágom rá, és ezzel le is zártam a beszélgetést. Egyrészt mert tudtam, hogy vissza fog kérdezni, másrészről pedig mert a házat már látni lehetett, és az öregúr is várt minket. Oda sétáltam hozzá, kedvesen köszöntem neki, ahogyan azt illik.
- Jó hírem van jó uram! Meghoztam az ellenanyaghoz szükséges növényeket amelyeket kért! Ezekből már elkészítheti a gyógyszert a feleségének! - büszkén elővettem a kis szütyőt amelybe belegyűjtöttem őket, és a férfi kezébe adtam, aki rögtön hálálkodni kezdett, mire én picit elpirultam, mert a bácsi túlzásba esett. - Jaj, én ezt örömmel tettem. Nem fogadhatok el jutalmat Önöktől. Azonban, ha bármikor a segítségemre lenne szükségük, és a közelben látnak, ne habozzanak leszólítani. Mint mondottam örömmel segítek, ha tudok. - nem győztem hangsúlyozni a segítőkészségemet, elvégre az idősek szeretik a lelkes embereket, és náluk jobb pletykaforrás nem is létezik a Social media-t leszámítva.
- A legjobbakat kívánom! - azzal pedig elköszöntem a bácsitól, és a feleségétől egyaránt. De azért, még ha a pénzt nem is, de a zacskó növényt végül mégis elfogadtam tőlük.
Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! És akkor igényt tartok 30 nap múlva egy újabb virágmezőre :3
Nachum a válaszomra nem kérdezett vissza, ő is hátranézett, azonban arca rezzenéstelen, kifürkészhetetlen volt, ahogyan mindig. Ha nem ismerném egészen biztosan megijednék tőle.
- Sokat kell még tanulnod.
- Sokat is tanulok. - szól közbe Nachum. Büszke arra, hogy gyorsan tanul, még akkor is, ha vannak dolgok amiket százszor el is mondta neki mégsem tudja megjegyezni sosem.. Vagy csak nem akarja..
- Úgy értettem, hogy bele kell látni az emberek fejébe. Tudod ezek a fiúk nem gonoszak még. Csak meg vannak ijedve. Nagyon félnek, hogy egyszer szembe kell nézniük a saját tükörképükkel, és akkor meglátják, hogy kik is lettek valójában. - ködös duma, amelynek értelme semennyi.
- Miért, kik lettek?
- Emberbőrbe bújt szörnyetegek. - vágom rá, és ezzel le is zártam a beszélgetést. Egyrészt mert tudtam, hogy vissza fog kérdezni, másrészről pedig mert a házat már látni lehetett, és az öregúr is várt minket. Oda sétáltam hozzá, kedvesen köszöntem neki, ahogyan azt illik.
- Jó hírem van jó uram! Meghoztam az ellenanyaghoz szükséges növényeket amelyeket kért! Ezekből már elkészítheti a gyógyszert a feleségének! - büszkén elővettem a kis szütyőt amelybe belegyűjtöttem őket, és a férfi kezébe adtam, aki rögtön hálálkodni kezdett, mire én picit elpirultam, mert a bácsi túlzásba esett. - Jaj, én ezt örömmel tettem. Nem fogadhatok el jutalmat Önöktől. Azonban, ha bármikor a segítségemre lenne szükségük, és a közelben látnak, ne habozzanak leszólítani. Mint mondottam örömmel segítek, ha tudok. - nem győztem hangsúlyozni a segítőkészségemet, elvégre az idősek szeretik a lelkes embereket, és náluk jobb pletykaforrás nem is létezik a Social media-t leszámítva.
- A legjobbakat kívánom! - azzal pedig elköszöntem a bácsitól, és a feleségétől egyaránt. De azért, még ha a pénzt nem is, de a zacskó növényt végül mégis elfogadtam tőlük.
Köszönöm a játékot, nagyon élveztem! És akkor igényt tartok 30 nap múlva egy újabb virágmezőre :3
_________________
Nachum: #80ccff
Rogan: #B4CFEC
Rogan Hartnett- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 227
Join date : 2016. May. 03.
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [VM] Ellenanyag
A rendszer automata, kapsz mindent :3
Ami 40 arany és egy növénytasak.
Aztán vigyázni hazafelé :3
Ami 40 arany és egy növénytasak.
Aztán vigyázni hazafelé :3
Argo- Mesélő
- Hozzászólások száma : 1000
Join date : 2013. Aug. 27.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.