Lenka

Név: Utsugi Lenka
Nem: Férfi
Kaszt: Harcos
Kor: 18

Kinézet: Félhosszú, fekete haj, átlagos magasság, és az átlagnál kicsit edzettebb test jellemez. Kedvenc ruházatom a fekete nadrág, aminek a combján fekete szíj van (ennek nincs semmi különösebb jelentősége, csak kiskoromban így szoktam meg). Fehér ing, és a vállamon egy sötétzöld, kendő. A kendőt érzelmi alapon hordom. Az apámé volt, őt megölték, így a nővéremhez került. Anyám már régen halott volt ekkor. Nem sokkal ezután nővérem nekem adta, és még azon az éjjelen öngyilkos lett. Ezért hordom a kendőt. Kezemen fekete kesztyű, szemem zöld.

Jellem: Nagyon jól boldogulok egyedül, hisz 14 éves korom óta egyedül élek. A gyámhatóság többször vitt már nevelőszülőkhöz, de vagy nem bírtak ki engem, vagy én szöktem el tőlük. Meg is szoktam az egyedüllétet. Kitartó vagyok. Komoly, és céltudatos vagyok, amiért rendszeresen idősebbnek gondolnak az emberek. Sok esetben képtelen vagyok megbízni az emberekben. Nem vagyok jó csapatjátékos, szeretek egyedül dolgozni.

Képességek: A csata elején be tudok vinni egy óriási ütést. Ez a sebzésem 120%-át okozza. Minden esetben betalál, de csak és kizárólag a csata elején vihető be, csata közben már nem. Újratöltődési ideje 1 csata (magyarán minden másodikban lehet használni). Minden 10 szintenként 10%-kal nő a sebzés mértéke.

Előtörténet: Egy kis, félreeső helyen születtem, nem is emlékszem pontosan, hol. Anyukám akkor halt meg, mikor én 10 éves voltam. Rákos volt. Apukám 3 évvel később gyilkosság áldozata lett, a gyilkos kilétére azonban még mindig nem derült fény. Átlagos családi helyzetünk volt, és mikor mindenki meghalt, beleértve a nővéremet is, aki önkezével vetett véget életének, minden pénz, ha nem is jogi eljárás szerint, de hozzám szállt. Én ettől függetlenül már 14 évesen a munka mellett döntöttem, és először segédként dolgoztam egy hullaházban. Kellemes munka volt, nem voltak nagy fizikai munkák, élveztem ott dolgozni. 16 évesen kitették a szűrömet, mert el kellett volna takarítanom, de én inkább a belső szervek boncolgatásával kezdtem el foglalatoskodni... Nem sokkal később egy kovácsműhelybe kerültem segédnek, ahol viszont nagy megpróbáltatást jelentett a hirtelen váltás a könnyű, laza, nagy testi erőt nem igénylő hullaházi melóról a nehéz, kötött, és igencsak megerőltető kovácskodás megszokása. Fél évembe telt, mire sikerült ráállnom, és összebarátkoznom a főnökeimmel. Ott szoktam meg a nehéz dolgok emelését és meg is erősödtem ennek köszönhetően. Sokféle kardot, tőrt, kést kovácsoltam a legjobb, csúcsminőségüektől, a legrosszabbakig, amiket bárki megvehetett. De nekem mind közül a kétkezes, nehéz, erős pallosok és kardok tetszettek. Fél éve történt egy emlékezetes beszélgetésem a közvetlen felettesemmel, azt a beszélgetést egy életre megjegyeztem:
-Öhmm... Uram, beszélhetek magával?
-Persze fiam, miről szeretnél csevegni?
-Hát... nem igazán csevegni szeretnék, hanem kérni szeretnék magától valamit.
-Miről lenne szó?
-Igazán élvezem ezt a munkát. De úgy érzem nem nekem való. Fel szeretnék mondani. - Mikor kimondtam ezt a mondatot, szabályosan elkerekedett a szeme. Láttam, hogy válaszra nyitja száját, úgyhogy gyorsan folytatni kezdtem.
-Ilyenkor az embereknek ilyen... búcsúfizetést vagy mit szoktak adni, de én ezt nem kérem. Egy hónapig szeretnék még maradni, hogy azalatt készíthessek magamnak egy kardot. Saját szakállamra készíteném, ami mondjuk nincs, de... - Most ő vágott a szavamba
-Biztos hogy ezt szeretnéd? Azt mondtad szereted ezt az állást, és én úgy láttam, érted is amit csinálsz! És egy hónap? Tényleg ezt szeretnéd?
-Igen! - Vágtam rá, és olyan dolog történt, amit még sosem láttam. A nagy melák felettesem odajött hozzám és megölelt.
-Hát... Legyen ahogy szeretnéd. Pedig már egészen megszerettünk itt téged
És nekiállhattam elkészíteni a saját kardomat. Otthon gyakorolgattam rajta, mert a megtakarított pénzemből megvettem a Nerve Geart, és a legjobb akartam lenni. Nagyon letaglózott amikor Kayaba megszüntette a kilépést. A kasztomat természetesen a pallos miatt választottam. Sajnos csak később tudtam csatlakozni valami rendszerhiba lehetett. Addig hasonló állapotban voltam mint a hibernáció. Így most itt vagyok, a játékban, kezdőként. Egyetlen barátom van, akit nemrég ismertem meg, fylyades. Mintha a testvérem lenne.