Emlék

by **Shukaku** Kedd Május 24 2016, 16:57

Ha Shu rájött valamire, akkor az az volt, hogy el kell határoznia magát végre. Mindenki azt hitte róla, hogy makacs mint az öszvér, és az elveihez a végletekig ragaszkodik, de azt már csak kevesen tudták, hogy a szilárd elvek mögötti okfejtése folyamatosan változott. A végkövetkeztetése meggyőződéses volt, és igazából nem is végkövetkeztetés, mert a látott dolgok értelmezését igazította az egyetlen lehetséges végkövetkeztetéshez, és ezt ő is tudta. Igen, tudta, hogy így akarja látni a dolgokat, de azt is biztosan tudta, hogy eddig valóban több jel mutat arra, hogy neki van igaza, mint arra, hogy másoknak... hiszen mások nem kutattak, nem vették figyelembe a dolgokat, hanem egyszerűen hittek abban, amit Kayaba mondott nekik. Néha vicces volt belegondolnia abba, hogy azok a bizonyos mások, akik nem értenek vele egyet, azért nem értenek vele egyet, mert jobbak hisznek Kayabának mint ő, aki elvileg isteníti az admint. Két személyen gondolkodott, az egyik Tachibana volt, a másik pedig Cearso... ám a lovag megint megelőzte a terveit, és mindennemű kérlelés nélkül állt rendelkezésére, míg az íjásznak még tartozott is. Logikus volt őt választania, és ha valakinek egy Timidus a társa, akkor annak a valakinek néha engednie kell, hogy a logika döntsön.

Shu és Timi írta:Kedves Cear!

Végre sikerült kitaláljam, hogy mivel is lepjelek meg. Az ötletet Tacchan adta, és ráadásul mondanivalóm is van a számodra, szóval ez a lehető legjobb alkalom arra, hogy újra talizzunk. Írd meg nekem, hogy mikor érsz rá, és várunk a Sword and Phoenixben. Igen, az alakítható pálya meg a mindenféle csoda miatt kell. Majd meglátod.

Puszi: Shu és Timidus

by **Cearso** Szer. Május 25 2016, 19:57

Ki ne szeretné a tavaszt? Az idő ilyenkor egyre jobb lesz. Kivirágoznak a fák. Ráadásul még nincs kánikula sem.
Persze Aincradban nem igazán van szeszélyes időjárás. Vagy biztos, hogy nem olyan mértékben, hogy bárki ezzel törödne. Amúgy is, minden területnek megvan a rá jellemző időjárása, ami néha csak nyomokban változtatja az ökoszisztémáját.
Én is a lehető legvidámabban, a gondjaimmal keveset törödve keltem fel ezen a napom. Majd az érkező üzenet csak még több pozitiv energiát küldött felém.
Gyorsan meg is írtam rá a választ:

Tudjátok, hogy kettötökre bármikor tudok szakítani időt. És szívesen is teszem. Fél órán belül ott vagyok.

Persze korábban is oda tudnék érni, de biztos van valami terve a kislánynak, és megígértem neki, hogy a következő küzdelmünket nem fogom komolyan venni. Aztán elgondolkoztam a helyszínen is.
Aztán úgy döntöttem, hogy nem fogom a részleteken törni a fejem. Hisz megígértem a lánynak. Persze az is előfordulhat, hogy semmi köze se lesz a dolognak egy küzdelemhez, akkor meg hiába izgatom fel magam.
Azért a felszereléseim nagyját le is szedem magamról. Csak a cipők és a köpenyem maradt rajtam. Nem hiszem, hogy Shu zavarná ez a kis változtatás.
Egy pillanatog elgondolkoztam, hogy szóljak Asunak, hol fog megtalálni, azonban ezt az ötletet gyorsan el is vetettem. Nem egy olyan sülve főve együtt páros vagyunk szerintem, akiknek folyton tudnia kell, hogy mit csinál a másik. A legfontossabbat mind a ketten tisztáztuk a másikkal, még a legelején, és szerintem nekem van nagyobb okom a féltékenységre, hisz Asura bármit lehetne mondani, csak azt nem, hogy ne lenne érzéke a szépséghez. Bár a tetetett butasága néha elég elrettentő tud lenni. Azonban én nem vagyok se féltékeny, se trófeamutogató tipus. Az, hogy barátnőm van, csak kettőnk dolga, és hogy egy pár vagyunk, csak abból látszódik, hogy ha együtt vagyunk, és társaságunk is van, egy picit idegesebb vagyok Asu közelében.
Majd a meghirdetett időben ott is vagyok a helyszínen. Remélhetőleg nem kell sokat keresnem, és ha megtaláltam a lányt, akkor köszöntöttem is egy öleléssel.

by **Shukaku** Szer. Május 25 2016, 20:34

Nem volt nehéz megtalálnod őket, ugyanott ültek, ahol az első Sayonaras ellenfelüket várták, sőt, ugyanazt a turmixot is sütit ették, amit akkor. Ez nem volt véletlen, hiszen erről akart a lány erről akart veled beszélni. Erről is. A köszöntés azonban most nem a szokásos módon zajlott. Ahogy megjelentél, Shu felpattant az asztaltól, és egy intés után, ami ugye azt jelentette, hogy kövesd, már el is sietett a hátsó udvar felé, és Timi is követte. Igen, voltak tervei, és igen, már jó előre készült. Ha kiléptél az ajtón, akkor egy különleges kép tárult eléd, mintha még Aincradon belül is egy újabb világba léptél volna. Az egész hátsóudvar, ami ugye gyakorlótérként szolgált, egy középkori lovagi torna helyszínéül volt berendezve, Shu pedig az emelvényen üldögélt, ekkor már tipikus mesebeli hercegnő ruhában.
-Egyszer a szavadon fogunk fogni, hős lovag, és este fogunk kiugrasztani az ágyból, ha azt mondod, hogy bármikor tudsz ránk időt szakítani. Remélem szereted a meséket.
Egy kecses mozdulattal átugrotta a korlátot, és mire földet ért, már egy másfajta felszerelésben volt, egy villanás alatt, hála a rendszer csodáinak... persze a tüskék nélkül, mert azok nem tetszettek neki.
-Kibéreltem az egész helyet, csak a miénk. Egyszer meséltem neked, hogy szeretnélek látni ahogy lovasíjászkodsz. Emlékszel? Nem csak erről fog szólni, de ezzel kezdjük.
Felemelte a kezét, amiben megjelent egy díszes kék színű íj, ami egyértelműen nem a használható itemek közé tartozott, a lány hátára pedig tegez varázsolódott, ő pedig a következő pillanatban már Timi hátán termett a nyeregben.
-Ott a céltábla...
Mutatott a magasba, ahol észrevehettél egy, a földtől körülbelül három méter magasságban lebegő kerek céltáblát.
-Ott pedig a paripád.
És bár az előbb nem volt ott, most már valóban megjelent egy teleport effekt kíséretében egy délceg, mesebeli tenyészmén, aki csak arra várt, hogy megüld.
-Annyi a feladat, hogy körbelovagoljuk a kordont egyszer, felgyorsulunk amennyire csak lehet, és amikor visszaértünk a szélére a forduló után lövünk. Deee... most jön a mókás része.
Te viszont reagálj egyelőre ennyire, talán még ez is sok így egyszerre. X3

by **Cearso** Szomb. Május 28 2016, 19:26

Nem épp erre számítottam. Egy köszönést biztos eltürtem volna azért. Mondjuk Shura nem jellemző, hogy el szokott felejtkezni a dolgokról.
Azonban mielőtt utána mennék, nem tudom megállni, hogy utána gondoljak legalább a dolgoknak.
Végigpörgettem magam előtt a legrosszabb esettől kezdve, és próbáltam minél logikusabban kizárni az egyes dolgokat.
OLVASÓK FIGYELEM: unalmas belső párbaj következik.
VÉGE az unalmas belső párbajnak. (Cear összes belső párbaja érdekes bizonyos szempontből:)
Valamilyen baleset történt.
Akkor mért kérdezett volna rá, hogy ráérsz-e?
Biztos megharagudott rám valamiért.
Akkor mért hívott volna el téged?
Ezek után mennyi az esélye, hogy szándékosan felejtett el köszönni?
Semennyi.
Tehát tényleg elfelejtette.
Vajom mért?
Biztos tervez valamit.
Mindig tervez valamit. Ez most más. Most izgatott is mellette.
Vajon miért?
Majd gyorsan ki is rajzolodik a dolog, miután utána mentem.
Sosem voltak kedvemre a középkoron alapuló dolgok. Nem fogom lelombozni Shut, és belemegyek a játékba:
-Én nem igazán tudok lovagolni. De a nemes kis hölgy kedvéért bármit hajlandó volnék megtenni.
Megpróbálok felülni a ló hátára. Hiába nevelkedtem nagyrészt a vadonban, soha nem kerültem még ló közelébe. Persze volt egy csomó lovas könyvünk, és biztos tudtak volna intézni valamit a szüleim, ha kértem volna tölük ilyesmit. Soha nem jutott eszembe, hogy az elméletet gyakorlatban is kipróbáljam.
Hiába tud valamit valaki elméleti szinten, amig nem találkozott élőben a dologgal, valójában semmit sem tud.
Persze ez még mindig nem olyan, mint a valóságban. Azonban az első néhány próbálkozás még kudarcosan sikerült. Mikor már ugy éreztem, hogy meg tudom ülni a lovat anélkül, hogy leesnék, akkor figyeltem tovább Shu szavaira.
-Komolyan azt várod el tőlem, hogy mindkét kezemmel engedjem el ezt?
Az ez alatt arra a részre gondoltam, amibe kapaszkodni szoktak az emberek. Ha nem kéne ennyire a lovon maradásra koncentrálnom, akkor biztos eszembe jutna a neve.
Persze, azt mondtam, hogy akár egy kézzel is tudnék nyilazni, de azokkal a trükkökkel inkább csak a biztos földön próbálkoznék.
-Még ennél is több?
Lehetne még ennél is rosszabb?
Sajnos lehet.
-Csak nem azt akarja mondani a kisasszony, hogy társaságunk is lesz?
Mintha a múltkor azt mondta volna, hogy az ovisok előtt akar lovas bemutatót tartani. Csak nem...

by **Shukaku** Szomb. Május 28 2016, 20:25

Shu észre sem vette a hezitálásodat vagy a gondolkodásodat, annyira izgatott volt amiatt, hogy meglepetést okozzon neked, hogy minden tökéletesen menjen a játék alatt, hogy csak ezzel tudott foglalkozni. Az előadás tökéletesen sikerült, bár az artikuláción lehetett volna még mit javítani, de mivel folyamatosan széles vigyorra húzta a száját a boldogság, ezért ennél többre nem futotta tőle. Arra azonban figyelt, hogy te legyél a nap sztárja. Még a lovacskád is jobban fel volt díszítve, mint Timidus, aki amúgy sem nagyon viselt el magán túl sok díszítést, így maradt az egyetlen szalag és a nyeregtáska. A szavait már onnan folytatta, kissé csalódva benned, és jól láthatóan túljátszva ezt a csalódottságot.
-Ejnye Cearso lovag, biztos vagyok abban, hogy már többször felhívtuk a figyelmét arra, hogy lovagi tornán kívánjuk próbára tenni erejét és bátorságát. Jobban kellett volna készülnie a viadalra.
És ha visszaemlékszel, biztosan pedzegette már, hogy ki szeretné próbálni veled a lovasíjászatot... de erről mondjuk tényleg nem volt szó. Az idomár nagyon ügyel arra, hogy türelmes legyen, megtartsa a komoly hercegkisasszony és harcos amazon szerepét, így minden alkalommal, amikor már nem bírja ki nevetés nélkül az ügyetlenkedésedet, udvariasan elfordul, és úgy nevet ki. Tudja, hogy már így is kényelmetlen helyzetbe hozott, így hagyja, hadd gyakorolj egy picit. Amikor pedig kérdést is intézel hozzá, akkor lelkesen bólogat.
-Mh-hmm! Azt. Na várj, segítek!
Lepattan Timi nyergéből, majd melléd sétál, matat egy kicsit a nyereg menüjében, hiszen ez Aincrad, az pedig egy drága nyereg, te pedig nemsokára változást érezhetsz a feneked alatt. Tulajdonképpen a gyerekülés lovas megfelelőjét kapod meg, hevederekkel és mindennel ami segít abban, hogy nyeregben tud maradni. Shu számított erre, és ennek még komoly jelentése lesz a későbbiekben. Még a lábadat is segít beakasztani a kengyelbe. Ezután visszapattan a sárkány hátára, és megrázza a fejét.
-Á-áá! Nem lesz társaságunk, ne aggódj, nem gonoszkodni akarunk. Semmi jó nem lenne abban nekünk, ha leégetnénk téged mások előtt, ennyire azért már ismerhetnél minket. Viszóóónt...
Ezzel nekiiramodnak, vagyis hát Timidus a levegőbe szökken, de csak alig egy méternyire a föld fölé. Az egyenesben felgyorsulnak, még nem a végsebességükre, hiszen ez csak az első kör, a kanyart így viszonylagos könnyedséggel veszik be, majd fordulnak a másik oldalon. Ekkorra már Shu az idegre helyezte a vesszőt. Ha figyelmesen nézed, akkor láthatod, hogy valószínűleg vett pár órát, mert egyáltalán nem olyan bénán fogja, mint eddig... bár nem is ügyesen. A vessző surran, és beletalál a céltáblába. Nem a közepébe, és az ideg meg is csapja kissé a lány kezét, amiért ferdén tartotta azt, de nincs fájdalom, nincs baj. A sárkány kissé felkavarja a port, amikor landol melletted, majd Shu feláll a nyeregben, és meghajol.
-Ez volt az én köröm. A játékban az lesz a vicces, hogy én íjászkodni nem tudok, te meg lovagolni nem tudsz, szóval egyenlően bénázunk. És ami az ennél it több, az a vidámparkos event. Nem tudom, hogy voltál-e rajta, de én lemaradtam. Múltkor kikérted magadnak, hogy bácsizlak...
És itt lesz mégnagyobb jelentősége a gyerekeknek való nyeregnek, ugyanis elkezdődik a valódi viadal, te pedig mostantól annyi idős vagy, akárcsak Shu... mármint kinézetre. Egy ideig nézeget magának, de nem kezd el bámulni, hiszen végül is egy verseny kellős közepén vagytok.
-Így fair. Így már tuti nem vagy bácsi, ráadásul nem vagy közelebb a céltáblához, mint én. Ja igen, és tétje is van a dolognak. Aki hibázik, az veszít egy évet, és el kell mondania egy kedves emléket abból a korból, ahány éves éppen. Aki előbb feladja, az tartozik a másiknak húsz gombóc fagyival.
Ezzel kicsit arrébb somfordálnak a pályáról, hogy helyet adjanak neked, Shu pedig ismét feláll a nyeregben, hogy jobban lásson.

A céltábla majd feljebb fog emelkedni. Ezt még egyessel eltalálják, a kövire már dobni kell, az kettessel található el, majd hármassal, majd négyessel és így tovább :3

by **Cearso** Hétf. Május 30 2016, 17:07

Shu ennél vidámabb talán nem is lehetne. Mondjuk az tény, hogy sikerült jól összehoznia a dolgokat, de szerintem nem akkora kunst, mint ahogy ő gondolja.
-Nem is egyszer említette a kisasszony, de úgy voltam vele, hogy majd figyelmeztett még egyszer, mielőtt tényleg lóra kéne kényszer-ülnöm.
Majd miután elsütöttem a kínos poénomat újabb meglepetés várt.
Sok mindent el tudok képzelni a kisasszonyról.
Pedig a közönségnek biztos jobban örültem volna, mint az ajándéknak, mint amit kaptam a küzdelem erejéig.
-Mi a...
Majd a szám elé kellett kapnom a kezem, mert a beszédem is drasztikusan megváltozott. Sokkal magasabb hang hagyta el az ajkamat, mint amit eddig megszokhatott tölem bárki.
Mondjuk kezdhette volna azzal, hogy előbb elmagyarázhatta volna a küzdelem részleteit, és csak utána nézi végig, ahogy szenvedek.
Az egyre magasabb céltábla még akár kihívást is jelenthet magában. Ráadásul minden hiba után automatikusan messzebb leszek a céltól, ha nem is sokkal. Azonban egy picsi változás is sokat tud változtatni az eddigi eredményeken. Talán négy vagy öt hibát is véthetek mielőtt végleg úgy döntenék, hogy nekem nem fog tovább menni.
Húsz gombóc fagyi? Netán azt akarja elérni a kisasszony...
Vagyis ez elvileg nem jó, hisz most már egyforma idősek vagyunk, még ha csak látszatra is.
Akarom mondani, csak nem azt akarja, hölgyem, hogy gyomorrontást kapjak?
Majd el is indultam csodás paripámmal, hogy szépen eltaláljam a tábla szélét. Se baj.
A következő majd a közepébe talál.
A számomra sikertelen lövés után félreálltam a lány utjából, jelezve, hogy megint ő következik. Amúgy még az új hangomhoz is hozzá kell még szoknom.

by **Shukaku** Kedd Május 31 2016, 06:37

by **Kayaba Akihiko** Kedd Május 31 2016, 06:37

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Emlék 4767251444_0f76bf2817_s

by **Shukaku** Kedd Május 31 2016, 07:38

Még nagyobb kunstnak is gondolta, mint ahogyan te azt hiszed, mert amellett, hogy ő ezt az egészet nagyon imádta, úgy sejtette, hogy te is imádni fogod. Az egész lényeg valami fura dichotómia érzetét keltette benne, és felszínre akarta hozni azt a Cearsot, akit ő látni akart, akivel játszani szeretett volna, valamint felszínre akarta hozni önmagát is. A közös pont persze Asu volt megint, és a vele való ellenkezés. A poénod tényleg nagyon kínos volt, de jelenleg a boldogságtól Shu valószínűleg mindenen nevetett volna, még azon is, ha csak az ujjpercedet billegeted az orra előtt. Ki is nyújtotta hát a mutatóujját, és inkább ő billegtette meg.
-Á-á-áá! Ha te leszel az én lovagom, akkor mindenre fel kell készülnöd. Tudod, a lovagi tornák során a nyertes elnyeri a királykisasszony kezét, szóval ez a cél lebegjen a szemed előtt.
Az, ahogyan a szád elé kaptad a kezed, már megérte ezt az egészet. Most, hogy már nem sértődhettél meg azon, legalább is nem ugyanúgy, hogy kinevet, teljesen nyugodtan tette meg, persze csak szolidan, és királykisasszonyosan, eltakarva a mosolyát, amire már csak a vihogás közben jött rá, hogy akár úgy is vehetnéd, hogy téged figuráz ki.
-Jajj ne légy már ilyen szégyenlős! Szerintem tök cuki hangod van, és... és ha már itt tartunk, akkor kérdezhetek valamit?
A kérdés persze csak udvariaskodás volt a részéről, meg sem várta, hogy beleegyezz, gyorsan feltette, mielőtt elindulnál.
-Ugye a fiúknál sokat változik a hang... de amikor megváltozik, akkor a fejetekben még a régi hangotokon gondolkodtok, vagy az újon?
Igazából soha nem gondolkodott ezen a kérdésen, de most annak kapcsán, hogy ott csipogtál előtte, ez eszébe jutott, és furdalni kezdte az oldalát. Azt is tudta, hogy Timi nem teljesen érti, hogy miről beszélhettek, mert soha nem találkozott a mutálással... majd eszébe jutott, hogy de, találkozott, mert az egész szótárat átnyálazta. A biztonság kedvéért azért előrehajolt a sárkány fejéhez, és súgott néhány szót a fülébe saját maga megnyugtatásaképpen. Azt is megbeszélték, hogy Timi a viadal végéig nem fog megszólalni, nehogy rossz néven vedd, hogy melletted nem beszélő hátas van. A gyomorrontásra kaptál egy szúrós tekintetet, és egy fitymáló legyintést.
-Itt eleve nincs is gyomorrontás, mert Kayaba vigyáz ránk, és egyébként is tíz gombóc fagyi csak nem árt meg egy ilyen nagyfiúnak, mint te.
Öltötte ki a nyelvét, és remélte, hogy megérted, hogy a húsz fele a tíz, és tulajdonképpen most ajánlotta fel neked, hogy lesz olyan kedves és elfelezi veled a nyereményét. Kevésbé nyílt hencegés mint a tiéd, ráadásul kedvességgel meghintve. Az első lövésed neked is sikeres volt, így Shunak valami mutatnia kellett, hogy ne maradjon alul. Jól összeszorította a combjait Timi oldalánál, majd fogást váltott a fegyveren, és ezúttal úgy tartotta, ahogyan a Brave című mesében látta anno. Sokkal menőbb volt, és le akart nyűgözni vele. Timi ismét megindult, most kissé gyorsabban, mint az előbb, és a kanyaroknál már letette a lábait, hogy azzal segítse meg az éles fordulót. Ez a része természetesen mindkettejüknek tökéletesen ment, Shu azonban arra nem gondolt, hogy a fogást ugyan többé-kevésbé le tudja utánozni, lőni azonban így még soha nem lőtt. A vessző úgy suhant el az időközben megemelkedett tábla alatt, mint annak a rendje, és nem is szállt sokkal messzebbre, erőtlenül landolt, majd pixeleződött el a földön. Egy kis fényeffekt kíséretében meg is kapta a büntetését. Az összhatásban nem volt akkora nagy változás, Shu azonban sokat vesztett eleve nem nagy magasságából, hiszen ebben a korban sokat nőnek a gyerekek, így ő is hat-hét centivel lett alacsonyabb. A másik változást, hála a páncélnak nem láthattad, és nem is akarta az orrodra kötni, csak kissé elhúzta a száját.
-Meh... ez csak azért van, hogy bátorítsalak... de akkor én kezdek. Tizenegy voltam, amikor végre kikönyörögtem aputól egy biciklit. Ugye nem városban éltünk, és egy olyan bringa meg drága volt, ami az erdős terepen sem ment volna tönkre egy túra után, szóval sokáig nem kaptam. Nagyon szép és drága canga volt, lila, erős vázzal és nagy kerekekkel. Még lámpát is kaptam rá, pedig soha nem akartam este kimenni, meg olyan surrogót a küllőkre, hogy az állatok hallják, hogy jövök. Nagyon menő volt... és természetesen az első igazi utamon összetörtem. Nem nagyon, mert nem csináltam ilyen buta izéket, csak egy gödörbe mentem bele, megakadt az első kerék, én meg lerepültem róla és végigszántottam a földet. Össze-vissza horzsoltam magam, meg elszakadt a ruhám is, de ugye a bicaj is tönkrement... legalább is én azt hittem, hogy teljesen tönkrement, és nagyon meg voltam ijedve. Teljesen elfáradtam mire hazavonszoltam, mert végig meg kellett emelni az elejét. Azt hittem, hogy majd hatalmas szidást kapok, hogy nem tudok vigyázni a dolgaimra, meg nem becsülöm meg, meg ilyenek... de egyáltalán nem kaptam, sőt, még apu engem akart bevinni a dokihoz, amikor nekem semmi bajom nem volt, viszont a bicajnak igen, és én őt akartam megjavítani előbb. És... és az volt a jó, hogy apu ahelyett, hogy leszidott volna, nem szidott le, csak azt mondta, hogy az új kereket a zsebpénzemből kell megvennem... ami nagyjából az összes zsebpénzem volt, de utána sokkal de sokkal lassabban mentem, és nem is lett soha többé baja a biciklinek a kerék kilukadásán kívül, ráadásul javítgatni is megtanultam, szóval ezért vagyok most ilyen ügyes és felelősségteljes.
Húzta ki magát ismét, hatalmas és büszke kiállással és vigyorral, majd láttad rajta, hogy még valami eszébe jut, ami megnevetteti, és amibe bele is pirul kissé.
-És... és utána leestem valahonnan, talán fél évre rá, és akkor tényleg bementünk a kórházba, és ott mondták meg, hogy el volt törve a farokcsontom, amiről addig nem is tudtam, hogy van, de ez megmagyarázta, hogy miért fájt utána olyan sokáig a fenekem.
Mivel ez elég hosszúra sikeredett, a végén még meg is hajolt, majd mindkét karjának intésével átadta neked a terepet.

by **Cearso** Kedd Május 31 2016, 09:18

pötty

by **Kayaba Akihiko** Kedd Május 31 2016, 09:18

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Emlék 4767251444_0f76bf2817_s

by **Cearso** Kedd Május 31 2016, 16:42

Ami azt illeti. Én nem is hallottam a folyamatot, ahogy mutáltam. Külön fel kellett hívnia valakinek erre a folyamatos változásra a figyelmemet. Tehát nem hiszem, hogy más lenne a belső hangunk mutálás előtt és után.
Már az első körben mind a ketten hibáztunk. Ha ez így halad tovább, hamarabb vége lesz, mint ahogy bármelyikünk is gondolta volna.
Majd meg is látszódik az eredménye a hibámnak.
Egy szép emlék, ebből a koromból. Már csak az kéne, hogy vissza tudjak emlékezni arra az időre.
Megvan:
Tizenegy éves koromban Olaszországban éltünk. Óriási hőség, az eddig megszokotthoz képest. Csodaszép és ókori építmények. Ekkor történt, hogy egy viszonylag hüvösebb nap megnéztünk egy színházi előadást. Azelőtt sohasem jártam szinházba. A szüleim nem kedvelték a tömeget. Ráadásul két rakoncátlan és hangoskodó fiút nem igazán lehetett szinházba vinni. Azonban aznap kibéreltek egy páholyt, és onnan néztük a műsort.
Fogalmam sincs már, hogy mi volt a darab, vagy hogy milyen nyelven is adták elő, engem nagyon megfogott, hisz egy teljesen másik világot idézett fel előttem. Olyat, amiben a problémák pár jeleneten belül megoldódnak, és a többség boldog lesz a végén, ezután mikor tehettem iskola után besurrantam egy egy előadásra. Ami nem volt olyan nehéz. Főleg, ha jó emberekkel barátkozik az ember. Nem mindig értettem pontosan, amit mondtak, vagy az aktualitásokra épülő utalásokat de mikor mindenki felnevetett egy poénon, én is nevettem egy kicsit. Mikor sírtak, az én szemem is könnybe lábadt. De a kedvencem mindig a darabok legvége volt. Amikor minden néző, függetlenül attól, hogy mi volt a véleménye, hatalmas tapssal köszönte meg a műsort. Ilyenkor mindig az volt az érzésem, hogy minden rendben van, és arra gondoltam, hogy mindenki erre gondol abban a pillanatban.
Egy picit elfogott a nosztalgia miközben beszéltem. Észre se vettem mikor irányítottam el a lovat a lány útjából.

by **Shukaku** Kedd Május 31 2016, 16:48

by **Kayaba Akihiko** Kedd Május 31 2016, 16:48

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Emlék 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Shukaku** Kedd Május 31 2016, 23:12

-Hmm... viszont ha nem is hallottad, az pont azt jelenti, hogy a fejedben lévő hang is változik a mutálással együtt, mert azt szerintem csak észrevetted volna, hogy sokkal magasabb hangon gondolkodsz, mint ahogyan beszélsz... mert most is észrevetted. Majd szerintem keresek valakit, aki néma volt, vagy siket, és megkérdem tőle is, hogy milyen hangot képzelt el magának, és milyen hangja lett itt. Vagyis... szóval nem kérdezek rá így, mert az bunkóság, de akik nyertek ezzel a világgal, azok szívesen mesélnek ilyeneket, engem meg érdekel... akkor is, ha kicsit morbidan hangzik...
Majd egy halovány sértődöttség suhant át az arcán, ahogyan a világon semmit nem reagáltál arra a hosszú történetre, amit olyan nagy beleéléssel és részlettel adott elő neked. Igen, ő még mindig mesélt, szerette volna, ha ezáltal is jobban megismered, és nem csak azt az oldalát, amikor panaszkodik, vagy amikor dühös magára, vagy éppen valaki másra. Ezért találta ki ezt az egészet, és ezért találta ki, hogy kizárólag vidám történeteket lehessen mondani, erre te pedig egy szó nélkül hagyod az egész meséjét. Szerencsére az, hogy te is hibáztál megfelelő elégtétel volt, és ez egyrészt arra késztette, hogy most ő ne rontsa el a lövést, másrészt pedig arra, hogy mutasson egy kis példát neked, hogy rávezessen arra, hogy miért is szervezte meg ezt a játékot. Ő igenis reagálni fog, és ezt már akkor elhatározta, amikor bele sem kezdtél. Szerencsére nem volt nehéz dolga, mert érdekes történeteket meséltél.
-Húúú... akkor te is sok helyen éltél, ha még olaszban is. Izé... kérdeztük már valaha, hogy pontosan honnan származol. Nem, ne súgj...
Ez az utolsó mondat Timinek szólt, aki bizonyára tudta a választ, hiszen úgy emlékszem, hogy már szóba került ez köztetek, de a felelet ahogy az idomár, úgy én is elfelejtettem.
-Majd mesélhetnél az országodról... vagy több országról. Észrevetted már, hogy mennyi nem japán van ahhoz képest, hogy elvileg nekik kéne többen lenniük? Teljesen fura. A színház pedig... hmm...
~Ez duplajó, mert így kutogathatok is egy kicsit a meglepetéshez. Nem gondoltam volna, hogy ez is szóba kerül.~
-Voltál már valaha beavatós színházban? Olyan, ahol a nézőket is felhívják a színpadra, és vagy hozzászólhatnak a történethez, hogy szerintük hogyan folytatódna, és akkor a színészek úgy improvizálnak tovább, vagy konkrétan szerepeltetik is a nézőket a darabban. Ha ennyire meg tud garadni, akkor szerintem neked nagyon muris lenne egy ilyen.
Most már újra biztosan próbálta fogni az íjat, és még azzal is megpróbálkozott, hogy kicsit megtámassza a sárkány lapockái között, de hamar rájött, hogy ezzel nem sokat ér, hiszen Timi közben repül, szóval csak instabilabbá válik az egész, szóval a fordulónál már újra felemelte a fegyvert, és a nagy koncentrálásnak hála sikerült is ha nem is a közepébe találnia, de nem is a tábla szélén volt a vessző. Magasba emelt íjjal tért vissza melléd, diadalittas sikkantással.
-Jupííí! Mi vezetünk! Tudom, hogy nagy a nyomás rajtad, hiszen komoly a tét, de koncentrálj... addig én gondolkodom azon, hogy van-e egyáltalán húszféle íz, amit szeretünk, vagy valamit kétszer kell választanunk...

by **Cearso** Szer. Jún. 01 2016, 08:27

by **Kayaba Akihiko** Szer. Jún. 01 2016, 08:27

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Emlék 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Cearso** Szer. Jún. 01 2016, 09:53

Nem mintha nem figyeltem volna, de semmi hozzáfüzni valóm nem volt a kerékpáros történethez. Ráadásul hadd legyek egy kicsit felületes, ha már úgy is azt akarja, hogy ne vegyem az egészet komolyan.
-Azt biztos észrevenném, ha az a hang is megváltozott volna most, mint amin gondolkozni szoktam.
Mondjuk nem hiszem, hogy ennek van bármilyen köze a kinézethez, ezért nem valószinű, hogy rendszer ezzel szórakozni tudna.
-Egyszer azt hiszem volt róla szó.
Kayaba megadta mindenkinek az esélyt. Számomra fontosabb, hogy mit tett le az ember az asztalra, vagy mit tett értem. Sosem néztem, hogy ki honnan származik.
Egyszer voltam olyan előadáson, de az nem fogott meg. Főleg mivel akiket fel szoktak hívni, és nem voltak elötte beavatva, azok nem beszélték tisztán az adott nyelvet. Arra meg sohasem voltam jó, hogy minden dialektust meg tudjak tanulni. Ezért késöbb kerültem az ilyen előadásokat, amíg nem beszéltem az adott nyelvet nagyon jól.
Ami nem gyakran fordult elő, de ez mellékes.
-Ne kapkodjon azzal a gyözelmi ünnepléssel, signora.
Majd elindultam a tábla felé. Van egy olyan érzésem, hogy egyre jobban belejövök ebbe a lovaglás dologba. Persze nem akarom elbízni magam, ezért nem is indulok neki túl gyorsan, majd a megjelölt ponton lövök egyet, ami nem messze landol Shu nyilától, de még mindig nem a tábla közepe sajnos. Majd a következő pillanatban megkapaszkodtam a kantárba, hogy biztos ne essek le. Hiába a gyerekülés, nem fogom a biztonságomat egy ilyen találmányra bízni.
Kantár? Pontosan, én hülye, a legszívesebben a homlokomra csapnék, de nem merem elengedni a kantárt. Tehát anélkül kiáltok fel örömömben:
Kantár, kantárnak hívják.
Remélem senkit nem ijesztek meg a sikkantásommal. Főleg nem a lovat, amelyiken ülök.

by **Shukaku** Szer. Jún. 01 2016, 10:22

by **Kayaba Akihiko** Szer. Jún. 01 2016, 10:22

The member 'Shukaku' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Emlék 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Shukaku** Szer. Jún. 01 2016, 10:33

Hevesen kezdett hadonászni a kezével, tiltakozva az ellen, hogy neki a származás lenne a fontos.
-Persze, persze, nekem is, de akkor is nagyon érdekesek más országok hagyományai. Te is az épületekkel kezdted az olaszos sztorit, szóval téged is érdekel. Nem azt mondom, hogy most elítélem, hogy hú orosz vagy német, vagy nem is tudom, és biztos olyan, mint a többi olyan, amikor nem is tudom, hogy milyenek... de például láttam, hogy nagyon tetszenek nekik amikor japán ünnepek vannak eventeken... és az olyan ünnepiesebbé teszi az egészet, hogy ők még soha nem voltak ilyenen, és nekik ez nem megszokott. Szerintem ez tök jó dolog, és én is szívesen részt vennék máson is, mint a húsvét meg a karácsony.
Kicsit elgondolkodott a mondandódon, a szája elé helyezve a mutatóujját, majd egyszerűen megvonta a vállát.
-Hát itt még a nyelvet is elintézte Kayaba, szóval bátran részt vehetsz ilyenben, ha valaki esetleg szervezni akar ilyesmit.
És akart, hiszen már régóta járt a kőszínházba, és voltak is erre vonatkozó tervei... de erről majd később. A signora dolog meglepte, és gyorsan ki akart valamit találni rá válaszként.
-Pedig az ünneplés nagyon fontos, Segnor Cearso. Majd meglátja, amikor a lovacskát lecseréljük bikára, és meg kell majd ülnie.
Az örömöd hamar átragadt rá is, és lelkesen tapsolt meg, sőt még fütyült is hozzá, ami viszont elég haloványra sikeredett... talán ezt is befolyásolja a rendszer? Viszont a kantár dolog elgondolkodtatta.
-Nos... attól függ, hogy mire gondolsz.
teszi hozzá még mindig nevetve Shu, majd mosolyogva és egy nagy sóhajtással egybekötve csóválja meg a fejét. Ez az a fajta sóhajtás, amikor megkönnyebbülten boldogak vagyunk, és az a fajta fejcsóválás, amikor azon hitetlenkedünk, hogy mennyire könnyen is mennek a dolgok, és mennyire is zseniálisak vagyunk amiért ki tudtuk ezt találni. Nem volt biztos abban, hogy elrontottad a dolgot, de mivel nagyon a hajtószíjat fogdostad, ezért volt egy olyan sejtése, hogy bizony eltévesztetted. A nagy örömöd és a sikkantásod viszont lenyűgözte, szóval nem akart kijavítani, csak egy kicsit tanítgatni, szóval megadta az esélyt arra, hogy ne derüljön ki, ha tévedtél. Lassan mellétek röppent Timivel, és rámutatott a ló fejére.
-Ez a kantár, amit szíjakkal a ló fejére csatolsz, és a szájában van a zabla, és a hajtószár az, amit a kezedbe fogsz és irányítod vele a pacit.
Végig csillogó szemekkel nézett téged, és próbálta nagyon megjegyezni ezt a képet. Sokkal szimpatikusabb voltál így, pláne ezzel a visongással, ami élethűvé tette az egészet.
-Éééés... és tényleg neked volt kantáros nadrágod? Az olyan cuki dolog! Ha még párszor hibázol, akkor lehet, hogy olyat kapsz a rendszertől...
Nem, még nem változtak meg a ruháitok, ahhoz el kellett jutni tíz alá a beállítások szerint, így Shu csak kicsit lőtte le a poént, vagy vehetted úgy is, hogy piszkálódott, és abba nem is fog belenyúlni a rendszer. Ki tudja? Mindenesetre most ő jött, és mivel a három volt a kedvenc száma, úgy döntött, hogy most nagyon meg fogja neked mutatni. Ő is rikkantani próbált, ahogy te tetted, bár inkább valami sikítás féle lett belőle.
-Vamos vamos mi amor!!!
Az egy dolog, hogy a signora az olasz, ez meg spanyol volt, és arról sem volt fogalma, hogy neked is a signorina használata lett volna a helyes... szóval ezen ha akart se tudott volna megsértődni, csak meg akarta mutatni, hogy ő is tud ilyen szavakat használni, és helyre közre még köze is van ahhoz, amit mondani akart a sárkánynak, amikor gyorsabb repülésre biztatta. Itt már neki is kapaszkodnia kellett, és kapaszkodott is, egészen a céltábláig, ahol azonban minden figyelmét a céltáblára összepontosította, és el is találta pontosan a közepét. Ez azonban azt eredményezte, hogy kissé megbillent a nyeregben. A leesés helyett azonban a kapaszkodást választotta, ami azzal járt, hogy a fegyvert viszont el kellett engednie. A találat azonban akkor is találat, ha pironkodva le kellett ugrania Timiről, hogy összeszedje az íjat.

by **Cearso** Szer. Jún. 01 2016, 13:49

Dobás

by **Kayaba Akihiko** Szer. Jún. 01 2016, 13:49

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Emlék 4766612103_86ee832108_s

by **Cearso** Pént. Jún. 03 2016, 08:36

Legalább nem voltam messze a valóságtól. Egyszer volt rajtam, de mivel látszott rajtam, hogy nem vagyok oda érte, a szüleim nem eröltették a hordását. Zabla? Ez olyan, mint a blabla, csak lónyelven?
Egyre nagyobb hülyeségeket mondok, de ha Shu élvezi, hogy okíthat, akkor nem veszem ezt el tőle, de azért én is visszaadom neki.
Hát, a bikaviadal és a rodeó mexikói, de inkább spanyol hagyomány. Én meg nem emlékszem egyik helyre sem, hogy jártam volna, így spanyolul sajnos nem tudok.
Tehát akármit makogott, az nem igazán értettem, de ha próbálkoznék, és Timi reakcióját is figyelembe veszem, valami ilyesmi jön ki: gyorsan, gyorsabban uraim.
A lövése után már csak daccból is megpróbáltam én is valahova középre lőni, és annyira koncentráltam a lövésre, hogy nem is vettem észre, hogy lovon ülök. Ennek az lett a következménye, hogy sokkal közelebb voltam a célhoz, mikor elengedtem a nyilat.
Az újabb, a harmadik változás már nem volt olyan váratlan, és mikor befejezödött, sóhajtottam egyet, és örültem, hogy a rendszer nem olyan tökéletes, és nem másolta le az akkori "kiegészítőimet".
-A tízéves koromból nem igazán van szép emlékem. Cserébe a kilences határnál majd kettőt is mondok. Tízévesen jutottam el arra a szintre, hogy mindent elkezdjek gyülölni. A szüleimet, akik folyton utaztak, és mivel nem igazán volt másik rokon, aki vigyázna ránk, minket is magukkal cipeltek. Az akkori iskolámat, mert tudtam, hogy a szüleim szeszélye miatt nincs annyi időm, hogy megszokjam a helyet. Utáltam egész Franciaországot, mert ott kellett élnem, és a maga nyelvét, ahol csak a kiejtést hónapokig kellett gyakorolni, hogy csak egy kicsit is érthető legyen, amit mondok. Ráadásul abban az időben kaptam az első és szerencsére az egyetlen szemüvegem, mert a szüleim hamar rájöttek, hogy a mi életstilusunkat nem bírja egy szemüveg elviselni.
-Nos, mad-ma-seille. Ön következik.
Nem azért tagoltam így a kiejtést, mert féltem, hogy Shu nem értené meg, hanem mert ez a nyelv tényleg nem tartozik a kedvenceim közé. És nem vagyok benne valami jó.

by **Shukaku** Pént. Jún. 03 2016, 08:56

by Ajánlott tartalom

Emlék

Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék

Re: Emlék