Yue/Yua

                            NJK pályázat:


Név: Ibuki Sakuya (Játékosneve: Ibuki)

Kor: 18

Nem: fiú

Kaszt: lovag

Kinézet: 182 cm magas. Nagyon világos a bőre. Ezüstös szőke haja van. Egyik szeme kék, másik aranysárga színű. Általában öltönyben lehet látni. A valóságban szemüveges, de a SAO-ban haszontalan számára így nem hordja.

Amikor Yue-val beszél/van: https://lh3.googleusercontent.com/-I8foRBD3De0/Vq2O_mgt9ZI/AAAAAAAAAKM/Z3B0hAzYZ7s/w800-h800/Soushi-soushi-miketsukami-35182763-1280-720.jpg

Amikor külön van Yue-től, vagyis mikor teljes önmagát adja: http://4.bp.blogspot.com/-6oqPo2BOKRk/UQUhqfJbKAI/AAAAAAAAAa8/KtIDJu0NGfM/s1600/soushi+miketsukami.jpg

Jelleme: Kedves és figyelmes, igazi úriember...
Na persze! Hiszi ezt minden nő aki megtetszik neki. Igazából egy megfontolt, öntelt és perverz ember aki sokszor előbb gondol magára vészhelyzetben mint másokra, kivétel ha ahhoz nincs kedve.
Yue-val ugyan (életében először) nem szórakozik, de akkor sem adja teljes önmagát, vele nem tud az átlagos bunkó gyökér lenni, nyálas, kedves, segítségre szoruló kiskutyának nézi először inkább valaki mint egy perverz, önző és bunkó embernek.
Mikor Yue-val van, "átváltozik" egy figyelmes, udvarias, olykor inkább kutyához hasonlító valamivé, egyszóval teljesen kifordul önmagából, de végül is valamelyest önmagát adja.
Yua még letagadni sem próbálja, hogy egyenesen utálja, egyben borsódzik tőle a háta, mert Yue-val ellentétben tudja milyen igazából, de azt is (végül), hogy ha kellene akkor az életét adná Yue-ért, megtudja védeni, persze Yua szerint amíg Ő ott van addig Sakuya-ra nincs szükség. Mellesleg a(z) enyhe perverzségével is ki tudja akasztani Yua-t, amit Yue olykor nem ért, hogy mit is mond  a fiú.

                                                      Történet:

~Megint... KIRÚGTAK MINKET!!!! T^T
~Igen... De nézd a jó oldalát!
~Van olyan is?
~Pe-Persze! Most először nem az Én hibámból! ^-^"
~Tudod, ez szép és jó, de akkor sem nyugtat meg...
Hogy mi is történt? Megint kirúgtak Minket, vagyis pontosabban Engem, mert Yua jól el van a fejemben, kirúgtak a szálláshelyemről, a  szálláshelyünkről.
Valahol nem messze egy bárban...
-Nos, mit gondolsz? Ráérsz vagy ráérsz később?
-Persze! Szívesen, de Én fizetek!
-Ha ennyire ragaszkodsz hozzá Édes, akkor nem tudom visszautasítani.
Egy ezüstös szőke hajú fiú sikeresen elcsábította aznapi "áldozatát", akkori esetében meghívatta magát, ezzel spórolva a pénzével de mégis finomat és bőségeset vacsorázni.
-Akkor majd később. -kacsintott a nőre majd ment ki a bár ajtaján.
Sóhajtott egyet majd gondolta magában.
~Felszínes kúrva, de a teste egész jó, de csak ezért nem élek Vele egy házban, perverz vagyok, nem hülye.
Egy padon ültem és gondolkoztam, hogy hol töltsük az éjszakát.
Hátradőlve, már amennyire tudtam a padon, elmélkedtem, eközben nem is vettem észre, hogy rám pillantott majd nézett elképedt és csodálkozott arccal.  
-Ez... nem lehet... pont olyan mint a régi álmomban.  
Még kisebb korában álmodott egy hosszú rózsaszín hajú és rózsaszín szemű lányról. Egyszer álmodta csak, sőt, már vagy 10 éve, de akkor sem feledte el, az arcát sajnos nem egészen látta, vagy elfelejtette, de nem sok embert látott a világon természetes rózsaszín hajjal és szemmel.
~Áááá, mindegy! Alszok egy fán. Jobbat nem tudok tenni. De azért még egyszer megnézem, hátha van olyan fogadó vagy hely ahonnan még nem rúgtak ki minket.  
Fel álltam a padról, sóhajtottam egyet majd  Aincrad közepe felé vettem az irányt.  
~Várj!
Gyors léptekkel majd futva közeledett felém az ismeretlen fiú és ragadta meg a csuklómat, szinte már kétségbeesetten.
-E-elnézést kérek! -mondta magát is meglepve aranyosan és ártatlanul, pedig nem így tervezte, csak úgy jött.
-I-Igen? -kérdeztem meglepődötten az előttem álló fiútól.
~Cseréljünk! Ez nekem túl gyanús!
~Nem, Yua! Ha bármi gyanúsat csinálna, akkor, de amíg nem addig szépen kérlek ne.
~Grr!!! Rendben. De...!
~"Elég egy rossz mozdulat és "Csere"!".
~Ez így van!
-Tudnál Nekem segíteni? -kérdezte kölyökkutya szemekkel.
-Miben?
-Hát... őőő... keresem! Igen! Keresem aaa...
-Aaaa... mit?
~Bakker! Aranyosabb mint álmomban, asszem! -pirult el.
-Ha nem Mondja el mit keres, nem tudok segíteni... ^^'
~Kííínos.
-Aaaa.... A Sweet Dreams Cukrászdát! ~Most komolyan egy rohadt cukrászdát mondtam?! XO
-Értem. Engedje meg akkor, hogy odavezessem. ^^
-Köszönöm! ~Játékboltba is inkább megyek mint cukrászdába. Idióta! -ostorozta saját magát a fiú. -Mellesleg, a nevem Ibuki Sakuya.
-Örvendek Sakuya-san. Én Shiba Yue vagyok. -kicsit félénken, de bemutatkoztam.
Erre Sakuya kicsit elvörösödött.
~Aranyos... -miközben ezt gondolta, elpirulva oldalra fordította fejét zavarában.
Hamar megérkeztünk a cukrászdába. Sakuya a lehető legkisebb torta szeletet rendelte magának. Beszélgettünk, ami nagyjából abból állt, hogy elmondtuk a véleményünket a helyről.
Annyira ártatlannak és magatehetetlennek tűnt, mint egy kiskutya.
A városban sétálva meghallottuk, hogy valaki sikít, illetve kicsit közelebb érve láthattuk.
Egy kisfiút és egy kislányt akart pár rossz arcú vörös indikátoros pasas megölni, és talán kirabolni is.
~Ez bizony nem jó! -Talán jobb lenne- -fordult felém Sakuya aki szóhoz sem jutott az arckifejezésemtől. Nem értette, mit akarok vagy, hogy mit fogok tenni, de valamire készültem.   -Yue...?
-Ne haragudj, Sakuya-san, de most menni akarok, csak gyáva vagyok hozzá. Ezért...
~Mit tervez?
-Yua, csere!
A zöld indikátorból vörös lett. Az ártatlan és kedves tekintet komollyá és ijesztővé változott.
-Yue?
-Nem talált Kutyuli! Yua.
Szempillantás alatt a pasasokhoz ért és intézte el, kivételesen anélkül, hogy megölte volna Őket.
Ezután ismét cseréltünk.
Yua-t ugyan nem kedvelte, sőt... de Engem valamiért még jobban "sztárolt". Nem értettem miért, de hagytam.
Elbúcsúztunk egymástól, mindketten más irányba mentünk. "Véletlenek" folytán elég sokszor összefutottunk. Nekem tényleg csak véletlenek voltak, ellenben Yua a 3. "véletlennél" már értett mindent. Mondta nekem, hogy nem véletlenek, meg, hogy teljesen más ember, de nem hittem, így hagyta, majd megöli ha kell.
Pár hónap alatt egész jól összebarátkoztunk, annak ellenére, hogy túl sokat nem tudtunk a másikról. Nemrég pedig kikotyogtam, hogy egy kényelmetlen fán élek. Erre felajánlotta, hogy költözzek a házába, és ha nagyon nem akarok ingyen, akkor dolgozhatok is. Belementem, természetesen munkával. Azt adta feladatnak, hogy amikor mondja, akkor menjünk el a Sweet Dreams-ba, és akkor nem kell lakbért fizetnem. Gondolom mondanom sem kell, hogy nagyot néztem. Éppen vissza akartam mondani, de erősködött, hogy már belementem, az meg a másik, hogy csábító a gondolat, hogy nem egy kemény és kérges fán kell aludnom, hanem egy puha ágyon, takaróval és párnával. Már aznap, hála Sakuya segítségének, beköltöztem a szobámba. Ennyi lenne a története annak, hogy találkoztam illetve, hogy lett Sakuya a háziúram.  


//Nem tervezem a nyakamon hordani, úgyhogy alig lenne benne az ismijeimben, vagy legalább is sokban nem és inkább a közepe vagy a vége felé jönne valameddig. Az meg a másik, hogy kellett egy háziúr.
Mellesleg éjjel passzolom mióta írom, úgyhogy kiakadok ha nyem rá a válasz. XD Xd //