KezdőlapKurama
2 posters
1 / 1 oldal
Kurama
by Kurama Vas. Dec. 27 2015, 21:19
Név: Kurama
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 21 (24)
Kinézet:
Kezdjük is rögtön az alapokkal. Középmagas, vékony testalkatú mindig mosolygós lány lennék akinek legnagyobb büszkesége a derékig érő fekete hajkoronája és meglehetősen szokatlan vörös szemeim. Na igen, nem csak a játékban de a való életben is eme szokatlan szempárocskáknak a gazdája vagyok. Van rá valami tudományos bla-bla de úgy se tudnám felidézni. Azt hiszem más említésre méltó külső jegyem nincs szóval haladjunk tovább.
Jellem:
Mondhatni azt, hogy két személyiséggel rendelkezem(nem nincs se tudathasadásom és skizofrén sem vagyok na meg egy színész zseni sem aki ezerarcúnak akar tűnni.) Alapvetően egy kedves, segítőkész és vidám személyiségnek gondolom magam aki mindig igyekszik felvidítani másokat ami sokszor sikerül is. Jó a mindenkit túlzás, azért nem vagyok az a aki vakon bízik és szeret mindenkit, sőt általában idegenekkel elég óvatos vagyok csak igyekszem ezt minél inkább leplezni. Állítólag van egyfajta pozitív kisugárzásom amit mondjuk se cáfolni se megerősíteni nem tudok. Talán csak annak tudható be, hogy nincsenek különösebb gondjaim az életben. Viszont van egy másik oldalam is ami az én titkolt identitásom. A kleptománia kifejezése talán nem cseng ismeretlenül a legtöbbek számára. Nos nem állítom, hogy ebben szenvedek (mit szenvedek, imádom
) mert egyrészt sose vizsgáltattam ki magam, másrészt nem is maga a lopás izgalma az ami éltet na de erről később. Kell a szószám a továbbiakra.
Képességek:
Cloak- Nos egy jó tolvajnak nyilván nem árt ha ügyesen lopakodik és ezt talán a sao is felismerte. A képességem lényegében egy állandóan passzív képi ami a lopakodást módosítja. Először is maga a működése változik meg, ugyanis ha aktiválom akkor a testem átlátszóvá válik ennek köszönhetően pedig beleolvadok a környezetbe (A ragadozó után szabadon). Habár ez első sorban csak vizuális és az észlelés jártassággal a jelenlétem észrevehető de a pontos pozícióm és a kilétem már nem.
Előtörténet:
A történetem huszonegy évvel ezelőtt kezdődött (gondolom ez nem nagy meglepetés) egy viszonylag kisvárosban. Apa rendőrnyomozóként dolgozik (jól sejted van összefüggés a problémám és ez között) anya viszont csökkentett munkaképességűnek ítélték a gyenge szíve miatt így hát igazi háztartásbeliként tengeti mindennapjait. Testvérek terén megvagyok lőve, állítólag van egy bátyám aki majd tizenöt évvel idősebb mint én de még sosem láttam őt még csak képeken sem. Ez igaz az apai nagyszüleimre is de őszintén szólva annyira nem is zavar. Jelentősége nincs is a történetben szóval haladjunk. Úgy isten igazából nem is tudok mit mesélni a családomról és annak hátteréről, apa a mindig dolgozó és kevés időt otthon töltő kenyérkereső aki lelkiismeretes és megbecsült személy a munkahelyén és a városban egyaránt. Anya pedig a gondoskodó, kedves és jószívű (ami részben vicces mert rossz a szíve) nő akire mindig lehet számítani. Én magam sem voltam egy rossz kislány, persze nyílván csináltam pár butaságot életem során, mint például, hogy szárnyakat eszkábáltam és leugrottam a tetőről mert azt hittem így repülhetek. De ezen felül semmi extra. Az iskolában mondhatni népszerű voltam, a tanárok szerettek és jól is tanulok. Akkor mégis mi a gond? Nem tudom, túl átlagos és túl unalmas talán. Ekkor azonban az álmos kisváros élete felbolydult mikor egy tolvajzseni lassan négy éve szabadon garázdálkodik és a rendőrség tehetetlen (önfényezés). Na nyilván ez az érdekes része az egésznek szóval másszunk egy picit jobban bele. Maga ez a lopási kényszer nem is tudom mikortól kezdődött meg igazából nem is a lopás az ami örömet okoz, sokkal inkább ahogyan azokat végrehajtom. Megtervezni a stratégiám, megfigyelni a környezetet és kijátszani a védelmet legyőzve ezzel minden akadályt olyan érzést kelt bennem amihez foghatót semmi sem képes előcsalni belőlem. Na jó talán a szex de ribancot meg nem csinálok magamból és a lopás amúgy is jobb. Az egész úgy tizennégy éves koromban kezdődött. Persze az első lopásom tök véletlen volt (de tényleg). Napszemüvegeket próbálgattam és a fejemen maradt én pedig szimplán kisétáltam a boltból. Ekkor kicsit szöget ütött a fejembe az, hogy milyen egyszerű is volt és kíváncsi lettem, hogy ha tudatosan csinálnám menne-e. Így következőnek egy zacskó cukrot vittem el és megint csak sikeresen. Egy apró vegyesbolt volt csupán ami a kamerákon kívül nem sok energiát fektetett az ilyesmi esetek megelőzésére. Innentől pedig már nem volt megállás. Egyre többet és többet akartam. Betörni egy régi raktárba nem nagy kunszt. Zsebtolvajlás? Kis kézügyesség és leleményesség után már ez is gyerekjáték. Ellopni valamit egy bevásárlóközpontból? Kicsit már nehezebb de közel sem lehetetlen. Betörni egy házba? Nem probléma! Betörni egy ékszerüzletbe? Na ez már kihívás. Teljesítve! Egy múzeumba betörve ellopni egy felbecsülhetetlen műtárgyat? Az érzés még annál is inkább felbecsülhetetlenebb. Persze itt most két kérdés is megfordulhat a fejetekben. Az első, hogy mégis miként tudtam ezeket végrehajtani? Már mondtam, hogy apának volt köze hozzá. Hála a jó jegyeknek és a kapcsolataimnak hamar bekerültem a rendőrség kötelékébe méghozzá nem is rossz pozícióba. Meglepődnétek mennyi mindent tanulhat az ember na meg ennek hála tudja, hogy kit és mit keressen ha a bűnözés útjára akar lépni. Kicsit ironikus. A második kérdés nyilván, hogy mi történt a sok ellopott tárgyal. Háááát, kicsit veszélyes lenne megtartani őket így vagy kidobtam, vagy megsemmisítettem de jó párat el is ajándékoztam random embereknek. Na és akkor amire nem tértem még ki, az, hogyan is kerültem a saoba. Egy olyan tárgy ellopása ami még meg sem jelent csábitó egy magamfajta embernek a gond az, hogy ki is próbáltam. A többi már kitalálható. Bejelentés, kétségbe esés, hibernáció.
Azóta eltelt több mint három év ami azt jelenti, hogy most már huszonnégy éves vagyok. Valószínű ezzel az akcióval sikeresen le is buktattam magam. De van itt még valami. Megfigyeltem, hogy itt nem nagyon lehet lopni. Nehéz kivitelezni főleg úgy, hogy rejtve is maradjunk ami a céhekre hatványozottan igaz. Kihívás elfogadva \o/
- Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet. – Kérdezi a férfi ahogy elé lépek ahogy a választási lehetőségek is felugranak.
- Szeretnék 20. szintre felugrani. – Bökök rá a megfelelő gombra de azért hangosan is elmondom a kívánságom aminek teljesültét egy üzenet jelzi.
- Köszönöm szépen. – Biccentek egyet és már távozok is.
Nem: Nő
Kaszt: Árnyharcos
Kor: 21 (24)
Kinézet:
Kezdjük is rögtön az alapokkal. Középmagas, vékony testalkatú mindig mosolygós lány lennék akinek legnagyobb büszkesége a derékig érő fekete hajkoronája és meglehetősen szokatlan vörös szemeim. Na igen, nem csak a játékban de a való életben is eme szokatlan szempárocskáknak a gazdája vagyok. Van rá valami tudományos bla-bla de úgy se tudnám felidézni. Azt hiszem más említésre méltó külső jegyem nincs szóval haladjunk tovább.
Jellem:
Mondhatni azt, hogy két személyiséggel rendelkezem(nem nincs se tudathasadásom és skizofrén sem vagyok na meg egy színész zseni sem aki ezerarcúnak akar tűnni.) Alapvetően egy kedves, segítőkész és vidám személyiségnek gondolom magam aki mindig igyekszik felvidítani másokat ami sokszor sikerül is. Jó a mindenkit túlzás, azért nem vagyok az a aki vakon bízik és szeret mindenkit, sőt általában idegenekkel elég óvatos vagyok csak igyekszem ezt minél inkább leplezni. Állítólag van egyfajta pozitív kisugárzásom amit mondjuk se cáfolni se megerősíteni nem tudok. Talán csak annak tudható be, hogy nincsenek különösebb gondjaim az életben. Viszont van egy másik oldalam is ami az én titkolt identitásom. A kleptománia kifejezése talán nem cseng ismeretlenül a legtöbbek számára. Nos nem állítom, hogy ebben szenvedek (mit szenvedek, imádom
) mert egyrészt sose vizsgáltattam ki magam, másrészt nem is maga a lopás izgalma az ami éltet na de erről később. Kell a szószám a továbbiakra.Képességek:
Cloak- Nos egy jó tolvajnak nyilván nem árt ha ügyesen lopakodik és ezt talán a sao is felismerte. A képességem lényegében egy állandóan passzív képi ami a lopakodást módosítja. Először is maga a működése változik meg, ugyanis ha aktiválom akkor a testem átlátszóvá válik ennek köszönhetően pedig beleolvadok a környezetbe (A ragadozó után szabadon). Habár ez első sorban csak vizuális és az észlelés jártassággal a jelenlétem észrevehető de a pontos pozícióm és a kilétem már nem.
Előtörténet:
A történetem huszonegy évvel ezelőtt kezdődött (gondolom ez nem nagy meglepetés) egy viszonylag kisvárosban. Apa rendőrnyomozóként dolgozik (jól sejted van összefüggés a problémám és ez között) anya viszont csökkentett munkaképességűnek ítélték a gyenge szíve miatt így hát igazi háztartásbeliként tengeti mindennapjait. Testvérek terén megvagyok lőve, állítólag van egy bátyám aki majd tizenöt évvel idősebb mint én de még sosem láttam őt még csak képeken sem. Ez igaz az apai nagyszüleimre is de őszintén szólva annyira nem is zavar. Jelentősége nincs is a történetben szóval haladjunk. Úgy isten igazából nem is tudok mit mesélni a családomról és annak hátteréről, apa a mindig dolgozó és kevés időt otthon töltő kenyérkereső aki lelkiismeretes és megbecsült személy a munkahelyén és a városban egyaránt. Anya pedig a gondoskodó, kedves és jószívű (ami részben vicces mert rossz a szíve) nő akire mindig lehet számítani. Én magam sem voltam egy rossz kislány, persze nyílván csináltam pár butaságot életem során, mint például, hogy szárnyakat eszkábáltam és leugrottam a tetőről mert azt hittem így repülhetek. De ezen felül semmi extra. Az iskolában mondhatni népszerű voltam, a tanárok szerettek és jól is tanulok. Akkor mégis mi a gond? Nem tudom, túl átlagos és túl unalmas talán. Ekkor azonban az álmos kisváros élete felbolydult mikor egy tolvajzseni lassan négy éve szabadon garázdálkodik és a rendőrség tehetetlen (önfényezés). Na nyilván ez az érdekes része az egésznek szóval másszunk egy picit jobban bele. Maga ez a lopási kényszer nem is tudom mikortól kezdődött meg igazából nem is a lopás az ami örömet okoz, sokkal inkább ahogyan azokat végrehajtom. Megtervezni a stratégiám, megfigyelni a környezetet és kijátszani a védelmet legyőzve ezzel minden akadályt olyan érzést kelt bennem amihez foghatót semmi sem képes előcsalni belőlem. Na jó talán a szex de ribancot meg nem csinálok magamból és a lopás amúgy is jobb. Az egész úgy tizennégy éves koromban kezdődött. Persze az első lopásom tök véletlen volt (de tényleg). Napszemüvegeket próbálgattam és a fejemen maradt én pedig szimplán kisétáltam a boltból. Ekkor kicsit szöget ütött a fejembe az, hogy milyen egyszerű is volt és kíváncsi lettem, hogy ha tudatosan csinálnám menne-e. Így következőnek egy zacskó cukrot vittem el és megint csak sikeresen. Egy apró vegyesbolt volt csupán ami a kamerákon kívül nem sok energiát fektetett az ilyesmi esetek megelőzésére. Innentől pedig már nem volt megállás. Egyre többet és többet akartam. Betörni egy régi raktárba nem nagy kunszt. Zsebtolvajlás? Kis kézügyesség és leleményesség után már ez is gyerekjáték. Ellopni valamit egy bevásárlóközpontból? Kicsit már nehezebb de közel sem lehetetlen. Betörni egy házba? Nem probléma! Betörni egy ékszerüzletbe? Na ez már kihívás. Teljesítve! Egy múzeumba betörve ellopni egy felbecsülhetetlen műtárgyat? Az érzés még annál is inkább felbecsülhetetlenebb. Persze itt most két kérdés is megfordulhat a fejetekben. Az első, hogy mégis miként tudtam ezeket végrehajtani? Már mondtam, hogy apának volt köze hozzá. Hála a jó jegyeknek és a kapcsolataimnak hamar bekerültem a rendőrség kötelékébe méghozzá nem is rossz pozícióba. Meglepődnétek mennyi mindent tanulhat az ember na meg ennek hála tudja, hogy kit és mit keressen ha a bűnözés útjára akar lépni. Kicsit ironikus. A második kérdés nyilván, hogy mi történt a sok ellopott tárgyal. Háááát, kicsit veszélyes lenne megtartani őket így vagy kidobtam, vagy megsemmisítettem de jó párat el is ajándékoztam random embereknek. Na és akkor amire nem tértem még ki, az, hogyan is kerültem a saoba. Egy olyan tárgy ellopása ami még meg sem jelent csábitó egy magamfajta embernek a gond az, hogy ki is próbáltam. A többi már kitalálható. Bejelentés, kétségbe esés, hibernáció.
Azóta eltelt több mint három év ami azt jelenti, hogy most már huszonnégy éves vagyok. Valószínű ezzel az akcióval sikeresen le is buktattam magam. De van itt még valami. Megfigyeltem, hogy itt nem nagyon lehet lopni. Nehéz kivitelezni főleg úgy, hogy rejtve is maradjunk ami a céhekre hatványozottan igaz. Kihívás elfogadva \o/
+Kiképzőtiszt (2 nappal a bekerülés után)
Valamikor réges-régen (egy messzi-messzi galaxisban?) volt szerencsém egy mmorpg-hez így némi fogalmam volt a saohoz is még ha a harcrendszer és maga a mozgás kicsit nehézkesebben is ment. A swordskilleket egyelőre fogalmam sincs, hogy kell előcsalni ami azért elég nagy hátrány, viszont nem tehettem meg azt, hogy csak úgy kisétálok gyakorolni mert könnyen otthagyhatom a fogam. Meg mint említettem maga a mozgás is nehezebben ment még. Hiába az élethűség azért még sem a valóság. Engem nagyon zavart, hogy nem nagyon érzem a lépteim súlyát de lehet ezzel csak én vagyok így. Ez utóbbi viszont csak szokás kérdése ám az előbbihez is van megoldás. Nem kellet sokat keresgélnem, hogy megtaláljam a kiképzőtisztet. Kapok egy kis tapasztalati pontot és rögtön nem fog az első malacka kettéharapni. - Kis szintű vagy? Ha szeretnéd kiképezlek, hogy tarthasd a többiekkel az ütemet. – Kérdezi a férfi ahogy elé lépek ahogy a választási lehetőségek is felugranak.
- Szeretnék 20. szintre felugrani. – Bökök rá a megfelelő gombra de azért hangosan is elmondom a kívánságom aminek teljesültét egy üzenet jelzi.
- Köszönöm szépen. – Biccentek egyet és már távozok is.
Kurama- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 76
Join date : 2015. Dec. 21.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: Kurama
by Cardinal Hétf. Dec. 28 2015, 19:47
Osu!
Érdekes karakter, kíváncsi leszek, mire jut a tolvajszakmában
Elfogadom az előtörténetet.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A 20. szintre lépés után összesen 81 pontot oszthatsz rá az árnyharcos alapra, ami így néz ki:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Érdekes karakter, kíváncsi leszek, mire jut a tolvajszakmában
Elfogadom az előtörténetet.A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A 20. szintre lépés után összesen 81 pontot oszthatsz rá az árnyharcos alapra, ami így néz ki:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 3
Erő: 2
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 1
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
2x Kezdő Kés (felszerelt, +0.5 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Ha akármivel kapcsolatban egyéb kérdésed van, nyugodtan dobj egy privát üzenetet nekem vagy kérdezd meg chaten.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.