[VM] Az almafa

by **Yuuki Asuna** Hétf. Nov. 09 2015, 13:46

Résztvevők:
• Hayashi Yuichi
• Nio

Közös romantikázásotokat most a huszadik szinten csináljátok. Végtére is, mi másra jó ez a hely, ha nem egy békés, meghitt piknikezéshez? Virágos rétek, és nyuszikák. Talán céhtársatok mesélte is nektek...
Na jó, az ok talán mindegy, miért. De itt vagytok, csak ti ketten, és még egy harmadik személy. Legalábbis, látjátok, hogy az ösvényen tényleg ott csoszog egy fekete csuklyát viselő, öreg nénike, sopánkodván, hogy neki most megint mennyi baja van.

[VM] Az almafa Sev-snow-white-witch-eyebrows-blog

- Aranybögyörőim, hát a jóisten küldött titeket, mucikáim! Jaj, szegény fejemnek, mindig mindent az öregeknek kell csinálniuk. Nem vagyok én már húsz éves. Megtennétek, hogy segítetek egy vénasszonynak valamiben? - szólít meg titeket a bibircsókos banya. Nem túl bizalomgerjesztő, ahogyan kinéz, viszont látjátok az ikont, miszerint küldetést adó NJK. Méghozzá nem is akármilyen! Kosárkájában, amit karjára akasztva cipel, rengeteg, válogatott, kiváló minőségű növényt pillantotok meg, meg vagy egy tucat zöld almát. Biztosan szívesen ad nektek belőle, ha megtesztek neki egy szívességet.

by **Nio** Szer. Nov. 11 2015, 12:44

Aznapra egy kis békés és nyugodt sétát terveztem egy eddig számomra ismeretlen helyen, ahova csak egyetlen útitárs jöhet szóba. Csakis Yuichi. Szeretek vele ilyen helyeken sétálgatni. Békés és romantikus... Mióta beléptem a céhbe többet vagyunk együtt, de az ilyen helyzeteket nem tudja semmi sem helyettesíteni.
Mindezt félretéve azonban nem volt valami hosszú séta kettesben. Bár az NJK-kat nem tudom mindig "emberként" nézni, mégis csak egy volt közel is és távol is a környéken. Egy öregebb nénike, akit inkább tudok elképzelni valami rémisztő küldetés boszorkányaként, mintsem egy küldetést adó NJK-ként. De ez a két lehetőség közül Ő az utóbbi volt. Legszívesebben elmentem volna mellette, elvégre Yuichi és a vele töltött idő számomra fontosabb, mint egy küldetés, de amint megláttam mi van kosarában... eszembe jutott a céh és Hinari. Új felszerelést kaptam tőlük, így mostmár szintemhez méltó pontjaim vannak. Végre nem egy fogadóban alszom, és minden nap amikor felkelek van valaki, akivel találkozhatom. Sok mindent köszönhetek neki... nekik. És biztos Yuichi is hasznát tudná venni a laborjában.
E gondolatokkal fejemben mentem közelebb az anyókához. Mikor már nem voltam messze szinte kérlelő szemekkel néztem vissza Yuichire. Elvégre vele akarok lenni, nem mással.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Nov. 11 2015, 19:38

Jól indult a nap, főleg az a része miután Nio elhívott egy sétára. A hely meg még mindig káprázatos. Ugyan sokadik sétám már ide, de ez az első, hogy együtt jövünk. Ugyan nem vagyunk fukarok és igazán pénzherdálóak sem, de azért a randevú az randevú, a virág el sem maradhat. Kéz a kézben sétáltunk, a virágmező egy útszakaszán, alig pár perce elteltével, mióta ide a szintre a teleport kapuval érkeztünk. Szép időnk volt, meg amúgy is Nio jelenléte felvirágoztatja a mezőt is. Az már csak bónusz, hogy az út két oldalán is virágok rengetege van, de közel sem oly szép, mint maga Nio. Kezét fogtam és éreztem, megrezzent, ahogyan megtorpant. Elengedtem puha kézfejét, és csendben figyeltem, mit talált. Egy sokat mondó külsejű árus banya volt, akihez még nap világ alatt sem szívesen megy oda az ember, első ránézésre. De feje fölött a küldetés jelző ikon egyértelműen azt jelenti, hogy feladata van számunkra. Lépett párat felé Nio, látszott ő is habozik. Nem is csodálom, szegényre mindig rájárt a rúd eddig és a szó legrosszabb értelmében. Alig jutott még el normális küldetésre, ahol nem azt kellett volna látnia, hogy az emberek halomra ölik egymást. Elvetettem a gondolatot, ahogy kedvesem visszafordult felém. Odasietettem hozzá és felzárkóztam. Szorosan közel maradva hozzá, kezét megfogva sétáltunk oda.
- Csudaszép napot kívánok bö.. néne! Nosza mondja néne, miben segíthetünk! Mindketten életerős fiatalok vagyunk - fogtam viccesre a beszélgetést, miközben Nio kezének szorításán engedtem, majd újra megfogtam, jelezvén, hogy oldódjon nyugodtan. Találunk módját, hogy segítsünk a nénin, ahogy csak tudunk.

by **Yuuki Asuna** Csüt. Nov. 12 2015, 16:11

Leküzditek előítéleteiteket, és megszólítjátok a banyát, méghozzá nem is akárhogy. Yuichi még a nyelvezetét is felvette, hogy biztosan szót értsetek vele. A feje fölött villogó küldetés ikon egyértelművé teszi, hogy tényleg nincs mitől tartanotok, a kosár a kezében pedig, hogy jól meg tud fizetni. Ha nem is arannyal, de gazokkal mindenképp.
- Életerős fiatalok! Ez kell nekem! Kész szerencse, hogy jöttek, különben egészen biztosan nem tudom a kedvencével etetni a kedvenc kisunokámat. - kezd bele a szövegelésbe. Tehát részletezi, mi is a teendőtök.
Megfordul, hogy jól lássátok púpos hátát, amit egy dromedár is megirigyelne, vézna, ráncos ujjával pedig egy távoli, azonban szinte égig érő fára mutat. Egy közönséges almafa - azonban sokkal, de sokkal nagyobb, mint bármilyen másik. A való életben biztos nem láttok ilyet.
- A kisunokámnak almás pitét szerettem volna sütni. Tudjátok, most lesz három éves a huncutka. A madarak azonban elették az almákat, a kukacok pedig elrohasztották őket. - magyarázza, továbbra is az almafát bámulva. Elég szuper lehet a látása, hogy mindezt innen látja.
- Csupán egy alma maradt rajta, ami elég jó. Egy tökéletes piros alma. Kérlek titeket, hozzátok le nekem. De jaj, ne az alsóakat! Azokba a madarak belecsipegettek, a kukacok pedig ellepték őket! - megkaptátok a küldetést, amit egy rendszerüzenet is megerősít.
A feladat tehát adott. Menjetek az almafához, és próbáljátok leszedni neki az almát. Csak egy ép alma van rajta, a legeslegtetején. Hogy fogjátok leszedni neki?

by **Yuuki Asuna** Pént. Nov. 20 2015, 15:17

9 napunk van befejezni a küldetést, különben kicsúszunk a 20 napos határidőből...

by **Nio** Hétf. Nov. 23 2015, 12:27

Yuichi is benne volt abban, hogy a küldetést felvegyük, ami némiképpen erőt is adott. Mind a ketten odamentünk és megtudtuk, hogy egy szem szép almát kell lehoznunk egy nagyon nagy fa tetejéről. Ami a fa magasságát tekintve nem éppen egyszerű feladat. Bár tudok fára mászni, de ez a tudás nem hinném, hogy számítana a játékban, tekintve, hogy itt pontjaim határozzák meg fizikai tudásomat... elképzeléseim szerint. Bár az akrobatikám már 2-es szinten van,a mi esetleg használható ennél a küldetésnél... meg esetleg a lándzsám is. Csak az almát nem szabad megsértenem.
Közelebb is mentem a fához jobban szemügyre venni, hogy miként is lehetne legkönnyebben feljutni. Akrobatika nélkül talán lehetetlen lenne, mert alig látok kapaszkodót, ami könnyítené a dolgot. Bár az igazat megvallva nem gyakoroltam sokat, ezért még így is kétséges hogy sikerül az almát lehozni épségben. De ha egyszer fent vagyok, akkor már ne lesz nehéz.
-Esetleg felugrálhatok az almáért, ha gondolod, és ha nincsen jobb ötleted. Mit gondolsz?- fordultam felé érdeklődve. Nem voltam biztos magamban, de ha vigyáz, hogy ne essek le akkor nem hinném, hogy probléma lenne a feladattal. Márpedig ebben az egyben biztos vagyok.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Nov. 23 2015, 20:34

Elfogadtam a küldetést, nem tűnt bonyolultnak és itt talán nem kell attól tartanunk, hogy egy ent a fa. Ami aztán ahogy fent vagyunk elindul és lassan elballagunk a hátán. Butaságokba révedtem, ahogy a távolban lévő fára néztem. Honnan látja azt az almát? Visszanéztem a cseppet sem kedvesnek kinéző nénire, de mézes mázos szavai mögött azért van logikai sorrend, elmondta mit akar, úgyhogy útra fel.
Kéz a kézben keltünk útnak a fához Nioval, ahol lépteink csak úgy halványodtak el, hol a pázsiton, hol a virágok között, mintha pár centivel a föld felett lebegnénk. Közelről sem tűnt könnyűnek, körbe jártam a fa törzsét, míg Nio felfelé nézett.
- Terebélyes - suttogtam a törzsnek, ahogy végig húztam rajta a kezem. Alig van kapaszkodó. Ide az egyes akrobatikám kevés lesz. Mire körbeértem, hogy visszatérjek kedvesem elé.
- Támogatom az ötletet - mosolyodtam rá. - Egy képességem sem elegendő a feladathoz. Amikor gyakoroltunk ott mutattad, jól bánsz a lándzsával és ügyes vagy - folytattam, s közben végig simítottam kézfején - ha baj lenne itt maradok vigyázni Rád. - Annyival kiegészíteném, hogy akár a lándzsáddal el is vághatod az alma szárát, a gyorsaságom elegendő lesz elkapni az almát. - lehívtam a menümet és átnéztem tárgyaim. Mivel kötelet mindig hordok magamnál, a hegyi utak miatt, kiválasztottam, de még nem hívtam le. Becsuktam az ablakot, ügyes lesz, meg tudja csinálni. Én pedig segítek neki ahogy legjobban tudok, megbízom és hiszek benne. Letérdeltem előtte, hogy bakot tartsak, kezdő löketben tudok segíteni, erre bőven elegendő az egyes súlyemelésem. Felnéztem szép szemeibe és vártam rá.

by **Yuuki Asuna** Kedd Nov. 24 2015, 10:44

//Off : mesélés pár napot csúszni fog. Ha minden igaz, hétvégén tudok már írni. //

by **Cardinal** Vas. Nov. 29 2015, 16:52

Miután megjött a mesélés, hat napotok lesz befejezni a küldit.

by **Yuuki Asuna** Hétf. Nov. 30 2015, 08:26

Jelzek itt is.külön : amint van gépem, jön a post.

by **Yuuki Asuna** Kedd Dec. 08 2015, 13:12

Off : ne haragudjatok, amiért csak most írok, váratlan dolog miatt egyelőre még csak telefonról tudok lenni. Ezt a mesét is telefonról írom. Az esetleges hibák miatt szintén elnézést. Türelmetek miatt hozzácsapok még négy napot a határidőhöz, így 10 napotok van írni.

A fa talán az egyik legnagyobb, amit valaha Aincradban láttatok. Jóval a többi felé magasodik, és talán ijesztő lehet a gondolat, hogy valakinek a tetejére kell másznia.
A probléma főleg azzal van, hogy az első ágak jóval felettetek van, és nincs miben megkapaszkodnotok, amíg oda nem értek. A bakot tartás ötlete viszont jónak bizonyul. A kettes szintű akrobatika így kellőképpen erős ahhoz, hogy Nio elkapja az első ágat. Ez elég vastag ahhoz, hogy megtartsa a súlyodat, onnan kezdve pedig már minden kéz, valamint láb magasságban van.
Sikerülhet tehát felérni a tetejére, az áhított alma pedig már csak karnyújtásnyira van. A piros alma valóban olyan mesebelien tökéletes, mint amilyennek a huszadik szint boszorkánya mondta. A természetben nem találsz ennyire szimmetrikus gyümölcsöt még egyet.
Már csak két dolgotok van. Biztonságban lehozni Niot az almával úgy, hogy az alma ne sérüljön, aztán odaadni a boszorkánynak. Csak le ne essen a gyümölcs. Biztosan tudjátok, hogy elég rossz az ilyen itemek tartóssága a játékban. Csak egy rossz mozdulat, és színes pixeleső marad csak utána.

by **Nio** Szer. Dec. 09 2015, 11:01

Yuichi segítségével hamar sikerült feljutnom a fára. Bár bevallom itt sokkal másabb fára mászni, mint a valóságban, de azért nem lehetetten. Itt-ott mászás közben hol ruhám, hol virtuális testem apróbb részei akadtak be egy-egy ágacskába, de néhány pixelen kívül más nem mutatta, még életem sem érezte meg a sérüléseket. Mindenesetre ezeket leszámítva nem történt komolyabb baj egészen az almáig.
Amint kezembe vettem az almát és jobban megnéztem eszembe jutott valami. Nos nem az almával kapcsolatban, hanem a lejutással. Hirtelen és kissé aggodalmasan néztem le szerelmemre. Fél kézzel nem nagyon tudok lemászni. Főleg az aljánál. És azt nem beszéltük meg, hogy hogy jövök le. Csak azt, hogy hogy jutok fel. Pontosabban, hogy mivel. Bár tény, hogy lemászok, amíg tudok és leugrok, Yuichi is biztosan elkap, de talán a valóságban csak a jungelben vannak ekkora fák, vagy még ott se. Nincs tériszonyom, de az almával kissé nagy kihívás a lejutás.
Nagy levegőt vettem, majd elindultam óvatosan azon az úton, ahol jöttem, ami nem volt kis feladat. Az almát magamhoz szorítottam, de nem erősen, csak gyengéden, nehogy valami baja essen. Azonban egy valamivel nem számoltam. Saját magammal és ügyetlenségemmel.
Egyik résznél hátrafelé mentem le, ami hiba volt. Egyrészt mert az almára figyeltem jobban, másrészt, mert nem gyakoroltam még be az akrobatikát, ami hiba volt. Talán ezek miatt, talán nem, de elvétettem a lépést és elkezdtem gyorsított eljárásban lefele menni. Csak egy dologban reménykedtem… hogy Yuichi elkap, mint akkor ott régen abban a kertben. Bár ami azt illeti jobb lett volna önszántamból ugrok, és nem háttal esek. Az talán kicsit kellemesebb lett volna.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Dec. 09 2015, 13:50

Sikerült, elkapta! Derekamra tettem a kezeim és vártam, hogy feljebb jusson. Bekapcsoltam látásom is, ezzel nyertem alig pár métert, de még így is jóval megtermettebb volt a fa, mint amit vártam. A törzsét meg talán tízen sem érnénk körbe. Eszméletlen, hogy eddig egyszer sem láttam a mezőn ezt a fát. Simán el kellene látszódnia a teleport kapuig. Visszanéztem, amerre a küldetés adónk áll, lassan emelkedően meredek volt az odavezető virágos út. Elnéztem távolabb és ott még lentebb nyugodt meg a domb alja. Visszanéztem a fára és még mindig felfele mászott Nio, de egyre apróbb volt a látóteremben. Remélem nem tériszonyos, szédítő magasság lehet, meg milyen szép kilátás. Beláthatja akár az egész huszadik szintet. Elnéztem a központi kör alakú kazamata rendszerig, na az bárhonnan kivehető és a huszonegyedik szint alja. még mindig elképesztő, hogy lehet valami ennyire, nagy. Kicsit hátrébb álltam a fa törzsétől és kezeim is leengedtem oldalam mellé. Hallani se hallom és látni sem látom.
Egyszer csak azonban, lomb rázkódásra lettem figyelmes, nem túl messze tőlem, de fent a magasban. Megláttam Niot, ahogy sebesen közelít a talaj felé. A magas ugrás kristályom már elhasználtam, de talán egyet tehetek. Megjelent rajtam a harci öltözékem, és futottam.
Rohantam ahogy csak gyorsaságom bírta, a körülbelüli becsapódási pontnál, ami számára végzetes is lehetne, elrugaszkodtam, mint tigris a zsákmányért. Éreztem, hogy valamit elkapok, de azt már csak egy rövid gurulással a hátamon éreztem. Azonban talpra már nem sikerült állnom, de ott volt Nio, egyben, kezében az almával. Ránéztem és kicsordult könnyel nevetettem, s feltámaszkodtam két könyökömre. Ugyan az életereje nem teljes, lehet útközben beleakadt ágba, vagy a landolásnál a rendszer úgy érzékelte, hogy bizony sérült.
- Ügyes voltál - mondtam és céloztam az almára. - Az érkezéseden, remélem tompítottam - mondtam kifáradva és eltüntettem magamról a harci felszerelést. Kellett az a dupla sebesség.
Ahogy jól voltunk úgy visszatértünk az öreganyóhoz az almával, útközben bátorságáért járt a dicséret, és a csók, had nézze csak a sasszemű banya, nosztalgiából.

by **Yuuki Asuna** Szer. Dec. 09 2015, 14:01

Az esés a tompítás ellenére jár egy kevés sebzéssel, de semmi veszélyes. Semmi, ami.komoly.aggodalomra.adna okot. Az almát épségben.át tudjátok adni a banyának, így.aztán kedvetekre válogathattok a kosarából a növények közül. Mivel mindketten növénylátóak vagytok, tudjátok, melyik hasznos számotokra, és melyik nem.

A banya 30 arannyal és egy növénytasakkal fizet ki titeket. Gratulálok! :3

by Ajánlott tartalom

[VM] Az almafa

[VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa

Re: [VM] Az almafa