Re: Frankenstein laborja

by **Kiwi** Vas. Nov. 22 2015, 14:02

Még odalent Katha megpróbált hátulról rám ijeszteni de Cear gyorsasága és gyors kapcsolása ezt sikeresen megakadályozta.

Felfigyeltem hogy Cear szeretne valamit, így megvártam és meghallgattam. Figyelmesen végighallgattam, és igen eddig ő volt az egyetlen akinek piros volt és nem zöld az ismerőseim között, mármint az utcákon láttam már ilyet, de saját logikámmal inkább arra építettem, hogy a zöld a kezdőket jelöli, a sárga a haladókat és a piros azokat akik már szintben jóval felettünk járhatnak. De mint kiderült tévedtem. A második mondatát meglepetten hallgattam végig, persze nem szóltam. Nem tudtam mit is mondhatnék... vagy van-e erre normális reakció. Végül is talán az lenne, ha most itt hagynám az eventet... De hiába heves a lány, mégsem bántott még eddig semmivel sem... Sem engem, sem Ceart... és igen... eddig. Mivel eddig is paráztam ezen nem segített az sem amit most hallottam.
- Tudsz még valamit róla? Csak egyszer ölt, vagy... indokkal esetleg önvédelem... vagy bármi? - A fejemben egész mondatként született meg a kérdés, mégis csak mondatcafatok hagyták el a számat, hisz gondolatban máris előrébb jártam.
- Óvatos leszek vele, vagy inkább... inább lépjek ki az eventből? - Persze ilyen téren a meghátrálás lenne a legokosabb legalábbis az egyénre nézve, önmagamra és az önvédelemre...
- Gondolom jóval erősebb mint én... ha megtámadna mivel volna esélyem védekezni?.. - Ostoba kérdések voltak, de mikor a mondatom elhangzott, a teleportkristály és a fegyverem is elérhető helyre került. Védekeztem.
- Nekem nem tűnik rossz szándékúnak, mármint olyannak aki tényleg ártana másnak... nekem olyan mintha csak játszani és szórakozni akarna. - És ezzel semmi bajom sincs, sőt kifejezetten tetszik hogy ilyen kis életvidám ez a Katha.
- Lehet nem kellett volna ezt tudnom... most már félek tőle... - Motyogtam az orrom alá, rá se pillantva Cearra... viszont meg is bántam, hisz egy én is tisztában voltam azzal hogy jobb ha tudunk a veszélyről, kettő... Cear csak jót akar és ezt tisztelem benne.

Felértünk, és míg én azt hittem hogy neki áll majd öltözködni, mert megfordult a fejemben, de nem tette végül is. Talán csak a fantáziám szabadult el, hisz láttam hogy a ruhákat kiválasztja, de nem indul meg az öltöző felé. Én viszont megtettem, kezembe vettem pár jelmezt és kiegészítőt, majd bekopogtam az ajtón. Mivel nem kaptam választ, így benyitottam, ahol a félhomály fogadott, majd az ajtó becsukódott mögöttem. Megszeppenve pillantottam hátra, majd felsikoltottam amikor a denevérek a képembe szálltak, persze ez még nem volt elég, kaptam egy harapást is a nyakamra. Beleborzongtam, a hideg is kirázott, és az egész testem összerezzent. Majd ahogy esélyt kaptam rá szembe fordultam a lánnyal, és késem felé szegeztem ilyedtemben. Nem tudtam racionálisan gondolkodni, egyrészt Cear figyelmeztetése miatt, másrészt meg mert tényleg paráztam. Mindezek után persze Kathat vontam kérdőre hogy a hülyesége miatt majdnem butaságot csináltam... Természetesen csak kinevetett... Több sem kellett hogy úgy érezzem pirinyóra zsugorodok, és még mindig ijedten, kissé remegve de valamivel tisztább fejjel léptünk ki az ajtón, immáron mindketten beöltözve.
- Azt hittem megtámadtál... és ezért akartam védekezni. - Magyaráztam meg.
- Miért akarnálak én megtámadni? - Csak értetlen ráztam a fejem a lányon... tényleg ne mértem miből gondolná hogy rátámadnék, viszont akkor abban a pillanatban tényleg megijesztett az a szituáció. Mint ahogy az is hogy most már ő fogja látni a képességem, ha elég közel van hozzám. Nem szabad hogy elveszítsem a fejem, vagy megzuhanjak...
- Rendben, szia. - Köszöntem el tőle, bár kicsit megkönnyebbültem, legalább végig tudom gondolni miben is hibáztam. Viszont most itt maradtam egyedül. Cear eltűnt, a lány meglépet... Viszont eszembe jutott hogy miként is tudnék rájuk találni. Vagy épp nyomon követni őket. Előhívtam a menüm, és meglépő pénzemből a nyomkövetesre nyomtam egy pluszt. Megvásároltam. Megnéztem a leírást, majd az új feladat ablak is megjelent. Tehát lakberendezés. *-* Imádatos feladatnak tűnik. De előbb... Elolvastam miként is működik a képesség. Hmm tehát a egyszerre csak egy felhasználót követhetek, és erősen rá kell koncentrálnom. Nem hangzott nehéznek, pedig az volt. Először csak halvány lábnyomokat pillantottam meg, és ezeket követve indultam meg Cear után. De nem jutok messzire mire ismét hangokat hallok. Nem tudtam hogy kicsoda, de a lépcső felől közeledik. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy Katha jön vissza valamiért, de kivártam és Cear-al találtam magam szemben megnyugvásomra.
- Eltűntél... Katha... elment, azt mondta hogy ő nem csapatjátékos. De azt nem említette hogy hova és miért... De nem hiszem hogy az eventet is itt hagyta volna... fogalmam sincs mit tervez. - Magyarázom a helyzetet Cearnak.
- Amúgy... nem olyan ijesztő ez a lány mint gondoltam. Mármint tényleg csak játszik... Képzeld megharapott. .___. Mármint nem nagyon, csak meg akart ijeszteni, és sikerült is neki... .___. - Osztok meg minden fejleményt a fiúval.
- Vettem nyomkövetést, ha akarjuk tudjuk követni, de szerintem felesleges. Biztos vagyok benne hogy visszajön, csak valami csínyt eszelget megint. - Mosolyodtam el, picit zavartan picit kedvesen. És csak imádkoztam hogy ne megint én legyek a kiszemeltje... .___.
- Nos te merre voltál, mire jutottál? - Kérdeztem vissza tőle, mikor máris pár kelléket szedtem össze, mármint a meglévő de nem felhasznált jelmezekből igyekeztem emberszerű elemeket alkotni. Kitömni a ruhákat, sőt találtam tököket amiket kifaragva lehetne fejeket csinálni, és hasonló kreálmányokat. De még csak az előkészületekig jutottam.

by **Cearso** Vas. Nov. 22 2015, 19:55

-Nekem azt mondta, hogy önvédelem volt. Bár az igazat megvallva nem hiszek neki. A legjobb, ha minél kevesebbet tartozkodsz vele kettesben.
***
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni. Csak sokáig készülödtetek, és megérkezett a második feladat. Ha érdekel megmutatom mit csináltam.
Amikor meglàttam, hogy valaki kimegy, azt hittem te ijedtél el tölünk. Biztos csak a többieket ment el megtréfálni.
Megharapott? És jól vagy? Ha összefutunk ki fogom tekerni a nyakát.
Persze itt lehet hallani a hangomon, hogy nem gondoltam ezt a fenyegetést komolyan.

by **Kiwi** Hétf. Nov. 23 2015, 18:14

- Rendben. És miért nem hiszel? - Faggatóztam kissé bizonytalanul, úgy éreztem jobb a minél többet tudok, viszont nem csak egy oldalról szeretném megvizsgálni a dolgot. Viszont féltem belefolyni ilyen témákba...

***

Majd megvártam mielőtt bármibe is fogtam volna.
- Á-ááh. Nem ijesztettél meg. - Füllentettem, de megijedtem picit.
- És igen... tényleg sokági elvoltunk... - De még nem részleteztem miért is.
- Nem én... - Szabadkoztam, de hagytam hogy befejezze a mondatát.
- Én nem lépek le ennyi miatt. - Húztam mosolyra a számat. Lányka vagyok, érzékeny, gyenge, butus és gyáva is. De nem nyuszi. :3 Még álltam a sarat, sőt csak egy pillanatra ijedtem meg, de akkor sem a lánytól, inkább magamtól és attól amit hirtelen riadalomból tehettem volna, az már lényegtelen hogy ő akár egy ütéssel kiüthetett volna...
- Szerintem is, incselkedős kedvében van. - Öltöttem ki a nyelvem, miközben zavaromban megvakartam a tarkóm, majd azzal a mozdulattal kisöpörtem az arcomból a hajam.
~Tapasztaltam.
Majd elmeséltem miért is értek ezzel annyira egyet.
- Jaaj, ne gondold... nem komolyan, nem bántott csak viccelődött. - Szabadkoztam és igyekeztem menteni a lányt, és a helyzetet, ijedtemben fel sem tűnt hogy nem gondolta annyira komolyan, de a mondat és a szavak is elég vészjóslónak tűnt, hogy elmagyarázzam inkább.
- Na akkor megmutatod mit csináltál? Közben én is elmesélem az ötleteimet a feladattal kapcsolatban. - Tereltem a témát egy teljesen új irányba.

by **Cearso** Csüt. Dec. 03 2015, 17:27

-Elég néha csak a szemébe néznem.

****

-Biztos nem?
Kérdeztem rá egyszerre nagyjából az összes kijelentésére.
-Hagyjuk rá. Néha jobb, ha egyszerűen nincs a közelben.

-Akkor gyere ki. És máris mutatom.
Miközben kimegyek elkezdem magyarázni a dolgokat.
-Mivel nem igazán vagyok ügyes a tökfaragásban, ezért inkább más módszert használtam a dekoráció életrekeltéséhez.

Majd mikor kiértünk, egy darabig vártam, hátha észreveszi a ház falán lecsüngő alakokat. És reméltem a hárító által elfogott villámlás azt csinálja velük, amire gondoltam.

by **Kiwi** Pént. Dec. 04 2015, 19:20

Megijesztett, mégsem tudtam igazán aggódni mármint nem éreztem a veszélyt valósnak, viszont ideges lettem. Mármint tényleg gyilkos... Miért olyan nehéz ezt elfogadnom? Talán még nálam is fiatalabb, és élénk... nem tűnik gonosznak... de bizonyítottan az.
- Rendben vigyázni fogok vele. - Jelentettem ki. Majd már fent folytattuk tovább a csevejt, egy kis kitérő után.

***
- Biztos, nem kell aggódnod. - Nyugtattam a fiút. Nem fogok megpattanni, és nem fogok haragudni sem Kathara úgy hogy nem tett semmi komolyat. Majd megindultunk, lefelé, vagyis kifelé a házon túlra. Mesélt pár dolgot, de még nem állt össze a kép, viszont nem kérdeztem rá mivel úgy is nemsoká kiderül. A kertből a ház felé fordulva először csak az emberkéket láttam. A tökfejű emberkéket.
- Jó lett! - Dicsértem meg őszintén... majd vártunk még egy picit. Addig nem indultam meg amíg ő sem, úgy éreztem vár valamire... majd meg is tudtam mire. A villámhárító felfogta a villámcsapást, ami tökéletes vezetőként belevezette az ember méretű babákba... Több sem kellett... lesápadtam, és csupán egy pillanat választott el hogy a látvány ne csaljon könnyet a szemembe... De nem a gyönyörtől persze... Cear nem tudhatta hogy az egyik legnagyobb félelmem az elektromosság... És még a mikró szikrázásától is el tudom magam bőgni, nem hogy egy ekkora kaliberű "hasznosítástól"... Ugyan tudom hogy alaptalan a félelmem... és pont ezért is félek attól hogy kiderül... mert dilisnek fognak tartani utána.... dilisnek... Viszont éreztem hogy el kell forduljak hisz a könnyeim a felszínre törtek, és ugyan a testem lemeredt... menekülni akartam. Elfutni... akár csak egy nyúl... egy gyáva nyuszi... De nem is tudtam mitől félek jobban a maradástól vagy attól hogy Cear hülyének fog gondolni. Az viszont tuti hogy nem fogok visszamenni az épületbe... de még a környékére sem... Féltem... egész testemben remegtem. De azt is tudtam hogy ok nélkül... ez olyan gáz...

by **Cearso** Szer. Dec. 09 2015, 09:24

Végignéztem, ahogy a mutatvány úgy sikerült, ahogy reméltem. Majd arra vártam, hogy hozzáfüzzön még valamit. Amikor számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy nincs több szava, akkor elkezdtem a diszités következő lépése felé haladni.
-Segítesz kidekorálni a kertet? Még rengeteg munka van vele. Például kifaraghatnál néhány tököt, hátha neked jobban megy, mint nekem.
Majd fogtam magam és a kapu két legszélső rúdjának a tetejére ráraktam egy kifaragatlan tököt, rájuk pedig egy-egy gyertyát.

by **Kiwi** Kedd Dec. 15 2015, 14:57

Azt hittem elbőgöm magam.... nem szeretem az elektromosságot, és amit láttam sem tetszett... bár tény hogy mesteri volt, és még szerencse hogy nem csapta agyon az áram amikor csinálta... Bár ezek szerint lehet nem is tud olyat....
- Amúgy mellőzd az ilyen veszélyes mutatványokat... és ha akkor csap bele a villám amikor fent vagy?... - Nézek rá számon kérően, és így legalább megtudom hogy tud-e olyat avagy sem...
- Persze hogy segítek, azért vagyok. - Szedtem össze magam és valamivel jobb kedvvel láttam neki a munkának. Akkor tökfaragás, előkaptam késem és tudatosan neki is álltam. Kiszedtem amit ki kell, majd szépen szájat, orrot és szemet, faragtan nekik. Természetesen pont az ellenkező sorrendben. Majd egy gyertya vagy mécses bele, és már díszelgett is. Amit Cear csinált sem volt rossz, főleg akkor lesz jó ha majd lefolyik a viasz rá a tök tetejére. Kisvártatva kész is lettem, persze végig azon tanakodtam hogy vajon észre vette-e... és hogy vajon azért nem küldött vissza a házba hogy csináljak odabent valamit... Vagy hogy most dilisnek tart-e... meg ilyen apróságok...
- Kész is vagyok. - Jelentettem ki amint kifaragtam az utolsót is amit találtam. Eltartott pár percig, de hamar rá lehet érezni az ilyen dolgokra. A dekorálást meg amúgy is szeretem.
- Valami ötlet még ide kintre? - Nézem körbe és igyekeztem használható elemeket találni a szemeimmel amiből kihozhatunk még valamit.

by **Cearso** Kedd Dec. 15 2015, 15:30

-Ne nézz teljesen hülyének, felhúztam egy gumikesztyűt, mikor csináltam a dolgokat, és próbáltam folyton a villámháritó magassága alatt tartózkodni, hogy ha lehet, ne belém csapjon az érkező villám. Ha tanultál fizikát, és értesz hozzá egy kicsit, akkor nem is olyan veszélyes a dolog, mint amilyennek elsőre tűnik.
Nem Kellett túl sok idő, hogy befejezzük a diszítést.
És ami azt illeti egy kicsit el is fáradtam.
-Azt hiszem, keresek magamnak egy koporsót, vagy bármit, ahova le lehet dölni pár percre, amig nem kezdödik a következő feladat. Lehet, hogy jobb lenne, ha te is így tennél. Van egy olyan érzésem, hosszú éjszakának nézünk elébe.
Majd besétáltam a laborba, fekvőhely után kutatva.

by **Kiwi** Kedd Dec. 15 2015, 16:16

Megszeppentem sőt, egy picit ki is pirultam ahogy Cear leszidott és kioktatott. Ha nem is így volt teljesen, én akkor is kemény szavaknak éreztem. És ez a kipirulás nem az a bizonyos jó kipirulás volt. Nem értettem miért kell ennyire felkapni rajta vizet... vagyis értettem, de megérteni nem fogom... Nem néztem hülyének... csak aggódtam...
- Nem.. én nem.. nem néztelek hülyének, és nem is... akartalak megsérteni.... - Persze kerültem a pillantását, majd csendben nekiláttam a dolgomnak... Majd új ötlet helyett azt kaptam hogy ő inkább lepihen. Mondjuk oké, az odafenti mászkálás biztos lefárasztotta... Na de koporsó? .___. Az kizárt hogy én belefeküdjek egy olyanba. Csendesebb lettem, nem értettem a fiú hirtelen változását. Vajon Katha hiányzik neki? Vagy én rontottam el?... Szerintem nem kellett volna kérdőre vonnom... de akkor is. Hülyeség volt amit csinált... És egy gumikesztyűtől ne várjon senki csodát... és ha közel van a villámelhárítóhoz amikor becsapódik az nem segít eleget ha alacsonyabban van... De nem szálltam vele vitába. Rosszul esett, és picit meg is haragudtam rá ezek miatt. De nem vagyok én senkije hogy beleszólhassak a dolgaiba. Amikor kijelentette hogy ő lepihen, akkor én csak bólintottam egyet, majd csendben követtem. Persze nem azért mert együtt akarok vele aludni, vagy egy helységben... nem csupán nem tudtam mihez kezdjek magammal. Így ha nem szólt rám, akkor addig követtem míg nem meg nem találta a helyét, és a saját koporsóját. De én az ajtón kívül maradtam. Majd ha elvonult, kicsit az ajtófa jobbján, neki támasztottam a falnak a hátam, majd szépen lecsúsztam törökülésbe. Én nem vagyok fáradt, sem pedig nem lenne jó ha Katha visszatérne és mindketten aludnánk, ki tudja mivel viccelne meg minket megint. Így maradtam a puli szerepnél, és csendesen őriztem a szobát és a fiú röpke álmait. Várva mikor jelenik meg az új feladat.

by Ajánlott tartalom