Addams Rezidencia

A hírhedt Addams Rezidencia, ahova a postás is fél levelet hozni. Régi stílusú, látványos kúria. A Team Addams főhadiszállása.

This is Halloween, this is halloween, halloween halloween halloweeeen. Körülbelül ennyi maradt meg a dalból amit egész úton dúdolgattam, széles vigyorral az arcomon ezúttal üres kézzel rongyoltam a kastélyka irányába ami úgy tűnik ma a lakásom lesz. Már messziről gyönyörködöm a csodálatos, régi épületben, nem foglalkozom azzal, hogy a tető kissé rozoga és talán egy erősebb vihar ránk dönthetné a házat. Az udvarhoz lépve mélyen beleszippantok a levegőbe.
- AAh Halloween szag! Ezt már szeretem! - berúgom az ajtót, becammogok a folyosóra, üdvözlöm a hóhért és az oroszlánizét, a boszorkányt, az állóórát, a denevéreket, a madárkákat, az unikornist majd elnézésüket kértem és becuppanok az öltözőszekrény elé és felmérem a terepet.
- Ej ej, ennyi? Csak ennyi? Mi ez? Valaki elfelejtette a színeket emberek! Nekem színek kellenek! Szíííneek!  Aahgrrraaawhh - belebújok a szekrénybe és dobálgatom kifelé a dolgokat - oh egy fodor, juj egy pipő, ott egy csini kalap! UUU ilyent akartam régen! AAh - szépen fel is kapkodtam magamra a ruhákat, és gyönyörködtem az öltözékemben a tükör előtt, a hajam kontyba fogtam néhány hullámcsattal, és a kalap alá rejtettem az egészet. Kezeim közé kaptam egy antik gyertyatartót néhány égő gyertyával és feltapasztottam a moniklit a helyére.
- Tökéleteeees! Nézzétek lányok! Találtam gyertyáát! Van itt gyertya! Ez annnyira menőn néz ki! Szerintetek hazavihetjük azt a függönyt? Tök jól nézne ki ha esetleg kínzókamrát akarnánk a céhben építeni...

lyuly:

~Oké, máris jobb. Üdv, Timidusz, Sukaku.~ -legyinti meg a farkát is üdvözlésképp, de még nem igazán mozdul a helyéről addig, amíg már-már a lépcső felénél járunk. Mondjuk hogy nem-e a berobbanó színes felhő kergette-e odébb, az jó kérdés, mert szinte nem is láttam, ki vagy mi az, valami szavakat hallottam felőle, majd el is tűnt valami terem felé. Kérdőn pislogtam egy kicsit, amíg Dust úgy nem döntött, hogy kitárja a szárnyait és kecsesen a jelenség után siklott.
-Szerintem azt meg köllene nézni... -mutogattam tompán az irányába, majd ezzel kicsit a lépcsős kalandot hátrahagyva én is arra vettem az irányt, amerre a céh közös petje. És végül sikerült a vihart meglelni, amint épp megpróbál szétszedni egy szekrényt, végül nagy örömmel kiugrott belőle egy gyertyás akármi.
-K-K-K... Kínzókamra?  
~Szag alapján ez egy Dzsun lesz...  ~

- Jaj de csinosak vagyunk! Tetszem magunknak! Igaz, hogy egy kis szín jól állna mindenkinek, de hát ez van szóval ezt kell szeretnünk. - picit bánom, hogy otthonról nem hozhattam megfelelő felszerelést.. már hónapok óta láttam magam előtt az idei jelmezem. Hatalmas süveg, hosszú talár, egy seprű és egy plüssmacska szalagon húzva magam mögött. Igazi boszorkányos külsőm lett volna, de kénytelen vagyok feketébe burkolt Lady Aincraddá változni..
- keblemre - odaszökellek és körbecsókolgatom a drágákat, még azokat is akik esetleg megpróbálnának kitérni a már tőlem megszokható rituális szertartásomból. Nincs menekvés!
- Hmm igazából még csak tervezgetjük... de tök jól nézne ki a tömlöc mellett egy kínzókamra! Képzeld csak el ezek a függönyök lógnának közvetlenül a rácsozott ablakok mellett és ha picit visszavágjuk az aljukat akkor nem fognak rálógni a "szerszámos" asztalkánkra. Ha készen lesz elsők között láthatod Chan-chan :3 - veregetem vállon a drágát, és suhanok tapicskolni függönyöket, majd a poros ablakpárkány láttán el is megy a kedvem tőle.
- Fel kell írni a bakancs listára! Nade szóval, most, hogy rémisztően jól nézünk ki hogyan is lészen ez tovább? hmm lehet meg kellene próbálnunk máshogyan beszélni is... Hölgyeim, ez az atmoszféra kevésbé kedvemre való. Érzem, hogy a jupiter beárnyékolódik ezektől az ízléstelen csillároktól. - biccentek a mennyezet felé, és egy mozdulattal végighúzom az ujjaim a képzeletbeli bajuszkámon. Mint egy úr..

Shu-tan elképzelésére a halloweenre heves fejcsóválásba kezdek.
- Ejnye, ejnye, te ezt nem érted. Miért ne lehetnék ijesztő színesben? Képzelj el egy nőcit élénk rózsaszín fűzőben, világoskék naciban, és egy gumicsizmával. Hidd el, hogy nem létezik ennél ijesztőbb jelenség! Jézus, már abba beleremegek ha csak rágondolok! - látványosan megborzongok, simogatni kezdem a vállaimat, vacogást és rettegést imitálva, majd egykettőre visszatérek a tömlöcre és kínzókamrára, széles vigyorral az arcomon.
- Azért nem mondtam mert nem kérdeztétek ti butuskák! Zsákos cicák! Ez az! Ezt már szeretem! - hátba veregetem a lányt - Kellenek nekünk ilyen zsákbacicák. - suttogom oda, a szám elé tartva a kezem, de persze rossz oldalra teszem így nem sikerül eltakarni a szájmozgásom, és tova is reppenek egyenesen az ablakokhoz, és összehúzom hirtelen összehúzom a függönyöket olyan erővel, hogy kész csoda, hogy fenn maradtak a karnisok a helyükön.
- Így ni, most már senki sem lát! Az az átkozott póstás folyton befelé bámul az ablakon, az a gyanúm, hogy a titkainkra fáj a foga. Biztos féltékeny a csodálatos ötleteinkre, és szokásainkra...

-Tökfaragás? Jól van, úgyis ki akartam próbálni *.* -bólintottam, majd amíg Shu és Timi már tervezte is a dekorálást, kérdőn néztem a főnixmadár felé, hogy ő hogyan is viszonyul az ötlethez. Nem reagált semmit, továbbra is csak ült a szekrény tetején, mint valami szobor és mozdulatlanul figyelt minket fekete gombszemeivel. Talán fog segíteni, talán nem, én magam sem tudom megállapítani. A céh jelképe majd maga eldönti, hogy mit szeretne csinálni.
-Akkor vágjunk is bele. -dörzsöltem össze a tenyerem, és amennyiben megyünk át másik, erre alkalmasabb terembe, azt támogatom :3 Ami biztos, hogy előkerül részemről kapásból három tök, három ötletre, és ahogy halad az idő, beszélgetünk, meg faragunk, úgy megszületik egy sima pókos, mint első kísérlet, másodiknak egy picit talán jobb witcher-jelképes, majd egy megint csak kicsit jobb, de nem tökéletes főnixmadaras. A pontokat mindenesetre kapom erre a jártasságra is így, szóval idővel majd kerülnek ki szebb alkotások is biztosan :3

Shushu figyelmeztetésére az órára pillantok, valóban mindjárt nyolc óra és még sehol sem tartunk. Itt állunk egy ronda szürke, ijesztő házban, ronda régi ruhákban, függönyök elhúzva, így a póstás maximum az ajtórés alatt kiszűrődő hangok alapján morfondírozhat a gonosz terveink hitelességén.
- Hmm, szóval tökfaragás - szemlátomást mintha picit elszomorodtam volna miközben kihúztam egy szép, formás narancssárga tököt a eszköztáramból. - Szóval akkor farigcsálni kellene...  Egyszerű tököket... Miért nem farigcsálunk mondjuk zöldségeket? Halloweeni faragott alma, halloweeni körte, dinnye, kanapé, és a standard tök lámpásainkra pedig rakhatnánk kalapokat, és olyan lenne mintha egy nagy tanácsterem lenne a házunk, és és és lehetne egy kerek asztalunk is! Oda! - bökök a szoba közepére, - talán a konyhából kihozhatnánk az étkező asztalt...

Már éppen ugranék az étkezőasztalért, amikor Shushu visszaránt a valóságba és talán igaza is van, de ez nem lombozott le, sőt!
- Az is jó! Akkor majd a teraszon azon a régi rozoga asztalkán csinálok teázó nemes urakat mintázó tököket! Biztos van valahol egy régi teáskészlet is a házban amit felhasználhatunk! - lehuppantam a lánykák közé és tököt majd fegyvert ragadok és nekiesek a művészetnek! Levágom a tetejét kibelezem, szépen óvatosan, és jöhet a varázslat!
- Én szép úriembereket akarok látni odakint... szóval arra gondoltam, hogy hárman lesznek. Alfréd, Stephen, és Maximillian. Alfréd imádja a politikát, szereti az újságokat, és a feleségét Gledis-t. Stephen inkább művészlélek, aki színházba jár, ő sajnos özvegyen maradt, ezért nagyon magányos, és Maximillian egy igazi mókamester aki időtlen tréfáival szórakoztatja barátait! Így ni. - és már egymás mellé fel is sorakoztattam a tököket, papírból kalapot készítek nekik, és összeügyeskedek egy-egy monoklit is. Sétapálca is aranyos ötlet lenne, de az úgyis csak a szék mellé lenne támasztva ezért dobva lett az ötletek közül.
- Hmm Valaki nem akar csinálni egy Gledist aki az ablakpárkányon ülve csakis arra vár, hogy megdorgálja férjét aki valami illetlenséget mond a barátainak?

Alig, hogy felvetettem Gledis-t és máris itt volt!
- Mintha a fantáziámból pattant volna elő! Chan-chan legyél a feleségünk! - odaléptem csillogó szemekkel és megfogtam a lány kezét, - Majd lesz gyűrű is. Rendben? - elvigyorodtam, majd visszacuppantam a tökömhöz. - Deryl majd szép tisztán tartja az udvart, de egyébként is semmi pánik mert, senki sem mer szemetelni az Addams birtokon. Mindenki tudja, hogy mi vagyunk a legelegántosabbak ezért ha szemetelni mernének azt csakis a legelefántosabban tehetik meg! Majd teszünk ki egy táblát, hogy elegánsan szemeteljenek! - Leraktam a földre a félig elkészült Samuel-t és kerestem papírt és tollat, majd ha sikerült egy papírra felírtam szépen, hogy "Szemetelni csakis kizárólag elefántosan szabad, egyébként pedig TILOS" szöveget rá és megmutattam a lányoknak.
- Na mit gondoltok? Szerintem a kapura kellene kiragasztanunk, és akkor senki sem fog minket össze szemetelni sem. Sam-nek pedig majd keresünk egy helyet valahol a fűben ahol virgonckodhat.