Eldrie

Név: Eldrie (valódi név: Morimoto Yuuji)
Nem: Férfi
Kaszt: Kardforgató
Kor: 17

Kinézet: Nagyjából 180 centiméter magas, vékony és bár túlzással se mondható kisportoltnak, enyhén szálkás. Kissé hosszabbra engedett, majdnem vállig érő, sápadtlila hajjal rendelkezik. Koránál idősebbnek néz ki, amin nem "segít" a szinte folyton magabiztosságot árasztó arca és beállása sem.

Jellem: Jókedélyű és nyitott, magabiztos beállítottságú, általában mindenkivel barátságos. Néha nem jól méri fel a helyzeteket, magabiztossága meggondolatlanná és kissé lenézőve teszi, akár a rátartiság határait is súrolva, még akkor is, ha ezt a viselkedést nem sok minden támasztja alá. Könnyen ismerkedik, de akikben nem talál semmi (legalábbis számára) érdekfeszítőt, azokat pont ilyen könnyen is felejti el. Nehéz dühbe hozni, legalábbis amikor nem éppen egy rátarti "epizódja" van, olyankor viszont nagyon alacsony a tűréshatára. Ritkán bizonytalanodik el úgy igazán, ekkor viszont szinte teljesen képtelenné válik a helyzet asszertív megoldására.

Képességek:
The Way of The Sword: Ha élete felére, vagy az alá csökken, Fegyverkezelése szint/2-vel nő.

Előtörténet:
Etyke, szüleivel él Fujimi-ben, Saitama-ban. Anyagi és egyéb materiális helyzeteket figyelembe véve a család a felső-középosztályba tartozik, nem kell a fogukhoz verni a garast. Anyja egy irodaházban dolgozik, középvezetői pozícióban, apja pedig feltörekedő vállalkozóként az ideje nagy részében a világot járja. Yuuji 2008 július 30.-án született. Általános iskolában kitűnő tanuló volt, és nem kevéssé népszerű, ami jól meghizlalta önbizalmát.
Már azelőtt is, hogy középiskolába került, ennek (hiszen aki ilyen jó, annak minek tanulni?!), és az idő közben kialakult lustaságának hatására jegyei leromlottak, bár még mindig a "jó" kategóriába tartoztak. Azonban itt nem állt meg a lejtőn. Hamarosan meg is lett a következménye a folyamatos romlásnak, amikor egy nem kis vita alakult ki szülei (apja éppen otthon volt ebben az időszakban) és ő közötte. Jó egy hónapba telt, mire a szokásos napi dolgokon, mint köszönés és elköszönésen kívül bármi más szóba került közöttük. Azonban Yuuji, ez idő alatt lenyelte a gőgjét és kialakulóban lévő felsőbbrendűségérzetét, bár magabiztosságából nem sokat vesztett. Jegyei ugyan nem lettek kiválóak, mint előtte, de azért a "jó" szinten tartotta őket. Szintén ez időszak alatt kapott rá az MMO játékokra, amiknek rögtön a hatása alá került. Nem szerette ugyan különösebben a sokszor ismétlődő, monoton grind-elést, de relatíve könnyen túltette magát ezen. Nem csak élvezte ezeket a játékokat, de jó is volt bennük. A jegyek, a szociális interakciók és az MMO játékok között balanszírozva telt a következő időszak.
Az újabb fordulópont akkor érkezett, amikor értesült a virtuális valósággal operáló Nerve Gear-ről. Nem sokra rá vett is egyet, meg néhány szoftvert hozzá, egy-két családi szálat is megmozgatva ehhez. Ezek azonban kezdetlegesek voltak, nem kötötték le a figyelmét, így a Nerve Gear hamarosan polcra került. Egészen addig, amíg nem hallott a legújabb, teljes élményt ígérő VRMMO játékról, ami a Sword Art Online nevet viselte. Az SAO azt kínálta, amit a játékosok legjobban szerettek volna: nem csak játszani, hanem benne élni a játékban, együtt lélegezni a világban lévő nem csak játékosokkal, de az NPC-kel is. Ez, az ekkor már pár éve MMO-kal játszó Yuuji-nak is mindent megérő tapasztalat lett volna.
A Sword Art Online túl jól hangzott, hogy igaz legyen..., és így is volt, figyelembe véve a limitált mennyiséget. Yuuji ugyan jelentkezett a beta tesztre, de nem volt elég szerencsés, hogy bekerüljön. Ezután eldöntötte, hogy minden összegyűjtött pénzét arra áldozta, hogy megszerezze a játékot. Végül azonban a véletlen volt, ami hozzásegítette ehhez: két osztálytársával egy sorsolásos nyereményjáték vettek részt, ahol az egyik nyeremény nem más volt, mint játéklehetőség a Sword Art Online-ban. Mivel mindhármuknak más volt az áhított nyeremény, megbeszélték, ha valamelyikük megnyeri azt, ami a másiknak kell, akkor azt átadja. Végül így jutott hát hozzá a Sword Art Online-hoz, amihez a Nerve Gear már pihent a polcon. Mikor eljött az indulás napja, Yuuji felvette a sisakszerű konzolt, és a "Link start!" mondattal csatlakozott is.
Miután bekerült a játékba, egy rövid ideig csak bolyongott, mondhatni gyönyörködött, felfedezte a kezdő várost, majd ezután elindult kifelé, "kipróbálni a harci részeket". A város ktapujában összefutott két jó kedélyű játékossal, akikről egy rövid beszélgetés után kiderült, hogy beta testerek, és felajánlották, hogy megtanítják az alapokra. Yuuji elég jó tempóban sajátította el amit tanítottak neki, a nap végére pedig már nem csak a harccal kapcsolatos dolgokkal okították, hanem egyéb tudnivalókkal is, mint hogy mire lehet használni a fogadókat, és mire nem érdemes, mik azok a védett zónák, és hasonló nekik alapvető infókkal. Ám nem sokkal ezután megszakadt ez a beszélgetés, amikor mindhárman a kezdő város fő terén találták magukat, hála egy kényszerített teleportnak. Nemsokkal rá megjelent egy admin, aki Kayaba Akihiko-ként azonosította magát, a Nerve Gear készítője és az SAO megálmodójaként, és értesítette őket, hogy immár ez nem csak játék, hanem az életükért harcolnak, és ha ki akarnak kerülni innen, le kell győzniük a 100. szint boss-át. Elsőre, bár mindenki nyugtalan lett, nem hitték el, hogy Kayaba  komolyan is gondolja ezt, és ezzel Yuuji is így volt, az mormolva a bajsza alatt, hogy "ennyire nem kell túldramatizálni". De a beszéd végére már nem volt kétség, a szórakoztatásnak hitt játék egy élet-halál harccá változott. A tér egy ideig csendes volt, majd egyre hangosabban morajlani kezdett. Mindeközben Yuuji próbált minél távolabb kerülni a tömegtől, még mielőtt az teljesen megvadulna. Ez többnyire sikerült is, mert mire a pánik kitört, ő már a tér szélén volt, és onnan hamarosan a még nap elején látott fogadó felé ment, ahol kivett egy szobát. Bár csak egy nyugodt helyet szeretett volna, ahol összeszedheti magát, végül mégis elnyomta az álom.
Mikor felébredt különös, nyugtalan, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Ez még önmagában nem lett volna meglepetés, figyelembe véve a körülményeket, de úgy érezte, mintha nem is csak egy fél éjszakát, de jóval hosszabb időt aludt volna. Végül kiderült, hogy az SAO időközben haladt a maga útján, ő pedig, mintha ténylegesen átaludta volna az egészet. Pontos magyarázatot nem tudott találni egy teljes nap alatt sem. Másnap minden idejét kitöltötte, hogy megpróbáljon a lehető legfeltűnésmentesebben összeszedni minél több információt arról, hogy hol tart a "játék", és bár alapjában véve el tudta már helyezni a dolgokat, nem volt minden tiszta. Azonban már ekkor is tudta, hogy mindenképpen be kell érnie az élbolyt, amely már valamerre a 20-as szint fölött jár, mégpedig a lehető leggyorsabban...