Malackaaa :3

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 09:31

Mit mondhatnék, eléggé büszke voltam magamra. Beléphettem álmaim céhébe. Újra találkozhattam onee-channal. Sikerült rövid időn belül rengeteg élményt és tapasztalatot szereznem és nem mellesleg úgy érzem rengeteget is erősödtem. Mégis kivel mással oszthatnám meg ezt mint azzal akinek talán mindebből a legtöbbet köszönhettem. De tényleg, ha belegondolok Shukaku senpai szinte mindenben otthagyta a keze nyomát. A legnagyobb kalandjaimat vele éltem át. Ott volt mikor először oldoztam fel valakit a démon átka alól. Segített a felszereléseimet beszerezni és még sorolhatnám. Szerettem volna ha látja, hogy hova fejlődtem és amúgy is tartoztam neki egy visszavágóval. Na igen a második győzelmem ellene szereztem és még mindig nagyon büszke vagyok arra az eredményre is. Na meg persze annak köszönhettem, hogy jobban is megismerhettem őt. Akkor a visszavágó elmaradt de ideje bepótolni.

„Shukaku senpai! \o/
Emlékszel, hogy Timidusnak megígértem, hogy majd ismét megküzdök vele később? Most már elég erősnek érzem magam, hogy ezt megejtsük, persze csak ha van kedved. Ma amúgy is leakartam menni az arénába kicsit. Találkozzunk ott.
Nagy ölelés!

Yuuki”

Nem sokra rá, hogy útnak engedtem a denevérsólymot én is összeszedtem magam és elindultam a levélben is említett helyre. Kissé még mindig szokatlan volt az új lakhelyem, pedig a kobold invázió óta itt élek de még mindig túl sok idő végig sétálni a folyosókon és nem azért mert eltévedek. Na jó néha azért is de ez a hely egyszerűen meseszép. Nem lehet csak úgy átrohanni rajta. Na de nem szabad most elméláznom (nagyon). Kellemetlen lenne ha a senpai előbb érne oda mint én szóval a bejárat előtt fogom várni, hogy még véletlen se tévesszük el egymást

by **Shukaku** Vas. Szept. 20 2015, 09:34

A baj ott kezdődik, hogy egy Arénának több bejárata van. Na de erről majd később, először is indítsunk azzal, hogy hogyan reagált Shu a levélre, amikor elolvasta Timidussal.
-Azta! Szerintem Junból kettő van. Már múltkor is mondtam neked Timi, hogy Yuuki nagyon hasonlít Junra, de most már teljesen egyértelmű.
-Most már elég erősnek érzi magát? Nem értem. Az előző alkalommal ő győzött.
-Jajj Timi, te is tudod, hogy csak azért, mert első vérig tartó küzdelmet rendeztetek, és nekem nincs nagy páncélom, meg nem arra pontoztunk, és…
Nos, Timidusnak ugyan nem voltak emberi arcvonásai, és a mimikáját is nehéz volt kiolvasni annak, aki nem vele élt a nap minden órájában és a hát minden napján… de még úgy is csak ritkán ült ki olyan erős érzelem az pofájára, mint ami most megjelent rajta, és azt kérte nagyon kedvesen Shutól, hogy ne akarja őt tanítgatni a pontokról és a harcok mikéntjéről, amikor ő maga intézte így az idomár pontozását.
-Oké, oké… én csak meg akartalak vigasztalni.
-Miért?
-Hogyhogy miért? Hát a legjobb barátom vagy, és a barátok…
-Miért akarsz megvigasztalni, ha nem vagyok szomorú?
-Nem vagy szomorú?
-Miért lennék?
-Hát… mert legyőzött… és nagyon kevesen győztek még le eddig.
-A vereség kulcs a győzelemhez. Gyakran egy vereség értékesebb, mint egy győzelem, mert segít annak felismerésében, hogyan kell fegyverzetünket vagy stratégiánkat megváltoztatni.
-Akkor kiállsz ellene megint? Nem aggódsz, hogy újra legyőz?
-Aki fél a vereségtől, már vereséget is szenvedett. Írd meg neki, hogy kiállunk ellene.
-Hát… oké… de azért én szebben fogalmazok majd.

Shu írta:Halihó Yuuki-chan!

Ha Timivel szeretnél megküzdeni, akkor nem szólhat bele az, hogy nekem van-e kedvem.
Örömmel vesszük a kihívást, és találkozzunk két óra múlva.

Puszi: Shu & Timi

Üzenet elküldve, ám a kapuk kérdése neki is csak később jutott eszébe, így bőven megoldódott az előbb odaérkezés számodra, hiszen hőseinknek talán az épület nagy részét körbe kellett járniuk, hogy megérkezzenek a megfelelő kapuhoz, ahol természetesen Shu beváltotta a levélben írott nagyölelését.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 09:36

Két óra? Azért azt hittem egy picivel hamarabb kerül sor a találkozóra de végül is nem baj legalább hamarabb fel tudok kellőképen készülni. Bár igazándiból nem is tudom, hogyan lehetne erre bármi módon készülni. A fegyvereim nálam vannak, a trükkjeim használatra kész, nem mintha olyan sok lenne. Kristályaim és löttyeim meg nem igazán vannak szóval azokat nem is kel pakolnom. Volt eszembe, hogy ezeket megemlítem a senpainak, hogy ne használjunk de jó páran hangoztatták, hogy ezek nagyon fontos elemei a harcnak. Talán pont Timidus is köztük volt már nem emlékszem. Minden esetre ha fontos eleme a harcnak nem tilthatom meg a használatát hisz akkor korlátozom az… harci képességeiket? Na mindegy…
Ahogy azt terveztem még a páros előtt oda értem a főbejárathoz mert ugyan nem írtam pontosan hol talizzunk de számomra evidens, hogy az aréna főbejáratát jelenti. Senpai a szokásos öleléssel fogadott ami most már nem lepett meg annyira mint első alkalommal, nem mint ha bánnám de hirtelen akkor nem is tudtam mit tegyek most viszont már reflexszerűen viszonoztam az ölelését.
- De jó, hogy eljöttetek! – Ragadom meg a senpai kezét amint vége az ölelésnek és már vezetem is őt be a lobbyba. Izgatott vagyok. – Egyelőre még nem foglaltam harcteret, úgy gondoltam most válasszátok ki ti a megfelelő helyszínt ami nektek megfelel. Ezúttal teljes erőbedobással harcolunk teljes gőzzel még az egyikünk ki nem fullad és harcképtelen nem lesz. – Pillantok Timidusra közben. – Vess be minden fortélyt, taktikát és trükköt amit csak szükséges, hogy legyőzz én is így teszek majd. – Vigyorgok. – Mesélj senpai miféle új kalandokban volt részed mióta nem találkoztunk? – Térek át egy kicsit másik témára mivel mindig szívesen hallgatom a senpai történeteit.

by **Shukaku** Vas. Szept. 20 2015, 09:38

A két óra az pont megfelelő volt arra, hogy az aktuális tevékenységeiket befejezzék. Timidus ugyan nem volt OCD-s, de nem nagyon szerette a megkezdett feladatait befejezetlenül hagyni, azt pedig Shu sem nagyon szerette volna, hogy egy beszélgetés közepéből ugorjanak ki csak azért, mert Yuuki üzenetet küldött nekik. Szóval az üzenet elolvasása és a lelkendezés –ez csak Shu részéről természetesen- után megbeszélték a maradék teendőket Chizuval, és csak utána indultak el, hogy felkészüljenek. A felkészülés abból állt, hogy Shunak kellett egy hosszú lazító séta a parkban, mielőtt újabb háborúskodásra adja a fejét, na meg persze Timidusnak is kellett az idő ahhoz, hogy kioktassa a társát a Yuuki ellen használandó taktikáról. Abban biztos volt, hogy ezúttal teljes életes mérkőzést fognak vívni, ám többet kapott, mint amit várt, és nem csak annak a tekintetében, hogy ezúttal a kardforgató sokkal jobban reagált Shu ölelésére. Szóval a kellemes meglepetés ott érkezett, hogy az ellenfél megengedte nekik, hogy ők válasszanak harcteret, ők állítsák be a pályát, és mivel az Aréna területén voltak, bár ugyan ez csak egy egyszerű párbaj volt, Timidus kapott is az alkalmon, és saját nyelvén közölte az utasításokat a társával, miközben a lány sűrű elgondolkodások közepette pötyögte be a kért dolgokat a rendszerbe, és közben még mesélni is próbált.
-Húú… hát rengeteg minden történt! Kibékültem Daneeval, megbeszéltünk egy csomó fontos dolgot Mirivel és Enhivel, a két céhvezérrel, harcoltunk egy jót az egyik Sayonara taggal, és egy fura, eddig ismeretlen mobbal is összeakadtam, de ő már nem fog senkit zaklatni. Segítettünk néhány faluban az újjáépítésnél is… szóval volt dolgunk bőven… izé... kész vagyok Timi. Indíthatom?
-Még nem. Meg szeretnélek tanítani valami nagyon fontosra, Yuuki. Arra, hogyan használd fel előnyödre az ellenfél hátrányát. A küzdelem alatt próbáld meg feltérképezni az erősségeinket és a gyengeségeinket, használd fel a csata alatt, majd a harc végén számolj be a tapasztalataidról. Mi is ezt fogjuk tenni. Rendben?
És ha rendben, akkor Shu rányom a kihívásra, és fel is áll a pálya. Yuuki az egyik végében találja magát, míg Shuék a másik végében vannak, egy-egy kis emelvényen, körülbelül húsz méterre egymástól, közöttük pedig egyelőre békésen legelésző vaddisznók keresgélnek az Aréna immár füves talajában élelem után. Az óra pedig ketyeg.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 09:41

Nem kellet kétszer kérnem a senpait mert ő már mesélt is ám mielőtt még ezt megtette volna enyhén elhúztam a szám mikor megint azon a fura nyelven kezdtek el beszélgetni. Nem fordult elő ugyan eddig sűrűn de engem azért egy picit zavart.
- Nem illik ám mások előtt érthetetlen nyelven beszélgetni senpai. Kirekesztő érzés. – Jegyzem meg finoman mosolyogva. Nem akartam korholó hangsúlyt megütni így tényleg csak egy apró megjegyzésként szúrta be. Aztán persze a senpai mesélt is és ahogy az sejtettem elég kalandos napjai lehettek.
- Danneval már én is találkoztam, kicsit fura számomra, nem mondanám, hogy túlzottan összebarátkoztam vele. – Nagyon nem akartam belemenni a részletekbe hisz nem szép dolog kibeszélni másokat a háttérben de nagyon ott volt a számszélén a hazug, hisztis és öntelt szavak más egyéb jelzővel is megspékelve de ugye én jól nevelt kislány vagyok és ilyeneket nem mondok. Meg csúnya dolog lenne. A Sayonarra viszont csak hümmögök, hallottam már ezt a nevet de, hogy hol…
Ami viszont érdekes volt az a fura szörny.
- Ú-ú! Miféle szörny volt, hogy nézet ki? – Tudakoltam is meg rögtön ám az újjáépítésre egy csöppet elszontyolodok. – Na igen. A koboldok sok kárt okoztak és rengeteg házat pusztítottak el. – Köztük az enyémet is. Az a rengeteg könyv, feljegyzés és… az otthonom… Látványosan megrázom a fejem majd gyorsan folytatom. – A JL is nekilátott a károk helyre állítására, nagy most a nyüzsgés.
Timidus szavaira hevesen bólogatok és szélesen vigyorgok. – Ezt már többen is megakarták nekem tanítani, sajnos kivitelezni nehezebb mint mondani de majd igyekszem. – Na és kellet is mert az aréna nagyon nem a megszokott sablont követte. Két emelvény egymástól tizenöt-húsz méterre. Nem nagy távolság ha az én sebességem vesszük alapul a baj a vaddisznókkal lehet.
- Hmmm…. – Oké, akkor tegyük azt amit Timi mondta. Figyeljem meg az erősségeit és a gyengeségeit és használjam a javamra a hátrányát. Lehet helytállóbb ha hátrányt csinálok az előnyéből. Gondolom nem véletlen ez a küzdőtér. Na akkor vegyük sorban. Tudom, hogy a senpai idomár méghozzá nagyon jó így ha leugrok a malacok azok biztos rám támadnak ha más nem a senpai miatt. Megpróbálhatom átverekedni magam de az csak lefárasztana és ezt biztos kihasználná. Oookééé eddig világos. Mi van még? Timidus tud repülni ráadásul a bőrén… pikkelyén… tollain ühmmmm… mindegy nem hatol át a kard szóval biztos át akar majd repülni ide és folyamatosan támadni ezen a kis területen. Viszont azt is tudom, hogy a senpai hátrányban van ellenem a közelharcban szóóóóvaaal csak át kell jutnom és akkor nálam az előny. A kérdés az, hogyan? Jó kövér malackák, mint valami szőrös kis sziklák… Gihihi.
- Rendicsek, már jövök is senpai! – Kiáltottam el magam kirántva két kardomat a helyéről és előreszökkenek egy nagyot egyenesen az egyik malac hátára, majd onnan a következőre és így tovább, cikkcakkban, hogy még nehezebben lehessen követni a mozgásom. Egy két disznó felvisított mikor rátapostam sőt, néhány rögtön futásnak eredt de mivel elég jó az egyensúly érzékem meg amúgy is csak alig egy másodpercet töltöttem rajzuk ez nem tudott kibillenteni. Végül elérek az emelvényhez és egy utolsó nagy ugrással lendülök a magasba és vízszintesen vágok a senpai felé hangosan kiabálva persze mert az a harc alappillére, meg amúgy is fülig ér a szám közben. Very Happy

Élet:175
páncél: 85
Kitartás: 125/96

by **Shukaku** Vas. Szept. 20 2015, 09:44

Shu egy kissé elpirul, és bocsánatkérő szemekkel néz Yuukira, majd Timidusra is rápillant, aki azonban megrázza a fejét.
-A harc során nem vehetem figyelembe az emberi illendőségi szabályokat. A saját nyelvemen a pálya adatait közöltem Shuval. Nem lenne értelme meglepetéseket tenni a harctérre, ha azt azonnal megosztanám veled is, ezt gondolom te is elismered.
-Izé... tényleg nem kirekesztünk... ne haragudj... de ez Timinél már a harc, és a taktika része. Nem téged beszélünk ki, vagy ilyenek... ezt azért igazán nem nézheted ki belőlünk...
Vágott egy nagyon halvány sértődős képet a végére, de tényleg csak egy pillanatra suhant át az arcán, ám ő is észrevette a Danees dolgokat, és halkan felkuncogott.
-Hát... barátok mi sem lettünk, de már egyel kevesebb lány van Aincradban, akit állandóan idegesíteni akar a hülye megjegyzéseivel, és aki nem akarja azonnal felpofozni, ahogy meglátja.
~Nem nagyon örülnék annak, ha egy ilyen idióta miatt kellene besárgítani az indikátoromat. Bár... tényleg, a sárga indikátort még meg kell beszélnünk.~
Shu háza is áldozatul esett a rombolásnak, ám mivel ő jóban volt az NPC-kel, még azt is élethűen akarta kijátszani, hogy házat épít, nem csak a menüben kattintgatva, így hát keresett kőművest, asztalost, meg mindenfajta ilyet a városlakók közül. Sokkal érdekesebb volt, mint állítgatni, és sokkal inkább a sajátjának érezte, ráadásul úgy gondolta, hogy ezzel javítja a kapcsolatait az NPC-kel. Kölcsönös segítségnyújtás.
-A szörnyikét majd elmesélem utána, egy tea mellett. Megígérem.
Nem volt egy nagy terv Timi pályája, Yuuki hamar ki is találta, hogy mit akar a sárkány, de ez még csak az első fázis volt. A támadás közben Shu ugyan a kardforgató felé suhintott a bottal, ám annyira bénán, hogy csaknem leesett az emelvényről. Timidus azonban résen volt, és karmai végigszántották az ellenfél mellkasát. Shu pedig ugrott, mégpedig Timi hátára, akivel beröppent a csorda közepébe, majd egy nyalintás, és máris ki lehetett adni a parancsot: Ne engedjétek a közelünkbe Yuukit!

176/0
5 - 82
245-(46+23)= 176 pont

Parancsmester Potion aktiválva.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 09:46

Független a körülményektől akkor is illetlenség… legalább szólhatnátok előtte… - Nézek a senpaira most már kissé én is bűnbánóan. Szép munka volt okoska, most azt hiszi, hogy rosszat gondolsz róla.
- Nem gondoltam, hogy kibeszéltek, szimplán csak kényelmetlenül érzem magam. – Lehet ezzel kellet volna kezdenem. Remélem nem fog megorrolni rám ez miatt.
- Azt hiszem ez is egyfajta eredmény… talán… - Kuncogom el magam a senpai mondatán. – Daneenak ennyire rossz híre van a lányok között? – Feltételezem nem csak a hazugságai miatt. Na de kit érdekel az a srác mikor itt épp az évszázad… nem az évezred csatáját vívják és ahogy arra számíthattam nem könnyítik meg a dolgom. A malacokon ugyan túl jutok és a senpait is sikerül megvágnom de egy apró probléma mégis akadt a tervemmel kapcsolatban. Na most a lényeg az lett, volna, hogy a senpaial közelharcot vívjak ezen a parányi emelvényen de annyira elfoglalt, hogy kikerüljem Timidus támadását, hogy arra már nem figyeltem, hogy ne tudjon meglógni…. és még a támadását sem tudtam kivédeni. De legalább a páncélom még kitart, egy darabid.
Megfordul a fejemben, hogy utána vetődöm de azt hiszem ez nem életképes ötlet így csak néztem ahogy leszállnak a sertések közepén. Fura, hogy őket nem támadják meg sőt, még mintha körbevennék és védelmeznék a párost. Nah ennyit a malacok elkerüléséről.
Hmm… nem igazán látok más utat csak ha keresztül vergődöm a „testőrökön”. Ahhoz túl sokan vannak, hogy mindet legyőzzem. Csak elfáradok és még ott van maga a fő célpont akik veszélyesebbek mint ezernyi vaddisznó. Csak egy megoldás maradt.
Lassan oda sétálok az emelvény szélére, a röfik szinte rögtön felém kapták a fejüket és támadásra készen vártak. Várjatok csak! Még egy pár pillanatra behunyom a szemem és egy mély levegőt veszek. Gyorsnak kell ám legyek.
- Kitörés!- Kiáltom el magam felnyitva a szemem és szinte ugyan abba a pillanatban elrugaszkodom és a magasba lendülök előre nyújtva a kezem.
- Solar flash!- Kiabálom mire az egész arénát fény tölti el, persze kifejezetten Timidus a célpont így őt fogja érni a fényrobbanás lényegi része, valamennyire elvakítva őt. Eközben én már földet is értem és a malacok se voltak rest nekem támadni az első pár malac öklelése és támadása elől még sikerül is kikerülnöm majd rohanok a középpont felé ahol Shu senpai is van. Nehéz eljutni oda. A malackák mindent elkövetnek , hogy megállítsanak. Harapnak, nekem jönnek én viszont mindent elkövetek, hogy tovább törjek előre. Jobbra-balra cikázva igyekszem elsuhanni a rohamozó malacok mellet, vigyázna, hogy ne sértsem meg őket, olykor még egy-kettő hátára is felugrok és onnan vetődöm tovább. Érzem, hogy jó néhány agyar végigszántja a lábam vagy a akarom, esetleg az oldalam. De nem törődöm velük. Van amelyik még az egyensúlyomból is kibillent de nem elég erősek, hogy fellökjenek vagy, hogy a lendületem megtörjék. Botladozva, ugyan de jó felé haladtam és sikerül visszanyernem az egyensúlyom és a sok szőr, nyál és agyar közül végre felbukkan a célpontom is.
- Megvagy!- Kiáltok felé és igyekszem keresztbe megvágni a két kardal, vállától egészen a mellkasáig, nem túl mélyen. Épp csak annyira, hogy a páncélt keresztül vágjam és felsértsem a bőrt.

Élet: 175
páncél: 3
CSP: 51

by **Shukaku** Vas. Szept. 20 2015, 09:48

-Semmi baj, és Danee... hát... azt hiszem...
Ezt a témát azonban lassan zárhatjuk, mert már kezd túlságosan is a múltban játszódni. A jelenben azonban Shu egy kicsit zavartan álldogál a csatatér közepén, és egyrészt megkönnyebbülve, másrészt kicsit idegesen billeg ide-oda, várva a támadást.
-Timi... izé... nem úgy volt, hogy a malacokkal kellene foglalkoznia?
-Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy ennyire buta lesz?
-Tuti, hogy miattam csinálja... tudja, hogy nem szeretem...
-A kitartáspontjaival spórol.
És bár Shu ezért az összes malackát ráküldi, a moboknak csak a húsz százaléka képes valóban sebezni is a kardforgatót, így összesen nyolc sebzést szenved el. Ő átment a próbán, felismerte, hogy néha előnyösebben kerül ki egy viadalból, ha beengedi a sebzést, és cserébe sokkal többet tud kiosztani. Minden a terv szerint halad, és Timi már várta is, hogy mikor használja a köpenyt, és most végre el is érkezett a pillanat. Kitárja a szárnyát, ezzel Shu látását megvédve a sziporkázástól, a sajátjára azonban már nincs ideje, így rá sajnos hatással lesz. Erre a csatára, és erre a mozzanatra azonban külön tervvel készültek, és ha már Yuuki annyira kérte, Timidus emberi nyelven fogja megosztani a társával a parancsot.
-Shu, hármas, most.
Azt, hogy mi volt az egyes és a kettes, meg még a maradék kettő, talán megtudod az elkövetkező körökben, most azonban Timidus hármas tervének válsz áldozatául. Shu teljesen nyitva hagyja a védelmét, sőt, még bele is ugrik a pengébe, ennyire közel kerülve hozzád azonban könnyen megsuhint a bottal, amitől egy kis bizsergető érzés fut végig rajtad, majd érezheted Timidus karmait a hátadban, ahogy a földhöz szegeznek, utána feltehetően bénultan ott is maradsz, az idomár pedig rád engedi a malackákat. Arccal fölfelé, tehetetlenül nézheted ahogy lakmároznak belőled. Timidus sokat tanult a rémálmos küldiből. Ám szintén Shu parancsára, nem tart soká a horror, és a malacok távoznak is a csatatérről, mintha csak elteleportálnának.

87/0
5 - 82
176-(46+10)= 120 pont

Gyenge Paralízis Méreg

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 10:01

Sokkal kevesebb sérüléssel megúsztam mint ahogy azt vártam, apró horzsolások és egy két kisebb harapás csupán. Igaz a bokámon kicsit nagyobb seb tátongott mint aminek kellet volna. Majdnem sikerült is elvétenem a vágást ahogy rátámaszkodtam és szinte azonnal megrogytam de nem. A támadásom pontos volt, pontosabb mint ahogy én azt vártam.
- Hármas? – Kérdezek vissza és akkor már meg is értettem miért. Senpai szándékosan ugrott bele a csapásba és már jött is az ellencsapás. Nem voltam olyan helyzetben, hogy a kardal védekezzek így csupán a karomat emeltem fel, hogy védjem a testem. Egy bottal nem tud nagy kárt okozni bennem. Tévedtem. Láttam, ahogy Timidus rám támad és könnyedén kivédhettem volna, de a testem nem mozdult, sőt nem csak, hogy nem tudtam mozogni de még a lábaim is felmondták a szolgálatot és összesem. Ez így nem jó! Nagyon nem! Nem tudok védekezni. Ezt pedig a senpai kihasználta és az összes malac rám vetette magát. Éreztem ahogy a fogak belehatolnak a húsba, én pedig csak tehetetlenül nézem, még a szemem sem tudom becsukni. Sikítanék de még csak erre sem vagyok képes. Rémülten pillantok a senpai felé de nem látom. Csupán egy malac épp nyíló pofáját látom ahogy ismét belém mar.
~ Elég volt!~ Kiáltanám de nem megy. ~Hagyjátok abba!~ Könnyek gördülnek le az arcomon. ~Mozdulj! Gyerünk mozdulj már!~ Parancsolom a testemnek de nem hallgat rám. ~ Tűnjetek már innen!~ Ha most lehetséges lenne üvöltenék és talán pont ez miatt, de a malacok el tűntek. Mind egy szálig. Vége?

by **Shukaku** Vas. Szept. 20 2015, 10:02

Shu bele sem gondolt abba, hogy Yuukinak ez a jelenet egy horrorfilmmel érhet fel. Annyira ebben a világban élt már, hogy nem jutott eszébe, hogy Yuuki nem. Hogy Yuuki talán fájdalmat is érez. Az idomár könnyedén támadtatta magát a malacokkal azért, hogy megfigyelhesse a szokásaikat, hogy milyen módszereik vannak akkor ha álló, fegyvertelen, ülő vagy éppen földön fekvő emberre támadnak. Ez mind-mind arra kellett, hogy a füzetkéjében gyarapíthassa a mobokról szerzett ismereteit, és egyáltalán nem félt tőlük, az agyaraiktól vagy a fogaiktól. Timidus azonban sejtette, hogy Yuuki igen.
-Shu, adj ide kérlek egy Túlpörgés Potiont.
Amint ez megtörtént, Timidus lassan a földön fekvő lányhoz sétált, és megfelelő távolságban tőle leült.
-Tudod, hogy ez micsoda, és azt is tudod, hogy már győztem. Feladhatod a küzdelmet, de úgy sejtem, hogy nem fogod.
Ezzel lehajtja a potit, majd a bénult lányhoz lépked, és finoman megböki, kiosztva a kegyelemdöfést.
-Jól döntöttél, amikor nem harcoltál a malacok ellen, és a Szivárvány Köpeny is remek választás, ahhoz pedig külön gratulálok, hogy használod az egyedi páncél kinézeteket. Ha előre látom, hogy milyen köpenyed van, talán engem sem tudtál volna elvakítani. Ott hibáztál, hogy csak azt nézted, hogy a testednek milyen sérülést tudnak okozni a malacok, ám az embereket nem csak a testükön keresztül lehet megtörni. Igazam van?
Ekkor a nyeregtáskájából egy csomag zsebkendőt, és egy Mini Potiont vett elő, majd az egyiket dobva, a másikat a talajon lökve juttatta az ellenfele közelébe.
-Meg kell tanulnod nem csak a fegyverekkel küzdeni, hanem lélekben is. Ez rendkívül fontos. Ez talán a legfontosabb, amit Anatoletól tanultam. Fontos vagy Shunak, így a feladatom az, hogy téged is megvédjelek. Tanulj ebből a küzdelemből.
Ezzel mellsőit megrogyasztva meghajol, és felsegíti a lányt.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 10:05

Tényleg vége. A malacok egy szempillantás alatt váltak köddé és nem is maradt más csak Timidus, senpai, na meg persze én és a sokk ami ért. Nem is nagyon fogtam fel mi történt vagy, hogy ez az egész most csupán illúzió lett volna? Hallom Timidus hangját de a szavak jelentését már alig sikerül felfognom az viszont teljesen világos, hogy vesztettem.
- Vannak dolgok amire nem olyan egyszerű felkészülni, vagy nem is lehet. – Tápászkodok fel a földről, bár igaza van Timidusnak. Az embereket nem csak a testükön keresztül lehet megtörni. – Mondjuk azt hittem ennél azért erősebb lélekkel rendelkezek. – Vigyorodom el, de még mindig a történtek sokkhatása alatt voltam valamennyire.
- Hmm… tanuljak a küzdelemből. – Ismétlem meg a szavait közben a zsebemből előszedek egy kis gyűrűt. – Ha használtam volna a gyűrűt… - Morfondírozok el magamban. – Köszönöm Timidus, Senpai. – Biccentek feléjük. – Megfogadom a tanácsot és azt hiszem sokat is tanultam. – Ahogy Timidus meghajol úgy én is viszonozom a gesztust. Egy pillanatra a senpai felé pillantok. A támadásom elég erős volt, még egyet nem hiszem, hogy kibírt volna. Csak egy kicsivel kell többet beleadnom és legközelebb én nyerek.
- Öhm… senpai… Ismered Yoshiaga professzort? Egyszer említetted a nevét és talán tudnál nekem róla mesélni. Milyen ember ő? – Na igen, még mindig nem tudtam kiverni a bálteremben történteket, túl zavaros volt és én pedig válaszokat akartam. De félek nem ronthatok csak úgy rá a professzorra márpedig ő tudna nekem magyarázatot adni mindenre és talán segíthet megtalálni Yeshnat is mert nagyon úgy tűnt ő pontosan tudja kiről van szó.

by **Shukaku** Vas. Szept. 20 2015, 10:06

Shu még jó ideig csak távolabb áll tőlük, hiszen teljesen lemerevedett attól, hogy végre megértette, hogy mi is történt ott, a disznók sűrűjében. Timidust már látta eltökéltnek. Tudta, hogy ha elhatároz valamit, azt végigviszi. Tudta, hogy képes érzelem nélkül dönteni és cselekedni olyan dolgokat is, amit az emberek sokszor meggondolnának, és talán meg se tennék, a morális dilemmák miatt. Most látta azonban először kegyetlennek a barátját. Persze láthatta volna eddig is annak, azonban a sárkány, a lány védelme érdekében akkor, amikor ilyesmit kellett cselekednie, mindig nélküle tette meg. Most azonban, hogy tudatosult benne, hogy mi játszódott le a szeme előtt, szégyentől vöröslő arccal, és dühös tekintettel indult el barátja felé, hogy életében először leszidja.
-Timidus, mégis hogyan gondoltad, hogy...
Itt azonban megakadt a szava, ugyanis meghallotta Yuuki szavait is.
-Hogy... hogy köszönöd? De hát... hát... meg vagy ijedve! Még most is remegsz egy kicsit! Nem... nem haragszol?
-Yuuki egy harcos, Shu, ez pedig egy tréning volt. Tréning a számára is, és a számodra is. Ő megértette, hogy segíteni kívántam neki ezzel. Így, hogy mi használtuk ezt a módszert ellene, végig a felügyeletem alatt tartottam az eseményeket, így biztonságban volt. Ha ezt a tapasztalatot egy ellenséggel szemben kellene megszereznie, az akár az életébe is kerülhetne.
-Szóval... szóval akkor most segítettél azzal, hogy bántottad?
-Igen, Shu.
-Hát... én soha nem fogom megérteni a harcosokat. Maradok inkább felfedező kalandor.
Az idomár még mindig értetlenkedve megrázta a fejét, majd megvonta a vállát, de legalább már nevetett a saját maga butaságán. Még hogy Timi gonosz legyen! Ha ez nekik jó, akkor csinálják. Ő viszont inkább beszélne Yoshiról.
-Hát... egy picit hóbortos professzor, de igazából kedves, és párszor már megmentette az életünket. Pontosan mit szeretnél róla tudni?

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 10:08

Ami azt illeti valakinek már az életébe is került egy ehhez hasonló szituáció. – Jegyzem meg Timidus szavai után. – Egyszer kaptam egy olyan feladatot, hogy keressek meg egy eltűnt lányt és egy elhagyatott házban találtam rá viszont… - Ha csak visszagondolok is bele borsódzik a hátam. – Csupán a maradványaira találtam rá. Valahogy elkábították és nem tudott mozogni de tudatánál volt majd otthagyták azon a helyen ami hemzsegett a patkányoktól és azok pedig élve felfalták őt… Eddig még csak elképzelni se tudtam mit élhetett át de ez mostani… - Inkább be se fejeztem a mondatot és gyorsan megráztam a kobakom, elhessegetve a rossz gondolatokat. Jobb is, hogy inkább Yoshiagaval törődtem, vagyis elsőnek úgy gondoltam aztán valahogy még sem azt a választ kaptam amit gondoltam.
- Nem is tudom. Találkoztam vele nemrég és kíváncsi lettem milyen is ő. Szóval azt hiszem elég ha csak annyit mondasz amit gondolsz róla. – Mosolyodom el. Vajon ha tudná milyen könnyedén megölte Zerios mestert akkor is ezt mondta volna róla? Viszont ezután jobb ha el is köszönök. Az ujjaim még picit mindig remegtek, jót tesz majd egy forró fürdő és egy kis pihenés.
- Köszönöm a harcot. – Hajolok meg még egyszer és utoljára. – Úgy tűnik még mindig van hova fejlődnöm. – Dörzsölöm meg a tarkóm. – De most így egy-egy az állás szóval még van lehetőségem a javításra. – Vigyorgok és ha nincs is más hozzáfűzni valója akkor elköszönök és visszamegyek a céhbe. Mondjuk majdnem automatikusan Solvikba indultam el. Kicsit szoknom kell még az új otthonom. Vagyis még mindig.

by **Argo** Vas. Szept. 20 2015, 16:29

Hai~ o/
Lezárom a küzdőteret, szép tréning volt. Jutalmatok 90 exp és 240 arany

by Ajánlott tartalom

Malackaaa :3

Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3

Re: Malackaaa :3